Magyar Nemzet, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-23 / 251. szám

Szombat, 1976. október 23. Hárommilliárd kábelgyártás fejlesztésére Néhány tény a kábel jelen­tőségéről. „Mindenhol ott vannunk." (A Magyar Kábel Művek mű­szaki tájékoztatójának címe.) „A hazai kábelgyártás fej­lesztése népgazdasági érdek és megoldást sürget." Idézet egy fejlesztési előterjesztésből.) „A vállalat dolgozói várják a szakmai elismerés jóváha­gyását." (A vállalati pártbi­zottság állásfoglalásából.) Hét esztendő múlva lesz százéves a Magyar Kábel Mű­vek, amelynek a fővárosban két gyára, továbbá a szegedi — újabban a kisteleki egység­gel — és a balassagyarmati gyára állítja elő hazánkban a különböző célú kábeleket és vezetékeket. A lakásokban a villamos- és telefonvezetékek, a háztartási tartós cikkek, a számítógépek vezetékeit a vállalat 3700 dolgozója készíti. A nagyberuházások, az oren­­burgi gázvezeték, a 750 kilo­voltos erősáramú villamos ve­zeték Vinnyica és Albertirsa között, a solti új rádióállomás, a hazai villamosvezeték-háló­­zat bővítése sokfajta kábelt igényel. Emelkedő teljesítmények Az elmúlt csaknem tíz esz­tendőben a fejlesztés elkerülte a gyárat. A közelmúltban azonban kedvező változások tapasztalhatók. Müller István vezérigazgatóval beszélgettünk a másfél esztendő tapasztala­tairól, a vezetőket és a beosz­tottakat foglalkoztató gondok­ról, a távolabbi tervekről. Először az idei feladatok el­végzéséről érdeklődtünk. — A vállalat az I—III. ne­gyedévi munkáját jól fejezte be. Ebben a nemrég megvaló­sított ösztönzési rendszernek jelentős a szerepe. Javulást értünk el a túlórák csökkené­sében­ Az elmúlt év hasonló időszakához képest, ebben a félévben 46 000 órával keve­sebbet használtunk fel, ez 30 százalékos csökkenésnek felel meg. Némi haladást értünk el, jobban kihasználták gyáraink­ban a munkaidőt és többet tel­jesítettek, ez a teljesítmény­növelésre hozott intézkedések megvalósítását bizonyítja. — Miként alakult a dollár­elszámolású kivitel? — Tervünkben az idén 6,8 millió dollár külföldi értéke­sítés szerepel, de bízunk ab­ban, hogy meghaladjuk a 8 millió dollárt. Ebben nagy se­gítséget jelent a TRANS­­ELEKTRO Külkereskedelmi Vállalattal való jó együttmű­ködésünk.­­ Szakmai körökben úgy ítélik meg, hogy az év elején érvénybe lépett belső szerve­zeti változtatások, a béremelé­sek kedvezően hatottak a ter­melésre, a vállalat fejlődésé­re. — A segíts magadon, mert más nem végzi el helyetted a munkát — elvet vallotta a vál­lalatvezetés, a pártbizottság, a többi társadalmi szervezet. Igyekeztünk átgondoltan vég­rehajtani az átszervezést, sze­rencsére kevés zökkenő akadt, különösen azért, mert a veze­tőket a dolgozók támogatták.