Magyar Nemzet, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

. Telefon: 12­91'* “ ■­­ » Magyar Nemzet i» A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA «— ’ifj iiMH'invniTii,Tffi,ifi'a*' nrr^Tiraramnw mtr-miau in i­aifarm—T*nwinTHiHi niiUTw^niiui i iiin'n"iin itlii iimur———r— A vízgazdálkodás megvitatásával és interpellációkkal befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka Parlamenti összefoglaló TÁRSADALMI HASZNOS­SÁG. A vízügyi szolgálat egész tevékenységét a társadalompo­litika határozza meg — hang­súlyozta beszámolója elején az Országos Vízügyi Hivatal elnö­ke. Az ipar, a mezőgazdaság további fejlődése; az életszín­vonal-politikával összefüggés­ben a lakosság igénye; a köz­művesítés bővítése; a környe­zetvédelem és az árvizek rom­boló hatásának kivédése — egyaránt nagy horderejű fel­adatok. Legutóbb nyolc eszten­dővel ezelőtt foglalkozott az or­szággyűlés átfogóan a vízügyi ágazat tenni­valóival. A mérleg, amelyet a beszámoló tartalma­zott igen pozitív, hiszen a mil­­liárdok jól hasznosultak a köz javára. A felvázolt tervek, amelyeknek megvalósítására 44 milliárd forintot szánnak, ugyancsak az ország, a lakos­ság gyarapodását szolgálják. ÖSSZEFOGÁS: A vízügyi lé­tesítmények tetemes összeget igényelnek, megvalósításuk ideje hosszú, gazdasági hatá­suk rendkívül nagy. A hosszú távú feladatok között szerepel a Tisza-völgyben vízlépcsők, tározók létesítése, nemkülön­ben a Duna—Tisza-csatorna megépítése és a magyar­—cseh­szlovák együttműködésben megvalósítandó felső-dunai­ Gabcikovo—Nagymaros vízlép­csőrendszer. Az utóbbi előké­szítésére a mostani tervidő­szakban kerül sor. MAGYAR TENGER: ígéret hangzott el az államtitkár ré­széről: a Balatont körülölelő regionális rendszer továbbépí­tésével, az összehangolt intéz­kedésekkel el akarják érni, hogy legnagyobb tavunk állaga javuljon, környezete tovább­fejlődjék. Mindenki örömmel vette tudomásul a bejelentést. Az ülés megnyitása Csütörtökön délelőtt tíz óra­kor a Parlamentben folytatta tanácskozását az országgyűlés nyári ülésszaka. Az ülésen megjelent Losinczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár Já­nos, az MSZMP KB első titká­ra, Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke. Aczél György, Apró Antal, Beszku­ Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, ott voltak a Köz­ponti Bizottság titkárai, vala­mint a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkredi­tált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az elfogadott napirendnek megfelelően Gergely István államtitkár, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke tartotta meg beszámolóját a vízgazdál­kodás helyzetéről és feladatai­ról. GERGELY ISTVÁN: A vízigények kielégítése társadalompolitikai feladat — Törvényhozó testületünk legutóbb 1969-ben tárgyalta a vízügyi ágazat helyzetét, fej­lesztésének feladatait — kezd­te beszédét az államtitkár. — A képviselő elvtársak akkori javaslatai közül azóta már jó néhány valóra vált. Politikai testületek — közöttük az or­szággyűlés illetékes bizottságai és a megyei képviselőcsopor­tok — napirendjén azonban a legutóbbi években is többször szerepelt vízgazdálkodásunk. A hozott határozatok és állás­foglalások hatékonyan segítet­ték fejlődésünket. Ezután azt hangsúlyozta, hogy a több, jobb vízért és a vizek pusztításai ellen folyta­tott munka nemcsak gazdasági, hanem alapvetően társadalom- és életszínvonal-politikai fel­­adat. Pártunk gazdaságpoliti­kájának megvalósításához el­engedhetetlenül szükséges, hogy mindenkinek jusson a vízből — akik okkal igénylik —, és társadalmunk legyen vé­dett a víz kártételeitől. Ma már valamennyi városunkban van vízmű és 1100 községben is központi vízművek szolgál­tat­ják az ivóvizet. Nagy erőfe­­s­­v­ések eredménye, hogy je­lenleg az ország lakosságának már kétharmada részesül köz­műves vízellátásban, s hogy ez az arány falusi viszonylatban is megközelíti