Magyar Nemzet, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

Ára: 1,20 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Vasárnap 1977. január 23 XXXIII. árfolyam 19. szám A világ­fórum színei A történelem hömpölygése közepette az egyes évek lát­szólag nem sokat számíta­nak. A nagyobb, az emberi­ség fejlődését meghatározó folyamatok kibontakozásá­hoz hosszabb idő szükséges, a­melyben az áramlatok már végzik a maguk törvénysze­rű munkáját, készítik elő az új medret, a felszínen viszont még alig érzékelhetők a vál­tozások. A korszakváltások, a nagy átmenetek szakaszában azonban minden felgyorsul, az ok és okozat közötti tá­volság lecsökken. Különös­képp igaz ez, amikor már kozmikus sebességgel szá­guldó égi járművekkel ren­delkezünk! E gondolatok ön­kéntelenül is foglalkoztatták a moszkvai világfórum részt­vevőit, azokat mindenesetre, akik jelen voltak az 1973-as világkongresszuson. Mert a három év valóban nem hosz­­szú idő, mégis annyi minden megváltozott ama bizonyos október óta, amikor a har­madik közel-keleti háború — éppen a kongresszus meg­nyitásakor — oly kritikus szakaszba lépett. A békeszerető erők világ­fóruma most januárban min­denekelőtt a megtett út fon­tosabb állomásait mérte fel. A három esztendőn belül a vietnami nép fiai s velük együtt Laosz és Kambodzsa függetlenségi harcosai olyan győzelmet arattak, amely megváltoztatta Délkelet- Ázsia társadalmi, politikai s nem utolsósorban katonai viszonyait. Vietnam küldöt­tei ma már nem a fegyveres küzdelem, hanem a két or­szágrész békés egyesítésé­nek, a hatalmas ütemben fo­lyó építőmunkának eredmé­nyeiről számoltak be. Dél- Európa keleti és nyugati szé­lén, Görögországban és Por­tugáliában fasiszta rendsze­rek omlottak össze s a spa­nyol nép szívós ellenállása nyomán az Ibériai-félsziget nagyobb országában is kez­denek határozottabbá válni a változás jelei. Helsinkiben harmincöt ország képviselői aláírásukkal kötelezték ma­gukat, hogy kontinensükön az enyhülés és az együttmű­ködés új korszakát teremtik meg. Afrikában széthullott a portugál gyarmati birodalom. Sajnos nem történt jelen­tősebb előrelépés a kérdések kérdésében, a leszerelésben, főként a hadászati támadó­fegyverek korlátozásában. A 115 ország képviselői annak a reményüknek adtak kife­jezést, hogy az új amerikai kormányzat hivatalba lépése után megnyílik az út a SALT-egyezmény megköté­se előtt. Ilyen értelmű volt Leonyid Brezsnyevnek a vi­lágfórumhoz intézett üzene­te. A világközvélemény kép­viselői teljesen egységesek voltak abban az állásfogla­lásukban, hogy a tömegek még aktívabb részvétele szükséges a leszerelési ta­nácskozások meggyorsításá­hoz és eredményességéhez. Fjodorov akadémikus, a világhírű időjárás-szakértő fejtette ki a környezet kato­nai célú átalakításának rop­pant veszélyeit. Ha az atom­bomba — mint mondotta — minden élőlény elpusztításá­val fenyegető rettenetes fegyver, akkor a „meteoroló­giai háború” — ahogy ma gyakran nevezik az ellensé­ges szándékú beavatkozást a természeti környezet rendjé­be — magában rejti azt a ve­szélyt, hogy az élet feltételei semmisülnek meg. Ez a felismerés mind szé­lesebb körben terjed, s vele együtt a felelősség érzete is. A békemozgalom további bővítésének lélektani ténye­zői tehát sűrűsödnek, a gyakorlati együttműködést azonban rejtett félelmek és idejétmúlt előítéletek még mindig akadályozzák. Ami­kor a tanácskozás közlemé­nye