­­ Kedvezően befolyásolta a dolgozók hangulatát a Buda­foki úton egymás mellett mű­ködő Kábel- és Vezetékgyár, valamint az Erősáramú Gyár összevonása, a vállalat köz­ponti egyes szerveinek átszer­vezése, továbbá a rekonstruk­ciós beruházás kidolgozása. Az átszervezés, összevonás embe­reket érint és nem mindenki fogadta szívesen. — Hogyan valósultak meg a döntések? — Tavaly szeptemberben határozta el a vezetés ezeket az intézkedéseket és az év vé­gén már mindenütt megtörtént az előkészület a januári beve­zetésre. Utólag igazolódott: a változtatások eredményesen hatottak a vállalati munkára. A két gyár összevonása, a ve­zetés, irányítás átszervezése körülbelül 100 dolgozó munka­körének változását jelentette, ebből 30 vezető beosztású volt. Tehetséges, dinamikus fiatalo­kat, neveztünk ki a felelős posztokra. Eddig ezeken a he­lyeken becsületesen dolgozó, jó gyakorlati szakemberek voltak, azonban a megváltozott köve­telményekkel nem tudtak lé­pést tartani. Béremelés — Miként hajtották végre az előírt béremeléseket? — Az éves bérfejlesztési terv az eredménytervvel össz­hangban 4 százalékos emelést irányzott elő. Az első félév eredményei és a KGM segít­sége alapján további 2,8 szá­zalékos béremelést tudtunk megvalósítani. Ezt differen­ciáltan osztották el, aki többet adott a vállalatnak, többet ka­pott, valamint a fizikai dolgo­zók is nagyobb arányban ré­szesültek alapbéremelésben. Így a vállalati bérfejlesztés éves vonatkozásban 6,8 száza­lék. A tervszerű gazdálkodás, a javuló munka teremtett eh­hez alapot és elősegítette a munkaerő kismértékű stabili­zálódását. A szakma elismerése A szakszervezetben és a Ko­hó- és Gépipari Minisztérium­ban jegyeztük fel: a kábel­­gyártást szakmának ismerték el 1968-ig, és utána valahogyan kikerült ebből a körből, pedig a kábelgyártáshoz alapos szak­mai ismeret szükséges. A vál­lalat több helyen kopogtatott, de eddig nem történt változ­tatás. — Milyen lépéseket tet­tek a szakmai rang visszaszer­zésére? — Javaslatunkat reálisnak ítélték mindenütt, ahol erről tárgyaltunk. Nem vagyunk tü­relmetlenek és várjuk az intéz­kedést. Reméljük, nem feled­keznek meg az ígéret teljesí­téséről. Munkásaink bizakod­va várják a munkájuk minő­sítését elismerő minisztériumi határozatot. Beszélgetésünkben a vezér­­igazgatóval az országgyűlésen a napokban elfogadott közmű­velődési törvény­­egyes pontjait is említettük, így a munkások, a szocialista brigádok művelő­dése javításáról szóló minisz­teri beszámoló részletét. A tör­vény egyik fejezetében ez ol­vasható: „A vállalatok köte­lesek gondoskodni a dolgozók művelődéséről, általános mű­veltségük, munkakultúrájuk, szakmai képzettségük fejlesz­téséről."­­ Teljes mértékben helye­seltük a közművelődési tör­vényt és ennek szellemében cselekedtünk, amikor létrehoz­tuk az oktatási központot, amely sokoldalú segítséget ad a munkásoknak, a szocialista brigádoknak a szakmai kép­zésre, továbbképzésre, a VIII. általános iskolai végzettség megszerzésére. Egy példát em­lítek. Nemrég vásároltunk egy nyugati kábelgyártó gépsort 170 millió forintért. Ez az új gén sokkal magasabb, új köve­telményeket támaszt és aki el­sajátítja a szükséges ismerete­ket, sikerrel vizsgázik, óra bér­emelésben részesül. Ezenfelül, mivel a kábelgyártás nem szakma, belső szakmai isme­rettel összefüggő képzettségi „sort" állítottunk fel. Gépsor­kezelő, gépvezető, zománchu­zat gyártó címet nyer a tan­folyam hallgatója. A cím er­kölcsi elismerést, rangot is je­lent. — Mi büszkék vagyunk ar­ra, hogy 93 éves gyárunkban munkásdinasztiák