Magyar Nemzet, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-04 / 81. szám
Vasárnap, 1976. április 4.. Meghalt Láng György Szombat reggel, egy nappal 68. születésnapja előtt meghalt Láng György író. A J. S. Bachról írt A Tamás templom karnagya című könyvével tűnt fel: ez az életregény azóta számos kiadást ért meg. A felszabadulás után több színdarabját játszották, és — társadalmi regények mellett — többek közt Haydnról írt tanulmányt és Botticelliről biográfiát. Nemrégiben fejezte be érdekes, önéletrajzi vonatkozású regényét és már a betegágyon dolgozott Palestrinával foglalkozó munkáján, A Péter templom karnagya című művén. 9 Egyesültbe Pest és Buda? 1873-BAN egyesítették Budát Pesttel. Sikerült-e teljesen ez az egyesülés? 1873-ban a város ,még a körülhatárolt bástyafalak védettségének szellemében főleg zárt sorban épült. A budai oldalon a bástyafalhoz és a hegyvonulatokhoz tapadóan építették a kisigényű, legfeljebb 2—3 szintes, belső udvaros vagy földszintes lakóházakat. Hasonlóképpen épült Óbuda, de mint önálló egység, szabadabban, zöldbe ágyazott zárt sorú vagy kertes lakóépületekkel. A pesti oldal az első időben a Belvárosra és a Duna-partra támaszkodva, forgalmas ipara és kereskedelme révén szélesebben terpeszkedett a sík, helyenként még mocsaras területen. Később azonban a pesti oldal lényeetesen dinamikusabban fejlődött mint a történelmi múlttal terhelt budai Várnegyed és Óbuda környéke. Nemcsak jelentős középületek, s főleg zárt sorú emeletes lakóházak, hanem az ipar, elsősorban a gyáripar, de a kerekedelem is jelentős területeket foglalt el. A Duna abban az időben még fizikai elválasztó eleme volt a kétparti beépítésű fővárosnak, melyhez hasonló települést a Duna mentén Passautól a torkolatig terjedő szakaszon nem építettek. Az 1930. évi beépítési állapot azt mutatja, hogy a két időszakban- az első világháború előtt és után, Buda nem tudott lépést tartani Pest fejlődésével. Noha segítette ebben a Duna megfegyelmezése, új hidak építése. A budai oldalon először a hegyvonulatok közötti völgyek sík és enyhén lejtős területeit építették be, kevés középülettel, nagyrészt zárt sorban telepített lakóházakkal. De felismerve Buda egészségesebb voltát, a völgyek mentén ciánszerűen nagyobb villás családi házak, kisebb bérházak épültek, kertes övezetszerűen. A pesti oldalon a múltból visszamaradt, kissé még zegzugos Belváros centrikus úthálózatát rendezték át a központ felé irányuló sugárutakkal, és lerakták az alapjait, a közútoknak nemcsak a régi törvényhatósági határokon belül, hanem azon kívül is. Majd következett a meglevő hidak korszerűsítése és újabb hidak építése. (Az Árpád-híd újjáépítése 1945-ben. a Margithíd bővítése 1948-ban. a Lánchíd bővítése 1949-ben. a Petőfi-híd átépítése 1952-ben. és az új Erzsébet-híd megépítése 1964-ben.) Az Ostrom után a helyreállítás fokozottabb lendülettel indult meg a pesti oldalon. A főbb állami vezető szervek, minisztériumok, országos érdekeket irányító központok, irodaházak a Belváros északi oldalán kialakult ún. kormányzati negyedben helyezkedtek el, a Parlament környékén. Így a budai városrész elveszítette országot kormányzó központ jelentőségét, majdnem teljesen kiürült. Az utóbbi években egy-két országos fontosságú intézménnyel kívánták Buda elmaradottságát a pesti