Magyar Nemzet, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-10 / 292. szám
Péntek, 1976. december 10. Nappali álmodozás a bűnözés lélektana A bűnözés egyidős az emberi társadalommal. Okainak kutatása a múlt század első harmadában kezdődött. A múlt század végén a kriminálszociológiai iskola azt tanította: a környezettől és a társadalomban rejlő okoktól függ, hogy az egyén törvénytisztelővé válik, vagy sem. Századunk elején a bűnözés okait kutató tudósok — részben a kiéleződő ellentmondások miatt — felmentik a társadalmat a felelősség alól. Ezután hódított tért a kriminálpszichológiai irányzat. A környezet szerepe A kérdés ma is gyakran elhangzik: mi okozza a bűnözést, melyek a leggyakoribb okai ? Erről beszélgettünk dr. Vári Rezső pszichológussal. A tudomány deviáns, antiszociális magatartásnak nevezi a bűnelkövetők cselekményét. — Nem kedvelem ezt az elnevezést — mondja —, mert nem különbözteti meg kellően az emberi magatartásokat. Ebbe a kategóriába sorolják az alkoholistákat, a bűnözőket, az elmebetegek egy csoportját, sőt az öngyilkosokat is. Így ez az elnevezés a betegekre nézve sértő, ugyanakkor enyhébben minősít bűnözőket. Ami az okokat illeti, szinte valamennyi vézetben van nemi igazság, általánosítani azonban egyiket sem lehet. hla már nálunk a bűnözés nem tekinthető társadalmi kategóriának. Tény azonban, hogy csaknem valamennyi bűnöző a saját szubkultúrájában él, amelynek kialakulásában számtalan tényező közrejátszik. Ennek lényege: az elkövető értékrendszerében túlsúlyba kerülnek azok az erkölcsi szabályok, amelyek eltérnek a társadalom tagjai által elfogadott magatartásszabályoktól. Elsőként a gyerekkori testi vagy lelki károsodást okozó hatásokat említeném, mint olyan tényezőt, ami változást okoz az egyén értékrendszerében. Emellett még számos tényező közrejátszik a bűnös magatartás végrehajtásában. Az elkövetők többségének alacsony az intelligencia hányadosa, ennélfogva képtelen megoldani a mindennap jelentkező konfliktusokat. A környezet nagy szerepet játszik az ember formálódásában, cselekedeteiben. A mikrokörnyezet hatása döntő lehet, mert meghatározza, milyen magatartást, életvitelt vár el az egyéntől. Vannak közösségek, amelyekből tagjainak valamiképpen ki kell tűnniük, hogy maguk közé fogadják. Ennek gyakori külső életvitelbeli megnyilvánulásai vannak. Ilyen például a tetoválás, dicsőségnek számít a szexuális partnerek állandó váltogatása és nagy mennyiségű alkohol rendszeres fogyasztása. Mindez gyakran már lélektani zavarok következménye, amelyek feloldására való törekvés vezeti el az egyént a bűncselekmény elkövetéséig. Ez egyeseknél emberölésben, lopásban, rablásban valósul meg, másoknál a közúti szabályok megszegésében. Minden bűncselekmény a társadalom által elfogadott szabályok megszegésében jut kifejezésre. Lyukak a normarendszerben Sok elkövető védekezik azzal: nem tehet cselekménye elkövetéséről, mert valami megmagyarázhatatlan belső kényszer hajtja annak megvalósítására. Minden embernek vannak igényei. A bűnözőknél sincs ez másként, még akkor sem, ha az intelligencia-színvonaluk alacsonyabb. A bűnözők igényei csaknem mindig összeütközésbe kerülnek lehetőségeikkel. A zavart az okozza, hogy nem képesek olyan teljesítményt nyújtani, amelylyel törvényes úton elégíthetnék ki vágyaikat. Mindehhez társul egy alacsony tűrési képesség. S miután a maguk elé tűzött célt, a kielégítetlen vágyat el akarják érni, mert sikerre vágynak, kikapcsol az az erkölcsi fék, amely megakadályozná őket a bűncselekmény elkövetésében. Csak