Magyar Nemzet, 1977. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-24 / 70. szám

Csütörtök, 1977. március 24. Lépésről lépésre Az iszákosság elleni küzdelem kiindulópontjai ... senki nem mer beavatkozni egy iszákos ember életébe, mert könnyen ütleget vagy bicskás választ kapna... A züllést elősegítik a gebines kocsmák, amelyek reggel 5-től mérik a pálinkát. A dolgozó már szeszelve ér munkahelyére... Gyógyszert 14 éven aluli — helyesen — nem kaphat, viszont szeszt vásárolhat... Züllesztő rendszer az igen sok üzletben (fűszer, trafik, édességbolt) 0,5—1—2 deciliteres üvegben árusított szeszes ital...” — Íme, néhány idézet az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság kötetekre menő postájából. Ellentámadás? A pilisvörösvári nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága megvitatta az egészségügyi és szociális állandó bizottság beszámolóját. A hozzászólások többsége a terjedő iszákossághoz kapcsolódott. A kondorosi mezőgazdasági tsz üzemi pártbizottsága alkoholizmus elleni albizottságot szervezett, amely nyomban felhívást szerkesztett, tanácsadó szolgálatra vállalkozott, s hozzákezdett a veszélyeztetettek kiszűréséhez, orvoshoz irányításához. Az MSZMP Veszprém megyei végrehajtó bizottsága — alapos jelentések alapján — megvizsgálta a megye alkoholizmus-fertőzöttségi helyzetét. Határozatait, tájékoztatóját külön kiadványban juttatta el a pártszervezetekhez. Tízezrek tekintették meg a Belügyminisztérium és az AEOB közös kiállítását a Népköztársaság úton. Nem hiszem, hogy egyetlen hasonló kiállítás vendégkönyvébe került annyi egyetértő, s határozott intézkedést sürgető bejegyzés, mint ebbe a mostaniba. Az újságok, a rádió és a televízió nap nap után visszhangozzák a szeszfogyasztás növekedésének, az iszákosság terjedésének, s a következményes károknak az elképesztő adatait. Az okokat, a kedvezőtlen tényezők bonyolult szövevényét még soha ilyen tárgyilagosan, ilyen szakszerűen nem elemezték; a társadalmi hozzáállást, az intézkedéseket, a ráfordított energia hatékonyságát ennyi megfontolt bírálat talán még soha nem érte, mint most — a nagy nyilvánosság előtt. Az országgyűlés szociális és egészségügyi állandó bizottsága — mint erről a Magyar Nemzet is hírt adott — a kereskedelmi bizottsággal közös tanácskozáson vitatta meg az AEOB elemző jelentését az utóbbi 15 év kedvezőtlen italfogyasztási tendenciáinak, az alkoholizmus terjedésének és az ellentintézkedések hatástalanságának az okairól. A javaslatokat is tartalmazó előterjesztés — a parlament két bizottságának ajánló kiegészítéseivel — rövidesen a kormány elé kerül. Március 26-án — a Munkaügyi Minisztérium, a SZOT és a Magyar Vöröskereszt szervezésében — alkoholizmus elleni ankétra gyűlnek össze a kiemelt nagyüzemek gazdasági és tömegszervezeti vezetői a Ganz-MÁVAG Művelődési Házban. Joggal merül fel a kérdés: vajon mit tükröznek e, látszólag önkényesen egymás mellé sorakoztatott események? Szembeötlő a különböző szintű elvárások, szándékok azonos iránya, már-már rendezettsége. Az iszákosság elleni társadalmi önvédelem szervezkedését figyelve úgy tűnik, mintha egy kibontakozó pozitív jelenség tanúi, részesei volnánk. Soha,még semmilyen társadalomnak nem sikerült megbirkóznia a narkotikumokkal, hiába folyamodtak a tiltás akár drákói módszereihez is. Sikerülhet mégis? Vegyük sorra a történelmi különbségeket: nem