Magyar Nemzet, 1976. november (32. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-02 / 259. szám

EiuvÚti látO(/€EÍ€ÍS Nagy érdeklődéssel követte mind a magyar, mind a Jugoszláv közvélemény Lázár György miniszterelnök háromnapos jugoszláviai baráti látogatását, amelyet Dzsemal Bijedicsnek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsa elnökének meghívására tett Belgrádban és Újvidéken. A hivatalos látogatás tovább erősítette a két ország közötti kapcsolatokat. A két szomszédos ország kapcsolata is méltán megérdemli a jószomszédi jelzőt, s ezt a tényt mindkét részről több ízben is hangsúlyozták. Magyarország és Jugoszlávia között rendszeresek a párt- és államközi kapcsolatok, amelyeket állandó magas szintű tárgyalások és találkozások biztosítanak. Az ilyen találkozások, tárgyalások, mint a mostani is volt, ösztönzően hatnak az együttműködésre és elősegítik a két ország szorosabb kapcsolatát mind gazdasági, mind kulturális téren. Az utóbbi esztendőkben jelentősen növekedett a magyar—jugoszláv árucsereforgalom és ma már mintegy kétszerese az előző tervidőszak forgalmának. A kapcsolatok további szélesedését és ez együttműködést hosszú távú szerződés biztosítja a jövőben. Igen jelentős kereskedelmi tétel az az évi nyolcvanezer tonna cellulóz, amit papírja ellenében kapunk Jugoszláviától. Árucsere-forgalmunk jelentős részét azonban — mintegy harminc százalékát — gépek, felszerelések teszik ki. Különböző berendezéseket, motorvonatokat exportálunk, több most épülő híd acélszerkezetét a Ganz-MÁVAG szállítja és magyar szakemberek építik az obrováci timföldgyárat. Nagy jelentőségű Magyarország részvétele az Adriaolajvezeték megvalósításában. A mezőgazdaság területén újabban szoros együttműködés alakult ki a magyar és jugoszláv kutatók között vetőmagtermesztésre, új búza- és kukoricafajták kitenyésztésére. A jószomszédi viszonyt erősíti a Hazafias Népfront és a Jugoszláv Szocialista Szövetség között létrejött gyümölcsöző kapcsolat. Elmondhatjuk, hogy nemzetiségi kulturális kapcsolataink jelenleg Jugoszláviával a legkiterjedtebbek, az együttműködés kölcsönös és rendszeres. Magyarország is, Jugoszlávia is lényegesnek tartja a nemzetiségek kulturális ellátottságát, s azt, hogy biztosítsa, növelje a nyelvük, hagyományaik ápolásához szükséges feltételeket. Ennek egyik bevált módja az ösztöndíjasok cseréje és a nemzetiségi tanárok szakmai továbbképzése. A tárgyalások eredményesek voltak a két ország közötti együttműködés minden területén, s mindkét fél egyetértett abban, hogy a gazdasági kapcsolatok bővítése mellett közös erőfeszítésekre van szükség a műszaki-tudományos, a kulturális, az oktatási együttműködés bővítésére és fejlesztésére. És ami különösen jóleső érzéssel és megnyugvással tölthet el mindenkit, hangsúlyozta a közös közlemény, hogy a két ország jószomszédi viszonya, annak további fejlődése ..nemcsak a két ország érdekeit, hanem a béke és biztonság erősítését is szolgálja a világ e térségében”. Illés Sándor Itagi fosstíi „A kedvezmény bevezetésének anyagi és tárgyi feltételei még nem adottak” — olvasom a MÁV osztályvezetőjének egyik olvasónkhoz írt válaszlevelében. Arról az ügyről van szó, amelyet ismételten szóvá tettünk már lapunk hasábjain is, és amely joggal foglalkoztatja az érintetteket: a nyugdíjasok kedvezményes vasúti jegyének a kérdése. Kétségtelen, hogy államunk az utóbbi években igen sokat tett főleg az alacsonyabb nyugdíjban részesülők helyzetének javítására. Az is bizonyos, hogy minden újabb lépés a gazdasági helyzet függvénye és csak annak további erősödése esetén tehető meg. A válaszban foglaltakat azonban nem ártana magasabb szinten újra megvizsgálni. A vasútnak sem anyagi, sem tárgyi nehézségeket nem jelentene, ha a nyugdíjasok hétközben, például hétfőtől péntekig kedvezményes jeggyel utazhatnának. Ilyenkor a legtöbb szerelvény amúgy is félig üresen közlekedik, tehát elhelyezésük nem probléma. Ami