Magyar Nemzet, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-23 / 19. szám
Jí via és Líbia elítéli Izraelt, amiért folytatja agresszióját a palesztin nép és az arab országok ellen. Rámutatnak, hogy az igazságos és tartós rendezés alapja a megszállva tartott arab területek visszaszolgáltatása, s a palesztin nép nemzeti jogainak szavatolása — beleértve államalapítási jogát. Mhanon ílgabb utasítások a nehézfegyverek felkutatására A libanoni tűzszünetet ellenőrző négyes bizottság írásban rögzített parancsot küldött szét a polgárháborúban részt vett összes fél esetleg még elrejtett nehézfegyvereinek felkutatására és elkobzására. Az Al-Bairak című konzervatív napilap szombaton azt írta, az ország vezető szervei utasításokat adtak arra, hogy január 29-ig, a négyes bizottság legközelebbi üléséig egyszer és mindenkorra, végérvényesen rendezzék a nehézfegyverek begyűjtésének kérdését. Libanon jobboldali vezetői péntek óta tanácskoznak az ország jövőjéről. A vasárnapig tartó tanácskozáson Szolimán Frangié volt köztársasági elnök, Camille Chamoun, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, Pierre Cemajel, a falangista párt vezetője és Serbei Kaszszisz, a maronita szerzetesrend főnöke vesz részt. Camille Chamoun a találkozóval kapcsolatban az Al Amar című libanoni napilap munkatársának azt mondotta, hogy az összes libanoni népréteg „egymás mellett élésének új formulájáról” konzultálnak. E formula célja a mohamedán és a keresztény lakosság „átfogó egységének” megteremtése, a „súrlódás és a széthúzás gyökereinek felszámolása”. Az AP megjegyezte, a jobboldali politikus e nyilatkozata ellentétben áll korábbi kijelentéseivel, amelyekben a decentralizált kormányzat rendszerét szorgalmazta. Szombaton több libanoni napilap közölte Kamal Dzsumblattnak, a Haladó Szocialista Párt elnökének nyilatkozatát. A politikus e nyilatkozatban reagált egy kuvaiti napilapnak január elején közölt hírére, amely szerint Dzsumblatt azt tervezi, hogy visszavonul a politikai életből, lemond parlamenti mandátumáról és Indiában telepszik le. Dzsumblatt kijelentette: „Amit a sajtó és a rádió közölt , megfelel a valóságnak. Mihelyt a körülmények engedik, lemondok parlamenti mandátumomról.” Max Reimann temetése Düsseldorfból jelenti a TASZSZ. A nyugatnémet kommunisták, az ország demokratikus szervezeteinek képviselői kísérték szombaton utolsó útjára Max Reimannt, a Német Kommunista Párt tiszteletbeli elnökét, a német és a nemzeti munkásmozgalom kiemelkedő alakját. A düsseldorfi Philipshalléban több ezren, köztük 24 kommunista és munkáspárt küldöttei gyűltek össze a gyászünnepségre. Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke gyászbeszédében méltatta a kiemelkedő antifasiszta, békeharcos és demokrata életútját. Mies hangsúlyozta, hogy Max Reimann mindig állhatatosan fellépett a német dolgozók érdekeinek védelmében, következetes internacionalista, a Szovjetunió hű barátja volt. A gyászünnepséget követően több tízezer dolgozó kísérte a düsseldorfi munkásnegyed temetőjébe a kiemelkedő német kommunista földi maradványait. Carter első elnöki lépései Mozgalmas volt James Carternak, az Egyesült Államok új elnökének pénteki első hivatali napja. Első intézkedéseként az elnök kegyelmet adott a vietnami háború több százezer katonaszökevényének. Nem sokkal ezt követően a Fehér Házban rendkívüli tanácskozás zajlott le Carter energiaügyi tanácsadói, valamint 29 földgázszállítással foglalkozó nagyobb társaság