oldallal szemben egyensúlyba hozni, és szorosabbra fűzték a két város öszszetartozóságát. Az 1970-es térképen láthatóan már erősen bővül mind a budai, mind a pesti oldal lazább beépítési rendszere az új telepítésekkel. A budai Duna-parton, de a Mártírok útján, a Bartók Béla úton is utánozták Pest Belvárosának több szintes, zárt sorú, néha kissé eseménytelen, merev utcabeépítését. A hajlított tengelyű utcaképek zártságát térbeugrásokkal, utcák áttörésével, a Várra és a hegyvonulatokra való rálátás biztosításával nem lazították. A főváros további fejlesztésére múltjának elemzése nélkül válaszolni nehéz feladat. Az MIKÉNT SZERVEZŐDJÉK tovább logikusan a városszerkezet, hogy az „egy test, egy lélek legyen”, hogy a jövőben egyforma értékű lakást, munkalehetőséget és közszolgáltatást nyújthassunk a Duna mindkét partján? Kezdjük a budai és pesti városrész szembeállításával, mindenekelőtt a ,,státusbeli” megkülönböztetéssel, hiszen Budán lakni már önmagában is bizonyos rangot jelent. Szép, zöldövezeti környezetben, friss levegőn élni egészségesebb, élvezetesebb. Ez nagyjából ma is igaz, annak ellenére, hogy Buda újabban sokat vesztett ily irányú előnyeiből. A minisztériumokat, kormányzati súlypontokat, nagy forgalmú középületeket Pestre telepítették, a színházakat, hangversenytermeket is. Ugyanakkor a pesti központokban dolgozók Budán laknak, családjaik ott élnek, gyermekeik ott járnak iskolába. Viszont Pestre jönnek át színházba, hangversenyre, sportversenyre. Az 536 000 főnyi budai lakosságnak nincs egyetlen élő színháza. A főváros 19 állandóan működő színháza kivétel nélkül a pesti oldalon van, legnagyobbrészt — és ez is jellemző a főváros hangsúlyozottan centrális voltára — a Nagykörúton belül. A budai oldalnak nincs állandó hangversenyterme sem, pedig a lakosság kiérdemelné. Ha valaki megkérdezné: hol, hogyan, mivel pótoljuk Buda lemaradását, nagyon nehéz volna erre egyértelmű választ adni. Mert a budai városrész hegyvonulataival három különböző szektorra bontódott. Külön életet él Óbuda, amely csak a Lukács fürdő mellett húzódó forgalmi útszűkületté kapcsolódik a vízivárosi-pasaréti második lehatárolt telepítéshez. Majd a Gellértheggyel a Dunához szorított egyetlen forgalmi úttal kötődik a Lágymányoshoz. Mégis minden egyes szektor — lakossága számát, fejlődési lehetőségét figyelembe véve — megérdemel nagyobb létszámot befogadó kulturális intézményeket. Óbuda és a hozzá tartozó Békásmegyer 200 000 fős, a XII. kerület 130 000 fős, a XI. kerület (Lágymányos) 180 000 fős nagyságával megelőzi Debrecent, Győrt, Pécset, Szegedet, amelyek magas rangú kulturális intézményekkel rendelkeznek. VAN UGYAN egy várbeli színházunk, van egy-két kisebb befogadóképességű kultúrházunk, de ezek elhelyezkedésük, befogadóképességük, akusztikai adottságaik miatt nem nagyon alkalmasak egy városrész lakosságának kultúráját aktivizálni. A budai oldal másfelől olyan intézménynyel gazdagodott, amely — túlzás nélkül állíthatjuk — párját ritkítja. A régi várpalotát úgy restaurálták, hogy ott nagyszabású, állandó és folyton változó képzőművészeti kiállításokat tudunk rendezni bemutatva hazánk , fővárosunk múltjának örökbecsű értékeit és a mai képzőművészetünk anyagát. Ennek jelentőségét gazdasági és idegenforgalmi vonatkozásban nem szabad lebecsülni. Az