Magyar Nemzet, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-03 / 182. szám
Kedd, 1976. augusztus 3. Ketten a népfrontküldöttek közül A tanár és a munka A Hazafias Népfront VI. kongresszusának küldötteit mindenütt megválasztották már az országban. Városok és falvak olyanokat jelöltek küldötteknek, akik eddig a népfrontmunkában kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki. Örvendetes jelenség, hogy a gyárakban, üzemekben dolgozó munkásság aktivitása is növekedett, szép számban szerepelnek mind a népfrontbizottságokban, mind a küldöttek között üzemi dolgozók. És fiatalok. Egy példa erre: a XIII. kerület népfrontbizottságának 44 százaléka munkás és fizikai dolgozó, 34 százaléka pedig 30 éven aluli fiatal. Két budapesti kongresszusi küldöttel beszélgettünk, őket mutatjuk be. A dékán Dr. Kerkápoly Endre egyetemi tanárral, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanárával és dékánjával népfrontértekezleten hozott össze a véletlen. Fejjel kimagaslott a küldöttek közül. — A múltkor dr. Trautmann Rezsővel, az Elnöki Tanács helyettes elnökével beszélgettem, odajön Kállai Gyula, felnéz ránk, azt mondja: Még néhány ilyen ember, s ki lesz a népfront kosárlabdacsapata is. A fiaim is ilyen magas növésűek, így indul beszélgetés közöttünk. Az egyik fia már metróépítő mérnök, a másik egyetemi hallgató, ő maga 51 esztendős. — 1964 óta vagyok tagja a budapesti népfrontbizottságnak, a várospolitika műszaki és rendezési kérdéseivel foglalkozom, ez áll hozzám legközelebb. Elmondja, hogy főleg a XI. kerületben fejt ki népfronttevékenységet, ahol tanácstag is. Állandó a lakossággal a kapcsolata. — Nem egyszer csöngetnek be hozzám, a lakásomra, de az utcán is megállítanak, ismernek. Gyakran mondom, kár volt talán ilyen magasra nőnöm. Már messziről meglátnak. „Professzor úr, volna egy kis ideje?” Természetes, hogy van időm. Ha nagyon sietek valamilyen értekezletre, akkor pontosan megadom, mikor érek rá, s hol vagyok található. Olyan ez a népfrontmunka, amibe nem lehet soha belefáradni. Minden nap új, változatos, más. A XI. kerületben alakult meg Budapesten elsőnnek a kerületfejlesztési bizottság, amelynek dr. Kerkápoly Endre az elnöke. Mi a feladata ennek a bizottságnak? — Tanácsadó szervként működik, tagjai vezető értelmiségiek, kutatóintézeti igazgatók és egyetemi tanárok. A feladata pedig az, hogy megszervezze, hogyan lehet leghatásosabban elősegíteni a kerületben a társadalmi munkát. Remélem, hogy a bizottság beválik, s utána más kerületek is követik a példánkat. Amolyan javaslattevő szervezet lesz ebből, amely számba vesz minden lehetőséget. A fiatalokra terelődik a beszélgetés. Mint egyetemi tanár, s dékán, sokat van fiatalok között. Mi a véleménye róluk? — A mai fiatalok nagyon lelkesek, dinamikusak. Úgy gondolom, hogy többet kellene rájuk alapozni, jobban bevonni őket a közért végzett munkába. Erre nagyon jó lehetőséget ad a népfront, amely kitűnő iskolája lehet a közéleti munkának. Amikor már búcsúzom tőle, karon fog, félrevonulunk, s csendesen még tesz egy vallomást. — Nagyon szeretem a sportot. A MAFC kosárlabdacsapatának az elnöke vagyok egyébként. Bár sok a társadalmi munkám, s az egyetem is rengeteg elfoglaltságot ad, azért mindig szakítok magamnak annyi időt, hogy a fiatal sportolókkal foglalkozzam. Ez, nagyszerű kikapcsolódás. Szinte újjászületek utána... Az esztergályos Kiss Károly, a XIII. kerület kongresszusi küldötte, fiatal ember, mindössze 24 esztendős. A SZIM köszörűgépgyár esztergályosa. — Én nem vagyok pesti születésű, vidékről kerültem fel. Cikór születtem, ott élnek a szüleim is. Apám bányász volt és kupikos, most már nagyon beteg. Négyen voltunk testvérek, valamennyien fiúk. — Hogyan került kapcsolatba