képviselőinek részvételével. A találkozón megvitatták, milyen eszközzel lehet megoldást találni a hoszszú idő óta leghidegebb tél következtében kialakult tüzelőanyag-válságra. A szokatlanul hideg időjárás országszerte fokozott mértékben megnövelte a földgázfogyasztást. Az Egyesült Államok keleti és déli államaiban zavarok keletkeztek a szállításban is, úgyhogy a helyi hatóságok számos iskola és egyéb intézmény bezárására kényszerültek. A tüzelőanyaghiány következtében több száz üzemben és gyárban leállt a munka. Carter a tanácskozás során közölte: kérni fogja a kongresszust, hogy hozzon rendkívüli intézkedéseket a válság enyhítésére. Felszólította az amerikai állampolgárokat, hogy a tüzelőanyag-fogyasztás csökkentése érdekében a lakásokban elhelyezett fűtőberendezéseket maximálisan 18 Celsius fokig fűtsék fel. Carter nem fejtette ki részletesen, milyen intézkedéseket kér a kongresszustól. Pénteken az amerikai külügyminisztérium azzal a szokatlannak számító kéréssel fordult a kongresszushoz, hogy egyelőre ne foglalkozzék a török—amerikai támaszpontszerződéssel. Frederick Brown, a külügyminisztérium szóvivője annak a nézetének adott hangot, hogy az öt évre szóló egyezményt Gerald Ford elnök az új kormány képviselőivel folytatott tanácskozás nélkül terjesztette a képviselőház elé. Külügyminisztériumi források szerint a Carter-kormányzat csak akkor tervezi a Törökországgal kötendő megállapodás előterjesztését, ha hasonló egyezmény Görögországgal is létrejön. Az új kabinetnek ezt a tervét húzta keresztül Gerald Ford, aki hivatali idejének utolsó napjaiban meglepetésszerű gyorsasággal terjesztette elő a török—amerikai szerződést. Walter Mondalé ma indul el nyugati tájékoztató körútjára Heltai András, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Walter Mondale amerikai alelnök vasárnap tíznapos útra indul, hogy tájékoztassa a vezető tőkés országokat az új washingtoni kormányzat külpolitikai terveiről és szorosabb együttműködést javasoljon nekik. Az amerikai kormány illetékes vezetői szombaton azt hangsúlyozták a sajtónak: Mondale Carter elnök „kulcsembere” a fontos döntéseknél, ezért látogatása a brüsszeli NATO-központban, Bonnban, Londonban, Rómában, Párizsban és Tokióban nem formális jellegű. Jóllehet az új amerikai kormánynak még nem alakultak ki konkrét világpolitikai elgondolásai, egyik alapvető célja a szorosabb együttműködés szövetségeseivel. Mondale a többi között a tőkés válság további visszaszorításának módozatairól, a nyugati pénzügyi politikáról, energiakérdésekről, az atomfegyverek továbbterjedésének megakadályozásáról tárgyal majd vendéglátóival. Napirendre kerülnek a kelet- nyugati kapcsolatok, beleértve a Szovjetunióval tervezett újabbALT-megállapodást, továbbá a tőkés és a fejlődő országok viszonya. Mondale nem visz „tanácsot” az olasz kormánynak arról, íri az amerikai álláspont a kommunistáknak a kabinetben való részvétele kérdésében, de a kérdés valószínűleg napirendre kerül majd Rómában. A washingtoni hangsúlyok ellenére — jegyzik meg sajtókörökben —, Mondale feszített ütemű útja aligha ad többre lehetőséget, mint az új amerikai kormány és fő szövetségesei első, tájékozódó jellegű érintkezésére. Az alelnök egyik legfontosabb feladata, hogy felmérje: mi várható a vezető tőkés országok május—júniusra tervezett gazdasági csúcstalálkozóján, amelyen Carter elnök is részt vesz. Magyar Nemzet Edward Gierek zárszava a LE31P KB plénumán Varsóból jelenti az MTI. