Magyar Nemzet, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-07 / 107. szám

Péntek, 1976. május 7., SZÜLŐK FÓRUMA Otthonról az iskolába ÖTÉVES A GYEREK. Ha­marosan hátára veszi az isko­latáskát. Meghatódunk. Teg­nap még magatehetetlen pó­­lyás volt! S jövő ősszel diák­sorba kerül? Rálép a felnőtt­séghez vezető út legalsó lép­csőfokára?! Ha óvodába jár, kisebb a gond. Ott fölkészítik az átme­netre. Csoportosan, de egyé­niségére szabva, szakszerű irá­nyítással, de öntevékenységre szoktatva — változatosan — foglalkoztatják. Játszik, fest, énekel, testgyakorlatokat vé­gez, még a tizes számkörben is megtanul tájékozódni. Szert tesz rengeteg tapasztalatra, sokféle kapcsolatra. Elsajátít­ja azokat az elemi ismerete­ket, készségeket, szokáso­kat, amelyek alkalmassá te­szik őt az iskolai munkában és közösségben való helytállás­ra. De ma még nem óvodás a 3, 4, 5, 6 évesek 23 százaléka. Néhányan azért, mert a szü­lők félnek: csemetéjükre a többiről betegség, helytelen nézet, rossz szokás ragadhat. (Vajon az utcára se viszik ki a közlekedés veszélyei miatt?) Többségüket viszont az óvodák nem tudják befogadni, ők szüleik munkaidejét rokonnál, ismerősnél töltik, vagy fizetett alkalmazott vigyáz rájuk. És sokan nőnek a gyermek­­gondozási segéllyel otthon maradó mamák szárnyai alatt. Nőnek, de nem biztos, hogy sokoldalúan, harmonikusan nevelődnek. S kár, ha ez csak jövőre, az iskolaérettségi vizs­gálaton derül ki. Nem a ritka, kriminalisztikai esetekről, a félholtra vert gyerekekről van szó. Csak a köznapi otthonok­ról. Disszonanciák ott is akad­nak. És sürgős feloldást kí­vánnak! Mert elronthatják a kisdiák indulását. A kudarcok pedig gyakran halmozódnak a sorjázó tanévek alatt. A BAJOK EGYIKE nem is a nevelés hibáival kezdődik, hanem előbb. Megesik, hogy a férfi vagy a nő szülővé válik, s utólag kiderül: alig alkalmas rá. Mikor? Ha utódvállalásá­nak fő oka nem a vágy a gye­rekre, gondozására, fölnevelé­sére, hanem valami lappangó önérdek. Ha az anyánál fordul elő, veszélyesebb. Az az asz­­szony ugyanis, akinek a gye­rek inkább csak eszköz férje „megtartására” vagy a pár évi, könnyebbnek hitt otthoni élet­re, az csalódik. Otthon sem ta­lálja a helyét, beszűkültnek ér­zi az életét, gyakran férjével való kapcsolata is szürkül, romlik. Elégedetlen közérzet­tel pedig nem adhatja azt, ami a nevelés egyik nélkülözhetet­len alapja: a mély szeretetből fakadó szüntelen figyelmet és türelmet. Ritka, de ismert je­lenség. Jóval gyakoribb, hogy a szülőben megvan a hajlandó­ság feladata betöltésére, csak a pedagógiai kulturáltsága ke­vés. Sőt, évről évre fogy. A terhesgondozás fölkészíti az anyát a gyerek fogadására. Aztán a védőnő eligazítja az aprósággal való bánásmódban. Ám ahogy sokasodnak az élet­tani szükségleteken, a testi gondozáson túli feladatok, úgy csökken az egészségügy csalá­dot istápoló munkája. A vé­dőnő pedagógiai-pszichológiai ismeretei a 3 éven felüli kor­osztályhoz nem elegendők. A gyermekorvos látogatásai rit­kák. Az oktatásügyi szervek segítségnyújtása még messze van. Hol kapnak a szülők ta­nácsot, amikor gyerekük 4—5 éves?"A tévé, a rádió, a tudo­mányos, társadalmi szervek pedagógiai programjaiban, a sajtóban, a szakkönyvekben — sorolhatnánk. „Ha hozzájuk jutunk — felelhetik a szülők —, s ha kitartással átverek­­szük magunkat a szakkifejezé­sek olykor áthatolhatatlannak tűnő bozótján.” És ha rádöb­bennek, ha ery gyermekük ne­­ve­tsége hiányos? ... MI A TEENDŐ akkor? Az semmiképp, hogy mumust csináljunk az iskolából. Abból baj lesz, ha a gyermek „meg­­rendszabályozása és fölkészí­tése” érdekében a „majd ott” kezdetű szólamok szaladnak ki a szánkon. Ott majd megtud­ja, mondjuk, hogy mi a fegye­lem. Örökmozgó lába, keze, esze a pad, a szabályokhoz kötött munka, a szántón kért kötelességek korlátai közé szorul! Aztán vége az arany szabadságnak, a spontán, ön­törvényű játékvilágnak! így elérhetjük, hogy az iskola kezdetben nem is jelent a gyereknek mást, mint értelmi megterhelést, szorongást, ku­darcokat és könnyeket. Ahe­lyett, hogy azt adhatná, amiért van: testi-lelki fejlődésének szirombontogató, szép, új le­hetőségeit. Egy megoldás kínálkozik csupán: ha megvizsgáljuk a gyerek növekedésének talaját, családi életünket, a benne ha­tó nevelési tényezőket, és ki­fürkésszük eredményeit. Utá­na foghatunk a hiányok pótlá­sához. A korrekciónak annyi vál­tozata lehet, ahány szülői ház van, ahányféle a gyerek és otthoni helyzete. Azt az egykét például, aki 5 évig csak a szü­lei, s a nagyszülei lakása közt ingázott, hozzá kell segíteni a minél több gyerekkel való is­meretséghez. Másképp — a felnőttek közé zárva — küz­désképtelen, túlérzékeny kis elnyomottá vagy énközpontú „kiskirállyá”, bezárkózó, ma­gányos különccé vagy a „na­gyok” nézeteihez, viselkedésé­hez hasonuló koravén kölyök­­ké válhat. A pajtásválasztás örömét, szabadságát a 3 éven felüliek már általában igény­lik; még azoknak is szükségük van rá, akik testvérek között élnek. HA TÚLKÉNYEZTETTÜK a kislányt, kisfiút, legalább mostantól bízzuk meg rámér­hető, rendszeres, önálló és szántónkért feladatokkal, terí­téssel, virágöntözéssel és más­sal, sőt kérjük segítségét al­kalmilag is, így egyszerre fej­lesztjük ügyességét, gondolko­dási képességeit, kulturált vi­selkedését, de lerakjuk benne a munkaszeretet, kötelességtu­dat, lelkiismeret, az együttélés szabályaihoz való alkalmazko­dás, a segítőkészség, a kitartás alapjait is. Más szóval: bele­­ültetjük mindazoknak a testi és értelmi készségeknek, er­kölcsi normáknak, érzelmek­nek, szokásoknak és jellem­vonásoknak a magvát, ame­lyek segítik majd iskolai ma­gatartása és teljesítményei tő­le telhető legjobb kialakításá­ban. Az elvált nő egyik fő teen­dője, hogy gyerekének a roko­ni, baráti körből férfimodellt, vagy legalább némi kapcsola­tot szerezzen. Nehogy a kis­diák úgy nézzen majd a férfi­pedagógusra, mint egy isme­retlen természeti csodára, s az iránta érzett bizalmatlanság gátolja fejlődésében. S ha a mama, „nem alkal­mas”, akkor az apának kell fokozottan foglalkoznia a gye­rekkel. A közös vacsorán sok­sok beszélgetéssel, máskor vers-mese-énektanítással, bá­bozással, filmmel, diával for­málhatja a beszéd- és bele­­élőkészségét, képzeletét, ki­rándulásokon testi erőnlétét, de elemi megfigyelő, összeha­sonlító készségét, tudatos em­lékezetét is, a rajzolás, barká­csolás során kézügyességét, ízlését, és még sokféle módon a gyerek ezerirányú fejlődé­sét. NEM ELÉRHETETLEN cél ez? Nem. A valóság ugyanis nem követi a fenti, néhány kiemelt összefüggés alapján írt receptet. Egyféle