Magyar Nemzet, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
2 kezet párttitkára a többi között elmondta, hogy az árvízvédelmi töltések a Tisza jobb partján 45 ezer hektár terület védelmét szolgálják. A kiskörei vízlépcső megépítésével, a tározó létrehozásával elkészült töltésekkel a Tisza Kisköre feletti szakaszán megszüntették az árvízveszélyt. RADNÓTI LÁSZLÓ (Somogy megye, 10. vk.), a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet elnöke a Balaton vízháztartásával, a víz minőségének megóvásával kapcsolatban elmondotta, hogy a feladatokkal a különböző intézmények mellett a Magyar Tudományos Akadémia is foglalkozik. Várható, hogy a következő tervidőszakban a szennyvízgyűjtés és a -tisztítás is regionálisan megoldódik. CSÖRGITS JÓZSEF (Zala megye, 3. vk.), nyugdíjas Zala megye vízellátási eredményeiről szólt. A megye lakosságának 50 százaléka részesül vezetékes vízből. A rendelkezésre álló anyagi eszközöket elsősorban a nagyobb vonzású településekre koncentrálják, így a nagyobb lakosságú községek hamarabb jutnak egészséges ivóvízhez. DR. KOMÓCSIN MIHÁLY (Csongrád megye, 4. vk.), a Csongrád megyei pártbizottság első titkára elismeréssel szólt a vízgazdálkodásban elért fejlődésről. A feladatokkal kapcsolatban a belvízrendezésről szólt először. Az utóbbi nyolc év alatt Csongrád megyében a belvíz 16 ezer lakást rongált meg, ebből tízezer helyett újat kellett építeni, ez szolidan, számolva három—négy milliárdba került. A belvizes években a mezőgazdaságot ért kár évi átlagban 220 millió forint volt. 1975-ben azonban meghaladta a 650 millió forintot. Az OVH- val együttműködve alakítják ki a megye vízrendezés-fejlesztési koncepcióját. PALÓCZY LAJOSNÉ (Szabolcs megye, 9. vk.), a nyírbogáti Rákóczi Szövetkezet főállattenyésztője elmondotta, hogy a Szamos—Tisza közötti Zárógát községeket összekötő út is egyben és egy tízmillió köbméteres víztároló kialakítását is szolgálja. SZŰCS JÁNOS (Szolnok megye, 6. vk.), a Szolnok megyei pártbizottság titkára arról számolt be, hogy ez év tavaszán több mint 30 ezer hektár kerül víz alá, ebből 28 ezer hektár szántóterület. A megyében levő főművek a belvizeket nem tudják időben elszállítani, ezért indokoltnak tartja felülvizsgálni, illetve mielőbb alkalmassá tenni a főműveket a belvizek elvezetésére. FARKAS PÁL (Borsod megye, 12. vk.), a putnoki Egyetértés Tsz elnöke elmondta: az országban elsőként megépített regionális vízrendszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket és a vízben szegény területeken. Ózdon, Kazincbarcikán is zavartalan a vízellátás. BARCS SÁNDOR (Bp. I. vk.), a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója felszólalásában az ásvány- és gyógyvizek fokozottabb hasznosítására hívta fel a figyelmet Magyarország hévízgazdagsága első az európai országok között, megelőzi Olaszországot, az NSZK-t, Spanyolországot és Franciaországot. Az ország e jelentős természeti kincsét azonban hoszszú ideig nem becsülték kellőképpen.Az 1964. évi vízügyi törvény életbe lépésével a gyógyvízkészletet feltérképezték, ma már 21 jogosított fürdőt, 52 ásványi, illetve gyógyvizet tartanak nyilván. Megemlítette azt a nagyon jelentős munkát, amelyet, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium irányításával a regionális fejlesztési, tervezési iroda végzett az ENSZ anyagi támogatásával. A felmérés eredményeit összegező dokumentum ..A termálvízre alapozott üdülés és idegenforgalom távlati fejlesztési koncepciója”, amely jelenleg