Magyar Nemzet, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-07 / 107. szám
Péntek, 1976. május 7., SZÜLŐK FÓRUMA Otthonról az iskolába ÖTÉVES A GYEREK. Hamarosan hátára veszi az iskolatáskát. Meghatódunk. Tegnap még magatehetetlen pólyás volt! S jövő ősszel diáksorba kerül? Rálép a felnőttséghez vezető út legalsó lépcsőfokára?! Ha óvodába jár, kisebb a gond. Ott fölkészítik az átmenetre. Csoportosan, de egyéniségére szabva, szakszerű irányítással, de öntevékenységre szoktatva — változatosan — foglalkoztatják. Játszik, fest, énekel, testgyakorlatokat végez, még a tizes számkörben is megtanul tájékozódni. Szert tesz rengeteg tapasztalatra, sokféle kapcsolatra. Elsajátítja azokat az elemi ismereteket, készségeket, szokásokat, amelyek alkalmassá teszik őt az iskolai munkában és közösségben való helytállásra. De ma még nem óvodás a 3, 4, 5, 6 évesek 23 százaléka. Néhányan azért, mert a szülők félnek: csemetéjükre a többiről betegség, helytelen nézet, rossz szokás ragadhat. (Vajon az utcára se viszik ki a közlekedés veszélyei miatt?) Többségüket viszont az óvodák nem tudják befogadni, ők szüleik munkaidejét rokonnál, ismerősnél töltik, vagy fizetett alkalmazott vigyáz rájuk. És sokan nőnek a gyermekgondozási segéllyel otthon maradó mamák szárnyai alatt. Nőnek, de nem biztos, hogy sokoldalúan, harmonikusan nevelődnek. S kár, ha ez csak jövőre, az iskolaérettségi vizsgálaton derül ki. Nem a ritka, kriminalisztikai esetekről, a félholtra vert gyerekekről van szó. Csak a köznapi otthonokról. Disszonanciák ott is akadnak. És sürgős feloldást kívánnak! Mert elronthatják a kisdiák indulását. A kudarcok pedig gyakran halmozódnak a sorjázó tanévek alatt. A BAJOK EGYIKE nem is a nevelés hibáival kezdődik, hanem előbb. Megesik, hogy a férfi vagy a nő szülővé válik, s utólag kiderül: alig alkalmas rá. Mikor? Ha utódvállalásának fő oka nem a vágy a gyerekre, gondozására, fölnevelésére, hanem valami lappangó önérdek. Ha az anyánál fordul elő, veszélyesebb. Az az aszszony ugyanis, akinek a gyerek inkább csak eszköz férje „megtartására” vagy a pár évi, könnyebbnek hitt otthoni életre, az csalódik. Otthon sem találja a helyét, beszűkültnek érzi az életét, gyakran férjével való kapcsolata is szürkül, romlik. Elégedetlen közérzettel pedig nem adhatja azt, ami a nevelés egyik nélkülözhetetlen alapja: a mély szeretetből fakadó szüntelen figyelmet és türelmet. Ritka, de ismert jelenség. Jóval gyakoribb, hogy a szülőben megvan a hajlandóság feladata betöltésére, csak a pedagógiai kulturáltsága kevés. Sőt, évről évre fogy. A terhesgondozás fölkészíti az anyát a gyerek fogadására. Aztán a védőnő eligazítja az aprósággal való bánásmódban. Ám ahogy sokasodnak az élettani szükségleteken, a testi gondozáson túli feladatok, úgy csökken az egészségügy családot istápoló munkája. A védőnő pedagógiai-pszichológiai ismeretei a 3 éven felüli korosztályhoz nem elegendők. A gyermekorvos látogatásai ritkák. Az oktatásügyi szervek segítségnyújtása még messze van. Hol kapnak a szülők tanácsot, amikor gyerekük 4—5 éves?"A tévé, a rádió, a tudományos, társadalmi szervek pedagógiai programjaiban, a sajtóban, a szakkönyvekben — sorolhatnánk. „Ha hozzájuk jutunk — felelhetik