Magyar Nemzet, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-30 / 102. szám

Péntek, 1976. április 30. László Aladár köszöntése László Aladárt, a párt és a munkásmozgalom régi harco­sát 80. születésnapja alkalmá­ból köszöntötte a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A KB üdvözletét csütörtökön tolmácsolta Biszku Béla, a Po­litikai Bizottság tagja, a KB titkára. Jelen volt Jakab Sán­dor, a Központi Bizottság osz­tályvezetője. Új létesítményeket avattak Baján A munka ünnepe tiszteleté­re csütörtökön több új létesít­ményt avattak Baján. MHSZ oktatási központtal, ipari tanu­ló intézeti tanműhellyel gazda­godott a buna-parti város. Ke­reskedelmi hálózata az ABC- áruházzal bővült. A Ganz­ Vil­­lamossági Művek bajai készü­lékgyára előtt térplasztikát avattak fel. Az utóbbit Kirch­­mayer Károly tervei alapján­­ a gyár „Béke” szocialista bri­gádja készítette el. Baranyi Károly újvidéki szobrászmű­vész Bajának ajándékozta „Táncos pár” című szobrát. Ezt a Kismotor és Gépgyár előtti parkban állították fel. Környezetvédelmi mérnökök vizsgáztak Az agrárfelsőoktatási intéz­mények közül elsőként Gödöl­lőn kezdték meg a környezet­védelmi mérnökök oktatását A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudo­mányi karán, az elmúlt három napon 34 különböző végzettsé­gű és területen dolgozó szak­ember tett államvizsgát. Az új szakma mérnökeinek csütörtö­kön adták át diplomájukat. Gazdagodnak a nemzetiségi könyvtárak Csehszlovákiából a szlovák nemzetiségi könyvtárak részé­re állandóan érkeznek új könyvek. Rövidesen Jugoszlá­viából, az NDK-ból és Romá­niából is várható könykül­­demény. Az állam erre a cél­ra évenként több mint más­fél millió forintot biztosít a központi és megyei pénzalap­ból. Nemzetiségi politikánk ered­ményeként fejlődik a hazai nemzetiségi és az anyaországi könyvtárak kapcsolata. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár és a jugo­szláviai Muraszombat környéki könyvtár évenként hatszáz könyvet cserél. A Könyvtár­­tudományi és Módszertani Központ módszertani kiadvá­nyokkal, útmutatással segíti a nemzetiségi könyvtárak mun­káját. _______________ Kirándulóidő várható a hét végére Az elmúlt héten betört sark­vidéki eredetű hideg levegő alaposan leszorította a hőmérő higanyszálát és az évszakhoz képest hűvös időt hozott a hét eleje is. Vajon a hétvége idő­járása végre valahára megvál­tozik? A Meteorológiai Intézet távprognózis osztályán elmon­dották: a hideg levegő után­pótlása lassan kimerülőben van, a Közép-Európa felett „időző” légtömeg most lassú felmelegedésnek indult. Mindent egybevetve: keve­sebb eső és felhő lesz péntektől vasárnap estig. Több órás nap­sütésre is számíthatunk, tehát kirándulóidőt remélhetünk a mostani víkendre. Lassan apad a Tisza Az idei második árhullám vonul le a Tisza magyarorszá­gi alsó szakaszán. Az apadás nagyon lassú ütemű. Szegednél a tetőzés óta hat nap telt el és mindössze 24 centiméterrel csökkent a vízállás. A szak­emberek szerint hosszadalmas­nak ígérkező árhullám levonu­lása közben kisebb emelkedé­sek is várhatók, mert pillanat­nyilag a meteorológiai és hid­rológiai helyzet egyaránt labi­lis. Az áradás hátrányosan be­folyásolja a szegedi partfal re­konstrukcióját. Már hetek óta víz borítja az alsó rakpartot, ahonnét kiszorultak a gépek, s valószínűleg hosszabb ideig szünetelnek az újjáépítési munkák. A KISZ-kongresszus előtt Például a SOTE Akik sokat forognak ifjúsági mozgalmi körökben, azt mond­ják, igazi diák KISZ-élet csak a középiskolákban