a bűnös magatartás megvalósítása oldja fel az igény és lehetőség között feszülő, ellentmondást, szünteti meg a pszichikus feszültséget. Vizsgálatok és beszélgetések bizonyítják: az elkövetők nem tartják társadalomellenesnek cselekményüket. Az élet elleni bűncselekményt elkövető — legalábbis az elkövetéskor — helyénvalónak tartja tettét, de elítélendőnek egy tyúktolvaj cselekedetét. Ebből arra következtethetünk, lyukak keletkeznek a normarendszerükben. A büntetésvégrehajtási intézetben szerzett tapasztalatok bizonyítják, nehezen viselik el a sikertelenséget. Ezért van, hogy a karalábétolvaj lopása történetét olyan színesen és fantáziadúsan meséli el, hogy abban a pillanatban talán maga is elhiszi, elektromos fűnyírógépet lopott... Sikerélményt akar, azt, hogy felnézzenek rá. Olyan ez, mint a nappali álmodozás. — Többségüknél a társadalmilag elfogadott erkölcsi normák beépülését a család és az iskola nem segítette elő, ezért nem is érzik magukra nézve kötelezőnek. A büntetésvégrehajtási intézetben eltöltött idő alatt sokuknál nem lehet pótolni ezt a sok évtizedes hiányosságot. Ezt igazolja a társadalmi normálnak konokul ellenszegülők, a visszaesők és az ismételt bűnelkövetők száma. Úgy vélem, már az is nagy eredmény, ha szabadulásuk után törvényekhez alkalmazkodó állampolgár válik belőlük. Ez is mutatja, nehéz, felelősségteljes munka büntetésvégrehajtási intézetben dolgozni, törvényeket megszegőket törvénytisztelővé nevelni. A társadalom mégsem értékeli kellően ezt a munkát. Feloldani a feszültséget A társadalomra is jelentős feladat hárul mind a bűncselekmények megelőzésében, mind a büntetésüket letöltöttek társadalomba való visszavezetésében. — Az elkövetők többségét — különösen a visszaesőket — a család leválasztja magáról. Marad a bizonytalanság, az egyedüllét, ami esetleg újabb bűncselekmény elkövetése felé sodorja őket. A nemrég hatályba lépett törvényerejű rendelet nyilván nagy segítséget nyújt majd abban, hogy ezek az emberek be tudjanak illeszkedni a közösségbe. Találnak munkahelyet, lakhatási lehetőséget és a hivatásos pártfogó magatartási szabályokat is megállapít számukra. Jó ez a kezdeményezés. A feladat azonban nem korlátozódhat csupán a hivatásos pártfogókra. Szükség van a nagyobb közösség, a munkatársak támogatására is, mert nem elég, ha csak bennük van meg a beilleszkedési hajlam, gyakran előítéletekkel kell megküzdeniük. Sok viszszaeső mondja, a társadalom fél befogadni őket. Pedig jobban tenné, ha bízna bennük. — A közösség — szociológiai kifejezéssel élve — mindig szerepeket oszt és ezekhez a szerepekhez elvárásokat kapcsol. Így a bűnöző szerepéhez is ... A környezet bizalmatlanságával, félelmével nem ritkán olyan feszültséget idéz elő, ami sok esetben újabb bűncselekmény elkövetéséhez vezet. Sokuknál kettős eredménnyel járna, ha büntetésük letöltése után szakmát tanulnának. Ez hozzásegítené őket ahhoz, hogy értékesebb munkát végezhessenek, másrészt ők is fontosabbnak éreznék magukat az adott közösségben. Az embernek szüksége van arra, hogy fontosnak érezze magát. Ezáltal sikerélményhez is jutnának. Talán sok embert visszatartanának az újabb bűnelkövetéstől. — Hosszú évek hiányosságait pótolják azzal, hogy az általános iskolákban bevezették az erkölcsi nevelést. Bízom benne, hogy ennek hatása néhány év múlva a bűncselekmények számának csökkenésében is megmutatkozik. Mert a megelőzés egyik legfontosabb eszköze a helyes nevelés. — A társadalom tagjai sokat segíthetnek egymásnak is. Az örökös sietés a tartalmas emberi kapcsolatok