Magyar Nemzet, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

Eifk­ürták, ma. Járvis S.. A királyréti úttörővasút jobb későn, mint soha Az újságok, a rádió, a tele­vízió „világgá" röpítették a hírt, hogy csaknem 20 ezer KISZ-es és úttörő jelenlétében június 6-án az Úttörő Szövet­ség megalakulásának 30. év­fordulóján felavatták a bör­­­sönyi úttörővasutat, s azt s­­ok ezer társadalmi munkában töltött óra után — Pest megye fiúkommunistái átadták az ünneplő pajtásoknak. A híradások után bizonyára felmerül a kérdés az olvasó­ján, hogy vajon közelebbről miféle vasútról van szó, és ml­­yen előzmények után válha­­tott úttörővasúttá, az úttörők aratását, fegyelemre, munká­ba, pontosságra való neve­­ését és szórakozását szolgáló eszközzé. És talán az is érdek­­li az olvasót, hogy mik a to­vábbi tervek, miként alakul, formálódik majd a kisvasút sorsa, miként elégítik ki a for­­galombiztonságot, a korszerű személyszállítási feltételeket, és hogyan valósul majd meg a szállítási kapacitás növelése, az egyre növekvő igények ki­segítése. A királyréti erdei vasút 1893-ban épült (abban az idő­ben Királyrétet még Hutának, majd Jánospusztának hívták), akkor az erdőbirtok egy po­rosz gróf tulajdonában volt és­­ vasutat kizárólag erdei ter­mékek szállítására építtette. Egy fafűtésű gőzmozdony volt az egyetlen vonóerő. Ez az egy mozdony csaknem 20 éven át hordta a fát Kismarosra. 1912-ben a vasútnak a Du­­na-partig, illetőleg felfelé a Cseresznyefa erdőrészig való meghosszabbítása és egy új szárnyvonalnak a bajdázói kő­­bányáig való kiépítése, vala­mint az inóci kőbánya üzembe helyezése után ugyancsak megpezsdült az élet a kőbá­­nyákban, az erdőben és a kis­­vasúton. Volt olyan időszak, hogy 300 ember kereste itt a ■tenyerét. Különösen az inóci sóbánya adott sok munkát az embereknek és az immár 7 rőzmozdonnyal dolgozó vasút­üzemnek. Napi 60—70 vagon­­nyi anyagot raktak be MÁV vasúti kocsikba és dunai uszá­­gokba. A tulajdonos többször válto­zott, a kisvasút változatlanul működött, és ontotta a kőzú­­zalékot, a fát 1941-ig. Akkor eállították a kőbányákat, le­­szerelték és eladták a beren- tezéseket, felszereléseket. A vasúti mozdonyoknak és ko­­csiknak is több mint a felét. Maradt megint csak a fa­­nyagszállítás. A felszabadulás után az ér­téi vasút is — természetesen — állami tulajdonba került, s a mindenkori erdőgazdaság üzemeltette. 1970-től az Ipoly­­fidései Erdő- és Fafeldolgozó gazdaság a „gazdája”. A személyszállítás csak 1954- ben indult meg a vonalon, el­sősorban a Szokolyáról Buda­­pestre, Vácra, Dunakeszire utazó dolgozók, másodsorban­­ turisták igényeinek kielégí­­ésére. Eleinte az erdőgazdaság ma­­gaépítette személyszállító ko­csikon bonyolította le a for­saimat, gőzmozdonyokkal, majd a Fővárosi Villamos Fasút és a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzeme által ké­szített kocsikat vásároltak és helyeztek üzembe, a gőzmoz­­donyokat pedig a MÁV Északi főműhelyében készített Die­­tel-mozdonyok váltották fel. Utoljára a Trigláv nevű gőzmozdony maradt, amely 903-tól 1961-ig — 58 éven át — eredeti „hivatását” teljesí­­ette, utána 14 évig az erdő­­gazdaság furnérüzemében­­termeltek