a népfronttal? — érdeklődöm. — Mindig szerettem a társadalmi munkát. Tudja, én olyan vagyok, hogy szólok, ha valami nem tetszik. És akkor is, ha tetszik. Megmondom a véleményemet. És ez, azt mondják, jó dolog, így kerültem a KISZ-be. Majd bevonultam, ott is dolgoztam. Amikor leszereltem, megint a KTSZ-bizottságba választottak az A Hortobágy helyi jellegű rendezvényeivel, a lovas napokkal, a múlt század végi hídivásárok felelevenítésével, a régi pásztorélet hagyományaival az ország jelentős idegenforgalmi központja. A puszta gazdái, dolgozói azonban mai munkájukkal, a jelennel sem vallanak szégyent. A 2700 embernek megélhetést adó Hortobágyi Állami gazdaság a hatalmas rónaság mintegy 45 000 hektárnyi területén gazdálkodik: 11 000 hektár a szántóföld, 5600 a halastó, 24 000 a rét és legelő, 1000 a nádas és 1000 hektáron erdő terül el, a többi a művelési ágakból kivont rész, utak, csatornák. Az itt élő emberek a helyi adottságok folytán — rossz, szikes talaj, a klimatikus viszonyok — évszázadok óta az állattenyésztés adta a kenyeret. A Hortobágyi Állami Gazdaság meghagyta ugyan a hortobágyi állatfajták tenyésztésénél a tradicionális formát is — mint kuriózumot —, de az árutermelő állatenyésztés ágazatánál a legmodernebb technológiák átvételére és alkalmazására törekszik. Juh és tyúk — Gazdaságunkban a juhok jelentik az állattenyésztés fő ágazatát — mondja Götz Csaba, a Hortobágyi Állami Gazdaság igazgatóhelyettese —, de foglalkozunk baromfi-, hal-, szarvasmarha- és lótenyésztéssel is. Rezervációs körülmények között tartjuk a hortobágyi puszták őshonos állatait, a racka juhot, a szürke marhát. — Gazdaságunk a fésűs merinói juhfajtát tenyészti. Jelenleg mintegy 40 000 anyaállat van birtokunkban. A húshozam növelésére az Állattenyésztési Kutató Intézettel karöltve új, speciális fajtákat is keresünk. A juhtenyésztés manapság más követelményeket támaszt, mint régen, mert míg a múltban a gyapjúhozam volt az elsődleges, ma a hús mennyisége a fő. A juhok tejtermelése ma jelentéktelen, mert az állatok fejésére nincs munkaerő, a gépi fejés pedig megoldatlan A juhászatot termelőszövetkezetekkel közös vállalkozásként folytatjuk, csakúgy, mint a bárányhizlalást. Ezért évente 130—140 000 juh kerül vágóhidunkra, mely gazdaságunk új, speciális létesítménye. Ebben a munkában kooperálunk a Simontornyai Bőrgyárral. Nagy mennyiségű importmegtakarítást jelent ez az országnak, csökkenti a juh-, illetve báránybőrbehozatalt. — A baromfitenyésztés gazdaságunk másik fő ágazata Itt található az ország legnagyobb gyöngytyúktenyészete. Évente mintegy hárommillió napos csibét keltetünk ki a hortobágyi kékesszürke gyöngyösből. Háromszázezret mi nevelünk fel ebből, ami élő exportként megy az olasz piacra, a többit a baromfifeldolgozó vállalat veszi át. Kacsából — a dán pekingi fajtából — mintegy másfél milliót költetünk évente. Ebből 1 300 000 darabot pecsenyekacsának felnevelve adunk át üzemben. A fiatalokat arra ösztönöztem, mondják meg a véleményüket ők is. Megszerettek Nekem mindent elmondanak. Kiss Károly részt vett sok tanácsi beszámolón, mint a Hazafias Népfront küldötte. Amit ott hallott, arról hírt vitt a bizottságba és a gyárba is. — Hallottam, elmondták egy tanácsülésen, hogy kevés a kerületben az óvoda. Meg hogy a Rajk László utcai iskolában is szükség volna kisebb nagyobb javításokra. Persze, kevés a pénz. De hát nemcsak a pénzen múlik ez, gondoltam. Szóltam az ifiknek. Nekiláttunk, kijavítottuk azt, amit kellett, s vállaltuk a védnökséget az isa baromfiiparnak, 200 ezret pedig a háztáji gazdaságoknak és az ÁFÉSZ-eknek adunk el. Lódból évente 100 ezret saját részünkre nevelünk pecsenyelúdnak, és 500 ezret átadunk a baromfiiparnak. A Dániából importált olasz