Magyar Nemzet, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-10 / 240. szám
Vasárnap, 1976. október 10. Magyar Nemzet Legyen megbecsült szakma A munka- és üzemegészségügy 25 éve A héten a Magyar Munkahigiénikusok Társasága és a Magyar Üzemegészségügyi Tudományos Társaság kongreszszussal emlékezett meg a magyar munka- és üzemegészségügy 25 éves fejlődéséről. 1951- ben az üzemi egészségvédelem megszervezését állami feladattá nyilvánította a Minisztertanács, és egyben az üzemorvosi hálózat kiépítését is elrendelte. Ebből az alkalomból kerestük fel dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkár, hogy néhány kérdésünkre választ kérjünk. Szemléleti változás — Melyek a legfontosabb eredmények ezen a sokáig nem eléggé vonzó területen? — kérdezzük. — Elsősorban talán éppen az — feleli —, hogy a munka- és üzemegészségügy mindinkább a figyelem előterébe került, szemléleti változás következett be. Nagyon jelentős eredményként könyvelhetjük el, hogy a munka hatékonyságának növelésére törekedve a vállalatok többsége nem esett abba a hibába, hogy lebecsülje dolgozói egészségének védelmét. Ellenkezőleg: felismerte, hogy a szakmai ártalmak elleni küzdelem, a dolgozók egészségének fokozott megóvása fontos tényező a társadalmigazdasági célkitűzések megoldásában. — Ez a szemléletváltozás — mint más területen is — hoszszú évek következetes munkája eredményeképpen jött vagy jön létre. Remélhetőleg a közeljövőben azokon a helyeken is érződik jó hatása, ahol az üzemi orvost a gazdasági vezetők még nem tekintik egyenlő partnernek. Milyen főbb intézkedések járultak hozzá ehhez a vitathatatlan javuláshoz? Vizsgálat 177 üzemben — Az egyes népgazdasági tervek, megvalósulásával párhuzamosan fejlődött az üzemegészségügy is, javultak a munkakörülmények, létrehozták és fejlesztették a szociális és egészségügyi intézményeket, ígélben az üzemorvosi napi óraszám 1561 volt, és az ellátáson 324 üzemet vontak le. Az orvosi ellátottság 1970-re érte el az 1951-ben kiadott irányszámot. 1975-ben az óraszám hétezerre növekedett, ennek keretében l1i0ó üzem dolgozói kapnak általános és speciális gyógyító-megelőző ellátást. A további fejlesztést az 1972-ben megszületett egészségügyi törvény fogalmazta meg, amely újabb lendületet adott az ez irányú munkának. Rendkívül hatékony és célratörő volt a munkásosztály élet- és munkakörülményeinek megjavításáról intézkedő, 1974-ben hozott párthatározat végrehajtása. Ennek nyomán került sor 177 nagy- és középüzem egészségügyi helyzetének vizsgálatára az Egészségügyi Minisztérium, a Magyar Üzemegészségügyi tudományos Társaság sok szakemberének bevonásával. Ez a felmérés azért is fontos volt, mert az új, az V. ötéves terv küszöbén álltunk. — Milyen következtetéseket vontak le és milyen feladatokat határoztak meg a vizsgálat nyomán? — Kormány előterjesztést készítettünk, amelyet a Minisztertanács elfogadott. Határozata előírta, hogy az illetékes miniszterek, illetve tanácsvezetők — ahol az még nem történt meg — a szakmai szakszervezetek közreműködésével vizsgálják felül, miként tettek eleget a felügyeletük alá tartozó vállalatok a balesetelhárító és egészségvédő, valamint a megfelelő munkakörülményeket biztosító rendelkezéseknek, és megteremtették-e az üzemegészségügyi szolgálat működéséhez szükséges feltételeket? Ennek alapján intézkedési tervet kellett készíteni, amelyhez az Egészségügyi Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium közös irányelveket adott ki. Ugyancsak e határozat nyomán az üzemegészségügyi szolgálatot érintő korszerű jogszabályok kiadása is napirendre került. Ennek első lépéseként — mint ismeretes — az Országos Munkaegészségügyi Intézet a múlt év eleje óta Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézetként működik. Ennek megfelelően bővült a feladata. Lehetővé