a kormány előtt van, megszabja a távlati fejlesztés irányvonalát. IFR. VÁMOS MARIETTA (Pest megye, 5. vk.). Pest megyei körzeti orvos kiemelte: a vízellátás és a csatornázás megoldását állami támogatás mellett széles körű társadalmi összefogás is segíti. A lakossági hozzájárulás eléri a 12 ezer forintot is. A továbbiakban a termálvizek hasznosításáról szólt. A következő felszólaló dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter volt. DR. ROMÁNY FAL: Folytatjuk az öntözőhálózat fejlesztését A miniszter bevezetőben utalt arra, hogy a mezőgazdaságban is elemi érdek a jó vízgazdálkodás. A fejlődésre jellemző, hogy a mezőgazdaság öntözővíz-felhasználása a felszabadulás előtt éves átlagban nem érte el a 100 millió köbmétert, jelenleg viszont több mint egymilliárd köbméter öntözővizet használ. A felszabadulás előtti mintegy 12 000 hektáros öntözött terület ma meghaladja a 400 000 hektárt, a mezőgazdasági terület 6,7 százalékát. Évente változó az öntözhető területek hasznosítása. Az elmúlt 16 esztendő adatai szerint mindössze három olyan év volt, amikor csaknem teljes mértékben öntözték az öntözéssel hasznosítható, úgynevezett berendezett területet, öt évben a terület mintegy 60 százalékát, három évben csak mintegy 30 százalékát öntözték. Ez arra utal, hogy sok még a tennivaló a vállalati érdekeltség jobb érvényesítésében és az öntözési feltételek alakításában. Kitért a miniszter arra, hogy a mezőgazdaság lehetőségeit a vízügyi ágazat tevékenysége alapvetően, a gépiparé pedig nagymértékben meghatározza a magyar mezőgépipar immár több, korszerű elemekből öszszeépített öntözőberendezés sorozatgyártását készíti elő. Erre nagy szükség is van, mert a gépesített öntözőberendezésekből tavaly még 16-féle szárnyvezetéket, esőztető berendezést forgalmaztunk, ami nyilvánvalóan hátrányos. A berendezett öntözési területek jó kihasználása az üzemi érdekeken túl egyben népgazdasági érdek is. Tavaly a nagyüzemi zöldségterületek egyharmada volt öntözhető, de ez a terület adta az áruzöldség 60 százalékát. Tavaly a nagyüzemek összesen 6000 hektár burgonyát tudtak öntözni, itt az országos termésátlag kétszeresét érték el. A kihasználatlan lehetőségekről szólva elmondotta a miniszter: az öntözést fejlesztő munkában egyre nagyobb szerepet kell kapnia a racionalitásnak, mindinkább előtérbe kerülnek a víztakarékos és beruházástakarékos öntözési megoldások, mint például a csepegtető öntözés. Néhány üzem ma is csak „végveszélyben” használja berendezéseit. Pedig az öntözővíz csak folyamatos használat, kellő szakszerűség mellett lehet biztonságos táplálója, fejlesztője a növénytermelésnek. Az öntözőhálózat fejlesztését terveink szerint mind a Tisza-völgyben, mind más területen tovább kell folytatni. Az elmúlt évtizedekben megtöbbszöröződött az élelmiszeripar vízfelhasználása. A víz minőségével szemben támasztott követelmények — a gyógyszeripar után — talán itt a legszigorúbbak, ezért a higiéniai követelményekre és a víztakarékos technológiák alkalmazására igen nagy gondot fordítanak. A mezőgazdaság nem csupán az öntözővíz jobb hasznosításában érdekelt. A rendezett vízgazdálkodás, a vízgyűjtő területek szakszerű talajhasználata egyaránt alapja a talajvédelemnek és a vízgazdálkodásnak, és ezzel együtt az ár- és belvízvédelemnek is. A vízgazdálkodásban országosan és regionálisan egységes rendszerre kell alapozni, hasonlóan a közlekedési hálózathoz vagy az energiarendszerhez. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar érdekelt a folyamszabályozási munkákban is. A szállítási feladatok ellátása során a vízi úthálózattal jobban kell számolni, örvendetesnek mondotta a miniszter, hogy az elmúlt másfél évtizedben a mezőgazdaság dolgozóinak tízezrei sajátították el a korszerű öntözéshez szükséges ismere Magyar nemzet teket, s ebben sokat segített a szervezett vízügyi szolgálat. Romány Pál, utalva arra hogy a pénzügyminiszter ígéretesnek mondta az idei határt, megjegyezte: ebben nemcsak az idei derekas munka tükröződik. Munkánk egy folyamatnak a része, s nem is csak a mának szól. Jó, vállal--kozó kedvnek vagyunk a tanúi a szarvasmarha-tenyésztésben is, vagy az ültetvények telepítésének előkészítésében. Az idei mezőgazdasági munka végső eredménye, tervezett, nagy exportbevételeink elérése még sok tényezőtől függ. Abban biztosak lehetünk, hogy a mezőgazdaság dolgozói — az egész társadalom cselekvő közösségében — mindent elkövetnek azért, hogy szándékuk, munkájuk olyan minősítést kapjon, mint amilyet tavalyi erőfeszítéseik kaptak — mondotta Romány Pál. Vízminőség-védelem, csatornázás IFJ. PINTÉR ISTVÁN (Baranya megye, 7. vk.), a belvárdgyulai Közös Út Tsz géplakatosa elmondotta: ma már 40 víztároló van a megyéjükben, s ez 12 millió köbméter víz befogadását teszi lehetővé. Így csökkentették a víz pusztító hatását, s egyidejűleg mintegy 4000 hektár öntözését, továbbá nagy mennyiségű pecsenyekacsa és liba nevelését tudják biztosítani. A mohácsi és a pécsi gerincvezeték mellett települt községek lakosainak arról az igényéről is szólt, hogy a hálózatfejlesztéssel együtt községüket is kapcsolják be a regionális vízműhálózat rendszerébe. HETTER CSABA (Nógrád megye, 5. vk.), a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnökhelyettese elmondta: a megye lakosságának vezetékes vízellátása 1980- ra 55—56 százalékra növekszik. A lakossági hozzájárulás több településen eléri a lakásonkénti 12 000 forintot is. Az ilyen nagy összegek befizetése jelentős teher a nyugdíjasoknak, az alacsony jövedelmű családoknak. A képviselő megfontolásra ajánlotta, hogy a vezetékes ivóvízellátás anyagi terheinek egy része alól mentesítsék a lakosságot. HÁRS JÓZSEF (Veszprém megye, 7. vk.), a lovászpatonai Új Élet Termelőszövetkezet főállattenyésztője arról beszélt, hogy a szennyvíztisztító-elvezető és elhelyező létesítmények építése a megyében lassú,, s ez a Balaton vízminőségének szempontjából problémát jelent. Biztató viszont, hogy a regionális szennyvízkezelő rendszerek terve már kialakult. A további cél, hogy a tisztított szennyvizeket is távol tartsák a Balatontól. Szerinte a víz minőségének javítása érdekében feltétlenül szükséges a keszthelyi és a fűzfői öböl kotrása. SZIGETI GÁBORNÉ (Békés megye, 3. vk.), a Gyulai Harisnyagyár munkásnője elmondotta: Békéscsaba, Békás és Gyula, valamint a környező települések vízgondjai máris számottevőek, ezért meg kell gyorsítani az ilyen irányú kutatást. Feltétlenül szükséges a megyei regionális vízmű beruházási programjának és kiviteli terveinek elkészítése is, még a jelen tervidőszakban. Még kedvezőtlenebb a helyzet a szennyvíz elvezetésével és tisztításával. Csatornaműve mindössze 12 településnek van és lényegesen előbbre jutni önerőből nem tudnak. NAGY CSABA (Bács-Kiskun megye, 10. vk.), aDélBács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat művezetője a belvízi tavak növekvő népszerűségét emelte ki. A megyében is sorra alakulnak ki körülöttük az üdülőkörzetek, így