pedig az anyagiakat illeti : a menetjegy feleára még mindig több, mintha a nyugállományban levők egyáltalában nem utaznak. Márpedig igen sokan közülük nem engedhetik meg maguknak a teljes díj megfizetését, és inkább lemondanak az ország számukra eddig talán ismeretlen vidékeinek felkereséséről, vidéki rokonaik meglátogatásáról. Egyébként is akadnak jó és tanulságos példák a „tárgyi és anyagi” problémák megoldására. Ott van a valóban olcsó villamos- és autóbuszbérlet — pedig a fővárosi közlekedésben nem járnak félig üres szerelvények. Azután a mozikban rendszeresített, kitűnően bevált kedvezményes bérlet, amelyek révén egész széksorok telítődnek meg szórakozni vágyó idősebb emberekkel. Vajon jobb lenne-e, ha ezek az ülések inkább üresek maradnának? Sokkal helyesebb volna hát azon gondolkodnunk, miként lehetne a nyugdíjasok részére olyan további árengedményeket rendszeresíteni, amelyek az államháztartást semmiképpen sem terhelik meg. Meggyőződésünk szerint a vasúti kedvezmény megadása feltétlenül ezek közé tartozik. Ismételjük: jó volna, ha az illetékesek még egyszer megvizsgálnák a vasúti kedvezmények ügyét. És ha ez a kérdés végre lekerülne a még meg nem valósítható ötletek listájáról. Kemény István Ford vagy Carter Ma választja meg elnökét az Egyesült Államok A külpolitikai helyzet — — ■ —-■ .. —* AZ ÉVSZÁZAD MEGLEPETÉSE az amerikai belpolitika történetében a New York Times szerint az, hogy Gerald Ford gyakorlatilag behozta a Jimmy Carterrel szemben korábban mutatkozó tetemes hátrányát, s így teljesen nyílttá tette az elnökválasztás esélyeit. A szavazók ma dönthetnek arról, a következő négy esztendőben ki álljon az Egyesült Államok hatalmi-politikai gépezetének élén. Végső esélylatolgatásában a New York-i lap úgy véli, hogy a választási hadjárat során kiéleződött és a nemzetközi porondra is átterjedt külpolitikai viták ellenére a választókat alapvetően a gazdasági helyzet foglalkoztatja, s ha az urnáknál megjelenők többsége elégedetlen a Ford által folytatott és ígért gazdaságpolitikával, akkor Carter biztos győztese a választásnak. A mai nap kétségkívül legjelentősebb nemzetközi hatású eseményét kommentálva a TASZSZ azt emeli ki, hogy a szavazásra jogosult amerikaiaknak körülbelül a fele várhatóan nem adja majd le voksát. A szovjet hírügynökség amerikai lapelemzésekre hivatkozva azt írja: a választók többségének az a véleménye, hogy ,,az egyszerű amerikaiakat izgató problémákat tekintve nincs jelentős különbség” a republikánus és a demokrata elnökjelölt álláspontjában. A háború befejezése óta eltelt időszakban — írja a hírmagyarázó — tizenhat évig demokraták, s ugyanennyi ideig köztársaságiak uralkodtak. Mindkét párt felvirágzást ígért a választóknak. „Az eredmény ezzel szemben az lett, hogy az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzetbe jutott, amiből mind a mai napig nem tud kilábalni.” Washington egyelőre nem döntött arról, hogy megadja-e Portugáliának a kért 200—400 millió dollárnyi hitelt, mivel nem bízik abban, hogy Soares kormánya képes volna megerősíteni helyzetét. Feltétel nélküli támogatást kapott viszont a portugál szocialista pártvezető a kisebbségi kormány feje Wigy ■Brandttói, az SPD elnökétől. A lisszaboni szeribiisa kongresszuson felszólaló Brandt a nyugatnémet kormány nevében is közölte, hogy a gazdasági és társadalmi nehézségek leküzdésében minden segítséget megadnak Mário Soaresnek. Mintegy cserébe azt várja el Brandt, hogy Portugália minél szorosabban integrálódjék a nyugat-európai közösséghez és a NATO-hoz. Ebben persze nincsen új elem, ha csak az nem, hogy minden korábbinál egyértelműbb: bizonyos nyugat-európai fejlemények irányításában az NSZK átvette az Egyesült Államoktól a kezdeményező szerepkörét, és semmi sem utal arra, hogy ez az irányzat a közeljövőben gyengülne majd. Figyelemre méltóbb viszont a PS kongresszusán részt vevő Gonzáleznek, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárának az a bejelentése, hogy pártja még a tervezett spanyolországi választások előtt egyesülni kíván a tőle csak néhány személyi kérdésben különböző Spanyol Szocialista Néppárttal. González elmondta még, hogy pártja kész együttműködni a kommunistákkal a ,,demokratikus alternatíva” valóra váltásában. Ez a megjegyzés azért is fontos, mert a spanyolországi szélsőjobboldal nemrégiben megnyitott ellentámadása előtt voltak arra utaló jelek, hogy a madridi reformpolitika megítélésének eltérései miatt kérdésessé válhat a demokratikus ellenzék egysége, nevezetesen akadhatnak olyan ellenzéki szervezetek, amelyek egy bizonyos ponton túl nem vállalnak szolidaritást a legalizált pártok köréből kirekesztett kommunistákkal. González szocialista munkáspártja az egyik legtekintélyesebb baloldali erő a mai Spanyolországban, következésképpen a főtitkár nyilatkozata elősegítheti az egység megszilárdítását. urKKisTEV Jugoszláviába látogat Moszkvából jelenti a TASZSZ. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára november közepén Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének meghívására baráti látogatást tesz Jugoszláviában. Egyenlő esélyek az aerikai szavazás hajnalán Washingtonból jelenti az MTI. A keddi amerikai elnökválasztást megelőző utolsó felmérések szerint mind Carter, mind Ford győzelmét lehetségesnek tartják. Az ország 150 millió választójának előreláthatólag legfeljebb a fele szavaz majd, egy alacsony színvonalú, érdektelen kampány után. A választás küszöbén a Gallup-intézet a demokrata párti Carter, a másik nagy közvélemény-kutató cég, a Harris viszont Ford egyszázalékos vezetését mutatta ki. A szavazásban részt venni szándékozók egyötöde csak az utolsó napon dönt. Eugene McCarthy, volt demokrata szenátor, aki független jelöltként indul, feltehetően a szavazatok néhány százalékát megszerzi, s ezzel ő — a demokratákat gyengítve — a mérleg nyelvét jelentheti. A cseppfolyós helyzetben Ford és Carter még hétfőn, a 24. órában is folytatta erőfeszítéseit a siker érdekében. A választási harc középpontjában az ország gazdasági helyzete, a gondok megoldására tett javaslatok állottak. Előreláthatóan e kérdések játszszák majd a fő szerepet a választás kimenetelében. Ford a konzervatív tőkés gazdaságpolitika folytatását ígéri, amely a középosztály erősítését tartja a legfontosabbnak és magas munkanélküliség árán is fékezi az inflációt. Carter liberális polgári közgazdászokat követve adókedvezményekkel, közmunkákkal akarja kihúzni az amerikai gazdaságot a harmincas évek óta legsúlyosabb nehézségeiből. A demokrata jelölt — ellentétben Forddal — bizonyos szociális programokat is ígér. Külpolitikai terveikben — ^ / rv * j »/mv1.r* . WilBfbtoo « = Magyar Nemzet 1= A HAZAFIAS N É P F R O I\ T LAPJA • heves vitáik ellenére — nincs lényeges különbség a két jelölt között. Az elnök és az alelnök mellett ma újjáválasztják az Egyesült Államok 435 tagú képviselőházát és a 100 tagú szenátus egyharmadát. A Demokrata Párt képviselőházi és szenátusi többsége várhatóan tovább erősödik, csakúgy, mint pozíciói a helyi közigazgatásokban. Így Ford esetleges győzelme további négyéves kemény harcot jelentene a kormány és az ellenzéki többségű törvényhozás között, míg Carter tervei nem ütköznének hasonló ellenállásba. i‘s élvbb‘nap la pótlások Kiújultak a harcok Brskílban A libanoni főváros keleti és nyugati körzeteiben hétfőn a kora esti órákban heves összetűzések robbantak ki, súlyosan veszélyeztetve a 12 napja kihirdetett törékeny tűzszünetet. A UPI értesülése szerint a bejrúti harcokban a szembenálló felek rakétákat és gépfegyvereket használak, sőt nehéztüzérséget is bevetettek. Szíria hétfőn figyelmeztette a libanoni jobboldali erőket, hogy nem lesz elnéző azok iránt, akik szembehelyezkednek a libanoni válság megoldását célzó határozatokkal. Az I Al Baath című lapban megjelent közlemény leszögezi: „Szí Iria keményen szembeszáll