Magyar Nemzet, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

— „ ,, , I --------- I - ' - I i\ V.' fi I IUqíiXfikY IVTaüi7AÍ . “ ITIdgJdr nwH/iH ” ________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • r/r,j n - i f , . skescsctro, L.Arkovics sor l_1/n I2-S29 Faszák: 05 Szült itt mn­kásk­épzés Ismerős tábla, a legtöbb magyar iparvállalat bejára­tánál ott díszeleg: „Felvétel­re keresünk: hegesztőt, laka­tost, ácsot, maróst, öntőt, kő­művest , szakmunkást, azonnali belépéssel.” Kevés a szakmunkás. Ke­vés, jóllehet az elmúlt hu­szonöt évben egymillióan szereztek Magyarországon szakmunkás-bizonyítványt és az általános iskolát végzet­teknek több mint a fele 1977-ben­ is szakmunkáskép­zőbe jelentkezett. Az MSZMP KB 1972-ben hozott oktatáspolitikai hatá­rozata, az utóbbi öt év mi­nisztertanácsi és tárcaszintű intézkedései nyomán a kép­zés új, korszerűbb lehetősé­gei teremtődtek meg — nem utolsósorban a szükséges anyagi eszközök biztosítása révén. (Ide kívánkozik egy számadat: az előző ötéves tervidőszak alatt nem keve­sebb, mint 14 milliárd forin­tot költöttünk szakmunkás­­képzésre, többet, mint ko­rábban tíz év alatt...) A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság a közelmúlt­ban vizsgálta meg: hogyan éltünk velük? Kiderült, hogy a tizennégymilliárdból a tervezettnél jóval keveseb­bet sikerült beruházni: 118 tanterem, 9 tornaterem, 10 konyha, étterem, 729 tan­műhelyi munkahely és 2784 otthonférőhely építése, át­adása maradt el az előző tervidőszak alatt. És — a KNEB vizsgálata alapján — jogosnak tűnik az aggoda­lom: 1980 végén a „terv” és a „tény” számadatainak vi­szonya hasonló marad. A megyei tanácsok ugyanis a központilag előirányzottnál ötszázmillióval kevesebbet szánnak fejlesztésre, a vál­lalatok pedig a rendelkezés­re álló összegnek mindössze 60 százalékát kívánják igénybe venni. Vajon miért? Az okok szerteágazók, közülük csak egyet — érzésünk szerint a legfontosabbat — említe­nénk. A nevelés, a szakmun­kásképzés költséges és fárad­ságos nautikájából részt vál­laló üzemek igen kevés hasz­nát látják ilyen irányú tevé­kenységüknek : a bizonyít­ványt kapott fiatalok több­sége elhagyja őket, másut­t helyezkedik el. Mondhat­nánk: mindez országos szin­ten nem gond, hiszen a fia­tal szakmunkás „nem vész el”, újonnan szerzett ismere­teit ha nem is a nevelő vál­lalatnál, de másutt kama­toztatja. Igen ám, csakhogy így a szakmunkásképzés há­látlan feladatát vállaló, az utánpótlásgondokkal legin­kább küzdő üzemek hátrá­nyos, a nagyobb pénzt ígérő, rnt a neveléssel nem törődő vállalatok, szövetkezetek pe­dig indokolatlanul előnyös helyzetbe kerülnek. Ezért nemcsak vállalati érdek, hogy a friss szakmun­kás-bizonyítvánnyal rendel­kezők a nevelő üzemben ta­lálják meg a számításukat anyagiakban és a szakmai előrelépés lehetőségeiben is. Puskás L. Tamás Kiskapuk a múlt évben rendelet mondta ki, hogy a magánke­reskedők üzleteinek és a kis­ipari műhelyeknek nyitva tartási idejét az érdekelt ta­nácsok a lakosság igényének megfelelően állapítják meg és ezt az időt szemmel lát­ható helyen a bejáratnál mindenkinek fel kell tüntet­nie. Helyes intézkedés volt ez, hiszen az iparigazolvá­nyokat is a lakossági szolgál­tatások megjavítására