húzódnak-e meg mögöttük olyan társadalmi lehetőségek, amelyek az alkoholizmus elleni fellépést — itt és most, végre! — reális eredményekkel biztatnák? Koránt sincs ma még teljes egyenlőség a gazdasági és kulturális életfeltételekben. Azt azonban senki sem tagadhatja, hogy a szocializmus megszüntette az osztályellentéteket Az a hatalmaskodás immár végérvényesen a múlté, amely minden eszközt megengedhetőnek tartott az elnyomottak fékentartására, amelynek érdeke fűződött a dolgozók narkotizálásához. Vannak természetesen nálunk is érdekellentétek. A szesztermelésben és -forgalmazásban nyilván nálunk is érdekelt az, aki abból él: a szőlő- és gyümölcstermesztő, a szeszipar, a kereskedelem kisebb-nagyobb beosztású dolgozója. Ám ezeknek a csoportoknak a befolyása a döntésekre mégsem olyan jelentős, mint — mondjuk — Svájcban vagy Franciaországban. A gazdasági erőforrások népi tulajdona, s a szocialista államhatalom a meghatározó tényezők. Ezért a döntések is — sokkal inkább, mint bármelyik előző társadalmi formátumban — az összesség érdekeit veszik, vehetik figyelembe. Ráadásul a szocialista eszmék alapvetően emberközpontúak. Az emberek egyenlősége, egyenlő joga az egészséghez, a kultúrához, a boldogsághoz nemcsak alkotmányba foglalt tétel, mindennap érezhető törekvés. Végül, de nem utolsósorban, az egységes, minden állampolgárt megillető egészségügyi ellátás olyan vívmányunk, ami bármilyen népbetegséggel szemben hatékonyabb védekezést biztosít, mint a felaprózott szisztémák. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy reálisan törekedhetünk az alkoholizmus megfékezésére. A küzdelem — a forradalmi mozgalmak önvédelmi harcából és a fantaszták utópiájából — történelmi realitássá érlelődött. A lehetőségek körvonalazása azonban nem elég az üdvösséghez. A kudarcok okait minden szinten, nyíltan fel kell tárni. A tapasztalatokból mindazt le kell szűrni, ami hasznosítható. Ez a hatékonyabb küzdelem feltétele. Az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság jelentésének helyzetelemző vonatkozásaira a további cikkek során még kitérek. Alapelvek, célkitűzések Az AEOB javaslatterve — amelynek mérlegelő elbírálásához bizony nagy szükség van a vezetők hozzáértésére és a távlatokra kitekintő szemléletre — már az előbbi kifejtett társadalmi realitásokra épít. Az alkoholizmus elleni küzdelem az MSZMP irányvonalából következik, a politika elsődlegességén alapszik s a fejlett szocialista társadalom felépítését szolgálja. A mértékletes, ésszerű alkoholfogyasztást nem ítéljük el, ha óvatosságot ajánlunk is e szokás gyakorlóinak. Az alkoholt — megfelelő keretek között — a táplálkozás egyik élvezhető „fűszerének” tekintjük. Szorongás- és feszültségoldó szerepét sem tagadjuk, noha meggyőződésünk, hogy csak olyan „pótszer”, ami többet árt, mint használ. Fel kell lépnünk, védekeznünk kell viszont minden olyan ivászat ellen, ami veszélyezteti egészségünket, személyiségünket, ítéleteink tárgyilagosságát, munkánk eredményét, társadalmi helyzetünket, családi harmóniánkat, megélhetésünket, vagy környezetünk más tagjait teszi ki ezeknek a veszélyeknek. Az alkoholizmus elleni offenzíva — a szocializmus kedvező viszonyai között is — egész történelmi korszakot igényel, mert évezredes hagyományaival, az okok bonyolult szövevényével a legradikálisabb intézkedés sem tud egyhamar megbirkózni. Ez azonban nem jelent