Magyar Nemzet, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

Vasárnap, 1976. április 4.. Meghalt Láng György Szombat reggel, egy nappal 68. születésnapja előtt meg­halt Láng György író. A J. S. Bachról írt A Tamás templom karnagya című könyvével tűnt fel: ez az életregény azóta szá­mos kiadást ért meg. A felsza­badulás után több színdarab­ját játszották, és — társadalmi regények mellett — többek közt Haydnról írt tanulmányt és Botticelliről biográfiát. Nemrégiben fejezte be érde­kes, önéletrajzi vonatkozású regényét és már a betegágyon dolgozott Palestrinával foglal­kozó munkáján, A Péter temp­lom karnagya című művén. 9 Egyesültbe Pest és Buda? 1873-BAN egyesítették Bu­­­dát Pesttel. Sikerült-e teljesen ez az egyesülés? 1873-ban a város ,még a kö­rülhatárolt bástyafalak vé­dettségének szellemében főleg zárt sorban épült. A budai ol­dalon a bástyafalhoz és a hegyvonulatokhoz tapadóan építették a kisigényű, legfel­jebb 2—3 szintes, belső udva­ros vagy földszintes lakóháza­kat. Hasonlóképpen épült Óbu­da, de mint önálló egység, sza­badabban, zöldbe ágyazott zárt sorú vagy kertes lakóépü­letekkel. A pesti oldal az első időben a Belvárosra és a Du­­na-partra támaszkodva, for­galmas ipara és kereskedelme révén szélesebben terpeszke­dett a sík, helyenként még mocsaras területen. Később azonban a pesti oldal lénye­­etesen dinamikusabban fejlő­dött mint a történelmi múlt­tal terhelt budai Várnegyed és Óbuda környéke. Nemcsak je­lentős középületek, s főleg zárt sorú emeletes lakóházak, ha­nem az ipar, elsősorban a gyáripar, de a kerekedelem is jelentős területeket foglalt el. A Duna abban az időben még fizikai elválasztó eleme volt a kétparti beépítésű fővárosnak, melyhez hasonló települést a Duna mentén Passautól a tor­kolatig terjedő szakaszon nem építettek. Az 1930. évi beépítési álla­pot azt mutatja, hogy a két időszakban- az első világhábo­rú előtt és után, Buda nem tu­dott lépést tartani Pest fejlő­désével. Noha segítette ebben a Duna megfegyelmezése, új hidak építése. A budai olda­lon először a hegyvonulatok közötti völgyek sík és enyhén lejtős területeit építették be, kevés középülettel­, nagyrészt zárt sorban telepített lakóhá­zakkal. De felismerve Buda egészségesebb voltát, a völ­gyek mentén ciánszerűen na­gyobb villás családi házak, ki­sebb bérházak épültek, kertes övezetszerűen. A pesti oldalon a múltból visszamaradt, kissé még zegzugos Belváros cent­rikus úthálózatát rendezték át a központ felé irányuló sugár­­utakkal, és lerakták az alap­jait, a közútoknak nemcsak a régi törvényhatósági határokon belül, hanem azon kívül is. Majd következett a meglevő hidak korszerűsítése és újabb hidak építése. (Az Árpád-híd újjáépítése 1945-ben. a Margit­­híd bővítése 1948-ban. a Lánc­híd bővítése 1949-ben. a Pető­­fi-híd átépítése 1952-ben. és az új Erzsébet-híd megépítése 1964-ben.) Az Ostrom után a helyreállítás fokozottabb len­dülettel indult meg a pesti ol­dalon. A főbb állami vezető szervek, minisztériumok, or­szágos érdekeket irányító köz­pontok, irodaházak a Belváros északi oldalán kialakult ún. kormányzati negyedben he­lyezkedtek el, a Parlament környékén. Így a budai város­rész elveszítette országot kor­mányzó központ jelentőségét, majdnem teljesen kiürült. Az utóbbi években egy-két orszá­gos fontosságú intézménnyel kívánták Buda elmaradottsá­gát a pesti oldallal szemben