fehér fajta kitűnő húslibának bizonyult: négy, négy és fél kilósra felhizlalható, mint pecsenyelúd és 53— 54 napos korában vágható. A lúdtollat is jól hasznosítjuk. Mellékesen vadkacsatenyésztéssel is foglalkozunk. Szúrt állapotban kerülnek az olasz piacra. Vadkacsaállományunk 60 000, ebből 40 000 a színes tollú pézsma fajta. Hal és ló — Mesterséges halastavainkban zömmel tavipontyot tartunk, ezekhez telepítettük még az amurt, a süllőt és a harcsát. Évente 300 vagon halat adunk piacra, az V. ötéves terv során ezt a mennyiséget növelni szeretnénk. A szállítási nehézségek miatt halból csak a közvetlen szomszédos országokba exportálhatunk. Nagyon célszerű lenne egy halfeldolgozó üzent létesítése gazdaságunk területén. — Szarvasmarhából az Amerikából importált úgynevezett hereford fajtát tartjuk. Ezeknek az állatoknak fő erényük, hogy roppant igénytelenek. Nem keresztezett, hanem tiszta vérű tenyésztéssel tartott fajta. Jelenleg 1800 darab van a gazdaság állományában, ebből 1400 a húsjellegű, 400 pedig tejelő. Jól bírják a hideget és a meleget. Azon a legelőn is jóllaknak, ahol a birkák sem legelnek — a zsombékos, savanyú, szálas füves részeken ilyen legelőkből nagy területeink vannak. A pusztán 1671-ben létesítették a szilaj ménest és a XIX. században tértek át a nónius fajta tenyésztésére. Ma 60 törzskancát tart az állami gazdaság a fajta fenntartására. Az eredeti magyar nóniusz fajtának tiszta vérben történő megőrzése és tenyésztése mellett a nóniusz törzsanyag egy részét teli vérekkel keresztezzük, és így jó megjelenésű és képességű snortlovakat kapunk a munkalovak mellett. A ménesben lovas iskola is működik, a lovasok és lovak kiképzésére. A puszta őshonos állatait, a racka juhot és a nagy testű, villás szarvú szürke marhát eredeti körülmények között tartják. Mindkét állatfajtát a kipusztulás részeivé fenyegeti. A racka gyanta durvább és értéktelenebb, mint a merinói juh gyapja, de húsa, teje ízletesebb A szürke marhafajta teje is sűrűbb bármely más fajtáénál, de ezek az őshonos állatok nálunk csupán a génbankot szolgálják Nád és széna . A gazdaság 600 hektáron rozsot, 400 hektáron cukorrépát termeszt, a többi művelhető terület az állatállomány takarmányát biztosítja. Az 1000 hektáron termő nád évi 35 millió forint termelési értéket jelent. A nádat Ausztrála fölött. AZ óvodásoknak is építettünk játszóteret. Jó érzés segíteni. — Szabad idejében mit csinál? Nincs szándékában megnősülni? Felvonja a vállát, hallgat egy kicsit. Az utolsó kérdésen tűnődik. — Hát egyszer majd igen .. . De egyelőre még nem nősülök. Rokonoknál lakom Pesten, nagyon jó helyem van. De a nősüléshez külön lakás kellene . . Hogy a szabad időmben mit csinálok? Fotózok. Szeretek fényképezni, én magam vagyirom a felvételeimet. Sokat olvasok, színházba is járok. Még a zenét is kedvelem, például Bach, meg Brahms műveit. De amikor szabad időm van, szabad szombaton, akkor mindig elutazom ... — Hova? — Cikóra. Hazamegyek a szüleimhez, meglátogatom az édesapámat... I. S. riába, az NSZK-ba, Hollandiába és számos szocialista országba exportálják. A Hortobágyi Állami Gazdaság „birtoka” a hatalmas rónaságnak mintegy a felét foglalja el. A Hortobágyi Nemzeti Park és a gazdaság területe nagyjából egybeesik. A két intézmény érdekei hogyan egyeztethetők? — Ma már összehangoltan tevékenykedik gazdaságunk a nemzeti kincseket, a puszta különleges állat- és növényvilágát védelmező nemzeti parkkal — mondja Götz Csaba igazgatóhelyettes. — Eleinte előadódtak érdekellentétek, de ma már jól együttműködünk. A föld itt évszázadok alatt sem hagyta magát megszelídíteni. Amit a gazdaság eddig elért, azaz ésszerű alkalmazkodás eredménye. S úgy érte el, hogy a puszta ma is az Alföld legromantikusabb