Magyar Nemzet, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

^ ..................— ■ -- Mí invirVunzot —........ ■ ■ * —«— | 1977. június. ■ s ■■ - PORT Ma döntök az ökölvívó Európa-bajnokságon Boskovics Jenő, az MTI tudósítója jelenti: Eddig százhuszonnégy mérkőzést rendeztek meg Halléban a XXII. ökölvívó Európa-bajnokságon, s ezzel ■a döntőkhöz érkezett el a verseny. Ma délután a rajthoz állt 146 öklöző közül a legjobb huszonkettő lép majd szorítótva, hogy megvívjon az aranyérmekért. A torna végső értékelése még korai lenne, ám annyi máris bizonyos, hogy — sok más sportág mellett — ökölvívásban is a legjobbak közé kerültek az NDK sportolói. A hazai versenyzők szinte egyedülálló bravúrt vittekvégbe: 11 nevezett ökölvívójuk közül nyolc jutott be a mai döntőkbe. Európa ökölvívó-szakértői igen nagyra értékelik az NDK-versenyzők sikerét. Johanes Hofman, az Európai Ökölvívó Szövetség holland elnöke így beszélt az elődöntők után: — Számítottam rá — főként a hazai környezet miatt —, hogy az NDK minden eddiginél jelentősebb szerepet játszik majd az Európabajnokságon, ilyen sikerekre azonban még csak nem is gondoltam. Úgy tetszik, a más sportágaknál már bevált sikeres módszereket alkalmazzák ökölvívásban is. Egy héttel ezelőtt, a sorsolás után, az európai szövetség elnöke nem volt hajlandó megnevezni az esélyeseket. Az elődöntők után sem foglalt állást a kérdésben. — Még minden bizonytalan. Újabb meglepetések, szenzációk még vasárnap délután is elképzelhetők a szorítóban. Mindazonáltal bízom benne, hogy a döntők méltó befejezései lesznek az idei EB-nek. Előrelépett-e az európai ökölvívósport Montreal óta? Ez a kérdés sokat foglalkoztatja a szakembereket a hailei küzdelmek láttán. A kérdésre Hofman ekképpen válaszolt: • A Voltak biztató jelek. Ismétlem önmagam, ám újra megemlítem az NDK sikerét. Ha a többi ország megpróbálja átvenni a náluk alkalmazott korszerű módszereket, Európa ismét vezető szerepet játszhat a sportágban. Meggyőződésem szerint már a jövő esztendei belgrádi világbajnokságon eredményesebbek lesznek az európai öklözők,, mint voltak például Montrealban. Az is szerepet játszhat ebben, hogy Havanna és Montreal után saját földrészükön versenyeznek majd az európai ökölvívók. Ebben a sportágban is döntő lehet ugyanis a szokatlan klíma, az ismerőstől eltérő környezet. Egyébként — hogy a kérdésre válaszoljak — elégedett vagyok a Halléban látottakkal. Tehát ma délután a döntőkkel ér véget az EB. Nyolc NDK-beli, hat szovjet, négy lengyel, valamint egy-egy román, jugoszláv és nyugatnémet versenyző lép a kötelek közé az arany-, illetve az ezüstéremért. Az erőviszonyok alakulásáról sokat elárul, hogy a döntő 22 helyéből tizennyolcat az NDK-beli, a szovjet és a lengyel sportolók foglalnak el. Az is bizonyossá vált, hogy a vártnál több újdonsült Európa-bajnokot avatnak ma délután Halléban. A rajthoz állt egy olimpiai és kilenc Európa-bajnok közül mindössze négyen lesznek ott a döntőben: az NDK-beli Beyer és Förster, a szovjet Tkacsenko és Limaszov. Kiesett tehát a Montreálban győztes lengyel Rybicki, az európai első román Cutov testvérpár, a lengyel Tomczyk, a szovjet Riborcov és a finn Marjamaa. És még valami. Pontosan egy évtizede, 1967-ben volt utoljára ökölvívó EB-döntő magyar versenyző nélkül... Hajrá az NB II-ben Ki lesz a másik feljutó ? Hajrájához érkezett el a másodosztályú