Magyar Nemzet, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-06 / 236. szám
Szerda, 1976. október 6., VILÁGOSTÓL ARADIG A VILÁGOSI fegyverletétel előtt, az 1849. augusztus 11-i aradi nagy haditanácson mindössze két jelenlevő törzstiszt mert azzal a javaslattal előhozakodni, hogy ha a honvédseregnek mindenképp le kell tennie a fegyvert, ne az oroszok, hanem az osztrákok előtt tegye le. Zámbelly Lajos, a Sándor huszárezred rettenthetetlen ezredese volt az egyik, Markovics Adolf, a Miklós huszárezred őrnagya a másik. Zámbelly egy Görgeyvel vitázó kiadatlan írásában — a kézirat több érdekes dokumentummal együtt leszármazottjának, Hanisch Ferencnek birtokában van — röviden össze is foglalja, mi késztette őt erre az állásfoglalásra: „Emlékezhetik, tábornok úr, hogy egy főtiszt figyelmeztette, hogy kegyetlenebb lesz a bosszú, ha az oroszok előtt kapitulálunk — az osztrákok előtt kell megtennünk, hiszen ha nem is jog szerinti, de legalábbis de facto királyunk ellen harcoltunk.” A haditanács tagjai lehurrogták, és az oroszok előtti feltétlen fegyverletételre szavaztak. Az utóbbi években azonban váratlan szövetségesei támadtak Zámbollyéknak: több hazai és külföldi történész azt állítja, hogy az osztrákokkal való alkudozás, az előttük való fegyezletétel kedvezőbb eredménnyel járt volna, sőt, hogy az oroszok előtti meghódolással „eljátszőtták az osztrákok jóindulatát”. Ki lehetne mutatni erről a vélekedésről, hogy érvelése a kor osztrák hatalmasságaitól származik — ezzel próbálták igazolni eljárásukat, mikor az osztrák hadsereg történetében példa nélkül álló vérfürdő miatt joggal háborodott fel a nemzetközi közvélemény, vizsgáljuk meg tehát — anélkül, hogy valamiféle komolytalan mi lett volna-ha játékba belemennénk —, mi volt 1849 nyarán az amnesztia kérdésében az oroszok és osztrákok véleménye. Nézzük meg először, mi történt Világos előtt. AZ OROSZOK OKULTAK 1849 februári—márciusi hibájukból, amikor Erdély területén csak jelentéktelen erőkkel siettek a császári csapatok segítségére, és Bem gyorsan ki tudta űzni őket az országból. Ezúttal több mint kétszázezer katonát mozgósítottak, és úgy ítélték, hogy a cári sereg szörnyű súlya valósággal agyon fogja nyomni a magyar haderőt (amelynél, jegyezzük meg, az osztrák hadsereg is erősebb volt). Ezért az első pillanattól kezdve tömeges meghódolásra számítottak, és még a hadműveletek megkezdése előtt érdeklődtek Bécsben, adhatnak-e amnesztiát az önként meghódoló honvédtiszteknek. Schwarzenberg, az osztrák miniszterelnök 1849 június első napjaiban válaszolt az osztrák főhadiszállásra beosztott orosz tábornoknak, Berg bárónak: „Ami a Kossuth zászlaja alatt harcoló tiszteknek adandó amnesztia kérdését illeti, az osztrák kormány ennek a kérdésnek sem fontosságát, sem erkölcsi horderejét nem tagadja. Múlt év novemberében — bármilyen érvek szóltak is mellette —, nem lehetett megtenni egy ilyen lépést a császári hadsereg elégedetlenségének teljes felkorbácsolása nélkül, mert a tisztek, akiket jogosan felháborított az államot sújtó sok szökés és árulás, egyértelműen kijelentették, hogy nem fogadják vissza soraikba azokat a bajtársaikat, akik becsületüket elvesztették. Később lehetetlenné tették a dolgot azok a kudarcok, amelyeket hadseregünknek el kellett szenvednie, mert ilyen helyzetben a felkelőknek kínált kegyelmet egyértelműen a gyengeség jeleként és a vereség beismeréseként használták volna ki. Most mindenekelőtt az a fontos, hogy hadseregünk viszszaadja a kölcsönt, és