rovására megy. Sokan panaszkodnak emiatt mostanában. Csaknem mindenkiben van pszichés feszültség, ami gyakran egy őszinte beszélgetéssel feloldható. Úgy vélem, az ilyen feszültségfeloldás sokat enyhítene a gyakorta emlegetett panaszon. Egy-egy a kellő lélektani pillanatban lefolytatott beszélgetés pedig az alkoholba meneküléstől, a neurózistól, vagy éppen a bűncselekmény elkövetéstől is visszatarthat . Az előre gyártott épületgépészeti szerkezetek alkalmazása még nem széles körű — állapították meg a II. Országos Szakipari Konferencián, ahol az építőipar egyre jelentősebb ágazatának helyzetét boncolgatták, megmutatva a lehetséges kivezető utat is. A konferencián elhangzottakat megerősítik a vállalati tapasztalatok. Pócza Lajos, az Országos Szakipari Vállalat igazgatója is megpróbálja felvillantani az általános, de annál bonyolultabb helyzet jellemzőit, mielőtt képet adna a munkálatok esztendő végi állásáról. A IV. ötéves terv során a generálkivitelező vállalatok nem csekély fejlődésen mentek keresztül. Egyre korszerűbb, ennél fogva hatékonyabb a gépesítettség, s az épületek szerkezetépítésére is a magasabb színvonal a jellemző. Mindez persze örvendetes, az viszont már kevésbé, hogy a fejlődéssel egyedül a befejező munkálatok felelőse, a szakipar nem tudott lépést tartani. Szakadék keletkezett, mondják a jelképek iránt fogékony szakemberek. Jóllehet, a megállapítás a lezárult tervidőszakra érvényes, a helyzet most sem rózsás. Mindent megtesznek azért, hogy a szakadék eltűnjön, ám a feszültségek felszámolása mellett egyéb teendő is van. Például az, hogy míg a jelen ötéves tervben az építőiparnak összesen 37, addig a szakiparnak 45 százalékkal kell növelnie a termelését. A munka javításának számos eszköze van, ezek egyike az ésszerűbb szervezés, amely egyébként az ORSZAK tevékenységének is egyik jellemzője. A vállalat munkájának 70—80 százalékát teszik ki a budapesti lakásépítkezések, de sajnos a rossz ütemezés miatt a második félévben olyan mennyiségű munka zúdul ránk, hogy csak nagy üggyelbajjal lehet elvégezni. Ez az idén is így van. Az első negyedévben a lakások 3,5 százalékát adtuk át, s most, az utolsó negyedben negyvenöt százalék vár ránk. Egész pontosan: az esztendő végéig még körülbelül 1800 lakás befejező munkáin kellene túllennünk. Ezek mellett persze ott vannak még a bölcsődék, óvodák, iskolák és az üzletek is. Az év elején akkora volt a lemaradás, hogy kénytelenek voltunk máshonnan átvezényelni munkásokat a lakásokra, hogy legalább a háromnegyedévi mérleg közelítse meg az előírt számokat. Az ORSZAK a Budapesti Lakásépítő Vállalat és a 43-as Állami Építőipari Vállalat területein dolgozik, így például Pesterzsébeten, Kispesten, Őrmezőn és Sashalmon. Végül is a terv teljesítése nem csak rajtuk múlik, s ez a feszültségek egyik forrása. Az esztendő végi hajrát most sem lehet elkerülni. Kőbányán és Pesterzsébeten nagyon elmaradtak az építők a szerkezeti szereléssel. A szakipari munkások nem tudták időben átvenni a munkaterületet. Mindemellett persze a vállalatnak más feladatai is vannak. Ezért törekszenek a jobb szervezésre és a rangsorolásra. — Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériummal egyetértésben kénytelenek vagyunk rangsorolni a tennivalókat. Előre el kell döntenünk, hogy a kapacitást mikor mely „frontvonalra” vezényeljük. Első helyen áll a fővárosi lakásépítés, ezután következembereket. Mert az egész társadalomnak érdeke, hogy minél több ember tudjon belső harmóniát teremteni önmagában és minél kevesebb pszichés feszültség