Magyar Nemzet, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

4 lel valamennyi ország mun­kásosztálya, demokratikus erői, néptömegei közös érdekeinek. Teljes határozottsággal ki­nyilvánítják, hogy a békés egymás mellett élés politikája, az országoknak a társadalmi rendszerüktől függetlenül ki­fejtett tevékeny együttműkö­dése és a nemzetközi enyhülés összhangban van valamennyi nép érdekeivel, az egész em­beriség haladásának ügyével, és semmiképpen sem jelenti a különböző országok politi­kai és társadalmi status quó­­ját, hanem ellenkezőleg, meg­teremti a legjobb feltételeket a munkásosztály és valameny­­nyi demokratikus erő harcá­nak kibontakoztatásához, min­den nép ama elidegeníthetet­len jogának érvényesítéséhez, hogy szabadon döntsön fejlő­désének útjáról és haladhas­son ezen az úton, továbbá — a monopóliumok uralma ellen — a szocializmusért vívott harchoz. Az áttérés folyamata A konferencia részvevői megállapítják, hogy a nemzet­közi helyzetben alapvető, po­zitív változások mentek vég­be, ami a béke, a demokrácia, a nemzeti felszabadítás, a füg­getlenség és a szocializmus javára megváltozott erőviszo­nyoknak, valamint a néptöme­geknek s a széles politikai és társadalmi erők harca fokozó­dásának eredményei. Ez meg­határozta a feszültség és a konfrontáció politikájáról az enyhülésnek, továbbá az álla­mok és népek közötti új kap­csolatok és együttműködés normalizálásának és minden oldalú fejlesztésének irányvo­nalára való áttérés folyama­tát. A dokumentum kiemeli, hogy ezen az alapon új hely­zet jött létre Európában is, megteremtődtek a feltételek az államok közötti új kapcso­latok és együttműködés fejlő­déséhez, annak leküzdéséhez, hogy a kontinenst egymással szemben álló katonai tömbök osztják meg. A­­ továbbiakban méltatja a Helsinkiben megtartott euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet történelmi je­lentőségét , azt, hogy az érte­kezlet kidolgozta és rögzítette az államok közötti baráti kap­csolatok és együttműködés el­veit. A dokumentum megállapít­ja, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet új távlatokat tárt fel a béke és a biztonság további megszilárdítására, valamennyi európai ország együttműködé­sének és kapcsolatainak gyü­mölcsöző fejlesztésére, s ez kedvező hatásokkal jár majd a világ valamennyi népe szá­mára. Ezután hangsúlyozza: a Helsinkiben elért megállapo­dások hatékonysága döntő mértékben függ attól, hogy a részt vevő államok mennyire következetesen, pontosan tart­ják be és teljesítik az általuk jóváhagyott tíz alapelvet és a záróokmány valamennyi meg­állapítását, amelyek egységes egészet alkotnak. Mindez el­engedhetetlen előfeltétele an­nak, hogy az enyhülés megsza­kítás nélküli, egyre életképe­sebb és átfogóbb folyamattá váljék. E cél eléréséhez, mint az eddigi tapasztalatok mutat­ják, szükség van kontinensünk kommunista és munkáspárt­jainak, valamennyi demokra­tikus és békeszerető erejének, széles közvéleményének, nép­tömegeinek újabb aktív erő­feszítéseire. A nyugat-európai munkás­­osztály és néptömegek demok­ratikus és antifasiszta harca — állapítj­a meg a dokumen­tum — új szakaszához érke­zett : Portugáliában megdön­tötték a fasiszta rendszert; Görögországban megdöntötték a fasiszta diktatúrát; Spanyol­­országban a monarchia, az európai fasizmus utolsó védő­bástyájának örököse a fran­­cóizmus átmentésével próbál­kozik az antifasiszta és de­mokratikus erők növekvő és egységes ellenállásával szem­ben. Az egész tőkés Európában szélesedett a dolgozók, a ha­ladó erők mozgalm­a azért, hogy a gazdasági, társadalmi és politikai élet minden terü­letén­­demokratikus változások menjenek végbe. A konferencia részvevői üd­­vözlik a vietnami nép törté­nelmi győzelmét, Laosz és Kambodzsa népeinek győzel­mét amely győzelmek bizo­nyítják, hogy nincs olyan