haladékot a mi nemzedékünknek. Hosszú távú, kormányszintű összehangolt alkoholizmus elleni programra van szükség, a speciális feladatok beolvasztására az egyes szakterületek mindennapos tevékenységébe. Különös gonddal kell megtervezni a megelőzést szolgáló közművelődési és egészségnevelési teendőket, a szigor és a segítés Békés megyében 480 olyan család van, ahol az egy háztartásban élő, önálló keresettel nem rendelkező, eltartott gyermekek száma négy vagy annál több. Ezeknek a családoknak társadalmi, gazdasági, kulturális helyzetét, életkörülményeit, gondjait vizsgálta a Hazafias Népfront megyei nő-* bizottsága. A felmérés szerint a legtöbb az olyan család — 219 —, ahol öt vagy hat gyermek van, és a családok túlnyomó többségében csak egy fő gondoskodik az eltartásról. Az egy főre jutó havi jövedelem kétszáztól 1200 forintig terjed, és a családokra az öt-hatezr forintos havi átlagjövedelem a jellemző. Lakásuk — elsősorban a cigány nagycsaládosoknál — komfort nélküli, egyszobás. Nagy gond, hogy a vizsgált 480 családból 158- ban semmiféle háztartási gép, illetve kulturális célokat szolgáló eszköz nincs. Több helyen még a villanyt sem vezették be. A legnehezebb a tanyán élő nők sorsa. Nem vehetnek igénybe semmiféle szolgáltatást, nem tudják elhelyezni sehova a gyermekeiket. Ezért nem tudnak munkaviszonyt sem létesíteni. Van, ahol a jobb anyagi körülmények megteremtése érdekében, erejükön felül dolgoztatják a gyerekeket, akiknek amúgy is nehéz helytállniuk az iskolában. Mindamellett a nagycsaládokban nevelkedő gyermekek nagyon jó közösségi magatartásúak. Megértéssel vállalnak feladatot a család gondjaiban, nehéz viszont a továbbtanulásuk. A családok tagjai ideológiai, politikai, társadalmi kérdésekben hiányosan tájékozottak. Mintegy 80 százalékuk nem tagja semmilyen politikai, társadalmi szervezetnek. A családfenntartók túlnyomó része is passzív, a család sajátos gondjain, bajain kívül semmi sem foglalkoztatja őket. Jó néhányan, főként a városban élők, a gondok elől az alkoholhoz menekülnek, amivel nemegyszer gyermekeik megélhetését veszélyeztetik. A családokban a szülők kisebb hányada érez csak sokoldalú felelősséget gyermekeivel szemben. Elég széles körben jellemző, főként a családfenntartókra, az önmagukkal szemben támasztott erkölcsi normák alacsony szintje. Ideológiai tájékozatlanságuk mellett gyakori — főleg a cigánycsaládoknál — a közönyös gondolkodási mód, az igénytelenség, kulturálatlanság, a társadalmi, a közösségi élet kívánalmaival szemben tanúsított, sok esetben felelőtlen magatartás. A legtöbb család zsúfolt, egészségtelen körülmények között él. Szinte mindegyiknek van lakásszerzési, vagy -bővítési, -közművesítési terve, gondja. A 480 családból mindössze két nyolc-, illetve kilenctagú család üdült vállalati üdülőben, két hétig. Másoknakaz üdülés nem hiányzik, időpocsékolásnak tekintik. Általános az a tapasztalat is, hogy sok helyi tanács, illetve üzem, gazdaság nem is tud a területükön élő nagy családokról. A területen működő népfrontbizottságok és nőbizottságok a jövőben többet kívánnak foglalkozni a család-, ifjúság- és gyermekvédelemmel, a nők és a sokgyermekes anyák érdekvédelmével. Nagyobb gonddal figyelik a nagycsaládokban élő gyermekek életét, s ahol szükséges, helyzetük javítására társadalmi összefogást szerveznek. A népfrontbizottságok úgy látják: a lakásgondok