a szülők —, s ha kitartással átverekszük magunkat a szakkifejezések olykor áthatolhatatlannak tűnő bozótján.” És ha rádöbbennek, ha ery gyermekük nevetsége hiányos? ... MI A TEENDŐ akkor? Az semmiképp, hogy mumust csináljunk az iskolából. Abból baj lesz, ha a gyermek „megrendszabályozása és fölkészítése” érdekében a „majd ott” kezdetű szólamok szaladnak ki a szánkon. Ott majd megtudja, mondjuk, hogy mi a fegyelem. Örökmozgó lába, keze, esze a pad, a szabályokhoz kötött munka, a szántón kért kötelességek korlátai közé szorul! Aztán vége az arany szabadságnak, a spontán, öntörvényű játékvilágnak! így elérhetjük, hogy az iskola kezdetben nem is jelent a gyereknek mást, mint értelmi megterhelést, szorongást, kudarcokat és könnyeket. Ahelyett, hogy azt adhatná, amiért van: testi-lelki fejlődésének szirombontogató, szép, új lehetőségeit. Egy megoldás kínálkozik csupán: ha megvizsgáljuk a gyerek növekedésének talaját, családi életünket, a benne ható nevelési tényezőket, és kifürkésszük eredményeit. Utána foghatunk a hiányok pótlásához. A korrekciónak annyi változata lehet, ahány szülői ház van, ahányféle a gyerek és otthoni helyzete. Azt az egykét például, aki 5 évig csak a szülei, s a nagyszülei lakása közt ingázott, hozzá kell segíteni a minél több gyerekkel való ismeretséghez. Másképp — a felnőttek közé zárva — küzdésképtelen, túlérzékeny kis elnyomottá vagy énközpontú „kiskirállyá”, bezárkózó, magányos különccé vagy a „nagyok” nézeteihez, viselkedéséhez hasonuló koravén kölyökké válhat. A pajtásválasztás örömét, szabadságát a 3 éven felüliek már általában igénylik; még azoknak is szükségük van rá, akik testvérek között élnek. HA TÚLKÉNYEZTETTÜK a kislányt, kisfiút, legalább mostantól bízzuk meg rámérhető, rendszeres, önálló és szántónkért feladatokkal, terítéssel, virágöntözéssel és mással, sőt kérjük segítségét alkalmilag is, így egyszerre fejlesztjük ügyességét, gondolkodási képességeit, kulturált viselkedését, de lerakjuk benne a munkaszeretet, kötelességtudat, lelkiismeret, az együttélés szabályaihoz való alkalmazkodás, a segítőkészség, a kitartás alapjait is. Más szóval: beleültetjük mindazoknak a testi és értelmi készségeknek, erkölcsi normáknak, érzelmeknek, szokásoknak és jellemvonásoknak a magvát, amelyek segítik majd iskolai magatartása és teljesítményei tőle telhető legjobb kialakításában. Az elvált nő egyik fő teendője, hogy gyerekének a rokoni, baráti körből férfimodellt, vagy legalább némi kapcsolatot szerezzen. Nehogy a kisdiák úgy nézzen majd a férfipedagógusra, mint egy ismeretlen természeti csodára, s az iránta érzett bizalmatlanság gátolja fejlődésében. S ha a mama, „nem alkalmas”, akkor az apának kell fokozottan foglalkoznia a gyerekkel. A közös vacsorán soksok beszélgetéssel, máskor vers-mese-énektanítással, bábozással, filmmel, diával formálhatja a beszéd- és beleélőkészségét, képzeletét, kirándulásokon testi erőnlétét, de elemi megfigyelő, összehasonlító készségét, tudatos emlékezetét is, a rajzolás, barkácsolás során kézügyességét, ízlését, és még sokféle módon a gyerek ezerirányú fejlődését. NEM ELÉRHETETLEN cél ez? Nem. A valóság ugyanis nem követi a fenti, néhány kiemelt összefüggés alapján írt