Magyar Nemzet, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

4 Madar Nemzet írók, művészek kitüntetése Az Országház kupolacsar­nokában csütörtökön ünnepé­lyesen kiosztották az 1977. évi Kiváló Művész és Érdemes Művész címeket. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Ácséi György, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Pozsgay Imre kulturális miniszter és Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának ve­zetője. A kitüntetéseket Pozsgay Imre kulturális miniszter ad­ta át. Beszédében egyebek közt hangsúlyozta: " A felszabadulás óta el­telt időszak együtt járt ha­zánk soha nem látott kultu­rális felemelkedésével. Az al­kotó szellem kibontakozása, az azt támogató politikai viszo­nyok egyik nagyszerű, újabb címmel tüntette ki a Minisz­tertanács a szocialista kultúra fejlesztése terén szerzett ki­magasló eredményeik elisme­réséül hazánk felszabadulásá­nak 32. évfordulója alkalmá­ból ÁGAY KAROLÁT, a Magyar Népköztársaság Ér­demes Művészét, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekesét, DR. RANÓDY LÁSZLÓT, Kossuth-díjas filmrendezőt, a Magyar Népköztársaság Érde­mes Művészét, SZERVÁNSZKY ENDRÉT, kétszeres Kossuth-díjas zene­címmel tüntették ki BARTA ÉVA iparművészt, HERÉNYI GÁBORT, a József Attila Színház Jászai­­díjas főrendezőjét, BORBÉLY GYULÁT, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas karmesterét, CZIMER JÓZSEFET, a Pécsi Nemzeti Színház fő­dramaturgját, CSEKOVSZKY ÁRPÁD Munkácsy-díjas keramikusmű­vészt, DRÉGELY LÁSZLÓT, a Magyar Televízió Balázs Bé­la-díjas díszlettervezőjét, SINGELSZ JÓZSEF Munkácsy-díjas ötvösművészt, FOKY OTTÓ Balázs Béla- és Munkácsy-dí­jas bábfilmrendezőt, műterem­­vezetőt, GABOS GÁBOR Liszt-díjas zongoraművészt, az Országos Filharmónia szólistá­ját, GÁBRIEL FRIGYES Munkácsy-díjas belsőépítészt, GERBÁR TIBORT, a debreceni Csokonai Színház Jászai-díjas színművészét, HOFI GÉZÁT, a Mikroszkóp Színpad Jászai­­díjas színművészét, HORVÁTH BÁLINTOT, a debreceni Csokonai Színház magánénekesét, HUSZÁR KLÁRÁT, a Magyar Állami Operaház Erkel-díjas rendezőjét, KASS JÁNOS Munkácsy-díjas grafikusmű­vészt, KISS KOVÁCS GYULA Munkácsy-díjas , szobrászmű­vészt. A Fészek Művészklubban csütörtökön adták át az idei irodalmi és művészeti közép­díjakat. Megjelent Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Pozsgay Imre kul­turális miniszter, Kornidesz Mihály, a Központi Bizottság osztályvezetője és Orbán László, az Országos Közmű­velődési Tanács elnöke, vala­mint politikai, művészeti éle­tünk számos más ismert sze­mélyisége. Tóth Dezső kultúrá­ló miniszterhelyettes nyújtotta át a kitüntetéseket. Beszéde­keletű eredménye, hogy a párt kezdeményezésére megalkot­hattuk hazánk, de talán Eu­rópa első átfogó közművelő­dési törvényét. Ez a törvény új megvilágításba helyezi a művészeteket is, olyan távla­tokat nyit meg előttük, ame­lyek — bízvást reméljük — újabb nagyszerű alkotásokhoz vezetnek. A közönség aktív részvevője a művelődési prog­ramnak, de a népben gyöke­rező művészi alko­tások ezen­túl is a személyes tettekben, a személyes sikerekben nyil­vánulnak meg. A