adják, a nyitva tartás pedig ennek egyik leglényegesebb eleme. Sajnos, az történt, ami oly gyakran korábban. A rende­letet egy ideig betartották, de hamarosan rájöttek arra, hogy itt is vannak kiskapuk. Lépten-nyomon kis üzleteket látunk, amelyek a kötelező időben is zárva tartanak. Egyikük-másikuk még sze­mérmesen indokol is: „áruért mentem”, „a KISOSZ-ba mentem”, és így tovább. Ez elfogadható mentség. Csak az a baj, hogy rendszeresen megismétlődik. Nem tartják be sokan azt a jóval régebbi intézkedést sem, amely szerint a szabad­ság miatti zárva tartást az illetékes szervezetnél, tehát a KIOSZ-nál, illetve a KIS­­OSZ-nál be kell jelenteni, és az erről szóló igazolást a mű­hely ajtajára fel kell ragasz­tani. Ez sem felesleges bü­rokrácia: egyrészt az volt a cél, hogy ne maradjon hosz­­szabb ideig egy-egy terület szakiparos nélkül, másrészt mindenképpen közérdek, hogy szabadság ürügyén egyesek ne azért tartsanak zárva esetleg hónapokon ke­resztül, mert éppen a holt­szezon van, tehát kisebb a forgalom. Ilyesmire is van példa. Csak egyet említek. Egy kalapos kisiparos évek óta minden tavasz végén be­zár, ősz elején kinyit. Az ipar szüneteltetésének meg­vannak a törvényes előfelté­telei, ezeket nem illik kiját­szani. Főleg azoknak nem, akik gyakran és joggal arra hivatkoznak, hogy ők „a la­kosság szolgálatában” tevé­kenykednek. Mert az is fur­csán hat, ha egy vegytisztító műhely ajtaján egész nyáron kézzel írt cédula hirdeti: „Betegség miatt hosszabb ideig zárva lesz.” Bármibe fogadok, a beteg az őszi sze­zon kezdetére meg fog gyó­gyulni. Ismétlem: az új ipartör­vény nyomatékosan kimond­ja, hogy a magánszektornak ott és úgy kell működnie, ahol és ahogyan azt a lakos­ság szükségletei — az állami és szövetkezeti hálózat ki­egészítéseként — megkíván­ják. Kemény István Újabb diplomáciai tanácskozások a közel-keleti rendezés lehetőségeinek tanulmányozására A külpolitikai helyzet HELSINKI második évfordulójáról Európa-szerte jelentős terjedelemben emlékeztek meg a mértékadó lapok. A finn fő­városban lerakott alapoknak és a rövid két esztendő alatt­­rá­épült újabb fejleményeknek hosszabb elemzést szentelt a Prav­da. A lap vezércikke nagy nyomatékkal azt fejtegeti, hogy az enyhülés ellenzői ma nagy igyekezettel próbálják megakadá­lyozni a helsinki megállapodás megvalósítását. A Pravda utal mind az emberi jogok, mind az úgynevezett „szovjet fenyege­tés” címén indított kampányokra, s megállapítja, hogy ezek szervezői szándékosan meghamisítják a záródokumentum téte­leit. A cikkíró ezután hangsúlyozza: az elmúlt két esztendőben a szocialista országok a politikai enyhülést előmozdító és azt katonai enyhüléssel­­kiegészítő kezdeményezéseket tettek annak tudatában, hogy napjainkban nincs fontosabb feladat a fegy­verkezési hajsza beszüntetésénél. Hasonlóképpen értékelő írást közölt hétfőn a VHumanxto is. Az FKP lapja egyebek között azt emeli ki, hogy miután Hel­sinkiben lefektették földrészünk biztonságának politikai alap­jait, most a katonai enyhülés megvalósításán lenne a sor. Az Egyesült Államok azonban olyan új fegyverfajtákat gyárt vagy ezek előállítására készül, amelyeket Európában szándékozik be­vetni. A l'Humanité következtetése az, hogy az előkészítés