receptet. Egyféle tevékenység a gyerekben nemcsak egykét készséget fejleszt; hatásai összetettek és sokféleképp gyümölcsöznek. Ha!... Ha a szülőben" — a nevelőhatások szervezőjében — van némi rendezői képesség: szaktudás és szenvedély, vaslogika és lelemény, intuíció és feszítő igény az értékek átadására és a benső emberi kapcsolatteremtésre. S kell hozzá, hogy jól ismerjük a gyereket. A sajátunkét is, a másokét is — összehasonlításképpen. Figyeljük őket legőszintébb önkifejezésük, játszásuk közben. Ha gyermekünk játéktémái túl egysíkúak, keltsük föl érdeklődését több irányban. (A tanterembe ugyanis nem gyermek Gaussként, Mozartként kell „beérkeznie”, hanem mindenre éhes kíváncsisággal. Sajátos hajlamait majd kifejlesztik ott a szakemberek.) Ha játszásmódjából az tűnik ki, hogy kortársaitól elmarad például a beszéd-, feladatmegoldó vagy segítőkészsége, bátorsága vagy társas igénye, akkor a még szunnyadó értelmi, erkölcsi, érzelmi vagy akarati vonás élesztgetése a fő teendőnk. S jó, hogy van e feladatra még majdnem másfél évünk. SOK KITŰNŐ SZAKKÖNYV ad ma már segítséget. A „Szülők kislexikona” átfogó útmutató a nevelés egész idejére. Kósáné—Járó—Kalmár: Fejlődéslélektani vizsgálatok című műve eligazít a gyermek megismerhetőségében. A tanévkezdéshez nélkülözhetetlen személyiségvonások, szokások rendszeréről az iskolaelőkészítő kézikönyv ad képet. Az utóbbi alapján tartják a pedagógusok tavaszonként azt a hathetes tanfolyamot, amivel épp az óvodát nem járt hatéveseknek könynyítik meg az új életszakaszba való átmenetet. E könyv azonban csak tájékozódásra való. Anyagát előre, „házilag” elvégezni káros, sőt, nem is lehet. Többet ér, ha a fent vázolt módon, gondozottam színesen, harmonikusan tölti a gyerek első hat évét. Ha olyan otthonból lép ki, ahol nem túl zártak a falak, sok a világra nyitott ablak, s légkörét betölti az egymást erősítő, egymásban bízó, figyelmes és fáradhatatlan szeretet. Ezektől — vagyis leginkább a szülőktől — függ hát, hogy mit hoz majd haza az iskolából: kudarcokat vagy örömet, kisírt szemet vagy friss gyermekmosolyt. Kisváradi Éva Korhatárátlépés A nem-művészet korhatára önzetlenebb. Tudja a szülő is, hogy az esti adás nem gyereknek való, de engedékeny. Hiszen nemcsak rágja apjaanyja fülét a gyerek, hanem súlyos érveket is fölsorakoztat. Például: az osztályban mindenki más nézi, csak ő nem. A szünetekben másról sem esik szó. És őt kicsúfolják. Kiközösítik. Megesik hát a szülő szíve a gyereken, s kiadja a korhatárátlépés vízumát. Legalább apát-anyát sem zavarja adás közben. A műalkotások java részéhez odacsapódik a zárójeles megjegyzés: (Ennyi meg ennyi éven alul nem ajánlott). Persze. Nagy szenvedélyek feszülnek egymásnak, dehogy feszülnek, robbannak, s minél jobb a műalkotás, annál erősebb hatással. Élet, halál, elbukás, hozzá torokszorítóan, szívbemarkolón, mélyrehatóan. Hát gyereknek való ez? Talán meg sem érti. Ha nem érti, megkérdezi. S a kérdésre válaszolni kell. Ha nem látja, nem kérdezi, talán majd más gyerektől hallja, s nem biztos, hogy ez hasznosabb. Igazabb. Persze, ahhoz, hogy valaki korhatárátlépésre adjon engedélyt egy-egy nagyszerű műalkotás megtekintésére, egyaránt jól kell ismernie a művet és a