képzelhető el. Aki följebb kerül — ki tudja, mely okból —, már ke­véssé törődik a társadalmi munkával, „csak” a tanulásra fordítja az erejét— ha fordítja egyáltalán. Pedig ez is csak „babona”, hiszen pozitív példát jócskán hozhatnánk föl egyetemeink, főiskoláink közül. Ezúttal láto­gassunk el a Semmelweis Or­­vostudományi Egyetemre, va­jon ők — négy és fél esztendő elmúltával — milyen munká­ról számolhatnak be, miként készülődnek a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség má­jus 8-án kezdődő kilencedik kongresszusára. Dr. Papp Gabriella KISZ- titkár: — Egyetemünkön 4260 tagja van az ifjúsági szövetségnek, ebből a tekintélyes számból 1170-en az egyetem dolgozói. Azt jelenti ez, hogy a szerve­zettség 90 százalékos. Alap­szervezeteink száma 96, ebből 31 a dolgozói. Az adatok mutatósak, de vajmi keveset árulnak el a tartalmi munkáról. Ha arra kérnénk a KISZ-titkárt, hogy az elmúlt négy esztendőt egy­­egy mondatban jellemezze, nem vállalkozna rá, mert — úgymond — sokkal összetet­tebb a tevékenységük. Igaz ugyan, hogy akárcsak másutt, ők is három nagy csoportba osztják munkájukat — politi­kai, tanulmányi és társadalmi­közéleti tevékenység —, azon­mód hozzá is teszik azonban, hogy szervezési gondokkal küszködnek. Maga az egyetem épülete kétszáz esztendős, ré­gi, kicsi, az egyéb részlegeket pedig szétszórták Budapesten, s a hallgatók óráról órára utazgatnak a klinikák között. Mindezt persze nem mente­­getődzésképp mondják az egyetemen, nem is volna rá szükség,­ inkább csak magyará­zat helyett. És a látogató meg­győződhet arról, hogy ezzel együtt — vagy talán inkább ettől függetlenül — kiváló KISZ-munkát végeznek. Nem lehet véletlen ugyanis az sem, hogy az elmúlt évben harmad­szorra, és immár véglegesen elnyerték a KISZ KB vörös vándorzászlaját. Rendkívül rokonszenves vo­nás az orvosegyetemi ifjú­kommunistákban, hogy az eredményekről szerényen, ke­veset beszélnek. Pedig volna mivel dicsekedniük, például ezzel: pezsgők, tartalmasak a vitaköreik, külön is foglalkoz­nak a gólyákkal — és a leen­dő gólyákkal —, magasak a tanulmányi átlagok, körülbelül 600—700 a tudományos diák­köri tagok száma, az elmúlt mozgalmi évben 120 ezer óra szakmai és fizikai társadalmi munkát végeztek, és így to­vább — ők mégis a gondokat említik, hozzák” az egyetemen, vagyis elsősorban ők adják az egye­temi KISZ-vezetőségek után­pótlását. Tehát vagy az egye­temen, vagy a kollégiumban — de valahol mindenképpen az keletkezik. Ezért van szükség tehát a tervszerűbb utánpót­lásnevelésre. Az egyéni vállalások rend­szere — akárcsak országszerte — az orvosegyetemen is be­vált. Elsősorban — a számok­ban már említett — társadal­mi munkában mutatkozik meg ez. Szakmai és fizikai társa­dalmi munkát egyaránt végez­nek az orvosegyetemi KISZ- fiatalok. Szakmai segítséget nyújta­nak elsősorban azért, hogy enyhítsenek az egyetem mun­kaerő-gondjain, ezért indítot­ták be az „Egy klinika — egy alapszervezet” nevű mozgal­mat; ennek keretében nővér­kezeket pótolnak, dolgoznak a mosodában. Az egyetemi Vö­röskereszt-szervezettel együtt­működve egészségügyi felvi­lágosító előadásokat tartanak, Budapestnek szinte valameny­­nyi középiskolájában megfor­dultak már. Ezt a pedagógu­sok is örömmel veszik: nehe­zen, nem szívesen beszélnek a tanárok maguk a „kényes” té­mákról. Az úttörő-, a KISZ- és az építőtáborokban tábororvo­soknak jelentkeznek a diákok. A BRFK-val közösen alkohol­­szondás vizsgálatokon vesznek részt; elvégezték a fodrászüz­letek higiénés