Magyar Nemzet, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

Tnárns, 1977. ápril 10. Az ember közösségre vágyik Egy riport folytatása Négy évvel ezelőtt jártam először a színhelyen, hívatlanul egy megbeszélésbe csöppentem. Megnyugtattak, ha más időpontban jövök, akkor is gyülekeznek valahol egy lakásban. Van néhány nyugtalankodó a lakótelepen, akinek bürokrata megfogalmazásban, „semmi sem elég, mindig akar valamit”. A megbeszélés a XI. kerületi Ifjúsági lakótelep egyik épületének egyik lakásában folyt. A napirenden a házióvoda tanterve, a játszótéri felügyelet, a bevásárlási ügyelet, a gyerekek és a felnőttek sportprogramja volt. No meg a szárítóhelyiség átalakítása melegpadlóval és bútorokkal, hogy nappal házióvoda, este klub legyen. A barkácsolóműhely felszerelése már jól állt, a lakók bevitték szerszámaikat a „közösbe”. A házióvodát egy fiatal tanárnő vezette, az egyik anya énekelni, a másik tornára tanította a gyerekeket, az egyik apa bábozott velük, a másik mesélt nekik. Gyengéd erőszakkal rávették a Kábel- és Műanyaggyárat, hogy engedje be a telep apraját-nagyját a sporttelepére. A KISZ-től kaptak pénzt a klubra, de vannak „bürokratikus akadályok”. Megkérdeztem, hogy a lakótelep többi házában is átalakítják-e a szárítót. Nem mindenütt. Több helyről a gyerekeket elküldik az itteni házióvodába, ők pedig „szárítanak”. Amerikai életforma A házba, ahol a tervekről hallottam, fél esztendeje költöztek be a fiatal lakók. A telepen sokan velük együtt álmodoztak, de jó néhányan elhúzódtak tőlük. Míg ők saját kezűleg egy focipályát akartak építeni és tornaszereket felállítani, meg egy szalonnasütőt is, többen egy poroióra szavaztak. Akkor készült el a játszótéren egy nagy betonteknő. Ők lubickolónak szánták, a homokozót pedig maguk készítették volna el. Az illetékesek hallani sem akartak róla. Nemcsak azért, mert van egy parkosítási terv, mely rózsaligetet „irányoz elő” a focipálya helyett, hanem mert szándékaikban az amerikai életforma majmolását vélték felfedezni, különösképpen a lubickolóban és a szalonnasütőben. Négy évvel ezelőtt mondta a fiatalok egyik szóvivője: „Miért nem szólhatunk bele a környezetünk alakításába? Miért utasítják vissza a társadalmi munkát? Hát nem értik? Az ember ebben a korban még közösségre vágyik. Most vagyunk túl a kopácsolási szakaszon, kibújunk a lakásunkból. De hogyan töltsük a szabad időt? Egy kicsit dolgozhatnánk itt a kertben, tornáznánk, mindenkinek jót tesz a mozgás, no meg egy kis játék, terefere, szalonnasütés. Nem engedik. Park lesz, csak azért is Mi pedig, akik ma még szervusszal köszönünk egymásnak, ismerjük a másik örömét, bánatát, ha megakadályozzák közös terveinket, elszakadunk, és néhány év múlva épp csak fejet biccentünk, ha találkozunk.” Csak a szervusz? Négy esztendeje azt észleltem a mai Allende-parki lakótelepen, hogy fiatal emberek, akik gyermekgondozása, szabadságon voltak és bútorokat barkácsoltak, egy időre kimaradtak a KISZ-ből, mozgalmi módszerekkel szerették volna a még befejezetlen lakótelepet saját körülményeikhez igazítani. Ezért pedig, hogy, hogy nem, éppen a „mozgalmon kívüliség” gyanújába keveredtek. Még azt is rossz néven vették tőlük, hogy a tanácsválasztások idején saját jelöltet szerettek volna állítani. Amikor a Valóság 1977/3. számában egy tanulmányt olvastam az Allende-parki lakótelepről, úgy éreztem, hogy a közösséget