erő, amely képes lenne megtörni a népek szabadság és független­ség iránti akaratát. A dokumentum méltatja annak jelentőségét, hogy Bis­­sau-Guinea, Mozambik, Sao Tomé, a Zöldfoki-szigetek és Angola népei kivívták nemzeti függetlenségüket, ami köze­lebb hozza a dél-afrikai faj­üldöző rezsimek megdöntését és hozzájárul minden más fel­szabadító mozgalomnak a gyarmatosítás maradéktalan felszámolásáért folytatott har­­­cához. A szocialista országok kiemelkedő szerepe jelentős mértékben hozzá­járul a nemzetközi biztonság megszilárdításához és a szo­cializmus pozícióinak megerő­sítéséhez a Kuba-ellenes im­perialista blokád összeomlása, a Német Demokratikus Köz­társaság nemzetközi elismeré­se, egész sor ország és az NDK kapcsolatainak rendezése. Mindez valamennyi antiim­­perialista, demokratikus és haladó erő sokéves harcának eredménye. A szocialista országok a fejlődésük, a dolgozó tömegek érdekeit szolgáló, a szocialista társadalom természetéből fa­kadó folyamatos gazdasági növekedésük alapján, a békés egymás mellett élés érvényesí­tésére irányuló, a nemzetközi kapcsolatokra egyre nagyobb mértékben ható külpolitikájuk eredményeként — kiemelkedő szerepet játszanak az új vi­lágháború elhárításában, a nemzetközi biztonság megszi­lárdításában és az enyhülési folyamat továbbfejlesztésében. A szabadságukat és függet­lenségüket elért népek befo­lyásos nemzetközi erővé vál­tak. Az el nem kötelezett or­szágok mozgalma, amelyben részt vesz a fejlődő országok többsége, ma a világpolitika egyik legfontosabb tényezője. A tőkés országokban nö­vekszik a munkásosztály, va­lamint más széles társadalmi és politikai erők aktivitása, amelyek a békéért és a népek közötti együttműködésért lép­nek fel, és fontos tényezői az enyhülés megszilárdításáért vívott harcnak. Ezekben az országokban fo­kozódik az a harc, amelyet a munkásosztály — a társadalmi fejlődés fő ereje, a dolgozó néptömegek, a társadalmi ha­ladás, az egész nemzet érde­keinek kifejezője­­— vív, és fokozódik a többi demokra­tikus és monopóliumellenes erők harca is. Ez a harc a mo­nopolkapitalista uralom alap­jai ellen irányul. A társada­lom mind szélesebb rétegei számára nyilvánvalóvá válik annak történelmi szükségsze­rűsége, hogy a kapitalista tár­sadalmat minden egyes nép akaratával összhangban létre­hozandó szocialista társadalom váltsa fel. Mindez új lehetőségeket nyújt arra, hogy a népek si­keresen küzdjenek az európai nemzetközi kapcsolatoknak az enyhülés szellemében történő további átalakításáért, a de­mokráciáért és a haladásért. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy növekedjék a szocializmus eszméinek befolyása a társa­dalmi fejlődésre. A békét közvetlenül fenyegető veszélyek A konferencia részvevői méltatták az enyhülés terü­letén elért előrehaladást. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az egyetemes béke még korántsincs szavatolva, hogy az enyhülés még nem szilár­dult meg, s hogy a tartós biz­tonsághoz és együttműködés­hez vezető úton még nagy akadályokat kell leküzdeni. A legveszélyesebb romboló kapacitással rendelkező, rend­kívül nagy fegyveres erők koncentrálása az európai kontinensen, a fegyverkezési hajsza fokozódása, az egyre nagyobb fegyverkészletek — köztük tömegpusztító fegyve­rek — tárolása, külföldi ka­tonai támaszpontok és külföl­di fegyveres erők fenntartása más államok területén, az im­perialista nyomás és a bel­­ügyekbe való beavatkozás köz­vetlenül veszélyezteti a békét, a biztonságot és az államok közötti együttműködést, aka­dályokat gördít a népek füg­getlenségre és haladásra irá­nyuló törekvéseinek megva­lósulása elé. Az imperializmus, a neo­­kolonializmus politikája, az elnyomás és a kizsákmányo­lás minden formája továbbra is a fő veszély a béke, a né­pek függetlensége és egyen­jogúsága számára. Az imperializmus