közművelő­dés éppen ezért nincs ellen­tétben a művészi teljesítmény személyes jellegével. Az alko­tások a közösségben, a nép­ben, a nemzetben, a szocia­lista társadalmi rendszerben gyökereznek, örömmel álla­píthatjuk meg, hogy a címet, a rangot azok kapják, akik maguk adnak rangot a kitün­tetésnek és nem a kitüntetés­ből akarnak művészi rangot szerezni. szerzőt, a Magyar Népköztár­saság Érdemes Művészét, TEVAN MARGITOT, Munkácsy-díjas ötvösművészt, a Magyar Népköztársaság Ér­demes Művészét, TOMANEK NÁNDORT, a Vígszínház Jászai-díjas szín­művészét, a Magyar Népköz­­társaság Érdemes Művészét,_ TÖRÖCSI­y MARIT, Kossuth-díjas, a Nemzeti Színház Balázs Béla- és Já­szai-díjas színművészét, a Ma­gyar Népköztársaság Érdemes Művészét, KOVÁCS JÁNOST, a Szegedi Nemzeti Színház Jászai-díjas színművészét, KÜLKEY LÁSZLÓT, a Magyar Állami­ Operaház magánénekesét, LAJOS ATTILÁT, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Liszt­díjas szólófuvolását, MAROSÁN LÁSZLÓ Munkácsy-díjas szobrászmű­vészt, MÁTÉ ANDRÁS Munkácsy-díjas grafikusmű­vészt, MÉCS KÁROLYT, a Thália Színház Jászai-díjas színművészét, NÉMETH ALAD­ÁR Munkácsy-díjas szerszám- és gépipari formatervezőt, az Iparművészeti Főiskola tan­székvezető tanárát, NÉMETH ÉVA Munkácsy-díjas textiltervező iparművészt, PALÁSTHY GYÖRGY Balázs Béla-díjas filmrende­zőt, PÁRTAY LILLÁT, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas szólótáncosát, RÉSZT JÓZSEFET, a kecskeméti Katona József Színház Jászai-díjas főrende­zőjét, SÓLYOM NAGY SÁNDORT, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekesét, SZABÓ ZOLTÁN Munkácsy-díjas festőművészt,­­ VARGA GÉZÁT, a Magyar Rádió Jászai-díjas rendezőjét, VÁMOS ÁGNEST, a Magyar Állami Operaház magánénekesét és VÁMOS LÁSZLÓ Balázs Béla-díjas fotóművészt,­ben egyebek közt a következő­ket mondotta: — A művészetért és a tár­sadalomért való felelősség egybeesik, de ez nem valósul meg önmagától, erőfeszítés nélkül. Az igazi művész korá­ban és korával él, tudva, hogy önmagát sem értheti meg és fejezheti ki annak megértése és kifejezése nélkül, ami tár­sadalmában és a világban, né­pében és az emberiségben ma végbemegy. Tudja, hogy a művészet is csak a történel­met formáló néppel, annak örömeivel és gondjaival, sike­reivel és küzdelmeivel azono­sulva töltheti be szerepét, le­het és maradhat hű önmagá­hoz, nemes hivatásához is. — A szocializmus a művé­szetek alapvető hivatásában hatalmas szövetségesét ismer­te fel. Felismerte, hogy az új társadalom megteremtésének útja — az örökölt és az új gazdasági, társadalmi, erköl­csi és pszichikai konfliktusok szüntelen keletkezésének, har­cának és feloldásának embe­ri-történelmi terepe. Erre a felismerésre és ezzel együtt a művészetek igazi befogadásá­ra csak a szocializmus képes, mert az első társadalom, amelynek nem kell tartania a művészet defetisizáló, felrá­zó hatásától. A művészet és a szocializmus nagy történelmi találkozása persze maga is el­lentmondásos folyamat során ment és megy végbe. Törté­nelmünk tanított meg rá: korszakos kibontakozásának mind a politika, mind a mű­vészet szempontjából a mar­­xizmus-leninizmus