Dunapatajon, Soltvadkerten, Kiskunhalason és a Kunfehértó vidékén. Ám arra is fel kell figyelni — húzta alá —, hogy a tavak vízminőségi, biológiai helyzete új gondokat vet fel. Ezután — mivel a beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett — az elnök bezárta a vitát, és ismét megadta a szót Gergely Istvánnak. Az OVH elnökének zárszava Az államtitkár mindenekelőtt köszönetet mondott a sokrétű, segítő szándékú, ötletekben is gazdag vitáért, amelynek során — mint mondta — a képviselők körülbelül hatvan témát érintettek. A szóba került feladatokat programba veszik majd a következő éves, illetve ötéves tervek kidolgozásakor, természetesen az anyagi lehetőségekhez mérten. A jövőben megelőzik majd a bányászati vízsüllyedések miatti vízhiányok keletkezését. A tapasztalatok alapján erre már nagy figyelemmel vannak a jelenlegi — igen jelentős — bányafejlesztéseknél is. Sürgősen megoldandó gondként kezelik a kis települések vízellátásának — sokakat érintő — témáját. Megsegítésükre program készült. Hangsúlyozta: a belvízrendezésnél nemcsak a biztonságos helyzet kialakítására kell törekedni, hanem az öntözésre való vízhasznosítás lehetőségének megteremtésére is. Jogosnak mondotta azokat az igényeket, hogy a kisebb jelentőségű, de helyileg mégis nagy fontosságú árvízvédelmi töltések is megépüljenek, illetve megerősítsék azokat. Határozathozatal következett : az Országgyűlés az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolóját és vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól — jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután az interpellációk következtek. Két interpelláció KANGYALKA ANTAL (Csongrád megye, 15. vk.), a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyárának igazgatója az importból származó anyagmozgató gépek alkatrészellátásának hiányosságait tette szóvá. Az interpellációra adott válaszában Bíró József külkereskedelmi miniszter elmondta: a minisztérium mindent megtesz annak érdekében, hogy külföldről minél több alkatrészt hozzunk be. 1975-től évente 15 százalékkal növekszik az alkatrész-behozatal értéke, az idén várhatóan eléri a 20,3 milliárd forintot. A javulás érdekében azonban hatékonyabb együttműködésre van szükség a megrendelők és a külkereskedelem között is. Fontos, hogy a KGST-országokban érvényes szállítási feltételeknek megfelelően, időben tudjuk megadni igényeinket. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a külkereskedelmi miniszter válaszát tudomásul vette. SARÓDI SÁNDOR (Hajdú- Bihar megye, 9. vk.), a vámospércsi Mezőgép Vállalat meósa az iskolák és az ifjúsági szervezetek által igénybe vett üzemi autóbuszok magas térítési díjával kapcsolatban interpellált. Pallai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter válaszában elmondotta: a közeljövőben — az illetékes tárcákkal egyetértve — a KPM javasolni fogja a kormánynak, hogy a közületi gépjárművek üzemeltetőit mentesítsék a térítési díj fizetése alól. A miniszter válaszát mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka — amelynek csütörtöki ülésén az elnöki tisztet felváltva töltötte be Apról Antal, Inokai János és Raffai Sarolta — befejezte munkáját. Péntek, 1971. július 1. A TAta. inf. Ritkán fordul elő, hogy a miniszteri expozéban kétszer is megemlítenek egy olyan kisvárost, mint Nagyatád. Először annak kapcsán szólt róla a pénzügyminiszter, hogy elkészült a város és környékének új, modern kórháza, majd pedig a társadalmi munkában élenjáró települések között