Magyar Nemzet, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
. Telefon: 1291'* “ ■ » Magyar Nemzet i» A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA «— ’ifj iiMH'invniTii,Tffi,ifi'a*' nrr^Tiraramnw mtr-miau in iaifarm—T*nwinTHiHi niiUTw^niiui i iiin'n"iin itlii iimur———r— A vízgazdálkodás megvitatásával és interpellációkkal befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka Parlamenti összefoglaló TÁRSADALMI HASZNOSSÁG. A vízügyi szolgálat egész tevékenységét a társadalompolitika határozza meg — hangsúlyozta beszámolója elején az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. Az ipar, a mezőgazdaság további fejlődése; az életszínvonal-politikával összefüggésben a lakosság igénye; a közművesítés bővítése; a környezetvédelem és az árvizek romboló hatásának kivédése — egyaránt nagy horderejű feladatok. Legutóbb nyolc esztendővel ezelőtt foglalkozott az országgyűlés átfogóan a vízügyi ágazat tennivalóival. A mérleg, amelyet a beszámoló tartalmazott igen pozitív, hiszen a milliárdok jól hasznosultak a köz javára. A felvázolt tervek, amelyeknek megvalósítására 44 milliárd forintot szánnak, ugyancsak az ország, a lakosság gyarapodását szolgálják. ÖSSZEFOGÁS: A vízügyi létesítmények tetemes összeget igényelnek, megvalósításuk ideje hosszú, gazdasági hatásuk rendkívül nagy. A hosszú távú feladatok között szerepel a Tisza-völgyben vízlépcsők, tározók létesítése, nemkülönben a Duna—Tisza-csatorna megépítése és a magyar—csehszlovák együttműködésben megvalósítandó felső-dunai Gabcikovo—Nagymaros vízlépcsőrendszer. Az utóbbi előkészítésére a mostani tervidőszakban kerül sor. MAGYAR TENGER: ígéret hangzott el az államtitkár részéről: a Balatont körülölelő regionális rendszer továbbépítésével, az összehangolt intézkedésekkel el akarják érni, hogy legnagyobb tavunk állaga javuljon, környezete továbbfejlődjék. Mindenki örömmel vette tudomásul a bejelentést. Az ülés megnyitása Csütörtökön délelőtt tíz órakor a Parlamentben folytatta tanácskozását az országgyűlés nyári ülésszaka. Az ülésen megjelent Losinczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Aczél György, Apró Antal, Beszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ott voltak a Központi Bizottság titkárai, valamint a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az elfogadott napirendnek megfelelően Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke tartotta meg beszámolóját a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól. GERGELY ISTVÁN: A vízigények kielégítése társadalompolitikai feladat — Törvényhozó testületünk legutóbb 1969-ben tárgyalta a vízügyi ágazat helyzetét, fejlesztésének feladatait — kezdte beszédét az államtitkár. — A képviselő elvtársak akkori javaslatai közül azóta már jó néhány valóra vált. Politikai testületek — közöttük az országgyűlés illetékes bizottságai és a megyei képviselőcsoportok — napirendjén azonban a legutóbbi években is többször szerepelt vízgazdálkodásunk. A hozott határozatok és állásfoglalások hatékonyan segítették fejlődésünket. Ezután azt hangsúlyozta, hogy a több, jobb vízért és a vizek pusztításai ellen folytatott munka nemcsak gazdasági, hanem alapvetően társadalom- és életszínvonal-politikai feladat. Pártunk gazdaságpolitikájának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy mindenkinek jusson a vízből — akik okkal igénylik —, és társadalmunk legyen védett a víz kártételeitől. Ma már valamennyi városunkban van vízmű és 1100 községben is központi vízművek szolgáltatják az ivóvizet. Nagy erőfesvések eredménye, hogy jelenleg az ország lakosságának már kétharmada részesül közműves vízellátásban, s hogy ez az arány falusi viszonylatban is megközelíti a 40 százalékot. A csatornahálózat fejlődése szintén számottevő, noha elmaradt az ivóvízhálózattól. Csatornázott