Magyar Nemzet, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-06 / 236. szám

Szerda, 1976. október 6., VILÁGOSTÓL ARADIG A VILÁGOSI fegyverle­tétel előtt, az 1849. augusz­tus 11-i aradi nagy haditaná­cson mindössze két jelenlevő törzstiszt mert azzal a javas­lattal előhozakodni, hogy ha a honvédseregnek mindenképp le kell tennie a fegyvert, ne az oroszok, hanem az osztrá­kok előtt tegye le. Zámbelly Lajos, a Sándor huszárezred rettenthetetlen ezredese volt az egyik, Markovics Adolf, a Miklós huszárezred őrnagya a másik. Zámbelly egy Görgey­­vel vitázó kiadatlan írásában — a kézirat több érdekes do­kumentummal együtt leszár­mazottjának, Hanisch Ferenc­nek birtokában van — röviden össze is foglalja, mi késztette őt erre az állásfoglalásra: „Em­lékezhetik, tábornok úr, hogy egy főtiszt figyelmeztette, hogy kegyetlenebb lesz a bosszú, ha az oroszok előtt kapitulálunk — az osztrákok előtt kell meg­tennünk, hiszen ha nem is jog szerinti, de legalábbis de facto királyunk ellen harcoltunk.” A haditanács tagjai lehur­rogták, és az oroszok előtti fel­tétlen fegyverletételre szavaz­tak. Az utóbbi években azon­ban váratlan szövetségesei tá­madtak Zámbollyéknak: több hazai és külföldi történész azt állítja, hogy az osztrákokkal való alkudozás, az előttük való fegyezletétel kedvezőbb ered­ménnyel járt volna, sőt, hogy az oroszok előtti meghódolás­sal „elj­átszőtták az osztrákok jóindulatát”. Ki lehetne mu­tatni erről a vélekedésről, hogy érvelése a kor osztrák hatal­masságaitól származik — ezzel próbálták igazolni eljárásukat, mikor az osztrák hadsereg tör­ténetében példa nélkül álló vérfürdő miatt joggal háboro­dott fel a nemzetközi közvé­lemény, vizsgáljuk meg tehát — anélkül, hogy valamiféle komolytalan mi­ lett­ volna-ha játékba belemennénk —, mi volt 1849 nyarán az amnesztia kérdésében az oroszok és oszt­rákok véleménye. Nézzük meg először, mi történt Világos előtt. AZ OROSZOK OKULTAK 1849 februári—márciusi hibá­jukból, amikor Erdély terüle­tén csak jelentéktelen erőkkel siettek a császári csapatok se­gítségére, és Bem gyorsan ki tudta űzni őket az országból. Ezúttal több mint kétszázezer katonát mozgósítottak, és úgy ítélték, hogy a cári sereg ször­nyű súlya valósággal agyon fogja nyomni a magyar had­erőt (amelynél, jegyezzük meg, az osztrák hadsereg is erősebb volt). Ezért az első pillanattól kezdve tömeges meghódolásra számítottak, és még a hadmű­veletek megkezdése előtt ér­deklődtek Bécsben, adhatnak-e amnesztiát az önként meghó­doló honvédtiszteknek. Schwar­­zenberg, az osztrák miniszter­­elnök 1849 június első napjai­ban válaszolt az osztrák főha­diszállásra beosztott orosz tá­bornoknak, Berg bárónak: „Ami a Kossuth zászlaja alatt harcoló tiszteknek adan­dó amnesztia kérdését illeti, az osztrák kormány ennek a kér­désnek sem fontosságát, sem erkölcsi horderejét nem ta­gadja. Múlt év novemberében — bármilyen érvek szóltak is mellette —, nem lehetett meg­tenni egy ilyen lépést a csá­szári hadsereg elégedetlenségé­nek teljes felkorbácsolása nél­kül, mert a tisztek, akiket jo­gosan felháborított az államot sújtó sok szökés és árulás, egy­értelműen kijelentették, hogy nem fogadják vissza soraikba azokat a bajtársaikat, akik be­csületüket elvesztették. Később lehetetlenné tették a dolgot azok a kudarcok, amelyeket hadseregünknek el kellett szen­vednie, mert ilyen helyzetben a felkelőknek kínált kegyel­met egyértelműen a gyenge­ség jeleként és a vereség be­ismeréseként használták volna ki. Most mindenekelőtt az a fontos, hogy hadseregünk visz­­szaadja a