hangsúlyozza a résztve­vők politikai színskálájának jelentős gazdagodását , Ro­­mesh Chandra egyenesen „az enyhülés szivárványá­ról” beszélt —, akkor azt a kétségtelen eredményt fog­lalta össze, hogy a világhí­rűm munkájába olyan pár­tok és mozgalmak képviselői is bekapcsolódtak, akik ed­dig legalábbis három lépés távolságból szemlélték a szo­cialista országok és általá­ban a haladó irányzatok erő­feszítéseit. Ausztráliától Ka­nadáig és Dél-Amerikától a skandináv államokig hatal­mon levő polgári és szociál­demokrata pártok parlamen­ti képviselői, szenátorai lát­ták immár elengedhetetlen­nek a kapcsolatok felvételét a békéért küzdő legnagyobb nemzetközi­­mozgalommal. Olyan közéleti személyisé­gek tehát, akiknek szerepük van hazájuk politikájának alakításában, a döntési mechanizmusban. A dialógushoz elegendő az egyetértés néhány főkérdés­ben, s a párbeszéd nem azt jelenti, hogy az ellentétes nézeteket a végső eredmény érdekében a szőnyeg alá söp­­rik. Éles elvi vitáknak vol­tunk tanúi, amelyek nem az eszmék feladásával, nem is valamilyen időleges kompro­misszum megszerkesztésével értek véget, hanem a szük­séges és lehetséges együtt­működési területek megha­tározásával, a határok vagy még inkább korlátok kijelö­lésével s így a konszenzus létrejöttével. A mozgalom története — jövőre lesz har­minc esztendős — bizonyít­ja ugyanakkor, hogy az is­métlődő találkozások, elmé­lyülő dialógusok a hevesek és a higgadtak, a radikálisok és a konzervatívok, a mate­rialisták és a vallásosak kö­zött a békés egymás mellett éléstől a békés együttműkö­dés irányába mozdították el a korlátokat, s így növelték a közös akciók, az együttes cselekvések területét. A vi­lágtalálkozók eredményei nem közvetlenül, hanem bi­zonyos érlelődési szakasz után jelentkeznek a nemzet­közi kapcsolatokban. Újabb akadályok eltávolításának, torlaszok lebontásának, ál­lamközi megállapodások lét­rejöttének igénye a legtöbb esetben először ilyen össze­jövetelek eszmecseréin fogal­mazódott meg, s vált a köz­vélemény követelésévé. Szükséges továbbá meg­említeni, hogy a magyar bé­kemozgalom küldöttsége te­vékenyen vett részt a világ­fórum munkájában; mind a plenáris ülésen, mind a ti­zenhárom vitacsoportban ki­fejtettük álláspontunkat, amit röviden így foglalhat­nék össze: enyhülés, leszere­lés, béke. Pethy Tibor A francia államfő Szaúd-Arábiában Előtérben a közel-keleti békeértekezlet felújítása A külpolitikai helyzet AZ ARAB ORSZÁGOKKAL kapcsolatos események állnak a nemzetközi érdeklődés előterében a hét végén. Lecsillapodtak az indulatok Egyiptomban az elmúlt napok tiltakozó megmoz­dulásai után, de a letartóztatások sorozata és a korábban őri­zetbe vettek kihallgatása tovább folytatódik. A hatóságok a je­­lek szerint baloldalinak ismert személyiségekre próbálják hárítani a felelősséget a villongásokért. A sajtó igen szélsőséges vádakat hangoztat a letartóztatottakról. Ki nem mondottan puccskísérletért teszik felelőssé őket. Az Al Ahram szerint „fel kívánták égetni Kairót és el akarták foglalni az Arab Liga székházát”. Szadat elnök szombaton összehívta az egyiptomi legfelső politikai vezetést és áttekintette a szükségessé vált intézkedéseket. Az egyiptomi államfő péntek este, a válság ki­robbanása óta másodízben telefonon beszélt Asszad szíriai elnökkel. A jugoszláv lapok részletesen foglalkoznak az egyiptomi eseményekkel, egyéb okok miatt azért is, mert az eredeti