gyereket. A zárójeles nem-ajánlás átlagra tekintő szöveg: kinek-kinek a gyermek — és önmaga! — ismeretében kell eldöntenie, ajánlatos-e együtt megnézni ezt vagy azt, jól fog-e kérdezni a gyerek, s tud-e majd jól válaszolni a szülő. Tudni kell, hol tart a gyerek, mire fogékony, érzékeny-e például az emberélet nagy kérdései iránt, vagy felületesen gondolkodik-e. A műalkotások korhatárának átlépése előtt nem árt útikönyveket forgatni, milyen tájakon vezet a műalkotás, mi marad meg majd az emlékezetben, milyen élményt kínál. A korhatárt átlépni mindig együtt kell a családban, s a közös élményt közösen feldolgozni. .. i. Magyar Nemzet * így is lehet Lépésváltás környei módra Újsághír az 1976. április 29-én, csütörtökön megjelent lapokból: „A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja adta át szerdán a Minisztertanács és a SZOT elnökségének Vörös Zászlóját. A nyúlakció Hogyan fogadták Környén a „konkurrens” gazdaság sikerét? Izgató kérdés. Érdemes a helyszínen választ keresni rá. Már a nagyon rendezett épületek között autózva is kiderül, hogy — nyugodtan. A Scherer Mihály igazgatóval és az egyik helyettes Balogh Vilmossal folytatott beszélgetés első mondatainál az is kiderül, hogy — a nagy vetélytársnak kijáró egyetértő elismeréssel is. Annál inkább tehetik, mert egyetlen ostoba közúti baleset fosztotta meg őket a magas kitüntetés lehetőségétől. Ettől eltekintve végig versenyben voltak, a nem könnyű feltételek valamennyi pontját — a sportnyelvből kölcsönzött hasonlattal — „magasan a léc fölött ugorva” teljesítették. Ez sem szenzáció ma már ebben a gazdaságban. Az elmúlt éveket sorozatban zárták a kiváló vállalat kitüntető címmel. Eddig tehát nincs a beszélgetés menetében semmi rendhagyó, sem olyan meglepő fordulat, amely különösképpen indokolná látogatásunkat. Ezért a pénzért az ország bármelyik jól termelő állami gazdaságát felkereshettük volna, ha... Ha nem kerül a kezünkbe egy többszínnyomású prospektus, borítólapjának tetején a mondanivaló címével: „Környei Állami Gazdaság nyúlhús termeltetési akciója”. A cím alatt sztárfotó profilból fényképezve a szundikáló modell, egy — a tapsi füleit radarként hegyező — hófehér nyuszi. A prospektus szerint: „2,5 kilogramm súlyú, új-zélandi fehér típusú húsnyúl”. Az akció célja: tömeges, jó minőségű nyúlhús előállítása. A gazdaság a Tornyi pusztai nagyüzemi nyúltelepéről biztosítja a tenyészanyagot. Ám nemcsak azt. A Mosonmagyaróvári Gépgyártól rendelt, s a gazdaságban összeállított fémketreceket — kívánságra — házhoz is szállítják. A fizetési feltételek: készpénzért eladó vagy hároméves részletre bérbe vehető. Ám még ezzel sincs vége a kedvcsinálásnak: az akcióban részt vevő tenyésztőknek, kistermelőknek granulált nyúltápot is biztosít a gazdaság. Végül — és ez a korona a palásthoz — a szaporulatot a szerződött áron felvásárolják. Vannak ellendrukkerek Olyan érdekes ez? Olyan. Sőt, ha valaki veszi a fáradságot és az akció „miért?”-jére is hajlandó választ keresni, nem rest nyomon követni születésének indítékait és egy-egy állomását, garantáltan örömteli élményben, valódi revelációban lesz része. Az indítékot az alapelv nyújtotta, sőt követelte, amely szerint ebben a gazdaságban nem elég a meglévőt, a már beváltat évről évre két-három százalékkal jobban csinálni. Itt „kitalálták”, vagy még inkább „feltalálták”, hogy a lépéstartáshoz — évről évre — lépést kell váltani. Valami újat kell hozni. A nyúlakció 1972-ben indult. Szerényen. 