tevékeny­ség a gyerekben nemcsak egy­két készséget fejleszt; hatá­sai összetettek és sokféleképp gyümölcsöznek. Ha!... Ha a szülőben" — a nevelőhatások szervezőjében — van némi rendezői képesség: szaktudás és szenvedély, vaslogika és le­lemény, intuíció és feszítő igény az értékek átadására és a benső emberi kapcsolatte­remtésre. S kell hozzá, hogy jól ismer­jük a gyereket. A sajátunkét is, a másokét is — összeha­sonlításképpen. Figyeljük őket legőszintébb önkifejezésük, játszásuk közben. Ha gyerme­künk játéktémái túl egysíkúak, keltsük föl érdeklődését több irányban. (A tanterembe ugyanis nem gyerm­ek­ Gauss­­ként, Mozartként kell „beér­keznie”, hanem mindenre éhes kíváncsisággal. Sajátos hajlamait majd kifejlesztik ott a szakemberek.) Ha ját­szásmódjából az tűnik ki, hogy kortársaitól elmarad például a beszéd-, feladat­­megoldó vagy segítőkészsége, bátorsága vagy társas igénye, akkor a még szunnyadó értel­mi, erkölcsi, érzelmi vagy aka­rati vonás élesztgetése a fő teendőnk. S jó, hogy van e feladatra még majdnem más­fél évünk. SOK KITŰNŐ SZAKKÖNYV ad ma már segítséget. A „Szülők kislexikona” átfogó útmutató a nevelés egész ide­jére. Kósáné—Járó—Kalmár: Fejlődéslélektani vizsgálatok című műve eligazít a gyer­mek megismerhetőségében. A tanévkezdéshez nélkülözhe­tetlen személyiségvonások, szokások rendszeréről az is­kolaelőkészítő kézikönyv ad képet. Az utóbbi alapján tart­ják a pedagógusok tavaszon­ként azt a hathetes tanfolya­mot, amivel épp az óvodát nem járt hatéveseknek köny­­nyítik meg az új életszakasz­ba való átmenetet. E könyv azonban csak tájékozódásra való. Anyagát előre, „házilag” elvégezni káros, sőt, nem is lehet. Többet ér, ha a fent vá­zolt módon, gondozottam szí­nesen, harmonikusan tölti a gyerek első hat évét. Ha olyan otthonból lép ki, ahol nem túl zártak a falak, sok a világra nyitott ablak, s légkörét be­tölti az egymást erősítő, egy­másban bízó, figyelmes és fá­radhatatlan szeretet. Ezektől — vagyis leginkább a szülők­től — függ hát, hogy mit hoz majd haza az iskolából: ku­darcokat vagy örömet, kisírt szemet vagy friss gyermekmo­solyt. Kisváradi Éva Korhatárátlépés A nem-művészet korhatára önzetlenebb. Tudja a szülő is, hogy az esti adás nem gye­reknek való, de engedékeny. Hiszen nemcsak rágja apja­­anyja fülét a gyerek, hanem súlyos érveket is fölsorakoz­tat. Például: az osztályban mindenki más nézi, csak ő nem. A­ szünetekben másról sem esik szó. És őt kicsúfol­ják. Kiközösítik. Megesik hát a szülő szíve a gyereken, s kiadja a korhatárátlépés vízu­mát. Legalább apát-anyát sem zavarja adás közben. A műalkotások java részéhez odacsapódik a zárójeles meg­jegyzés: (Ennyi meg ennyi éven alul nem ajánlott). Per­sze. Nagy szenvedélyek feszül­nek egymásnak, dehogy feszül­nek, robbannak, s minél jobb a műalkotás, annál erősebb ha­tással. Élet, halál, elbukás,­­ hozzá torokszorítóan, szívbe­­markolón, mélyrehatóan. Hát gyereknek való ez? Talán meg sem érti. Ha nem érti, megkérdezi. S a kérdésre válaszolni kell. Ha nem látja, nem kérdezi, talán majd más gyerektől hallja, s nem biztos, hogy ez haszno­sabb. Igazabb. Persze, ahhoz, hogy valaki korhatárátlépésre adjon enge­délyt egy-egy nagyszerű mű­alkotás megtekintésére, egy­aránt jól kell ismernie a mű­vet és a gyereket. A