éltető energiaforrások már kiapadnak, bár a fejbiccentés kora még nem érkezett el, mert ma is mindenki mindenkit tegez, és szervuszszal köszön. Csalódásokra felkészülve tértem vissza a tett színhelyére, és szigorú revizorként kértem számon ismerőseimtől a tervteljesítést. Mármint a sajátjukét. (Nem a Valóságban közölt tanulmány állításaival vitatkozom, hiszen nem kérdőívekkel és számítógéppel dolgozom, csak egy kopott golyóstollal és notesszel. Nem egy sokaságot mérek fel, hanem beszélgetek néhány rokonszenves emberrel.) A telep tovább épült, s nemcsak az új beköltözők rabolták el tőle az ifjúsági jelzőt, hanem a régi lakók is, mert kinőttek a KISZ-korból. Már első látogatásomkor feltűnt, hogy külön házban laknak az értelmiségi, és külön házban a munkáscsaládok. Ez az irányzat még erősödött, mert a kádereket (illetőleg leszármazottaikat) is külön házba telepítették. Annak idején, amikor kevés volt a lakóépület, még azt hihettem, hogy ez az elkülönítés ostoba véletlen. Ma már nincsenek kétségeim. Megkezdem a számonkérést: mi van a házióvodával? Nincs. Van a telepnek bölcsődéje és két óvodája. Kitűnőek. Még mindig sok a gyermekgondozási szabadságon levő anya. Velük ki foglalkozik? A művelődési házakban van kismamák klubja. (Van, csak az éppen nem óvodai előkészítő is egyben.) A gyermekgondozási szabadság egyébként haladó hagyomány a telepen, „egy évig még az is otthon marad, aki fél, hogy a kutatási témáját elveszik tőle”. A gyeses anyák együttműködése még mindig a régi. Van ügyeletes bevásárló és játszótéri felügyelő. A nagyobb gyerekekre is mindig van, aki vigyázzon, ha a szülőknek esti programja akad. Ez hagyomány és az új lakók között is szokássá vált. A régieknél lakásról lakásra járnak a kinőtt gyerekruhák és -bútorok. Valahol mindig van egy újszülött, több családban megérkezett már a harmadik gyerek is. Az újak — különösképp a munkások — ügyelnek arra, hogy gyerekük ne más ruháját hordja, még a homokozóba is fehér cipőben és pasztellszínű ruhákban engedik. A klub elkészült-e? Nem. Akkoriban azt hitték, hogy bürökratikus akadályok miatt, most azonban kiderült, hogy a közös megbízott, aki nemrég halálozott el, elsikkasztotta az e célra tartalékolt pénzt. De már nincs is szükség rá. Azóta van elég ülőhely a lakásokban, vagy ha nincs, visznek széket magukkal oda, ahol éppen összegyűlik a társaság. Mindig azonos összetételben? Dehogyis. Mi ez, szomszédolás vagy barátság? Mind a kettő: közösségi élet. Csak egy épületre terjed ki? Nem. Többre is, de az „újakkal” lazább a kapcsolat. A klub helyett elkészült egy sportklub, afféle kondicionálóterem, részben KISZ-adakozásból, részben társadalmi munkából. Most egészítik ki önerőből a berendezést, nőknek való tornaszerekkel. Az egykor könyvespolcot barkácsolók ma a „roncstelepen vásárolt autójukat bütykölik”. Természetesen közösen. A kisebb szerelési munkálatokat is elvégzik egymásnak. A bajban is összetartanak. Az egyik házban meghalt egy fiatal férj. Az asszony két kisgyereket nevel. A többi lakó magára vállalta az özvegy lakásfenntartási költségeit. Négy évvel ezelőtt egy garázsban rendezkedett be a közért. Van-e már ABC-áruház? Hogyne volna, csak egy a baj: ha esik az eső, úgy beázik, hogy ponyvával kell letakarni az árut. Egy esős nap kihívták a tévét, de mire a stáb megérkezett, már sütött a nap. A lakók ugyan vállalták, hogy társadalmi