Magyar Nemzet, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-01 / 26. szám

5601 Békéscseré­, Derkovich sói Ten­jon: 12­ 529 Fostok ■*,Magyar Nemzet ~~ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA •« Tél d­rvoban A gazdálkodó parasztem­berek szokása volt tél dere­kán alaposan széjjelnézni a portán. Számba vették az is­tállóban, ólakban állataikat, a kocsiszínben a földműve­léshez, termeléshez szüksé­ges szerszámokat, az udva­ron, kamrában, padláson, pincében a szálas és szemes takarmányt. Elmúlt Pár nap­ja — mondogatták — s kife­lé megyünk a télből. A javí­tásra szoruló szerszámokat ebben az időszakban vitték el a kovács- és bognárműhe­lyekbe, hogy tavasszal jó ál­lapotban vehessék majd őket használatba. S ha takar­mánykészletüknek legalább a fele ez idő tájt még meg­volt, jóleső érzéssel állapí­tották meg, hogy a tél hátra­levő részében komolyabb gondjuk nem lesz, nyugod­tan várhatják a tavasz ér­kezését. Ez a régi szokás változott, korszerűbb formában ugyan, de megvan ma is. Mező­­gazdaságunkban jelenleg is a tél dereka a számvetés, a fel­készülés időszaka. Természe­tesen ezt a teendőt ma már nem egyes emberek végzik, hanem hozzáértő bizottságok veszik számba a mezőgazda­­sági üzemek, termelőszövet­kezetek állat- és gépállomá­nyát, takarmánykészletét, a könyvelés nyelvén álló­ vagy f­ogyóeszk­özn­ek nevezett minden értékét, vagyonát. A termelőmunkához szükséges gépek, munkaeszközök javí­tását, karbantartását zömé­ben szintén ezekben a na­pokban végzik. Az idei év­nek ugyan már a második hónapjában járunk, de ter­melőszövetkezeteinkben tu­lajdonképpen most zárul le a múlt esztendő, a zárszám­adó közgyűléseken. S ezek a múlt év sikereit, hibáit fel­táró zárszámadások adják meg az alapját további ten­nivalóknak az idei esztendő gazdálkodási, termelési ter­­veinek elkészítéséhez, a min­denre kiterjedő gondos fel­készülésnek. A mezőgazdaság termelési munkálataira a felkészülés eddig sem volt egyszerű, nem volt könnyű feladat, de most egy kicsit a szokásosnál még nehezebb. Még körültekin­tőbb, még gondosabb mun­kát követel meg. A múlt években elért szép sikereket, a jelentősen megnövekedett termelési eredményeket, to­vább kívánjuk emelni, to­vább akarjuk gyarapítani. Mindez nem kis mértékben függ attól, mezőgazdaságunk dolgozói hogyan készülnek fel a megnövekedett felada­tok teljesítésér­e. Mit tesz­nek már most és mit tesz­nek a következő hetekben, hónapokban annak érdeké­­ben, hogy a „kívánjuk”, az „akarjuk” valósággá váljon, hogy a jó állattenyésztésben, növénytermelésben egyaránt elérjük a kitűzött célokat. Vitathatatlan, hogy a mező­gazdaságunk termelésének hétszázalékos növelése egyet­len évben sok munkát igénylő, komoly erőfeszítése­ket követelő feladatot jelent, de elérhető. Az adottságok megvannak hozzá, vagy rö­vid idő alatt megteremthe­tők. Kom­ányzatunk­ nem csupán elvárja mezőgazdasá­gunk dolgozóitól a termelé­sük jelentős növelését, de se­gítséget, támogatást is biz­tosít hozzá. Jól tudjuk azt is, hogy társadalmunk sem te­kinti mezőgazdasági dol­gozóinknak a termelés, a nemzeti jövedelem növelé­séért folyó erőfeszítéseit „pa­raszti problémának”, hanem egész népünk érdekében végzett hasznos cselekedet­nek, mindannyiunk ügyének. Az első lépésektől mindig sok függő­s mezőgazdasá­gunk számára az indulás je­lenleg biztató. Őszi vetéseink jól teleltek. Szántóföldjeink, ker­tjeink megfelelően előké­szítve várják a