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága hatodik plenáris ülésének vitáját összegezve Edward Gerek első titkár mondott zárszót. Hangsúlyozta, hogy az egész ország fejlődésének alapvető fontosságú kérdése a mezőgazdaság és az élelmiszeripar átfogó és gyorsütemű előrehaladása. Kiemelte: a mezőgazdasági termelés növekedésétől függ a lakosság hús- és zsírellátásának javítása. Rámutatott, hogy az elmúlt hónapokban a problémák megoldására több jó döntés született. A mostani ötéves terv a korábbiaknál lényegesen nagyobb összegeket irányoz elő a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésére. Az állam óriási összegeket szán a korszerű élelmiszeripar kifejlesztésére. Ez széles körű lehetőségeket nyit a termelőkhöz közelálló kis feldolgozó üzemek létrehozására is, ami igen nagy jelentőségű lenne az élelmiszer-ellátás szempontjából — mondta Gierek. Biztosítani kell a nyugdíjhoz való jogot minden olyan gazdálkodónak — folytatta —, aki szerződéses termelést folytat, termékeit az államnak adja el, sok éven át dolgozott, elérte a nyugdíjkorhatárt és gazdaságát jó állapotban adja át utódának. A kedvezményeket ki kellene terjeszteni e nyugdíjasok családtagjaira is. Az öregségi nyugdíj összegét az állami átvevőhelyeken átadott és eladott termékek mennyiségétől függően kellene kialakítani. A LEMP KB első titkára aláhúzta, hogy a fejlett lengyel mezőgazdaság és élelmiszeripar megteremtéséhez az egész társadalom összefogása szükséges. Hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány változatlanul kitart a bevált mezőgazdaság-politika mellett. Provokáció az XDK bonni képvisselete ellen Bonnból jelenti az ADN. Szombaton a kora reggeli órákban újabb provokációt követtek el a Német Demokratikus Köztársaság bonni állandó képviseletének épülete ellen. Ismeretlen tettesek betörték a képviselet bejárati ajtajának üvegét és eddig nem ismert, erősen maró hatású gázt juttattak az épületbe. Röviddel ezt követően megállapították, hogy a képvisletnek az épületben tartózkodó alkalmazottait egészségi károsodás érte. Dr. Michel Kohl nagykövet, az NDK bonni állandó képviseletének vezetője szombaton felkereste dr. Jürgen Ruhfuss minisztériumi igazgatót, az NSZK szövetségi kancellári hivatalának osztályvezetőjét és élesen tiltakozott az NDK állandó képviselete ellen elkövetett merénylet miatt. Kohl nyomatékosan utalt az NSZK kormányának a diplomáciai kapcsolatokról szóló bécsi konvencióból eredő kötelezettségeire a misszió és munkatársai biztonságának és zavartalan munkafeltételei biztosítását illetően. Ruhfuss minisztériumi igazgató megfelelő intézkedések foganatosítását helyezte kilátásba. Rendkívüli választások Dániában Koppenhágából jelenti az AP és az AFP. Anker Jörgensen dán miniszterelnök szombaton kijelentette: szociáldemokrata kisebbségi kormánya elvesztette parlamenti szövetségeseinek támogatását. Jörgensen pártjának 54 helye van a 179 fős Folketingben. A Demokratikus Centrum, a Keresztény Néppárt, a Konzervatív Néppárt és a Liberális Párt (összesen 36 hely) támogatása azonban eddig 90:89 arányú, egy főnyi többséget biztosított számára a parlamentben a hét pártból álló ellenzékkel szemben. Jörgensen és pártjának vezetősége szombaton hajnalig tárgyalt a négy szövetséges párt vezetőivel, akik túlságosan „baloldalinak” tartják a kormány politikáját, és ezért megvonták parlamenti támogatásukat. A tárgyalások nem jártak eredménnyel. Anker Jörgensen szombaton este, a Folketing