a 40 százalékot. A csatornahálózat fejlődése szintén számottevő, noha el­maradt az ivóvízhálózattól. Csatornázott területen lakos­ságunknak ma egyharmada él. Készletek — A népgazdaság legna­gyobb vízhasználója az ipar: az összes friss víz több mint 60 százalékát igényli. Az ipari üzemek vízigényeiket jórészt saját víztermelő létesítmé­nyekből elégítik ki. A mi fel­adatunk a felszíni és felszín alatti­ vízkészleteket úgy be­osztani, a vízigényeket és a víznyerési lehetőségeket tér­ben és időben úgy összehan­golni, hogy azt a fejlődő ipari üzemek zavartalanul vehessék igénybe termelésükhöz.­­ A belterjes, az iparszerű termelési rendszereket széles körben alkalmazó nagyüzemi mezőgazdaságunk is új és fo­kozott követelményeket tá­maszt a vízgazdálkodással szemben. Kialakult az egysé­ges mezőgazdasági vízgazdál­kodás: ma már 400 ezer hek­tárt meghaladó területre jut­tathatunk öntözővizet. — Magyarországon a társa­dalmi, gazdasági fejlődés fon­ tos feltétele, hogy biztonság­ban legyünk az árvizekkel szemben. Árvízvédelmünk fej­lesztése világviszonylatban is kiemelkedő: a kiépített 4400 kilométernyi töltésrendszer az ország területének egynegye­dét, rajta a lakosság felének értékeit közvetlenül védi. A mentett területen levő népgaz­dasági vagyon értéke 500 mil­liárd forintra becsülhető. A töltések fele már kellő bizton­ságot ad, másik felének kiépí­tése folyamatban van.­­ A társadalmi-gazdasági haladás sajátos ellentmondása, hogy a vízigények, és a szol­gáltatott vízmennyiség növe­kedésének árnyoldalaként nö­vekszik a szennyezett vizek mennyisége. Az ipar és a tele­pülések évente fél Balatonnyi szennyvizet bocsátanak ki. Az energiatermelés nagy mennyi­ségű hűtővize a hószennyező­dés miatt káros. A mezőgaz­daság a műtrágyák és a nö­vényvédő szerek tömeges hasz­nálatával rontja vizeink tisz­­­­taságtát. A s'Z a­kos í lo 1 í állattal ha­tó telepek szennyvize is egyre több gondot okoz. Nehezíti a helyzetet országunk viszonylag kis területe, nagy népsűrűsége és az, hogy vízkészleteink túl­nyomó része külföldről érke­zik hozzánk. A növekvő szennyvízterhelés ellenére si­került átfogó műszaki, jogi és közgazdasági szabályozó rend­szer kialakításával mérsékelni vizeink elszennyeződésének ütemét. Új tározók Ezután arról beszélt, hogy a növekvő vízigények kielégíté­sét elsősorban a nagytérségi létesítmények biztosítják. Je­lenleg — mesterséges beavat­kozás révén — 600 millió köb­­méternyi tározó térrel rendel­kezünk. — Budapest — az ország la­kói egyötödének otthona, ha­zánk fővárosa — kiemelkedő társadalmi és népgazdasági je­lentősége miatt megkülönböz­tetett figyelemben részesült a vízügyeket irányító szervek részéről is. Az itt folyó munka kétirányú: egyrészt a fejlődő város új és új igényeit fe­szültségmentesen, folyamato­san kielégíteni; másrészt a ha­talmas rekonstrukciós felada­tok megoldása. Ez a munka nehezen, de jó irányban ha­lad, egyre kiegyensúlyozot­tabb, biztonságosabb főváro­sunk vízellátása, csapadék- és szennyvíz-elvezetése, valamint árvízvédelme. — Figyelembe véve a fej­lesztési eszközök mennyiségét és a munkánk iránti igényeket — két súlyponti feladatot emeltünk ki: egyrészt, a lakos­ság egészséges ivóvízzel való ellátását, egyidejűleg a csator­­nahálózat bővítését, mint a te­lepülésfejlesztési feladatok és a lakásépítési program végre­hajtásának egyik előfeltételét, másrészt a növekvő vízigé­nyek és a csökkenő vízkészlet közötti egyensúly megteremté­sét.­­ A vezetékes vízellátásban részesülő lakosok száma a tervidőszakban további egy­millióval növekszik. 