Magyar Nemzet, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-01 / 127. szám

Iierii, 1171 Június L. ­ A vaskohászat fejlesztéséről , tárgyalt az országgyűlés ipari bizottsága Tájékoztató az állami vállalatokról szóló törvény megalkotásának előkészü­leteiről A hosszú távú fejlesztési koncepció valóra váltásával a vaskohászatban fokozódik a munkavédelem, kedvezően vál­tozik a gyártmányok minősége és választéka, javul a termelés struktúrája, megszüntetik, il­letve minimálisra csökkentik a gazdaságtalan termékek­­ ter­melését — állapította meg keddi ülésén az országgyűlés ipari bizottsága. A Gorjanc Ignác elnökletével megtartott tanácskozáson — amelyen részt vett Inokai János, az ország­­gyűlés alelnöke, Trethon Fe­renc pénzügyminiszter-helyet­tes és Drecin József, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyette­se — a képviselők a 80 ezer embert foglalkoztató, a nem­zeti jövedelemhez 6,3 száza­lékkal hozzájáruló vaskohá­szat helyzetét, hosszú távú fejlesztési koncepcióját ele­mezték. Csépányi Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes ar­ra emlékeztetett, hogy az acél­termelő országok sorában a­­ huszonötödik helyen állunk.­­ Tény: a feldolgozott vasércek­­ 85—87 százalékát, a koksz 70­­ százalékát, az ötvöző anyagok­nak pedig 80—82 százalékát határainkon túlról kell besze­reznünk. Az MSZMP XI. kongresszusának határozatára alapozva az V. ötéves terv­­törvény megszabta: a nyers­­acél-termelést 1980-ra 4,3—4,5 millió tonnára, a hengereltacél­termelést pedig 3,1—3,3 millió­­ tonnára kell növelni. A szük­ségletek jobb kielégítése, va­lamint a gazdaságosabb ter­mékszerkezet kialakítása érde­kében az értékesebb áruk, el­sősorban az ötvözött és nemes­acél-gyártmányok, az acél­lemezek, a betonacélok, vala­­­­mint a kohászati másodtermé­kek arányát kell növelni. Bő­­­­víteni és korszerűsíteni szük­séges az­ acélgyártó és koksz­termelő kapacitásokat, oxigén­­befúvásos technológiával kell növelni az Ózdi Kohászati Üzemek acélművének terme­lését. Meg kell építeni a Dunai Vasmű új konverteres acélüze­mét, s meg kell kezdeni a Dunai Vasmű új kokszoló blokkjának építését, a Lenin Kohászati Művek acélgyártá­sának fejlesztését és a csepeli csőgyártás korszerűsítését. A vaskohászati vállalatok az V. ötéves terv első évében leg­fontosabb feladataikat túltel­jesítették, idei feladataikat pe­dig várhatóan túlteljesítik. Az elhatározott metallurgiai fejlesztéseket figyelembe véve, a vaskohászat hosszú távú fej­lesztési programja szerint a hazai nyersacéltermelés — kö­rülbelül a VII. ötéves terv­időszakban — évi 4,7—4,8 mil­lió tonnára emelhető. A fel­dolgozó hengerműveket alkal­massá kell tenni a több acél fogadására — a Dunai Vasmű folytatólagos meleghengermű­vének teljes rekonstrukciója után ez teljesíthetőnek tűnik. Az előterjesztést követő vi­tában a képviselők felhívták a figyelmet: a korszerű techno­lógiák megkövetelik, hogy az ágazat vezetői idejekorán gon­doskodjanak az új, nagy tel­jesítményű gépekkel, gépso­rokkal, berendezésekkel dolgo­zó szakemberek felkészítésé­ről, továbbképzéséről. Elhang­zott az is, hogy nagyobb fi­gyelmet kell fordítani az úgy­nevezett béröntödék gazdasági helyzetére, jövedelmezőségére. A bizottsági ülés másik na­pirendi pontjaként Szilbereky Jenő igazságügyminiszter-he­­lyettes