labdarúgó-bajnokság küzdelemsorozata is. A mai fordulóval együtt összesen háromszor lépnek pályára a csapatok, s még mindig sok a nyitott kérdés. A PMSC például már bajnok, s így bekerült az NB I-be, ám, hogy melyik együttes lesz ősztől az első osztályú bajnokság másik újonca, az még eldöntetlen. A feljutásra jelenleg három csapat pályázik a legtöbb eséllyel, a második helyezett Székesfehérvári MÁV Előre, a harmadik Budafok, a negyedik Szolnoki MTE és — noha viszszaesett formájában — az ötödik helyezett Vasas Izzó. A legnehezebb helyzetben az Izzó van, hiszen három mérkőzése közül kettőt idegenben játszik, s ráadásul egyik találkozójára éppen a vetélytárs Budafok otthonában kerül sor. A legesélyesebbek viszont a székesfehérváriak, mert a papírforma szerint mindhárom ellenfelüket simán le kell győzniük. A Szolnoki MTE is könnyűnek látszó mérkőzések elé néz , persze csupán a papíron. Az NB II-ben ugyanis nincs előre lefutott találkozó, erre számos példát találunk az idei bajnokságban is. Csak egyetlen példa: néhány hete a kiesőjelölt Fűzfő 0:2-ről egyenlített idegenben a biztos középcsapatnak számító BVSC ellenében. Végül a feljutásra esélyes csapatok hátralevő mérkőzései. Székesfehérvári MÁV: Szolnoki MÁV (otthon), Ganz- MÁVAG (idegenben), Várpalota (6.). Budafok: Kossuth KFSE (o), PMSC (i), Vasas Izzó (o). Szolnoki MTE: MÁV DAC (o), Volán (o), Szekszárd (i). Vasas Izzó: Szekszárd (i), DVSC (o), Budafok (i). KÜLDETÉS Mennyit hallani, mennyit olvasni arról, hogy a nagy eredményeket elérő sportolók milyen emberfeletti áldozatokat vállalnak a sikerért. Ha olimpiai győzteseinkről, világbajolikáinkról beszélünk, az áldozathozatal kifejezés aligha marad el. Ez a szó az Értelmező szótár szerint azt jelenti, hogy valaki átlagon felüli megterhelést vállal. Ilyen értelemben nemhogy az élsportolóra, de a másodosztályú, vagy akár az ambiciózus ifjúsági, sőt serdülőkorú versenyzőre is rá lehet mondani, hogy áldozatokat vállal. Bármennyire autentikus számomra az Értelmező szótár meghatározása, úgy érzem, az áldozathozatal szó gazdagabb, tartalmasabb, mélyebb. A különlegesen nagy megterhelés csupán eszköz, a cél a meghatározó. Ha a cél túlmutat az egyénen, akkor valóban áldozathozatalról van szó. Jó, három évtizede élek a sport világában, de extraklasszis versenyzőtől, játékostól sohasem hallottam, hogy ő valamiféle áldozatot vállalt volna. Neki a sport a léte, az élete. A legtöbb, a legszebb, a legnagyobb. Egy Papp László vagy egy Balczó András bátran mondhatná, hogy sokat áldozott a sikerekért. Ha mondanák, el is hinném. De nem mondják. Papp László mintegy két évtizedes aktív pályafutása alatt talán egyszer sem maradt ki, sohasem dohányzott, nem fogyasztott szeszes italt, óramű pontossággal osztotta be életrendjét, mindent a felkészülésnek rendelt alá. Balczó András, a Küldetés című nagyszerű filmjében vall önmagáról Az öttusát hivatásául választotta, mert a sportban csak egyetlen mérce van: a teljesítmény. Az öttusában az embert nem szubjektíve ítélik meg, a puszta eredményei mutatják meg, mit ér. Balczónak másfél évtizeden át az ébrenléttől az elalvásig más nem is létezett, csak az öttusa. Filmjében — bár a rendező használta az áldozatvállalás kifejezést — ő maga ezt a szót ki nem mondta volna. Jó. ő nem mondja. De ha igaz az, hogy a különlegesen nagy megterhelés vállalását a nemes cél teszi áldozattá akkor