egyensúlyba hozni, és szoro­sabbra fűzték a két város ösz­­szetartozóságát. Az 1970-es térképen láthatóan már erő­sen bővül mind a budai, mind a pesti oldal lazább beépítési rendszere az új telepítésekkel. A budai Duna-parton, de a Mártírok útján, a Bartók Béla úton is utánozták Pest Belvá­rosának több szintes, zárt so­rú, néha kissé eseménytelen, merev utcabeépítését. A hajlí­tott tengelyű utcaképek zárt­ságát térbeugrásokkal, utcák áttörésével, a Várra és a hegyvonulatokra való rálátás biztosításával nem lazították. A főváros további fejleszté­­­sére múltjának elemzése nélkül válaszolni nehéz feladat. Az­­ MIKÉNT SZERVEZŐDJÉK tovább logikusan a városszer­kezet, hogy az „egy test, egy lélek legyen”, hogy a jövőben egyforma értékű lakást, mun­kalehetőséget és közszolgálta­tást nyújthassunk a Duna mindkét partján? Kezdjük a budai és pesti városrész szembeállításával, mindenekelőtt a ,,státus­beli” megkülönböztetéssel, hiszen Budán lakni már önmagában is bizonyos rangot jelent. Szép, zöldövezeti környezetben, friss levegőn élni egészségesebb, él­vezetesebb. Ez nagyjából ma is igaz, annak ellenére, hogy Buda újabban sokat vesztett ily irányú előnyeiből. A minisztériumokat, kor­mányzati súlypontokat, nagy forgalmú középületeket Pestre telepítették, a színházakat, hangversenytermeket is. Ugyanakkor a pesti közpon­tokban dolgozók Budán lak­nak, családjaik ott élnek, gyermekeik ott járnak isko­lába. Viszont Pestre jönnek át színházba, hangversenyre, sportversenyre. Az 536 000 fő­nyi budai lakosságnak nincs egyetlen élő színháza. A fő­város 19 állandóan működő színháza kivétel nélkül a pes­ti oldalon van, legnagyobb­részt — és ez is jellemző a főváros hangsúlyozottan cent­rális voltára — a Nagykörúton belül. A budai oldalnak nincs állandó hangversenyterme sem, pedig a lakosság kiérde­melné. Ha valaki megkérdezné: hol, hogyan, mivel pótoljuk Buda lemaradását, nagyon nehéz volna erre egyértelmű választ adni. Mert a budai városrész hegyvonulataival három kü­lönböző szektorra bontódott. Külön életet él Óbuda, amely csak a Lukács fürdő mellett húzódó forgalmi útszűkületté­ kapcsolódik a vízivárosi-pasa­réti második lehatárolt tele­pítéshez. Majd a Gellértheg­­­­gyel a Dunához szorított egyet­len forgalmi úttal kötődik a Lágymányoshoz. Mégis min­den egyes szektor — lakos­sága számát, fejlődési lehe­tőségét figyelembe véve — megérdemel nagyobb létszá­mot befogadó kulturális intéz­ményeket. Óbuda és a hozzá tartozó Békásmegyer 200 000 fős, a XII. kerület 130 000 fős, a XI. kerület (Lágymányos) 180 000 fős nagyságával meg­előzi Debrecent, Győrt, Pécset, Szegedet, amelyek magas ran­gú kulturális intézményekkel rendelkeznek. VAN UGYAN egy várbeli színházunk, van egy-két ki­sebb befogadóképességű kul­­túrházunk, de ezek elhelyez­kedésük, befogadóképességük, akusztikai adottságaik miatt nem nagyon alkalmasak egy városrész lakosságának kultú­ráját aktivizálni. A budai ol­dal másfelől olyan intézmény­nyel gazdagodott, amely — túlzás nélkül állíthatjuk — párját ritkítja. A régi várpa­lotát úgy restaurálták, hogy ott nagyszabású, állandó és folyton változó képzőművésze­ti kiállításokat tudunk rendez­ni bemutatva hazánk , fő­városunk múltjának örökbe­csű értékeit és a mai képző­­művészetünk anyagát. Ennek jelentőségét gazdasági és ide­genforgalmi vonatkozásban nem szabad lebecsülni. Az egyensúly