lényege nem változott, de az erővi­szonyok változása következté­ben pozíciói gyengébbek. Ez kifejeződik abban, hogy nem képes felszámolni a szocia­lizmus történelmi vívmányait és feltartóztatni a haladó erőknek, valamint a népek fel­szabadító és függetlenségi mozgalmának előretörését. Az imperialista rendszer nehézségei a kapitalista rend­szer általános válságának to­vábbi elmélyüléséből fakad­nak; ez a valóság a kapitalista társadalom életének vala­mennyi — gazdasági, társadal­mi, erkölcsi és politikai — te­rületére kiterjed és a külön­féle országokban eltérő formá­ban és mértékben nyilvánul meg.. Különösen élesen mu­tatkoznak meg a jelenlegi sú­lyos válság olyan jellemző vonásai, mint a krónikus inf­láció, a valutarendszer vál­sága, a termelő kapacitások növekvő kihasználatlansága, a dolgozók millióinak munkanél­külisége. A válság mindenütt terhes következményekkel jár a munkásosztály, a paraszt­ság és a középrétegek élet- és munkakörülményeire, s különösen érzékenyen érinti az ifjúságot, a nőket és a ven­dégmunkásokat. A válságot az erkölcsi hanyatlás jelenségei és olyan megrázkódtatások kí­sérik, amelyek a válság poli­tikai jellegéről tanúskodnak. A dokumentum rámutat azokra a mély ellentmondá­sokra, amelyeket a kapitalista rendszer válsága idéz elő a nemzetközi politikai és gaz­dasági kapcsolatokban, majd megállapítja: Demokratikus kiút A munkásosztály, a kapita­lista Európa dolgozói a vál­ságból való demokratikus ki­útért küzdenek; olyan kiútért, amely megfelel a néptömegek érdekeinek és megnyitja az utat a társadalom szocialista átalakulása felé. A nagytőke reakciós körei úgy igyekeznek kiutat találni ebből a helyzetből, hogy kor­látozzák a néptömegek de­mokratikus és szociális jogait, igyekeznek rájuk hárítani a válság terheit. Ezenfelül arra törekednek, hogy akadályoz­zák az enyhülés és az aktív együttműködés politikáját, aláássák a helsinki értekezlet eredményeit és az államközi kapcsolatokban ismét a fe­szültség­ és a konfrontáció lég­körét teremtsék meg. Bizonyos erők még mindig annak a hi­degháborús politikának visz­­szatérése mellett lépnek fel, amelynek következményeként a kontinens egymással szem­ben álló tömbökre hasadt. Az ilyen politika ellen harcoltak és harcolnak a kommunista pártok és más demokratikus és békeszerető erők. Véget kell vetni a fegyver­kezési hajszának, hozzá kell látni a fegyverzet és a fegyve­res erők csökkentéséhez. A növekvő fegyverkezési kiadá­­­sok mind súlyosabb terheket rónak a dolgozókra, a néptö­megekre. Ha ezt az óriási anyagi erőt a népek életszín­vonalának emelésére fordíta­nák, az hatalmas hasznára vál­nék az egész emberiség hala­dásának. Ezekért a célokért küzdenek az európai szocialista, el nem kötelezett és más békeszerető országok, kommunista és mun­káspártok, haladó és demok­ratikus erők. Kontinensünk valamennyi népe számára sür­gető, létfontosságú feladat, hogy legyőzzék a NATO-or­­szágok reakciós köreinek és más konzervatív erőknek ez­zel szemben kifejtett ellenál­lását. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok véleménye szerint az enyhü­lésért vívott harc fontos hoz­zájárulás az olyan nemzet­közi feltételek­­megteremtésé­hez, amelyek elősegítik a társadalmi haladást. Az az álláspontjuk, hogy a békés egymás mellett élés elveinek egyre átfogóbb érvényre jut­tatása, mindenekelőtt ami Európát illeti, a helsinki záró­­dokumentumban rögzített el­vek valóra váltása kedvező feltételeket teremt az országok teljes függetlenségéhez, önálló fejlődéséhez, és előrelendíti a népeknek a gazdasági és tár­sadalmi haladásért folyó har­cát. Mindez a tőkés országok­ban kedvezőbb harci feltéte­leket­ hoz létre a demokratikus és szocialista átalakuláshoz. Segíti a szocialista országok további sokoldalú gazdasági, szociális és politikai fejlődését, a