eszméihez való ragaszkodás, a dolgozó nép ügyének elkötelezett meg­győződés a közös záloga, köl­csönös biztosítéka. Hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából a kulturális miniszter a követ­kező irodalmi és művészeti dí­jakat adományozta: József Attila-díj Almási Miklós kritikus, Balázs József író, Csukás István költő, Gergely Ágnes író, Janikovszky Éva író, Németh G. Béla irodalom­­történész, kritikus, Páskándi Géza író, Sárándi József költő, Szentkuthy Miklós író, Szécsi Margit költő, Tamás Aladár író, Erkel Ferenc-díj Loránd István zeneszerző, Presser Gábor zeneszerző, előadóművész, Timár Sándor néptánc-ko­reográfus, dr. Vikár László népzene­kutató, A Munkácsy Mih­ály-díj Cságoly Klára textiltervező­iparművész, Frank János művészettörté­nész, Fürtös Ilona textiltervező­iparművész, Konyorcsik János szobrász­­művész, Sajdik Ferenc karikaturista, Szekeres Károly keramikus­művész, Szemethy Imre grafikusmű­vész, Tury Mária festőművész. Balázs Béla-díj Balla Demeter fotóművész, Koltai Lajos filmoperatőr, Kálmán Éva dramaturg, Szász Péter filmrendező, Mészáros Márta filmrende­ző, Lukács Lóránt operatőr. Liszt Ferenc-díj Kováts Kolos magánénekes, Keveházi Gábor szólótáncos, Koncz Zsuzsa énekművész, Onczay Csaba gordonkamű­vész, Schiff András zongoramű­vész, Zsolnay Hédi előadóművész, Gyermán István hegedűmű­vész, Hidl Péter zenekari koncert­mester, Jablonkay Éva magánéne­kes, Pödör Béla karnagy. Jászai Mari-díj Babarczy László rendező, Bálint András színművész, Csajági János rendező, Dobos Ildikó színművész, Gyöngyössy Katalin színmű­vész, Hacser Józsa színművész, Kerényi Imre rendező, Kristóf István artistamű­vész, Koltai János színművész, Kútvölgyi Erzsébet színmű­vész, Mikes Lilla előadóművész, Molnár Piroska színművész, Pásztor Erzsébet színmű­vész, Ronyecz Mária színművész, Tordy Géza színművész, Trokán Péter színművész, Ifj. Ujlaky László színmű­vész. A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze Irodalmi és művészeti díjasok ■Péntek, 1977. április 1. FOLYÓIRATSZEMLE Világosság, Fotóművészet, Nagyvilág A szirakuzai bolond címmel Sarkantyú Mihály tanulmá­nyát közli a Világosság már­ciusi száma Farkas István festészetéről a 30-as években. A kilencven éve született művész — aki­nek életmű-kiállítására készül a Nemzeti Galéria — a húszas évek legvégén döntő szemléle­ti fordulaton ment át. Az egy­kori Mednyánszky-tanítvány, aki egy ideig Nagybányán is tanult és aki a húszas évek elejétől 1932-ig Franciaország­ban élt, a harmincas évek for­dulójára kialakított magának egy „eszelős következetesség­gel ismétlődő, visszatérő, szin­te kanonikus motívumrend­­szert”, amelyhez élete végéig hű maradt. Farkas képei ad­dig is elütöttek a szokványos értelemben vett látványfesté­szettől, a jelzett fordulattól kezdve azonban képei „egy te­remtett álomvilágban interpre­tálnak egy hajdanvolt vilá­got”. E világ „lidércnyomás tájain azonban mindig a való dolgok erejével emelkedik ki, néha a semmiből, egy-egy mo­tívum: lépcsőfokok, kerítés, ház, székek, asztalok, egy pad, egy kapu ..Sarkantyú idézi Francois Gachot-nak a Magyar Nemzetben