Magyar Nemzet, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-01 / 284. szám
Borítékon kívül Oly régóta hozzátartoznak már életünkhöz a „borítékon kívüli” juttatások, hogy természetesnek vesszük és sokkal inkább számon tartjuk azt, ha valamelyikben nem részesülünk. Neheztelünk, ha nincs a vállalatnál közétkeztetés, ha nem oda és nem sokkor kapunk üdülési beutalót, ahová és amikor szeretnénk. Évente összesen négymilliárd forintot fordítanak a vállalatok szociális juttatásokra: közétkeztetésre, üdülésre, sportra, kulturális célokra, gyermekintézményekre, segélyezésre. A béren kívüli juttatásoknak csak kis része ez. Nem lehet felmérni, menynyi jut ebből a négymilliárdból egy személyre. Azt sem tudni, hol, milyen juttatásban, ténylegesen hányan részesülnek, így nem ad pontos képet a statisztika, amely szerint akad vállalat, ahol egy-egy dolgozóra eddig évente átlagosan 90—100 forint, másutt pedig 1700—2000 forint jutott a szociális keretből. Felhívja azonban a figyelmet az aránytalanságokra. Ezért időszerű a Pénzügyminisztérium új rendelkezése, amelynek értelmében január 1-től többet fordíthatnak a vállalatok az említett célokra: összesen ötmilliárd forintot. Lényeges követelmény, hogy minden vállalatnak el kell érnie a számára kötelező mértéket. Ott, ahol évente 750 forint sem jut egy dolgozóra a jóléti és kulturális alapból, száz forinttal emelhetik ezt, ahol meg az átlag fölé emelkedtek, nem növelhetik ilyenfajta kiadásaik mértékét, így a lemaradók lassan utolérhetik a többieket. A vállalatok a részesedési alaptól függetlenül képezik a jóléti és kulturális keretet, ezt azonban biztosítaniuk kell a termelés alakulásától függetlenül. A költségeik terhére számolhatják el ezt az összeget, s habár ez csökkenti a vállalati „eredményt”, ugyanakkor a nyereségadó is kisebb. Fontos momentum, hogy korábban a dolgozók létszámától függetlenül állapították meg a jóléti alapot, most azonban minden évben figyelembe vehetik ennek alakulását. Új intézkedés az is, hogy a gyermekintézmények fenntartására szolgáló összeget jóléti alapjukban többletként, ugyancsak költségként „elszámolhatják” a vállalatok. A mostani rendelkezés különösen kedvezően érinti a könnyűipari vállalatokat, ahol javarészt nők dolgoznak. Sok függ nemcsak a vállalati, hanem a szakszervezeti vezetőktől is, hogy egy-egy helyen miképpen élnek a nagyobb lehetőséggel, mire költik a több pénzt, a dolgozók széles körét milyen juttatásokkal és mennyire látják el Tóth Erzsébet A test kultúrája Kísérletezőkedvű amerikai pszichológusok megfigyelték, hogyan tölti délutánját egy általános iskoláskorú gyerekcsapat. Időről időre változó játékukat, önfeledt ugrándozásukat filmre vették, hogy később levetítsék néhány első osztályú kosárlabdázónak. A játékosok — jól edzett, régóta sportoló fiatal mindahány — képtelenek voltak rá, hogy végigcsinálják mindazt, amit a nyolc-tíz évesek könnyedén, mosolyogva tettek egy egész délután. A gyerekek tehát fáradhatatlanok a mozgásban, a játékban, nemcsak a kísérlet színhelyén, hanem szerte a világon. Manapság meglehetősen kevés a beépítetlen grund, de a még meglevő üres telkeken egyre másra tűnnek föl a gyerekek, hogy indiánként, cowboyként harcoljanak a vélt ellenség ellen, vagy rúgják a labdát egészenn lámpagyújtásig. A rendszeres mozgás kisgyerekkorban nélkülözhető a legkevésbé. Elsőrendű kötelessége tehát a családnak és az iskolának, hogy teret biztosítson a felnőttek szemében sokszor szertelennek tűnő ugrándozásnak, a játéknak. A testnevelési órákon — az úszás, az atlétika révén — a legkülönfélébb sportmozgások alapelemeit sajátíthatja el a diák, de hogy a tanórán kívül is szaladgálhasson, ehhez lehetőségek kellenek. Nem megoldhatatlan, hogy délutánonként visszatérjenek iskolájukba a tanulók és az udvaron vagy a tornateremben ott folytassák, ahol délelőtt abbahagyták. Mindenhol akad egy-két lelkes