zárójeles nem-ajánlás átlagra tekintő szöveg: kinek-kinek a gyer­mek — és önmaga! — ismere­tében kell eldöntenie, ajánla­tos-e együtt megnézni ezt vagy azt, jól fog-e kérdezni a gyerek, s tud-e majd jól vá­laszolni a szülő. Tudni kell, hol tart a gyerek, mire fogé­kony, érzékeny-e például az emberélet nagy kérdései iránt, vagy felületesen gondolko­dik-e. A műalkotások korhatárának átlépése előtt nem árt útiköny­veket forgatni, milyen tájakon vezet a műalkotás, mi marad meg majd az emlékezetben, milyen élményt kínál. A kor­határt átlépni mindig együtt kell a családban, s a közös él­ményt közösen feldolgozni. .. i. Magyar Nemzet * így is lehet Lépésváltás környei módra Újsághír az 1976. április 29-én, csütörtökön megjelent lapokból: „A Bábolnai Mező­­gazdasági Kombinátban Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja adta át szer­dán a Minisztertanács és a SZOT elnökségének Vörös Zászlóját. A nyúlakció Hogyan fogadták Környén a „konkurrens” gazdaság sike­rét? Izgató kérdés. Érdemes a helyszínen választ keresni rá. Már a nagyon rendezett épü­letek között autózva is kide­rül, hogy — nyugodtan. A Scherer Mihály igazgatóval és az egyik helyettes Balogh Vil­mossal folytatott beszélgetés első mondatainál az is kiderül, hogy — a nagy vetélytársnak kijáró egyetértő elismeréssel is. Annál inkább tehetik, mert egyetlen ostoba közúti baleset fosztotta meg őket a magas ki­tüntetés lehetőségétől. Ettől el­tekintve végig versenyben vol­tak, a nem könnyű feltételek valamennyi pontját — a sport­nyelvből kölcsönzött hasonlat­tal — „magasan a léc fölött ugorva” teljesítették. Ez sem szenzáció ma már ebben a gaz­daságban. Az elmúlt éveket so­rozatban zárták a kiváló válla­lat kitüntető címmel. Eddig tehát nincs a beszél­getés menetében semmi rend­hagyó, sem olyan meglepő for­dulat, amely különösképpen indokolná látogatásunkat. Ezért a pénzért az ország bár­melyik jól termelő állami gaz­daságát felkereshettük volna, ha... Ha nem kerül a kezünk­be egy többszínnyomású pros­pektus, borítólapjának tetején a mondanivaló címével: „Kör­nyei Állami Gazdaság nyúlhús termeltetési akciója”. A cím alatt sztárfotó­ profilból fény­képezve a szundikáló modell, egy — a tapsi füleit radarként hegyező — hófehér nyuszi. A prospektus szerint: „2,5 kilo­gramm súlyú, új-zélandi fehér típusú húsnyúl”. Az akció célja: tömeges, jó minőségű nyúlhús előállítása. A gazdaság a Tornyi pusztai nagyüzemi nyúltelepéről bizto­sítja a tenyészanyagot. Ám nemcsak azt. A Mosonmagyar­óvári Gépgyártól rendelt, s a gazdaságban összeállított fém­ketreceket — kívánságra — házhoz is szállítják. A fizetési feltételek: készpénzért eladó vagy hároméves részletre bér­be vehető. Ám még ezzel sincs vége a kedvcsinálásnak: az akcióban részt vevő tenyész­tőknek, kistermelőknek granu­lált nyúltápot is biztosít a gaz­daság. Végül — és ez a korona a palásthoz — a szaporulatot a szerződött áron felvásárol­ják. Vannak ellendrukkerek Olyan érdekes ez? Olyan. Sőt, ha valaki veszi a fárad­ságot és az akció „miért?”