javítására Lágymá­nyoson építettek több kulturá­lis intézményt, egyetemeket, főiskolákat. A Műszaki Egye­tem 22 000 főnyi hallgatójának és alkalmazottjának nagy há­­nyada Pestről jár ide tanulni­­dolgozni. Felépült a főváros legnagyobb áruháza, a Skála, alábbi három időszakban rög­zített városbeépítés mértéke szolgáljon útmutatásul, aminek vonzóereje aktivizálja Lágymányos még kialakulat­lan központját. Épül az óbudai áruház is. A DOLGOZÓK MUNKA­HELYEI főleg a pesti oldalon helyezkednek el, a nagy lét­számú üzemeket odatelepítet­ték. Ez a jelenség Pest jövő fejlődését hangsúlyozza, első­sorban az iparterületek elen­gedhetetlen bővítése és a hoz­zájuk tartozó új lakótelepek összevontabb viszonylatában. Sajnos az új lakónegyedek te­lepítését és az üzemek mun­kahelyeit földrajzi-forgalmi vonatkozásban még a közel­múltban sem telepítették lo­gikus elvek szerint, hogy az időt pocsékoló hosszú utazást elkerüljük. Az észak-budai gyárakat — amelyek a város levegőjét nagymértékben szennyezték — leállították vagy áttelepítették, ugyanak­kor azonban Óbudán és Bé­kásmegyeren 27 300 lakást épí­tettek illetőleg szándékoznak építeni. Ezzel figyelmen kívül hagyják azt az 1973-ban el­hangzott alapelvet, hogy ..egy helyen lakni, dolgozni, szóra­kozni.” A metróhálózat bőví­tése remélhetőleg e vonatko­zásban is könnyíteni fog a köz­lekedési gondokon. Buda lassanként Pest kisegí­tő alvó városrészévé alakul, ha a tartalmi tényezők arányta­lanságát meg nem szüntetjük. Ezért indokolt, hogy a budai beépítés hármas egysége (Óbu­da, Víziváros, Lágymányos) megkapja mindazokat a ma­gasabb szintű szolgáltatásokat, amelyek önálló kulturált élet­keretét is biztosítják. De meg kell jegyezni, hogy nemcsak a hangversenyterem, színház hiányára gondolok, hanem egyéb közjuttatásokra (higié­niai és sportlétesítményekre stb.). Nagy sporteseményekre is a budaiak ma Pestre járnak. Budának nincs jelentősebb, nagyobb befogadóképességű sportpályája. Viszont kirán­dulni, síelni Budára járnak a pestiek. Ugyanakkor Buda számos gyógyforrással, gyógy­fürdővel rendelkezik, amelye­ket a pesti közönség is állan­dóan igénybe vesz. Itt azonnal fel kellene hívni illetékesek fi­gyelmét hévízi kincsünk tel­jesebb kihasználására. Ú­j szál­lodaépítkezéseknél ezzel is számoljunk! A VÉGSŐ CÉL persze nem lehet az, hogy fővárosunk két egységét közös jellegűvé uni­formizáljuk. Sőt Buda mor­fológiai adottságait esztétikai­lag is kihasználva állítsuk szembe a pesti síkterű beépí­tés rendszerének előnyeivel. De kerüljük el a jövőben a 2— 3 km hosszúságú, több esetben zárt sorú rendszerrel épített külső kerületek utcáinak unal­mas képét (Angyalföld, Fe­rencváros stb.). Budán a te­repviszonyok hajlított tenge­lyű, jól áttekinthető beépítést kínálnak. Ennek az ellentétes élményt nyújtó lehetőségnek a kihasználásával a jövőben még jobban kellene élni. Saj­nos, ezt a maradandó értékű elvet az eltúlzott nagy tömegű és magas házak építésével több helyen megzavarták, ami által Buda város látképe zavaróan kétléptékűvé vált. Fokozottan igyekezzünk ezeket a súlyos hibákat elkerülni a város jó híre érdekében. Hiszem, hogy Buda és Pest építészeti, városrendezési, vá­rosszervezési kérdéseiben egy­re aktivizálódó társadalmunk a jövőben fokozottan hallatja majd javaslattevő és bíráló hangját Weichinger Károly Legnagyobb üdülőterületünk, az immár közép-európai