említette a nevét. A város képviselőjétől, Simon Ernőnétől kérdeztük: mi volt az ösztönző erő és miben öltött testet dicséretes összefogásuk. — Városunk fiatal, lakóinak 60 százaléka is az ifjabb korosztályhoz tartozik. Szeretik, lakóhelyüket és sokat is várnak tőle. A fejlesztésekre fordítható pénzből azonban sehol nincs elegendő. Marad tehát a saját erő, a tettrekészség, a lelkesedés. Ez az erősödő lokálpatriotizmus hozta létre a parkerdőt, a művésztelepet, eredményezte a Petőfi tér rendezését, a gyermekintézmények bővítését. Tavaly ősszel például — a népfront szervezésében — 2500 facsemete került az utcákra, a ligetekbe. A társadalmi munkában a szocialista brigádok járnak az élen. Egy számot említ a képviselőnő: a nagyatádiak azt tűzték maguk elé, hogy ebben az ötéves tervben 12,5 millió forint értékű társadalmi munkával támogatják a várospolitikai feladatok megoldását. Megjegyeztük: kicsit merésznek tűnik ez a célkitűzés, ha azt vesszük alapul, hogy a városnak tizenegyezer lakosa van. Engem is meglepett először ez a szám. Ha azonban azt nézzük, hogy tavaly 3,8 millió forint értékű volt a teljesítés, akkor mégsem rugaszkodtunk el a valóságtól. * A képviselők egyik beszélgető csoportjában szó esett arról a színes fényképről, amely az egészségügyi és szociális bizottság egyik ülésén kézről kézre járt, s amelyen a Zala folyó hosszú szakasza skarlátvörös színben játszik. Partjától nem messze telepített vágóhídról ömlött bele, gondatlanság miatt, nagy mennyiségű állati vér. A fénykép vádolt, s a vétkes vállalat több millió forint bírságot fizetett ki. „A világ legdrágább fényképe” — mondotta a fővárosi képviselő. — Hasonló eset nálunk is előfordult — jegyezte meg az egyik dunántúli honatya —, csak nem vér, hanem kiváló vörösbor — több mint száz hektoliter — ömlött a patakba. A gazdaság pincészetében ugyanis nyitva felejtették egy nagy betonhordó csapját. A patakban levő halak egy része halálra itta magát, másik részük pedig napokig bódultan körözött a víz felszínért, amíg ki nem józanodott. A gazdaság néhány vezetője, alkalmazottja számára pedig úgy vélem, hogy a bírság — több százezer forint nagyságrendben — lehetett kijózanító hatással. * * • A városok és a vonzáskörzetükbe tartozó községek kapcsolatáról is szólt, a többi között, az első napi pénzügyminiszteri expozé. A kérdés — leegyszerűsítve — így tehető fel: melyik fejlesztendő inkább, a központ vagy környéke? — Én azt mondanám: is-is — kezdi Borics László Szolnok megyei képviselő. — Persze az arányok nem határozhatók meg egykönnyen, noha ebben a lényeg. Vegyük például a mi esetünket. Hét jászsági községet képviselek a parlamentben, valamennyi a közeli Jászberényt tartja központjának. Munkaalkalmat, szórakozást, vásárlóközpontokat, s még ki tudja mennyi mindent kínál nekik a város. Ennélfogva érthető, ha több jut Jászberénynek, mint a környező falvaknak, hiszen annak saját polgárain kívül a „szomszédokat” is el kell látnia. És nemcsak tartós fogyasztási cikkekkel. Tapasztalat, hogy a legtöbb bejáró a munkaidő befejezése és az autóbusz indulása közötti időt használják fel az alapvető élelmiszerek beszerzésére. Nem sok kedvük van ugyanis hozzá, hogy az autóbuszról leszállva még vásárolni menjenek otthon. Nem beszélve róla, hogy Jászberényben jobb is az ellátás. Lakóhelyemnek, Jászjákóhalmának hamarosan ABC-áruháza lesz. Sokat javíthat ez a kínálaton, ám kötve hiszem, hogy változtatna a megszokáson. Aki a városra esküszik, továbbra is ott vásárol