alatt álló belgrádi találkozón nemcsak az eredményeket, kell majd összegezni, hanem lehetővé kell tenni a Helsinkiben megkez­dett munka folytatását, a feszültség enyhítésében újabb hala­dást kell elérni. A TASZSZ londoni tudósítójának nyilatkozott Gordon Schaffer nemzetközi Leni­n-béké i díjas a bri békebizt­ V­­ság elnöke, kifejtve, hogy meggyőződése szerint az enyhülés ellenfeleinek zavaró kísérletei ellenére megvannak a feltételei a haladásnak az őszi belgrádi találkozón. A stratégiai fegyverek korlátozásának kérdéseiről is szólt Carter amerikai elnök a Time-nak adott nyilatkozatában. El­mondta, hogy ha a szeptemberi Gromiko—Vance találkozón nem sikerül megállapodásra jutni, akkor valószínűleg mindkét fél hozzájárul majd az októberben hatályát vesztő jelenlegi SALT-megállapodás érvényességének a meghosszabbításához. Carter közölte, hogy ő maga, illetve Leonyid Brezsnyev nem ra­gaszkodik egy szeptember eleji találkozóhoz, ám hozzáfűzte: reméli, hogy nem sokal később lehetőségük lesz tanácskozni. Az elnöki nyilatkozat terjedelmesebbik része a Közel-Kelet­­tel foglalkozik, amit nemcsak a térség újabb fordulatai indo­kolnak, hanem az is, hogy vasárnap este elindult Washington­ból tizenkét napos közel-keleti körútjára Cyrus Vance. Carter a térség két kulcsfontosságú kérdésében lényegében csak az óha­ját fejtette ki, anélkül, hogy szándéka megvalósításának reális alapjaira utalt volna. Azt mondta egyrészt, hogy hajlandó len­ne a palesztin vezetőkkel való közvetlen tárgyalásokat fontoló­ra venni, ha azok elismernék Izraelnek az állami léthez való jogát. A másik kívánsága — mondta — az lenne, hogy Mena­­hem Begin izraeli kormányfő járuljon hozzá a palesztinok rész­vételéhez a genfi konferencián. Az sem túlságosan valószínű, hogy Vance — Carter küldötteként — az előbbi kérdésben elő tudná mozdítani elnöke óhajának a teljesülését. Az utóbbi ügy­ben pedig még kisebb erre az esélye, hiszen ez minden jel sze­rint olyan kérdés, aminek a közvetlen, vagy éppen parancsoló jellegű fölvetésétől maga Carter is óvakodott a Beginnel a kö­zelmúltban folytatott személyes tárgyalásai során. Az elnök in­terjúja a továbbiakban derűlátást igyekezett sugározni a Közel- Kelettel összefüggésben, ám az indoklás lényegében csak az érintett vezető politikusok részéről Carter által tapasztalt „nagyfokú rugalmasság” fölemlítésére szorítkozott. . Cyrus Vance Alexandriában Alexandriábál jelenti a Reu­ter és az UPI. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hét­főn hat országot érintő, tíz­naposra tervezett közel-keleti körútjának első állomására, az egyiptomi Alexandriába ér­kezett. Még a nap folyamán találkozott Szadat egyiptomi elnökkel. Kedden délelőtt Iszmail Fahmi külügyminisz­terrel tárgyal, a nap második felében pedig ismét fogadja őt Szadat államfő. Szerdán a líbiai főváros érintésével Da­maszkuszba utazik, ahol tár­gyal a szíriai vezetőkkel. A továbbiakban felkeresi Jordá­niát, Szaúd-Arábiát és Izraelt. Anvar Szadat egyiptomi el­nök és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hétfői találko­zóján egyiptomi részről jelen volt Hoszni Mubarak alelnök és Iszmail Fahmi külügymi­niszter. Amerikai részről Vance közvetlen munkatársai, köztük Philip