-jére is hajlandó választ keresni, nem rest nyomon követni szü­letésének indítékait és egy-egy állomását, garantáltan örömteli élményben, valódi reveláció­­ban lesz része. Az indítékot az alapelv nyújtotta, sőt követelte, amely szerint ebben a gazdaságban nem elég a meglévőt, a már be­váltat évről évre két-három százalékkal jobban csinálni. Itt „kitalálták”, vagy még in­kább „feltalálták”, hogy a lé­péstartáshoz — évről évre — lépést kell váltani. Valami újat kell hozni. A nyúlakció 1972-ben in­dult. Szerényen. 2099 darab nyuszit szállítottak be a kister­melők a kihelyezett tenyész­­nyulak szaporulatából, körül­belül 54 mázsa súlyban. Az egész mennyiség exportra ke­rült. És most tessék figyelni! 1973-ban 134 600 darab, 3170 mázsa, 1974-ben 434 000 darab, 10 794 mázsa, 1975-ben egymil­lió 133 ezer darab, 27 453 mázsa fehér új-zélandi húsnyúl indult külföldi útra a kamionokban a Környei Állami Gazdaságból. Illetve tulajdonképpen az or­szág legkülönbözőbb részén, háztájiban működő tenyésztők­től. Mert ez a különös benne. Balogh Vilmos, a „nyúlak­ció” parancsnoka egyet sem is­mer közülük. A gazdaság ugyanis 19 szocialista mezőgaz­dasági nagyüzemmel — hét termelőszövetkezettel és tizen­két ÁFÉSZ-szel (Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet) szerződött eddig. A le­velezés mennyisége nyúlügy­­ben, ha még nem is éri el a rádió „Válaszolunk hallga­tóinknak” mértékét, jó néhány irattartót megtölt, és még min­dig napról napra növekvő ten­denciát mutat. Persze, mint minden sikeres kezdeménye­zésnek, úgy ennek is vannak ellendrukkerei. Azt hajtogat­ják, hogy a környeiek tevé­kenysége közönséges felvásár­lás. Balogh Vilmos viszont kü­lön felhívja a figyelmünket a Terimpex pozitív szerepére. A külkereskedelmi vállalat a kez­deményezés hallatán körülbe­lül 30 százalékkal „beszállt” a tarjáni húsnyúltenyésztő nagy­üzem létesítésébe. A gazda­ság által nyújtott kedvezmé­nyeket, szolgáltatásokat már felsoroltuk. Magáról az ötletről nem is beszélve! A sertésakció Nemcsak meghirdették, ha­nem nagyon következetesen és fegyelmezetten a gyakorlat­ban szereznek érvényt az alap­elvnek: nem elég jól vagy job­ban művelni a régit, mindig újat kell kitalálni, és azt hibát­lanul meg kell valósítani. Az elmúlt év őszén — en­nek szellemében — indítot­ták el a háztáji sertésakciót. Kéthónapos, vemhes, előhasi kocákat helyeznek ki, darabon­ként 3200 forintért, 304 napos visszafizetési határidővel. Az idén 250 darab kocát helyez­nek ki. Akárcsak a nyúlnál, a sertésnél is vállalják a táp­szolgáltatást, valamint a ta­karmány ki- és a sertések be­szállítását. És ami a lényeg: a garantált visszavásárlást, a szerződésben rögzített áron. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy a partnerek minden be­szállított sertés után, száz kilo­grammonként 15—16 kiló füs­tölt és egyéb hentesárut kap­nak vissza a gazdaságtól,­ az üzlethálózaton keresztül, való­ban megemelhetjük a kalapun­kat a környeiek előtt. Azaz hoppá, mintha túl szép lenne a gyerek. Ezért gyorsan egy ke­resztkérdés: — És mennyi lesz a haszna a gazdaságnak mindebből? Balogh Vilmos, ez a tagba­szakadt, fénylőn fekete hajú, busaképű, nagy bajuszú fiatal igazgatóhelyettes ártatlan, el­néző, csodálkozó mosollyal néz szembe velem: — Haszon ? ... Az idén kö­rülbelül kétmillió forint vesz­teséggel számolunk. Egy-egy sertésen mintegy 1506 forint lesz a ráfizetés. A fejemet vakarom, most már végképp kezdem nem ér­teni: ezek szerint a ráfizetés­ből élnek? Azt azért nem. Éppen csak hosszú távra terveznek. Arra