tájékoztatta a képvise­lőket az állami vállalatokról szóló törvény megalkotásának előkészületeiről. Elmondotta egyebek között, hogy az állami vállalatok szervezetét, gazdál­kodását, irányításuk alapvető kérdéseit jelenleg egy 1967- ben kiadott kormányrendelet szabályozza. Az azóta eltelt tíz év elegendő általánosítható ta­pasztalatokat hozott a törvényi szabályozáshoz. A törvény megalkotása eleget tesz az alkotmány követelményeinek is, alaptörvényünk szerint ugyanis az állami vállalatok külön törvényben meghatáro­zott módon és felelősséggel, önállóan gazdálkodnak a rá­juk bízott vagyonnal. Az előkészítésben nagy gon­dot fordítanak arra, hogy a gazdasági és jogi követelmé­nyeket hosszabb távon is ki­elégítő rugalmas szabályozás készüljön, amely kifejezi az állam vállalatainak a társa­dalom anyagi gyarapításában, a termelőerők és a szocialista termelési viszonyok fejleszté­sében, a társadalmi szükségle­tek kielégítésében betöltött meghatározó szerepét. A képviselők örvendetes tényként nyugtázták, hogy a törvénytervezetet számos bu­dapesti és vidéki nagyüzemben is vitára bocsátják, s az ott elhangzott, hasznosítható in­dítványokkal, javaslatokkal gyarapítva terjesztik majd a törvényalkotók, az országgyű­lés elé. A bizottság tagjai mélyrehatóan elemezték a ké­szülő törvényt, s főként a köz­ponti irányítás hatékonyságá­val, a vállalati önállósággal kapcsolatban kértek és kaptak választ az igazságügyminisz­ter-helyettestől. A két téma vitájában fel­szólalt Méhes Lajos, Jazbinsek Vilmos, Novák Béla, Vida Miklós, Kangyalka Antal, Karkus Sándor, Bálint Ist­vánné, Bodnár Ferenc, Csapó Jánosné, Szigethy Dezső és Nics János országgyűlési képviselő. KGST-értekezlet Nyíregyházán és Békéscsabán KGST-munkaértekezlet kez­dődött kedden Nyíregyházán és Békéscsabán. Szabol­cs-Szatmár megye székhelyén hét szocia­lista ország — Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió — szakem­berei tanácskoznak. Vala­mennyien olyan kutatóinté­zetben dolgoznak, amely részt vesz a tagországok egységes növényvédelmi előrejelzési rendszerének kidolgozásában. A tanácskozáson három napi­renddel foglalkoznak: az előre­jelzési ada­t felvételezés és az előrejelzési információ rend­szerével, a távészlelési mód­szerekkel, valamint a kártéte­lek felmérésének és a kárté­tel­i veszélyhelyzetek megálla­pításának módozataival. Békéscsabán a KGST mező­­gazdasági állandó bizottsága referencia laboratóriumokkal foglalkozó megbízottai ültek össze háromnapos eszmecseré­re. A bolgár, a csehszlovák, a magyar, a mongol, az NDK- beli, a lengyel, a román és a szovjet meghatalmazottak megtárgyalják, hogyan lehet kiszélesíteni a tagországok együttműködését azzal a céllal, hogy elősegítsék az állatbeteg­ségeik eddiginél megbízhatóbb karjelzését, illetve az állatbe­tegségek elleni hatékonyabb védekezést. Segítség a lakásépítő szövetkezeteknek A SZÖVOSZ elnökségének ülése A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa elnökségé­nek dr. Molnár Frigyes elnök­letével tartott keddi ülésén többek között megvitatták a lakásépítő szövetkezetek biz­tonsági alapjának létrehozásá­ról szóló előterjesztést. Az alap célja a lakásépítő szövetkezeti beruházások folyamatos, terv­szerű előkészítésének és biz­tonságos megvalósításának elő­segítése. Az alap forrása a la­kásépítő