el­képzelések szerint Tito elnöknek a héten Kairóban kellett volna tárgyalnia. Az elemzések rámutatnak: az arab ország hatóságai képtelen vádakkal igyekeznek kommunistákat fele­lőssé tenni a történtekért, noha megállapítható, hogy a tiltako­zás gyökerei mélyebbre nyúlnak és szerteágazóbbak. Az MTI tudósítója mindehhez hozzáfűzi, hogy Belgrádban semmi sem támasztja alá azt a Kairóban kiadott közleményt, amely szerint Tito elnök egyiptomi látogatását Bijedics kormányfő tragikus halála miatt kellett volna elhalasztani. A belgrádi sajtó erről az állítólagos jugoszláv kérésről nem tett említést A moszkvai Pravda kairói tudósítója hírmagyarázatában az egyiptomi gazdaság gondjait hangsúlyozza, rámutatva, hogy az ország lényegesen többet fogyaszt, mint amennyit termel, a Nyugat felé való orientálódás pedig Egyiptom kereskedelmi mérlegének jelentős deficitjéhez vezetett. Egyre szembetűnőbb a szakadék a szegények és a gazdagok között, aminek fő oka — jegy­zi meg a szovjet laptudósító — a ,,nyitott kapuk” poli­tikája, amely szavatolja a külföldi tőkebehatolást az iparba, mezőgazdaságba és a pénzügyi életbe. Gazdasági és politikai szempontból egyaránt fontosnak ítélte szaúd-arábiai látogatását Giscard d’Estaing francia államfő, s ezért nem törölte ezt az utat idei programjából, amelyet egyébként a bonyolult belpolitikai helyzetre tekintettel az ere­detileg tervezetthez képest jelentősen megkurtított. A francia elnök szombaton indult Rijadba. Tárgyalásainak várható téma­körét illetően megfigyelők arra utalnak, hogy Szaúd-Arábiából érkezik a francia olaj behozatalnak körülbelül egyharmada. Másfelől viszont Rijad egyelőre igen szűk lehetőségeket kínál a francia export számára. Szaúd-Arábia vevői közül a második legnagyobb Franciaország, szállítóként azonban szinte jelen­téktelen — a francia áruk a szaúdi behozatalnak mindössze 4,1 százalékát adják. Párizs elsősorban hadiipara számára lát bővíthető felvevőpiacot Szaúd-Arábiában. Az elmúlt huszonnégy óra híreihez tartozik, hogy ismét kor­mányválság van Dániában: Jörgensen szociáldemokrata ki­sebbségi kabinetje elvesztette parlamenti szövetségeseinek tá­mogatását. A miniszterelnök szerint valószínű, hogy idő előtti parlamenti választásokban keresik majd a megoldást. Anker Jörgensen kormánya az 1975 januárjában megtartott rendkívüli Folketing-választásokat követően, hosszabb pártközi egyeztető huzavona után került hatalomra. Gisrard dTstaing Rijadba érkezeit Baracs Dénes, az MTI pá­rizsi tudósítója jelenti: Gis­card d’Estaing francia köztár­sasági elnök szombaton egy szuperszonikus Concorde-gép fedélzetén négynapos hivata­los látogatásra­­Szaúd-Arábiá­­ba utazott. Az államfő, aki a bonyolult belpolitikai helyzet­re való tekintettel jelentősen csökkentette idei külföldi uta­zásainak programját, ragasz­kodott e már korábban kitű­zött és a francia gazdasági­­poltikai érdekek szempontjá­ból fontos látogatáshoz. A királyság Franciaország legfontosabb olajszállítója: ta­valy csaknem negyvenmillió tonna olaj érkezett a francia kikötőkbe Szaúd-Arábiából,­ több mint 17 milliárd frank értékben. Ez a francia olaj­behozatalnak mintegy harma­dát jeleníti. Párizs számára különösen megnőtt a szaúd­­arábiai olaj jelentősége azóta, hogy az OPEC legutóbbi ta­nácskozásán Szaúd-Arábia a többi OPEC-országgal ellen­tétben csak ötszázalékos olaj­­áremelésre volt hajlandó, és így a szaúd-arábiai olaj