vezessen a bűnözés útjára. A bűnözés egyidős az emberi társadalommal. A modern társadalmak évente milliárdokat fordítanak a megelőzésre, mert a bűnözés zavarja az emberi társadalom szabályszerű működését. Ha a társadalom tagjai segítenek a megelőzésben — és a beilleszkedésben —, ezzel tulajdonképpen önmagukon is segítenek. Császár Nagy László nek a kormány által kiemelt, s főleg a gyorsított beruházások, de ezek között is azok, amelyeket ebben az évben kell befejezni. Erre példa a Hilton Szálloda, vagy az észak -déli metró. A rangsorolás csak a kapacitás hatékonyságára vonatkozik, mert közben természetesen dolgozunk a paksi atomerőműnél, a Dunai Hőerőmű Vállalatnál, a kistarcsai kórház építésén, a Budavári palotában és sok más helyen is. Fontossági sorrendben végül azok a beruházások következnek, amelyek ugyan nem kiemeltek, de egy-egy városnak vagy megyének nagyon fontosak, s azok a speciális feladatok, amelyeket más vállalatnak nem tudnak kiadni. Ezekre példa lehet az Országház felújítása, a Tanácsakadémia, a dunaújvárosi uszoda, a margitszigeti Termál Szálló, vagy az Interszputnyik földi állomásának építése — sorolja Pócza Lajos igazgató. A legtöbb szó persze mindig a minőségről esik. Ha belépünk egy új lakásba, a beosztás elbírálása után a tapéta felrakásának hiányosságait, az ajtók vetemedésének mértékét, a műanyag padló esetleges fehólyagosodását, kunkorodását vesszük szemügyre. Sokszor találunk hibát, első látásra is. Tudják ezt a szakmunkások, de azt is, hogy a gyárakban is szükséges lenne szigorítani az elkészült anyagok minőségi osztályozását. Az idén elkészült lakásokban sikerült a korábbiaknál jobb munkát végeznünk, s az is nagy előrelépésnek számít, hogy az oly sok boszszúságra okot adó hiánypótlásokat még az idén be tudjuk fejezni. Ezek az eredmények az előírtnál is jobb műszaki felkészültségünknek, s persze a dolgozóknak köszönhetők, akik több kommunista szombaton bizonyították odaadásukat. Büszkék vagyunk arra is, hogy Orenburgban, saját gyártású szendvicspaneleinkből közmegelégedésre szép és jó épületeket sikerült készítenünk. Lényegében összeállt a vállalat jövő esztendei terve is. Eddigi lekötöttségük 140 százalékos, ennek megfelelő teljesítéséhez pontosan a hiányzó, csaknem ötszáz szakmunkásra lenne szükség. Elsősorban Budapesten küzdenek munkaerőgondokkal. A szakemberek általános véleménye az, hogy a szakipari munkások sok időt töltenek a helyszínen. Ez ugyan furcsán hangzik, de arról van szó, hogy sok mindent el lehet végezni a lakásokon kívül is, gondoljunk csak az előre elkészített és egy darabban beemelt fürdőszobákra, mellékhelyiségekre. A továbblépésért a kivitelezők központi telephelyén levő szakipari üzemek bővítésére van szükség. Az a cél, hogy ezek az üzemek megfelelően kiegészítsék egymást, s a vállalatok kezdeményezésére támaszkodva, központi koordinációval kialakuljon az országos hálózat. A szakipar is igyekszik hasznosítani az új, korszerű gépeket, berendezéseket, s szívesen alkalmaz újfajta anyagokat is. A minőség is csak akkor jobb, ha a felkészültség szintje minden munkaposzton magasabb. A szakmunkáshiányt is csak így lehet némileg hatástalanítani. Fehér Béla ORSZAK-finis Első helyen: Budapest lakásai Magyar Nemzet A kör bővítése Csongrádi n£pfront£l 1:az Akit csak egyszer is arra kértek az úgynevezett tömegkommunikáció művelői, mondana valami sajátosat, csak az adott városra, emberre, dologra jellemzőt, az ismeri e helyzet kínosságát. A megkérdezett ilyenkor tanácstalanul vakarja, töri a fejét, mit is