vizsgálatát, és még sok más hasonló egész­ségügyi fölmérésben működ­­tek-működnek közre. Valamennyien jól emléke­zünk még 1974 őszére, amikor annyira elkelt a segítő kéz a mezőgazdaságban. Akkor ala­pozták meg az azóta is évről évre megszervezett mezőgaz­dasági társadalmi munkáju­kat: szerződések fűzik a SOTE KISZ-szervezetét a Budapest környéki téeszekhez, a Kerté­szeti Vállalathoz. A budapesti KISZ-bizottság meghirdette „Hat órát Budapestért” akció­ban elsősorban a lakásépítke­zéseken találkozhattunk me­dikusokkal, medikákkal. Az MSZMP ifjúságpolitikai határozata és az ifjúsági tör­vény hatására egyre komo­lyabban veszi az egyetem ál­lami vezetése a KISZ-t, a hallgatói képviseletet az irá­nyító fórumokon. És itt újabb önkritika következik az egye­tem KISZ-vezetői részéről: a tanszéki képviseleti rendszer — mondják — kisebb-na­­gyobb hibákkal működik. Nem minden diákképviselő készül ugyanis föl a tanácskozásra — egyéni „trehányság” miatt. De — teszik hozzá azonmód — ha valaki nem vált be, visszahív­ják, mást delegálnak helyette. Külön témakör a dolgozó KISZ-tagok helyzete: ők az „üzemi négyszögben” vesznek részt. A fiatal orvosok — ha szakmai kérdésekben még jócskán van is tanulnivalójuk — emberi vonatkozásban egyenrangú, méltó partnereik a professzoroknak. A Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetemen található az ország legnagyobb oktatói-dol­gozói felsőfokú oktatási KISZ- szervezete. Az egyetemi veze­tőségválasztó küldöttgyűlésen — március 27-én — felerészt kicserélődött a vezetőség. Az okok? ,dílöregedés”, készülő­dés a szakvizsgákra, valamint a fluktuáció. De az újak ugyanúgy folytatják, ahogy „elődeik”. Tervszerű munká­val, a hagyományok őrzésével — ezekben gyökereznek a jö­vő hasonló sikerei. Gyulay Zoltán — A magas tanulmányi át­lagok ellenére is — fűzi hozzá dr. Papp Gabriella — vannak gondjaink a tanulmányi fegye­lemmel. Ezt jól tudjuk mi ma­gunk is, de gyakorta szól érte az egyetem állami vezetése is. A fő panasz: többen nem jár­nak előadásokra, gyakorla­tokra. A megoldást abban lát­juk, hogy a KISZ-vezetők mu­tassanak példát; az adminiszt­ratív eszközöket azért nem szeretjük, mert nem célrave­zetőért, s nem is KISZ-es mód­szer. Újabb bökkenő: a SOTE hat kollégiumában 1000 hallgató kaphat szállást. Ez is kevés, s a kollégiumok — az egyetlen új, koedukált, Rezső téri kivé­telével — elég rossz állapot­ban vannak. Ez még csak elvi­selhető volna, ám — az egye­tem KISZ-vezetőségének véle­ménye szerint — a kollégium adta lehetőségeket nem hasz­nálják ki eléggé, sem a politi­kai, sem pedig a szakmai ne­velő munkában. A megoldásra persze van javaslat, elképze­lés: olyan kollégiumi bizottsá­gokat kell megválasztani, ame­lyek képesek kellő segítséggel önálló munkát végezni. Ezzel azonban egyszersmind „ön­gólt” is rúgnak, hiszen a jó kollégiumi vezetőket „elszip­ Mm Nemzet A pilgéri légi közlekedés és a Ferihegyi repülőtér fejlesztéséről tárgyalt az­ országgyűlés építési és közlekedési bizottsága Az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága csütör­tökön a Ferihegyi repülőtér h­amarosan elkészülő és a kö­zeljövőben átadásra kerülő új utasfelvételi csarnokában ülést tartott. A tanácskozás előtt a képviselők megtekintették a repülőtér rekonstrukciójának most befejezett munkálatait. Előbb Kontra Frigyes, a Légi­­forgalmi és Repülőtéri Igazga­tóság fejlesztési és műszaki osztályvezetője mutatta be a „több célú épületet”, amely­ben a női és férfi utaskísérő szolgálat, a hajózó személyzet kapott