tavaszt. Ál­latállományunk, ha szerény m­ér­tékben is, gyarapodott. A szervezettség, a tervsze­­rűség egyre színvonalasabb mezőgazdasági üzemeinkben. A gépellátás, s a gépek meg­felelő hasznosítása szintén jónak mondható. De a leg­több reményre, bizakodásra mégis a mezőgazdaságunk dolgozóinak a hangulata jo­gosít fel. Termelőszövetke­zeti vezetőink, szakembe­reink éppen úgy, mint a tag­,­ság, hittel, bizakodással te­kint az idei év elé. A jelentő­sen megemelt termelési ter­vekről egymás között is so­kat beszélgetnek, vitatkoz­nak. Rajtunk nem múlik — mondogatják —, megoldot­tunk mi már sok nehéz fel­adatot, s a siker­ért az idén is mindent megteszünk. Érzik nem csupán felelősségüket, hanem az erőt is, a szocia­lista mezőgazdaságban rejlő, s eddig még nem minden ré­szében kihasznált erőt. Ez ébreszt mezőgazdaságunk dolgozóiban reményt, hitet, akaratot és cselekvési vá­gyat. Többet akarnánk ma­gunknak is — hangoztatják —, de ehhez többet is szüksé­ges termelnünk, mivel töb­bet várni, többet kapni csak úgy lehet, ha növeljük a ter­melést, ha megtesszük köte­lességünket. A zárszámadások előtt, a zárszámadásokon éppen úgy, mint a téli estéken így be­szélnek mezőgazdaságunk dolgozói. Jóleső érzés hall­gatni őket. Olvasnak, tudnak a világgazdasági gondokról, az életünkre gyakorolt hatá­sáról, de nem ezen kesereg­nek, hanem a rájuk váró fel­adatok elvégzésére készül­nek, őszinte bizakodással, tenniakarással. Elsősorban abban biza­kodnak, hogy az idén a nö­vénytermelésben érnek el je­lentős termésnövekedést. Megvan hozzá minden adott­ság. Az idén több műtrágyá­ra, a gépesítés növelésére, s az öntözött terület bővítésére számítanak. Bíznak abban is, hogy az időjárás sem lesz olyan szeszélyes és mostoha, mint tavaly volt, s a zöldség- és gyümölcstermelés növelé­séért való fáradozásuk sem lesz hiábavaló. Természete­sen számolnak a vár­ható és előre nem látható nehézsé­gekkel is, de ez csupán óva­tosságra, még alaposabb fel­készülésre készteti mezőgaz­daságunk dolgozóit. Bizako­dásukat nem csökkenti. Nánási László Megkezdődtek a magyar-jugoszláv külügyminiszteri tárgyalások A külpolitikai helyzet AZ EURÓPAI BIZTONSÁG, földrészünk jelene és jövője számos fontos megbeszélés első számú témája, különös tekin­tettel arra, hogy júniusban Belgrádban ismét összeülnek a hel­sinki záróokmányt aláíró országok képviselői. A Tanjug hír­­ügynökség ebből a szempontból is méltatta a jugoszláv külügy­miniszter hivatalos, baráti látogatását hazánkban. Paja Fri­gyes és Milos Minics megkezdte tárgyalásait, amelyeket a ju­goszláv távirati iroda európai viszonylatban is figyelemre mél­tónak nevezett. Mint a hírmagyarázó kifejtette: az eszmecseré­ken bizonyosan szóba kerülnek a belgrádi konferencia előké­születei, a közel-keleti problémák és a világgazdasági helyzet egyes kérdései. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez, kedvező feltételeket nyújt az a tény, hogy Magyarország és Jugoszlávia között nincsenek rendezetlen kérdések. Ugyancsak a belgrádi, az európai biztonsággal összefüggő konferencia előzetesének tekinthető kilenc európai semleges állam összejövetele a jugoszláv fővárosban. A Közös Piac tag­országainak külügyminiszterei Londonban gyűltek össze és a konzultáció egyik központi feladata szintén a belgrádi konfe­rencia előkészítése. A kilencek megkísérelték, hogy egységes álláspontra jussanak, azonosan mérjék föl a helsinki csúcs­­találkozó óta eltelt időszakot. Az