a gőzt a faanyagok artósítását szolgáló gőzölés-­hez. De most már végleg nyu­­galomba vonult, védett közle­­kedéstörténeti emlékké vált, s a nagycenki közlekedési em­­ökmúzeumban idézi a múltat i­ma látogatóinak. A személyszállítás egyre fo­­kozódó igényei megkövetelték a korszerűsítést. Ezért a pá­­vát Verőcemaros és Királyrét között a hatvanas évek köze­pén az erdőgazdaság dolgozói­eljesen átépítették, a bizton­­ságos közlekedést biztosító be­­onaljakra helyezték. A sze­­mélyszállítás a kezdeti 30—40 ezer fős évi forgalomról csak­­nem félmillióra növekedett és az üzem biztonságának állan­­dó fenntartása mellett rend­bén, balesetmentesen bom­p­­ódott le. A v­asút teherszállí­­ása viszont a közutak építé­sével, a gépjárművek alkal­mazási területének kiszélesíté­sével arányosan lecsökkent. A várható utasforgalom­­növekedés szükségessé teszi a további korszerűsítést, a for­galombiztonsági követelmé­nyeknek még az eddiginél is fokozottabb kielégítését és a jelenlegi 600 mm-es nyomtáv­nak 76­0 mm-re való átépítését. A terveket az ERDŐTERV ké­szítette el, a munkákat az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság hajtja végre. Az előreláthatólag 40 millió forintos költségből a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium 25 milliót ad, de jelentős anyagi terhet vállal a Pest megyei Tanács, a Duna­kanyar intéző Bizottság is, és II. Rákóczi Ferenc születésé­nek 300. évfordulójától kezdve szinte országosnak mondható „népvándorlás” kezdődött; az iskolák, vállalatok és intézmé­nyek — érthetően — olyan ki­rándulásokat igyekeztek (és igyekeznek) szervezni, ame­lyek során útbaejthetik első szabadságharcunk nevezete­sebb emlékhelyeit, a Vezérlő Fejedelem várait, kastélyait. A Rákóczi-évforduló méltó megünneplése érdekében a Magyar Nemzeti Bank kul­turális bizottsága márciusban emlékkiállítást rendezett; ezt követően a Szakszervezeti Ta­nács — ajánlásképpen — Rá­kóczi emléktúra javaslatot ál­lított össze a szakszervezeti bi­zottságok részére, ötvenfőnyi csoportunkkal május 21-én mi is elindultunk gondosan előké­szített autóbusztúránkra, ame­lyen aztán sajnos elég sok csa­lódás ért bennünket. Gyöngyösön még „menet­rendszerűen” felkereshettük Bottyán János síremlékét, de Szerencs vára már némi csa­lódást keltett. Abból a szem­pontból még szerencséseknek mondhattuk magunkat, hogy 16 óra előtt bejutottunk a mú­zeumba, azt viszont ma sem tudjuk megérteni, hogy ilyen történelmi múltú helyen miért nincs idegenvezetés vagy leg­alább valami rövid ismertetés és a kis tájékoztató­­füzetből is mindössze 3 (három!) darabos készlettel rendelkeztek. (Azt, hogy 16 óra után hány kirán­dulócsoport távozott csaló­dottan a zárt kapukat látva, nem tudjuk.) Tudvalevő, hogy a Zempléni­hegyvidék három legismertebb Rákóczi-vára: Szerencs, Ré­géé és Sárospatak. A szerencsi keserű szájízt másnapi regéci utunk nem tudta feledtetni, mert autóbuszunk „több seb­ből vérezve” fordult vissza az ország legrosszabb minőségű műútjáról. Ezek után minden remé­nyünk a harmadik napi sáros­pataki látogatásban volt, an­nál is inkább, mert előzetesen úgy tájékoztattak, hogy már reggel kilenckor bemehetünk s