hogy az ajánlatok, melyeket ebben az esetben ellenfeleinknek tehetünk, olyanok legyenek, hogy ne lehessen elvitatni nagylelkű voltukat. Ifjú császárunk szíve sietve meg fogja ragadni a nemes terveihez alkalmas legelső pillanatot, amely lehetővé teszi számára — és reméljük, a mi számunkra is —, hogy számos, inkább eltévelyedett, mint megátalkodott alattvaló a feléje nyújtott segítő kézbe kapaszkodva haladéktalanul viszszatérjen a kötelesség ösvényére, és ragyogó tettekkel mossa le a nevükön esett foltot.” A KÉPZAVARBAN GAZDAG, hangzatos sorok elolvasása után Berg megismerkedhetett a levél kelte előtt néhány nappal kinevezett új osztrák főparancsnok, Haynau báró „nemes terveivel” is. Haynau egyik első dolga volt, hogy a februárban kapitulált lipótvári őrség két tisztjét, Mednyánszky őrnagyot és Gruber századost felakasztassa. Berg azonnal átlátta, milyen ember a Magyarországon és Erdélyben politikai teljhatalommal is felruházott Haynau, és most már őt zaklatta, hogy mondja meg, milyen sorsot szán a fogoly vagy meghódolt honvédtiszteknek. Haynau szíve szerint valamennyinek Mednyánszky és Gruber sorsát szánta volna, és csak július 25-én nyilatkozott. Berg nyomban írásba foglalta Haynau szavait, a biztonság kedvéért láttamoztatta is vele, nehogy később letagadhassa, majd megküldte Paszkevics tábornagynak, a cári fővezérnek: „Biztosítani lehetne mindazoknak a lázadó tiszteknek az életét, ha személyes büntetlenségét nem is, akik követik ezt a példát (azaz leteszik a fegyvert), azzal a feltétellel, hogy meg kell jelenniük az Ausztriában felállítandó különböző igazoló bizottságok előtt, amelyek mindenki magatartását megvizsgálják, és megítélik, milyen mértékben számíthat egy-egy ilyen tiszt elnézésre és a legfelsőbb kegyelemre, hiszen sokan közülük akaratuk ellenére, a szerencsétlen körülmények következtében és jellemgyengeségük folytán kerültek ebbe a helyzetbe. Ezek a bizottságok mindezt figyelembe veszik.” Az oroszok a magyarokkal való tárgyalások során a levélben foglaltak értelmében nyilatkoztak. Hamarosan sor került ilyen tárgyalásokra. A honvédsereg szegedi összepontosítása ugyanis az ország csaknem egész területének, az egész évi termésnek ellenséges kézre jutását jelentette, és az itt összpontosítottszerény erők valóságos mágnesként húzták maguk után mind az osztrák, mind a cári hadsereget. A kedvezőtlen katonai helyzet miatt diplomáciai lépésekkel is kísérletezni kellett. A július 29- ről 30-ra virradó éjszakán tartott minisztertanács megbízta Szemere miniszterelnököt és Batthyány Kázmér külügyminisztert, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen Paszkeviccsal. Szemere július 30-án írja meg az oroszok tájékoztatására szolgáló első „államiratot”, melyben szabadságharcunk jogosságát igazolja, majd befejezésül kijelenti, hogy Habsburg királyt többé nem fogad el az ország. Az államiratot augusztus 5-én viszi el Paszkevicsnak Miloradovics orosz hadnagy. A KATONAI HELYZET ekkorra azonban tovább romlik, Kossuth is, Görgey is azt kívánja, hogy a kormány játssza ki legnagyobb ütőkártyáját: ajánlja fel a koronát a cári családnak. „Mit mondanak egy orosz fejedelmi házbeli uralkodóhoz az 1848-ki alkotmánynyal?” — kérdezi Kossuth. Megszületik tehát a második államirat, és ebben a kormány már nyíltan felajánlja a koronát. Ezzel az államirattal indul Paszkevicshoz augusztus 6-án Poeltenberg tábornok és Beniczky Lajos alezredes. Ne háborodjunk fel az ajánlaton. A kormánynak kötelessége volt, hogy ezt is