része. A Hortobágyi csárda is a múltat idézi, falai közel háromszáz éve állnak. Társaival — a Patkóssal, Meggyessel, Kadarcsival és a Görbével —, amelyek egynapi lejárásra estek egymástól, sok utast szolgáltak. A Hortobágyi csárdában Petőfi Sándor is megfordult, jelzi egy emléktábla. A szemközt levő épület, a régi szekérállás a Hortobágyi Pásztormúzeumnak adott otthont Nagy a forgalom itt is, de a csárdában is hiába van hétköznap. Külföldi csoportok, hazai kirándulók lepik el a környéket. Kint a pusztán, ameddig csak a szem ellát, autókaravánok és fogatok verik fel a port. A legelésző ménes felé tartanak. A Kilenclyukú hídon is nagy a jövésmenés, szinte szünet nélkül érkeznek a lakókocsikat vontató külföldi rendszámú autók, tábort verve a fehérre meszelt nádfedeles juhhodályok szomszédságában. A hídivásár még csak néhány hét múlva kezdődik, de hangulata már ott vibrál a levegőben. —érték Hortobágy 76 Mi terem a pusztán Masai Nemzet ) EZ A DIVAT. " „Szeptember” — modellajánlatok az iskolába készülőknek■ „5 ötlet” a derűs, színes iskolaköpeny készítéshez „Friss ötletek a blúzdivatban" , „És a szoknya?” — erősen szűkül. „Szüret után lesz az esküvőnk”, avagy milyen legyen a menyasszonyi ruha || Gombolyag" — nyári ajánlatai * 0 s Munkaverseny a Kontaktában Az új technikáért Először nem tűnt fel semmi különös a 22 milliméter hoszszú és 0,6—2 milliméter között váltakozó szélességű, parányi rézrúdon. A formája miniatűr világítótoronyra emlékeztetett, amelyen sok pici ablakocska és emelet van. Azt mondták, hogy a legmodernebb számítógépek egyik alkatrészét tartom a kezemben. Nehezen fogom fel, hogy ezen a rézhuzalon harminchatféle műveletet végeztek, és ezek mindegyikénél, ha az eltérés az előírt mérettől két századot meghaladja, az már selejtnek számít. Az alkatrészeknek századmilliméter pontossággal kell illeszkedniük egymáshoz. A Kontakta Alkatrészgyár alkatrészgyártó üzemében vagyunk. Pasztva Gábor üzemvezető-helyettessel és Balog István csoportvezetővel beszélgetünk. A téma a már említett rézrudacska. Nem véletlenül. Ez a termék jelképezi — többek között — azt a folyamatot, amelyet az üzemvezető-helyettes technikai forradalomnak nevezett. A több millió forintos forgácsoló automatán gyártott, varrótű nagyságú alkatrész különlegessége, hogy hasáb alakú. Vagyis tükörsima lapokat, négyszögeket esztergált a gép. — Korábban mi sem gondoltunk arra, hogy ez lehetséges — mondta Pasztva Gábor. — Minőségileg új technika ez, amelynek elsajátítása igen nehéz. Az új gépek üzembe állítása nemcsak a gyár, hanem az emberek gondolkodásmódját is megváltoztatta. A termeléshez új műszaki módszerekre és nagyobb szaktudásra volt szükség. Mind az előkészítés, mind pedig a gyártás az eddiginél sokkal szervezettebb munkát igényel. Három műszakban Az alkatrészgyártó üzem korszerűsítése 152 millió forintba került. Ebből az összegből vásárolt a vállalat 16 Bechler, hét Biller és egy Albe típusú célesztergáz. Az alkatrészgyártás „felfuttatására” nagy szükség volt, hiszen a Kontakta termelése alkotja az ipari hátterét a hazai híradástechnikai és műszeripar alkatrész-ellátásának. A gyártás korszerűsítése, az új technika nagy feladatokat ró a munkásokra, művezetőkre. Erről kérdeztük a Komarov zöldkoszorús szocialista brigád tagját, Balog István csoportvezetőt. A brigád az úgynevezett automata üzemrészben a korszerű Bechler hossz-esztergákat üzemelteti a három műszakban. Mindössze tízen vannak, de tizenhat automatát kezelnek. — Az új gépek üzembe helyezése hogyan formálta át munkájukat? — kérdeztük. — Nehéz lenne egy mondatban kifejezni a változás lényegét — felelte a csoportvezető. — Az automata esztergagépek megjelenése óta szinte egyfolytában tanulunk. Nem akarok