munkában, vödörrel locsolgatják a tetőt, de a tévé ódzkodott a csalástól. Az eső azóta is megteszi a magáét. S egy másik gond. Nem számoltak azzal, hogy felnőnek a gyerekek. Nincs iskola. A gyerekeket autóbuszon szállítják a környékbeli iskolákba, ahol két műszakban folyik a tanítás. A telepen viszont gyógypedagógiai intézet épül Igaz, nagy szükség van rá, de miért éppen az iskola helyén? őket nem kérdezték. A nyitr várospolitika még nem érvényesül. Integráció Foglaljuk össze, hogy miként alakul az emberi környezet. Vannak saját szokásaik. A látványosabbak: Szilveszterkor minden lakás ajtaja nyitva. S vándorolnak egyik lakásból a másikba, egyik házból a másikba. Csillagszórókat hajigálnak ki minden ablakon. Saját május elsejét tartanak. Sportversenyt rendeznek a házak között, a felnőttek fociznak, pingpongoznak, tollaslabdáznak, a gyerekek zsákban futnak, lepényt esznek. Az értékes díjakat, a sört, a tortát, a csokit, közösen fogyasztják el. Hát igen, a focipálya is elkészült, csak örökösen foglalt. Külön játszanak a felnőttek, külön a kamaszok. Külön csapatban a munkások, és külön csapatban az értelmiségiek. A közösségi élet, amiről előbb szóltak, tehát csak a diplomásokra vonatkozik? Nem. Van egy értelmiségi és van egy munkásközösség. A beszélgetési kapcsolat azonban teljes. Csak nem kétnemű. Férfi a férfival, nő a nővel társalog. A férfiakat összehozza a barkácsolás, a nőket a gyerekgondozás és a kézimunka. A „kézimunka-őrület” az egész lakótelepre kiterjed. Áz észlelhető, hogy az értelmiségi és a munkás életvitel külsőleg egyre inkább hasonlít egymáshoz. Lásd új bútorok, tartós fogyasztási cikkek, autó és külföldi utazás. Ez a sok ponton érintkező életmód kölcsönös hatása csak nőhet. Az öszszetartás irányzata erősebb, mint a széthúzásé. S talán ennek köszönhető az Allendeparki lakótelep egy ritka sajátossága: jók a házasságok. A szülők a gyerekeknek élnek. S miként a négy év előtti riportomat, ezt is egy monológgal fejezem be Elmondja egy háromgyerekes anya: „Hazahoztam a kicsit az óvodából. Már a lépcsőházban hallom, hogy a lakásomban nagy a zsivaj. Az történt, hogy két gyerekem hazafelé jövet az iskolából egy testvérpárral találkozott. Egy véletlen folytán kizárták őket a lakásból. Amikor beléptem, a lányom kint a konyhában készítette a szendvicseket a vendégeknek. Mi, felnőttek szerencsés életkorban kerültünk össze a telepen. A gyerekeink azonban már együtt nevelkednek, közösségi emberré, társadalmi lénnyé.” Kovács Judit Virágot, fát a Belvárosba A főváros V. kerületében a játszóterek, parkok mindössze 162 ezer négyzetmétert tesznek ki. Budapesten mintegy 6—7 négyzetméter az egy főre eső zöldterület, a Belvárosban azonban még ennél is kevesebb: 2—2,5 négyzetméter. Ez a helyzet követeli: ápoljuk, gondozzuk, vigyázzuk a parkokat. Budapest zöldterületének gazdája, a Fővárosi Kertészeti Vállalat munkaerőgondokkal küzd. Az V. kerületben mindössze tíz fő állandó dolgozó gondozza a zöldterületeket, pedig még a harminc is kevés lenne. Szeretnének a helyzeten változtatni. A vállalat képviselője a Hazafias Népfront V. kerületi fásítási és favédelmi bizottságának legutóbbi megbeszélésén, melyre a „Szép, tiszta, virágos Belvárosért” akció keretében került sor, elmondta, hogy mintegy 8 ezer darab különféle virágot és 110 darab fát ültetnek el az idén tavasszal. Befejezik a metrócsomópontoknál — a