pedagógus, aki örömmel felügyelne a gyerekek játékára. A SZOT elnöksége legutóbbi ülésén foglalkozott az ifjúsági testneveléssel és sporttal. A követelmények még mindig magasabbak az eredményeknél, s hogy változzék a kép, a szakszervezetek együttműködésre szólították föl az állami és társadalmi szerveket. Az „Egy üzem — egy iskola” akcióba ezentúl beletartozik a sport is, a vállalatok és az iskolák együtt építenek újabb és újabb létesítményeket, a felnőttek és a gyerekek közösen élvezik majd előnyeit. Néhány esztendeje még sokan vallották a túlzottan általánosító tételt: a tömegsport lehet csak az élsport alapja. Azóta kiderült, „csupán” arról van szó, hogy egy ország általános testkultúrája határozza meg versenysportjának színvonalát, minőségét is. A fogalom — általános testkultúra — rendkívül tág és sokoldalú, de magasabb szinten annyi mindenképpen benne foglaltatik, hogy sem a gyereknek, sem a felnőttnek ne legyen ellenére a labda, a víz, semmiféle játék, hiszen a mozgás öröme független az életkortól Malonyai Péter Előtérben a libanoni rendezés és a genfi értekezlet Úfjabb diplomáciai lépések a Közel-Keleten A külpolitikai helyzet MAGAS SZINTŰ SZOVJET—AMERIKAI ESZMECSERE színhelye volt kedden a moszkvai Kreml — voltaképpen először az amerikai elnökválasztások óta. Leonyid Brezsnyev fogadta William Simont, az Egyesült Államok pénzügyminiszterét, aki a két ország kereskedelmi tanácsának ülésére érkezett a szovjet fővárosba. A tárgyalásról kiadott közleményből kitűnik, hogy nemcsak a gazdasági kapcsolatokról volt szó, hanem a szovjet—amerikai viszony egyéb vonatkozásait is érintették. Az SZKP főtitkára, mint a legutóbbi időben több alkalommal, ezúttal is hangsúlyozta: a Szovjetunió következetesen folytatja azt a politikát, amelynek célja az, hogy pozitívan, a kölcsönös érdeklődésre számot tartó valamennyi területen békés és szilárd alapon fejlődjenek a két ország kapcsolatai. Az amerikai elnökválasztás után mind a hivatalban levő adminisztráció, mind a jövendő kormányzat vezető személyiségei többször kifejezésre juttatták, hogy a külpolitikában az alapvető folyamatosságra törekszenek. Ennek jeleként értékelhető a moszkvai Brezsnyev—Simon találkozó és erre utal az a nyilatkozat is, amelyet Carter megválasztott elnök adott a CBS televíziónak. A meghatározó fontosságú szovjet—amerikai viszonyról szólva Carter két lényeges dolgot említett. Egyrészt azt hangoztatta, hogy a washingtoni miniszterek nézeteltérései akadályozták az újabb SALT-tárgyalások sikerét, jóllehet ezt az egyezményt már hónapokkal ezelőtt meg lehetett volna kötni. Másrészt, de ezzel szoros összefüggésben. Carter azt mondta, hogy Kissinger külügyminiszter közelmúlt találkozójukon közölte vele: a Szovjetunió soha nem tett olyan nyilatkozatot, amit később ne váltott v volna valóra. Carter ezt azért tartotta szükségesnek megjegyezni, mert szerinte az Egyesült Államokban időnként ellenkező benyomást igyekszenek kelteni. Nem is túl burkoltan benne foglaltatik e megállapításban, hogy a jövendő elnök biztosítottnak látja az együttműködés bizalmi alapját, s ennek szellemében derűlátó a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulását illetően. • BEJRÚTBAN erősödni látszik az a meggyőződés, hogy m is rövidesen sikerül felszámolni a libanoni béketerv végrehajtásának két jelentős akadályát. Hírügynökségi értesülések szerint Szárkisz libanoni államfő és Lane amerikai ügyvivő megbeszélése nyomán rendeződhet az arab biztonsági erők Dél-Libanonba való bevonulásának kérdése, mivel Izrael állítólag a továbbiakban nem kíván e folyamat ellen cselekedni. A másik kulcsprobléma, a nehézfegyverek beszolgáltatása ügyében pedig hír szerint kompromisszumos megoldás körvonalai fedezhetők fel. A korábbi értesüléseket megerősítve kedden az Al Ahram tudatta, hogy Asszad színai államfő Egyiptomba látogat. A lap már az időpontot is tudni véli: december 