vált a munka- és üzemegészségügyi hálózat egységes, országos szakmai irányítása is. Az intézet foglalkozik a munka- és üzemegészségügy szervezési és módszertani kérdéseivel, alap- és továbbképzési feladatokat lát el, kutatómunkát végez, emellett speciális differenciál-diagnosztikai és gyógyítómunkát is folytat. A gyógyító-megelőző intézmények és szolgálatok integrációjáról szóló miniszteri utasítás rendelkezett az üzemegészségügyi szolgálatok szervezeti egységbe vonásáról is. Az üzemegészségügyi szolgálat feladatát, működését részleteiben szabályozó rendelkezésünk kidolgozása most folyik. Új ártalmak ellen — Az új intézet az utóbbi években elsősorban a munkaélettan, a kemizáció, a foglalkozási légúti és tüdőmegbetegedések, a zajártalom, a foglalkozási bőrbetegségek és a keszonbetegségek kutatását vette föl programjába. Ebből ítélve, az úgynevezett hagyományos szakmai ártalmak csökkenésére következtethetünk. Milyen új ártalmak jelentkeznek, amelyekre fokozott figyelmet kell fordítanunk? — Az üzemi egészségügyi szolgálat, a közegészségügyijárványügyi szervek munkahigiénés tevékenysége és a vállalatok műszaki, gazdasági vezetői közös erőfeszítésének eredményeképpen megszűntek vagy jelentősen csökkentek egyes fertőző betegségek. Mind ritkábban jelentkeznek a szilikózis és egyéb légzőszervi megbetegedések, az ólom, a higany okozta ártalmak és csak ritkán érnek el olyan fokot, hogy keresőképtelenséget okoznának. Előtérbe kerültek viszont a gazdaságilag fejlettebb országokra jellemző, nagyrészt tartós lefolyású megbetegedések: a szív- és érrendszer, a mozgásszervek, az idegrendszer, az emésztőszervek betegségei és a balesetek. Mind gyakoribb a zaj kiváltotta halláscsökkenés, a vegyi ártalmak, a vibráció és sugárzás okozta káros hatások, az automatizálással párhuzamosan nőtt az érzékszervi, idegrendszeri igénybevétel. Ezek vizsgálata és a megelőzés érdekében szükséges következtetések levonása a munkahigiénikusok és üzemorvosok legszorosabb együttműködését igényli. A gyors műszaki fejlesztést lassabban követi az egészségvédelem fejlesztése, és ez fokozott felelősséget ró valamennyi szerv vezetőjére. Foglalkozási betegségek — Az V. ötéves tervben milyen intézkedések várhatók az ellátás javítása és az üres üzemi orvosi állások betöltése érdekében? — Az orvosi hálózatot elsősorban a nagyüzemekben és a nőket foglalkoztató munkahelyeken fejlesztjük. A szakorvosi ellátást, az üzemek technológiai sajátosságainak megfelelően bővítjük. Új formaként szervezzük meg a megyei üzemegészségügyi szakrendeléseket, amelyek megfelelő kórházi háttérrel szolgálják a dolgozók magas szintű speciális gyógyító-megelőző ellátását. Szabad kapacitás esetén a nagyüzemi szakrendeléseket bevonjuk a környező kisüzemek dolgozóinak ellátásába. Fejleszteni kívánjuk a foglalkozási megbetegedések gyógyítását szolgáló kórházi osztályok felszerelését. Tovább szeretnénk javítani a hálózat személyi és tárgyi feltételeit. Egyes iparágak nagyüzemeiben (vas- és fémipar, textilipar, gyógyszeripar) munkaegészségügyi kirendeltségeket szervezünk a szakosított ellátás és az üzemegészségügyi szolgálattal való még szorosabb együttműködés érdekében. Meg kell említenem a közelmúltban végrehajtott jelentős bérrendezést, ezzel azonban az üzemi orvosok anyagi és erkölcsi megbecsülését még nem tekintjük befejezettnek. Célul tűztük ki az üzemegészségügyi dolgozók képzése és továbbképzése színvonalának emelését, és arra törekszünk, hogy a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazását meggyorsítsuk. Mindezzel — és természetesen sok más, egyéb rendelkezéssel is — fejleszteni tudjuk a munkások gyógyítómegelőző ellátását. Biztosak vagyunk abban, hogy az üzem- és munkaegészségügy dolgozói mindent megtesznek a még eredményesebb egészségvédelemért — fejezte