1980-ban megközelíti az ország lakossá­gának háromnegyedét. A víz­termelő kapacitást napi 1 mil­lió köbméterrel növeljük, ami megfelel a főváros nyári, napi csúcsfogyasztásának. Külön is foglalkozunk a nagy, munkás­lakta városok és a közegész­ségügyileg veszélyeztetett ki­sebb települések vízellátási problémáinak megnyugtató és gyorsított megoldásával. A csatornázás a lakosság 43 szá­zalékát szolgálja majd. Foly­tatjuk a szennyvíztisztító-ka­pacitások bővítését is. Ennek során kiemelt feladatot jelent a környezetvédelmi szempont­ból leginkább érintett váro­sok — Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Kapos­vár, Nyíregyháza, Szolnok, Szeged —, valamint a legláto­gatottabb üdülőközpontok, el­sősorban a Balaton vízminő­ség-védelmi problémáinak mi­előbbi megoldása.­­ Vízkészlet-gazdálkodásunk egyik fontos alapfeladata a több hasznú tározók, vízpótló rendszerek fejlesztése és ezzel a hasznosítható vízkészletek gyarapítása. A tervidőszakban­­— a IV. ötéves időszakhoz ké­pest tízszeres , csaknem 300 millió köbméter tározótér épí­tését irányoztuk elő. A Tisza­­völgy vízgazdálkodásának fej­lesztéseként befejezzük a­ Kis­körei­ Vízlépcső II. ütemét és előkészítjük a­­Csongrádi Víz­lépcső megvalósítását. A Kö­rösök csatornázására már ü­zembe helyezés előtt áll a Kö­­rösladányi Vízlépcső.­­ Fokozott figyelmet és ál­dozatot kíván a regionális víz­termelő és szolgáltató létesít­mény rend­szerek fejlesztése, mert jó minőségű víznyerő he­lyek egyre távolabb találhatók a településektől. Kaposvár a Balatonból, Debrecen a Keleti Főcsatornából, Nyíregyháza a Tiszából, Pécs a Dunából és várhatóan Miskolc is a Tiszá­ból kap elegendő vizet. Bővül az öntözött terület . A tervek szerint 280 ki­lométer hosszúságú árvízvé­delmi töltést erősítünk meg. Emellett az árvízmentesítésnek olyan új, komplex módszereit is alkalmazzuk, mint a veszély esetén igénybe vehető tározók, vagy az árapasztó csatornák létesítése.­­ A korszerű mezőgazdasá­gi vízgazdálkodásban fő fel­adatunk­ mindent megtenni azért, hogy a mezőgazdaság előtt álló nagy feladatok meg­oldását minél jobban elősegít­sük. Tervünkben további 100 ezer hektár új öntözött terület vízellátása szerepel, s tovább csökkentjük a belvízlevezetés­hez szükséges időt is. Az öntö­zésfejlesztés centruma to­vábbra is a Nagy-Alföld, ezen belül is a Kiskörei Vízlépcső hatásterülete.­­ A tervidőszak felelősség­­teljes feladata a vizek minősé­gének, a vízi környezetnek a védelme. A környezetvédelmi törvény értelmében célul tűz­zük ki, hogy mielőbb megállít­suk élővizeink szennyeződését, majd javítsuk tisztaságát. Ez a­­ cél csak a vállalatok, szövet­kezetek, intézmények és az ál­la­mi no­­gárok cselekvő összefo­gásával érhető el. Ezért e helyről is kérünk mind­enkit hogy vizeink tisztaságáért, ter­mészeti környezetünk hatásos védelméért álljuk útját az el­ Negyvennégy milliárd fejlesztésre . Az V. ötéves terv során vízgazdálkodás-fejlesztésre 44 milliárd forintot fordítunk. Ennek kereken kétharmadát települések vízellátásának, csa­tornázásának és a szennyvíz­­tisztításnak fejlesztésére, a töb­bit vízkárelhárítási létesítmé­nyekre és a mezőgazdasági víz­­gazdálkodás fejlesztésére irá­nyoztuk elő. — A párt- és kormányhatá­rozatok egyértelműen meg­szabják terveink valóra váltá­sának útját-módját. Ezek értel­mében intézkedtünk a vízügyi ágazat szervezettségének növe­lésére, a beruházási tevékeny­ség, az állami irányítás és el­lenőrzés érdemi javítására. — A vízgazdálkodás fejlesz­tését alapjaiban érinti — mon­dotta a továbbiakban az állam­titkár —, hogy a helyi, olcsóbb vízkészletek kimerülése miatt csak növekvő ráfordítással tudjuk az újabb vízigényeket kielégíteni. E tendenciát erő­síti, hogy a fejlődés a környe­ző országokban szintén erőtel­jes lesz, következésképpen a hazánkba érkező vízkészletek csökkenésével és a vízminőség romlásával, tavasszal pedig a káros nagyvizek emelkedésével lehet számolnunk.­­ A vízgazdálkodás fejlődé­sét tehát mindinkább a célok és a területek integrálódása jellemzi.­­zért nagyobb figyel­met kíván az arányos, előrelátó fejlesztés, a legkedvezőbb fej­lesztési stratégia országos és regionális kialakítása. A fej­lesztés arányossági követelmé­nyei a következő főbb célkitű­zéseket foglalják magukban: a lakosság közműves vízellátá­sa 1990-ig megközelíti a telí­tettségi állapotot, csatornázás­sal a lakosságnak mintegy há­romnegyede lesz ellátva.