találhatók. Nem kis számban. Van olyan család, ahol a szülők, gyerme­keik és az unokák is itt dol­goznak. Nemrég találkoztam nyugdíjasainkkal és büszkén vallották: „Én kábelsodró, én dróthúzó, én zománchuzalos vagyok!" Bizalom Kidolgozta a vállalat a re­konstrukció programját, a be­ruházás tervezett összege 3 milliárd, amelyhez a saját alap 47 százalék, a többi bankhitel, amelyet visszafizetnek. A fej­lesztési terv hiteligénye a pénzügyi szervek segítségével már befejezési stádiumban van. A termékszerkezet korszerű­sítése megkívánja­ új berende­zések beszerzését, a „gépmatu­zsálemek” selejtezését. Nem is egy gép ötven esztendőnél idő­sebb. Több mint negyvenezer féle kábelt állítanak elő, foko­zatosan csökkenteni kívánják számukat. A kábelt igényli­­ a lakosság, a népgazdaság, a be­ruházásokhoz is mind több, korszerűen előállított és mű­szakilag magasabb színvonalat képviselő kábel szükséges. A külföldi értékesítésben az ötéves terv időszaka alatt nö­vekedést terveznek, úgy szá­molják, hogy 1980-ban elérik a 20,6 millió rubelt, a nem szo­cialista kivitel értéke 1980-ig a 15 millió dollárt. Természe­tesen a hazai, legfontosabb igé­nyek kielégítése mellett. Eddig — mivel a Magyar Kábel Művek nem gyártott Társadalmi szervezetek segítségével — A kerületi üzemek össze­fogásával indult munkáslakás­építési akcióban a lebontásra ítélt házak lakóival, még a bontási határozatok kézbesíté­se előtt beszélgettünk — mondta Kiss Mária, a IX. ke­rületi tanács lakásügyi osztá­lyának vezetője. — A kerületi társadalmi szervezetek segít­ségével összehívtuk a Mihál­kovics-telep lakóit, és lakó­gyűléseken beszéltük meg, hogy mi legyen a továbbiak­ban, hiszen ezen a telepen tősgyökeres ferencvárosiak élnek, akik ragaszkodnak ke­rületükhöz. Azon voltunk, hogy ha csak lehet, mindenkinek a kerületben biztosítsunk lakást. Elmondtuk továbbá, mit is je­lent a szanálás, ki mire jogo­sult, milyen lakásra tarthat elegendő mennyiségűt — kül­földről kellett jelentős tételben beszerezni a kábelt. Kitűnt: a tőkés eredetű kábel ára két­szerese, olykor két és félszere­se volt a hazainak. Ez is a ha­zai fejlesztés szükségessége mellett bizonyít. A felső fóru­mok döntése folytán a kábel­­gyártást fejleszteni kell. A ter­vek szerint — az eddigiekben is láthattuk — a hazai ellátá­son túlmenően a kivitelt is nö­velik. A nem szocialista relá­ciójú értékesítéssel hozzájá­rulnak a tőkés fizetési egyen­leg javításához. A nagy múltú gyár dolgozói nem félnek a jövőtől. Bíznak a vállalatvezetésben, helyeslik a programokat, amelyeknek tettre váltásához jobb mun­kával járulnak hozzá. Vig István Maow Nemzet A fiatalodó Ferencváros Búcsú az öreg házaktól A fővárosi tanács korábbi döntése alapján, a IX. kerület­ben is nagyarányú építkezések kezdődnek. Pontosabban a Fe­renc körút—Hámán Kató út— Nagyvárad tér—Üllői út által határolt városrészben. Az ódon, korszerűtlen, egész­ségtelen, szűk, a szociális kö­rülményeknek nem megfelelő lakásokat az V. ötéves tervben lebontják. Hol kerül sor sza­nálásokra, milyen lesz a ki­alakuló városkép? — kérdez­tük Szvoboda Józsefet, a IX. kerületi tanács építési