számítanak, hogy kialakul egy szervezett termeltetés, amely akkor is funkcionál majd, ami­kor a sertéstenyésztés ismét a csúcson lesz, így tudniillik el lehet kerülni az eddig törvény­­szerűnek elfogadott mélypon­tokat. Amikor a hentesüzlet­ben hiánycikk a sertéshús. Eh­hez a gazdasági magatartáshoz azonban jól megalapozott gaz­daság és erő kell. Anyagi és erkölcsi erő. Vertikális fejlesztés A Környei Állami Gazdaság két telepén jelenleg 42 ezer sertést hizlalnak. Beruházási lehetőség további nagyüzemi sertéstenyésztésre — nincs. (Áhá, kezdem érteni a sertés­akció koncepciót.) Saját vágó­híd viszont — van. Saját ta­karmánykeverő ■ üzem is. (Pláne.) Scherer Mihály igaz­gató, mielőtt „átpasszolt” vol­na legifjabb helyettesének, a bevezetőnek szánt néhány mondat közben kimondta: „Erőteljes vertikális fejlesztés. Az egyik ágazat a másiknak termel.” Példa erre: a saját te­nyésztésű, saját vágóhídon vá­gott sertés 40 százalékát a sa­ját boltjaikban értékesítik szerte az országban. (Az már megint más cikk témája lehet­ne, hogy a boltok nem hasz­nálnak a bérfejlesztésnek. En­nek ellenére öt-hat éve a leg­magasabb átlagbért fizetik, és évről évre több nyereséget osz­tanak.) Ezernegyszázötvenen talál­nak munkát 1976-ban a Kör­nyei Állami Gazdaságban. Évente 30—35-en költözhetnek új lakásba közülük. És megint az alapelv: nem szabad, nem lehet megállni! Már aláírták a megállapodást a Belkereske­delmi Minisztérium vezetőivel napi 5—10 ezer adagos étel­gyárak, úgynevezett gastro­­pontok létesítésére. És már tár­gyalnak, nem is akármilyen fokon az ország takarmány­helyzetének javítását célzó új kezdeményezésükről. A legifjabb igazgatóhelyet­tes (három helyettes van) egy kicsit — ő fogalmazza így — „gyűrött”. — Itt fáradtabbak az embe­rek, főként a vezetők, mint más gazdaságoknál — ezt is ő mondja tollba. Balogh Vilmos 1960-ban 18 éves volt, amikor gyakornokként ide került. 1981-től 1965-ig ösztöndíjjal megszerezte a diplomát a Gö­döllői Agrártudományi Egye­temen. Hét évig volt telep­vezető a szarvasmarhák mel­lett, két évig­­ sertéságazati vezető. Harmadik esztendeje termelési igazgatóhelyettes. Most harmincöt éves. Az igazgató, Scherer Mihály egy hónapja hivatalos úton, Franciaországban járt. Közben részt vett Dijonban a nyúlte­­nyésztők világszervezetének ülésén is. A világ minden tá­járól érkezett fanatikus szak­emberek — ghánaiak, ameri­kaiak, ázsiaiak, ausztrálok — és a francia újságírók kérdé­sekkel ostromolták, hogyan érik el Környén ezeket a nagy­szerű eredményeket? Az ülés­szakon pedig a világszervezet elnökségének tagjává válasz­tották. A legfiatalabb helyettes mondta: ők hosszú távra ter­veznek. Ettől ugyan fiatalon is „meggyűrődhet” az ember, de cserébe akár minden év­ben újra felfedezheti a nagy igazságot: nemcsak a kijelölt salakpályán nyerhet egy csapat hosszú távú világbajnokságot. Csillag István 7 __­I­hez a divat ! ÚTRA VALÓ — KEZDŐ ÉS HALADÓ VILÁGJÁRÓKNAK HASZNOS TANÁCSOKKAL KÍVÁNUNK „JÓ UTAZÁST” A KEDVES OLVASÓKNAK AZ IDEI ÉV ÚJDONSÁGA — A PÓLÓDIVAT A SZERKESZTŐSÉG KÖZÖNSÉGSZOLGÁLATA JELENTI: A májusi kozmetikai tanácsadást — autókozmetika címmel — a szegedi Medikémia Vegyipari Szövetke­zet tartja minden csütörtökön du. 3—6-ig. Pénteken lakberendezési tanácsadásunkon­­ A

Next