Magyar Nemzet, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-08 / 84. szám

Csütörtök, 1976. április 8.. Magyar Nemzet Partnerük: a kibernetika Számítógépes rendszerszervezés az Egyesült Izzóban­ ­ Nálunk, az Egyesült Izzó­ban a tévedésnek nagyon sú­lyos következményei lehetnek: két fillér gyorsan halmozódik fel millió forintra. Ezért rend­kívül fontos a gazdasági egy­ségek közötti kooperáció, il­letve a szervezés. Az Izzó több mint ötven gazdasági egysége meglehetősen önálló, élvezi az önállóság előnyeit a gazdálko­dásban, a döntésekben. A mun­kamegosztás következtében vi­szont specializálódtak, bizo­nyos gyártási folyamatok tö­kéletesítése a feladatuk, s vég­ső soron a vállalati vezetés alatt szövetségben élnek egy­mással. A koordináció is előny számukra, hiszen szükségük van rá — ha például egy spe­cializálódott egység, a vá­kuumtechnikai gépgyártás tel­jesen önálló volna, olyan gon­dok elé kerülne, amelyeket ön­erőből képtelen lenne meg­oldani. A szakosodott egysé­gek, tevékenységek összehan­golása hagyományos szerve­zéssel ma már egy ekkora vál­lalatnál lehetetlenség volna. Tiborcz István, az Egyesült Izzó szervezési főosztályveze­tője fogalmazta így dióhéjban a jelenlegi, számítógépes szer­vezési rendszer — vagyis az országban a harmadik R— 40-es számítógép üzembe he­lyezésének — megvalósítása előzményeit. (Ez az első R— 40-es számítógép hazánkban, amelyet közvetlenül ipari célokra, termelésirányításra használnak.) Pontos adatszolgáltatás Mióta „partner” a kiberneti­ka az Izzóban? A hatvanas évek­ második felében már nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a vállalatot, amely gyorsab­ban fejlődik a többi hazai lé­tesítménynél, csak kiberneti­kai rendszerszervezettséggel lehet kiemelni a hagyományo­san szervezettek sorából. A rendszerszervezettség azt je­lenti, hogy nemcsak egy folya­mat, egy részletkérdés szabá­lyozását, hanem a gazdasági rendszer információáramlását szármítógép végzi. Az új módszer kidolgozása­kor, a bevezetés előkészítése­kor a vállalat vezetői úgy dön­töttek, mindenekelőtt értékesí­téscentrikus legyen a kiberne­tikai rendszer. Alkalmazkod­nia kell a piachoz, pontosab­ban a fizetőképes kereslethez. A rendszerszervezésben a szá­mítógép „rabszolga”, segéd­eszköz, s hogy megfelelően működjék, pontos adatokat kell kapnia. A rendszer meg­honosítását a számvitelben kezdték el. Kereskedelmi költ­séglapokat készítettek: mit, ki­nek, mikor, mennyiért, milyen devizáért szállít a vállalat, milyen szállítási eszközzel, milyen mennyiségben. Ez óriás­­i adathalmaz, de a számító­gép állandóan nyilván­tartja, s minden hónapban kiad egy kiszállítási programot Variá­ciós kimutatásokat is készít a gép: jelzi az átcsúszásokat a mulasztásokat és „kegyetlenül, de igazságosan” számon kéri. A gépnek ugyanis nem lehet telefonálni, magyarázni, a mu­lasztást csak akkor veszi le napirendről, ha pótolták. A rendszer alapelve az egy­havi komplex előre tartás­­s A tárgyidőszak végén viszont ér­tékel a gép, s azt is pontosan feltünteti, hol keletkezett a hiba. A több mint hat évig tartó szervezésfejlesztési folyama­ton belül a termelés operatív vezetésének, ellenőrzésének és szabályozásának számítógépre szervezésénél az Izzó vezetői feladatul tűzték ki a teljes újratermelési folyamat összes lépcsőjének — az értékesítés­től a kiszállításig, az árumoz­gást követő pénzmozgások el­lenőrzéséig — egységes