sze­repkört betöltő Balaton évről évre növekvő megterhelésnek van kitéve. Már 1974-ben el­érte az igénybevételnek azt a szintjét, amellyel a fejlesz­tési tervek csak 1930-ra szá­moltak. Épp ezért legfőbb ten­nivalónk az lett, hogy helyet teremtsünk a tó körül a tö­megeknek, a hétvégeken fél­milliót is meghaladó ember­áradatnak. A balatoni üdülőtérség fej­lesztése 1970 óta központi program alapján történik, amelynek végrehajtását a Ba­latonf­ejlesztési Tárcaközi Bi­zottság irányítja, hangolja össze a tanácsokkal és a kü­lönböző érdekelt tárcákkal, ágazatokkal. A tárcaközi bi­zottság határozza meg a fej­lesztés irányelveit, dolgozza ki az éves és a középtávú terve­ket, és dönt a központi bala­toni fejlesztési alap felhasz­nálásáról, amelyet abból a célból létesített a kormány, hogy a legjobb hatásfokú fej­lesztés érdekében a teljes érté­­kűséghez szükséges kiegészítő beruházások költségei belőle legyenek fedezhetők. A Balatonfejlesztési Tárca­közi Bizottság végrehajtó szerve a tizenegy tagú­ titkár­ság; ide fut be a fejlesztési szándékok nagy része, itt tör­ténik az ágazati tervek és fej­lesztési programok összehan­golása, s a titkárság segítséget is nyújt a helyi tanácsoknak a beruházások előkészítésében. A negyedik ötéves terv idősza­kában mintegy 6 milliárd ér­tékű beruházás valósult meg a Balaton üdülőterületén, körül­belül ugyanilyen összegű be­fektetésre kerül sor a most induló ötödik ötéves terv alap­ján, s a fejlesztések minden fázisában benne van a BTB munkája. A titkárság csend­ben, a nagy nyilvánosságtól el­zárkózva dolgozik, munkatár­sai idejük jó részét lent töl­tik a helyszínen, a tó mellé­kén, a Tartsay Vilmos utcai székházban igen gyakran csak az ügykezelés alkalmazottai találhatók. Itt beszélgettünk el Szappanos Gézával, a titkár­ság vezetőjével a Bálát*'-’ ötö­dik ötévé:? tervéről, a legsür­gősebben megoldásra váró kér­désekről. Új üdülőterületek Az 1960-as évek végére meg­lehetősen nyomasztó helyzet alakult ki az üdülővidéken. Az idegenforgalom olyan mérete­ket öltött, hogy a korábbi idő­szak jelentős fejlesztési ered­ményei ellenére is egyre több helyen jelentkeztek komoly fe­szültségek. Súlyosbította a helyzetet, hogy ekkorra elfogy­tak a telepítésre előkészített területek, a megnövekedett vállalati igényeket nem lehe­tett kielégíteni, s folyton ne­hezebbé vált az üdülőtájat minden korábbinál nagyobb mértékben elözönlő tömegeket a vízhez hozzájuttatni. Aliga és Siófok, valamint Siófok és Za­­márdi között szinte lehetetlen volt a partot megközelíteni, részben a mederszegélyig nyú­ló magántelkek, részben a szé­les nádasöv miatt. Területet kellett teremteni, hogy be ne következzék a csőd. Az Országos Vízügyi Hiva­tal partszabályozási tervéhez igazodva ekkor fogott hozzá a Balatonfejlesztési Tárcaközi Bizottság új, vízparti üdülő­­területek kialakításához, hogy a mind feszítőbb erejű igénye­ket ki lehessen elégíteni. Az OVH által meghatározott partvonalon kiépített védmű­­vek és a mögöttük levő terü­letek feltöltése révén Siófok, Zamárdi, Füred, Keszthely és Révfülöp körzetében összesen mintegy 9 kilométer hosszú­ságban 120 hektárnyi előköz­­művesített parti sáv áll ma rendelkezésre a közületi igé­nyek kielégítésére, illetve nagy tömegek strandolási lehetősé­geinek megteremtésére. A hidrobiológusok egy része nem ért egyet a Balaton vízterü­letének még ilyen rendkívül