megpróbálja, még ha nem nagyon bízott is az ajánlat sikerében. A nyílt kérdésre nyílt választ kell adni, Paszkevics tehát kénytelen színt vallani. Azt teszi, amit ha szövetségesként kötelező volt tennie: Rüdiger útján kurtán elutasítja a tárgyalások gondolatát, a magyar hadiköveteket nem fogadja, és tájékoztatja a dologról az osztrák kormányt. Poeltenberg és Beniczky Rüdiger orosz lovassági tábornok főhadiszállásán tölti az augusztus 8-ról 9-re virradó éjszakát. Paszkevics üzenetét várja, hogy tovább utazhatnak-e hozzá (vagy talán magához a cárhoz, hiszen Kossuth erre a lehetőségre is gondolt). Poeltenberg 1849. augusztus 10-én kelt rövid jelentése, és Beniczkynek már osztrák fogságban írt részletes visszaemlékezése megőrizte ennek a feszült hangulatú éjszakának eseményeit és fontos beszélgetéseit. FROLOV TÁBORNOK, Rüdiger vezérkari főnöke türelmesen meghallgatta Poeltenberg fejtegetéseit, aki Franciaország és Anglia diplomáciai közbelépésében reménykedett, majd Beniczky szép szavait a katonai becsületről, és a Bergféle levél szellemében a következőképp válaszolt: „Bevallom, hogy mint magánember tökéletesen osztom nézeteit, de mint orosz tábornoknak fel kell hívnom a figyelmét, hogy az orosz császári csapatok semmi mást nem ismernek Magyarországon, csak a velük szemben álló forradalmi hadsereget, és mivel az az egyetlen céljuk, hogy legyőzzék a forradalmat, tehát csakis a velük szemben álló ellenséges haderővel és csakis katonai kérdésekről bocsátkozhatnak tárgyalásokba! De ne beszéljünk másról, csak arról, hogyan is állnak a dolgok a valóságban! Bízzák sorsukat és országuk sorsát felséges uramra, a cárra, a nagy Oroszország lovagias uralkodójára, és a jövő be fogja bizonyítani, hogy feltétlen megadásukkal több sikert érhetnek el, mint legmerészebb elképzeléseikben számítanak. Nagy császárom nem tűri el, hogy feltételeket szabjanak neki, de aki sorsát feltétel nélkül a kezébe helyezi, azt hatalmas kardjával megvédi!” Beniczky az ismételt bizonykodás után is kételkedett: „Még ha az ön császára meg is kívánná tenni ezt, bár legyen szabad kételkednem benne, akkor is kérdés, hogy Ausztria a maga részéről hajlandó lesz-e beletörődni’” — mondta. Frolov egy kissé nyersen válaszolt : „Amit az oroszok akarnak, azt akarja bizonyára Ausztria is. — Gyorsan észbekapott, és magyarázkodva hozzátette: — A két uralkodó kapcsolata olyan szoros, kölcsönös barátságuk olyan feltétlen, hogy ahol csak egy kis engedékenységről van szó, a legcsekélyebb félreértés sem képzelhető el!” Poeltenberg jelentésében így foglalja össze tapasztalatait: „Oroszország a jelenlegi körülmények közt semmi esetre sem tárgyal a forradalom idejéből származó kormánnyal. Oroszország csak a hadsereget ismeri el, és csak azzal érintkezik. Oroszország a hadsereget le akarja fegyverezni, a békét helyre akarja állítai, de feltételeket nem engedélyez. Oroszország, mint Ausztria szövetségese, nem lép diplomáciai összeköttetésbe Magyarországgal. Hogy ilyen körülmények közt tisztességgel lehetséges vagy kikerülhetetlen-e a megbékélés, azaz nyíltan kimondva: a feltétlen megadás, arról az illetékes hatóságoknak kell dönteniük. Az én küldetésem és megbízatásom az orosz táborban szerzett tapasztalataim hű leírásával véget ért.” E TÁRGYILAGOS TISZTÁNLÁTÁSHOZ azonban furcsa szubjektív vakság is járult — az oroszok udvariassága, a cári jóindulat megcsillantása elég volt hozzá, hogy Poeltenberg vakon higgyen a cári tábornoknak. Az augusztus 11-i haditanácson az oroszok