mindazokkal az erőkkel, amelyek bármiféle okból megtorló intézkedésekkel, vagy felekezeti alapon történő tömegmészárlások elkövetésével megpróbálják megakadályozni az egyhangúlag született arab döntések megvalósítását.” Politikai megfigyelők szerint a Szíriai figyelmeztetés a jobboldali erők által az elmúlt hetekben elkövetett tömegmészárlásokra utal Munkatársaink IflffotíjflenDÁr Mellékvágányon a Illandewia-tanál**koxás Gén, november 1. Konferencia — értekezlet nélkül. Röviden így lehetne jellemezni a rhodesiai hatalomváltásról folyó tanácskozást. Az , egy—másfél hete Géniben tartózkodó küldöttségek csupán perceket töltöttek a tárgyalóasztalnál. Az ellentétek áthidalásán fáradozik Richard, Nagy-Britannia ENSZ-nagykövete, aki az elmúlt két napon különkülön fogadta a delegációvezetőket. Hétfőn délelőtt munkamegbeszélésre hívta meg Joshua Nkomot, a ZAPU (Zimbabwe Afrikai Népi Unió) vezetőjét, az Afrikai Nemzeti Tanács (ANC) belső szárnyának elnökét és Robert Mugabét, a ZANU (Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió) főtitkárát. Előzőleg Abel Muzorewa püspökkel, az ANC külső szárnyának elnökével és Ndabaningi Sithole lelkésszel, a ZANU elnökével vitatta meg, milyen feltételek biztosítása esetén hajlandók tárgyalni Smith-szel, a salisburyi fehér kormány vezetőjével, aki szintén találkozott a konferencia elnökével. Az egyeztető konzultációk eleinte nem vitték előbbre a Rhodesia-kérdés vitáját. Smith időközben bejelentette, hogy a napokban hazautazik és Salisbury képviseletét külügyminiszterére bízza. Ez a lépés a fekete afrikai vezetők és London számára is azt jelenti: Smith újból kibúvót keres az érdemi döntés elől. Nagy-Britanniában meg emlékezetes, hogy a lázadó fehértelepes politikus 1966-ban a Tiger, 1968-ban a Fearless hadihajón tartott tanácskozásról hasonló módon ,,ideiglenesen” távozott, majd már Salisburyből üzente meg, nem tartja időszerűnek a további megbeszéléseket. Az afrikai nemzeti erők vezetői frissebb benyomások alapján kételkedtek Smith szavahihetőségében, hiszen alig több mint egy éve, hogy a fehér rezsim a Zambezi ilídján készített elő látványos találkozót, amelyet Smith nyomban felrúgott. Muzorewa püspök éppen erre utalt, amikor kifejtette: az afrikai nemzeti pártok jó szándékának a bizonyítéka, hogy ilyen előzmények ellenére elküldték képviselőiket Genfbe. Most arra vártak választ, mi változott a Viktoria-vízesésnél lezajlott sikertelen párbeszédkísérlet óta. A fejlemények szerint semmi. Smith korábban megismételte: csak a Kissingerrel kidolgozott terveknek megfelelő rendezést fogad el, s ragaszkodik ahhoz, hogy az átmeneti időszakban a fehér kisebbség ellenőrizze a fegyveres erőket és a rendőrséget. A teljes egészében ma sem ismeretes előzetes megállapodást Smith szerint jóváhagyták az afrikai „frontállamok” vezetői. Ennek bizonyítására a kisebbségi kormányfő a második plenáris ülés után azt követelte, hívják Genfbe az amerikai külügyminisztert. Washington ezt a kérést akkor sem teljesíthette volna, ha a belpolitikai események nem kötik le a figyelmét. A fekete többség küldöttei tehát arra vártak, hogyan határoz Smith. És mivel „kivonul” a tanácskozásról, a fekete afrikai vezetők is kénytelenek átértékelni taktikájukat, amelyet eddig a párbeszédre való készség jellemzett. Legfeljebb nem Smith-szel tanácskoznak, hanem — amiként a rhodesiai kormányfő bejelentését követően közölték — kizárólag Nagy-Britannia képviselőivel. Smith szerdai távozási szándéka Richard konferenciaelnököt sem akadályozta meg abban, hogy mára összehívja a küldöttségvezetőket. Az ülésen értesülések szerint Zimbabwe függetlenné válásának napjáról kívánnak dönteni. Zsigovits Edit Rhodesiai támadás Mozambik ellen Rhodesiai csapatok vasárnap óta minden eddiginél nagyobb arányú hadműveleteket folytatnak Mozambik határmenti települései ellen. Nehéztüzérséggel lövik a Mozambiki Népi Köztársaság Tete tartományának több települését.