Magyar Nemzet, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-12 / 162. szám

Balatoni létszámstopM­oszkvai sajtóvélemények Washington fegyverkezési tervei gátolják a szovjet-amerikai kapcsolatokat A külpolitikai helyzet A Balatonról szólva mond­hatunk-e nagyobb közhelyet annál, hogy túlzsúfolt. De mint minden közhely, ez is valamilyen sokat hangozta­tott, régebbi érvényű igaz­ságot fejez ki. Kifejezvén egyúttal azt is, hogy mind­eddig pusztán csak a tények megállapításáig jutottunk el. Felháborodott hangú vita­cikkek, tudományos igényű dolgozatok tucatjai jelzik, hogy az ügy nemhogy vesz­tett volna aktualitásából; ellenkezőleg, most lesz csak igazán „létkérdés”. Nem­csak Siófok riasztó példájá­ra gondolok, hanem arra a fenyegető lehetőségre, amely a többi felkapott he­lyeket is hasonló sorsra jut­tathat. Mert a tendencia kétségtelenül erre utal. Évtizedekkel ezelőtt ké­szült el az első balatoni re­gionális terv, ám az üdülő­területi határvonalakat „túl­feszítették” a fokozódó igé­nyek. Jogosak és jogtalanok egyaránt. Még a minimális közművesítést is mellőzve, engedéllyel vagy anélkül; a különféle nyaraló jellegű építmények ezreit emelték zártkertekben és a külterü­leteken. Újabban divatba jöttek a potom áron meg­vásárolható régi présházak. És ez csak a „sztenderd” üdülőnépesség. A Balaton varázsa, idegenforgalmunk tőközpontúsága újabb tíz-és százezreket toborzott, s ma már egyes helyeken az em­ber pontosan úgy érzi ma­gát, mint a Palatínuson vagy a Dagályon. Az első regio­nális terv még 350 ezer fő­ben határozta meg a teher­bíró képességet, ma pedig egy-egy kánikulai hét végén félmillióan özönlik el a par­tot. De hát meghatározható-e a nyaralólétszám, valamifé­le módon korlátozható-e a zsúfoltság? Mert azt ugye senkinek nem lehet megtil­tani, hogy odautazzon, mi­ként a „megtelt” táblát is csak elméletben akasztjuk ki. Egyre több embernek lesz kocsija, s autóval ma már igazán nem nagy a tá­volság. A BIB területfejlesz­tési szakbizottsága legutób­bi ülésén egyértelműen amellett foglalt állást, hogy a Balatont nem szabad még zsúfoltabb hellyé tenni, s el­sősorban a tartós üdülés bá­zisait kell tovább fejleszteni. A módosított regionális terv a vízparti sáv zsúfoltságát a kirándulóhelyek gyarapí­tásával és fejlesztésével igyekszik enyhíteni. Elsőd­leges szerepet kap a tó bio­lógiai egyensúlyának fenn­tartása és a tájvédelem. Nem akarok aggályoskod­ni, de aki ide utazik, a víz kedvéért jön. Nincs és nem is fogunk találni ehhez fog­ható attrakciót, ami szerény igyekezetünkből telik, nem több a rossz időre korláto­zódó puszta unaloműzésnél. Légi felvételek százai alap­ján most elkészítették a vi­dék új térképét. Ezen nyil­ván hangsúlyt kapnak majd azok a szakaszok, amelyek eddig jelentéktelennek szá­mítottak, ily módon átcso­portosítva az idegenforgal­mat a már felkapott he­lyekről a legalább olyan hangulatos, szép, de kevés­bé látogatott partrészekre. De ez már megint nem pusztán szándék kérdése. A lecke mindenesetre felada­tott. Már régen! Szényi Gábor A bővebb választékért NEMZETKÖZI ÖSSZEFÜGGÉSEK fényében vizsgálja a Pravda Carter elnöknek a szárnyas rakéták tömegméretű gyártását engedélyező döntését. A lap hangsúlyozza, hogy az óceánon túl egyesek figyelmen kívül hagyják a két ország