szövetkezetek tagjai­nak önkéntes hozzájárulása; ez az egy tagra eső lakásépítési kölcsönösszeg egy százalékát nem haladhatja meg. Az alapot a SZÖVOSZ kezeli, a tagok ál­tal befizetett hozzájárulást a lakóházak használatba vételét követő 90 napon belül vissza kell fizetni. Az elnökség elemezte az ÁFÉSZ-ek munkavédelmi és szociális tevékenységét is. 1976 és 1980 között az ÁFÉSZ-ek­­ben munkavédelemre 32,9, szo­ciális juttatásokra pedig 77 százalékkal fordítanak többet, mint az előző tervidőszakban. Július 1-től kötelező a biztonsági öv Július 1-től hazánkban is ál­talánosan kötelező lesz a biz­tonsági öv használata a gépko­csiforgalomban. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács e téma kapcsán tudományos ülést rendezett kedden Buda­pesten. Dr. Somogyi Endre professzor, az Igazságügyi Or­vostani Intézet igazgatója megnyitójában felhívta a fi­gyelmet arra hogy Magyaror­szágon az utóbbi években 26— 28 ezer olyan közúti közlekedé­si baleset történt, amely sze­mélyi sérüléssel járt. Évenként mintegy 1400 ember hal meg e balesetek következtében. Min­denképpen társadalmi jelentő­ségű tehát, hogy a biztonsági öv kötelezővé tételével is igye­kezzünk megelőzni a közleke­dési baleseteket. Tudományos felmérésekre alapozva kimu­tatták, hogy a balesetek száma az öv általános használatával körülbelül felére — a halálos kimenetelű sérüléseké még en­nél is nagyobb mértékben — csökkenthető. A biztonsági öv használatától valójában csak akkor várható pozitív ered­mény, ha mindenki betartja a jogszabályt, s mindenki megér­ti : nemcsak saját életét, hanem a mellette és a mögötte ülőét is védi az öv becsatolásával. Kétnapos tanácskozás Sopronban a szarvasmarhatartás gépesítéséről A hazai szarvasmarha-is­tállóknak mindössze húsz szá­zaléka felel meg az új tech­nológia igényeinek. A többi el­avult, s egy részüket alapos rekonstrukcióval­­ sem lehet megfelelően átalakítani. Az ál­latállomány túlnyomó részét ezeken a korszerűtlen telepe­ken tartják, ahol a gépesítés foka minimális, a tehenészekre pedig igen nehéz munka hárul. A tenyésztés ma új utakon jár, új szarvasmarha-fajták népe­sítik be a nagyüzemi telepeket s ezzel párhuzamosan többféle gépesített tartási mód alakult ki. Június 7-én és 8-án Sopron­ban tartja meg a Magyar Ag­rártudományi Egyesület gépe­sítési társasága a XVII. orszá­gos mezőgazdasági gépesítési tanácskozást, amelyet ezúttal teljesen a szarvasmarhatartáso ,­nak szentelnek. Mintegy ezer szakembert várnak a városba. A tanácskozás előtt a MAE gépesítési társasága kedden sajtótájékoztatót rendezett, ahol dr. Mikecz István, a gö­döllői Agrártudományi Egye­tem tanára ismertette a szarvasmarhatartás gépesítésé­nek helyzetét, jövőjét. Hang­súlyozta, hogy a nagyüzemi te­nyésztés egyik fő útja az úgy­nevezett kötetlen tartás. Véle­ménye szerint indokolatlan olyan telepek építése, ahol egy férőhely beruházási költsége meghaladja a 70—100 ezer fo­rintot. A tanácskozás egyik fontos feladata, hogy mérlegel­je a lehetséges megoldásokat, hiszen a nagy értékű, nagy tel­jesítőképességű állomány nem tartható akármilyen feltételek között. Masar Nemzet A nemzetközi Lenin Békedíj-bizottság elnöke hazánkban Budapestre érkezett tegnap Nyikolaj Blohin szovjet aka­démikus, a nemzetközi Lenin Békedíj-bizottság elnöke és Alekszandr