Papp László. Balczó, vagy akár Hargitait. Gyarmati Andrea. .lónyer. Hegedűs Csaba és a többi kimagaslóan nagy sportoló nem a legszebb célért küzdött? Vajon nem hazájának szerzett-e dicsőséget? Feltétlenül! De amikor sportolni kezdett, legfeljebb álmaiban, vágyaiban elérhetetlen messzeségben lebegett, hogy talán majdan eljut oda, ahová a legnagyobbak: egy világversenyen eljátsszák tiszteletére a magyar Himnuszt. Nekik sikerült. De hány ezren és tízezren vállalják hosszú esztendőkön át az átlagon felüli megterhelést és aztán abbahagyják a kilátástalan küszködést. Áldozatot vállaltak — de miért? Amikor egy gyerek sportolni kezd, a saját örömére teszi. Ahogyan azután jönnek a sikerélmények, úgy válik mélyebbé a vonzódás a sport iránt. A „ sikerélmények” kifejezés alatt nem világraszóló eredményeket értek, hanem a gyerek, a fiatal önmagához viszonyított fejlődését. Elkezd mondjuk atletizálni, magasat ugrani a tizenéves. Boldog, hogy átlendült a száznegyven centiméter felett. Tetszik neki. Aztán szakértő edzőhöz kerül, túljut a 145, a 150, majd a 160 centiméteres magasságon és nem szabadul az atlétika varázsától. Már töpreng, mit kellene tennie, hogy átjusson a nagyobb magasságokon, már ő maga akar többet edzeni, már kezdi életmódját a sporthoz idomítani. Javulnak a teljesítményei és közeledik a válaszút. Ha az ifjú ember érzi, hogy állandóan fejlődik, ha nyer egy-két kisebb versenyt, ha az iskolában sportteljesítményével képes kiválni társai közül, mindinkább sportemberré válik. Ha megáll a fejlődése, ha nincs elég akaratereje, ambíciója vagy tehetsége, hátat fordít a sportnak. Aki megmarad mellette, önmaga kedvéért sportol. Vágyik a sikerre. Bajnok akar lenni. Először az iskolájában, aztán a kerületében, a városában, majd mind nagyobb távlatokban gondolkodik. De eredményeivel önmagát akarja kifejezni. Ha lemondások egész sorát vállalja, önmagáért teszi. Áttételesen természetesen az egész magyar sportért, de ezt legfeljebb akkor méri fel, amikor élete első nemzetközi versenyén vesz részt. — Más az egyéni sport és más például a csapatsport — mondhatja bárki. Valóban más. A csapatban az egyén alárendeli magát a közösségnek. A közösség, az együttes sikerét kívánja. Aki csapatjátékban csak egyénileg akar csillogni, arra nincs szükség. Volt a braziloknak egy csodálatos képességű labdarúgója, Edunak hívták. Láttam őt edzésen Pelé labdaművészete kismiska ahhoz, amire ő képes volt. Többszöri kísérletezés után mégis kiebrudalták a válogatottból, mert tudásával nem tudta, vagy nem akarta a közös érdekeket szolgálni. A csapatért küzdeni nem áldozatvállalás, nincs tisztább és szebb öröm egy sportember életében, ha győz az az együttes, amelynek a színeit viseli. És milyen nagy dolog számára, ha egyáltalán eljuthat oda, hogy végre küzdhessen a csapatáért. A labdarúgó NB II. egyik leggólerősebb labdarúgóját vagy fél tucat első osztályú klub hívta faértek neki majdhogynem a kacsalábon forgó kastélyt. Ő mégis azt az egyesületet választotta, amely csupán ennyit ajánlott: ha beválik, játszhat a klub színeiben. Ugye, úgy hangzik ez, mint valami mese. Pedig igaz történet. A fiatalembernek kisgyerek óta az a legnagyobb vágya, hogy egyszer bejuthasson álmai klubjába. Ha minden igaz, ősztől ott játszik, mérkőzhet a bajnokságban, játszhat a klubszínekért és egyben a nemzeti színekért az európai futball porondon. Vajon