és köz­lekedési osztályának főmérnö­két. — Legelőször a Mihálkovics­­telep kerül lebontásra. Ebben a 13 házban 207 lakás van, amelyek földszintesek, kom­fort nélküliek, legfeljebb fél­­komfortosak. Ezek a házak valamikor az István-kórházhoz tartoztak, mint kiegészítő ba­rakk-kórházak. Helyükön, mintegy 400 lakásos sávház épül majd. Az újjáépülő Nagy­várad tér tőszomszédságában, a panelekből készülő, modern, mutatós sávház jól fog beil­leszkedni a városképbe. Mi épül ? — A továbbiakban 15 házról van szó, az Ernő utca 12—14., és a Telepy utca 1—13. által határolt háztömbben — foly­tatta Szvoboda József. — Ezekben a házakban 115 lakás van, amelyekben nagy­részt idős emberek laknak. Egyébként a Mihálkovics-telep lakói közt is sok a nyugdíjas korú. Felelősségünket növeli, feladatunk megoldását sürgeti, hogy ezek az idős emberek ne legyenek kénytelenek tovább­ra is egészségtelen körülmé­nyek között élni. — így van ez az Üllői úti kislakásoknál is. Tévhit, hogy ezek a volt Mária-Valéria-te­­lep maradványai, hiszen az egykori telep az Ecsen úttól a mai Pöttyös utcáig húzódott. Tény, hogy ezek az Üllői úti kislakások sem felelnek meg a követelményeknek, és még az V. ötéves terv idején lebontják őket. Helyükön lesz majd az észak-déli metró Pöttyös utcai megállója, épül egy sávház és nyolc 10 emeletes kockaház, továbbá szolgáltatóház, bölcső­de, óvoda. A Fővárosi Beruhá­zási Vállalat már elkészíttette a részletes tervet, és a metró építésével párhuzamosan — hiszen akkor úgyis új csator­na-, víz- és gázhálózatot kell lefektetni — megkezdődik az Üllői úti kislakások helyén egy új, korszerű lakónegyed kiala­kítása. igénye. Az érintettek megértet­ték, hogy a szanálás nem azo­nos a lakásigény kielégítésé­vel, s hogy egy lakás helyett nem tudunk kettőt adni, pél­dául azért, mert a házaspár válni készül, vagy mert valaki nincs jó viszonyban az anyósá­val. — A beszélgetések után elő­zetes felméréseket végeztünk a családok egy főre eső jöve­delméről, ingó és ingatlan va­gyonáról, tudniillik ezek hatá­rozzák meg döntően azt, hogy ki, milyen lakást kaphat. Nagy segítségünkre voltak ebben a felmérésben a­­területi nép­frontaktivisták, akik elkísérték előadóinkat. Szeretnénk a jö­vőben is így tenni, mert az az érzésünk, hogy a lakosság még mindig nem ismeri telje­sen a szanáláskor alkalmazott j­ogszabályokat. Igények és lehetőségek — Mielőtt az Üllői úti kisla­kások szanálására sor kerülne, szeretnénk az ott lakókkal is beszélgetni — folytatta Kiss Mária. — Nemcsak azért hasz­nosak ezek a beszélgetések, mert így megtudják az állam­polgárok, hogy a szanálás al­kalmával milyen lakásra tart­hatnak igényt, hanem így gondjaik és problémáik is ha­marabb megoldódhatnak, egy­ben értesülnek arról is, hogy jövedelmük és vagyonuk sze­rint melyik kategóriába tar­toznak. Ezek szerint, ha a csa­lád egy főre eső átlagjövedel­me nem haladja meg az 1500 forintot, az ingó és ingatlan vagyon pedig az 50 ezer forin­tot, ebben az esetben tanácsi lakást kaphatnak. Ha ezt az átlagjövedelem meghaladja, de nem éri el a 2500 forintot, il­letve a vagyon a százezret, ak­kor a családnak szövetkezeti lakásra lehet igénye, ameny­­nyiben a jelenlegi, illetőleg a szanálandó lakásánál nem kí­ván nagyobb szobaszámot. Ha a jövedelem és a vagyon ezt az összeget is meghaladja, akkor csak OTP-lakás adható. Ebben az évben a fővárosi tanács leg­inkább szövetkezeti lakást tu­dott biztosítani.