Gurjanov, a bi­zottság titkára. A szovjet ven­dégeket a Ferihegyi repülőté­ren Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője és Márta Ferenc, az MTA főtitkára, az MSZMP KB tagjai fogadták; jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Budapestre érkezett a JDNSZSZ küldöttsége Dr. Dusán Icsevicsnek, a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocia­lista Szövetsége szövetségi vá­lasztmánya tömegszervezeti, ideológiai és társadalompoliti­kai koordinációs bizottsága el­nökének vezetésével a szocia­lista demokrácia kérdésének tanulmányozására, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa meghívására Magyarországra érkezett a JDNSZSZ háromta­gú küldöttsége. 53 építőtábor nyílik A Parlamentben dr. Nagy Sándor, a KISZ KB titkára és Nádor György, az Állami Ifjú­sági Bizottság titkára, vala­mint a felügyeleti minisztériu­mok képviseletében dr. Kovács Imre, Sárosi János és Urbán Lajos miniszterhelyettesek teg­nap aláírták a KISZ központi bizottsága és az Állami Ifjúsági Bizottság illetve a felügyeletet ellátó minisztériumok közötti 1977. évi megállapodásokat az önkéntes ifjúsági építőtáboro­zásra vonatkozóan. Eszerint a KISZ 53 építőtábor számára 39 700 fiatal mozgósítását vál­lalja, akik segítik majd a me­zőgazdasági, út- és vasútépítési és egyéb népgazdasági felada­tok megoldását. A megállapo­dás tartalmazza az állami szer­vek, a vállalatok s gazdaságok kötelezettségeit a tervszerű munkaszervezésre, a táborok előírás szerinti működésére, a munka- és életkörülmények, a szabad idő eltöltése megfelelő feltételeknek biztosítására vo­natkozóan. Magyar vállalatok termékei az INCHEBA nemzetközi vegyipari kiállításon Kilencedik alkalommal ren­dezik meg június 25. és jú­lius 1. között Pozsonyban az INCHEBA nemzetközi vegy­ipari kiállítást. Ludovit Priecel csehszlovák kereskedelmi ta­nácsos és dr. Imrich Minár, az INCHEBA külkereskedelmi vállalat vezérigazgatója a ki­állítás előkészületeiről adott tegnap tájékoztatást. Szlovákia fővárosában három helyen tartják a bemutatót, összesen 35 000 négyzetméter területen. A kiállítás a csehszlovák vásá­rok sorában előkelő helyet foglal el és a szocialista or­szágok vállalatain kívül mind több nyugati ország cégei hozzák el ide termékeiket. Az idén 22 országból 600 kiállító vállalat érkezését várják. A hat szakcsoportból állító nem­zetközi árubemutató közeli öt­ben szerepelnek magyar gyá­rak, vállalatok: vegyipari ter­mékeket, gépeket, műszereket mutatnak be. Jelenleg az áru­csere Csehszlovákia és hazánk közötti külkereskedelmi forga­lomban több mint 16 százalé­kot képvisel. Statisztikatörténeti konferencia Salgótarjánban Salgótarjánban rendezte meg XV. vándorgyűlését a Magyar Közgazdasági Társaság statisz­­tikatörténeti szakosztálya. A tegnap kezdődött háromnapos konferencia részvevőit Illés Miklós, a Nógrád megyei ta­nács elnökhelyettese köszöntöt­te. A konferencián előadások hangzottak el Nógrád szénbá­nyászatáról, kohászatáról, a magyar kereskedelmi és ipar­kamarák XIX. századbeli ipar­statisztikai adatfelvételeiről és az ipartörténeti, iparstatiszti­kai kutatások más új eredmé­nyeiről. ­ Ifjúság és közvélemény Noha a KISZ a négy és fél milliót számláló magyar ifjú­ságnak csupán egyötödét fog­ja össze, mégis jelentős szere­pet töltött be abban, hogy