kölcsönt, és hogy az ajánlatok, melyeket ebben az esetben ellenfeleinknek tehe­tünk, olyanok legyenek, hogy ne lehessen elvitatni nagylel­kű voltukat. Ifjú császárunk szíve sietve meg fogja ragadni a nemes terveihez alkalmas legelső pillanatot, amely lehe­tővé teszi számára — és remél­jük, a mi számunkra is —, hogy számos, inkább eltévelyedett, mint megátalkodott alattvaló a feléje nyújtott segítő kézbe ka­paszkodva haladéktalanul visz­­szatérjen a kötelesség ösvényé­re, és ragyogó tettekkel mossa le a nevükön esett foltot.” A KÉPZAVARBAN GAZ­DAG, hangzatos sorok elolva­sása után Berg megismerkedhe­tett a levél kelte előtt néhány nappal kinevezett új osztrák főparancsnok, Haynau báró „nemes terveivel” is. Haynau egyik első dolga volt, hogy a februárban kapitulált lipótvári őrség két tisztjét, Mednyánszky őrnagyot és Gruber századost felakasztassa. Berg azonnal át­látta, milyen ember a Magyar­­országon és Erdélyben politikai teljhatalommal is felruházott Haynau, és most már őt zak­latta, hogy mondja meg, mi­lyen sorsot szán a fogoly vagy meghódolt honvédtiszteknek. Haynau szíve szerint vala­mennyinek Mednyánszky és Gruber sorsát szánta volna, és csak július 25-én nyilatkozott. Berg nyomban írásba foglalta Haynau szavait, a biztonság kedvéért láttamoztatta is vele, nehogy később letagadhassa, majd megküldte Paszkevics tá­bornagynak, a cári fővezér­nek: „Biztosítani lehetne mind­azoknak a lázadó tiszteknek az életét, ha személyes büntetlen­ségét nem is, akik követik ezt a példát (azaz leteszik a fegy­vert), azzal a feltétellel, hogy meg kell jelenniük az Auszt­riában felállítandó különböző igazoló bizottságok előtt, ame­lyek mindenki magatartását megvizsgálják, és megítélik, milyen mértékben számíthat egy-egy ilyen tiszt elnézésre és a legfelsőbb kegyelemre, hi­szen sokan közülük akaratuk ellenére, a szerencsétlen kö­rülmények következtében és jellemgyengeségük folytán ke­rültek ebbe a helyzetbe.­­ Ezek a bizottságok mindezt fi­gyelembe veszik.” Az oroszok a magyarokkal való tárgyalások során a levél­ben foglaltak értelmében nyi­latkoztak. Hamarosan sor ke­rült ilyen tárgyalásokra. A honvédsereg szegedi összepon­­tosítása ugyanis az ország csak­nem egész területének, az egész évi termésnek ellenséges kézre jutását jelentette, és az itt összpontosított­­szerény erők valóságos mágnesként húzták maguk után mind az osztrák, mind a cári hadsereget. A ked­vezőtlen katonai helyzet miatt diplomáciai lépésekkel is kí­sérletezni kellett. A július 29- ről 30-ra virradó éjszakán tar­tott minisztertanács megbízta Szemere miniszterelnököt és Batthyány Kázmér külügymi­nisztert, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen Paszkeviccsal. Szemere július 30-án írja meg az oroszok tájékoztatására szol­gáló első „államiratot”, mely­ben szabadságharcunk jogos­ságát igazolja, majd befejezé­sül kijelenti, hogy Habsburg királyt többé nem fogad el az ország. Az államiratot augusz­tus 5-én viszi el Paszkevics­­nak Miloradovics orosz had­nagy. A KATONAI HELYZET ek­korra azonban tovább romlik, Kossuth is, Görgey is azt kí­vánja, hogy a kormány játssza ki legnagyobb ütőkártyáját: ajánlja fel a koronát a cári csa­ládnak. „Mit mondanak egy orosz fejedelmi házbeli ural­kodóhoz az 1848-ki alkotmány­nyal?” — kérdezi Kossuth. Megszületik tehát a második államirat, és ebben a kormány már nyíltan felajánlja a koro­nát. Ezzel az államirattal in­dul Paszkevicshoz augusztus 6-án Poeltenberg tábornok és Beniczky Lajos alezredes. Ne háborodjunk fel az ajánlaton. A kormánynak kö­telessége volt, hogy