előtti feltétlen fegyverletétel mellett érvelt. Később, az aradi börtönben súlyos lelkifurdalással küszködött, úgy érezte, hogy az ő rábeszélése volt bajtársai szomorú sorsának oka. Pedig Haynau volt az, aki nem tartotta be az oroszoknak adott szavát. Katona Tamás . Magyar Nemzet . Október a kereskedelem újítási hónapja Újítási hónapot szervez a belkereskedelem. Tavaly az elfogadott újításokkal 17 millió forint megtakarítást értek el a belkereskedelemben. Olyan újítási javaslatokat várnak, amelyek a vásárlási körülmények javítását, az értékesítési munka racionalizálását, a kereskedelmi, a bolti és raktári munkaszervezés korszerűsítését, az anyagokkal és az energiákkal történő ésszerű takarékosságot célozzák. Az újítási hónapként októbert jelölték meg. A jó javaslatok kidolgozására hasznosítási szerződést köt a kereskedelem az újítókkal. Királyleányka az erjesztőkádban Megkezdődött a szüret a Balaton vidékén Seregélyek gyorsan suhanó felhője, távoli riasztó dörrenések, de az ég áttetsző kékje is szüreti hangulatot áraszt. A Balaton vidékén szedik már a korai érésű szőlőt. Boglár felé tartva édes rakományukat szállító vontatók sorával találkoztunk. A szállítmány, a saszla, a kékfrankos, az oportó az állami gazdaság kombinátja felé tart. Szüretelő kombájnok gémje látszik a zöld lugassorok fölött, de a szőlő nagyobb részét még kézzel szedik. A hét végén már „teljes volt az üzem”, ahogy mondani szokás, reggeltől estig szedték a szőlőt. A Balatonboglári Állami Gazdaság a Balaton vidékén a legnagyobb és legkorszerűbb szőlőtermelő gazdaságnak számít. Birtoka 3700 hektár, ebből 1300 hektár a szőlő és 1150 a gyümölcsös. Van száz hektárnál nagyobb szőlőoltványtelepe is és itt épült fel az ország egyik legkorszerűbb borkombinátja 150 millió forintos költséggel. Géppel és készel Vass János termelési igazgatóhelyettes kalauzol bennünket végig a gazdaságon: megtekintjük a laboratóriumot, a munkásétkezdét, a diákszállásokat, majd elindulunk a határba a szőlőt szállító vontatók nyomán. — Szüretelünk mi hetek óta, de először a csemegeszőlőt szedtük — tájékoztat kísérőnk, aki már 18 esztendeje dolgozik a boglári gazdaságban. Nyomban az egyetem elvégzése után ide került. — Csemegeszőlőnk nagyobb része exportra kerül. Kétharmad része Bécsbe. Jövőre tovább bővítjük csemegeszőlő-telepünket, hazai nemesítésű új fajtákat is telepítünk. Bár a gazdaságnak „csak” 1400 állandó dolgozója van, jelenleg több mint kétezren dolgoznak, köztük nagyobbrészt alkalmi szüreti munkások a környékről. Most, hogy vége van a balatoni szezonnak, az üdülőkben alkalmazott kisegítő személyzet jó munkaalkalmat talál itt. De jönnek az iskolák is, jókedvű, zsivajgó gyermekhaddal. Vidám munka a szüret, itt elkel a sok fürge kéz, amely felkutatja a levelek között rejtőző fürtöket. — Milyen az idei termés? — érdeklődünk. — Közepesnek nevezném — válaszolja a termelési igazgató helyettese. — Hektáronként 100—120 mázsa szőlőt szüretelünk, az országos átlag azonban mindössze 42 mázsa. Évente 11—12 ezer tonna termést dolgozunk fel, bornak, illetve üdítő italnak. De mivel a kombinát nagyobb mennyiségű szőlő feldolgozására alkalmas, vásárolunk más gazdaságoktól is szőlőt. Évi 20 millió palack A kombinát olyan, akár egy gyártelep. Kis dombon épült, szőlősorok ezrei futnak felé és szőlőskertek ölelik körül. Jelenleg a tavalyi bort palackozzák. Évente csaknem 20 millió palackot tölt meg az automata gépsor. Ebből 7 millió palack a szőlőlé. Szőlőléből a dupláját is el