egyensúly javítására Lágymányoson építettek több kulturális intézményt, egyetemeket, főiskolákat. A Műszaki Egyetem 22 000 főnyi hallgatójának és alkalmazottjának nagy hányada Pestről jár ide tanulnidolgozni. Felépült a főváros legnagyobb áruháza, a Skála, alábbi három időszakban rögzített városbeépítés mértéke szolgáljon útmutatásul, aminek vonzóereje aktivizálja Lágymányos még kialakulatlan központját. Épül az óbudai áruház is. A DOLGOZÓK MUNKAHELYEI főleg a pesti oldalon helyezkednek el, a nagy létszámú üzemeket odatelepítették. Ez a jelenség Pest jövő fejlődését hangsúlyozza, elsősorban az iparterületek elengedhetetlen bővítése és a hozzájuk tartozó új lakótelepek összevontabb viszonylatában. Sajnos az új lakónegyedek telepítését és az üzemek munkahelyeit földrajzi-forgalmi vonatkozásban még a közelmúltban sem telepítették logikus elvek szerint, hogy az időt pocsékoló hosszú utazást elkerüljük. Az észak-budai gyárakat — amelyek a város levegőjét nagymértékben szennyezték — leállították vagy áttelepítették, ugyanakkor azonban Óbudán és Békásmegyeren 27 300 lakást építettek illetőleg szándékoznak építeni. Ezzel figyelmen kívül hagyják azt az 1973-ban elhangzott alapelvet, hogy ..egy helyen lakni, dolgozni, szórakozni.” A metróhálózat bővítése remélhetőleg e vonatkozásban is könnyíteni fog a közlekedési gondokon. Buda lassanként Pest kisegítő alvó városrészévé alakul, ha a tartalmi tényezők aránytalanságát meg nem szüntetjük. Ezért indokolt, hogy a budai beépítés hármas egysége (Óbuda, Víziváros, Lágymányos) megkapja mindazokat a magasabb szintű szolgáltatásokat, amelyek önálló kulturált életkeretét is biztosítják. De meg kell jegyezni, hogy nemcsak a hangversenyterem, színház hiányára gondolok, hanem egyéb közjuttatásokra (higiéniai és sportlétesítményekre stb.). Nagy sporteseményekre is a budaiak ma Pestre járnak. Budának nincs jelentősebb, nagyobb befogadóképességű sportpályája. Viszont kirándulni, síelni Budára járnak a pestiek. Ugyanakkor Buda számos gyógyforrással, gyógyfürdővel rendelkezik, amelyeket a pesti közönség is állandóan igénybe vesz. Itt azonnal fel kellene hívni illetékesek figyelmét hévízi kincsünk teljesebb kihasználására. Új szállodaépítkezéseknél ezzel is számoljunk! A VÉGSŐ CÉL persze nem lehet az, hogy fővárosunk két egységét közös jellegűvé uniformizáljuk. Sőt Buda morfológiai adottságait esztétikailag is kihasználva állítsuk szembe a pesti síkterű beépítés rendszerének előnyeivel. De kerüljük el a jövőben a 2— 3 km hosszúságú, több esetben zárt sorú rendszerrel épített külső kerületek utcáinak unalmas képét (Angyalföld, Ferencváros stb.). Budán a terepviszonyok hajlított tengelyű, jól áttekinthető beépítést kínálnak. Ennek az ellentétes élményt nyújtó lehetőségnek a kihasználásával a jövőben még jobban kellene élni. Sajnos, ezt a maradandó értékű elvet az eltúlzott nagy tömegű és magas házak építésével több helyen megzavarták, ami által Buda város látképe zavaróan kétléptékűvé vált. Fokozottan igyekezzünk ezeket a súlyos hibákat elkerülni a város jó híre érdekében. Hiszem, hogy Buda és Pest építészeti, városrendezési, városszervezési kérdéseiben egyre aktivizálódó társadalmunk a jövőben fokozottan hallatja majd javaslattevő és bíráló hangját Weichinger Károly Legnagyobb üdülőterületünk, az immár