11. Kairóban úgy hírlik, hogy a kétoldalú kapcsolatok megvitatásán kívül elsősorban a genfi békekonferencia felújításának lehetőségéről tárgyal majd Szadat és Asszad. A palesztin felszabadítási mozgalom is a libanoni polgárháborúból levonható elvi és operatív tanulságok számbavételére készül: december elején Damaszkuszban ülésezik majd a PFSZ központi bizottsága. Egyebek között arról kívánnak tanácskozni, miképpen biztosítható a mozgalom egysége, ami elengedhetetlen feltétele a jövendő palesztin politikai akciók sikerének. Losonczi Pál Indiába utazik Az MTI jelenti: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Shri Fakhruddin Ali Ahmednak, India elnökének meghívására 1976. december első feleiben hivatalos látogatásra Indiába utazik. Moszkvai tudósítónk telexjelentése Brezsnyev fogadta az amerikai pénzügyminisztert Moszkva, november 30. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára kedden a Kremlben fogadta William Simon amerikai pénzügyminisztert, aki az amerikai—szovjet kereskedelmi-gazdasági tanács negyedik ülésszakára érkezett Moszkvába. Az eseménynek különös fontosságot kölcsönöz az a körülmény, hogy Simon az amerikai elnökcserét megelőzően folytatott megbeszélést Brezsnyevel. Carter megválasztása óta ez az első magas szintű szovjet—amerikai érintkezés. Az SZKP főtitkára megerősítette a Szovjetunió eddigi irányvonalát az Egyesült Államok Irányában. „Azt akarjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között valóban szilárd és békés viszony alakuljon ki, népeink és az általános béke érdekében” — jelentette ki. Amint a TASZSZ hírül adta: a találkozó során a két ország közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok témaköre mellettt a szovjet—amerikai viszony más vonatkozásaira is kitértek. Brezsnyev megerősítette a Szovjetunió azon következetes irányvonalát, hogy „a két ország viszonya kedvező irányban, békés és stabil alapokon fejlődjék a kölcsönös érdekeket érintő valamennyi területen.” Ebben az összefüggésben az SZKP főtitkára utalt a két ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak fontosságára. Véleménye szerint fennállnak az objektív feltételek ahhoz, hogy ezek a kapcsolatok a felek teljes egyenjogúsága alapján kellő mértékűvé és tartósságévá fejlődjenek. William Simon kifejezte az amerikai kormány kívánságát wbwjíi < i^uwrviAR 56C1 Békéscsaba, D.rkovits sor 1-f/o T*l«f*n: 12-92? Postafiók: 35 617-90733-045? , 56cr Békéscsaba, D.rkovits sor 1-1/o : 12-92? Postafiók: 35 617-90733-045? » Magyar Nemzet is?________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • a kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztésére, s tolmácsolta az amerikai üzleti körök érdekeltségét a gazdasági együttműködés elmélyítésében. Évtizedekre szóló irányvonal A kereskedelmi és gazdasági tanács ülésszaka alkamából Brezsnyev vacsorát adott, amelyen nagy fontosságú beszédben ismertette a Szovjetunió álláspontját a két ország kapcsolatait illetően. Megemlítette, hogy tavaly 2 milliárd dollárt tett ki a kölcsönös külkereskedelmi forgalom, az idén pedig várhatóan a 2,5 milliárdos szintet is felülmúlja. „A kölcsönösen előnyös kereskedelem távlatai jók lehetnének, ha amerikai részről megteremtenék ehhez a minimális feltételeket — tehát ha az Egyesült Államok eltörölné a diszkriminatív kereskedelmi intézkedéseket.” A gazdasági kapcsolatokat nem lehet elkülönítve kezelni a két ország általános politikai viszonyától. „Ilyen vonatkozásban politikánk vonala az Egyesült Államok irányában teljesen világos és következetes — szögezte le Brezsnyev —, kapcsolódik pártunk és országunk békeszerető külpolitikájának alapvető elveihez. A Szovjetunió politikája az Egyesült Államok irányában nem hónapokra, hanem évekre, évtizedekre szól.” „Azt akarjuk, hogy a két ország között valóban szilárd és békés viszony alakuljon ki népeink és az általános béke érdekében” — hangoztatta