eszébe jut-e a játékosnak, hogy álmai beteljesülése áldozatot követelt tőle?! Különben is mindig elképedek, ha arról hallok, milyen sanyarú egy sportember élete. Megvon magától jóformán mindent, ami szép, kellemes és szórakoztató. Neki nem lehetnek kalandjai, nem maradozhat ki, nem rakhatja ki tányérjára a legfinomabb falatokat, hanem a fehérje, a szénhidrát, a zsír, a vitamintartalom szerint állítja össze étrendjét. Olyan megterhelést kap az edzéseken, mint amenynyi fizikai munkát végez tíz rakodómunkás. Sőt. Míg kortársai fejlődnek szakmájukban, előbbre jutnak munkahelyükön. ő csak valamikor a harmadik iksz után kezdi ott, ahol a többiek egy évtizeddel azelőtt tartottak. De vajon ki követeli meg ezt 32 életformát a sportolótól? Ki kényszeríti lemondásra, az átlagon felüli terhek elviselésére? A sportember szabad akaratából választotta meg az útját. Amikor kezdett, amikor még névtelen volt, a sport iránti rajongás ragadta magával. Amikor aztán jöttek a győzelmek, a siker mámora feledtette vele a gyötrelmesen kemény hétköznapokat. Nincs az a volt versenyző vagy játékos, aki sportolói pályafutása után messziről, hoszszú évek távlatából visszatekintve nem a sportélményeket tartaná a legszebbnek, a legmaradandóbbnak az egész életében. A külső szemlélő számára a sportolói életvitelben sok minden áldozathozatalnak tűnhet. De egy vérbeli sportember sohasem érez így. Számára a sport a küldetés. Aki pedig nem így érez, azzal nincs mit kezdeni. Zsolt Róbert ,, Tovább bővülhet az olimpiai program ” Dr. Csanádi Árpád nyilatkozata az Olimpiada-ban Dr. Csanádi Árpád, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja, az OTSH elnökhelyettese nyilatkozatot adott az Olimpiada-nak, a XXI. nyári olimpiai játékok szervező bizottsága kiadta folyóiratnak. — A Szovjetunió nemcsak eddigi sportsikereivel, hanem a nagy nemzetközi versenyek színvonalas megrendezésével is kiérdemelte az 1908-as nyári játékok rendezési jogát. A rendezés sikerének biztosítéka lehet — a többi között — a szovjet emberek sportszeretete. Ennek köszönhetően ugyanis az olimpiát mindenki már most a szívügyének tekinti a Szovjetunióban. A NOB magyar tagja beszélt arról is, hogy népszerűségük alapján több sportág méltó lenne rá, hogy felvegyék az olimpiai programba, így például az asztalitenisz, amelyet milliók űznek szerte a világon. — Vannak azonban olyan olimpiai és humánus feltételek, amelyekhez tartaniuk kell magukat a NOB tagjainak — folytatta Csanádi Árpád. — Mindaz, amely hűen tükrözi a modern ember érdeklődését a sportban, felvehető lenne a programba. A jövő olimpiai programja gazdagabb lesz a mainál — ennyi bizonyos —, ám arra még gondolni sem lehet, hogy valamennyi népszerű sportág olimpiai versenyszám legyen. Ez esetben ugyanis meglehetősen nehéz lenne jelentkezőt találni a játékok megrendezésére. Jelenleg tizenhat napig tart az olimpiai versenysorozat. Dr. Csanádi szerint ez a felső határ, mert a játékok elhúzódása nem tesz jót sem a sportolóknak, sem a nézőknek, hiszen egy több hetes verseny figyelemmel kísérése még a televízióban is hatalmas megterhelést jelent. Sokan javasolták, hogy az olimpiai játékokat egyszerre több városban, esetleg több országban rendezzék meg. Erről az OTSH elnökhelyettese így vélekedik: — Meglehet, túlzottan is őrizni kívánom az olimpiai hagyományokat, ám véleményem szerint a javasolt forma már messze