öt százalékkal olcsóbb lehet a francia piacon is. Párizs igyekszik a szerző­désben még nem rögzített vá­sárlásokat Szaúd-Arábiában eszközölni. Ugyanakkor azon­ban Rijad — Iránnal ellentét­ben — a francia export szá­mára csak nagyon csekély lehe­tőségeket kínál. Franciaország Szaúd-Arábia vevőinek sorá­ban a második helyen áll, szállítói sorában azonban „do­bogóra sem léphet”, a francia áruk a szaúd-arábiai behoza­tal 4,1 százalékát teszik ki. Politikai téren Szaúd-Arábia nyugatbarát beállítottsága igen fontos a francia vezetők számára, különös tekintettel arra, hogy a szaúd-arábiai ve­zetők az utóbbi időben nem is nagyon titkolják érdeklődésü­ket a nyugat-európai politi­kai fejlődés iránt. A párizsi megfigyelők emlékeztetnek ar­ra, hogy Jamani herceg egy legutóbbi sajtóinterjújában ki­jelentette: aggasztja az erőtel­jes vezetés hiánya a nyugati országokban. Szaúd-Arábia nem akarja, hogy Franciaor­szágban vagy Olaszországban „egy kommunista rezsim” jus­­son hatalomra. A Le Figaro éppen ezért úgy vélekedik, hogy a francia államfő és Khaled király tárgyalásain szó lesz a francia belpolitikai helyzetről is. A francia államfő szombaton délután megérkezett Rijádba. Az AFP tudósításából kitűnik, hogy a francia elnök elsősor­ban a genfi közel-keleti béke­­konferencia felújításáról, az úgynevezett „észak—déli pár­ beszédről", Djibouti független­ségeinek lehetőségéről, az arab országok hadiiparának, fejlesz­tésében való francia részvétel­ről, valamint Franciaország­nak Szaúd-Arábia ötéves fej­lesztési tervében való közre­működéséről fog tárgyalni. Szaud Al-Fejszál szaúd-ará­biai külügyminiszter a Le Monde hasábjain megjelent nyilatkozatában közölte, hogy országa még nem hozott sem­miféle határozatot a kőolajki­termelés növelésére — írja a Reuter. A nyilatkozatot közölve a Le Monde megjegyezte, hogy az ellentmond Ahmed Zaki Ja­mani szaúd-arábiai olajipari miniszter kijelentéseinek, ame­lyeket január 10-én a Middle East Economic Survey közölt. A szaúd-arábiai miniszter sze­rint bizonyos fölös mennyiségű kőolajat áruba fognak bocsáta­ni a kormány termelésnövelési határozatának megfelelően. Kairói najlóvitd­ak letartóztatott baloldaliak ellen Kairóból jelenti az AFP és a UPI. Ibrahim Kaljubi egyip­­tomi főügyész szombaton kö­zölte, hogy az országban ked­den kirobbant zavargások so­rán összesen 79-en vesztették életüket, közülük Kairóban 44-en. A sebesültek száma 566. A főügyész szerint a letartóz­tatottak közül 1063-at megha­tározatlan ideig fogságban tar­tanak, 160 serdülő korút javí­tóintézetbe küldenek. A 12 éven aluli gyermekeket haza­engedték. Az MTI írja, hogy a letar­tóztatottak­­közül negyvenöten számíthatók az úgynevezett Egyiptomi Munkások Kom­munista Pártja szervezetéhez. Hivatalos közlemény szerint rajtuk kívül még nagyszámú ,,kommunistát és alnasszeris­­tát” hallgatnak ki a hatóságok. Ki nem mondottan puccskísér­letért teszik felelőssé őket. Az Al Ahram szerint „fel kíván­ták égetni egész Kairót, el akarták foglalni az Arab Liga székházát, a televízió épüle­tét, számos szállodát”. A le­­tartóztatási hullám a vidéki vá­rosokra is átterjedt. Pénteken este és szombaton Manszurá­­ban, Béni Szuezben, Szuezben és Alexandriában vettek őri­zetbe baloldalinak ismert sze­mélyeket. Az élet egyébként visszatért a normális kerékvágásba. A tömegközlekedésben vannak csupán kisebb fennakadások. Ennek oka az, hogy a zavar­gások