­­ Nagy figyelmet kell fordí­tani a víztakarékos és vízkímé­lő termelés-technológiák alkal­mazására. Az üzemi vízgazdál­kodást, benne a szennyvíztisz­títást és a vízforgatást a gyár­tási technológia részének te­kintjük. Vízlépcsők, csatornák Elmondotta az államtitkár, hogy a vízigények ésszerű sza­bályozása mellett, a távlati fej­lesztésben egyre nagyobb súlyt kap a vízkészletek növelése, a természetes lefolyás műszaki szabályozása. Más országok ta­pasztalatait és sajátos lehető­ségeinket szem előtt tartva, dinamikusan növelnünk kell a tározást. A hosszú távú fejlesz­tési időszak kiemelt feladata a Tisza-völgy vízpótlásának fo­kozása, vízlépcsők, tározók, vízátvezetések létesítésével. Az erre irányuló elképzelések so­rából kiemelkedik a Duna—Ti­­sza-csatorna terve és jelentősé­ge. Megépítése idővel a Tisza menti vízellátás és gazdaság­­fejlesztés kulcskérdésévé nő. Ez a mű a Duna—Tisza közi térség fejlődésében is fontos szerepet játszik majd és a kelet —nyugati irányú hálózat meg­teremtésével nemzetközi érde­kűvé válhat. A Duna jelentő­sége hazánk vízgazdálkodásá­ban és vízi közlekedésében egyre nagyobb lesz. Mint vízi út, különösen­ a Duna—Rajna— Maj­na-csa­torna megnyitását követően kap a mainál jóval nagyobb hangsúlyt. Már erre is tekintettel leszünk a Csehszlo­vákiával közösen megvalósí­tandó Gabcikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésénél, melynek előkészítése folyamat­ban van. E 15 éves tervidő­szakban célszerű megkezdeni a Dráva-hasznosítás létesítmé­nyeinek építését is. — A Balatonnal összefüggő vízgazdálkodási feladatokat nemcsak most, még inkább a jövőben kezeljük kiemelten. A Kis-Balaton rendezésével és újraélesztésével javítjuk majd a tó vízháztartását. Ezzel csök­ken az iszapolódás és kedve­zőbben alakul a tó vizének tisztasága is. A Balatont körül­ölelő regionális vízellátó- és csatornarendszer kiépítése ja­vítja az üdülőkörzetben a víz­szolgáltatásokat, de egyúttal fontos környezetvédelmi érdek is. Hasonlóan fokozott figyel­met fordítunk a Velencei-tó fiatalítására, a Ráckevei Duna­­ág és a Fertő tó fejlesztésére is.­­ A távlati fejlesztés továb­bi lényeges eleme a nemzetkö­zi vízügyi, vízgazdálkodási együttműködés. Az öt szomszé­dos országgal kötött kétoldalú vízügyi egyezményeink a közös vízgazdálkodási kérdésekben megfelelő alapot adnak. Törek­szünk a kétoldalú vízügyi egyezmények továbbfejleszté­sére, arra, hogy azok az egysé­ges vízgyűjtő területre kiterje­dő vízügyi együttműködéssé váljanak. 15 törekvések megva­lósításának hatékony fóruma a KGST.­­ A nemzetközi vízgazdál­kodási együttműködés fontos területét jelentik a kétoldalú műszaki-tudományos együtt­működési megállapodások. A magyar—szovjet együttműkö­dés eredményeképpen például földmunkagép-parkunk zöme szovjet termék, az észak-pesti szennyvíztisztító telep szovjet berendezésekkel és szovjet ter­vek alapján épül. Valamennyi KGST-tagországgal, több nyu­gati és fejlődő országgal is van hasonló megállapodásunk. A magyar vízügyi szakemberek tevékenyen részt vesznek a nemzetközi szakmai életben, elsősorban az ENSZ különböző szerveinek munkájában — fe­jezte be beszédét Gergely Ist­ván. kerülhető szennyezéseknek, óv­juk pótolhatatlan vízvagyo­­nunk tisztaságát. A beszámoló vitája CSELÓTF­I LÁSZLÓ (Fest megye, 2. vk.), a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem tan­­székvezető tanára, a vita első felszólalója a mezőgazdasági bizottság ülésén elhangzottak­ra utalva a villamosenergia­ipar hűtővizének hasznosításá­ról számolt be. A költséges hű­tés helyett a meleg­­vizet más formában alkalmazzák. Ilyen a százhalombattai temperált vizű halgazdaság, az Ónotai Hő­erőmű mellett létesült zöldség­halánló telpe VADKERTI MIKLÓS é 1 Heves megye. 5. vk.). a fel­­debrői Rákóczi Termelőszövet­

Next