megjelent írását. Gachot úgy látja ugyanis, hogy a képen „annyi a gaz­dátlan tárgy, mint egy hajó­törésnél”. .. Farkas István leg­érettebb képein ,,a viszonyai­ban, kapcsolataiban elidege­­nült ember széthulló társadal­mának gyötrelmesen nevetsé­ges és tragikus rekvizítumai” jelennek meg. 1930-ban született A szirakuzai bolond című festmény — amelynek középpontjában egy ágáló, szakállas ember áll egy útke­reszteződésnél, a tenger part­ján, mögötte parányi kutyája és fura házikója — „első lá­tásra kevés színből épül föl. A kompozíciót a barnák har­móniája uralja, bár az ember ruhája — fehérrel telített hi­deg chromoxid-zöldjével — meglehetősen elüt ettől. A lá­tóhatár fölött egy vulkán kúpjának jellegzetesen »farka­­sos" enervált hideg-lilája és zöldesszürke füst tereli a kép színvilágát a kék tartománya felé.” A fehér alapozás „üdé­vé és frissé teszi a földfelület egyébként középhideg okker­jét, amely a kompozíció szín­­rendszerében végül is meleg­nek hat”. A tárgyalt mű ese­tében a „kompozíció és szín­szimbolika különösen szerves összefüggésben van a tartalmi tényezőkkel”. Mindenképpen érezhető a képen látható szi­tuációkból, hogy „bolond”-dal van dolgunk: a címadás csak megerősíti ezt a sejtést. És az, hogy a képen látható egyetlen ember „bolond”, megkoronáz­za a kompozíciónak azt a su­gallatát, hogy a botját magas­ra emelő alak olyan valaki, aki a maga módján „kiemel­kedett a partikularitásból és kívülről-felülről szemléli a dolgokat”. Sarkantyú úgy véli, hogy a magabiztos „bolond” rögeszméit s teremtett belső világát vetíti ki a valóságra, a külső világra. Ugyanez a ki­vetítés történik meg történel­mi léptékben a fasizálódás folyamatában. „Így hangzik egybe egész jelentésköre — je­lentéseinek, holdudvara — ál­tal A szirakuzai bolond (s a harmincas évek többi remek­műve) e tragikus történelmi folyamattal és igazolja egy ki­fejlődőben levő szörnyű társa­dalmi-lelki betegség tüneteit, s így lesz korának megrendítő művészi dokumentumává.” A képzőművészeti alkotások befogadásához talán az első lépés a legnehezebb. Szerda­helyi István — ahogy azt mindenképpen begyakorolja, hogy odafigyeljen környezeté­re, s észrevegye annak eszté­tikai minőségeit. A technikai ismeretek elsajátításáról nem is szólva, előbb-utóbb a kép­komponálás egyszerűbb for­máihoz való érzék is párosul ehhez. Sokan bizonyára meg is rekednek ezen a fokon — legalábbis ami saját produk­tív tevékenységüket illeti —, de aki erre a fokra eljutott, az okvetlenül érzékelni tudja már a magáénál magasabb rendű, bonyolultabb, művé­szibb megoldásokat, s ilyen módon, mint befogadó, önma­ga fölé emelkedik.” Ugyanakkor az is kétségte­len, hogy a „fotós szem” egy bizonyos fejlődés után „már akadályozó tényező is lehet. A festészet, szobrászat, a grafika fokozottabb deformációt alkal­mazó válfajaival, stílusaival szemben vakká is tehet az, ha a természeti látványt mecha­nikusan leképező fotó konkrét hitelességének nézőpontjáról közelítünk feléjük.” Nem le­het továbbjutni gazdagabb képzőművészeti-esztétikai is­meretek, jártasságok nélkül. Ezek megszerzése magasabb fokra emeli a fotósok