­­ Az Üllői úti kislakásokat elvileg 1977-ben le kell bonta­ni, és az új házaknak 1978-ban kell készen lenniük. A mi fel­adatunk az, hogy a családok­nak időben és megfelelő lakást utaljunk ki. E. J. P. Megalapozott készletek, de takarékoskodni kell A téli energiaellátásról A népgazdaság szükségletei­nek megfelelően ebben az év­ben a tavalyinál mintegy 4 szá­zalékkal több energiát kap az ország. Az Országos Energia­gazdálkodási Hatóság tájékoz­tatása szerint az energiaellátás kiegyensúlyozott és várhatóan nem lesz fennakadás a télen sem. A hazai földgáztermelés és az importszállítások gázból még a leghidegebb időszakban is kielégítik az igényeket. A nagy hidegben a gázzal és olaj­jal egyaránt fűthető erőművek tüzelőanyagot váltanak és a gázt a lakosság, az ipar rendel­kezésére bocsátják. A folyékony tüzelőanyagból — gázolajból, tüzelő- és fűtő­olajból, benzinből is — jól megalapozott téli készletek áll­nak az ország rendelkezésére. Az importszállítás is zavarta­lan, folyamatos, s a szokásos­nál nagyobb tárolótereket töl­töttek fel téli tartalékkal. A téli energiaellátáshoz szük­séges készletek tehát elegen­dőek, de természetesen válto­zatlanul fontos követelmény az ésszerű takarékosság, a pazar­lás megszüntetése. 5 „Megmondom őszintén ma­gának ...” — kezdte a mon­datot a tanácsi hivatal osztály­­vezetője. Azt vártuk, hogy ez­után valami újat, érdekeset hallunk tőle a járás falvainak életéről, a közigazgatási mun­ka gyakorlatából. A mondat azonban így folytatódott: ... „nálunk az embereket nagykorúaknak lehet tekinteni a politizálásban, az igények és lehetőségek megítélésében. Itt vannak például ezek a falu­gyűlések. Mindenütt belátták: addig nyújtózkodhatnak, amed­dig a takarójuk ér. Az igények kielégítésében általában he­lyes sorrendet állapítottak meg. Csupán egy helyen kel­lett jó irányba terelni a gyű­lés hangulatát. Arról kellett dönteni, hogy a községfejlesz­tési alapból ravatalozó épül­jön-e vagy öltöző a futball­­pályán. Akkor felálltam és el­mondtam: ne visszafelé tekint­sünk, hanem előre. Kedvezni kell a fiataloknak, hogy meg­maradjanak a mezőgazdaság­ban, legyen kinek átadni a sta­fétabotot. Finoman azért érzé­keltettem azt is: a járás anya­gi segítségére csak akkor szá­míthatnak, ha döntésük éssze­rű lesz... Mert a községfej­lesztési alap csupán akkora, amelyből legfeljebb az alapo­zási munka költségeire jutna, akár az egyik, akár a másik létesítmény esetében. A falugyűlésen e napirendi pont tárgyalása elején a jelen­lévők kétharmada volt a rava­talozó felépítése, és egyharma­­da az öltöző létesítése mellett. Az osztályvezető felszólalása azonban — az ő szavaival él­ve — új színt vitt a vitába és többeket korábbi álláspontjuk felülbírálására késztetett. Nem tért ki részletesen arra, milyen érvek hangzottak el a sport­­öltöző felépítése mellett, csu­­pán