szocialista társadalom lehe­tőségeinek még teljesebb ki­bontakoztatását. E tényezők együttes hatá­saként fokozódik a népeknek az igazságosságra és a békére való törekvése. A szocializ­mus eszméi mindinkább át­hatják a széles tömegek tu­datát Párbeszéd és együttműködés Az európai országok kom­munista és munkáspártjai a többi demokratikus és béke­szerető erővel együtt döntő szerepet játszottak azokban a politikai akciókban, amelyek Európában lehetővé tették az enyhülés, a biztonság megerő­sítése és az együttműködés irányába tett fordulatot. A konferencián részt vevő pár­tok a jövőben is tevékenyen fellépnek a béke, az együtt­működés és a társadalmi ha­ladás Európájáért. Ebben a szellemben fogják fejleszteni internacionalista, elvtársi önkéntes együttműkö­désüket és szolidaritásukat Marx, Engels és Lenin nagy eszméinek alapján, szigorúan figyelembe véve az egyes pár­tok egyenjogúságát és szuve­rén függetlenségét, a belügyek­­be való be nem avatkozást, tiszteletben tartva a haladó társadalmi átalakulásért és a szocializmusért vívott harc kü­lönböző útjai megválasztásá­nak szabadságát. A szocializ­musért a saját országban vívott harc és minden egyes pártnak saját munkásosztálya és né­pe iránti felelőssége ösz­­szefügg a világ dolgozóinak, összes haladó mozgalmainak és a népeinek kölcsönös szolida­ritásával a szabadságért és a függetlenség megerősítéséért, a demokráciáért, a szocializmu­sért és a világbékéért folyta­tott küzdelemben való kölcsö­nös szolidaritásával. A kommunista és munkás­pártok tudatában vannak an­nak, hogy a haladás és a béke Európája csak sokirányú erő­feszítések eredményeként, a legszélesebb politikai és tár­sadalmi erők közeledésének, kölcsönös megértésének és együttműködésének eredmé­nyeként jöhet létre. Szükségesnek tartják a kom­munisták és az összes többi de­mokratikus, békeszerető erők közötti párbeszédet és együtt­működést. Eközben abból in­dulnak ki, ami összeköti őket, és fellépnek az együttműkö­dést gátló bizalmatlanság, az előítéletek leküzdéséért. Kötelességüknek tartják fel­hívni a népi erők figyelmét azokra a károkra, amelyeket az elvakult antikommunizmus okoz a békéért és haladásért indított mozgalom kibontakoz­tatásának. A kommunista pár­tok semmiképpen sem tekintik antikommunistáknak mindazo­kat, akik nem értenek egyet politikájukkal, bírálják tevé­kenységüket. Az antikommu­nizmus olyan eszköz volt és marad, amelyet az imperia­lista reakciós erők nemcsak a kommunisták, hanem más de­mokraták és a demokratikus szabadságjogok ellen is fel­használnak. Ezek az erők kam­­pányokat folytatnak a kom­munista pártok, a szocialista országok ellen, kezdve a Szov­jetunióval, a szocializmus és a haladás erői ellen, azzal a céllal, hogy lejárassák a kom­munisták politikájának és esz­méinek hitelét a néptömegek előtt, megosszák a munkásmoz­galmat, akadályokat gördítse­nek a demokratikus és a népi erők együttműködése elé. A haladásért és demokratikus fejlődésért indított népi moz­galom érdeke, hogy elszigetelje és leküzdje az antikommuniz­­must. A kommunista és mun­káspártok úgy fognak tevé­kenykedni, hogy politikájuk s az igazságosság és haladás esz­méi — amelyeknek ők a hor­dozói — egyre inkább a dol­gozók és a néptömegek legszé­lesebb egységét előmozdító erő­vé váljanak. Közös akciók A konferencia résztvevői üd­­vözlik azokat a sikereket, ame­lyeket számos országban és nemzetközi téren a kommunis­ta és a szocialista, szociálde­mokrata pártok közötti együtt­működés fejlesztésében értek el. A konferencia résztvevői — hangsúlyozza a továbbiakban a dokumentum — elutasítanak minden olyan politikát és vi­lágnézetet, amely lényegét te­kintve a munkásosztályt a ka­pitalista rendszernek rendeli alá. A harcnak, amelyet földré­szünk kommunista pártjai és a kapitalista országok demokra­tikus erői a fasiszta rendszerek maradványainak felszámolá­sáért, a demokrácia fejleszté­séért, a békéért, az ellen az állandóan növekvő fenyegetés ellen folytatnak, amelyet a nemzetközi monopóliumok és multinacionális társaságok te­vékenysége jelent minden egyes ország szuverenitására és függetlenségére nézve, nagy jelentősége van abban, hogy Európa a béke és a haladás kontinensévé váljék. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok hangsúlyozzák a dolgozók kö­zös akcióinak döntő szerepét jogaik hathatós védelmében, és a kommunisták a jövőben is minden módon támogatni fog­ják a szakszervezeti szervek­ben egyre növekvő egységtö­rekvéseket és a szakszerveze­tek önálló akcióit is. A dolgozók jogaiért, a de­mokráciáért és a békéért ví­vott harcban fontos szerepet játszanak egyre szélesebb ka­tolikus erők, más keresztény vallási közösségek tagjai és egyéb vallások hívei — álla­pítják meg a konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok, majd felhívás­sal fordulnak a nőkhöz, és fel­szólítják őket arra, hogy növel­jék a béke és a társadalmi ha­­ladás erőinek közös ügyéhez történő hozzájárulásukat. A konferencia résztvevői tá­mogatják a kontinensünk jövő­jét kezében tartó ifjúság ama törekvéseit, hogy fokozott ener­giával vegyen részt a békének, a haladásnak és a szabadság­nak a szocialista jövő felé ha­ladó Európájáért folytatott harcban. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok a munkásokhoz és alkalmazot­takhoz, a parasztokhoz, a kö­zéprétegekhez, a tudományos­műszaki értelmiséghez, a kul­turális személyiségekhez, vala­mennyi politikai párthoz, tö­megszervezethez és egyesülés­hez, minden, a haladásban és Európa békés jövőjében érde­kelt emberhez azzal a felhívás­sal fordulnak, hogy tevékenyen vegyenek részt abban a küz­delemben, amely a következő célokért folyik. Eredményes leszerelési i­ntézked­ésekért A konferencia résztvevői fel­szólítanak azoknak az alapel­veknek és megállapodásoknak pontos betartására és teljes megvalósítására, amelyeket az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróokmá­nya tartalmaz, valamint min­den olyan szerződés és meg­egyezés végrehajtására, amely ezeknek az alapelveknek meg­felel, s a békét és a biztonsá­got szolgálja. A dokumentum kiemeli, hogy az enyhülés megszilárdí­tása és elmélyítése érdekében Európa a katonai enyhülésre irányuló intézkedések gyakor­lati megvalósításának példáját mutathatja és kell is mutatnia. Az európai kommunista és munkáspártok nyomatékosan felszólítanak minden népet és kormányt arra, hogy energiku­san szálljanak síkra. — Mindenfajta fegyverkezé­si verseny, különösen a nuk­leáris fegyverkezés megszünte­téséért; a leszerelési kérdések­kel kapcsolatos tárgyalások meggyorsításáért és hatékony intézkedésekért; a külföldi ka­tonai támaszpontok megszün­tetéséért és a külföldi csapa­tok, a fegyverzet idegen te­rületekről való kivonásáért és a csapatok feloszlatásáért, minden állam katonai költség­­vetésének rendszeres csökken­téséért. Haladéktalanul szükséges — hangsúlyozzák a konferencia részvevői —, hogy kiküszöböl­jék az atomháború veszélyét, amelynek kirobbantása az em­beriséggel szemben a legna­gyobb bűntett lenne. Ez szük­ségessé teszi az összes állam kötelezettségvállalását arra, hogy lemond az atomfegyver alkalmazásáról és a bevetésé­vel való fenyegetésről, általá­ban az erőszakról és arról, hogy az erőszakkal a nemzet­közi kapcsolatokban bármi­lyen körülmények között fe­nyegetőzik. A dokumentum ez­után sorra veszi a nukleáris fegyverkezési hajsza megszün­tetését célzó hatékony intéz­kedéseket, amelyeknek meg­tétele egy-egy lépés lenne az általános és teljes leszerelés­hez vezető úton.