EGK — a jelek szerint — a „harmadik kosár”-nak szándékozik aránytalanul nagy figyel­met szentelni. A londoni eszmecsere bizonyosan alátámasztja majd Chnoupek csehszlovák külügyminiszter nyilatkozatát. Ebben hangsúlyozta: továbbra is vannak olyan nyugati erők, amelyek tagadják az összeurópai találkozó jelentőségét, s a záródokumentumnak csak egyes fejezeteit emelik ki. A cseh­szlovák diplomácia vezetője leszögezte, hogy Csehszlovákia ratifikálta az emberi jogokról szóló nemzetközi megállapodást, a gazdasági információcsere bővítésére törekszik, támogatja az idegenforgalmat, szélesíti a kulturális kapcsolatokat. Az enyhülési folyamatot el kell mélyíteni — mondotta a külügy­miniszter. Küszöbönálló közel-keleti körútja előtt nyilatkozott Wald­­haim ENSZ-t­itkár . Az AFC televíziónak, adati­­nterjú .jában többi között arról szólt, hogy a közel-keleti tárgyalások fel­újítására készek a szemben álló felek és mindkét részről na­gyobb rugalmasság tapasztalható. A genfi konferencia felújí­tását kívánják, noha eljárási kérdésekben vannak nézeteltéré­sek, kivált a tekintetben, hogy miként oldják meg a PFSZ képviseletét. Waldheim ezt döntő fontosságúnak mondotta, de kifejtette ama véleményét is, hogy „az araboknak is el kell ismerniük Izrael Állam létét” amire — benyomása szerint — most hajlandónak mutatkoznak. A világszervezet első számú tisztségviselője Ciprusról szólván annyit jegyzett meg, hogy Makariosz és Denktas legutóbbi találkozója jó politikai légkört teremtett, noha természetesen nem eredményezhetett végleges megoldást. Az amerikai alelnök Tokióban zárja le a nyugati szövetsé­gesekkel folytatott megbeszéléssorozatot. Walter Mondale a japán kormányfővel a nyugati gazdasági csúcsértekezlet he­lyéről és időpontjáról is tanácskozott­, és megvitatták a Dél- Ko­reában állomásozó amerikai szárazföldi csapatok kivonásá­nak esetleges tervét­ is. Fukuda miniszterelnök márciusban láto­gat az Egyesült Államokba, s a tokiói parlament ülésszakának megnyitóján hangsúlyozta, hogy fokozni kívánja az együttmű­ködést az Egyesült Államokkal, illetve Nyugat-Európával. A K­­SZKIP Központi b­izottságának határozata az Októberi Forradalom hatvanadik évfordulójáról Moszkvából jelenti az MTI. Az SZKP Központi Bizottsá­ga hétfőn határozatot foga­dott el a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulójáról. A jubileumi doku­mentum részletes, átfogó elemzést ad a győzelmes szo­cializmus országának fejlődé­séről, az Októberi Forradalom világtörténelmi jelentőségéről, a szovjet társadalom, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom helyzetéről, ál­talában a nemzetközi viszo­nyokról. A 60. évforduló­n állapítja meg a határozat — fontos mérföldkő a szovjet nép életé­ben, az egész nemzetközi fel­szabadító mozgalom fejlődé­sében. A Szovjetunió, az egész haladó emberiség a szocializ­mus új győzelmeinek, Marx, Engels, Lenin és a proletár internacionalizmus diadalmas eszméinek jegyében köszönti ezt a jubileumot. A legfonlosűib­b eredmény A szovjet nép önfeláldozó munkájának legfontosabb eredménye — állapította meg a Központi Bizottság — a fejlett szocialista társadalom megteremtése volt, amelyben mindinkább feltárulnak a szo­cializmus alkotó lehetőségei, humánus lényege. Ezt a társa­dalmat, amely törvényszerű fejlődési szakasz a kommu­nista társadalomhoz vezető úton, a tudományos-műszaki forradalom és a társadalmi­gazdasági rendszer előnyeinek egyesítése