számí­tógépes információs rendszer kialakítását Ma már a tömeg­cikkágazatban ilyen módszer­rel végzik a vevők rendelésé­nek tételes nyilvántartását, a­­készáru-kiszállítás havonkénti 1 tételes programozását, a kész­­féru összeépítés és raktárra ■dás tételes havi programozá­st, ellenőrzik a készáru- és­­alkatrészgyártási feladatok specifikus teljesítését. Az érté­kesítési és a termelési folya­matok összhangjának biztosí­tására számítógépre bízták a fényforrás-, az elektroncső-, a félvezető- és az exportal­kat­­rész-gyártás komplex terme­lésirányítását. Megbízható szállítás Az értékesítéscentrikus szá­mítógépes irányítási rendszer bevezetésével a hatékonyabb gazdálkodás már a vállalati eredményekben is jelentkezik. Csak néhány fontosabb példa erre: az üzemek gyártóvona­lai, önálló munkahelyei csak olyan terméket állítanak elő, amelyekre a piacnak szüksége van, és értékesítik is azokat Az ipari átlagnál gyorsab­ban fejlődő készáru-kibocsátás mellett is sikerült elérni a bel­ső forgóeszköz-készletek évek óta azonos szinten tartását A pontos információrendszer elő­segítette azt is, hogy a keres­kedelmi kötelezettségeknek időben tegyenek eleget, s így — a tőkés piacokon ez rend­kívül nagy érték — nőtt a vál­lalat tekintélye, a bizalom. A pontosan összehangolt terme­lési tevékenység és az elfekvő készletek módszeres csökken­tése lehetővé tette az anyag­ban és alkatrészben lekötött forgóeszközök forgási sebessé­gének jelentős gyorsítását. S ami ma gazdasági életünkben a legfontosabb teendők közé tartozik, az is megvalósul a vállalat számítóközpontjának segítségével. A termelésnöve­lést zömmel nem új munka­helyek létrehozásával, hanem a meglevők intenzívebb ki­használásával érik el. Mi mindent végez még a kibernetikus vezetőpartner? Most készítik az adatokat szá­mára az éves és az ötéves úgynevezett rétegsoros terve­zési rendszer kialakításához és bevezetéséhez, a dolgozó hi­bátlanul munkarendszer a rendszerbe való kapcsolásá­hoz. A DH anyagtakarékossági rész­rendszer két ütemben va­lósul majd meg, először a készáru vonalakon, majd a DH-hoz szükséges anyagnor­mákat táplálják a számító­gépbe. A sort még hosszan folytathatnánk a különböző újabb munkafolyamatok és vezetési törekvések irányítá­sának „gépesítése” megoldásá­ra. Az ötödik ötéves tervben a teljes termelési folyamat irányításának és számítógépes információs rendszerét szerve­zd gépre, vagyis: a vevők rendeléseit, a készáru készlet­­gazdálkodást, a számlázást, a szállítókkal kapcsolatos pénz­ügyi elszámolásokat, a bér­­elszámolást és az utókalkulá­ciót. A vidéki gyárakban kihelye­zett adatfeldolgozó állomáso­kat hoznak létre. Táv-adatfel­dolgozás segítségével a jelen­legi negyedéves mérlegkészí­tésről áttérnek a havonkénti beszámoltatásra, a havi fel­dolgozásról pedig a napi adat­­feldolgozásra — így kialakul a vállalat naprakész számító­­gépes adatbázisa. Összhangban más vállalatokkal említettük, hogy az Izzó az ipari átlagnál gyorsabban fej­leszti termelését. Ez a helyzet megköveteli, hogy a vele kap­csolatban álló szállító és ko­operáló vállalatok is rugalma­san alkalmazkodjanak a gyor­sabb ütemű, és struktúrájában is változó igényekhez. Ezen a téren ma még nem egyértelmű a helyzet A szállítók többsége ragaszkodik az eddigi negyed­éves visszaigazolási rendszer­hez a szállítási ütemterv ké­szítésénél, s kitérnek a köte­lező havi vagy napra üteme­zett szerződéses