viszonyában felhalmozódott értékes történelmi tapasztalatot, megfeledkeznek azokról a kedvező változásokról, amelyeket oly nagy munkával sikerült elérni. A szárnyas rakéták és a többi új fegyverfajta kérdése — írja a cikkíró — a háttérbe húzódik, hiszen katonai körökben támadásba lendültek a B—1 típusú nehézbombázók gyártását leállító elnöki elhatározás ellen. Ez a légkör azonban egyáltalán nem mozdítja elő a szov­jet—amerikai kapcsolatok konstruktív fejlődését — zárja kö­vetkeztetéseit a Pravda. Ugyancsak e kérdésekkel kapcsolat­ban Zorin, a szovjet rádió és televízió kommentátora azt fej­tegeti, hogy a Pentagon vezetői többször áltatták magukat olyan reményekkel, hogy ha újabb dollármilliókat költenek a fegyverkezési verseny fokozására, akkor katonai fölényt biz­tosíthatnak maguknak a Szovjetunióval szemben. A Szovjet­unió azonban az összes műszaki-tudományos, gazdasági és anyagi lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy előteremtse a sa­ját biztonságához szükséges eszközöket. A tőkés világ egyik legerősebb gazdasági hatalmának, Japán­nak a politikai életében fontos esemény volt a háromévenként megrendezendő felsőházi választás. Most a szenátus mandátu­mainak a felét újították meg. Az eredmények szerint a kor­mányzó Liberális Demokrata Párt a vártnál jobban szerepelt. Az Egyesült Államok és az OPEC viszonyáról ír a Washing­ton Post. A lap szerint az amerikai vezetés a háttérben szoro­san együttműködik az olajtermelő államok szervezetével, és a maga hasznára fordítja a nyersanyag árának az emelkedését. A cikk adatai bebizonyítják, hogy az olajárak megnégyszerező­­dése óta a dollár értéke 11 százalékkal nőtt nyugati verseny­társaihoz képest. Az OPEC-tagállamok bevételeinek a többsége az Egyesült Államokba vándorolt, s Szaúd-Arábia például az elmúlt három évben 27 milliárd dollár értékű árut rendelt amerikai vállalatoktól. A Washington Post korábbi kormány­­tisztviselőket is idéz, akik azon a véleményen vannak, hogy Kissinger, a volt külügyminiszter titokban irányította az olaj­­politikát, és többnyire titkos vagy hallgatólagos megállapodá­sokat kötött. A cikk megemlíti Teherán és Rijad sajátos szere­pét az amerikai érdekek képviseletében. Irán Izrael fő olaj­­szállítója, míg Szaúd-Arábia szintén washingtoni megbízásból tevékenykedik Szomáliában, Szudánban, Egyiptomban és Zaire-ban. Angol—amerikai tárgyaló küldöttség járt Salisburyben, ahol az előzetes terveknek megfelelően a hatalom átadásának át­meneti időszakáról folytattak megbeszéléseket. Smith most elfogadni látszik az angol—amerikai elképzeléseket a rhode­­siai rendezésre. Kedves színfoltjai a fővá­rosnak a mintaboltok, ame­lyek egy-egy hírneves gyá­runk termékeit kínálják a vásárlóknak. Egyelőre azon­ban valóban csak „foltok”, kevés van belőlük. Akik fölfedezték már például a Férfi Fehérneműgyár Aranytulipán nevű üzletét a Belvárosban, szinte me­netrendszerűen be-benéz­­nek, mi érkezett, s az új szállítmány jövetelekor né­ha valóságos ostrom alá ke­rül az üzlet... Mindig tele van a Dimitrov téri Tema­­forg-bolt is, kevés kézimun­kázni szerető nő van, aki még nem járt itt, hogy meg­csodálja a valóban példás választékot. Bár az ipari vállalatok ezeket a boltokat tulajdonképpen igényfelmé­rő, közvélemény-kutató sze­repre