területen lakosságunknak ma egyharmada él. Készletek — A népgazdaság legnagyobb vízhasználója az ipar: az összes friss víz több mint 60 százalékát igényli. Az ipari üzemek vízigényeiket jórészt saját víztermelő létesítményekből elégítik ki. A mi feladatunk a felszíni és felszín alatti vízkészleteket úgy beosztani, a vízigényeket és a víznyerési lehetőségeket térben és időben úgy összehangolni, hogy azt a fejlődő ipari üzemek zavartalanul vehessék igénybe termelésükhöz. A belterjes, az iparszerű termelési rendszereket széles körben alkalmazó nagyüzemi mezőgazdaságunk is új és fokozott követelményeket támaszt a vízgazdálkodással szemben. Kialakult az egységes mezőgazdasági vízgazdálkodás: ma már 400 ezer hektárt meghaladó területre juttathatunk öntözővizet. — Magyarországon a társadalmi, gazdasági fejlődés fon tos feltétele, hogy biztonságban legyünk az árvizekkel szemben. Árvízvédelmünk fejlesztése világviszonylatban is kiemelkedő: a kiépített 4400 kilométernyi töltésrendszer az ország területének egynegyedét, rajta a lakosság felének értékeit közvetlenül védi. A mentett területen levő népgazdasági vagyon értéke 500 milliárd forintra becsülhető. A töltések fele már kellő biztonságot ad, másik felének kiépítése folyamatban van. A társadalmi-gazdasági haladás sajátos ellentmondása, hogy a vízigények, és a szolgáltatott vízmennyiség növekedésének árnyoldalaként növekszik a szennyezett vizek mennyisége. Az ipar és a települések évente fél Balatonnyi szennyvizet bocsátanak ki. Az energiatermelés nagy mennyiségű hűtővize a hószennyeződés miatt káros. A mezőgazdaság a műtrágyák és a növényvédő szerek tömeges használatával rontja vizeink tisztaságtát. A s'Z akos í lo 1 í állattal ható telepek szennyvize is egyre több gondot okoz. Nehezíti a helyzetet országunk viszonylag kis területe, nagy népsűrűsége és az, hogy vízkészleteink túlnyomó része külföldről érkezik hozzánk. A növekvő szennyvízterhelés ellenére sikerült átfogó műszaki, jogi és közgazdasági szabályozó rendszer kialakításával mérsékelni vizeink elszennyeződésének ütemét. Új tározók Ezután arról beszélt, hogy a növekvő vízigények kielégítését elsősorban a nagytérségi létesítmények biztosítják. Jelenleg — mesterséges beavatkozás révén — 600 millió köbméternyi tározó térrel rendelkezünk. — Budapest — az ország lakói egyötödének otthona, hazánk fővárosa — kiemelkedő társadalmi és népgazdasági jelentősége miatt megkülönböztetett figyelemben részesült a vízügyeket irányító szervek részéről is. Az itt folyó munka kétirányú: egyrészt a fejlődő város új és új igényeit feszültségmentesen, folyamatosan kielégíteni; másrészt a hatalmas rekonstrukciós feladatok megoldása. Ez a munka nehezen, de jó irányban halad, egyre kiegyensúlyozottabb, biztonságosabb fővárosunk vízellátása, csapadék- és szennyvíz-elvezetése, valamint árvízvédelme. — Figyelembe véve a fejlesztési eszközök mennyiségét és a munkánk iránti igényeket — két súlyponti feladatot emeltünk ki: egyrészt, a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátását, egyidejűleg a csatornahálózat bővítését, mint a településfejlesztési feladatok és a lakásépítési program végrehajtásának egyik előfeltételét, másrészt a növekvő vízigények és a csökkenő vízkészlet közötti egyensúly megteremtését. A vezetékes vízellátásban részesülő lakosok száma a tervidőszakban további egymillióval növekszik. 