idején Kairóban 289 autóbuszt, 40 trolibuszt, 47 vil­lamost rongáltak vagy semmi­sítettek meg teljesen. Szombaton Szadat elnök összehívta az egyiptomi legfel­ső politikai vezetést és átte­kintette azokat az intézkedé­seket, amelyeket a zavargások tettek szükségessé. A kairói rádió szerint az egyiptomi politikai vezetés szombati ülése „fontos politi­kai és gazdasági döntéseket készített elő”, részletes kom­münikét azonban nem adtak ki az ülésről. Ugyanezen a napon a gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes veze­tésével — a gazdasági tárcák minisztereinek részvételével — kerekasztal-értekezlet ült ösz­­sze. A kairói reggeli lapok sze­rint Egyiptom csak sürgős külső támogatással tudja kon­szolidálni a helyzetet, és — miként több újság is kiemeli — az arab államok „kötelesek­­segíteni Egyiptomon, amely az arab nemzet védelmében har­colt fegyvereivel, és gazdasági­ helyzete ennek következtében romlott le”. Dr. Abdul Halim Mahmud, az Al Azhar nagysejkje (a mu­zulmán világ egyik legna­gyobb egyházi méltósága) fel­hívást intézett az arab kon­zervatív államok vezetőihez. „Egyiptom számos iszlám ve­zetőnek és gondolkodónak ad otthont. Nincs helyük itt a kommunistáknak” — írta üze­netében a nagysejk. A TASZSZ jelentette, hogy az egyházi vezetők utasításá­ra pénteken minden egyipto­mi mecsetben kommunista­­ellenes prédikációt tartottak. A városok utcáin továbbra is katonai járőrök cirkálnak, Szadat elnök rezidenciáját harckocsik őrzik. A helváni fémkohászati kombinát és számos más iparvállalat mun­kásai sztrájkolnak. Szombaton délután a kairói kormányzó feloldotta a kijárá­si tilalmat. Idézi a TASZSZ az AFP Tel Aviv-i jelentését, misze­rint Peresz izraeli hadügymi­niszter közölte, hogy az egyiptomiak a Sinai-félsziget­ről csapatokat vontak vissza az ország belsejébe a lázongás elfojtására. Slelgrádban közvetve érzékeltetik: Tito elnök egyiptomi látogatása nem Hijedics halála miatt maradt el Belgrádból jelenti az MTI tudósítója. Az elmúlt napok­ban a jugoszláv sajtó képek­kel illusztrált részletes jelen­tésekben számolt be az Egyip­tomban, az áremelések miatt kirobbant tüntetésekről és az ezt követő súlyos összecsapá­sokról. A lapok tájékoztattak a feszültség enyhüléséről és arról is beszámoltak, hogy az egyiptomi hatóságok megpró­bálták a történtekért a fele­lősséget a kommunistákra há­rítani. A sajtó ezzel összefüg­gésben rámutat arra, hogy „bármi legyen is a vizsgálat eredménye, már most meg­állapítható, hogy a­ tiltakozá­sok gyökerei mélyebbre nyúl­nak és szerteágazóbbak”. Belgrádban egyébként sem­mi sem támasztja alá azt a né­hány nappal ezelőtt­i Bije­dics kormányfő tragikus ha­lála után és két nappal Tito elnök tervezett egyiptomi láto­gatása előtt­­ Kairóban ki­adott közleményt, hogy a ter­vezett magas szintű látogatást a jugoszláv kormányfő halála miatt kellett elhalasztani. Er­ről az állítólagos jugoszláv ké­résről a belgrádi sajtó nem tett említést. A jugoszláv la­pok Tito líbiai látogatásának befejeztével — amely egybe­esett volna az egyiptomi út kezdetével — rövid hírt kö­zöltek, amely szerint az elnök egyiptomi látogatását „Tito és Szadat üzenetváltása után ké­sőbbi időpontra halasztották”. Mint a TASSZ hírül adja, Belgrádban és Tripoliban kö­zös közleményt hoztak nyilvá­nosságra Tito jugoszláv elnök líbiai látogatásáról és Kadhafi elnökkel folytatott tárgyalásai­ról. Az okmányban Jugoszláv

Next