2099 darab nyuszit szállítottak be a kistermelők a kihelyezett tenyésznyulak szaporulatából, körülbelül 54 mázsa súlyban. Az egész mennyiség exportra került. És most tessék figyelni! 1973-ban 134 600 darab, 3170 mázsa, 1974-ben 434 000 darab, 10 794 mázsa, 1975-ben egymillió 133 ezer darab, 27 453 mázsa fehér új-zélandi húsnyúl indult külföldi útra a kamionokban a Környei Állami Gazdaságból. Illetve tulajdonképpen az ország legkülönbözőbb részén, háztájiban működő tenyésztőktől. Mert ez a különös benne. Balogh Vilmos, a „nyúlakció” parancsnoka egyet sem ismer közülük. A gazdaság ugyanis 19 szocialista mezőgazdasági nagyüzemmel — hét termelőszövetkezettel és tizenkét ÁFÉSZ-szel (Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet) szerződött eddig. A levelezés mennyisége nyúlügyben, ha még nem is éri el a rádió „Válaszolunk hallgatóinknak” mértékét, jó néhány irattartót megtölt, és még mindig napról napra növekvő tendenciát mutat. Persze, mint minden sikeres kezdeményezésnek, úgy ennek is vannak ellendrukkerei. Azt hajtogatják, hogy a környeiek tevékenysége közönséges felvásárlás. Balogh Vilmos viszont külön felhívja a figyelmünket a Terimpex pozitív szerepére. A külkereskedelmi vállalat a kezdeményezés hallatán körülbelül 30 százalékkal „beszállt” a tarjáni húsnyúltenyésztő nagyüzem létesítésébe. A gazdaság által nyújtott kedvezményeket, szolgáltatásokat már felsoroltuk. Magáról az ötletről nem is beszélve! A sertésakció Nemcsak meghirdették, hanem nagyon következetesen és fegyelmezetten a gyakorlatban szereznek érvényt az alapelvnek: nem elég jól vagy jobban művelni a régit, mindig újat kell kitalálni, és azt hibátlanul meg kell valósítani. Az elmúlt év őszén — ennek szellemében — indították el a háztáji sertésakciót. Kéthónapos, vemhes, előhasi kocákat helyeznek ki, darabonként 3200 forintért, 304 napos visszafizetési határidővel. Az idén 250 darab kocát helyeznek ki. Akárcsak a nyúlnál, a sertésnél is vállalják a tápszolgáltatást, valamint a takarmány ki- és a sertések beszállítását. És ami a lényeg: a garantált visszavásárlást, a szerződésben rögzített áron. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy a partnerek minden beszállított sertés után, száz kilogrammonként 15—16 kiló füstölt és egyéb hentesárut kapnak vissza a gazdaságtól, az üzlethálózaton keresztül, valóban megemelhetjük a kalapunkat a környeiek előtt. Azaz hoppá, mintha túl szép lenne a gyerek. Ezért gyorsan egy keresztkérdés: — És mennyi lesz a haszna a gazdaságnak mindebből? Balogh Vilmos, ez a tagbaszakadt, fénylőn fekete hajú, busaképű, nagy bajuszú fiatal igazgatóhelyettes ártatlan, elnéző, csodálkozó mosollyal néz szembe velem: — Haszon ? ... Az idén körülbelül kétmillió forint veszteséggel számolunk. Egy-egy sertésen mintegy 1506 forint lesz a ráfizetés. A fejemet vakarom, most már végképp kezdem nem érteni: ezek szerint a ráfizetésből élnek? Azt azért nem. Éppen csak hosszú távra terveznek. Arra