korszerű pihenőszobá­kat, fürdőket és öltözőket, va­lamint itt helyezték el a me­teorológiát és a repülésirányí­tást. Ezután Buczkó Imre fenntartási főosztályvezető a 8 ezer köbméteres kerozin­­üzemanyagtelepen kalauzolta végig a képviselőket. A leszál­lópálya mellett Erdei Tamás főmérnök mutatta be a Tesla gyártmányú leszállító radart, Fazekas József, a MALÉV ve­zérigazgató-helyettese pedig a műszaki bázist. Ezután került sor a Gyar­mati János elnökletével meg­tartott tanácskozáson — ame­lyen részt vett Inokai János, az országgyűlés alelnöke is — dr. Ábrahám Kálmán közleke­dés- és postaügyi államtitkár beszámolójára. A Ferihegyi repülőtér utas­­forgalma az eltelt öt év alatt csaknem 30 százalékkal növe­kedett, s az utasok száma ta­valy elérte az 1 millió 150 ez­ret. Az áruszállítás ugyaneb­ben az időszakban 41,7 száza­lékkal nőtt. A Ferihegyről el­indult, illetve oda érkezett re­pülőgépek száma 1975-ben már megközelítette a 25 ezret, ami 1970-hez viszonyítva csak­nem 25 százalékos fejlődést jelent. A megnövekedett repü­lésirányítás érdekében korsze­rű, világszínvonalú irányító, rádió- és rádiónavigációs be­rendezéseket­ állítottak üzem­be. A MALÉV repülőgépei je­lenleg 22 európai, három ázsiai és egy észak-afrikai országba repülnek menetrendszerűen. 1975-ben 400 ezer utast szállí­tottak, a teherszállítási tevé­kenység pedig meghaladta a 12 millió árutonnakilométert. Dr. Ábrahám Kálmán ál­lamtitkár elmondta: a magyar légi forgalom a magyar komp­lex közlekedés szerves része," s a nemzetközi kapcsolatok szélesedésével egyre dinamiku­sabban fejlődik. Éppen ezért szükséges a polgári légi forga­lom műszaki és utaskiszolgáló részlegeinek jelentős fejleszté­se. Az Állami Tervbizottság szerdán tárgyalta és fogadta el a nagyberuházásként meg­valósuló ferihegyi rekonstruk­ció programját, amely 1977- ben kezdődik és — a tervek szerint — három ütemben 1990-ig fejeződik be. Az első ütemben — 1977 és 1982 kö­zött — a legjelentősebb létesít­mények és a repülésbiztonsá­got szolgáló radarirányítás to­vábbfejlesztése, teljes kiépíté­se, a korszerű műszaki bázis felépítése, a második fel- és leszállópálya, valamint a hoz­zá tartozó gurulóutak kialakí­tása és a jelenlegi felújítása szerepel, összesen több mint 3 milliárd forint költségvetés­sel. Az államtitkár végezetül ki­fejtette: a magyar polgári lé­gi közlekedés mennyiségi fejlő­dése nem mehet a repülésbiz­tonság rovására. Ezért szük­ség van arra, hogy a technoló­giai fegyelem minél szigorúbb legyen. A repülésbiztonságot semmi más szempont nem előzheti meg. Másik alapvető követelmény: a zajhatás egész­ségügyi és környezetvédelmi ártalmainak kiszűrése. Ezzel kapcsolatban szükség van a re­pülőtér fejlesztésének és a kör­nyező lakásépítkezések össze­hangolására. Az államtitkár beszámolója után a képviselők kérdései el­sősorban a repülőtér bővítési programjára, a polgári légi köz­lekedés munkaerő-helyzetére és szakember-utánpótlására, a pilótaképzés mikéntjére irá­nyultak. A vita során fölszólalt Juratovits Aladár, dr. Hegedűs Lajos, Szilágyi Gábor, Cserna Sándor, Marjanek József, Gó­csa József, Varga B. István és Inokai János képviselő, vala­mint Morvaközi László, a Pénzügyminisztérium főosz­tályvezetője. • LAKÁSKÉRDÉS Az épülő Békásmegyer A Szentendrei út keleti ol­dalán már ott magasodnak azok az épületek, amelyek Bé­kásmegyer bekapcsolódását jelzik a főváros lakásprogram­jába. Jóváhagyásra vár vi­szont a nyugati oldal módo­sított, részletes rendezési ter­ve, amely a régi községre