Felszabadulás térnél, a Kálvin térnél — a parkosítási munkákat. Április 30-ra a Deák tér is elkészül. A nagyobb arányú faültetéseket az gátolja, hogy az utak, járdák mentén közművezetékek húzódnak. Ezért a kerület zöldterületét úgy lehetne inkább növelni, hogy a lakóházak udvarait fásítják. A HNF V. kerületi fásítási és favédelmi bizottsága a „Szép, tiszta, virágos Belvárosért” akció keretében tevékenyen hozzájárul a Belváros környezetvédelméhez A lakóbizottságok földet és fát igényelhetnek, amit a népfront ingyen ad és házhoz is szállít. Magar Nemzet Tervpályázat az új igényekhez jobban alkalmazkodó lakóházakra Érdekes tervpályázatot ír ki az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Országos Tervhivatal. Az OT most első alkalommal szerepel kiíró hatóságként. A feladat a panelos építési rendszerrel készülő lakóépületek országos típusterv-állományának továbbterjesztése. A pályázat újdonsága, hogy nemcsak egyénileg vagy kollektív jelentkező pályázók vehetnek részt a versenyen, hanem egyidejűleg tíz tervező vállalatot hivatalosan felkértek a pályázaton való részvételre. Elsősorban az úgynevezett bázistervező és báziskivitelező vállalatokra számítanak. Egy-egy pályázó személy, illetve kollektíva csak egy pályaművel vehet részt. Az a cél, hogy a tervek választék szempontjából kielégítsék az általános lakáspolitikai célkitűzéseket, a területenként változó lakásigényeket, a gazdaságos és hatékony sorozatgyártás szempontjait. Tehát a jelenleginél magasabb használati értékű és differenciált alaprajzú lakások, az esztétikai igényeket jobban kielégítő lakóépülettípustervek kidolgozásához kérnek iránymutatást. Figyelembe kell venni a technikai háttér követelményeit, érvényesíteni kell a hazai szociológiai felmérések eredményeit és a hazai körülményekre adaptálható külföldi példákat. Arra kell törekedni, hogy az új típustervek alapvető változtatás nélkül hosszabb ideig érvényben tarthatók legyenek. Különböző nagyságú, teljes háztartás vitelére alkalmas, továbbá garzon jellegű lakásokat kell tervezni. Figyelembe kell venni a családlétszámot és -öszetételt, a foglalkozási kategóriák szerint is változó életszokásokat, az étkezési szokásokat és egyéb hagyományokat. Előnyben részesülnek azok a javaslatok, amelyek módot nyújtanak a külön nemű gyermekek vagy nagyszülők kulturált elhelyezésére. Az épületek nagysága 5—11 szint között váltakozhat. A nagyobb méretű lakásoknak az alacsonyabb szinteken való elhelyezése kívánatos. Különös figyelemmel kell lenni a benapozási igényekre, a lakások közötti átlátás kiküszöbölésére. A konyhákban gáztűzhelyet kell előirányozni oly módon, hogy alaprajzi és szerkezeti változtatás nélkül villanytűzhely is alkalmazható legyen. A hazai tervpályázatoknál még nem adott magas összegű díjakat tűztek ki a legjobb tervek jutalmazására és megvásárlására. Összesen 1,3 millió forint a pályadíjak összege, azzal a megkötéssel, hogy a legnagyobb díj 200 ezer forintnál nagyobb nem lehet. A pályázatot a közeli napokban írják ki, szeptember közepén történő lejárattal. G. J. 7 A Hajdúsági Iparművek új termékei Exportra, hazai piacra is: speciális mosógép, bojler, panelradiátor Egy tartós fogyasztási cikkeket gyártó vállalat, amelynek termékei a legtöbb háztartásban megtalálhatók, mindig az érdeklődés homlokterében áll. Az emberek többségének kialakult véleménye van a