közép-európai szerepkört betöltő Balaton évről évre növekvő megterhelésnek van kitéve. Már 1974-ben elérte az igénybevételnek azt a szintjét, amellyel a fejlesztési tervek csak 1930-ra számoltak. Épp ezért legfőbb tennivalónk az lett, hogy helyet teremtsünk a tó körül a tömegeknek, a hétvégeken félmilliót is meghaladó emberáradatnak. A balatoni üdülőtérség fejlesztése 1970 óta központi program alapján történik, amelynek végrehajtását a Balatonfejlesztési Tárcaközi Bizottság irányítja, hangolja össze a tanácsokkal és a különböző érdekelt tárcákkal, ágazatokkal. A tárcaközi bizottság határozza meg a fejlesztés irányelveit, dolgozza ki az éves és a középtávú terveket, és dönt a központi balatoni fejlesztési alap felhasználásáról, amelyet abból a célból létesített a kormány, hogy a legjobb hatásfokú fejlesztés érdekében a teljes értékűséghez szükséges kiegészítő beruházások költségei belőle legyenek fedezhetők. A Balatonfejlesztési Tárcaközi Bizottság végrehajtó szerve a tizenegy tagú titkárság; ide fut be a fejlesztési szándékok nagy része, itt történik az ágazati tervek és fejlesztési programok összehangolása, s a titkárság segítséget is nyújt a helyi tanácsoknak a beruházások előkészítésében. A negyedik ötéves terv időszakában mintegy 6 milliárd értékű beruházás valósult meg a Balaton üdülőterületén, körülbelül ugyanilyen összegű befektetésre kerül sor a most induló ötödik ötéves terv alapján, s a fejlesztések minden fázisában benne van a BTB munkája. A titkárság csendben, a nagy nyilvánosságtól elzárkózva dolgozik, munkatársai idejük jó részét lent töltik a helyszínen, a tó mellékén, a Tartsay Vilmos utcai székházban igen gyakran csak az ügykezelés alkalmazottai találhatók. Itt beszélgettünk el Szappanos Gézával, a titkárság vezetőjével a Bálát*'-’ ötödik ötévé:? tervéről, a legsürgősebben megoldásra váró kérdésekről. Új üdülőterületek Az 1960-as évek végére meglehetősen nyomasztó helyzet alakult ki az üdülővidéken. Az idegenforgalom olyan méreteket öltött, hogy a korábbi időszak jelentős fejlesztési eredményei ellenére is egyre több helyen jelentkeztek komoly feszültségek. Súlyosbította a helyzetet, hogy ekkorra elfogytak a telepítésre előkészített területek, a megnövekedett vállalati igényeket nem lehetett kielégíteni, s folyton nehezebbé vált az üdülőtájat minden korábbinál nagyobb mértékben elözönlő tömegeket a vízhez hozzájuttatni. Aliga és Siófok, valamint Siófok és Zamárdi között szinte lehetetlen volt a partot megközelíteni, részben a mederszegélyig nyúló magántelkek, részben a széles nádasöv miatt. Területet kellett teremteni, hogy be ne következzék a csőd. Az Országos Vízügyi Hivatal partszabályozási tervéhez igazodva ekkor fogott hozzá a Balatonfejlesztési Tárcaközi Bizottság új, vízparti üdülőterületek kialakításához, hogy a mind feszítőbb erejű igényeket ki lehessen elégíteni. Az OVH által meghatározott partvonalon kiépített védművek és a mögöttük levő területek feltöltése révén Siófok, Zamárdi, Füred, Keszthely és Révfülöp körzetében összesen mintegy 9 kilométer hosszúságban 120 hektárnyi előközművesített parti sáv áll ma rendelkezésre a közületi igények kielégítésére, illetve nagy tömegek strandolási lehetőségeinek megteremtésére. A hidrobiológusok egy része nem ért egyet a Balaton vízterületének még ilyen