és a tömeges lakásépítés területére vonatkozó elgondolásokat tar­talmazza. A terv „szülőatyja” Molnár Attila, a VÁTI fiatal, Ybl­­díjas tervezője, aki munkatár­­saival — mint azt Vinkovits István, a fővárosi tanács vá­rosrendezési és építészeti osz­tályvezetője elmondotta —, aránylag rövid idő alatt nem­csak az úgynevezett hagyo­mányos feladatoknak tett ele­get. Rendezési tervét műszaki­lag olyan mélységben készí­tette el, hogy az közvetlenül a beruházási tervben folytat­ható, kiküszöböli a ,,holtjáté­kot”, elejét veszi a felesleges újratervezésnek. Ez a komple­xitás időmegtakarítás szem­pontj­ából sem megvetendő, és az új metodika sikerét bizo­nyítja, hogy a február 28-án kelt ÉVM-rendelet szerint ezentúl minden ezer lakást meghaladó célcsoportos beru­házásnál ilyen mélységű ter­vet kell készíteni. Gyalogos „háló” A legutóbbi — jóváhagyást megelőző — tárgyaláson Mol­nár Attila ismertette az érde­kelt szervek és vállalatok előtt az új városrész kialakítá­sának főbb elveit. A területet északról egy újonnan kialakí­tandó gyűjtőút, kelet felől a régi 11-es főforgalmi út Mar­tos Flóra sétánya, délről a Gé­za utca, nyugatról a Dózsa György úttal párhuzamosan húzódó vizesárok, valamint a Fő utca határolja. A tömeges lakásépítés területe annyiban tér el az előző tervtől, hogy az északi meredek lejtőt nem foglalt magában — azt ma­gánerős beépítésre szánják — nyugaton viszont sportcélokra alkalmas térséggel növekedett. A terv három változatban készült el. A választott meg­oldás szerint a lakónegyedet gyűjtőútgyűrű fogja körül, amely az egyik helyen a régi 11-es úthoz, a másikon — két­szintes csomóponttal — az új Szentendrei úthoz csatlakozik. A negyed súlyponti részén főgyalogút vezet, ami több előnnyel jár. A lakóterületet így ugyanis szintben vezetett gyalogos háló szövi át és nem szakad két részre, azonkívül már az V. ötéves tervben zá­rulnak a főgyalogút menti köz­intézményterek, végül a főgya­­logút kötetlenebb vezetése kedvezőbb alközpontok kiala­kítását is elősegíti. A táj tisztelete Mint tudjuk, az általános terv a HÉV gyorsvasúttá fej­lesztését írja elő. Ennek nyom­vonala Csillaghegy térségében a 11-es út mellett fut majd. A tervezett békásmegyeri állo­más a gyalogos gerincút kiin­dulópontja lesz, ahol aluljárón keresztül kapcsolódnak egy­mással a HÉV-vonal két olda­lán épülő városrészek. A köz­ségtől délre ápolt zöld-, majd összefüggő erdőterületek hú­zódnak. A zöldfelület egy ré­szén az említett sportlétesít­mények kapnak helyet. A tömeges lakásépítési terü­leten a terv igen fontos köve­telményként tűzte maga elé a táji-természeti adottságok megőrzését, a táj és a kiala­kuló városrész közötti kapcso­latok megteremtését. Ezt a célt igyekszik szolgálni az is, hogy a lakóegységkaréjok nem a Szentendrei út és a gyorsvas­út felé, hanem a táj felé for­dulnak. Mint a tervező meg­jegyezte: a békásmegyeri völgy az út látnivalói között jelen­téktelen szerepet játszik, ter­mészeti szépségét inkább az ott lakók vagy oda kirándulók előtt akarják feltárni. Ezt elő­segíti az említett forgalmi út­­gyűrű is, amelyből a lakóutca­gyűrűk nyílnak. A gyorsvasúti aluljárótól gyalogos terek sora vezet a nyugati részen talál­ható szabadidő-központhoz, ahonnét főgyalogutak indul­nak a közösségi alközpontok, a sporttelepek és a környező er­dők felé. A házsorok közé cél­forgalmi útként igénybe vehe­tő gyalogos utakat terveztek. Az ismertetés után — amely­nek további részleteire későb­bi cikkünkben még visszaté­rünk — a Fővárosi Építőipari