enyhítéséért néhol többet tehetnének a községi tanácsok. Például azzal, hogy az üresen álló házakat, amelyekhez az OTP nagy kedvezményt biztosít, mihamarább kiutalják a nagycsaládok részére. Építkezés céljára továbbra is van lehetőség kedvezményes vagy ingyenes telek beszerzésére. E. J. P. egységén alapuló üzemi rehabilitációs programokat, valamint az ifjúság öntevékeny védekezését az alkoholizmussal szemben. Érvényt kell szerezni a hatályos korlátozó rendszabályoknak — elsősorban a munkahelyek szeszmentességének —, és az alkoholkínálat további (időbeli és térbeli) korlátozását úgy kell megvalósítani, hogy az párhuzamos legyen mind a termelési tervek, kereskedelmi ösztönzők felülvizsgálatával, mind pedig a zugszeszfőzés és -árusítás szigorúbb megtorlásával. Az alkoholizmus eredményesebb gyógyítása érdekében a kezelésre-gondozásra kötelező jogszabályok egyszerűsítését és minden lehetséges társadalmi támogatást biztosítani kell az egészségügyi tárca számára, hogy a veszélyeztetettek kiszűrését, korai kezelésbe vételét, adatként valósíthassa meg. Halaszthatatlanná vált a szakhálózat továbbképzése, munkájának összehangolása, az önálló megyei alkoholosztályok kialakítása, valamint az alkoholmentes klubok és más, viszszailleszkedést segítő átmeneti intézmények elterjesztése. Mindez azonban csak akkor valósítható meg, ha a józan önbírálat jegyében szembeszállunk furcsa szemléletekkel, liberalizmussal, közömbösséggel. E kérdésekre a továbbiakban szándékozom kitérni. Fekete János Felmérés Békés megyében A nagycsaládok érdekében Magyar Nemzet Gyógyszerészek tudományos tanácskozása Szerdán Szegeden, az MTA Biológiai Kutató Központjának előadótermében megkezdődött a kórházi gyógyszerészek második országos szimpozion. A háromnapos tudományos tanácskozást dr. Mohr Tamás kandidátus, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság kórházi gyógyszerészeti szervezetének elnöke nyitotta meg. A szimpozion 240 ■hazai és több mint 30 külföldi kutató, gyógyszerész, orvos vesz részt. Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió egészségügyi szervezetei küldöttséggel képviseltetik magukat. Ezenkívül bolgár és finn vendégek is részt vesznek a tanácskozáson. A Lavór-elmélet és a VII. kerületi IKV. Hatmilliárd forintos elmaradás a lakóház-felújításban Budapest VII. kerülete két négyzetkilométernyi csupán, de itt van a főváros legtöbb lakása. Keskeny, zsúfolt utcák, jellemzik, füstös, öreg házak, zaj és lárma. És még egy: itt a legszennyezettebb a levegő, főleg a Madách téren, a Keleti pályaudvar környékén. És még egy „jég”, ebben a kerületben a legmagasabbak az épületek, átlagos párkánymagasságuk eléri a 20 métert, összesen 1557 épületet tartanak nyilván az IKV-nál, értéke csaknem 14 milliárd forint. Az épületek átlagos életkora: 80 év. Pus László, az IKV kerületi igazgatója tájékoztat minderről, s megtoldja még néhány érdekes számadattal az eddigieket: a bérlemények száma összesen 43 009, ebből 38 478 a lakásbérlemény, a többi üzlet, hivatal, raktár. A lakásoknak mindössze csak egyharmada komfortos. — Az egyik legfontosabb feladatunk a lakásfelújítás — mondja az igazgató. — És ebben ez ideig hatmilliárd forint lemaradásban vagyunk! Hol szorít a cipő ? — Hol szorít legjobban a cipő? — A cipő általában szűk. Szorít sokfelé. De talán a födémszerkezetet emelném ki. A kerületben összesen 2,4 négyzetkilométernyi