ezt is meg­próbálja, még ha nem nagyon bízott is az ajánlat sikerében. A nyílt kérdésre nyílt választ kell adni, Paszkevics tehát kényte­len színt vallani. Azt teszi, amit ha szövetségesként köte­lező volt tennie: Rüdiger útján kurtán elutasítja a tárgyalások gondolatát, a magyar hadikö­veteket nem fogadja, és tájé­koztatja a dologról az osztrák kormányt. Poeltenberg és Be­niczky Rüdiger orosz lovassági tábornok főhadiszállásán tölti az augusztus 8-ról 9-re virra­dó éjszakát. Paszkevics üzene­tét várja, hogy tovább utazhat­nak-e hozzá (vagy talán magá­hoz a cárhoz, hiszen Kossuth erre a lehetőségre is gondolt). Poeltenberg 1849. augusztus 10-én kelt rövid jelentése, és Beniczkynek már osztrák fog­ságban írt részletes visszaem­lékezése megőrizte ennek a fe­szült hangulatú éjszakának eseményeit és fontos beszélge­téseit. FROLOV TÁBORNOK, Rü­diger vezérkari főnöke türel­mesen meghallgatta Poelten­berg fejtegetéseit, aki Francia­­ország és Anglia diplomáciai közbelépésében reménykedett, majd Beniczky szép szavait a katonai becsületről, és a Berg­­féle levél szellemében a követ­kezőképp válaszolt: „Bevallom, hogy mint ma­gánember tökéletesen osztom nézeteit, de mint orosz tábor­noknak fel kell hívnom a fi­gyelmét, hogy az orosz császári csapatok semmi mást nem is­mernek Magyarországon, csak a velük szemben álló forradal­mi hadsereget, és mivel az az egyetlen céljuk, hogy legyőzzék a forradalmat, tehát csakis a velük szemben álló ellenséges haderővel és csakis katonai kérdésekről bocsátkozhatnak tárgyalásokba! De ne beszél­jünk másról, csak arról, ho­gyan is állnak a dolgok a való­ságban! Bízzák sorsukat és or­száguk sorsát felséges uramra, a cárra, a nagy Oroszország lo­­vagias uralkodójára, és a jövő be fogja bizonyítani, hogy fel­tétlen megadásukkal több si­kert érhetnek el, mint legme­részebb elképzeléseikben szá­mítanak. Nagy császárom nem tűri el, hogy feltételeket szab­janak neki, de aki sorsát fel­tétel nélkül a kezébe helyezi, azt hatalmas kardjával meg­védi!” Beniczky az ismételt bizony­kodás után is kételkedett: „Még ha az ön császára meg is kívánná tenni ezt, bár le­gyen szabad kételkednem ben­ne, akkor is kérdés, hogy Ausztria a maga részéről haj­landó lesz-e beletörődni’” — mondta. Frolov egy kissé nyersen vá­laszolt : „Amit az oroszok akarnak, azt akarja bizonyára Ausztria is. — Gyorsan észbekapott, és magyarázkodva hozzátette: — A két uralkodó kapcsolata olyan szoros, kölcsönös barát­ságuk olyan feltétlen, hogy ahol csak egy kis engedékeny­ségről van szó, a legcsekélyebb félreértés sem képzelhető el!” Poeltenberg jelentésében így foglalja össze tapasztalatait: „Oroszország a jelenlegi kö­rülmények közt semmi esetre sem tárgyal a forradalom ide­jéből származó kormánnyal. Oroszország csak a hadsereget ismeri el, és csak azzal érint­kezik. Oroszország a hadsere­get le akarja fegyverezni, a bé­két helyre akarja állítai, de feltételeket nem engedélyez. Oroszország, mint Ausztria szö­vetségese, nem lép diplomáciai összeköttetésbe Magyarország­gal. Hogy ilyen körülmények közt tisztességgel lehetséges vagy kikerülhetetlen-e a meg­békélés, azaz nyíltan kimond­va: a feltétlen megadás, arról az illetékes hatóságoknak kell dönteniük. Az én küldetésem és megbízatásom az orosz tá­borban szerzett tapasztalataim hű leírásával véget ért.” E TÁRGYILAGOS TISZ­TÁNLÁTÁSHOZ azonban fur­csa szubjektív vakság is járult — az oroszok udvariassága, a cári jóindulat megcsillantása elég volt hozzá, hogy Poelten­berg vakon higgyen a cári tá­bornoknak. Az augusztus 11-i