beszédében az SZKP főtitkára. „Békeszerető politikánk újabb bizonyítéka az a javaslat — folytatta —, amelyet a Szovjetunió és a Varsói Szerződésbeli szövetségesei a napokban tettek a helsinki tanácskozás minden részvevőjének, köztük az Egyesült Államoknak is, hogy kössenek olyan szerződést, amelynek értelmében nem alkalmaznak elsőként egymás ellen atomfegyvert. Várjuk a választ erre az indítványra és reméljük, hogy az kedvező lesz.” Kedden a szovjet fővárosban megkezdődött az amerikai— szovjet kereskedelmi-gazdasági tanács ülésszaka, amelyen a két ország számos vállalatának, bankjainak és más szervezeteinek képviselői vesznek részt. A növekvő összértékű kereskedelmi forgalom rendkívül kiegyenlítetlen. Az idei első félév adatai szerint az Egyesült Államokba irányuló szovjet kivitel 89 millió rubelt ért el, miközben a behozatal meghaladta az 1200 milliós értéket. S még ha figyelembe is vesszük a gabonavásárlásokat, a kiegyenlítetlenség veszélyezteti a kereskedelmi kapcsolatok bővülésének távlatait. A szovjet fél egyben felhívja a figyelmet arra is, hogy az 1974 végén hozott, politikai szempontokból motivált amerikai kereskedelmi törvény diszkriminatív korlátozásaival hátrányosan hat a szovjet—amerikai kereskedelmi kapcsolatok további fejlődésére. Az amerikai kongresszus által elfogadott törvény már eddig is károsan befolyásolta az amerikai üzleti körök versenyképességét más nyugati országokkal szemben a Szovjetunióval kötendő hosszú lejáratú, kompenzációs alapú megállapodások esetében. Kedvező feltételek Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter a tanács ülésszakán kijelentette, hogy „a szovjet népgazdaság fejlődésének üteme és jellege kedvező előfeltételeket teremt a két ország nagy volumenű gazdasági együttműködéséhez”. Ehhez azonban meg kell tisztítani a kereskedelmet minden olyan elemütől, amelynek semmi köze sincs a gazdasági kapcsolatokhoz. Az1972-ben megkötött ’ kereskedelmi egyezményben ' lefektetett elvek megfelelnek a mindkét ország érdekelnek. A szovjetfiniszterhez hashatóan Simon is méltatta annak a szerepnek a fontosságát, amelyet a tanács, illetve az abban részt vevő, üzletemberek játszhatnak akölcsönös kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésében. Carter beiktatására utalva az amerikai pénzügyminiszter kijelentette, hogy az ÚTM aekgisztrációnak szorosan együtt kell,működnie a kongresszussal a két ország kereskedelmi-gazdasági együttműködésének fejlődését szolgáló törvényhozási változások érdekében. , Lovas Gyula Carter szerint Ford megköthette volna a második SALT-megállapodást A Szovjetunióval kötendő második SALT-megállapodásról, egyéb külpolitikai kérdésekről és az új adminisztráció kinevezéséről nyilatkozott hétfő este az amerikai CBS televízióállomásnak James Carter, az Egyesült Államok megválasztott elnöke. Carter csalódását fejezte ki amiatt, hogy a Ford-kormányzat elmulasztotta a Szovjetunióval való újabb SALT- egyezmény aláírását. Annak a véleményének adott hangot, hogy a kormány minisztereinek a nézeteltérései akadályozták a stratégiai fegyverek további korlátozásáról szóló tárgyalások sikerét. Carter hangsúlyozta, hogy véleménye szerint az egyezményt már hónapokkal ezelőtt meg lehetett volna kötni. A szovjet—amerikai kapcsolatokról szólva elmondotta: Kissinger külügyminiszterrel folytatott megbeszélésein semmi olyat nem hallott, ami „óriási meglepetést” jelentett volna számára. Kissinger közölte vele: a Szovjetunió soha nem tett olyan határozott nyilatkozatot, amit később ne váltott volna valóra, noha — mint Carter kijelentette — az Egyesült Államokban néha az ellenkező „benyomást” hangsúlyozták. Az elnök sajtótitkára újságírók előtt a kérdéshez annyit fűzött hozzá, hogy Carter derűlátó a szovjet—amerikai kapcsolatok jövőbeni alakulását illetően. Az amerikai—kínai kapcsolatokról szólva Carter „ösztönzőnek” nevezte, hogy a kí