rendkívül csekély mérvű csökkentésével sem, a feltöltött partszegély azonban mindenütt olyan posványos, elmocsarasodott terület volt — szennyező anyagokkal telített, rossz minőségű nádasokkal —, hogy azokat a vízszint nagymérvű emelésével sem lehetett volna a tó részeivé visszaalakítani, így viszont létrejön mint köztulajdon egy 30 méter széles parti sétány, amely egyúttal szabadstrand is, mögötte pedig építési telkek sora, vállalati, intézményi üdülők létesítésére. Mindenki partja Siófoknak Balatonszabadi felé nyúló parti sávján épül az Aranypart nevű üdülőtelep, amely — a balatonszéplaki Ezüstparthoz hasonlóan — a tó korábban pangóvizes, ingoványos szegélyének 4 kilométer hosszúságban feltöltött részén bontakozik ki. A központi balatoni feljesztési alap felhasználásával eddig közművesített szakaszon, a szabadstrandnak meghagyott széles parti sétány mögött közös, nagy vállalati üdülők jönnek létre, építési társulások révén, egyelőre 3000 ember részére. Később 6000 személyessé bővül ez a modern üdülőtelep, amelyet bevásárlóközpont, 1500—2000 személyes étterem, sportpálya és egyelőre ezer gépkocsi befogadására alkalmas parkoló egészít ki. Az Aranypart épületeinek egy része — hőközponti ellátással — téli üdülésre is alkalmas lesz. Az új üdülőtelep szabadstrandját az elmúlt szezon egy-egy forgalmas napján már 10 000— 15 000 vendég kereste fel. Ezt a tömeget a „Mindenki partja” létrehozása nélkül nem lehetett volna kulturált körülmények között a vízhez juttatni. Ha Világos felé tovább épül a partszegély, a jelenleg csupán egyetlen teleksor előtt újabb ezer és ezer hétvégi kiránduló letelepítésére nyílik lehetőség. Az ötödik ötéves tervben 680 millió forint áll a BTB rendelkezésére a központi fejlesztési program végrehajtásának segítésére. Folytatják az üdülőterületek és strandok kialakítását Zamárdi, Balatonfüred és Révfülöp térségében. Különösen kiemelkedő jelentőségű Zamárdi teljesen elhanyagolt partszegélyének a rendezése. A mintegy nyolc kilométer hosszúságban elnyúló üdülőtelep nyaralói csak kis lejáratok végén tudják megközelíteni a vizet, az egész tószegély elposványosodott, elnádasodott. Már megépült 2,3 kilométer hosszúságban a vádmű, s a mögöttes területet az ötödik ötéves terv időszakában közművesítik. E munkálatok során a siófokihoz hasonló kultúrtermet jön létre, s csak a szabadstrand tízezer embert tud majd befogadni. A vízminőség védelme Hasonló jelentőségű a balatonfüredi Annabella-szálló szomszédságában kialakításra kerülő üdülőterület. Másfél kilométer hosszú partvédőmű épült ki itt, s most kezdik meg az új nagy strand létrehozásának munkálatait. Ha elkészül, alkalmas lesz arra, hogy elhúzza a forgalmat Füred rendkívül megterhelt központjától, a gyógytérről, s mentesítse a mindig túlzsúfolt városi strandot. Az üdülőtömegek mezőnyének széthúzását szolgálja Révfülöp fejlesztése is. A regionális vízművet már elhozták idáig, megkezdődött a szennyvízcsatornázás is, s még e tervidőszakban szépen kimunkált nagy vízparti terület jön létre az északi oldal e részét ellepő tömegek befogadására. A központi fejlesztési alap több mint felét a vízminőség védelmével kapcsolatos feladatok elvégzésére fordítja a BTB. Segíti a helyi tanácsokat a szennyvízcsatorna-hálózat minél gyorsabb kiépítésében, és a Balatonba ömlő