Habib, politikai ügyekben illetékes külügymi­niszter-helyettes és Hermán Eilts, az Egyesült Államok kai­rói nagykövete volt jelen. Az egyiptomi államfő megkü­lönböztetett szívélyességgel fo­gadta vendégét, és a találkozó előtt újságíróknak kijelentette, hogy „több mint derűlátó” a megbeszélés várható eredmé­nyeit illetően. Az Al-Baath, a szíriai Baath-párt sajtóorgánuma ez­zel szemben pesszimistán írt hétfőn Vance körútjának kilá­tásairól. Megállapította, hogy washingtoni értesülések sze­rint az amerikai külügymi­niszter olyan „béketervet” vitt magával közel-keleti útjára, amely kizárja a PFSZ részvé­telét a felújítandó genfi érte­kezleten. Bejrútban a PFSZ szóvivője kifejtette, hogy a szervezet vé­leménye szerint Vance nem hozott magával új javaslato­kat, csupán azt fogja elmonda­ni arab tárgyaló partnereinek, hogy mit kíván Izrael. A szó­vivő szerint az amerikai kül­ügyminiszter kísérletet tesz a PFSZ elszigetelésére és a gen­fi értekezleten való részvételé­nek megtorpedózására. A hétfői envirtomi lapok tudni vélik, hogy az amerikai diplomácia vezetője nem tá­jékozódó jellegű utat tesz, ha­ nem kész amerikai javaslato­kat hoz magával a közel-ke­leti probléma megoldására. Washingtoni jelentéseket idéz­tek, amelyek szerint az ame­rikai elképzelések között sze­repel az izraeli csapatok visz­­szavonása a Sínai-félszigetről és a Golán-magaslatokról az 1967-es határokhoz közel hú­zódó, vonalakra, a térség jövő­jéről dönteni hivatott népsza­vazás megtartása a Jordán fo­lyó izraeli megszállás alatt le­vő nyugati partvidékén, s vé­gül ENSZ-csapatok állomá­­soztatása Libanon déli részén. Carter amerikai elnök a Ti­me magazinban vasárnap meg­jelent interjújában a közel­­keleti rendezés ez évi kilátá­sait mérlegelve úgy nyilatko­zott, hogy hajlandó lenne a palesztin vezetőkkel való köz­vetlen tárgyalásokat fontolóra venni, ha azok elismernék Iz­raelnek az állami léthez való jogát. Hozzáfűzte, hogy más­felől szeretné, ha Menahem Begin izraeli kormányfő hoz­zájárulna palesztin vezetők részvételéhez a genfi konfe­rencián. Egy kérdésre vála­szolva az elnök elismerte, hogy az izraeli kormányfővel a kö­zelmúltban tartott washingtoni megbeszélésein ezt a kérdést így nem vetette fel, mert Be­gin csak a „menekültekről” volt hajlandó tárgyalni. Interjújában az elnök nagy nyomatékkal szólt arról, hogy a közel-keleti vezetőkkel foly­tatott magánbeszélgetései so­rán minden fél részéről nagy­fokú rugalmasságot és béke­óhajt tapasztalt, és ez vélemé­nye szerint megalapozott re­ményt nyújt arra, hogy az idei év — a várakozásoknak meg­felelően — pozitív eredménye­ket hozhat a közel-keleti ren­dezésben. Hangoztatta viszont, hogy ha sikerül is felújítani a genfi békekonferenciát, az nem lesz sem könnyű, sem rövid, de al­kalmat fog teremteni az arab és izraeli vezetőknek, hogy a tárgyalások során megértsék és egymáshoz közelítsék állás­pontjukat. Az elnök végezetül leszögezte, hogy ellenzi a kö­zel-keleti kémes megoldására az előző kormány által kidol­gozott „kis lépések” politiká­ját. Parlamenti választások Szíriában Damaszkuszból jelenti a Reuter és a UPI. Parlamenti választásokat tartottak hétfőn Szíriában. Az ország mintegy kétmillió szavazásra jogosult állampolgárának a