haditanácson az oroszok előtti feltétlen fegyverletétel mellett érvelt. Később, az aradi bör­tönben súlyos lelkifurdalással küszködött, úgy érezte, hogy az ő rábeszélése volt bajtársai szo­morú sorsának oka. Pedig Haynau volt az, aki nem tartotta be az oroszoknak adott szavát. Katona Tamás . Magyar Nemzet . Október a kereskedelem újítási hónapja Újítási hónapot szervez a belkereskedelem. Tavaly az elfogadott újításokkal 17 millió forint megtakarítást értek el a belkereskedelemben. Olyan újítási javaslatokat várnak, amelyek a vásárlási körülmé­nyek javítását, az értékesítési munka racionalizálását, a ke­reskedelmi, a bolti és raktári munkaszervezés korszerűsíté­sét, az anyagokkal és az ener­giákkal történő ésszerű taka­rékosságot célozzák. Az újítási hónapként októ­bert jelölték meg. A jó javas­latok kidolgozására hasznosí­tási szerződést köt a kereske­delem az újítókkal. Királyleányka az erjesztőkádban Megkezdődött a szüret a Balaton vidékén Seregélyek gyorsan suhanó felhője, távoli riasztó dörrené­sek, de az ég áttetsző kékje is szüreti hangulatot áraszt. A Balaton vidékén szedik már a korai érésű szőlőt. Boglár felé tartva édes rakományu­kat szállító vontatók sorával találkoztunk. A szállítmány, a saszla, a kékfrankos, az opor­­tó az állami gazdaság kombi­nátja felé tart. Szüretelő kom­bájnok gémje látszik a zöld lugassorok fölött, de a szőlő nagyobb részét még kézzel sze­dik. A hét végén már „teljes volt az üzem”, ahogy mondani szokás, reggeltől estig szedték a szőlőt. A Balatonboglári Állami Gazdaság a Balaton vidékén a legnagyobb és legkorszerűbb szőlőtermelő gazdaságnak szá­mít. Birtoka 3700 hektár, eb­ből 1300 hektár a szőlő és 1150 a gyümölcsös. Van száz hektárnál nagyobb szőlőolt­­ványtelepe is és itt épült fel az ország egyik legkorszerűbb borkombinátja 150 millió fo­rintos költséggel. Géppel és készel Vass János termelési igaz­­ga­tóhelyettes kalauzol ben­nünket végig a gazdaságon: megtekintjük a laboratóriu­mot, a munkásétkezdét, a diák­szállásokat, majd elindulunk a határba a szőlőt szállító von­tatók nyomán. — Szüretelünk mi hetek óta, de először a csemegeszőlőt szedtük — tájékoztat kísérőnk, aki már 18 esztendeje dolgo­zik a boglári gazdaságban. Nyomban az egyetem elvégzé­se után ide került. — Cseme­geszőlőnk nagyobb része ex­portra kerül. Kétharmad része Bécsbe. Jövőre tovább bővít­jük csemegeszőlő-telepünket, hazai nemesítésű új fajtákat is telepítünk. Bár a gazdaságnak „csak” 1400 állandó dolgozója van, jelenleg több mint kétezren dolgoznak, köztük nagyobb­részt alkalmi szüreti munká­sok a környékről. Most, hogy vége van a balatoni szezon­nak, az üdülőkben alkalmazott kisegítő személyzet jó munka­­alkalmat talál itt. De jön­nek az iskolák is, jókedvű, zsivajgó gyermekhaddal. Vidám munka a szüret, itt elkel a sok fürge kéz, amely felku­tatja a levelek között rejtőző fürtöket. — Milyen az idei termés? — érdeklődünk. — Közepesnek nevezném — válaszolja a termelési igazga­tó helyettese. — Hektáronként 100—120 mázsa szőlőt szürete­lünk, az országos átlag azon­ban mindössze 42 mázsa. Éven­te 11­—12 ezer tonna termést dolgozunk fel, bornak, illetve üdítő italnak. De mivel a kom­binát nagyobb mennyiségű szőlő feldolgozására alkalmas, vásárolunk más gazdaságoktól is szőlőt. Évi 20 millió palack A kombinát olyan, akár egy gyártelep. Kis dombon épült, szőlősorok ezrei futnak felé és szőlőskertek ölelik körül. Jelenleg a tavalyi bort pa­lackozzák. Évente csaknem 20 millió palackot tölt meg az automata gépsor. Ebből 7 mil­lió palack a szőlőlé.