várba Nos, majd egy óra hosszat hiába döngettünk ka­put s falat, nem mehettünk be, mert nagytakarítás volt. Tudtunk róla, hogy má­ius 24-én nemzetközi tanácskozás kezdődik Sárospatakon és megértettük azt is, hogy erre az alkalomra megfelelő körül­ményeket kell biztosítani.. Azt természetesen a KISZ-fiatalok további lelkes és önzetlen sok ezer órát kitevő társadalmi munkáját sem nélkülözheti e nagy építkezés. Amilyen szervezetten, gyor­san és eredményesen felké­szültek az előkészítésben részt vevők az úttörővasútként való átadásra, ugyanolyan, vagy még eredményesebb munka, hathatós összefogás szükséges a teljes rekonstrukció végre­hajtásához, ahhoz, hogy e nagy munka — a program szerint — három év alatt, 1979-re elkészüljön. Az erdő­gazdaság valamennyi dolgozó­ja minden igyekezetével töre­kedni fog arra, hogy a bizton­ságos közlekedésen túl az üze­meltetésben részt vevő úttörők is teljesíthessék kitűzött fel­adataikat. Prókay Gyula viszont már semmiképpen sem tudjuk megérteni, hogy legalább a vár udvarára miért nem lehetett beengedni a mintegy 25—30 autóbusznyi csoportot, hogy ha már több száz kilométert megtettek, leg­alább a Vörös-tornyot, a Pe­­rényi loggiát, szóval a vár bel­ső részét láthatták volna? És ha már az érthetetlen dolgoknál tartunk, nem talá­lunk elfogadható magyaráza­tot arra sem, hogy Sárospatak másik legismertebb idegenfor­galmi látványosságát, a törté­nelmi múltú kollégiumot és könyvtárat miért csak 11 órá­tól látogathatják az érdeklő­dők? (Nyilvánvaló, hogy erre az időpontra több százan gyűl­tünk össze, s így kicsit „futó­szalagon” folyt a látogatás.) A regéci utat ugyan nem le­het néhány hét alatt megjaví­tani, de a szerencsi és a sáros­pataki várak (na meg a kollé­gium) nyitva tartási idején azért talán lehetne változtat­ni. Sőt, az idén kellene is. Sági Károly Magyar Nemzeti Bank Repkényt a falakra! Az öreg Rókus-kórház közelében születtem. Háztömbök közé kény­­szerített lelkem (talán Rousseau sürgető intése nyomán) mindenkor az életet leh­elő lomb után vágyott. Mindenütt a földön, de főként a sűrűn lakott tengerparti sávokon (pl. Angliában is) évszázados divat a kórházaknak, épületeknek, temp­lomoknak röpkénnyel való borítá­sa. Orvosok, kertészek, építészek véleménye szerint ez az eljárás nemcsak a szemet gyönyörködteti, és a mai siető embert nyugtatja, hanem könnyen megvalósítható és aránylag olcsó eljárás is. A futónövényeknek tudniillik a természet tapadótárcsákat adott, melyekkel csupasz felületeken megrögzítik magukat, és ami a leg­fontosabb, feleslegessé teszik a sokszor ízléstelen és mállékony va­kolást. Tévhit, hogy a kúszónövé­nyek nedvessé tennék a falakat, a tapasztalat éppen az ellenkezőjét bizonyította: a repkények széltől, naptól, nedvességtől óvják a fala­kat, s így hasznot is hajtanak. E zöld hátú barátainknak több­féle válfaja ismeretes. A közülük való alany megválasztása termé­szetesen már a szakértő kertész feladata. A szennyezett levegőt a repkény egymagában nem elégséges meg­tisztítani, viszont a sok kicsi sokra mérv­elve alan’án biztosan hozzá­­járulna énületo’nk, sőt mindinkább szaporodó lakónegyedeink szépí­téséhez és légtisztaságához. Mind­ezekért