legfelső törvényhozó szerv 195 képvi­selőjét kellett megválaszta­nia. A népi tanács man­dátumaiért mintegy 2250 jelölt indult a választási küz­delemben. Megfigyelők véleménye sze­rint az várható, hogy az ország haladó pártjait tömörítő Nem­zeti Haladó Front ezúttal is megszerzi a szavazatok több­ségét. A frontnak a kormány­zó Baath-párton kívül tagja a Szíriai Kommunista Párt, az Arab Szocialista Unió, az Egyesült Szocialista Mozgalom és az Arab Szocialista Mozga­lom. A választásokon a jelöl­tek 70 százaléka a Baath-párt színeiben indult. A parlament 99 tagja a munkások és pa­rasztok soraiból kerül ki. A legfelső törvényhozó testület tagjait négyéves időszakra vá­lasztják. A szíriai belügyminiszeter hétfőn este bejelentette, hogy az országban kedden is folyta­tódik a választás, mivel a vá­lasztásra jogosultak 51 száza­lékánál kevesebben adták le szavazatukat a nap folyamán. Értesülések szerint az ország egyes körzeteiben a szavazáson való részvétel húsz és negy­ven százalék között volt. Dzsallad nyilatkozata szerint bizonyítható Washington szerepvállalása a Líbia elleni egyiptomi támadásban Tripoliból jelenti az AP. „A Líbia ellen másfél héttel ez­előtt végrehajtott agresszióban az egyiptomi fél oldalán részt vett az Egyesült Államok is” — közölte hétfőn Tripoliban Abdusszalam Dzsallud, a líbiai legfelső népi kongresszus leg­felső titkárságának tagja. A líbiai vezető politikus új­ságíróknak kijelentette: bizo­nyítékok vannak arra, hogy az Egyesült Államok közvetett és közvetlen módon is szerepet vállalt az egyiptomi támadás­ban. Dzsallud emlékeztetett arra, hogy az agressziót köz­vetlenül megelőző időszakban Líbia fölött négy amerikai, pilóta nélküli felderítő repülő­gépet lőttek le. Mint mondot­ta, a repülőgépek roncsait bárki megtekintheti. Dzsallud közlése szerint a harcok kirobbanása után az Egyesült Államok úgy döntött, hogy fegyvereket szállít Egyip­tomnak, „mivel Egyiptom ereje nem volt elegendő a Lí­bia elleni agresszióhoz”. A líbiai vezető arra is em­lékeztetett, hogy az egyiptomi légierő, lerombolta a líbiai Tobruk légibázist, jóllehet Lí­bia egyetlen egyiptomi katonai támaszpont ellen sem intézett támadást. „Nincs szándékunk­ban agressziót elkövetni sen­ki ellen, sem közvetve, sem közvetlenül nem lazítunk sen­ki ellen, mert hitünk szerint a forradalom belülről fog jön­ni” — hangoztatta Dzsallud. A tervezett egyiptomi-líbiai politikai és katonai találkozó­ról szólva a líbiai vezető meg­állapította, hogy a politikai eszmecsere tervét Szadat egyiptomi elnök elvetette, az egyiptomi hadifoglyok kicse­rélésével kapcsolatban pedig idézte Moamer Kadhafi Umnái államfő kijelentését, miszerint Líbia kész visszaengedni ha­zájukba az egyiptomi foglyo­kat, az ilyenkor, szokásos ösz­­szes formalitás mellőzésével. Folytatódott a belgrádi tanácskozás Belgrádból jelenti a TASZSZ és az ADN. Az európai biz­tonsági és együttműködési kon­ferencia részvevőinek belgrádi találkozóját előkészítő tanács­kozás hétfőn a nyolcadik heté­be lépett. Harminchárom euró­pai és két észak-amerikai or­­­szág diplomatái plenáris ülé­sen és munkacsoportokban te­kintik át az őszre tervezett konferenciával kapcsolatos még megoldatlan kérdéseket Mint a konferenciaközpont­

Next