rendkívüli ülését hivatalosan bejelentette: 1077. február 15-én idő előtti parlamenti választásokat tartanak Dániában. Közölte, hogy a döntésről tájékoztatta II. Margit dán királynőt. .A súlyos gazdasági helyzetre tekintettel az olasz szakszervezetek engedtek a munkáltatókkal folytatott tárgyalásokon Rómából jelenti az MTI. Megegyezés született a szakszervezetek és a munkáltatók tárgyalásain, amelyek az olasz gazdasági helyzet jelenlegi kulcskérdése, a termelési költségek csökkentése körül folynak. A Confindustria (az ipari vállalkozók szövetsége) székházában a szakszervezetek és a munkáltatók között harmadik napja folyó újabb tárgyalási szakasz eredményeként végül szombatra sikerült megegyezni a feleknek abban, amit a szakszervezeteik önként ajánlottak fel. Luciano Lama, a CGIL főtitkára és Guido Carli, a Confindustria elnöke ezt a következőképpen foglalta össze: a vállalatok termelési költségeinek csökkentése érdekében a szakszervezetek lemondanak a végkielégítésként fizetett öszszegek egy részéről, hozzájárulnak ahhoz, hogy a kormány által eltörölt hét ünnepet munkanappá változtassák és, hogy ismét bevezessék a túlóráztatást, kötelezettséget vállalnak a munkahelyi hiányzások csökkentésére és a műszakok számának növelésére. A szakszervezetek számításai szerint ilyen módon a termelési költségek akár 15—20 százalékkal is csökkenthetők, növelhető a termelékenység és ezzel nő az olasz ipar versenyképessége. Csupa olyan engedményről van szó, amellyel a szakszervezetek — a gazdasági helyzet súlyosságára tekintettel a már egyszer kiharcolt vívmányokról mondtak le. Ennek ellenére a munkáltatók még mindig kevésnek tartják, amit kaptak és a kormánytól várnak további intézkedéseket. Suárez hétfőn ismét találkozik a spanyol ellenzék képviselőivel Adolfo Suárez spanyol miniszterelnök hétfő délután találkozik másodízben az ellenzék képviselőivel a választási törvénnyel kapcsolatos kérdések megvitatására. Az időpontban a kormányfő, valamint Francisco Fernandez Ordonez, a Szociáldemokrata Szövetség vezetője állapodott meg szombaton délelőtt. A kormánnyal folytatandó tárgyalások lebonyolításával megbízott „kilencek bizottsága” hattagú küldöttséggel képviselteti magát a miniszterelnök hivatalában. A delegáció tagjai a következők: Anton Canellas, a Katalán Demokratikus Unió főtitkára. Francisco Fernandez Ordonez, a Szociáldemokrata Szövetség elnöke, Felipe González, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkára, Jordi Pujol, a Katalán Demokratikus Platform főtitkára, Valentin Paz Andrade, a galíciai keresztény pártok képviseletében, valamint Enrique Tierno Galvan professzor, a Szocialista Néppárt elnöke. (New York, AP) A világszervezet székhelyén tudományos szimpozionon emlékeztek meg U Thant volt ENSZ-főtitkár születésének 68. évfordulójáról. Kurt Waldheim főtitkár méltatta az 1974-ben elhunyt U Thant érdemeit, hangsúlyozva, hogy nagy szerepe volt az 1964. évi ciprusi békefenntartó akcióban, az 1965-ös indiai —pakisztáni tűzszünet létrehozásában és felbecsülhetetlen értékű közvetítő tevékenységet folytatott 1962-ben, a kubai rakétaválság idején. *■ Vasdrnap, 1977. január .23. 