alkotói hitelességét is. „A művészi fénykép, mint közismert, nemcsak a min­dennapi élet fotogén jelensé­geit, eseményeit rögzítheti, hanem rangos ágazata más művészetek világából meríti témáját. Az olyan kiállítások, amilyen például a közismert Tánc a fotóművészetben, vagy amilyen Keleti Éva kiállítása — A színpad világa —, Kor­­niss Péter Az eltűnő paraszti életforma című tárlata, az időbeli művészetek, s a folklór kiemelkedő esztétikai értékű — de eredeti formájukban rögzítetlen — produkciót örö­kítik meg, és teszik hozzáfér­­hetővé olyan emberek számá­ra, akik esetleg sosem láttak még hasonló eseményeket. Hogy a fotóművészetnek ez az ága milyen alapvető közmű­velődési funkciót tölt be, ezt csak akkor mérhetjük fel a maga igazi mivoltában, ha meggondoljuk, hogy az építő­művészet és szobrászat-plasz­tika remekeinek túlnyomó többségét nemcsak a laikus, hanem a szakközönség is csak a tárgyfotó és az épületfotó jóvoltából ismeri.” Mert hi­szen „hol tartunk még attól, hogy szakembereink Japántól Dél-Amerikáig ,utazva, erede­tiben tanulmányozhassák a műkincseket.. Egy eredetileg irodalmi irányzatként indult festészeti „iskolá"-ról, a lettrizmusról szól Sinkovits Péter a Nagy­világ ez évi 2-es számában. A szerző elmondja, hogy „1963 óta számos retrospektív kiál­lítás igyekezett kijelölni a lettrizmus határait, elkülönít­ve a mozgalmat a betűket, írásjeleket felhasználó ivott festészet­től éppúgy, mint a vizuális költészet­től. A lettrizmus — amelyet 1945-ben, Párizsban alapítot meg Isidore Isou, egy román származású francia írónő — a dadaista mozgalmat kívánta folytatni, és a hagyományos és ismert szavakat elvetve, új hangformákat igyekezett meg­honosítani. A lettristák hama­rosan összeütközésbe kerültek a „konzervatív” dadaistákkal, mert Isou a költészetet olyan hangzásokkal bővítette, mint „a belégzés, kilégzés, mormo­­g­ás, susogás, hörgés, sóhajjtás, hortyogás, tüsszentés, cuppan­­tás, fütyülés stb.” 1950-ben kapcsolódott be a mozgalomba Maurice Le­­maitre, a neves Joyce-kutató, aki már addig is a költészet és festészet között húzódó határok kérdé­sével foglalkozott. Lemaitre — a lettrizmus több addigi kí­sérletétől ösztönözve — létre­hozta „a poétikai kutatások­nak megfelelő vizuális jele­­ket”. Lemaitre később kiállításo­kat is szervezett, de a lettrista képzőművészeknek „mégis tíz évet kellett várniuk arra, hogy képeikkel a kritika is foglal­kozzék. 1964-ben Michel Tapié már részletes tanulmányban elemzi munkáikat Betűk és jelek a kortárs festészetben címmel. Lelkes hangon dicséri bátor újításaikat, de egyben figyelmeztet a­­képi kalando­zások­ veszélyeire is, rámu­tatva, hogy az irányzat túl­­hajtása könnyen karligrafiká­­ba csap át.” Különböző kiállí­tások és kiadványok sokban igazolják is Tapié aggodal­mait: az újabb lettrista „költő­­testek” ugyanis „műveik ta­núsága szerint, már megelé­gedtek egy újfajta képírás ki­dolgozásával”. A. G. Fotóművészet és közművelődés című, a Fotóművészet legú­jabb számában megjelent tanulmá­nyában kifejti — főként ab­ban látja a fényképezés műve­lődési jelentőségét, hogy „a vizuális kultúra terén