társadalmunk képe a fiata­lokról az utóbbi esztendőkben alaposan átformálódott. Ifjú­sági szövetségünk betölti hi­vatását, eredményesen végzi az ifjúság neveléséből, szerve­zéséből, politikai érdekképvi­seletéből reá háruló feladato­kat — szögezte le a XI. párt­­kongresszus. FÖLMÉRÉS Figyelemre méltó adatok so­ra bizonyítja a magyar ifjúság növekvő szerepét és súlyát tár­sadalmunkban. Fiatalok teszik ki ma már az aktív keresők egy harmadát (szám szerint egy és háromnegyed millió dolgozó), ezen belül minden negyedik tudományos kutató, minden harmadik szocialista brigádtag, fiatal. Ott vannak az ifjúság leg­többet dolgozó képviselői a párttagság soraiban, és szám­arányuk a szakszervezetekben nemcsak a tagság, hanem a tisztségviselők között is csak­nem eléri az egyharmadot Egyre nagyobb arányban von­ják be hazánkban a fiatalokat a különböző politikai, tudomá­nyos és szakmai szervezetek, egyesületek munkájába. A Ha­zafias Népfront különböző szintű vezető testületei is megfiatalodóban vannak, és éppen a népfront jelöléseinek nyomán az országgyűlés pad­soraiban is egyre több 30 éven aluli képviselővel találkozha­tunk. Ennek a korosztálynak a közéleti aktivitását és az irán­ta megnyilvánuló bizalmat fe­jezi ki az a tény is, hogy leg­utóbb több mint tízezer fiatalt választottak tanácstaggá. „Ifjúságpolitikai párthatá­rozat”, „ifjúsági törvény”, „if­júsági parlament”, „üzemi négyszög” — vajon csak ál­landóan ismételt kifejezések ezek, avagy tartalommal meg­töltött formát is jelentenek társadalmunk számára? Vajon mit tudnak a harminc éven túliak ifjúságunkról, az ifjú­sági szövetségről? Az imént fölsorolt eredmények, impo­záns tények megérdemlik, hogy társadalmunk odafigyel­jen rájuk. Ezzel összefüggő kérdésekre kerestek választ egy közvélemény-kutatás so­rán. A középkorú felnőttek képe a KISZ-ről — ez volt a címe a felmérésnek, amely tanulságos válaszokat sejtetett INFORMÁCIÓK Az 548 megkérdezett nagy része KISZ-tag gyermeket ne­vel, így tehát az informálódás náluk jóformán „házhoz jött”, másik részük pedig munkahe­lyén találkozik naponta az ifjúsági szövetséggel. Főként a párttagokra jellemző az is­meretek megszerzésének ez utóbbi forrása. A legnagyobb mértékben a nagyüzemekben dolgozó értelmiségiek infor­málódnak a fiatal munkatár­sakról, a KISZ-ről; ennek oka az, hogy elsősorban ezeken a munkahelyeken fejlett a fia­talok szervezettsége, a szerve­zett politikai élet és a politika iránti érdeklődés. Meglepő — de tény —, hogy a középkorúaknak tulajdon­képpen magáról a magyar politikai fölépítményről sincs határozott képük. Abból lehet erre következtetni, hogy a magyar politikai rendszer két alapvető elemének — MSZMP, országgyűlés, Elnöki Tanács, Minisztertanács, Hazafias Nép­front, SZOT, KISZ — szerepét nem tudják megfelelően rang­sorolni. Minél inkább tájéko­zottnak tűnik azonban valaki, annál inkább hajlik arra, hogy a KISZ szerepét kisebbre érté­kelje. Természetesen nem várható el a középkorú felnőttektől, hogy részletesen és konkrétan ismerjék a KISZ-szervezetek feladatait. De a véleményük tanulságos. A párttagok némi­leg jobban hangsúlyozzák a politikai jellegű, a párton­­kívüliek pedig a gyakorlati feladatokat; hasonló eltolódás mutatkozik az értelmiségiek és a munkások, valamint a mun­kások és a mezőgazdaságban dolgozók