4 Portugália icilJÓS CSGStd? MARADÉKTALAN a gazdaság elsőbbsége az idei esztendő Portugáliájában. A pénzügyek, a külkereskedelem és a termelés alakulása természetesen nem a követendő irányvonal kitűzése szempontjából lesz meghatározó. A tendencia már az elmúlt év derekán világosan kirajzolódott. A gazdaság tényei inkább afelől döntenek majd, hogy az adott irányvonalat mekkora súrlódással, mekkora döccenőkkel lehetséges követni. S kiélezett helyzetben — tehát, ha a kisebbségi szocialista párti kormánynak nem sikerül a gazdaságirányítás fölöttébb kényes egyensúlyozó mutatványa — még az is elképzelhető, hogy kibillen a politikai erőmérleg. Néhány, jól láthatóan egymáshoz kapcsolódó csontból áll mindössze a jelenlegi portugál gazdasági és politikai komplexum váza, ha lefejtjük róla a forrongó időszakban ráépült érzelmek és erkölcsi elvek meglehetősen lágy, szertefoszló anyagát. Az 1974-es fordulat végképp elaggott szervezet végóráját jelentette. A katonai hatalomátvétel végérvényesen lezárta a kolonizációs korszakot, ám egy olyan ország új típusú gondjait rakta át, folytonosan átalakuló és bizonytalan vezető politikus gárda nyakába, amelynek egész gazdaságszerkezete — a társadalmiról most nem szólva — mérhetetlenül elavult volt nyugat-európai környezetéhez képest. Salazar és Caetano fél évszázada a szinte teljes mozdulatlanságé volt. A gyarmatokról átemelhető profitot nem belső, portugáliai fejlesztésre használták, hanem holt fölhalmozásra, az arany- és devizatartalékok növelésére. Komolyabb ipari beruházásokba csak az utolsó egynéhány évben kezdtek. A mezőgazdaságra néhány alaptermény kizárólagosságát kényszerítették rá — a szőlőt-bort, a parafát, a paradicsomot és az olajbogyót*—, a társadalmi feszültség kialakulásának pedig azzal vágnak elébe, hogy az állami tartaléktőke egy részével mesterségesen alacsony szintre szorították le a létfenntartáshoz szükséges fogyasztási javak árát. NYUGATI ELEMZŐK mostanában gyakran fogalmaznak úgy, hogy az átalakulás két és fél esztendeje után az addig is „Európa szegényházaként” kezelt Portugália valóban azzá lett. A számok persze nem cáfolják az állítást, de az erkölcsi, a politikai felelősség kérdését elleplezik. Kényszerpályára került Portugália gyarmattartó múltja, földrajzi helyzete, az orientáció évszázados hagyományai, a társadalmi és a gazdasági berendezkedés objektív meghatározói, a tudat tehetetlenségi nyomatéka és még egy sor nehezen kikerülhető tényező miatt. Ezt a kényszerpályát látták meg Washingtonnál hamarabb azok a nyugat-európai szociáldemokrata pártok — elsősorban a nyugatnémet SPD —, amelyeknek stratégiai elgondolásaiba beleillett egy hozzájuk hasonló színezetű Portugália és később Spanyolország képzete, s mind politikai, mind gazdasági eszközeik kellőképpen erősek voltak ennek az irányzatnak az ösztönzésére. Így tehát teljesen fölösleges dolog lenne bárkin is számon kérni a szocializmus melletti elkötelezettségről tett korábbi nyilatkozatokat. A bank- és ipari tőke, a nagybirtokok társadalmasítására tett egykori intézkedések minőségileg átalakultak a politikai harcok eddigi eredményeinek a hatására, állami ellenőrzést biztosító intézkedésekké váltak, s az állam az adott esetben egy egészében és vitathatatlanul tőkés Portugália hatalmi gépezete. Ahhoz képest, hogy az eleve elmaradott Portugáliát akkor érték a világgazdaság válságjelenségei, amikor gyarmataitól meg kellett szabadulnia és amikor súlyos küzdelmek közepette új intézményekkel kellett helyettesítenie a megbénult és bénító régieket, tulajdonképpen nem is mondható megrendítően rossznak a gazdasági helyzet. Furcsa, de valószínűleg igaz, hogy elsősorban a korábbi alapvető hiba, a tőke nem termelő felhalmozása kínált mentőövet a politikai vihar felkorbácsolta vízen. Az arany- és