rézi, patinás énületeinket, (mint mi. a Mókust is), valamint a m­~hftis telkek üres ta­fatait és nem utolsósorban szobraink alkal­mas zöld, új ruhába kel­lene öltöztetni. Dr. Pap Dezső mf. kórházi főorvos?, Kiskunhalas Csalódott utazni vágyók Férjemmel együtt évente március-április körül megren­delünk a különböző utazási irodáknál a nyár folyamára négy-öt egynapos (vasárnapi) utat. Ebben az évben a Volántou­­ristnál négy utat kértünk. Eb­ből egyet, a gemenci utat le­bonyolították, a másik hármat — azzal az indokkal, hogy nem telt meg a busz — visszamond­ták. Az egyik visszamondott út Mezőkövesd, a másik Szarvas, a harmadik Herend volt. Nos, ennél az utóbbinál telt be a pohár. Ugyanis ezt június 23-án kértük — az utat augusztus 8-ra hirdették kira­katukban (Lenin krt. 96.), s azt mondták, nincs hely, való­színűleg egy vállalat lekötötte az egészet. De: akkor miért hirdetik a kirakatban? Kiderült, hogy a Keldámdekor készíti­ a kira­kati tábláikat. Ennek tetszé­sére bízzák, hogy mikor cseré­li ezeket, s ezért találhatók ott a visszamondott (nem telt meg a busz­­utak ugyanúgy, mint az egyáltalán nem indí­tott utak (Herend) is. Javaslataim, ha egy busz nem telik meg, ne mondják le az út lebonyolítása előtt két héttel táviratilag, hanem for­duljanak a tömegkommuniká­ció eszközeihez, valószínűleg találnának jelentkezőket. De­ szerintem, ha egy-két­ nagy­vállalatot felhívnának, akkor is kaphatnának annyi utast egy-egy ilyen úthoz, amennyi még hiányzik. A mostani helyzet 1. veszte­ség a vállalatnak (elmaradt haszon, távirati költségek, munkaerők felesleges foglal­koztatása stb.), 2. bosszúság az utasnak, aki két héttel a ter­minus előtt már hiába szalad­gál akármelyik másik Tourist­­hoz. Benkő Lászlóné Budapest Magyar Newt Az olimpiák története A Gondolat Kiadó új köntösbe öltöztetve immár harmadik, átdolggozott és bővített kiadásban meg­­dlentette „Az olimpiák története” című könyvet. Lord Killanm, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság el­nöke elismeréssel állapítja meg, hogy szerzője az olimpiai mozga­lom fejlődését segítve, kitűnően példázza a testi és a szellemi kul­túra elválaszthatatlanságát, majd ezt írja: — Magam kézikönyvként aján­lom a fiatalok testi és szellemi neveléséhez, az olimpiai típusú ember kialakításához. Keresztényi József olimpiatörté­­nész könyvére azért is szívesen felhívjuk a figyelmet, mert azt a montreali olimpia idején a világ legnagyobb sportversenyei iránt érdeklődők ugyancsak sok haszon­nal forgathatják. SPORTNAPLÓ A Lehel Kupáért folyó nemzet­közi női junior röplabdator­nán, Jászberényben két fordulót bonyo­lítottak le. Magyarország A-csapa­­ta 3:0-ra győzött Franciaország el­len, s ugyanilyen arányú veresé­get szenvedett Csehszlovákiától, a magyar B-válogatott 3:0-ra kika­pott Csehszlovákiától és Lengyel­­országtól. Bulgária—Franciaország 3:0, Lengyelország—Lehel SC 3:2. Huszonhat ország versenyzőinek részvételével szombaton kezdődik Ausztriában az ifjúsági asztalite­nisz Európa-bajnokság. Fiú egyes­ben Molnár, Petáki, Kovács, Pe­kár, és Iharos, leány egyesben Szabó, Oláh, Bogyó, Ruzsenszky és Balogh indul. A fiúcsapat