nagy szavakat használni, de mi naponta küzdünk az új technika elsajátításáért. Előfordult, hogy egy gépet nyolc óra alatt sem tudtunk beállítani, annyira bonyolult a gyártandó alkatrész. Ezek az esztergák rendkívül termelékenyek. A gépek szakszerű, pontos beállításától, a megfelelő szerszámozástól függ a napi termelés. Nagy szükség van ilyenkor a jó kollektív szellemre, mert egy-egy probléma megoldásakor sokan dugjuk össze fejünket. A közös gondolkodás eredménye, hogy az idén brigádunk öt újítási javaslatot nyújtott be. — Milyen feladatok foglalkoztatják leginkább a brigádot? — Fokozni a gépek kihaszáltságát — hangzott a válasz. — Természetesen ez nemcsak tőlünk, hanem a sorozatnagyságtól is függ. A piaci igény, illetve az ehhez kapcsolódó termelési program dönti ezt el, így előfordul, hogy nemegyszer kis sorozatban is kell gyártanunk. Havonta 40—50- féle alkatrészt állítunk elő. Ezek között van, hogy egyfajtából csak százat, másikból pedig 200 ezret ír elő a program. A kis sorozat hátránya, hogy a gép átállítása jóval több időt vesz igénybe, mint maga a gyártás. Az állásidő — A zavartalan termelés — folytatta Balog István —, a kifogástalan minőség viszont a gépek szakszerű beállításától, lelkiismeretes munkánkt függ. Ezt tükrözik brigádvállalásaink is. Köztük van az állásidők csökkentése, a minőség javítása. A munkaverseny üzemünkben havonta értékelik, és a brigádtagok a vállalások teljesítésekor a Plusz munkáért jutalmat kapnak. Az alkatrészüzemben termelő kétszáz munkás munkaversenyben dolgozik. Atizennégy brigádból hat nyerte el az idén a szocialista címet. A vállalat is azokhoz az üzemekhez tartozik, amelyek csatlakoztak az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár versenyfelhívásához. A cél — a termelési tervek teljesítése mellett — az önköltség csökkentése, a minőség javítása és a műszakszám növelése. A Kontakta gyártja a háztartásokban használatos dugaszoló aljzatokat, kapcsolókat. Időtervében e cikkekből a hazai igények teljes kielégítése mellett még nagyobb gondot fordít a számítástechnikai alkatrészek gyártására és exportjára. A szocialista integráció keretén belül a vállalat részt vesz az ESZR — Egységes Számítástechnikai Rendszer programban. Az ESZR-program Veres József, a kereskedelmi és piackutató osztály vezetője elmondta, hogy a gyár nagy erőfeszítéseket tesz a gazdaságos termékszerkezet kialakításáért és a kivitel fokozásáért. A számítástechnikai alkatrészgyártás rekonstrukcióját is az ESZR-program keretében hajtották végre. A két- és több oldalú KGST- szakbizottságokban végzett munka eredményeként ma már ez alkatrészek túlnyomó többsége megfelel a szocialista országok szabványelőírásainak és a Szovjetunióba, Lengyelországba, Csehszlovákiába és Bulgáriába exportálják, az idén már egymillió rubel értékben. További tárgyalásokat folytatnak mintegy egymillió rubel értékű szállításra a Szovjetunióval. A szocialista és tőkés exportfeladatok teljesítése és a hazai ellátás fokozott figyelmet kezdeményező készséget és pontosságot követel munkásoktól, műszakiaktól. Az új technika elsajátítása azonban nem minden. Az automata gépek ,,eszik az anyagot”, termelékenységük az eddigeknél pontosabb és céltudatosabb termelésirányítást igényel. , Ahogyan az üzem vezető-helyettes mondotta: a zavartalan termeléshez igazi csapatmunkára van szükség. A Kontakt a munkásainak a gazdasági és műszaki vezetőknek hároméves megfeszített munkáig eredményezte. Kner a vállalat termelési értékét megkétszerezte, a gazdálkodás nyeresége pedi" ötszörösére emelkedett 107 fi első félévi tervüket túlteljesítették és ebben nagy szerepet játszott az a munkaverseny-mozgalom, amelynek egy mozzanatáról az előbbiekben számoltunk be. Egerszegi Csaba