mondjon. Hiszen ami a kívülállónak kuriózum, érdekesség, az neki a legmindennapibb, leghétköznapibb jelenség — az élete. A városias megye Molnár Sándor, Csongrád megye népfronttitkára is zavartan töpreng, mit is ragadjon ki hirtelenében a megyei népfront ötéves munkatervéből: — Csongrádot városias megyeként tartják számon, ezért egyik legfontosabb feladatunk a tágan értelmezett várospolitika folytatása — kezdi végül az első „specialitással”, s ez az egy mondata azonnal további gondolatokat vet fel. — A várospolitikát sokszor leszűkítve fogjuk fel, pedig ez a szó többet jelent az adott település fejlesztésénél. A városszépítő, -építő akció, társadalmi munkák mellett legalább olyan fontos a lakosság közérzetének, lakóhelyszeretetének erősítése. Ezt az ügyet a népfront elsősorban olyan fórumok megteremtésével szolgálhatja, ahol a vezetők, a falu, a város jövőjéről, a közeli időszak terveiről tájékoztathatják a helybelieket. A megyében is nagyon népszerűek az illetékes tisztségviselők részvételével megrendezett fórumok. A közeli hetekben a megye ötéves fejlesztési tervét ismertetik majd a Lakossággal. Ami a városias megyét illeti: a Csongrádban élők 67 százaléka városban lakik. Ez így nagyon szépen hangzik, ám város és város között óriási a különbség. Városi az is, aki Szeged belvárosában kétszoba összkomfortos lakásban él, de annak számít a beolvadt községben, tulajdonképpen falusi körülmények között élő ember is, vagy a Vásárhelytől 20 kilométerre, tanyán lakó, hiszen közigazgatási szempontból ez a terület még a városhoz tartozik. A népfrontmunkában mindezekre a sajátosságokra figyelnünk kell. Arra törekszünk, hogy a fejlettebb belterületek kedvezően hassanak a külső részekre, mutassák a fejlődés irányát. Csak egy példát mondok: Ásotthalmáról nemrég még az elmaradottság falujaként forgattak filmet. Ám azokat az embereket, akik tegnap még hittek a boszorkányok létezésében, sőt tettlegességhez folyamodtak a gonosznak kikiáltott személyekkel szemben, ma már busz szállítja mindennap a városba, ahol modern gépek és modern gondolkodású emberek között dolgoznak és változnak. Persze számolnunk kell azzal, hogy nemcsak a munkakörnyezet hat gondolkodásukra, életmódjukra, ők is hatást gyakorolnak erre. Szellemi erő Erdei Ferenc, a megye szülötte írta Magyar város című könyvében, hogy az alföldi mezővárosok és tanyás vidékük sajátos viszonya kedvező lehetőséget nyújt az országos méretű urbanizációhoz. A gondolat lényege és igazsága ma a regionális területfejlesztés korában élőbb, mint valaha. A városok és vonzáskörzetük közeledését a jogi szabályozás is igyekszik erősíteni, de az élő kapcsolat kialakulását a jog csak segítheti — megteremteni nem képes. — A falusi életkörülmények változtatásában különösen fontos szerepet játszik a városi értelmiség. Szegeden például akadémikusok, kutatók, műszaki és gazdasági szakemberek élnek és dolgoznak. Ezt a szellemi erőt nem bevonni a munkánkba vétek volna. De a falun élő agrárértelmiséget is igyekszünk megnyerni a mozgalom számára, hiszen helyzetük alapján ők a legalkalmasabbak a közvetítésre. A megye különböző felsőfokú intézményeinek hallgatóit nemcsak közvetlen utánpótlásként vesszük figyelembe, számítunk rájuk a jelenben is. A földrajzi nevek gyűjtését például nagyrészt szegedi egyetemisták végezték — szakmai gyakorlatuk ideje alatt. A kistelepüléseken, tanyán lakók életét természetesen nem elég a távolabbi központokból figyelni és irányítani. A megyei népesség 14 százalékát kitevő tanyasiak gondjaival, igényeivel 24 