feltételek elől. Nehezíti az Izzó fejlet­tebb szervezési-vezetési tech­nikájának megvalósulását az is, hogy a szállítók gyakran monopolisztikus módon indo­kolatlanul nagy átfutási ha­táridőket szabnak — vagyis a megrendelőnek, az Izzónak, akkor kell szállítási szerződést kötnie, amikor még maga sem ismeri a tényleges és reális beszerzési szükségleteket. Ezért ma még rendszeresen újrakép­ződnek a felesleges készletek, menet közben igényt kell vál­toztatni — holott mindezekre nem lenne szükség. Az ilyen vállalatközi kapcsolati szerve­zetlenség nagyban nehezíti a számítógépes anyaggazdálko­dási rendszer kialakítását és sikeres működését. Adjuk át a szót újra a szer-A környezetvédelem tudo­mányos hátteréről az építés­ügyi és városfejlesztési minisz­ter az országgyűlésen megem­lítette, hogy az 1985-ig szóló távlati tudományos terv meg­valósítása „a műszaki tudomá­nyoktól az orvostudományig, a biológiai tudományoktól a tár­sadalomtudományokig a legkü­lönbözőbb tudományágak kép­viselőinek aktív részvételét és együttműködését igényli.” A mérnökök, orvosok, biológu­sok erőfeszítéseiről nap mint nap hallunk , ám kevéssé is­meretes, hogy a társadalmi té­nyek hazai kutatói miképpen veszik ki részüket az emberi makro- és mikrokörnyezet leg­kedvezőbb kialakítása prog­ramjában, mi a mondanivaló­juk erről a témáról. Ezért ke­restük fel a Magyar Tudomá­nyos Akadémia szociológiai in­tézetében Szesztay András szo­ciológust, aki évek óta foglal­kozik a környezetvédelem tár­sadalomtudományi szempont­jaival. TÉRKÉP — A nálunk meghonosodott kifejezés, a „környezetvéde­lem” nem egészen a lényeget fejezi ki, mivel inkább defen­zív, védekező tevékenységre utal. Holott már egy-egy új üzem telepítésekor, a helyé­nek kijelölésénél, minden épít­kezésnél, vagyis már a „kör­­nyezetteremtésnél” alapvető szempont a környezetre káros hatások megelőzése. Ezért pon­tosabb lenne a „környezetfej­­lesztés” kifejezés, amint az or­szággyűlési vitában és a tör­vény szellemében is megfogal­mazódott. — Gyakorta elhangzik, hogy a környezetvédelemben — vagyis, most már pontosabban szólva, környezetfejlesztésben — az egész társadalom érde­kelt Ez azt jelentené, hogy „nyitott kapukat döngetünk”, ebben az ügyben mindenki egy oldalon áll, nincs érdekellen­tét és konfliktus? — Az egész társadalom ér­dekelt, de nem mindenki egy­formán és nem mindenki ugyanazon oldalaiban. A tár­sadalomban a munkahelyek és lakóhelyek szerinti csoportok különböző mértékben vannak kitéve a környezet negatív és pozitív hatásainak. A társadal­mi egyenlőtlenségek csökken­tése a környezeti egyenlőtlen­ségeknek a csökkentését is je­lenti, természetesen nem úgy, hogy lehetőleg mindenki egy­aránt egészségtelen környezet­ben éljen — hanem épp ellen­kezőleg. Megkülönböztethe­tünk egymástól társadalmi cso­portokat aszerint, hogy egye­seket a munkahelyen, máso­kat a lakóhelyen ér több káro­sodás. Például az ipari mun­kásság jelentős részét a mun­kahelyi környezet és a lakóhe­lyi­­ környezet egyaránt terheli. Lehetne térképet készíteni, amely feltüntetné, hogy a la­kosság különböző csoportjait, rétegeit miképpen sújtják a munkahelyi és a lakóhelyi kör­nyezeti ártalmak együttesen. Ezt figyelembe véve kellene feltárni a környezetpolitika „támadópontjait”. TÜRELMETLENSÉG — Vajon a környezeti ártal­maknak leginkább kitett réte­gek állásfoglalása a legéle­sebb-e ebben a kérdésben?