­­ Szőlőléből a dupláját is el tudnánk adni, olyan nagy iránta az érdeklődés. Elhatá­roztuk, hogy bővítjük üze­münknek ezt a részét és újabb automata gépsort kapcsolunk a termelésbe. A palackozott bor egyhar­­mada muskotály. Igen közked­velt a Rajnai Rizling, a Tramini, a Sem­illon. A Csabagyöngyé­ből és a Laszlóból alacsony al­koholtartalmú szénsavas bort készítenek. A vörös bor mind­össze tíz százalékát adja a termésnek. — Hová szállítják a boglári borokat? Merre van a pia­cuk? — Az NDK-ba és a Szov­jetunióba. Két nagy piacunk ez, az NDK öt és fél millió palackot vesz át, a Szovjetunió két és fél milliót. Nagyon népszerű bora a gazdaságnak a Királylányka néven forgalomba kerülő, za­matos fehér bor. Most szürete­lik azt a szőlőfajtát is, amely­ből a hangzatos nevű bor ké­szült Szinte olyan a kombinát, mint az a bizonyos mesegyár: egyik oldalon bemegy a szőlő, a másikon teherkocsikon szál­lítják a nagy dobozokba cso­magolt borospalackokat. Csak­hogy amíg a bor palackra érik, eltelik egy esztendő is, a pa­lackozó gépsor a nagy fémtar­tályából tavalyi bort kap, a zú­­zóba kerülő szőlőszemek édes leve pedig egyelőre az erjesz­tő tartályokba kerül. Aztán fejtik, érlelik, derítik, keze­lik, majd pihentetik egy ideig. Hónapok múltán lesz csak be­lőle bor. Szilva Angliának Tájékoztat Vass János, a gazdaság gyümölcstermeléséről is. Az 1300 hektáros gyümölcs­telepítés fele csonthéjas: cse­resznye, meggy, őszibarack, kajszi, szilva. Diót 160 hektá­ron telepítettek. — Évente 5—6 ezer tonna gyümölcsöt értékesítünk. A cseresznyének és a meggynek 80 százalékát külföldi piacra szállítjuk. A szilvának pedig a felét. Főbb vásárlónk Ang­lia, NSZK, Lengyelország. Az utóbbi esztendőben a kora tavaszi fagyok jelentős károkat okoztak a gyümöl­csösben. Ez a termelési ág csaknem veszteséges emiatt, ezért fejlesztésével gondok vannak, nincs rá elegendő pénz. A szőlőtermelés azonban gazdaságos, szintúgy a szapo­rítóanyag-termelés. A gazda­ság a szaporításhoz szükséges alapanyagot önmaga termeli. Évente hárommillió dugványt is elő tudnak állítani, mert törzsszőlői alkalmasak szapo­rítóanyag begyűjtésére is. En­nek nagyobb részét exportál­ják.­­ Legnagyobb gondunk a munkaerőhiány és a szakmun­kás-utánpótlás. Mintegy hét­száz szakmunkást alkalma­zunk, míg a felső- és közép­fokú iskolát végzettek száma 120 fő. Nálunk különleges ké­pesítésű emberekre lenne szükség. Gyümölcstermeléshez értők akadnak, de nekünk olyan szakértő felelne meg, aki ugyanúgy ismeri a gépeket, s rá lehet bízni azok kezelését is. Amikor pedig nincs mun­ka a gépeken, akkor fogja a metszőollót és úgy hasznosítja magát. Sajnos, ilyen kevés van, mert vagy az egyikhez ért, vagy a másikhoz. Ezért kerül egyre jobban előtérbe a mienk­hez hasonló gazdaságok spe­cialistákkal való ellátása. — És a gépesítés további fejlesztése? — érdeklődünk. — Mi elmondhatjuk, hogy gazdaságunk gépesítése magas fokú, de azért ennek is van bizonyos értelemben „hátrá­nya” — mondja. — Az a hát­ránya, hogy a géppel szedett gyümölcsöt nem veszik át ex­portra. Mi pedig az exportból élünk. Mi lesz akkor, ha min­dent gépesítünk? Meg kell vál­toztatni az exportelőírásokat. Valószínű, hogy elérkezik az az idő, amikor erre is sor ke­rül. Ez olyan gond, amelynek a megoldásán már most érde­mes eltűnődni. — A a5’ ''ndent teljesen gépesíteni metszést is. Mi is kísérlete­s metszőgépek­kel, néhány esztendő múlva bizonyára már nem lesz szük­ség kézi metszőkre. És kézi szedőkre... De ez egyelőre még a jövő zenéje. Ígéretes ez a fejlődés, mert a gépesítés könnyebbé teszi a munkát