között is. A fontos­sági sorrend jobbára így ala­kult: „a fiatalok politikai ne­velése”, „előkészítés a pártba való fölvételre”, „ösztönzés a jobb munkára”, „a megfelelő bánásmód biztosítása a mun­kahelyeken”, „segítség a sza­bad idő eltöltéséhez”, „segítség a lakásprobléma megoldásá­hoz”. Vitathatatlan, hogy az ifjú­sági törvény életbe lépésével a KISZ-szervezetek szerepe igencsak megnőtt a munkahe­lyi döntések meghozatalában, annak ellenére, hogy a törvény ebben a vonatkozásban alap­vető változásokat nem hozott, de néhány addigi lehetőséget joggá formált át. Szinte min­denki tudja, érti, hogy a KISZ- vezető tagja az adott munka­helyi vezetőségnek, a közke­letűen „üzemi négyszögnek” nevezett testületnek. Az értel­miségiek jóformán kivétel nél­kül helyes választ adtak az ezzel kapcsolatos kérdésre, a munkások viszont már csak 48 százalékban. A társadalmi rétegek véleménye azonban megegyezik abban, hogy a munkahelyi döntések megho­zatalakor a KISZ elsősorban a továbbtanulásban, illetve az ehhez kapcsolódó társadalmi ösztöndíjak odaítélésében tölt be lényeges szerepet. Utána a sorrend: a házépítési kölcsö­nök szétosztása, a kiváló dol­gozó kitüntetések adományo­zása, vezető beosztásba helye­zés. HATÁSOK A KISZ-tagok szülei úgy vé­lekednek, hogy a KISZ nevelő­­szerepe közvetlenül a családé után következik — a többiek azonban többre becsülik a ba­rátok, a munkatársak befolyá­soló hatását. Éppen ezért fon­tos, hogy a társadalom miként gondolkodik a KISZ-tagságról és a KISZ-en kívüliségről. El­­­térőek a vélemények. A legtöbben úgy tartják, hogy a fiatalok azért nem lép­nek be az ifjúsági szövetségbe, mert: annak munkája, tevé­kenysége nem felel meg a fia­talok várakozásának, igényei­nek; a KISZ és a KISZ-veze­­tők nem törődnek a szerveze­ten kívüliekkel, nem aktivi­zálják őket; a fiatalok tarta­nak a KISZ-munkával járó kötöttségektől; a fiatalok nem érdeklődnek a KISZ tevé­kenysége iránt; nem értenek egyet céljaival, általános tevé­kenységével. A legkevesebben azt mondják, hogy néhol a szülők vagy a barátok ellenzik a belépést a KISZ-be. Tanulságos válaszokat sejte­tett a fölmérés, s valóban azok is. Nem a fölmérést vég­zőkön múlott azonban, hogy az így nyert körkép nem a legbiztatóbb. Jóllehet alig hat­száz ember csakugyan nem a teljes társadalom, de vélemé­nyük arra világít rá, hogy az ő környezetükben melyek a problémák. Az emberek így vagy úgy, munkában vagy pihenés közben találkoznak a fiatalokkal, a KISZ-szel, és e találkozások, személyes tapasz­talatok alapján alakítják ki véleményüket. Márpedig az ifjúság és az ifjúsági szövetség állami, „szervezett” megítélése az utóbbi esztendők során igen­csak átformálódott. A szocia­lista társadalom és a részét képező ifjúság alapvető céljai és érdekei azonosak: nemcsak a jövő az ifjúságé, hanem fia­talságunk már a jelennek is aktív részvevője, formálója. Hazánk minden második ál­lampolgára harminc éven alu­li, vagy csak éppen hogy be­töltötte a harmincadik élet­évét. A fölmérés során a KISZ-ről kialakult általános képben a szervezet politikai jellege do­minál — de ez nem elég. Szükség van arra, hogy társa­dalmunk ne csak általános­ságban, hanem részletesen is megismerje ifjúságunk tevé­kenységét, a KISZ munkáját. A közéletiséghez ez is hozzá­tartozik. Spiby Zoltán

Next