­vezési főosztály vezetőjének: milyen eredményeket köny­velhet el az a vállalat, ahol az R—40-es számítógép ma már a vállalatvezetés „jobb keze”.­­ A számítógépes informá­ciós rendszer kialakításának eddigi részeredményei vállala­tunknál már jelentősen elő­segítették a korszerű vezetési módszerek alkalmazásának el­terjesztését. Távlatilag lehető­vé teszik majd az emberi erő helyett a géppel való terve­zést, összehangolást és ellen­őrzést. S ez nemcsak az irá­nyító és az alkalmazotti lét­szám csökkentése szempontjá­ból ígérkezik hasznos megol­dásnak, hanem az emberi szubjektivitás kikapcsolásával a téves döntések megakadá­lyozására. Rácz Judit : Erről magyar vizsgálati anyag nincs. Ám sok külföldi közvélemény-kutatást készítet­tek már annak felderítésére, hogy kik hová rangsorolják a környezetvédelem jelentőségét. Ezek többnyire arra az ered­ményre jutottak, hogy nem azok érzékelik legkeserveseb­ben a környezeti ártalmakat, akik annak a leginkább ki vannak téve. Az ingerültség foka egyrészt az informáltsági szinttel, másrészt az életkorral áll összefüggésben. Minél mű­veltebb és minél fiatalabb va­laki, annál határozottabban foglal állást, vagyis a legtürel­metlenebbek eszerint az egye­temi hallgatók. Nem a legrosz­­szabbul élők érzékelik és érté­kelik a környezeti hatásokat. — Mi lehet ennek az oka? — A műveltség szerepe nyil­vánvaló, hiszen a környezeti ártalmakról többnyire csak közvetve szerzünk tudomást, információból tudjuk, hogy a levegőszennyeződés, a víz­szennyeződés, a zaj és egyéb károsítja az egészségünket. Az oksági összefüggés nem olyan nyilvánvaló, mint például egy közlekedési balesetnél. Más­részt a rosszabbul élők a pri­­mérebb szükségleteiket igye­keznek kielégíteni. A puszta megélhetés a gondjuk — a le­vegő „ingyen” van, akár jó, akár rossz. Ebből egyébként az is következik, hogy többé-ke­­vésbé ugyanabban a körben maradnak a környezetvédelmi kérdések, a különböző fórumo­kon ugyanazok — főleg értel­miségiek — győzködik egy­mást. A közművelődés részévé kell tenni a környezeti gondo­kat, és ez csak úgy lehetséges, ha figyelembe vesszük az in­­formáltsági szintek különböző­ségét, valamint azt, hogy az életkörülményekből adódóan mindenki más és más ártalma­kat érzékel. KÖRNYEZETI ETIKA — Lehet-e a környezetvédel­met tanítani? — A környezetvédelmi ne­velés alapvető fontosságú. Folynak a viták arról, hogy milyen tudományos tartalma legyen az általános és közép­iskolákban a környezetvédelmi nevelésnek, kézenfekvőnek lát­szik, hogy a biológusok han­golják össze ezt a sok tantár­gyat felölelő témát Jelenleg túlnyomórészt biológiai, föld­rajzi, kémiai és egyéb szakis­mereteket kapnak a tanulók és ez így helyes is. De azt is mi­előbb ki kellene kísérletezni, hogyan alakítható ki a fiata­lokban a részvételi készség a természettudo­mányos felis­merésekből következő környe­zetvédelmi döntések előkészí­tésében és végrehajtásában. Vagyis olyan környezetvédel­mi etikára — és etikettre — kellene nevelni, ami egyaránt beépül mindnyájunk egyéni magatartásába és törekvéseibe. Ma még a tudati tényezőkről ritkábban esik szó, a környe­zet megóvása gazdasági kér­désként merül fel. Új törvé­nyünk megteremtette a jogi alapjait annak, hogy szűkö­sebb gazdasági lehetőségekre hivatkozva se lehessen „ki­zsákmányolni” a természetet. Lényegesen több idő kell ah­hoz, hogy a paragrafusoknál is erősebb legyen, etikai normá­vá váljék a környezet iránti