a födémszerkezet nagysága. Tehát akkora, hogy be lehetne vele fedni az egész kerületet. Ezek nagy része elrothadt, elöregedett, elavult, mintegy egymillió négyzetméternyi az, amelyet mindenképen ki kellene cserélni. Ehhez van összesen 16 tetőfedőnk, ami azt jelenti, hogy évente 16—20 ház felújítását tudjuk elvégezni. Holott az volna a feladatunk, hogy minden nagyobb szélvihar után ellenőrizzük a födémszerkezeteket, de évente legalább egyszer, s hogy a megrongálódottakat öt-, legfeljebb tízévenként kicseréljük. De hát erre nincs lehetőség, s ha csendes eső áztatja a kerületet, akkor nem tanácsos felmenni a tetőre. Csak a lavór-elmélet segíthet. Ahol csepeg, oda lavórt, teknőt, fazekat raknak, hogy ne ázzon be a lakás. Néhány napig a nagyobb esők után az IKV minden dolgozója tetőt javít. Ilyenkor aztán azok panaszkodnak, akik hiába várják a vízvezeték-szerelőt. Mert őket nem érinti, s nem is érdekli a tető és a beázás. Csak a saját gondjuk, bajuk. Hát ez ad sok gondot nekünk. A vallomás őszinte. A helyzet valóban rossz. Sőt, nagyon rossz. Van valami remény arra, hogy az V. ötéves terv során javul a lakóházak állaga? — Van. A feladat az, hogy mindenképpen meg kell akadályozni az épületek további romlását, pusztulását. Ezenkívül valamit szeretnénk törleszteni is az elmaradásból. Amit csak lehet Lakóházak javítására 1,6 milliárd forint áll rendelkezésünkre a tervidőszak alatt, 75 százalékkal több, mint a IV. ötéves terv idején. De ez még nem ad módot a lakások korszerűsítésére, erre nincs lehetőség, pedig sok a panasz a rossz lakásokra. (Ha minden lakást korszerűsíteni akarnánk, akkor minden második lakást meg kellene szüntetni! Hát van erre lehetőség? Hiszen nálunk, a kerületben egyáltalán nem épül új állami lakás!) „Ennek ellenére.. A főigazgatóság előírása szerint a VII. kerületben 2953 bérleményt kell teljesen felújítani, 2619 bérleményt fokozott karbantartásban részesíteni és 500 bérleményt korszerűsíteni. — Amikor ma idefelé jövet szétnéztem a kerületben, jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy egész utcasorok szépültek meg. Most is mindenfelé állványerdőket kell kerülgetni. Ez bizonyára nemcsak látszat. — Tény, hogy számos más kerületnél jobb eredményt tudtunk elérni. Az említett nehézségek ellenére! — Ezt mivel magyarázza? — Többféle oka van. Először is a technológiai fegyelmet említeném. A másik a munkaszervezés. Ehhez járul a fokozottabb anyagi ösztönzés bevezetése. Nálunk jól keresnek a szakemberek. Bérezésben megközelítjük a tanácsi építőipart. Aztán mit mondjak még? Sokat jelent a gépesítés. És még egy sereg olyan intézkedés, amiben sok a rejtett tartalék. Bevezettünk például néhány új szervezési konstrukciót. Minden egységnek, osztálynak, építésvezetőségnek annyi a létszáma, amennyit a rá váró feladat megoldása kíván. Minden területnek van tehát gazdája. — És hogyan tükröződik mindez a lakosság véleményében? — A dicséretet nem küldik el a lapoknak és a rádiónak. Csak a panaszt De ide egyre gyakrabban érkezik dicséret is. Köszönet a jó munkáért: ötvenezer javítási munkát végzünk el évente, s 150 helyen újítjuk fel a lakást, a házat, s ehhez mérten azt hiszem kevés panasz érkezik, mert tavaly is 1300 volt mindössze. Persze ebben benne vannak a házfelügyelői panaszok is. A VII. kerületi IKV-nál különálló előkészítő tervezőosztály működik, van felújítást