éppen ennél az első lépésnél segít. Aki rendszeresen fényképez, s az — ha egyebet nem — az’ NAPLÓ Nagy sikert aratott szerdán este a drezdai kultúrpalota kö­zönsége előtt Lehel György koncertje, amelyet — Bartók-, Brahms-, és Liszt-művekkel a műsorában —a drezdai Filhar­móniai Zenekar élén adott. •1* A hetedik magyar reklám­­film-szemlére hetvennyolc fil­met neveztek be. Az eddigi legnépesebb mezőnyben első díjat nyert Sas István és Holló Vera Chemotox-reklámja, má­sodikat a Lady Cameo-hajlakk és egy Fabulon-készítmény reklámja, harmadikat a Pepsi Cola egyik hirdetése és a Mo­bil-sorozat. A „bontott csirke­­reklám” filmjei különdíjat nyertek. A Veszprémben, a Dimitrov művelődési központban csü­törtökön kiállítás nyílt Ud­­vardi Erzsébet Munkácsy-díjas Érdemes Művész alkotásaiból. A megnyitón dr. Trautmann Rezső mondott beszédet. A Ba­dacsonytomajon élő festőmű­vész tárlatán a Balaton-vi­­dék legszebb tájait megörökítő mintegy negyven alkotás lát­ható. A kiállítás Veszprémben április 24-ig tekinthető meg.­­ A Diáknapok országos képző- és iparművészeti kiállítása áp­rilis 2-án, szombaton, Szege­den nyílik meg. A tárlaton a részt vevő szakmunkástanulók és középiskolások legszebb mű­veit mutatják be. A tárlaton részt vevő fiatalok szombaton és vasárnap Szegeden töltik majd idejüket: megismerked­nek a várossal és környékével, művész-tanáraik pedig a vi­zuális nevelés időszerű felada­tairól vitatkoznak majd. Április 1 A Marosvásárhelyi Állami Magyar Színház nagy sikerrel mutatta be Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című drámáját. Borbáth Ottilia ját­szotta Nyilas Misi szerepét. Tokióban csütörtökön meg­nyitották a hetedik nemzetközi gyermekrajz-kiállítást. Az elő­zetes verseny egyik fődíját — a japán külügyminiszter díját­­ Mezei Mária hajdúnánási kislány nyerte. Rajta kívül négy magyar gyerek kapott aranyérmet, hét pedig ezüstér­met. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA — Magyar Állami Operaházi Spartacus (9. béri. 8. ea.) (7) — Erkel Színház: Traviáta (10. béri. 7. ea.) (7) — Nemzeti Színház: Kulcskeresők (7) — Madách Szín­ház: Spanyol Izabella (7) — Ma­dách Kamara Színház: Isten nem szerencsejátékos (7) — Vígszín­ház: Versenynap (Komb. 4. sor. 5. ea.) (7) — Pesti Színház: Lorti (XIII. béri. 3. ea.) (7) — Th­ália Színház: A Prométheusz-rejtély (7) — József Attila Színház: Kál­vária (I. béri. 4. ea.) (7) — Hu­szonötödik Színház: Indiánok (fel 8) — Fővárosi Operettszínházi Kabaré (bemutató előadás) (7) — Mikroszkóp Színpad: Ki fóg gólt lőni? (fél 9) — Vidám Színpad: Kölcsönl­akás (fél 7) — Zeneaka­­­démia: Fischer Annie nyolc hangol 3. (au. 5) — MÁV Szimfonikusokj (MÁV bék­. 13.) (este 8) — Kistér rém: Rados Ferenc zungoraest.iR (fél 8) — Budapesti Gyermekszín­­ház: Messze még a holnap kiíR 11. és 6, ifi. ea.) — Állami BátH színház: Jókai tér 10.: A­ntyat.H kistigris (de. 10) — Népköztá­rss­­ság útja 89­: Kököjszi és Bobo-R­sza (du. 3) — Kamara Variet. I Nincsen múzsa tövis nélkül (féli és 31 — Fővárosi Nagycirkusza Moszkva csillagai (du. fél­i tér 8)- I Rövid jatalom és szerepig lista a Pesti Műsorban. 1

Next