állampolgári felelősségvállalás. (bogárdi) Környezetvédelem a szociológus szemével Nemzetközi vöröskeresztes konferencia Budapesten a környezetvédelemről Április 7—9. között Buda­pesten tartja ülését a Vörös­­kereszt Társaságok Ligájának környezetvédelmi albizottsága — tájékoztatták a sajtó képvi­selőit szerdán a Magyar Vö­röskereszt székházában. Hantos János, a Magyar Vö­röskereszt főtitkára egyebek között bejelentette, hogy a ta­nácskozáson Ausztria, Bulgá­ria, Csehszlovákia, Finnország, Franciaország, Lengyelország, a Szovjetunió és Magyarország vöröskeresztes társaságainak, valamint a Henry Dunant In­tézet képviselői lesznek jelen. A sajtótájékoztatón Grant Akopov, a liga főtitkárhelyet­tese elmondta, hogy az érte­kezleten arról váltanak szót: mit tettek a nemzeti társasá­gok a környezetvédelemért, milyen munkát végeztek az el­múlt időszakban. A háromna­pos értekezlet végén záródoku­mentumot fogadnak el az el­hangzott, beszámolók, előadá­sok alapján, amely tartalmaz­za azokat a javaslatokat, ame­lyeket a különböző nemzeti társaságok saját hazájukban tehetnek a környezetvédele­mért. A környezetvédelmi albizott­ság délután megkezdte tanács­kozását. Hantos János megnyi­tójában elmondta: helyeseljük azt a törekvést, hogy a nem­zetközi kormányközi szervek mellett a mi humanista moz­galmunk is kialakítsa sajátos környezetvédelmi koncepció­ját. Olyan társadalmi felada­tot vállalhatunk magunkra, amely nem mentesíti a kor­mányközi szerveket, de a ve­lük való együttműködés jegyé­ben érdemlegesen részt vehe­tünk az emberek ismereteinek, szemléletének, magatartásának és szokásainak alakításában a környezet- és személyi higiéné korszerű normáinak betartá­sában, olyan konstruktív köz­vélemény megteremtésében, amely társadalmi környezetvé­delmi akciók kibontakozását is segíti. Öntözési tájékoztató A sokéves átlagnál kevesebb csapadék hullott az idén Nagy munka vár az öntö­zéses gazdaságokra az idén — hangsúlyozták az Országos Vízügyi Hivatal szerdai sajtó­­tájékoztatóján. A tájékoztatón a szakembe­rek elmondották, hogy az idén kora tavasszal a sokévi átlag­nál is kevesebb csapadék hul­lott, ennek következtében or­szágszerte igen alacsony a ta­lajvízszint. A napokban 87 ál­lomáson végeztek talajvízmé­réseket. Eredményeként tudo­mányosan is kimutatták, hogy éppen a legértékesebb mező­­gazdasági területeken, így pél­dául Szolnok és Hajdú megyé­ben 70—90 milliméter a csa­padékhiány, Csongrád, Békés, Bács-Kiskun megyében pedig ez a hiány száz millimétert is elér. Nem jobb a helyzet a Du­nántúlon sem: Baranya, Ko­márom és Fejér­ megye értékes földjein sok helyen a 120 milli­métert is meghaladja a víz­hiány. Az öntözési szakemberek nyomatékosan hangsúlyozták, hogy ez a helyzet szükségessé teszi a gazdaságokban a mi­előbbi öntözés megkezdését. Az Országos Vízügyi Hivatal kü­lönböző szervezetei rendelkez­nek az öntözéshez szükséges vízmennyiséggel. Ebben az év­ben kamatozik az elmúlt idő­szak másfél milliárd forint ér­tékű öntözésfejlesztési beruhá­zása. Természetesen az öntö­zés csak úgy képzelhető el, ha a gazdaságok igénybe veszik az OVH szervei által biztosított berendezéseket, illetve öntöző vízmennységet. Hazánkban az állami szer­vek igen komoly öntözési prog­ramot dolgoztak ki — többek között ennek érdekében léte­sítették több éves munkával a kiskörei vízlépcsőt is —, jelen­leg országosan 450 ezer hektá­ron lehet öntözéses