be nyilatkozatát dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkár. Komor Vilma Népfrontfeladatok az,,atomvárosban ” Szeretne ön paksi lenni? Paksi lenni? — tűnődöm a kérdésen, de cseppet sem találom furcsának. Paksi lenni? Inkább gondolkozásra késztet, töprengésre, szinte látom egy pillanatra felvillanni azt a régi települést, az ősi halászfalu Duna partján a tucatnál is több vízi malmával, száradó hálóival, csónakjaival, s dombos lankáin a szőlősorokkal. Aztán egy másik kép villan fel, a mai, a domboldalon korszerű lakónegyed, az „atomvárosban” dolgozók lakónegyede, bölcsődével, iskolával, orvosi rendelővel, üzletházakkal, művelődési házzal. A Duna partján uszályok, épülő vasútvonal, távolabb az atomerőmű óriási váza, hatalmas daruk piros karja alatt. Szeretne ön paksi lenni? A kérdést a népfront teszi fel, ha nem is ilyen közvetlenül. Erről beszélgetünk Süth Miklós községi népfronttitkárral. — Olyan most Paks, akár egy nagy katlan. Látta az utcáit? Mindent felforgatnak az építők. Daruk, teherkocsik, csákányos munkások. Amott meg a nagy építkezés, ami ide látszik. A ma és a holnap együtt. A holnap az izgató, a holnap teszi fel a kérdést tulajdonképpen. Mert a holnapnap kell egybeolvasztani ezt a ma forró, kavargó sokszínű életet. Paksivá tenni! Ide hazajönnek! Valóban nagyszerű feladat: beolvasztani ebbe az új, szép holnapot építő dolgos közösségbe az ország minden tájáról ide sereglett embereket, dunántúliakat, alföldieket, falusiakat és városiakat. És megszerettetni ezt a most kialakuló új várost, a korszerűt, de megőrizni, ápolni a hagyományokat is. Igazi népfrontfeladat. Két alkalommal hangzott már el elismerés az országgyűlés bizottsági tanácskozásain a Székesfehérvári Könnyűfémmű fejlesztési eredményeiről és terveiről. A csütörtökön megnyíló országgyűlési ülésszakon, amelyen dr. Simon Pál nehézipari miniszter a három központi fejlesztési program ismertetésekor az alumíniumipar eddigi teljesítményéről és távlatairól ad számot 352 törvényhozónak, ismét szóba kerülnek majd a székesfehérváriak. Egy felszólalás A Magyar Nemzet az elmúlt években rendszeresen figyelemmel kísérte I. István király városában, Székesfehérvárott a legnagyobb nehézipari üzem, a Könnyűfémmű gyorsított ütemű fejlesztési munkáját. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vezetése alá tartozó 22. számú Állami Építőipari Vállalat, az Országos Szakipari Vállalat, továbbá a Gyár- és Gépszerelő Vállalat és a VILATI — az utóbbi két gazdasági egység a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányításával — és még néhány vállalat, ipari szövetkezet, összesen huszonöt: a sokrétű feladatot eredményesen látta el. — Azt szeretnénk elérni — folytatja a népfrontttkár —, hogy azok, akik ide költöztek, ne érezzék magukat egy percre se idegennek. Negyven—ötven család még az idén idetelepül, úgy jöjjenek, hogy Paksra hazajönnek. Életük itt folytatódik, gyermekeik itt születnek, ez a város lesz az otthonuk. Mert Paks város lesz, várhatóan 1978-ra, fennállásának 600. évfordulóján avatják várossá, amikor az atomerőmű is dolgozni kezd. Bizonyára sokan látogatják majd meg ezt a vidéket a jövőben, s nekünk már most gondolnunk kell erre. Sok idegenforgalmi nevezetességgel büszkélkedhet ez a vidék. A Deák Ferenc házzal, Bottyán emlékekkel, érdekes látványosság a dunaföldvári múzeum, a cecei Csók-emlékház. Mindezt ápolni kell, hozzáférhetővé tenni mindenki számára. A Hazafias Népfront szervezete meg azt a tájékoztató előadássorozatot, amelyen Paks fejlesztésével foglalkoznak. Jelenleg ez érdekli legjobban a paksiakat. Szó van a fő utca rekonstrukciójáról, új városközpont kialakításáról, parkosításról, egyszóval a régi község központjának korszerűsítéséről. Ma 13 ezer lakosa van a községnek, amikor várossá alakul, két esztendő