­­ Ezenkívül a dokumentum cé­lul tűzi ki a baktériumfegy­verek, a vegyi fegyverek és más tömegpusztító eszközök betiltását és megsemmisítését, valamint egyezmény megköté­sét a katonai célokat szolgáló, a környezetre és az éghajlatra gyakorolt hatás megtiltásáról Sürgeti a tömegpusztító fegyve­rek új típusainak, valamint az ilyen jellegű új fegyverrend­szer kifejlesztésének és előál­lításának megtiltását; véletlen fegyveres összetűzések keletke­zésének és azok nemzetközi válsággá alakulásának meg­akadályozását, illetve más ál­lamok, vagy bármelyik nép el­len irányuló mindenfajta erő­demonstrációról való lemon­dást. A konferencia résztvevői ál­lást foglalnak amellett, hogy Európa és a világ különféle területeit a béke és az együtt­működés övezeteivé alakítsák át, amelyek mentesek külföldi hadseregektől és katonai tá­maszpontoktól. Kiindulva az összeurópai biz­tonság és a földközi-tengeri térség biztonságának szavato­lása közötti szoros összefüg­gésből, a konferencián részt vevő pártok állást foglalnak a fegverek e térségben való to­vábbi felhalmozása ellen, az atomfegyverekkel felszerelt hadihajóknak a Földközi-ten­­gerről kivonásáért, az összes külföldi katonai támaszpontok feszámolásáért, és azért, hogy — Európa katonai tömbökre való megosztottságának felszá­molására irányuló folyamat­ban — kivonjanak minden kül­földi hadiflottát és csapatot, ami elősegíti, hogy a Földközi­tenger a béke tengerévé vál­jék. Síkraszállnak azért, hogy csökkentsék a fegyveres erőket és a fegyverzeteket elsősorban azokban a körzetekben, ahol a katonai konfrontáció különö­sen veszélyes; továbbá, hogy megakadályozzák új katonai tömbök, vagy katonai csopor­tosulások alakítását. Abban a meggyőződésben — folytatja a dokumentum —, hogy Európa tömbökre való megosztottságának megszünte­tése jelentékeny mértékben hozzájárul földrészünkön és az egész világon a tartós bizton­ság és a béke eléréséhez, a konferencia résztvevői sík­raszállnak a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű felszámo­lásáért és első lépésként azok katonai szervezeteinek meg­szüntetéséért. A konferencia résztvevői szükségesnek tartják az agresz­­sziós háborúk, az erőszakkal való fenyegetés és a bármilyen fajta erőszak-alkalmazás pro­pagálásának haladéktalan megszüntetését és betiltását, továbbá minden nép széles kö­rű és rendszeres tájékoztatását a fegyverkezési hajsza meg­szüntetése és a leszerelés ér­dekében folytatott tárgyalások alakulásáról és intézkedések­ről. Ki kell irtani a fasizmust Spanyolországban új helyzet alakult ki. Az erőteljes és egyesített harc, amelyet az or­szágban most egyre nyilváno­­sabban vívnak, az Európában fennálló utolsó fasiszta rend­szer közeli végét jelzi — álla­pítja meg a dokumentum, majd hangsúlyozza: a konfe­rencia résztvevői szembe száll­nak minden olyan kísérlettel, amely a francóizmus politiká­jának bármilyen formában va­ló továbbfolytatására irányul, és felszólítják Európa demok­ratikus és haladó erőit, hogy fokozzák tevékeny és konkrét szolidaritásukat Spanyolország minden antifasiszta erejével a demokráciáért és a szabad­ságért vívott harcukban. A kommunista és munkás­pártok kifejezik szolidaritásu­kat a spanyol kommunisták­kal, és üdvözlik a demokra­tikus ellenzék, a spanyol anti­fasiszta és demokratikus moz­galom növekvő egységének fo­lyamatát. A konferencia résztvevői üdvözlik az 1974. április 25-én a fasizmus alól felszabadított új Portugália haladó irányú fejlődését. Támogatnak min­den arra irányuló lépést, hogy akcióegységet hozzanak létre a kommunisták, a szocialisták, a fegyveres erők mozgalma, az összes demokratikus erő kö­zött, amelyek azt a ma már az alkotmányban is kinyilvánított célt tűzték maguk elé, hogy fel­építik a szocializmusra orm­en­­tálódó demokratikus és füg­getlen Portugáliát. Kifejezve szolidaritásukat a kommunis­tákkal és az összes portugál demokratákkal, határozottan -Csütörtök, 1976. július 1. Mártír Nemzet

Next