Len­gyelország és Jersey, a leánycsa­pat Spanyolország és Wales válo­gatottjával szerepel egy csoport­ban. A serdülők mezőnyében Far­kas, Szöghy, illetve Bolvári és Ur­­bán képviseli a magyar színeket. A hajómodellezők 1976. évi or­szágos bajnokságát július 11—16. között Nagykanizsán rendezi meg az MHSZ Országos Központ Mo­dellezési Osztálya és az MMSZ. Magyar motorosok is indulnak az NDK motorkerékpáros Grand Prix versenyén: Drapál, Reisz, Ju­hász, Vlaszati, Frige, Halmár, Szabó, Péter, Juhos, Rendek és Porkoláb a 125, a 250 és a 360 kcm-es kategóriában képviseli a magyar színeket. Az ifjúsági pályakerékpáros VB első számában, Rocourtban, a 3000 m-es egyéni üldözéses versenyben a svájci Dili-Bundi győzött. Súlyos vereséget szenvedett olaszországi portyájának első mér­kőzésén a magyar férfi kosárlab­da-válogatott: a hazai együttestől kapott ki 85:49-re. A szovjet válo­gatott 100:94-re nyert az amerikai Giss All Stars ellen. Döntetlenül kezdtek a magyar sakkozók az amszterdami hagyo­mányos sakkversenyen. ... Faragó Iván az angol Milesszel,­­ Sirab­o László a jugoszláv Kurajicával, Sax Gyula pedig a szovjet Giphis­­szel osztozott a ponton. Pályaválasztói jogot cserélt az MTK-VM és a Bp. Honvéd Az UEFA-selejtezőben Görögország az ellenfél Az UEFA szabályzata ki­mondja, hogy amennyiben az azonos városban szereplő csa­patok mérkőzései ütköznek, a pályaválasztói jogot meg kell cserélni. A határozat két ma­gyar csapatot is érintett: a KEK-ben szereplő MTK-VM a Sparta Prága ellen Prágában, az UEFA-kupában induló Bp. Honvéd pedig az Internazio­­nale ellen Olaszországban kezdi meg a kupaküzdelmet. — A szabályban ugyanis az is szerepel, hogy egyezés ese­tén az „alacsonyabb rangúak­­nak” kell kitérniük — mon­dotta a sorsolásról hazaérkez­ve Barcs Sándor, az UEFA al­­elnöke. — Ezért maradt pá­lyaválasztó a BEK-ben szerep­lő FTC, s ment idegenbe az MTK-VM, míg az UEFA ku­pában szereplő két fővárosi csapat, az U. Dózsa és a Bp. Honvéd közül pedig a bajnok­ságban alacsonyabb helyen végzett Honvédnak kellett al­kalmazkodnia. Szeptember 15-én így saját pályán játszik a Ferencváros és az V. Dózsa. Isztambulban kezd a Videoton, Prágában az MTK-VM és Milánóban a Honvéd. Az UEFA ifjúsági bizottsá­ga szerdán Zürichben elkészí­tette az 1977. május 19—28. között, Belgiumban sorra ke­rülő 30. UEFA-torna selejte­ző mérkőzéseinek sorsolását. Két csapat, a rendező Belgium, továbbá Málta együttese se­lejtező nélkül került a legjobb 16 közé. Magyarország ifjúsági együttese Görögország ellen küzd a továbbjutásért, s az első mérkőzésen pályaválasz­tó. A találkozókat április 11-ig kell lejátszani. További mérkőzések a dön­tőbe jutásért: Wales—Anglia; Izland—Norvégia; Írország— Skócia; Dánia—Észak-Íror­­szág; Franciaország—Luxem­burg; NSZK—Lichtenstein; Ausztria—Portugália; Cseh­szlovákia—Olaszország; Len­gyelország—Bulgária; Romá­nia—Jugoszlávia; Szovjetunió —Törökország; Svájc—Spa­nyolország; Hollandia—NDK; Finnország—Svédország. Amennyiben­ a magyar együttes továbbjutna, a döntő­ben Belgium válogatottjával, valamint a Wales—Anglia, és az Izland—Norvégia mérkőzés győztesével kerül egy csoport­ba. A teniszezők Soisbault