múlva, 15—16 ezer lakosa lesz. — Arra kérjük az újonnan ide költözőket, ha valóban paksiak akarnak lenni, akkor vegyenek részt a közéletben. Vállaljanak szerepet a község, a leendő város kiépítésében, jövőjének formálásában. Erre tág lehetőség kínálkozik a népfront keretein belül is. Máris eleven a felhívás visszhangja: egymásután jelentkeznek az ide költözők, de azok is, akik csak ideiglenesen dolgoznak itt. Ezzel bizonyítják, hogy a magukénak érzik máris Paksot. Elegendő egyetlen felhívás, százan jelentkeznek parkosításra, utcarendezésre vagy más társadalmi munkára. Csak végig kell menni a község főutcáján! Pezseg az élet. A fiatalok és a város Nincs régi Paks és új Paks. Csak Paks van. Egyetlen, egységes. — Az atomváros a régi község peremén épült, de hozzátartozik Páloshoz. Az atomváros építői, vezetői gyakran hangoztatják, hogy az új orvosi rendelő, az iskola, a művelődési ház, az ÁBC a régi község lakóinak is épült. Szerves része Paksnak, hiszen az új telepen lakók is paksiak már. És azok is akarnak lenni: ez év június 26-án — a tervezettnél korábban — Juhász Ádám, a Nehézipari Minisztérium államtitkára felavatta az új présművet és a szélesszalaghengerművet. Fél évet nyertek a beruházók, a kivitelezők és a népgazdaság. Mi történt azóta és milyen feladatok tornyosulnak a beruházók és a kivitelezők előtt? Tóth József, a Székesfehérvári Könnyűfémmű vezető hengerésze, országgyűlési képviselő, az ipari, terv- és költségvetési bizottság együttes tanácskozásán a beruházással kapcsolatban néhány gondra hívta fel a Nehézipari Minisztérium illetékeseinek figyelmét. Ez a felszólalás adta feladatot számunkra, és Szalay Lászlóval, az IPARTERV vezető tervezőjével ellátogattunk a nagyüzembe, aki Szilágyi Miklóssal és több munkatársával kivette a részét több mint egy évtizede folyó fejlesztési munkálatokból. Levél a dossziéból Az általános kép kedvező. Az új présművel kapcsolatos pénzügyi jellegű összefoglaló jelentés most készül. A hengerműben a hiányokat most pótolják. Nagy változást hozott és hoz az atomerőmű. A régi halászfalu már a múlté, vízi malmok sincsenek a Dunán, csak a szőlő maradt még meg. A Mecseki Pincegazdaságnak itt épült fel egyik korszerű átvevőtelepe, a pince évente 30 ezer mázsa szőlőt tud átvenni, ide hozzák az összegyűjtött termést Dunaföldvárról, Németkérről, Györkönyből és Felsőnyékről. Három szövetkezet működik a községben, ezek közül kettő mezőgazdasági, egy pedig halászati, folytatója a régi tradíciónak. — De nemcsak az ide költözök es az itt dolgozott vamnas, lassan passiatuta. A tervezők, építők is szívesen segítenem Paksnak, carmugen epuesi mannát vagy rekonstrukciót elvállatnak és megoldanak. Amióta épül az atomváros, megszaporodott a játszóterek száma, több a parkunk, szebbek az utcáink. És még szebbek lesznek. Az atomerőmű építőinek közreműködésével elkészült a község távlati fejlesztési terve is. Jobb a lakosság ellátása. Nagyobb lehetőség van a szórakozásra. Több a fiatal a községben, s egyre többen jönnek haza azok közül, akik korábban elmentek, másfelé kerestek boldogulást. Most büszkék Paksra, itt akarnak élni. És ez olyan többlet Paks életében, amivel a jövőben számolni kell. A lakossággal együtt A kongresszus után megsokasodtak a népfrontfeladatok is. A kongresszus anyagának feldolgozására és azoknak a fejlesztési tervekben való hasznosítására október közepén tartanak Pakson egy széles körű értekezletet. — Ezen tárgyaljuk meg az őszi-téli oktatási programot. Szorosabbá tesszük a szülők és az iskola kapcsolatát. Hat előadást rendezünk a szülők akadémiáján. Szóba kerül a téli beszélgetések során a község fejlesztési terve, az V. ötéves terv. A fejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseket a községi tanács átadja a népfrontnak is, hogy beszélgessünk róla a