szánták — s gyakran nem is tudják teljes termék­skálájukat a pultokra tenni — a zsúfoltság, a nagy ér­deklődés arra utal, szükség van rájuk. Évekkel ezelőtt vita folyt a kereskedelmi szakembe­rek között: csak a nagyke­reskedelem lét­jogosult-e a kiskereskedelmi partner el­látására, vagy életképesebb a közvetlen beszerzési for­ma. A növekvő igények, a n­agyobb választék szüksé­­­­­gének ténye eldöntötte a vitát. A nagykereskede­lemre továbbra is szükség van, mint az úgynevezett standard cikkek közvetítő­jére, a raktározás megoldá­sára, az árukezelési teendők elvégzésére. A kiskereskede­lemnek azonban érdeke, hogy minél több csatornán szerezze meg a nagyobb kí­nálathoz szükséges árukész­letét. A közvetlen beszerzésnek számos előnye van. Minde­nekelőtt rövidül az áru útja, s így olcsóbb a szállítás, ke­vesebb a raktározási­ költ­ség. Ezért életképes, és a kulturáltabb kereskedési forma megvalósítója a bú­torkereskedelemben a Do­­mus-rendszer, ahol minta után választ a vásárló és a raktárból küldik el hozzá a kívánt cikkeket. Hozzá kell tennünk: ez az eladási for­ma csak akor lesz tökéletes, ha sikerül megszüntetni a ma még fellelhető hiányos­ságokat, s ha garantáltan korrekt az ütemezés, jók a raktározási lehetőségek, megfelelő a termék előállí­tásának műszaki színvonala. A bútorok esetében,­ ha si­kerül megoldani, hogy a , gyártás” ne a vevő laká­sán fejeződjék be. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium ösztönzi a kiske­reskedelmi vállalatokat a közvetlen beszerzésre. Nem­csak a tartós fogyasztási cikkeknél, hanem például zöldség-gyümölcsnél, s az egyéb áruféléknél is. Jó módja ez a nagyobb válasz­ték megteremtésének, az amúgy is szűkös szállítóka­pacitással és a munkaerővel való takarékosságnak. Rácz Judit A Szovjetunió és az­ Egyesült Államok viszonyát kedvezőtlenül befolyásolják a Pentagon elképzelései Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Pravda vasárnapi számá­ban a szovjet-amerikai kap­csolatok alakulását és Carter amerikai elnöknek a szár­nyas rakéták tömegméretű gyártását engedélyező dönté­sét vizsgálja. A hivatalos körökhöz közel­álló amerikai tömegpropa­ganda — állapítja meg a Pravda cikkírója — könnyű­szerrel téríti le a józan ész útjáról a tájékozatlan ameri­kaiakat. A legharciasabb mi­litarista körök mintegy jel­szóra azonnal támadásba len­dültek a B—1 típusú nehéz­bombázók tömeges gyártását leállító elnöki döntés ellen. A szárnyas rakéták és a többi új fegyverfajta kérdése ily módon a háttérbe húzódik. A washingtoni kormányzat az efféle támadások és saját megnyugtató nyilatkozatai fé­nyében igyekszik úgy feltün­tetni magát, mintha lépéseket tenne az enyhülés biztosításá­ra, és megfelelő módon taka­rékoskodna a nép vagyoná­val. „Valójában az amerikai im­perializmus egyszer már meg­bukott politikájának felélesz­tése — zárja következtetéseit a Pravda szemleírója — egy­általán nem segíti elő a szov­jet—amerikai kapcsolatok konstruktív fejlődését.” A fegyverkezési verseny fo­kozását — írja Zorin, a szov­jet rádió és televízió kom­mentátora — Washingtonban az állítólagos szovjet veszély­­lyel indokolják. Ennek ürü­gyén amerikai adatok szerint az utóbbi harminc évben az Egyesült Államok összesen 1 billió 600 milliárd dollár érté­kű csillagászati