kerülne az eredeti elképzeléstől, inkább világbajnokságok mozaikja lenne. Vízilabda OB I A Vasas nyert a rangadón A tegnap látottak alapján úgy tetszik, mindig Vasas— OSC rangadót kellene rendezni a vízilabda OB—I-ben. Az év legjobb mérkőzését láttuk ugyanis a Sportuszodában. A Vasasnál eléggé baljósak voltak az előjelek, hiszen kezdő csapatukból fegyelmi eltiltás miatt hiányzott Budavári Imre, aki hetek óta kirobbanó formában játszott. A két csapat az alábbi öszszeállításban kezdte a játékot. Vasas: Darida — Gajdossy, Tory, Bányai, Csapó, Faragó, Kenéz. Csereként szóhoz jutott még Bobori. OSC: Fekete — Szívós, Sudár, Pásztrai, Kuncz, Gál, Hámori. Csere: Vindischk. A rangadót Königh György és Bíró Róbert vezette. A találkozó előtt Faragó Tamás elmondotta, hogy döntő lehet az ő eredményessége, mindenesetre egy kicsit tartott attól, hogy a kiváló védőjátékosról, Sudárról vajon lőhet-e majd gólt. A másik Vasaskulcsjátékos, Csapó Gábor arra számított, hogy Szívós lesz az őrzője, s persze ő is mindent megtesz majd, hogy a kétméteres játékos se lőhessen majd gólt. A találkozókezdetekor hamar kiderült, hogy a várakozással ellentétben Faragót Szívós őrizte. Már az első perctől kezdve mindkét együttes hatalmas iramot diktált, felváltva forogtak veszélyben a kapuk, igazán nem panaszkodhattak a nézők, hiszen bőven akadt esemény. Ebben a játékrészben gól nem esett, mindössze Pásztrai kapufája okozott némi izgalmat. A második öt perc szintén hatalmas küzdelemmel indult, s a mérkőzés első gólját Csapó lőtte, klasszishoz méltóan hidegvérrel talált az OSC-kapuba (1:0). Ezután többször is a kapufát találták el a játékosok. Az OSC emberelőnybe került, de nem tudtak gólt szerezni. A harmadik negyedben ismét Darida, a Vasas kapuvédője remekelt, többször is bravúrosan hárított. A változatosság kedvéért ezúttal a Vasas játékosai hagyták ki emberelőnyös helyzetüket. A játékrész közepén Bányai négyméterest kapott, s a büntetőt Faragó értékesítette (2:0). Ezzel már kétgólos előnyhöz juttatta a csapatát. Az utolsó öt percben továbbra is támadott az OSC, nem adta fel a reményt, s emberelőnyös helyzetből Sudár lőtt hatalmas gólt (2:1). A mérkőzés vége előtt Vindisch kétszer is gólhelyzetbe került, ám képtelen volt bevenni Darida kapuját. Az örökrangadóhoz méltón, nagyon jól játszottak ezúttal a pólósok, mindössze az keltett némi meglepetést, hogy a mérkőzés alatt Szívós mindössze egyszer tudott bemenni centerbe. Persze ez nemcsak rajta múlott, hiszen nagyon szigorúan őrizték. S meg kell említeni, hogy mindkét együttes kapusa — Darida és Fekete — többször bravúrosan hárított. A látottak alapján az elmúlt évi magyar bajnok Vasas, Rusorán Péter csapata, megérdemelten győzött. Az OSC- nek balszerencséje is volt, sok kapufát lőttek, ám igazán egyik játékosuk sem volt veszélyes a Vasas kapujára. (riskó)* További bajnoki eredmények: BVSC—SZEOL AIC 8:2, Szolnok—Bp. Honvéd 5:4 és Eger—Vasas Izzó 5:4. A Szentes—II. Dózsa találkozó elmaradt, mert az Ü Dózsa nem érkezett meg a mérkőzés kezdetére Szentesre. Labdarúgó NB I A 32. forduló eredményei: Rába ETO—Vasas 1:2 (0:0), Dorog—II. Dózsa 2:1 (0:0), Ferencváros—Videoton 2:0 (1:0), Haladás—Bp. Honvéd 5:6 (1:3), MTK-VM—Tatabánya 3:1 (1:0), Békéscsaba—DVTK 2:0 (2:0), Sal BTC—SZEOL AK 2:0 (2:0), Kaposvár—Dunaújváros 1:2 (0:1), Csepel—ZTE 4:3 (2:2).