lebonyolító osztály, kivitelezési részleg, annak külön építésvezetősége. A kerületben évente 12 ezer négyzetméternyi födémcserét végeznek. Megalakították a gyorsszolgálatot, amely közvetlen a lakosság bejelentéseire száll ki a helyszínre. — A gyorsszolgálatnak 110 embere van, 19 műhelykocsija áll készenlétben, s kisebb hibák elhárítására kerékpáros szerelők indulnak a helyszínre. A borravaló — Vállalatunk ipari háttérrel is rendelkezik, s ebben rejlik eredményes munkánk egyik sikere. Asztalosipari üzemünk két műszakban dolgozik, gyártja az ablak- és ajtókereteket. A csatornaszereléseknél megszüntettük a toldozást-foldozást, új tagokat építünk be, így gyorsabb és jobb minőségű a munka. — Borravaló? — Még van. Nehéz ellene küzdeni. A múltkor egy idősebb szerelő panaszkodott, hogy nem keres eleget. Kiderült, hogy nem is végezte el időre a neki kiadott munkát. Ehelyett a szomszéd lakásokba járt csapot bőrözni. Borravalóért. Ezért igyekszünk minden munkásunkat érdekeltté tenni a munkában, többet fizetünk, ha jól és többet dolgozik. És ennek máris kedvező hatása mutatkozik. A negyedik ötéves tervben például háromszor kapott magas elismerést jó munkájáért a vállalatunk. Azóta fejlődtünk, jobban szervezzük a munkát. Persze, az igények is nőnek, a házak meg egyre öregebbek lesznek, öregszik a lakosság is, mert a fiatalok igyekeznek elkerülni a kerületből, oda, ahol új lakónegyedeket építenek. Ahol összkomfort van. Ez érthető. Mi ezzel nem tudjuk felvenni a versenyt, s ezért nő a feszültség nálunk. Egy sor olyan problémánk van, amit nem tudunk megoldani. Az is baj, hogy a lakosság egy része nem veszi tudomásul, milyen nehézségekkel küzd a vállalatunk. Néhány sikerült újítást is bevezetett a vállalat. A FIMÜV eredetileg azért alakult, hogy ünnepnapokon végezze el a gyors javításokat. Most a VII. kerületi IKV-val megállapodott, hogy segíti a gyorsjavító részlegét hétköznapokon is. A gyorsszolgálathoz naponta több mint száz bejelentés érkezik, ezt nem tudná az IKV egymaga vállalni. Egy másik újítás: a lakbért a Díjbeszedő Vállalat inkasszálja a lakóktól, a felvonók javítására, felújítására pedig a Fővárosi Felvonójavító Vállalattal kötött az IKV teljes körű átalánydíjas karbantartási szerződést. — És ennek ellenére mégis sokasodnak a panaszok? — Ha nem is sokasodnak, de vannak. Mintegy 1500 olyan állandó „levelezőnk” van például, aki 8—10 helyre elküldi ugyanazt a panaszt. Mit tehetünk? Hiszen említettem: hatmilliárd forint az elmaradásunk a felújításban. Ez ad legtöbb okot a panaszra. Mi igyekszünk lelkiismeretünk megnyugtatására jobban dolgozni. Többet nem tudunk tenni... Illés Sándor Vállalati tájékoztatási konferencia Egerben Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban tartott plenáris üléssel szerdán megkezdődött a második országos vállalati tájékoztatási konferencia. A plenáris ülésen Valkó Márton, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság főtitkára mondott megnyitóbeszédet. Rámutatott arra, hogy a világgazdaságban felgyorsult folyamatok az árarányok gyors átalakulásával és a piaci igények hirtelen változásával járnak. Az ehhez való igazodás a hazai vállalatoktól fokozott rugalmasságot követel, és ennek egyik legfontosabb feltétele a legfrissebb információk gyors beszerzése. Ezekről a kérdésekről folytatnak eszmecserét Egerben az ország minden részéből érkezett szakemberek.