1980-ban megközelíti az ország lakosságának háromnegyedét. A víztermelő kapacitást napi 1 millió köbméterrel növeljük, ami megfelel a főváros nyári, napi csúcsfogyasztásának. Külön is foglalkozunk a nagy, munkáslakta városok és a közegészségügyileg veszélyeztetett kisebb települések vízellátási problémáinak megnyugtató és gyorsított megoldásával. A csatornázás a lakosság 43 százalékát szolgálja majd. Folytatjuk a szennyvíztisztító-kapacitások bővítését is. Ennek során kiemelt feladatot jelent a környezetvédelmi szempontból leginkább érintett városok — Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Kaposvár, Nyíregyháza, Szolnok, Szeged —, valamint a leglátogatottabb üdülőközpontok, elsősorban a Balaton vízminőség-védelmi problémáinak mielőbbi megoldása. Vízkészlet-gazdálkodásunk egyik fontos alapfeladata a több hasznú tározók, vízpótló rendszerek fejlesztése és ezzel a hasznosítható vízkészletek gyarapítása. A tervidőszakban— a IV. ötéves időszakhoz képest tízszeres , csaknem 300 millió köbméter tározótér építését irányoztuk elő. A Tiszavölgy vízgazdálkodásának fejlesztéseként befejezzük a Kiskörei Vízlépcső II. ütemét és előkészítjük aCsongrádi Vízlépcső megvalósítását. A Körösök csatornázására már üzembe helyezés előtt áll a Körösladányi Vízlépcső. Fokozott figyelmet és áldozatot kíván a regionális víztermelő és szolgáltató létesítmény rendszerek fejlesztése, mert jó minőségű víznyerő helyek egyre távolabb találhatók a településektől. Kaposvár a Balatonból, Debrecen a Keleti Főcsatornából, Nyíregyháza a Tiszából, Pécs a Dunából és várhatóan Miskolc is a Tiszából kap elegendő vizet. Bővül az öntözött terület . A tervek szerint 280 kilométer hosszúságú árvízvédelmi töltést erősítünk meg. Emellett az árvízmentesítésnek olyan új, komplex módszereit is alkalmazzuk, mint a veszély esetén igénybe vehető tározók, vagy az árapasztó csatornák létesítése. A korszerű mezőgazdasági vízgazdálkodásban fő feladatunk mindent megtenni azért, hogy a mezőgazdaság előtt álló nagy feladatok megoldását minél jobban elősegítsük. Tervünkben további 100 ezer hektár új öntözött terület vízellátása szerepel, s tovább csökkentjük a belvízlevezetéshez szükséges időt is. Az öntözésfejlesztés centruma továbbra is a Nagy-Alföld, ezen belül is a Kiskörei Vízlépcső hatásterülete. A tervidőszak felelősségteljes feladata a vizek minőségének, a vízi környezetnek a védelme. A környezetvédelmi törvény értelmében célul tűzzük ki, hogy mielőbb megállítsuk élővizeink szennyeződését, majd javítsuk tisztaságát. Ez a cél csak a vállalatok, szövetkezetek, intézmények és az állami nogárok cselekvő összefogásával érhető el. Ezért e helyről is kérünk mindenkit hogy vizeink tisztaságáért, természeti környezetünk hatásos védelméért álljuk útját az el Negyvennégy milliárd fejlesztésre . Az V. ötéves terv során vízgazdálkodás-fejlesztésre 44 milliárd forintot fordítunk. Ennek kereken kétharmadát települések vízellátásának, csatornázásának és a szennyvíztisztításnak fejlesztésére, a többit vízkárelhárítási létesítményekre és a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztésére irányoztuk elő. — A párt- és kormányhatározatok egyértelműen megszabják terveink valóra váltásának útját-módját. Ezek értelmében intézkedtünk a vízügyi ágazat szervezettségének növelésére, a beruházási tevékenység, az állami irányítás és ellenőrzés érdemi javítására. — A vízgazdálkodás fejlesztését alapjaiban érinti — mondotta a továbbiakban az államtitkár —, hogy a helyi, olcsóbb vízkészletek kimerülése miatt csak növekvő ráfordítással tudjuk az újabb vízigényeket kielégíteni. E tendenciát erősíti, hogy a fejlődés a környező országokban szintén erőteljes lesz, következésképpen a hazánkba érkező vízkészletek csökkenésével és a vízminőség romlásával, tavasszal pedig a káros nagyvizek emelkedésével lehet számolnunk. A vízgazdálkodás fejlődését tehát mindinkább a célok és a területek integrálódása jellemzi.zért nagyobb figyelmet kíván az arányos, előrelátó fejlesztés, a legkedvezőbb fejlesztési stratégia országos és regionális kialakítása. A fejlesztés arányossági követelményei a következő főbb célkitűzéseket foglalják magukban: a lakosság közműves vízellátása 