* Mai első kiadásunkban — nyomdatechnikai okokból — csupán az eredményeket tudjuk közölni a tegnapi bajnoki fordulóból. Ezért olvasóink szíves elnézését kérjük. Salakmotor VB Elődöntő Miskolcon Ma délelőtt Miskolcon rendezik meg a salakmotoros csapat-világbajnokság európai elődöntőjét. A versenyen négy csapat tizenhat motorosa rajtol. Hollandia, Csehszlovákia és az NSZK indulása már biztos, kérdéses azonban, hogy Bulgária vagy Magyarország válogatottja lesz a negyedik résztvevő. Az eddigi küzdelmek alapján Bulgária indulhatna, ám, a megkívánt határidőig, május 28-ig nem küldték el a név szerinti nevezést. A szabályok szerint, ha a bolgárok nem érkeznek meg a kezdésre, a rendező országnak, tehát ezúttal a magyar csapatnak kell indulnia helyettük. Az összeállítások érdekessége, hogy a hollandok legjobbjukat Kroeset, csupán tartaléknak nevezték. SPORTNAPLÓ Sax—Gligorics (jugoszláv) függő. A ljubljanai nemzetközi sakkverseny második fordulójában. Balogh és Kelemen győzött a BVSC—Slavia Praha nemzetközi mű- és toronyugróverseny első napján. Balogh műugrásban, Kelemen pedig toronyugrásban lett első. A csapatverseny állása: BVSC—Slavia Praha 36:30. Skócia nyerte a brit labdarúgó-bajnokságot, mert szombaton 2:1 (1:0) arányban nyert Londonban Anglia ellen. A skót csapat már 2:0-ra vezetett McQueen és Dalglisih góljával, amikor Channon tizenegyesből szépített. Keegan a Hamburger SV játékosa. A Liverpool csatára 2,3 millió dollárért cserélt gazdát.A két együttes vezetői megegyeztek a labdarúgó Szuper Kupa időpontjaiban is. E szerint a BEK és a KEK idei győztese november 22-én Hamburgban és december 6-án Liverpoolban mérkőzik meg egymással. Mindössze egyetlen góllal, 1 tóra nyert az Argentínában vendégszereplő lengyel labdarúgóválogatott Rosarióban, a helyi együttes ellen. A gólt Boniek lőtte. Krolikowska (lengyel) nyerte a Veszprém Kupa nemzetközi vívóverseny női tőrszámát. A legjobb magyar Barabás (II. Dózsa) harmadik lett. Interkontinentális Kupa férfi kosárlabda-mérkőzések: Belgium —Kanada 65:62 (Liege) és Szovjetunió—Egyesült Államok 114:105 (Moszkva). A 32. SZVE-t, vagyis a színészek,újságírók labdarúgó-rangadót ma délelőtt 10 órakor rendezik meg a Népstadionban. A labdarúgó-mérkőzés előtt csaknem száz kitűnő színművész szórakoztatja a nézőket. Vasárnapi SPORTMŰSOR Labdarúgás: NB II. osztályú mérkőzések. (A találkozók 17 órakor kezdődnek.) SZINTE— MÁV DAC, Szolnok: Volán— Ózd, Rákoscsaba; Szekszárd—V. Izzó, Szekszárd; DVSC—PMSC, Debrecen; BMTE—Kossuth KFSE, Budafok; Eger SE—Oroszlány, Eger; MIKE FÁK—Olajbányász, Fűzfő; Komló—Várpalota. Komló; BVSC—Gamz-MÁVAG. Szőnyi út; Székesfehérvári MÁV—Szolnoki MÁV. Székesfehérvár. Salakmotor: VB-középdöntő. Miskolc, 10 óra. Vízilabda: OB I. osztályú mérkőzések: Szentes—Bp. Honvéd, Szentes. 16 óra; SZEOL AK— Eger, Szeged. 16 óra; Szolnok— Bp. Spartacus, Szolnok, 18 óra; O. Dózsa—Vasas. OSC—BVSC és FTC—V. Izzó, Margitsziget, 16, 17, illetve 18 óra. Vasárnapi galoppversenyek 1. Waterloo — Pfennig — Subam — Mandolin. — 2. Armando — Danton — Csitra — Garbó. — 3. Bikfic — Szédítő — Kerítő — Mécses. — 4. Gilice — Némofi — Wood — Borissza. — 5. Victoria — Bús emlék — Up — Pay. — 6. — Kontra — Vultúr — Árgus — Amarillo. — 7. Ramadan — Marinka — Queen Sophia — Napóleon. — 8. Percival — Mártír — Frici — Kornélia.. — 9. Móri síre — Arco — Mister — Sziporka. — 10. Ifiasszony — Wolfram — Janicsár — Allergia.