majd. És mégis szükség van az efféle kereskedelmi központokra, mert ha mindenütt megtalálhatóak lesznek végre valahára, helyreállhatnak az oly fontos arányok. Legalábbis a kereskedelemben. "* Dr Cselőtei László Pest megyei képviselő, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára felszólalásában a vizet az egészséghez hasonlította, mondván, csak akkor vesszük észre jelentőségét, amikor nincs. Szavait követően összesúgtak néhányan a képviselők közül, s visszafogott hangon élénk eszmecserébe kezdtek. Sűrű bólogatásokkal jutalmazták a „szóvivőt” — jeleként a legteljesebb egyetértésnek. Szünetben aztán fény derült rá, mi volt az azonnali megvitatást kívánó téma. A vízhiány. A beszélgetőknek ugyanis, sokadik emeleti lakosok lévén, elegendő tapasztalatuk volt róla, milyen is, ha nincsen víz. Ritka eset, hogy az elmélet ilyen gyorsan alátámasztást nyerjen a gyakorlatban. * Március végéig a belvíz leküzdésével bajlódott a szentesi Termál Termelőszövetkezet, utána pedig az aszállyal. A 10 000 hektáros nagygazdaságban ezer hektárt, jó gabona-, kukoricatermő területet ontott el a belvíz. Ezt elvezették majd utána nekifogtak az öntözésnek. Csörgedeztető és esőszerű öntözéssel védekeznek az aszály ellen, összesen harminc berendezés ontja a mesterséges csapadékot a négyezer hektárnyi területre, hogy a tervezett tetszésmennyiséget elérjék. Kurucz Márton, a termelőszövetkezet elnöke mondotta el ezt Bács, Szolnok és Grőr-Sopron megyei képviselőtársainak. — Akkor ti rendben vagytok — vette át a szót az egyik képviselő. — Korántsem, mert a berendezésekből 22 régi típusú, és gyakran csőtöréssel bajlódunk. A javítás, az utánjárás munkanapkieséssel jár. A megoldás az lenne, ha a kereskedelem a berendezéssel együtt adná el a szükséges és legfontosabb tartalékalkatrészeket. Jó lenne, ha a gyártó vállalat, a szekszárdi MEZŐGÉP és a kereskedelem erre is gondolna. * A környezetvédelem, ezen belül a vízminőség megóvása elsősorban pénzkérdés. Nem is kevésről van szó. A dolgot azonban nem egyszerűsíthetjük ennyire. L. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára az ülés szünetében a következőkkel érvel: — A pénz csak az egyik tényező. Legalább ilyen fontos az állampolgári fegyelem és a szemlélet is. A népfront környezetvédelmi bizottságai a társadalom kritikáját szeretnék mélyíteni. Mire is gondolok, hazánkban például kevés figyelmet fordítunk a vízkímélő eljárások bevezetésére, noha ezek sokkal gazdaságosabbak, kevesebb vizet igényelnek, és nem minden esetben olyan költségesek. Nálunk sokkal gazdagabb országok is rájöttek már ennek fontosságára. Az ipar nem igényel ivóvíz-tisztaságú ipari vizet. Erre a célra a talajközelben levő könnyen szivattyúzható víz is megfelelne, mégis a legtöbb helyen az ivóvizet használják ipari célokra. A mezőgazdaságban a trágyát vízzel takarítják el, így egyrészt tápanyag vész kárba, másrészt újabb veszélyforrás keletkezik. A kommunális szennyvíztisztítók rossz hatásfokkal dolgoznak. Követésre méltónak találjuk a gyulai példát, ahol részben társadalmi összefogás eredményeként megoldották a szennyvíz elvezetését, az úgynevezett nyárfás-szikkasztásos módszerrel. A város szennyvizét ülepítik, és elvezetik a közeli nyárfaerdőre Ez a fagazdálkodás szempontjából sem közömbös. Az Alföldön is lenne ilyesmire lehetőség, amit a népfront társadalmi javaslatként szeretne érvényre juttatni. (Parlamenti tudósítóink: Gál Zoltán, Keserű Ernő, Malonyai Péter, Szényi Gábor, Vág István.)