1990-ig megközelíti a telítettségi állapotot, csatornázással a lakosságnak mintegy háromnegyede lesz ellátva. Nagy figyelmet kell fordítani a víztakarékos és vízkímélő termelés-technológiák alkalmazására. Az üzemi vízgazdálkodást, benne a szennyvíztisztítást és a vízforgatást a gyártási technológia részének tekintjük. Vízlépcsők, csatornák Elmondotta az államtitkár, hogy a vízigények ésszerű szabályozása mellett, a távlati fejlesztésben egyre nagyobb súlyt kap a vízkészletek növelése, a természetes lefolyás műszaki szabályozása. Más országok tapasztalatait és sajátos lehetőségeinket szem előtt tartva, dinamikusan növelnünk kell a tározást. A hosszú távú fejlesztési időszak kiemelt feladata a Tisza-völgy vízpótlásának fokozása, vízlépcsők, tározók, vízátvezetések létesítésével. Az erre irányuló elképzelések sorából kiemelkedik a Duna—Tisza-csatorna terve és jelentősége. Megépítése idővel a Tisza menti vízellátás és gazdaságfejlesztés kulcskérdésévé nő. Ez a mű a Duna—Tisza közi térség fejlődésében is fontos szerepet játszik majd és a kelet —nyugati irányú hálózat megteremtésével nemzetközi érdekűvé válhat. A Duna jelentősége hazánk vízgazdálkodásában és vízi közlekedésében egyre nagyobb lesz. Mint vízi út, különösen a Duna—Rajna— Majna-csatorna megnyitását követően kap a mainál jóval nagyobb hangsúlyt. Már erre is tekintettel leszünk a Csehszlovákiával közösen megvalósítandó Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésénél, melynek előkészítése folyamatban van. E 15 éves tervidőszakban célszerű megkezdeni a Dráva-hasznosítás létesítményeinek építését is. — A Balatonnal összefüggő vízgazdálkodási feladatokat nemcsak most, még inkább a jövőben kezeljük kiemelten. A Kis-Balaton rendezésével és újraélesztésével javítjuk majd a tó vízháztartását. Ezzel csökken az iszapolódás és kedvezőbben alakul a tó vizének tisztasága is. A Balatont körülölelő regionális vízellátó- és csatornarendszer kiépítése javítja az üdülőkörzetben a vízszolgáltatásokat, de egyúttal fontos környezetvédelmi érdek is. Hasonlóan fokozott figyelmet fordítunk a Velencei-tó fiatalítására, a Ráckevei Dunaág és a Fertő tó fejlesztésére is. A távlati fejlesztés további lényeges eleme a nemzetközi vízügyi, vízgazdálkodási együttműködés. Az öt szomszédos országgal kötött kétoldalú vízügyi egyezményeink a közös vízgazdálkodási kérdésekben megfelelő alapot adnak. Törekszünk a kétoldalú vízügyi egyezmények továbbfejlesztésére, arra, hogy azok az egységes vízgyűjtő területre kiterjedő vízügyi együttműködéssé váljanak. 15 törekvések megvalósításának hatékony fóruma a KGST. A nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés fontos területét jelentik a kétoldalú műszaki-tudományos együttműködési megállapodások. A magyar—szovjet együttműködés eredményeképpen például földmunkagép-parkunk zöme szovjet termék, az észak-pesti szennyvíztisztító telep szovjet berendezésekkel és szovjet tervek alapján épül. Valamennyi KGST-tagországgal, több nyugati és fejlődő országgal is van hasonló megállapodásunk. A magyar vízügyi szakemberek tevékenyen részt vesznek a nemzetközi szakmai életben, elsősorban az ENSZ különböző szerveinek munkájában — fejezte be beszédét Gergely István. kerülhető szennyezéseknek, óvjuk pótolhatatlan vízvagyonunk tisztaságát. A beszámoló vitája CSELÓTFI LÁSZLÓ (Fest megye, 2. vk.), a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára, a vita első felszólalója a mezőgazdasági bizottság ülésén elhangzottakra utalva a villamosenergiaipar hűtővizének hasznosításáról számolt be. A költséges hűtés helyett a melegvizet más formában alkalmazzák. Ilyen a százhalombattai temperált vizű halgazdaság, az Ónotai Hőerőmű mellett létesült zöldséghalánló telpe VADKERTI MIKLÓS é 1 Heves megye. 5. vk.). a feldebrői Rákóczi Termelőszövet