csekély mérvű csökkentésével sem, a feltöltött partszegély azonban mindenütt olyan pos­­ványos, elmocsarasodott terü­let volt — szennyező anyagok­kal telített, rossz minőségű ná­dasokkal —, hogy azokat a víz­szint nagymérvű emelésével sem lehetett volna a tó részei­vé visszaalakítani, így viszont létrejön mint köztulajdon egy 30 méter széles parti sétány, amely egyúttal szabadstrand is, mögötte pedig építési tel­kek sora, vállalati, intézmé­nyi üdülők létesítésére. Mindenki partja Siófoknak Balatonszabadi felé nyúló parti sávján épül az Aranypart nevű üdülőtelep, amely — a balatonszéplaki Ezüstparthoz hasonlóan — a tó korábban pangóvizes, ingo­ványos szegélyének 4 kilométer hosszúságban feltöltött részén bontakozik ki. A központi ba­latoni feljesztési alap felhasz­nálásával eddig közművesített szakaszon, a szabadstrandnak meghagyott széles parti sétány mögött közös, nagy vállalati üdülők jönnek létre, építési társulások révén, egyelőre 3000 ember részére. Később 6000 személyessé bővül ez a modern üdülőtelep, amelyet bevásárló­­központ, 1500—2000 személyes étterem, sportpálya és egyelő­re ezer gépkocsi befogadására alkalmas parkoló egészít ki. Az Aranypart épületeinek egy ré­sze — hőközponti ellátással — téli üdülésre is alkalmas lesz. Az új üdülőtelep szabadstrand­ját az elmúlt szezon egy-egy forgalmas napján már 10 000— 15 000 vendég kereste fel. Ezt a tömeget a „Mindenki part­ja” létrehozása nélkül nem le­hetett volna kulturált körül­mények között a vízhez jut­tatni. Ha Világos felé tovább épül a partszegély, a jelenleg csupán egyetlen teleksor előtt újabb ezer és ezer hétvégi ki­ránduló letelepítésére nyílik lehetőség. Az ötödik ötéves tervben 680 millió forint áll a BTB rendelkezésére a központi fej­lesztési program végrehajtásá­nak segítésére. Folytatják az üdülőterületek és strandok ki­alakítását Zamárdi, Balatonfü­­red és Révfülöp térségében. Különösen kiemelkedő jelen­tőségű Zamárdi teljesen elha­nyagolt partszegélyének a ren­dezése. A mintegy nyolc kilo­méter hosszúságban elnyúló üdülőtelep nyaralói csak kis lejáratok végén tudják meg­közelíteni a vizet, az egész tószegély elposványosodott, el­­nádasodott. Már megépült 2,3 kilométer hosszúságban a vád­mű, s a mögöttes területet az ötödik ötéves terv időszaká­ban közművesítik. E munká­latok során a siófokihoz ha­sonló kultúrtermet jön létre, s csak a szabadstrand tízezer embert tud majd befogadni. A vízminőség védelme Hasonló jelentőségű a bala­tonfüredi Annabella-szálló szomszédságában kialakítás­ra kerülő üdülőterület. Másfél kilométer hosszú partvédőmű épült­­ ki itt, s most kezdik meg az új nagy strand létre­hozásának munkálatait. Ha elkészül, alkalmas lesz­ arra, hogy elhúzza a forgalmat Fü­red rendkívül megterhelt köz­pontjától, a gyógytérről, s mentesítse a mindig túlzsúfolt városi strandot. Az üdülőtömegek mezőnyé­nek széthúzását szolgálja Rév­fülöp fejlesztése is. A regio­nális vízművet már elhozták idáig, megkezdődött a szenny­vízcsatornázás is, s még e terv­időszakban szépen kimunkált nagy vízparti terület jön lét­re az északi oldal e részét el­lepő tömegek befogadására. A központi fejlesztési alap több mint felét a vízminőség védelmével kapcsolatos felada­tok elvégzésére fordítja a BTB. Segíti a helyi tanácsokat a szennyvízcsatorna-hálózat mi­nél gyorsabb kiépítésében, és a Balatonba ömlő vízfolyások