Beruházási Vállalat oldaláról két kifogás merült fel. Az első egy új épülettípus tervbe vett alkalmazása miatt, mivel az nem tartozik az ÉVM és a fő­városi tanács által engedélye­zettek közé, viszont feltétlenül szükség van rá. Ellenkező esetben ugyanis túllépnék az 53 négyzetméteres átlaglakás­területet, vagy pedig a lakások kedvező tárolását nem oldhat­nák meg. Az ÉVM egyelőre elzárkózott egy újabb típus tervezési költségeinek finan­szírozásától. Az­ új épületfajta azonban az 1. számú házgyár paneljeiből kialakítható, és így összeszerelését a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat nem tagadná meg. A tervezési munkát — engedély birtoká­ban — a Lakóterv is elvégez­né, a felmerülő többletköltsé­get pedig a fővárosi tanács vállalná magára. Különben, az áttervezés elkerülhetetlen és ez jelentős késedelmet okoz­­­na már a kezdet kezdetén. A tanács illetékes főosztálya bí­zik benne, hogy ilyen felté­telek mellett az ÉVM nem gör­dít tovább­ akadályt az új épü­­lettípus alkalmazása elé. A FŐBER másik kifogása a szerinte gazdaságtalan lak­­sűrűségre vonatkozott. Ezt azonban egyrészt a mellékelt gazdasági számítások, másrészt az ÉVM 1975-ben kiadott la­kásépítési­­ irányelvei nyom­ban megcáfolták. Az irányel­vek szerint ugyanis közepes szinten felszerelt, tíz-tizenegy szintes lakóépületből álló vá­rosrész — márpedig a szóban forgó békásmegyeri ilyen — kívánatos laksűrűsége 270—320 között van. Mivel a kereken 70 hektáros területen 6108 la­kás épül fel csaknem 23 ezer ember számára, így a terv több mint 328 főt mutat ki hektáronként. Így egy főre 5,4 négyzetméter közkert és 7,67 négyzetméter közpark és köz­­használatra szánt véderdő jut. Ennél ke­vesebb a természet száműzését jelentené a kies völgyből, legfőbb varázsától fosztaná meg az új városrészt. Gyorsabb döntést A tervíratok között lapoz­gatva két érdekes „emlékezte­tőre” bukkantunk, amelyek tartalmát nem szeretnénk el­hallgatni. Az egyikben a részt vevő szervák és vállalatok el­ismerésüket fejezték ki a fia­tal tervezőnek „igen nívós munkájáért”. Őszintén remél­jük, hogy a szakemberek több­sége és a lakosság is ezen a véleményen lesz. Ez hamaro­san kiderül, éspedig az említett másik „emlékeztetőben” fog­laltak tanúsága szerint. Esze­rint ugyanis a III. kerületi ta­nács bejelentette, hogy a köz­ség tervével egyetért, a töme­ges lakásépítési terület ren­dezési tervét azonban döntés előtt a kerületi pártbizottság és a Hazafias Népfront elé akarja vinni. A nyílt várospo­litika szellemében ezt csak helyeselhetjük. Mivel azonban a jelzett helyi egyeztető tár­gyalást még március közepén tartották, jó lenne, ha a meg­vitatásra, illetve a döntésre most már mielőbb sor kerül­hetne. Az idő­s pénz, különö­sen akkor, amikor Budapesten immár 140 ezer igénylő vilna, hogy minél előbb megfelelő, korszerű, komfortos lakásokba költözhessen. Komor Vilma Korszerűbb utastájékoztatás a BKV-nál Javul az utastájékoztatás a fővárosban az V. ötéves terv folyamán. A Budapesti Közle­kedési Vállalatnál bejelentet­ték, hogy korszerűbb táblák­kal látják el a mintegy 4000 autóbusz-, villamos- és troli­­megállóhelyet és tájékoztató táblákat helyeznek el Újpes­ten, Angyalföldön,­­ Kőbányán, Pesterzsébeten, Rákospalotán és a XV. kerületi új városrész­ben. Térképes tájékoztatókkal látják el a HÉV valamennyi járművét is. 1977-től évente három nagy forgalmú csomó­pontban helyeznek el útbaiga­zító táblákat, az észak-déli metróhoz kapcsolódóan bővítik az információs irodák hálóza­tát.

Next