még annyit tudtunk meg, hogy a kis falu futball csapatá­nak akkoriban na­gyon jól ment a játék, abban az­ évben a ttv-zv°í ekő osztályban az előkelő hatodik helyen vizez­tek. Ezért a felsorakoztatható érvek ismertetésénél saját kép­zeletünkre vagyunk utalva. „Mert milyen is egy futball­­pálya öltöző nélkül? Mint egy szurtos libalegelő. Az öltöző rangot ad a falu sportjának.” „Az öltözőhöz sportszertár is tartozhat, amelynek kezelé­sére félállásban felvehető va­laki. Vagyis bővíti a munkale­hetőségeket a faluban.” „Futballistáinkat nem tehet­jük ki annak a káros lelki ha­tásnak, amely akkor éri őket. ■amikor egy-egy elvesztett meccs után a szurkolóktól kö­rülvéve kell baktatniuk a tá­volabbi tanácsházán levő ideiglenes öltözőhelyiség felé.” „Azt sem téveszthetjük szem elől, hogy amíg az öltöző esetében a leginkább érdekel­tektől jelentős társadalmi munkára is számíthatunk, ad­dig a ravatalozó építésénél ar­ról le kell mondanunk.” „A temetőket önszorgalom­ból úgyis eléggé csinosítják. Ha az a rengeteg cement, mű­kő, amit oda beépítettek, mind a faluszépítést szolgálhatta volna, már a mellékutcákban sem kellene térdig járni a sár­ban.” Feltételezhető, hogy a falu­gyűléseken ezek után is né­­hányan még szót emeltek a ra­vatalozó vesztésre álló ügye mellett, különböző higiéniai és praktikus okokra hivatkozva, de amikor az Ezüstkalász SC elnöke — aki egyben a helyi termelőszövetkezet elnöke is — arra foglalt állást, hogy szociá­lis alapjukkal, valamint gépek­kel és emberekkel inkább a sportöltöző létesítését támogat­nák szívesebben — értelmetlen volt tovább folytatni a vitát. Az öltöző felépült, bár a tervezettnél kétszer nagyobb összegből. Az italboltban a ka­­patosabb vendégek abban az időben célozgattak arra, hogy az építkezés anyagából jutott valakinek a hétvégi telkére is, de mivel hivatalos feljelentés nem történt az ügyben, kivizs­gálásra nem került sor. Azóta négy esztendő telt el. A falu futballcsapata kiesett a megyei első osztályból, majd a járási bajnokságból is, mivel az együttes erősségei megnő­sültek, szétszéledtek, többen a közeli városban telepedtek le. Az öltözők környékét felverte a gaz. A legutóbbi tanácsülésen valaki felvetette: ha az öltö­zőt lebontanák, annak az anya­ga éppen elegendő lenne egy ravatalozó építéséhez. A ta­nácselnök­­ némi önkritikát gyakorolva — helyeselte az öt­letet, érdemesnek tartotta ar­ra, hogy a következő falugyű­lés elé terjesszék. Az ugyanis teljesen bizonytalan, hogy láb­ra áll-e még egyszer a falu futballcsapata, az viszont tény, hogy két-három hetente meg­szólal a templom lélekharang­ja, jelezve, hogy ismét örök nyugalomra szenderült valaki a faluban. „Vagyis — zárta le a témát a tanácsülésen az el­nök — ha előre tekintünk, a ravatalozó olyan beruházásnak ígérkezik — hosszú távon is —, amely kihasználásához kétség nem férhet.” k. e. Előretekintés/ A 25 ÉVES RAVILL VÁRJA KEDVES LÁTOGATÓIT A VILLAMOSSÁG A HÁZTARTÁSBAN KIÁLLÍTÁSON október 30-ig A DIVATCSARNOK LOTZ TERMÉBEN Budapest VI., Népköztársaság útja 39. Nyitva tartás hétfőn péntek szombaton 10 órától 19 óráig, 10 órától 17 óráig.

Next