rendezésében. Az idén meg­kezdődik Vonyarcvashegy és Balatongyörök. Csopak és Ke­­nese egy-egy üdülőterületének a csatornázása. A Keszthely környéki vízszennyeződés csökkentését segíti az úgyne­vezett Büdös-árok rendezése, amelynek során leválasztják az árokba ömlő városi szennyvi­zeket. E munkálatok összhang­ban állnak azokkal a fontos beruházásokkal, amelyeket az OVH végez ebben a Balaton­­parti térségben a szennyvíz­csatorna főművek kiépítése céljából. Megkezdik a Fonyód és Badacsony között a Bala­tonba ömlő berki vízfolyások rendezését is. A zsúfoltság ellen A tanácsoknak nyújtott anyagi hozzájárulás egy ré­szével a strandépítkezéseket segíti a BTB. A többi között befejezik a strandfejlesztést Balatonbogláron, Fonyód-Béla­­telepen, Balatonakarattyán. Alsóörsön a paloznaki kem­ping mellett 3000 fős autós­strand építése folyik tízhek­tárnyi területen. Megkezdik a szigligeti strand bővítését is e tervidőszakban. Az északi part strandjain különösen nagy a zsúfoltság, helyenként fő­idényben egy fürdőzőre még egy-két négyzetméternyi te­rület sem jut holott legalább 6—8 négyzetméter kellene. Az új strandépítéseknek ezért van itt különösen nagy jelentősé­gük. A köztisztasági feladatok megoldásában ugyancsak ko­moly összegekkel támogatja a tanácsokat a tárcaközi bizott­ság.­ A negyedik ötéves terv időszakában négy köztisztasá­gi telephely létesült, a követ­kező öt esztendőben 20—30 millió forintot fordítanak új telephelyek kialakítására, meg­felelő géppark létrehozására, a szemétszállítás és -ártalmat­lanítás korszerűsítésére. Ez a kérdés a legszorosabban össze­függ a balatoni üdülőterület kulturáltságának növelésével. Ebben a tervidőszakban a közművesítés fejlesztésével párhuzamosan lehetőség nyí­lik néhány nagy forgalmú üdülőhely központjának a fel­újítását megkezdeni. A keres­kedelmi, ellátó, szórakoztató intézmények egy-egy kijelölt területre történő összpontosí­tásával a mai idegenforgal­mi igényeket mindenben ki­elégítő üdülőközpontok alakul­nak ki. Elsősorban Siófokon és Bogláron kezdődött meg ilyen irányú munka, aztán sor ke­rül Révfülöpre, amely jelen­leg teljesen ellátatlan. Első­nek kis szállodát, éttermet és üzletházat hoznak itt össze. A települési központok felújítá­sához elsősorban a közműhá­lózat fejlesztésének segítésével járul hozzá a BTB. Egyes nagyobb üdülőhelye­ken már annyira megnőtt a gépkocsiforgalom, hogy ve­szélyezteti az üdülés zavarta­­laságát. A központok zsúfolt­ságának csökkentésére a tele­pülések szélén hoznak létre nagy autóparkolókat, ezek kü­­lönönen a hétvégi csúcsidőben tesznek majd jó szolgálatot a forgalom zavartalanabb lebo­nyolítása érdekében. Az első ilyen csúcsparkoló Fonyódnak a Nagy­berek felőli részén épül meg. A 70-es út tehermentesí­tésére a vasúti pálya és a tó­part között tervezett bel­ső nyújtóút kiépítése időszerű­vé vált Máriától egészen Vilá­gosig. A Balatonfejlesztési Tárca­közi Bizottság „ legfontosabb feladatának a túltelítettség elleni sokoldalú küzdelmet tekinti, a tónak és táji kör­nyezetének védelme s a közjó­léti igények minél kulturál­tabb kielégítése érdekében. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy ha nem biztosítunk he­lyet a tó partját elárasztó tö­megeknek, a Balaton előbb­­utóbb elveszti üdülőértékének java részét. Antalffy Gyula Helyet a tömegeknek A Balaton ötödik ötéves terve 1SZS 1939 1970

Next