tudnánk adni, olyan nagy iránta az érdeklődés. Elhatároztuk, hogy bővítjük üzemünknek ezt a részét és újabb automata gépsort kapcsolunk a termelésbe. A palackozott bor egyharmada muskotály. Igen közkedvelt a Rajnai Rizling, a Tramini, a Semillon. A Csabagyöngyéből és a Laszlóból alacsony alkoholtartalmú szénsavas bort készítenek. A vörös bor mindössze tíz százalékát adja a termésnek. — Hová szállítják a boglári borokat? Merre van a piacuk? — Az NDK-ba és a Szovjetunióba. Két nagy piacunk ez, az NDK öt és fél millió palackot vesz át, a Szovjetunió két és fél milliót. Nagyon népszerű bora a gazdaságnak a Királylányka néven forgalomba kerülő, zamatos fehér bor. Most szüretelik azt a szőlőfajtát is, amelyből a hangzatos nevű bor készült Szinte olyan a kombinát, mint az a bizonyos mesegyár: egyik oldalon bemegy a szőlő, a másikon teherkocsikon szállítják a nagy dobozokba csomagolt borospalackokat. Csakhogy amíg a bor palackra érik, eltelik egy esztendő is, a palackozó gépsor a nagy fémtartályából tavalyi bort kap, a zúzóba kerülő szőlőszemek édes leve pedig egyelőre az erjesztő tartályokba kerül. Aztán fejtik, érlelik, derítik, kezelik, majd pihentetik egy ideig. Hónapok múltán lesz csak belőle bor. Szilva Angliának Tájékoztat Vass János, a gazdaság gyümölcstermeléséről is. Az 1300 hektáros gyümölcstelepítés fele csonthéjas: cseresznye, meggy, őszibarack, kajszi, szilva. Diót 160 hektáron telepítettek. — Évente 5—6 ezer tonna gyümölcsöt értékesítünk. A cseresznyének és a meggynek 80 százalékát külföldi piacra szállítjuk. A szilvának pedig a felét. Főbb vásárlónk Anglia, NSZK, Lengyelország. Az utóbbi esztendőben a kora tavaszi fagyok jelentős károkat okoztak a gyümölcsösben. Ez a termelési ág csaknem veszteséges emiatt, ezért fejlesztésével gondok vannak, nincs rá elegendő pénz. A szőlőtermelés azonban gazdaságos, szintúgy a szaporítóanyag-termelés. A gazdaság a szaporításhoz szükséges alapanyagot önmaga termeli. Évente hárommillió dugványt is elő tudnak állítani, mert törzsszőlői alkalmasak szaporítóanyag begyűjtésére is. Ennek nagyobb részét exportálják. Legnagyobb gondunk a munkaerőhiány és a szakmunkás-utánpótlás. Mintegy hétszáz szakmunkást alkalmazunk, míg a felső- és középfokú iskolát végzettek száma 120 fő. Nálunk különleges képesítésű emberekre lenne szükség. Gyümölcstermeléshez értők akadnak, de nekünk olyan szakértő felelne meg, aki ugyanúgy ismeri a gépeket, s rá lehet bízni azok kezelését is. Amikor pedig nincs munka a gépeken, akkor fogja a metszőollót és úgy hasznosítja magát. Sajnos, ilyen kevés van, mert vagy az egyikhez ért, vagy a másikhoz. Ezért kerül egyre jobban előtérbe a mienkhez hasonló gazdaságok specialistákkal való ellátása. — És a gépesítés további fejlesztése? — érdeklődünk. — Mi elmondhatjuk, hogy gazdaságunk gépesítése magas fokú, de azért ennek is van bizonyos értelemben „hátránya” — mondja. — Az a hátránya, hogy a géppel szedett gyümölcsöt nem veszik át exportra. Mi pedig az exportból élünk. Mi lesz akkor, ha mindent gépesítünk? Meg kell változtatni az exportelőírásokat. Valószínű, hogy elérkezik az az idő, amikor erre is sor kerül. Ez olyan gond, amelynek a megoldásán már most érdemes eltűnődni. — A a5’ ''ndent teljesen gépesíteni metszést is. Mi is kísérletes metszőgépekkel, néhány esztendő múlva bizonyára már nem lesz szükség kézi metszőkre. És kézi szedőkre... De ez egyelőre még a jövő zenéje. Ígéretes ez a fejlődés, mert a gépesítés könnyebbé teszi a munkát és ezáltal