jellemzi. Az SZKP kidolgozta és kö­vetkezetesen végrehajtja hosz­­szú lejáratú gazdasági straté­giáját, amelynek legfőbb célja a szovjet nép anyagi és kultu­rális életszínvonalának szünte­len emelése. Változások mentek végbe a szovjet társadalomban is, foly­tatódik az osztálykülönbségek elmosódása. A munkásosztály, a kolhozparasztság és a népi értelmiség szövetsége új törté­nelmi közösséget hozott létre, amelyet szovjet népnek neve­zünk. Szilárd és megbontha­tatlan az országban élő nem­zetek és népcsoportok barát­sága és egysége. A szocialista társadalom fej­lődésének jelenlegi szakaszát a szocialista állam további erősödése, a szocialista demok­rácia szüntelen fejlődése jel­lemzi. Ebben a szakaszban to­vább erősödik a párt vezető szerepe a társadalomban. Óriá­si jelentősége van a Központi Bizottság és annak Leonyid Brezsnyev v­ezette Politikai Bizottsága tevékenységének. Gyökeres változás ment vég­ be a nemzetközi erőviszonyok­ban. A világszocializmus ereje és példája megsokszorozta a nemzetközi munkásosztály for­radalmi lehetőségeit, elősegí­tette az egész felszabadító mozgalom­ fejlődését. l'j típusú nemzetközi szövetség Új típusú nemzetközi szö­vetségként jellemzi a doku­mentum a szocialista or­szágok testvérnépeinek világközössé­gét. Megszilárdult a testvéri országok eszmei egysége, lét­rejött és eredményesen műkö­dik külpolitikai együttműkö­désük mechanizmusa, intenzí­ven fejlődik gazdasági együtt­működésük. A szocialista or­szágok közössége ma a világ legdinamikusabb gazdasági ereje, a világpolitika vezető tényezője. A nemzetközi erőviszonyok­ban bekövetkezett gyökeres változások az utóbbi években lehetővé tették a „hideghábo­rútól", a fordulatot a feszültség enyhüléséhez, valamint a ter­monukleáris világháború ve­szélyének elhárítását. Különö­sen érezhetőek a változások Európában, s ezekhez nagy­mértékben járult hozzá az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet. Az egye­temes béke érdekeinek megfe­lel a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kapcsolataiban bekövetkezett kedvező fordu­lat, a békés együttműködés fejlesztése Franciaországgal, az NSZK-val, Olaszországgal, Nagy-Britanniával és más tő­kés országokkal. A tőkés országok vezető kö­rei ma már kénytelenek figye­lembe venni, hogy nem ala­pozhatják számításaikat a szo­cializmus feletti katonai győ­zelemre. Ugyanakkor az SZKP nem téveszti szem elől, hogy a nemzetközi helyzet alakulásá­nak jelenlegi szakaszában erő­södik a nemzetközi méretek­ben folyó osztályharc. Az ag­resszív imperialista körök szor­galmazzák a fegyverkezési haj­szát, minden lehetséges módon akadályozzák az enyhülést. A dokumentum a továbbiak­ban méltatja a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszk­vai, a latin-amerikai kommu­nista pártok 1975. évi havan­nai, az európai kommunista és munkáspártok 1976. évi berli­ni tanácskozásának, valamint a testvérpártok más regionális tanácskozásainak jelentőségét, s megállapítja, hogy tovább szilárdulnak a nemzetközi kommunista mozgalomnak, korunk legbefolyásosabb poli­tikai erejének pozíciói. A pro­letár internacionalizmus — hangsúlyozza ezzel kapcsolat­ban a Központi Bizottság — a kommunisták tevékenységé­­nek legfőbb kipróbált elve. A marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus ál­talános elveinek betartása a legfontosabb feltétel minden egyes kommunista párt pozí­cióinak erősítéséhez, tekinté­lyének és befolyásának