összeget költött katonai célokra. . A Pentagon vezetői többször áltatták magukat olyan remé­nyekkel, hogy ha újabb dol­­lármilliárdokat fordítanak a fegyverkezési verseny fokozá­sára, akkor katonai fölényt biztosíthatnak maguknak a Szovjetunióval szemben. Is­mert tény azonban, hogy min­den hatás önmagával egyen­rangú ellenhatást vált ki, an­nál is inkább, mivel a Szov­jetunió az összes műszaki-tu­dományos, gazdasági és anya­gi lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy előteremtse a sa­ját biztonságához szükséges eszközöket. Ily módon vilá­gossá válik, hogy a Pentagon­nak a katonai erőfölény biz­tosítására irányuló kísérletei puszta illúziók — írja végeze­tül Zorin. A Christian Science Moni­tor az új amerikai kormány­zat fegyverkezési politikáját elemzi. A lap hangsúlyozza, hogy az új kormány hatalomra ke­rülése után intézkedéseket ígért az atomfegyverek teljes megsemmisítésére. A gyakor­latban azonban a dolgok egé­szen másként alakultak. „Az utóbbi hat hónapban — álla­pítja meg a Christian Science Monitor — az amerikai kor­mány nemcsak ezeket az ígé­reteket nem teljesítette, ha­nem a szárnyas rakéták töme­ges gyártása és a neutron­­bomba kifejlesztése révén to­vább fokozza a fegyverkezési versenyt.” Mindez az ameri­kai lap véleménye szerint kárt okozott a szovjet—amerikai kapcsolatokban és lelassította azt a pozitív folyamatot, amely az utóbbi években bon­takozott ki. Az MTI jelentette, hogy az amerikai kormány képviselői hétfőn sürgették a szenátust: iktassa törvénybe a föld alat­ti atomrobbantások korlátozá­sára vonatkozó megállapodá­sokat. Warren Christoph­er külügy­miniszter-helyettes a szenátus külügyi bizottságának ülésén kijelentette: amennyiben nem ratifikálják a Szovjetunióval a föld alatti nukleáris kísérle­tek korlátozásáról, illetve a békés célú kísérletekről kötött szerződést, úgy nem nyílhat lehetőség a föld alatti kísérle­tek teljes eltiltására. A tör­vénybe iktatás elmaradása ezenkívül akadályozhatja a további amerikai—szovjet fegy­verkorlátozási tárgyalásokat is. Warnke, a kormány fegy­verzetellenőrzési és leszerelési hivatalának igazgatója han­goztatta: ha a szenátus nem iktatja törvénybe a megálla­podásokat, a Szovjetunió, amely nagy jelentőséget tulaj­donít azoknak, kételkedni fog az Egyesült Államok megbíz­hatóságában. Szerdán Genfben a Szovjet­unió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői tár­gyalásokat kezdenek a nuk­leáris kísérletek teljes eltiltá­sáról, amit a Szovjetunió a múltban ismételten javasolt. - , . . . | . 1 x 0 F r ! r-Ccr -Yf< - ;.r 1-1/0 2 .-VI? !••::•«.-.'iőtt. ?.$-.Nemzet É­S HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA " » Kairó és Tel Aviv üzenetváltása a sínai megállapodás végrehajtásáról Kairóból jelenti az AFP. Husszein jordániai király vasárnap másodszor tárgyalt a Földközi-tenger melletti Alexandriában Anvar Szadat egyiptomi elnökkel. A két ál­lamfő először négyszemközt, majd a tanácsadók bevonásá­val a közel-keleti konfliktus­sal összefüggő kérdésekről tár­gyalt. Mint azt a tárgyalásokról közzétették, a felek elsősorban a Likud-tömb izraeli választá­si győzelme utáni közel-keleti helyzetről kialakítandó közös álláspontot vitatták meg, te­kintettel Cyrus Vance ameri­kai külügyminiszter jövő hó­napban