népfrontbizottság foglalkozik. Ismeretterjesztő előadásokkal, filmvetítésekkel, könyvtárszervezéssel , de ugyanígy élelmiszerellátásuk, közlekedésük javításával. A 140 helyi népfrontbizottság mindegyike a terület sajátosságainak megfelelően dolgozza ki a munkatervét. Ez a fokozott figyelem is hozzájárult ahhoz, hogy más megyéktől eltérően itt nem okozott nagyobb feszültséget a gazdasági, közigazgatási koncentráció. Az emberek nem azt bánják, ha az adott terület önálló tanácsa megszűnik, hanem a község elsorvasztásától félnek. Ha azt tapasztalják, hogy a közös tanács vagy a körzeti központban működő ÁFÉSZ szolgáltatásai, munkája az eddiginél magasabb színvonalon folyik, megszűnnek a panaszok, a kétségbeesett „mi lesz velünk” kérdések. Sosem szabad megfeledkezni arról, hogy az emberek érzékenyebben reagálnak ezekre a változtatásokra : megfelelő előkészítéssel, felvilágosítással és főként életkörülményeik javításával elkerülhetők a feszültségek. Szélesebb körben A népfront VI. kongresszusa is hangsúlyozta, hogy jobban be kell vonni a munkásokat a népfront tevékenységébe. A kongresszus egyik Csongrád megyei küldötte is foglalkozott ezzel a kérdéssel Szántó professzor, a megyei honismereti mozgalom lelkes szervezője, a helytörténeti munka kiszélesítését javasolta. Eddig inkább amolyan falusi tevékenységként folyt a gyűjtés, pedig a megye munkásmozgalmának, üzemeinek története is sok érdekes adat, ismeretlen összefüggés felbukkanásával biztat. Közismert ugyanis, hogy a felszabadulás után Csongrád megye fontos politikai események színhelye volt, a korabeli politikai dokumentumok felkutatása bizonyára megérné a fáradságot. Ez egyúttal a munkások bevonására is kedvező alkalmat nyújtana. De nemcsak a városban élők aránya magasabb az országos átlagnál, a gyengébbnek tartott netp „részesedése” is nagyobb, mint másutt. Ezért a megye vezetői a nők helyzetének javítását kiemelt feladatnak tekintik. A munkások és a nők bevonását szolgálják a különböző rendezvények, így a nők klubja, a békebarátsági klub, az üzemi klub. A megyei népfront közreműködésével ismét meghirdették a megyei településfejlesztési versenyt. A korábbi évekhez képest új vonás, hogy a helységek vezetői nemcsak az általános versenyfeltételeket kapták kézhez, konkrét javaslatokat is adtak a megyei szervek, hol, mire kellene elsősorban társadalmi munkákat szervezni. Természetesen ezek az ötletek csak orientálták a települések aktíváit, de nem vették el tőlük a saját kezdeményezés jogát. Végül egy kísérletről. Az ország néhány városában az idén próbaképp lakóhelyi ifjúsági parlamenteket tartottak, a népfront és a KISZ közös szervezésében. Csongrád megyében hat városban rendeztek ilyen tanácskozásokat. További sorsukról még korai lenne nyilatkozni, az eddigi tanácskozásokra jellemző nagy aktivitás azonban eloszlatja azokat az aggályokat, amelyek szerint a tanácstagi beszámolók feleslegessé teszik az effajta fórumok létrehozását. Hódmezővásárhelyen a fiatalok előzetesen kézhez kapták az eredményekről és a tervekről szóló jelentést, így felkészülten vitathatták meg a tanácselnök beszámolóját. Szegeden elsősorban a közlekedés és a kereskedelmi ellátás minőségét kifogásolták a résztvevők, de szóba került a Fiatalok otthonában élő családok lakáshoz jutásának kérdése is. A lakóhelyi ifjúsági parlamentek eredményességét nagymértékben segítette, hogy a tanács osztályvezetői is részt vettek ezeken a megbeszéléseken, így a kérdésekre a legilletékesebb személy azon melegében adhatott választ Javorniczky István 7