kupájáért — Siófokon A hét végén négy különböző helyszínen megkezdődnek az 1976. évi Soisbault kupa — a 21 éven aluli teniszezőnők versenysorozatának — küzdel­mei. Az egyik csoport mérkő­zéseit Siófokon bonyolítják le. Pénteken az első napon Ma­gyarország válogatottja Új- Zéland ellen, Svédország együttese pedig Belgium el­len lép pályára. Utána a két győztes a csoportelsőségért, a két vesztes a­­helyezésekért mérkőzik. A négyes döntőt Franciaországban rendezik. A Nemzetközi Tenisz Szö­vetség elfogadta a svéd szer­vezők javaslatát az Európai Nemzetek Kupájának átszer­vezéséről. Eszerint az első osz­tályban szereplő nyolc férfi csapatot két csoportba sorol­ták. A csoportküzdelmek be­fejezése után a két csoport azonos helyezettjei — szintén oda-visszavágó alapon — hely­osztóval döntik el az 1—8. hely sorsát. A magyar válogatott Franciaország, Svédország és Lengyelország együttesével ke­rült egy csoportba, míg a má­sik áson az NSZK, Nagy-Bri­tannia, Spanyolország és Ju­goszlávia válogatottja kezdi meg a küzdelmet jannuár 30-án. •­ A nyári olimpiai játékok nyitányára még néhány napot várni kell Montrealban, de az első , már-már félelmetesnek tűnő csúcs megvan: ez a mos­tani lesz minden idők legdrá­gább olimpiája! Annak idején 775 millió márkát irányoztak elő Kanadában az olimpiai építkezésekre, s most 3,68 mil­liárd NSZK-beli márkánál tar­tanak ... A négy évvel ezelőtti, müncheni olimpia öszes költ­sége 1,93 millárd volt, s akkor ez is hallatlanul soknak tűnt! Ahogy érkeznek a küldött­ségek, nő a Montreálban tar­tózkodók száma, úgy sokasod­nak a biztonsági rendszabá­lyok. Az olimpiai falut és kör­nyékét, az edzőpályákat és csarnokokat elárasztották a katonák és rendőrök. Az MTI jelentése szerint például a magyar újságírók három motozáson estek ke­resztül addig, amíg bejutottak az ökölvívók edzésére. Később kiderült, hogy miért: éppen a ghanai ökölvívók gyakoroltak, s a rendezők szerint az afri­kaiakra még a rendesnél is job­ban kell vigyázni. A biztonság érdekében az előző nap összeállított edzés­helyeket egészen váratlanul összevissza cserélik, s olykor még az érdekelt versenyzők is csak az utolsó pillanatban tud­ják meg, hogy mikor és merre kell menniük. Ottawában, az egyik kana­dai képviselő olyan javasla­tot terjesztett elő, hogy halál­­büntetést szabjanak ki azokra a terroristákra, akik meg akarják zavarni az olimpiai játékokat. A magyar táborban — egy­két jelentéktelen sérülésen, hú­zódáson kívül — minden rend­ben, csak az edzéseknél mu­tatkozik itt-ott zavar. A sport­lövőknél például a lőpadokat kókusz szőnyeggel terítették le, így a könyökük gyakran ki­csúszik a „takaróról”. Az öt­tusázók számára nincs futásra kijelölt hely — ezt a küldött­ségeknek maguknak kell meg­oldaniuk. Persze, ez már nem megy gond nélkül, hiszen a biztonsági embereknek tud­niuk kell, ki hol és miért „fut­­kározik”. Különben, könnyen meggyűlik a bajuk a rend­­fenntartókkal. Sokáig hiába keresett csa­patának edzőtársát dr. Kotsis Attiláné, a röplabda-válogatott szakvezetője, az előre beszer­vezettek közül ugyanis még sem a kubai, sem a japán, sem a dél-koreai válogatott nem fu­tott be. Kedden aztán — leg­alábbis ideiglenesen — meg­oldódtak a problémáik. Egy montreáli középiskolában je­lenleg amerikai acelgáncsozók táboroznak. Mikor meghallot­ták, hogy a magyarok szeret­nének többet gyakorolni, még partnert is keresnek , napi két-három órára felajánlották a számukra kiutalt termet (ők nem olimpiai résztvevők), s hozzátették: úgy érzik, ők meg­felelő edzőtársak is lennének. A judó mellett ugyanis a röp­labda a legkedvesebb kiegé­szítő sportjuk. Kotsisné öröm­mel fogadta mindkét ajánlatot, s az első találkozóra szerdán már sor is került. A magyar nők számára nem szokatlan a férfiakkal való játék, mert ide­haza is többször kerestek férfi csapatot edzőpartnerként, hogy szokják a nagyon erős leüté­seket. Dr. Beckl Sándor államtit­kár, az OTSH és a MOB elnö­ke, valamint dr. Csanádi Ár­pád elnökhelyettes, a MOB fő­titkára Barta Jánosnak, ha­zánk kanadai nagykövetének meghívására egynapos látoga­tásra Ottawába utazott. A vendégek megtekintették a ka­nadai főváros nevezetességeit és­ megbeszélést folytattak a nagykövetségen az olimpiával kapcsolatos kérdésekről. Montreálban megkezdte mű­ködését egy rádió, amely 24 órás szolgálatában híreket és üzeneteket közvetít a külön­böző országokból érkezettek­nek, illetve azok otthon levő hozzátartozóinak. Az olimpiai falu lakóinak száma már meghaladja a más­fél ezret. Felvonták Bulgária, Indonézia, Guinea zászlóját. Megérkezett az a 14 olimpiai rendőrtiszt is, akik az Egye­sült Államok 200 éves jubileu­ma alkalmából „olimpiai fu­tást” vállaltak, s 21 nap alatt 6024 km-t tettek meg Los An­gelesből az olimpia városáig. A váltófutás tagjai naponta át­lagban 300 km-t futottak, s egy-egy rendőrtisztre több mint 400 km jutott. Egymásután hangzanak el a nyilatkozatok a kanadai kor­mánynak azzal a döntésével kapcsolatban, hogy Tajvan sportküldöttségét nem engedi be az országba. Jean de Beau­­mont gróf, a NOB francia tag­ja szerint „jobb lenne az olim­piai játékokat egyszerűen el­halasztani, mint engedni a ka­nadai kormány nyomásának. Amennyiben a vendéglátó or­szág nem ad garanciát a taj­vani sportolók indulására, ez­zel a döntésével az Olimpiai Bizottság elveit csúfolja meg." Beaumont álláspontjához ha­sonló hangnemben nyilatkoz­tak a Nemzetközi Atlétikai Szövetség vezetői is. Notre Dame szigetén bár­melyik pillanatban meg lehet­ne kezdeni az evezős és kajak­kenu versenyeket: a pályá­kon ott vannak a bólyák, 250 m-enként az időmérő műsze­rek, kijelölték a melegítő he­lyeket. A terület egyik „gaz­dája”, s egyben a kajak-kenu verseny szervező bizottságá­nak az igazgatója a magyar származású Dienstmann Ta­más. Az olimpiai falu egyik ki­emelkedő egyénisége München 100 és 200 m-es olimpiai baj­noka, Valerij Borzov. Mikor megkérdezték tőle, nem za­varja-e, hogy ellenfelei közül többen is futottak 10 mp-en belül , igen frappáns vá­laszt adott: „Én emberekkel versenyzek és nem az idővel. A mások által elért időered­mények sohasem zavartak, csak azt mondhatom: az a­ jobb futó nálam, aki velem egy futamban indul, s előttem ■■ érkezik a célba." S­PORT1 Mont­reál minden idők legdrágább olimpiáját rendezi Magyar—amerikai „együttműködés” — röplabdázónőink érdekében

Next