olcsóbbá a termelést. (1. s.) Az új KRESZ bevezetése óta csökkent a balesetek száma Az új KRESZ hatályba lépésével kapcsolatos tapasztalatokról, valamint az első félévi közlekedésbiztonsági helyzet alakulásáról tartottak sajtótájékoztatót kedden a Belügyminisztérium központi klubjában. Grimela Sándor rendőr alezredes, a Belügyminisztérium közlekedésrendészeti osztályának vezetője egyebek közt elmondta, hogy az új KRESZ nem okozott feszültséget , a forgalom nyugodt, kiegyensúlyozott volt. Az országban 1976. első felében 7827 személyi sérüléssel járó közlekedési baleset történt, 11,6 százalékkal kevesebb, mint 1975. hasonló időszakában. A halálos kimenetelű balesetek száma 16,6 százalékkal, a súlyos baleseteké 9,9 százalékkal, a könnyű sérüléseké pedig 12,2 százalékkal csökkent. Bár végleges adatok még nem állnak rendelkezésre a harmadik negyedévről, az eddig elkészült összesítések szintén kedvező képet mutatnak: összesen 4734 sérüléssel járó közlekedési baleset történt, 5,5 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A halálos kimenetelű balesetek száma 354-ről 325-re , 8,2 százalékkal, a súlyos baleseteké 2294-ről 2098-ra — 8,5 százalékkal, a könnyű sérüléses baleseteké pedig 2364-ről 2311-re — 2,2 százalékkal csökkkent. A baleseteket előidéző fő okok vizsgálata azt mutatja, hogy az elmúlt félévben a járművezetők hibájából 6043 baleset történt, 15 százalékkal kevesebb, mint korábban. A gyalogosok 1439 balesetet — az összes 18,4 százalékát — okoztak. Évek óta nagy gondot okoz az ittas vezetés miatt bekövetkezett balesetek szántának növekedése. Az elmúlt félévben az összes halálos baleset csaknem 20 százaléka ittas közlekedés miatt történt. A járművezetők hibájából bekövetkezett balesetek sorában változatlanul a gyorshajtásból eredőek szerepelnek az első helyen: 2076 gyorshajtásos baleset történt. Az elsőbbségi jog meg nem adása 1326 balesetet okozott, ami 18,6 százalékos csökkenést jelent. A balesetek csaknem fele a közúti jelzőtáblák figyelmen kívül hagyása miatt és mintegy negyede pedig a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen az elsőbbség meg nem adása miatt következett be. Figyelmeztető adat, hogy a balesetek csökkenő tendenciájával ellentétben 1,9 százalékkal növekedett a gyalogosok által okozott balesetek száma. Ebben a hónapban nagyszabású közúti forgalomellenőrzési akciót tartanak. Drezdai vendégkiállítás a légi közlekedés fejlődéséről Ma nyílik meg a budapesti Közlekedési Múzeumban a drezdai Verkehremuseum vendégkiállítása, amely a légiközlekedés fejlődését tárja a látogatók elé. A drezdai és a budapesti közlekedési múzeumok között az elmúlt évtizedben szoros baráti és szakmai együttműködés alakult ki. A két múzeum időről időre vendégkiállításokat rendez az NDK-ban, illetve Magyarországon. A mostani repüléstörténeti vendégkiállítás ennek az együttműködésnek legújabb állomása. Dr. Christa Gartner, a drezdai múzeum igazgatónője kedden ismertette kiállításuk anyagát a sajtó munkatársaival. A kiállítás fotódokumentációkon és modelleken keresztül ad képet az egyetemes repülés kialakulásáról és az NDK légi közlekedésének fejlődéséről egészen napjainkig. Bemutatja a légi közlekedés kezdeteit a különböző országokban, valamint az első légi közlekedési vállalatokat. A látogatók megismerkedhetnek az utasforgalom jelenével és jövőbeni fejlődésével, az utasszállító gépek kezelésével, a világ légi forgalmának adataival, a légi közlekedés dolgozóinak munka- és életkörülményeivel. —érték 5