növe­léséhez. A hatékony elvi, for­radalmi politika megköveteli a pártoktól, hogy fejlesszék a testvéri együttműködés, a köl­csönös segítségnyújtás és a támogatás kapcsolatait, tevé­keny szolidaritást vállaljanak a reális szocializmussal. A reális szocializmus A reális szocializmus fogal­mát körvonalazva a dokumen­tum megállapítja, hogy a szo­cializmus a reális humaniz­must, a felszabadított munkát, a tényleges demokráciát, az egyéniség tényleges szabadsá­gát a leghaladóbb tudomány és a­­legbetudóbb kultúra tár­sadalmát jelenti. Az SZKP XXV. kongresz­­szusa — emlékeztet a doku­mentum — olyan politikai vo­nalat fogadott el, amely bizto­sítja a Szovjetunió gazdasági és védelmi erejének szüntelen növelését, a szocialista társa­dalmi viszonyok tökéletesíté­sét, a Szovjetunió további elő­rehaladását a kommunizmus felé. A párt büszke az elért eredményekre, egyszersmind reálisan méri fel a helyzetet, látja a fogyatékosságokat és a nehézségeket is, s állhatatosan dolgozik ezek felszámolásán. Az SZKP Központi Bizott­sága — hangsúlyozta befeje­zésül a határozat — kinyilvá­nítja szilárd meggyőződését, hogy a szovjet emberek még szorosabban tömörülnek a lenini párt köré, a kommu­nista építés nagyszerű tervei­nek megvalósításáért folyó küzdelemben, s kiemelkedő munkasikerekkel köszöntik a Nagy Október hatvanadik év­fordulóját. Milos minics Budapesten Az MTI jelenti: Hétfőn délután Budapestre érkezett Milos Minics, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság kormányának elnökhelyettese, külügyminiszter, aki Pója Fri­gyes külügyminiszter meghí­vására hivatalos, baráti láto­gatást tesz Magyarországon. A Ferihegyi repülőtéren a jugoszláv vendég és kísérete fogadására megjelent Paja Frigyes, Halász József, a Ma­gyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, valamint a Kül­ügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt dr. Vi­­torlor Gasparovics, a JSZSZK budapesti nagykövete. Hétfőn délután a Külügymi­nisztériumban megkezdődtek a magyar—jugoszláv hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló csoport vezetője Paja Frigyes, a jugo­szláv tárgyaló csoportot Milos Minics vezeti. Magyar részről a tárgyalásokon részt vett Roska István külügyminiszter­helyettes, Tóth Elek, a Kül­ügyminisztérium csoportfőnö­ke, Halász József nagykövet, dr. Petrán János és Zegnál János külügyminisztériumi fő­osztályvezetők. Jugoszláv rész­ről jelen volt a tár­gyaláso­kon dr. Vitomir Gasparovics nagykövet, Miodrazs Redzsics külügyminisztériumi főosztály­­vezető, Slavko Lukovics, a külügyminiszter kabinetfőnöke és Milenko Nebrigics, a jugo­szláv külügyminisztérium ma­gyar referense. A hétfői jugoszláv lapok el­ső oldalon, kiemelt helyen számoltak be Minics­­hivatalos és baráti látogatásáról és rendkívüli elismeréssel mél­tatták a két ország kapcsola­tainak alakulását. A Borba hétfői számában „Szilárd együttműködés” cím­­­mel közölt cikket. „Jugoszlá­via és Magyarország irigylésre­­méltóan fejlett kapcsolatait — emelte ki többi között a belg­rádi lap —, amelyek a kölcsö­nösen elfogadott és jól ismert elveken nyugszanak, már hosszabb ideje az a többszö­rösen kinyilvánított óhaj jel­lemzi, hogy e felfelé ívelő együttműködéshez minél tar­­tósabb és szilárdabb feltétele­ket biztosítsanak. Az erre irá­nyuló törekvésekben jelentős szerepet játszott és játszik a két szomszédos ország képvi­selőinek számos találkozója. Ennek nyitányát Joszip Broz

Next