vízfolyások rendezésében. Az idén megkezdődik Vonyarcvashegy és Balatongyörök. Csopak és Kenese egy-egy üdülőterületének a csatornázása. A Keszthely környéki vízszennyeződés csökkentését segíti az úgynevezett Büdös-árok rendezése, amelynek során leválasztják az árokba ömlő városi szennyvizeket. E munkálatok összhangban állnak azokkal a fontos beruházásokkal, amelyeket az OVH végez ebben a Balatonparti térségben a szennyvízcsatorna főművek kiépítése céljából. Megkezdik a Fonyód és Badacsony között a Balatonba ömlő berki vízfolyások rendezését is. A zsúfoltság ellen A tanácsoknak nyújtott anyagi hozzájárulás egy részével a strandépítkezéseket segíti a BTB. A többi között befejezik a strandfejlesztést Balatonbogláron, Fonyód-Bélatelepen, Balatonakarattyán. Alsóörsön a paloznaki kemping mellett 3000 fős autósstrand építése folyik tízhektárnyi területen. Megkezdik a szigligeti strand bővítését is e tervidőszakban. Az északi part strandjain különösen nagy a zsúfoltság, helyenként főidényben egy fürdőzőre még egy-két négyzetméternyi terület sem jut holott legalább 6—8 négyzetméter kellene. Az új strandépítéseknek ezért van itt különösen nagy jelentőségük. A köztisztasági feladatok megoldásában ugyancsak komoly összegekkel támogatja a tanácsokat a tárcaközi bizottság. A negyedik ötéves terv időszakában négy köztisztasági telephely létesült, a következő öt esztendőben 20—30 millió forintot fordítanak új telephelyek kialakítására, megfelelő géppark létrehozására, a szemétszállítás és -ártalmatlanítás korszerűsítésére. Ez a kérdés a legszorosabban összefügg a balatoni üdülőterület kulturáltságának növelésével. Ebben a tervidőszakban a közművesítés fejlesztésével párhuzamosan lehetőség nyílik néhány nagy forgalmú üdülőhely központjának a felújítását megkezdeni. A kereskedelmi, ellátó, szórakoztató intézmények egy-egy kijelölt területre történő összpontosításával a mai idegenforgalmi igényeket mindenben kielégítő üdülőközpontok alakulnak ki. Elsősorban Siófokon és Bogláron kezdődött meg ilyen irányú munka, aztán sor kerül Révfülöpre, amely jelenleg teljesen ellátatlan. Elsőnek kis szállodát, éttermet és üzletházat hoznak itt össze. A települési központok felújításához elsősorban a közműhálózat fejlesztésének segítésével járul hozzá a BTB. Egyes nagyobb üdülőhelyeken már annyira megnőtt a gépkocsiforgalom, hogy veszélyezteti az üdülés zavartalaságát. A központok zsúfoltságának csökkentésére a települések szélén hoznak létre nagy autóparkolókat, ezek különönen a hétvégi csúcsidőben tesznek majd jó szolgálatot a forgalom zavartalanabb lebonyolítása érdekében. Az első ilyen csúcsparkoló Fonyódnak a Nagyberek felőli részén épül meg. A 70-es út tehermentesítésére a vasúti pálya és a tópart között tervezett belső nyújtóút kiépítése időszerűvé vált Máriától egészen Világosig. A Balatonfejlesztési Tárcaközi Bizottság „ legfontosabb feladatának a túltelítettség elleni sokoldalú küzdelmet tekinti, a tónak és táji környezetének védelme s a közjóléti igények minél kulturáltabb kielégítése érdekében. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy ha nem biztosítunk helyet a tó partját elárasztó tömegeknek, a Balaton előbbutóbb elveszti üdülőértékének java részét. Antalffy Gyula Helyet a tömegeknek A Balaton ötödik ötéves terve 1SZS 1939 1970