és ezáltal olcsóbbá a termelést. (1. s.) Az új KRESZ bevezetése óta csökkent a balesetek száma Az új KRESZ hatályba lépé­sével kapcsolatos tapasztala­tokról, valamint az első fél­évi közlekedésbiztonsági hely­zet alakulásáról tartottak saj­tótájékoztatót kedden a Bel­ügyminisztérium központi klubjában. Grimela Sándor rendőr alezredes, a Belügymi­nisztérium közlekedésrendé­szeti osztályának vezetője egyebek közt elmondta, hogy az új KRESZ nem okozott fe­szültséget , a forgalom nyugodt, kiegyensúlyozott volt. Az országban 1976. első felé­ben 7827 személyi sérüléssel járó közlekedési baleset tör­tént, 11,6 százalékkal keve­sebb, mint 1975. hasonló idő­szakában. A halálos kimene­telű balesetek száma 16,6 szá­zalékkal, a súlyos baleseteké 9,9 százalékkal, a könnyű sé­rüléseké pedig 12,2 százalékkal csökkent. Bár végleges adatok még nem állnak rendelkezésre a harmadik negyedévről, az ed­dig elkészült összesítések szintén kedvező képet mutat­nak: összesen 4734 sérüléssel járó közlekedési baleset tör­tént, 5,5 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A halálos kimenetelű balesetek száma 354-ről 325-re , 8,2 százalékkal, a súlyos balesete­ké 2294-ről 2098-ra — 8,5 szá­zalékkal, a könnyű sérüléses baleseteké pedig 2364-ről 2311-re — 2,2 százalékkal csök­k­kent. A baleseteket előidéző fő okok vizsgálata azt mutatja, hogy az elmúlt félévben a járművezetők hibájából 6043 baleset történt, 15 százalékkal kevesebb, mint korábban. A gyalogosok 1439 balesetet — az összes 18,4 százalékát — okoztak. Évek óta nagy gondot okoz az ittas vezetés miatt bekövet­kezett balesetek szántának növekedése. Az elmúlt félév­ben az összes halálos baleset csaknem 20 százaléka ittas közlekedés miatt történt. A járművezetők hibájából bekövetkezett balesetek sorá­ban változatlanul a gyorshaj­tásból eredőek szerepelnek az első helyen: 2076 gyorshajtásos baleset történt. Az elsőbbségi jog meg nem adása 1326 bal­esetet okozott, ami 18,6 száza­lékos csökkenést jelent. A balesetek csaknem fele a köz­úti jelzőtáblák figyelmen kí­vül hagyása miatt és mintegy negyede pedig a kijelölt gya­logos-átkelőhelyen az elsőbb­ség meg nem adása miatt kö­vetkezett be. Figyelmeztető adat, hogy a balesetek csök­kenő tendenciájával ellentét­ben 1,9 százalékkal növeke­dett a gyalogosok által okozott balesetek száma. Ebben a hónapban nagysza­bású közúti forgalomellenőr­zési akciót tartanak. Drezdai vendégkiállítás a légi közlekedés fejlődéséről Ma nyílik meg a budapesti Közlekedési Múzeumban a drezdai Verkehremuseum ven­dégkiállítása, amely a légi­közlekedés fejlődését tárja a látogatók elé. A drezdai és a budapesti közlekedési múzeu­mok között az elmúlt évtized­ben szoros baráti és szakmai együttműködés alakult ki. A két múzeum időről időre ven­dégkiállításokat rendez az NDK-ban, illetve Magyaror­szágon. A mostani repüléstör­téneti vendégkiállítás ennek az együttműködésnek legújabb állomása. Dr. Christa Gartner, a drezdai múzeum igazgatónő­je kedden ismertette kiállítá­suk anyagát a sajtó munka­társaival. A kiállítás fotódokumentá­ciókon és modelleken keresztül ad képet az egyetemes repülés kialakulásáról és az NDK légi közlekedésének fejlődéséről egészen napjainkig. Bemutatja a légi közlekedés kezdeteit a különböző országokban, vala­mint az első légi közlekedési vállalatokat. A látogatók meg­ismerkedhetnek az utasforga­lom jelenével és jövőbeni fej­lődésével, az utasszállító gépek kezelésével, a világ légi forgal­mának adataival, a légi közle­kedés dolgozóinak munka- és életkörülményeivel. —érték 5

Next