várható körútjára. Ugyancsak központi helyet foglalt el a genfi közel-keleti értekezleten való palesztin­­részvétel kérdése. Szadat is­mételten szorgalmazta egy Jordániához szorosan kapcso­lódó palesztin állam létreho­zását a Jordán-folyó nyugati partján és a gházai övezetben. Szóba került a közel-keleti konfliktusban közvetlenül ér­dekelt arab országok, Egyip­tom, Jordánia és Szíria veze­tőinek újabb csúcstalálkozója is. Husszein kétnapos tárgya­lásai után hazaérkezett Am­­manba. Szadat fogadta az egyiptomi látogatáson levő Jacob Javíts szenátort és a vezetése alatt álló küldöttséget. Mose Dajan izraeli külügy­miniszter az amerikai cionista szervezetek Tel Avivban ülé­sező 80. konferenciáján mon­dott beszédében úgy értékelte a jelenlegi közel-keleti hely­zetet, hogy az kedvező a béke­tárgyalások számára. Kijelen­tette, hogy Izrael helyzete a jelenlegi szakaszban, éppen a birtokában levő elhódított arab területeknek köszönhe­tően különösen előnyös, s hogy főként ennek tulajdonít­ható az arabok tárgyalási haj­landósága. Ködös megfogal­mazásban kilátásba helyezte, hogy az esetleges béketárgya­lásokon Izrael hajlandó politi­kai kompromisszumokra, de sietett hangoztatni azt is, hogy országa nem mond le ,,álmai meg­valósításáról’’. Az AP jelentette, hogy Iz­rael és Egyiptom megegye­zett, hogy maradéktalanul végrehajtják az 1975-ben szü­letett sínai részmegállapodást. Hétfőn izraeli hivatalos for­rásból közölték, hogy ilyen értelmű üzenetváltás zajlott le a közelmúltban Abdel Ghani al-Gamazi egyiptomi hadügyminiszter és az izraeli kormányfő, Menahem Begin között. A két ország korábban a volt amerikai külügyminisz­ter, Henry Kissinger által 1975-ben tető alá hozott sínai megállapodás kölcsönös meg­szegésével vádolta egymást. A mostani üzenetváltás részleteit nem hozták nyilvá­nosságra, de az ENSZ szóvi­vője közölte, hogy „hasznos és gyümölcsöző” üzenetekről van szó. A UPI a hírrel kap­csolatban megjegyzi: Begir­ most első ízben lépett nyilvá­nosan érintkezésbe arab veze­tővel azóta, hogy az izraeli kormány élére került. Gama­­zinak is ez az első kapcsolat­felvétele izraeli politikussá, az 1972-as közel-keleti háborút lezáró tűzszüneti tárgyalások óta. Damaszkuszi Reuter-jelentés szerint nagy erejű pokolgép robbant vasárnap egy várako­zó gépkocsiban a szíriai bel­ügyminisztérium épülete előtt. A merénylet két halálos és több mint ötven sebesült áldo­zatot követelt. Nyolc napon belül ez volt a második bom­bamerénylet Damaszkuszban. A szíriai hatóságok mindkét esetben Irakot vádolták a me­rénylet szervezésével. Az iraki hírügynökség viszont a rob­bantás után azt közölte, hogy egy magát „szíriai forradalmi szervezet”-nek nevező csoport hajtotta végre a merényletet. A japán felsőházi választásokon megtartotta mandátumait a Liberális Demokrata Párt Tokióból jelenti az MTI. A vasárnap megtartott japán felsőházi választásokon, ame­lyeken megújították a ■2,32 ta­gú szenátus felét, a majdnem negyedszázada kormányzati egyeduralmat élvező Liberális Demokrata Párt megszilárdí­totta helyzetét. A majdnem végleges eredmények szerint a liberális demokraták az előze­tes várakozásokkal ellentét­ben és a közvélemény-kutatá­sok jóslatai ellenére is meg­szerezték a választásra kiírt 35 képviselői helyüket, s így

Next