mosógépekről, centrifugákról, porszívókról, bojlerekről, ezeket a mindennapos használat során minősítik, vele együtt a gyártó céget, jelen esetben a Hajdúsági Iparműveket. E sorok írója is egy új automata mosógép gyártásának hírére utazott Téglásra. Dankó Károly kereskedelmi igazgató és Erdélyi Mihály marketingfőosztályvezető tájékoztatott a mosógépgyártás helyzetéről, kilátásairól. — A vállalat profiljában a legjelentősebb a mosógéptermelés — kezdte a beszélgetést Dankó Károly. — A jugoszláv OBOD céggel kötött kooperációs szerződés alapján 1970-től honosították meg az automata mosógép gyártását, évi 20—25 ezres szériában. Az igények azonban ennél nagyobbak, s a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az automata gépé a jövő. Minimát és Midi mát — Hamar elterjedt hír a vásárlók körében, hogy a vállalat megvásárolta a nyugatnémet AEG-Telefonken gyár licencét. Sokan várnak erre a gépre, éppen ezért érdeklődünk afelől: mit tud ez a gép, mikor lesz kapható? — A Minimat 65 és a Midimat 85 típusú gépek az úgynevezett helytakarékos automaták csoportjába tartoznak — felelte Erdélyi Mihály. — Méreteiknél fogva — 66, illetve 85 cm magas — praktikusan elhelyezhetők a modern házgyári lakásokban, a konyhában és a fürdőszobában egyaránt. A gépen 18-féle program állítható be, ezek között speciális gyapjúprogram is van. A „0”-szériát májusban kezdjük el gyártani, és előreláthatólag a negyedik negyedévben már az üzletekben is kapható lesz. — Mennyiért? — Jóváhagyott ára a gépnek még nincs. Kalkulációnk szerint 11—120 ezer forintba kerül. — Nem lesz ez egy kicsit sok? Véleménye szerint ilyen áron elterjed-e majd a gép a hazai vásárlók körében? — Reálisnak tartom ezt az árat — válaszolta a kereskedelmi igazgató. — Nemcsak a kalkuláció miatt, hanem azért is, mert ha behoznánk ezt a gépet, akkor sem lenne olcsóbb. Hogy sok-e vagy kevés ez az ár egy mosógépért, az az életviteltől is függ: ki menynyire értékeli szabad idejét, a mosás alóli mentesítést. Nyilvánvaló viszont, hogy kezdetben a vevők nem az alacsonykeresetűek köréből kerülnek ki. — Mekkora beruházást igényelt az új automaták termelése? — A gazdaságos sorozatnagyság miatt évi 100 ezer darab automata előállítására rendezkedünk be. A beruházás 237 millió forintba kerül, ebből 64 millió saját alap, 173 milliót pedig az MNB 45 milliárdos hitelkeretéből fedezünk. A nyugatnémet céggel való licencszerződés értelmében az AEG már az idén 100 ezer dollár értékben vásárol tőlünk e gépekből. Tíz év garancia — Milyen más termék fejlesztésével foglalkoznak jelenleg? — A második legjelentősebb fejlesztésünk a forróvíztároló bojler gyártásával kapcsolatos. Ma már megteremtettük az alapfeltételeit, hogy korszerű, zománcozott tartályokat gyárthassunk. A zománcozást osztrák licenccel oldottuk meg. Ez olyan korrózióvédelmet nyújt, hogy a bojler tartályára 10 évi garanciát tudunk vállalni. — A 80—120 literes zománcozott tartályú bojlerek, ahogy megjelentek, úgy el is tűntek az üzletekből. Mi ennek az oka, mikor lesz az ellátás folyamatos? — E bojlerek gyártása még kezdeti stádiumban van, és a kis sorozat miatt hiánycikk. A termelés felfutása után, jövő év elejétől tudjuk kielégíteni a hazai igényeket. — Fejlesztéseink harmadik ága a panelradiátorok gyártása, amelyet 1975 végén kezdtünk el — folytatta a főosztályvezető. — 30 millió forintért vásároltunk gyártósort, azért, hogy időben