gazdálko­dást folytatni, az V. ötéves terv végére pedig 550 ezer hek­táron valósulhat meg az öntö­zéses gazdálkodás. Ehhez hoz­zátartozik még az is, hogy 150 ezer hektáron teljesen fel kell újítani a berendezéseket, mivel ezek a régi típusú öntözőmű­vek ma már nem felelnek meg a korszerű és gazdaságos kö­vetelményeknek. A tájékoztatón az egyik leg­fontosabb feladatnak azt jelöl­ték meg, hogy az Országos Víz­ügyi Hivatal és a Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Minisz­térium illetékes osztályai kö­zött az öntözés területén haté­konyan fejlesszék az együtt­működést. Csak így lehetséges olyan szemléleti változás, amelynek eredményeként a gazdaságok teljes egészében felhasználják az öntözővizet. Jelen pillanatban az öntözést szolgáló állóeszközök igen ko­moly nemzeti értéket képvisel­nek, összességükben mintegy 20 milliárd forintra becsülhető ez az érték. Elveszett pénz és a népgazdaság számára nyom­talanul eltűnt befektetés ez a 20 milliárd akkor, ha a gazda­ságok — különösen az idei rendkívül száraznak ígérkező évben — nem használják ki az öntözőberendezéseket. A tájékoztatón közölték azt is, hogy a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem kutatói még ebben az évben országos vizs­gálatot végeznek majd annak feltárása érdekében: hol, me­lyik területen, mennyi öntöző­víz felhasználása a legcélsze­rűbb és milyen mezőgazdasági kultúrák intenzív öntözése a leggazdaságosabb.­­ Míg a szakemberek azt han­goztatják, hogy országszerte a sokéves átlagnál kevesebb csapadék hullott, addig jelen­tést kapunk arról is, hogy igen gyors és magas árhullám vo­nul le a Bodrogon. Szerdán — mivel a folyó felső szakaszán számottevő vízutánpótlás nincs — a Bodrog áradása már le­lassult, a vízszint 24 óra alatt csak 7 centimétert emelkedett. Az árhullám szerdán Sárospa­tak térségében tetőzött. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság biztonsági okok­ból Felsőbereckitől Sárospata­kig harmadfokú árvédelmi ké­szültséget­ rendelt el. A gáta­kon számottevő átázás vagy vízszivárgás sehol sem jelent­kezett. A Bodrog gyorsan lerohanó árhulláma egyébként nagyon kevéssé enyhíti még azon a területen is a talajvízhiányo­kat, és nem teszi feleslegessé az öntözést Hétvégi kedvezményt nyújt iskolai különbuszokra a Volán A 20. számú Volán Vállalat például májusban az általános és középiskolák autóbusz­igényeit tanulmányi kirándu­lások céljára csak kétharmad­részt tudja kielégíteni, mint­egy ezer kérést el kell utasí­tani. Országosan ez a szám jó­val magasabb. Ráadásul a leg­több kirándulást három vagy ennél több napra szervezik. Ugyanakkor viszont a hét­végeken a hivatásforgalomban­ — a munkás- és tanulójáratok szünetében — az országban je­lentős kapacitás szabadul föl: szombatonként 240, vasárna­ponként pedig 543 autóbuszt állít le a Volán. Milyen jó volna a kettőt összehozni! A megoldásra az ötlet Tari Lászlóé, a Volán 20. számú Vállalat igazgatójáé és a Volán Tröszt megszervez­te az akciót. Erről tartott szer­dán sajtótájékoztatót Tapol­­czai Kálmán vezérigazgató és Tari Kálmán. Elmondták: áp­rilisban, májusban és június­ban szombat-vasárnaponként a hétközi díjtételeknél 25 szá­zalékkal olcsóbban bérelhet­nek az iskolák autóbuszokat, 20—25 kilométeres körzetből pedig az iskolák részére akkor sem számítanak föl kiállási költséget, ha az adott hely­ségben csak külön odarende­­léssel tudnak autóbuszt külde­ni. 5

Next