devizatartalékokból lehetett mindmáig fedezni az egyre növekvő deficitet, pótolni a világpiaci árváltozások okozta hiányokat, betömni az importáruk drágulása, az export nehezedése és a termelékenység romlása által ütött rést. A tartalékokhoz ma már nemigen lehet hozzányúlni. Most kénytelen tehát elfogadni Lisszabon olyan politikai feltételeket, amelyeknek teljesítése nélkül a Nyugat nem hajlandó megadni a több százmillió dolláros, sőt több milliárdos hiteleket. VILÁGOS TÉNYSZÁMOK jelzőkövei tűzik ki a már vázolt politikai kényszerpálya vonalát: a portugál fizetési mérleg 1973-ban 329 millió dollár többlettel zárult, 1974- ben 570 millió, 1975-ben 1,02 milliárd, 1976-ban pedig 1,1 milliárd dolláros hiánnyal. "A pótlásra részben közvetlenül felhasználták a tartalékokat, részben pedig lekötötték azokat az 1976 végéig felvett csaknem egymilliárd dollárnyi rövid lejáratú hitel fedezeteként. Újabb, az Egyesült Államoktól várt 300 millió szolgálná a mérlegdeficit részleges kiegyenlítését és az elengedhetetlenül szükséges mértékű fogyasztásicikk-behozatalt. A gazdasági konjunktúrát előkészíteni, a beruházásokat ösztönözni mindebből egyáltalán nem lehet. A fejlesztés lehetőségét attól a másfél milliárd dollártól várja Lisszabon, amelyet a Nemzetközi Valuta Alap felügyelete alatt nyugati országok nagyobb csoportja helyezett kilátásba. A feltételek szigorúak, de a Soares-kormány kénytelen lesz elfogadni őket: Lisszabonnak pontosan meg kell határoznia, milyen módszerekkel kívánja irányítani a központi ellenőrzés alá vont iparágakat és pénzintézeteket; garantálnia kell,hogy nem hajt végre további államosításokat, könnyíti egyszersmind szavatolja a külföldi tőke bevitelét és szabad portugáliai felhasználását, leértékeli az esendőt és lazít a behozatalt korlátozó rendelkezéseken. Nem vitás, hogy ez beavatkozás, mégpedig egyáltalán nem is leplezett. De nemcsak az ország fizetési mérlege passzív. A Soares vezette Szocialista Párt politikai főkönyvében is a tartozásokat kimutató rovat szól nagy összegekről. S bár Soares megfegyelmezte pártját, az ma sem egységes. Ez a meglehetősen gyenge párt kormányoz kisebbségben, azon az ingatag talajon, hogy pillanatnyilag nincs olyan ellenzéki parlamenti párt, amelynek érdeke lenne a Soares-kabinet bukása. Tartózkodnak tehát az oppozíció pártjai a nemzetgyűlési szavazásokon, s éppígy óvakodnak egyelőre a véleménynyilvánítástól a háttérben a katonák, s a sorukból kiemelt államfő, a hallgatag, de adott esetben kétségkívül határozott Ramalho Eanes. Meg kell hagyni, eléggé baljós ez a nagy csend. Elvégre a portugálok túlnyomó többségét nem különösebben érdekli, honnan kotorja össze a kormányzat az éppen a felszínen tartó hiteleket, de annál inkább nyugtalanítja őket a volt gyarmatokról áttelepültekkel és a leszerelt katonákkal tizenhárom százalékosra növekedett munkanélküliség, változatlanul csaknem húszszázalékos pénzromlás és a kilátásba helyezett további takarékossági intézkedések lehetősége. S A TÖMEGINDULAT bizonyos fokú irányíthatóságára minden bizonnyal építenek azok a politikai körök, amelyek éppúgy meghatározóan tőkés stabilizációt óhajtanak Portugáliában, mint a Soares körül felsorakozó szocialista párti vezetés, de saját magukat kívánják a kormányon látni. Amennyiben pedig a jelentős külföldi tőketámogatást a szocialisták nem tudják majd elég hatékonyan felhasználni, akkor a hitelezők esetleg keresnek helyettük megbízhatóbb kezest. Futász Dezső