elkezdhessük a panelradiátorok termelését — A fejlesztéseknél a vállalat mennyiben vette figyelembe a hazai igények kielégítésén kívül az export növelését? — Már 1969-ben, amikor elkészítettük hosszú távú programunkat, fő szempontunk volt a konvertálható export árualapok megteremtése. A külföldi piacokon nagy a verseny, és emiatt igen nehéz háztartási gépeket eladni. Ezért is támaszkodtunk fejlesztéseinknél licencvásárlásokra, hogy a lehető legkorszerűbb, már bevált és ismert gépekkel tudjunk megjelenni e piacokon. Nem volt szabad ismeretlen márkát kifejleszteni az automata mosógépből, hanem olyan céggel kellett szerződést kötni, mint az AEG, amely egyúttal a piacot is megteremti számunkra, vállalva a szervizelést is, amely nélkül szóba sem álltak volna velünk. Szavatolt minőség — Egy kicsit más a helyzet a forróvíztárolóknál — folytatta Dankó Károly. — Ennél a terméknél a tőkés export növelését intenzív piaci munka előzte meg, amelyet a Transelektróval közösen végeztünk. Természetesen olyan minőséget kellett garantálnunk, amely egyenlő a nyugateurópai színvonallal. Vevőink között vannak már Franciaország, a Benelux-államok és Nyugat-Németország cégei. A külföldi cégekkel való tárgyalásainknál olyan ár- és szállítási feltételeket tudtunk ajánlni, amelyek elfogadhatók voltak. — Nagy jelentősége volt a piaci munkának a panelradiátorok esetében. E termékből az idén 100—150 ezer négyzetmétert tudunk eladni Svájcban, Ausztriában. Itt szeretném kiemelni — folytatta a kereskedelmi igazgató — a Nikex Külkereskedelmi Vállalat kiemelkedő exportmunkáját, amelynél jelentős szakmai segítséget nyújtottak már a fejlesztési munkában is. Az eddig elmondottak mindössze csak egy kis ízelítőt adtak abból a fejlődésből, amely a Hajdúsági Iparműveknél az elmúlt években végbement A vállalat 3400 dolgozója a negyedik ötéves terv időszakában 130 százalékkal növelte termelési értékét, 1980-ig pedig még ezt is megkétszerezi, és a tervek szerint eléri a 2,5 milliárd forintot. Még ennél is dinamikusabban növekedett az export. Rubelelszámolású kivitelét az 1975-ös 69 millióról 1980-ig 125 millióra, a dollárértékesítését pedig 13 millióról 524 millióra kívánja növelni. Igen nagy figyelmet fordítanak a termelés növelésén kívül a szervezésre. Jelentős összegeket költenek — 330 millió forintot — egy automatizált magasraktár létesítésére. Egy 15 ezer négyzetméteres üzemcsarnokot emeltek. Ebben az egy helyen végzett munka lehetővé teszi az optimális szervezést, a belső szállítás megoldását. Nem kis munka ez, ha elgondoljuk, hogy a gyár évente 7—800 000 kész gépet bocsát ki. Mindez nem ment könynyen, kezdeményezőkészségre, vállalkozásra és megfelelő koncepcióra volt szükség. Egerszegi Csaba * Kétszáz éves a Terézváros Kétszáz évvel ezelőtt kapta elnevezését a mai Terézváros, amely a peremkerületek északi részeiből alakult. Az évfordulót ünnepségekkel, versenyekkel teszi emlékezetessé a kerület vezetősége és a Hazafias Népfront VI. kerületi bizottsága. Előadásokat tartanak a kerület történetéről, munkásmozgalmáról, irodalmi és művészeti eseményeiről. A kerület múltját és jelenét tükröző fényképfelvételek beküldésére pályázatot hirdetnek, és a legérdekesebb fotókat kiállítják a Hazafias Népfront helyiségében. A fotókat a Hazafias Népfront VI. kerületi bizottsága, Népköztársaság útja 94. címére, augusztus 30-ig lehet beküldeni.