lakossággal Figyelmet érdemel a környezetvédelmi munka megszervezése. Egy formálódó, újonnan alakuló városban, amely meg akarja őrizni 600 éves múltjának gazdag hagyományait, különösen jelentős feladat ez. Szeretne ön paksi lenni? A kérdést nem közvetlenül tette fel a népfront: a közös munkába való bekapcsolódással, a jövőt építő cselekvő összefogással vár rá választ. Illés Sándor — Gond, nehézség? — Van, és nem is kevés — felelte Horváth György kohómérnök, a vállalat beruházási főmérnöke, és kifejtette: a szélesszalag-hengerműben a munkálatok befejezésének határideje december 31. — És mi a probléma? Vaskos dossziéból egy levélmásolatot tesz az asztalra a beruházási főmérnök. Juhász János, a Székesfehérvári Könnyűfémmű igazgatója levelet írt Bársony János főosztályvezetőnek az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumba és támogatását kérte. A levél tartalma: A szélesszalag hengermű csarnokban — a többszöri sürgetés ellenére — vontatottan halad a munka. Az üveges, a bádogos és a szigetelő munkálatokat kis létszám végzi, félő, hogy az előírt december 31-i határidőre el sem végzi. Mindezek az épületgépészeti, villanyszerelési, festési, mázolási munkálatokat késleltetik. A levél szeptember 30-án kelt, és a nagyvállalat illetékesei várják a választ, valamint az intézkedéseket. Ha ezek elmaradnak, akkor három hónap kiesik és milliók vesznek kárba! A nehézipari miniszter elmondotta az országgyűlési képviselőknek: az alumíniumipar termékeinek tőkés kivitele jelentős tételként szerepel a népgazdaság egyensúlyi helyzete javításában. Az V. ötéves tervidőszakban például a teljes alumíniumipar 380 millió dollár nettó tőkés devizabevétellel járul hozzá a népgazdaság gazdasági egyenlege javításához. A jövő több mint kilencmilliárd forintot fordítanak az alumíniumipar fejlesztésére az V. ötéves népgazdasági terv időszakában. Ebből — 1974-es árakon számolva — négymilliárd forint kerül felhasználásra a Székesfehérvári Könnyűfémműben. A vállalat elkészítette a tárcaközi bizottság részére a szükséges javaslatot, amely a negyedik negyedévben kerül az Állami Tervbizottság elé döntésre. Kedvező intézkedés, hogy 150 millió forintot előrehoztak a fejlesztési alapból és már szovjet berendezések vásárlására került sor. A Lengyel Népköztársaságból a ZAMET márkájú cső- és rúdhengerlőpréseket idejében megrendelték. — A további lépés? — tettük fel a kérdést. Szalay László, az IPARTERV vezető tervezője így foglalta össze a tennivalókat: — A népgazdaság érdeke az elsődleges. Éppen ezért az előkészítő munkálatokra kell a figyelmet fordítani. Ha nem készülnek fel a vállalatnál már most a következő évek előkészítő feladataira, akkor időhátrányba kerülnek. Dr. Németh Endre, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető professzora, az európai hírű vízépítési szakember megállapítását idézték beszélgetésünkben: — Az építésben két gond adódik: vagy túl sok a víz, vagy kevés! Ahhoz azonban, hogy a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat szakemberei elkezdjék a munkát, már most kell intézkedni. A terület talajmechanikai felkutatása, a talajrétegződés „képet ad” az IPARTERV mérnökei számára. A tanulság: a fejlesztésekről idejében, átfogó érvénnyel kell dönteni! víg István A Székesfehérvári Könnyűfémmű eredményei és tervei 7 További vonalakkal bővítik a prágai metrót Az eredetileg jóváhagyott határidőnél két hónappal korábban, 1974 májusában avatták fel Prágában a metrót, amelynek eddigi hossza 6,7 kilométer. Az újabb vonalak építésének előkészítése folyamatban van; már eldőlt, hogy a Vencel téren megszüntetik a villamos- és autóbusz-járatokat, mihelyt a további metróvonalakat üzembe helyezik. A prágai metró építéséhez a magyar Beton- és Vasbetonipari Művek jelentős mértékben járul hozzá a tübingek szállításával.