számítanak, hogy kialakul egy szervezett termeltetés, amely akkor is funkcionál majd, amikor a sertéstenyésztés ismét a csúcson lesz, így tudniillik el lehet kerülni az eddig törvényszerűnek elfogadott mélypontokat. Amikor a hentesüzletben hiánycikk a sertéshús. Ehhez a gazdasági magatartáshoz azonban jól megalapozott gazdaság és erő kell. Anyagi és erkölcsi erő. Vertikális fejlesztés A Környei Állami Gazdaság két telepén jelenleg 42 ezer sertést hizlalnak. Beruházási lehetőség további nagyüzemi sertéstenyésztésre — nincs. (Áhá, kezdem érteni a sertésakció koncepciót.) Saját vágóhíd viszont — van. Saját takarmánykeverő ■ üzem is. (Pláne.) Scherer Mihály igazgató, mielőtt „átpasszolt” volna legifjabb helyettesének, a bevezetőnek szánt néhány mondat közben kimondta: „Erőteljes vertikális fejlesztés. Az egyik ágazat a másiknak termel.” Példa erre: a saját tenyésztésű, saját vágóhídon vágott sertés 40 százalékát a saját boltjaikban értékesítik szerte az országban. (Az már megint más cikk témája lehetne, hogy a boltok nem használnak a bérfejlesztésnek. Ennek ellenére öt-hat éve a legmagasabb átlagbért fizetik, és évről évre több nyereséget osztanak.) Ezernegyszázötvenen találnak munkát 1976-ban a Környei Állami Gazdaságban. Évente 30—35-en költözhetnek új lakásba közülük. És megint az alapelv: nem szabad, nem lehet megállni! Már aláírták a megállapodást a Belkereskedelmi Minisztérium vezetőivel napi 5—10 ezer adagos ételgyárak, úgynevezett gastropontok létesítésére. És már tárgyalnak, nem is akármilyen fokon az ország takarmányhelyzetének javítását célzó új kezdeményezésükről. A legifjabb igazgatóhelyettes (három helyettes van) egy kicsit — ő fogalmazza így — „gyűrött”. — Itt fáradtabbak az emberek, főként a vezetők, mint más gazdaságoknál — ezt is ő mondja tollba. Balogh Vilmos 1960-ban 18 éves volt, amikor gyakornokként ide került. 1981-től 1965-ig ösztöndíjjal megszerezte a diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Hét évig volt telepvezető a szarvasmarhák mellett, két évig sertéságazati vezető. Harmadik esztendeje termelési igazgatóhelyettes. Most harmincöt éves. Az igazgató, Scherer Mihály egy hónapja hivatalos úton, Franciaországban járt. Közben részt vett Dijonban a nyúltenyésztők világszervezetének ülésén is. A világ minden tájáról érkezett fanatikus szakemberek — ghánaiak, amerikaiak, ázsiaiak, ausztrálok — és a francia újságírók kérdésekkel ostromolták, hogyan érik el Környén ezeket a nagyszerű eredményeket? Az ülésszakon pedig a világszervezet elnökségének tagjává választották. A legfiatalabb helyettes mondta: ők hosszú távra terveznek. Ettől ugyan fiatalon is „meggyűrődhet” az ember, de cserébe akár minden évben újra felfedezheti a nagy igazságot: nemcsak a kijelölt salakpályán nyerhet egy csapat hosszú távú világbajnokságot. Csillag István 7 __Ihez a divat ! ÚTRA VALÓ — KEZDŐ ÉS HALADÓ VILÁGJÁRÓKNAK HASZNOS TANÁCSOKKAL KÍVÁNUNK „JÓ UTAZÁST” A KEDVES OLVASÓKNAK AZ IDEI ÉV ÚJDONSÁGA — A PÓLÓDIVAT A SZERKESZTŐSÉG KÖZÖNSÉGSZOLGÁLATA JELENTI: A májusi kozmetikai tanácsadást — autókozmetika címmel — a szegedi Medikémia Vegyipari Szövetkezet tartja minden csütörtökön du. 3—6-ig. Pénteken lakberendezési tanácsadásunkon A