Magyar Nemzet, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-02 / 180. szám
— „ ,, , I --------- I - ' - I i\ V.' fi I IUqíiXfikY IVTaüi7AÍ . “ ITIdgJdr nwH/iH ” ________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • r/r,j n - i f , . skescsctro, L.Arkovics sor l_1/n I2-S29 Faszák: 05 Szült itt mnkásképzés Ismerős tábla, a legtöbb magyar iparvállalat bejáratánál ott díszeleg: „Felvételre keresünk: hegesztőt, lakatost, ácsot, maróst, öntőt, kőművest , szakmunkást, azonnali belépéssel.” Kevés a szakmunkás. Kevés, jóllehet az elmúlt huszonöt évben egymillióan szereztek Magyarországon szakmunkás-bizonyítványt és az általános iskolát végzetteknek több mint a fele 1977-ben is szakmunkásképzőbe jelentkezett. Az MSZMP KB 1972-ben hozott oktatáspolitikai határozata, az utóbbi öt év minisztertanácsi és tárcaszintű intézkedései nyomán a képzés új, korszerűbb lehetőségei teremtődtek meg — nem utolsósorban a szükséges anyagi eszközök biztosítása révén. (Ide kívánkozik egy számadat: az előző ötéves tervidőszak alatt nem kevesebb, mint 14 milliárd forintot költöttünk szakmunkásképzésre, többet, mint korábban tíz év alatt...) A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálta meg: hogyan éltünk velük? Kiderült, hogy a tizennégymilliárdból a tervezettnél jóval kevesebbet sikerült beruházni: 118 tanterem, 9 tornaterem, 10 konyha, étterem, 729 tanműhelyi munkahely és 2784 otthonférőhely építése, átadása maradt el az előző tervidőszak alatt. És — a KNEB vizsgálata alapján — jogosnak tűnik az aggodalom: 1980 végén a „terv” és a „tény” számadatainak viszonya hasonló marad. A megyei tanácsok ugyanis a központilag előirányzottnál ötszázmillióval kevesebbet szánnak fejlesztésre, a vállalatok pedig a rendelkezésre álló összegnek mindössze 60 százalékát kívánják igénybe venni. Vajon miért? Az okok szerteágazók, közülük csak egyet — érzésünk szerint a legfontosabbat — említenénk. A nevelés, a szakmunkásképzés költséges és fáradságos nautikájából részt vállaló üzemek igen kevés hasznát látják ilyen irányú tevékenységüknek : a bizonyítványt kapott fiatalok többsége elhagyja őket, másutt helyezkedik el. Mondhatnánk: mindez országos szinten nem gond, hiszen a fiatal szakmunkás „nem vész el”, újonnan szerzett ismereteit ha nem is a nevelő vállalatnál, de másutt kamatoztatja. Igen ám, csakhogy így a szakmunkásképzés hálátlan feladatát vállaló, az utánpótlásgondokkal leginkább küzdő üzemek hátrányos, a nagyobb pénzt ígérő, rnt a neveléssel nem törődő vállalatok, szövetkezetek pedig indokolatlanul előnyös helyzetbe kerülnek. Ezért nemcsak vállalati érdek, hogy a friss szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők a nevelő üzemben találják meg a számításukat anyagiakban és a szakmai előrelépés lehetőségeiben is. Puskás L. Tamás Kiskapuk a múlt évben rendelet mondta ki, hogy a magánkereskedők üzleteinek és a kisipari műhelyeknek nyitva tartási idejét az érdekelt tanácsok a lakosság igényének megfelelően állapítják meg és ezt az időt szemmel látható helyen a bejáratnál mindenkinek fel kell tüntetnie. Helyes intézkedés volt ez, hiszen az iparigazolványokat is a lakossági szolgáltatások megjavítására adják, a nyitva tartás pedig ennek egyik leglényegesebb eleme. Sajnos, az történt, ami oly gyakran korábban. A rendeletet egy ideig betartották, de hamarosan rájöttek arra, hogy itt is vannak kiskapuk. Lépten-nyomon kis üzleteket látunk, amelyek a kötelező időben is zárva tartanak. Egyikük-másikuk még szemérmesen indokol is: „áruért mentem”, „a KISOSZ-ba mentem”, és így tovább. Ez elfogadható mentség. Csak az a baj, hogy rendszeresen megismétlődik. Nem tartják be sokan azt a jóval régebbi intézkedést sem, amely szerint a szabadság miatti zárva tartást az illetékes szervezetnél, tehát a KIOSZ-nál, illetve a KISOSZ-nál be kell jelenteni, és az erről szóló igazolást a műhely ajtajára fel kell ragasztani. Ez sem felesleges bürokrácia: egyrészt az volt a cél, hogy ne maradjon hoszszabb ideig egy-egy terület szakiparos nélkül, másrészt mindenképpen közérdek, hogy szabadság ürügyén egyesek ne azért tartsanak zárva esetleg hónapokon keresztül, mert éppen a holtszezon van, tehát kisebb a forgalom. Ilyesmire is van példa. Csak egyet említek. Egy kalapos kisiparos évek óta minden tavasz végén bezár, ősz elején kinyit. Az ipar szüneteltetésének megvannak a törvényes előfeltételei, ezeket nem illik kijátszani. Főleg azoknak nem, akik gyakran és joggal arra hivatkoznak, hogy ők „a lakosság szolgálatában” tevékenykednek. Mert az is furcsán hat, ha egy vegytisztító műhely ajtaján egész nyáron kézzel írt cédula hirdeti: „Betegség miatt hosszabb ideig zárva lesz.” Bármibe fogadok, a beteg az őszi szezon kezdetére meg fog gyógyulni. Ismétlem: az új ipartörvény nyomatékosan kimondja, hogy a magánszektornak ott és úgy kell működnie, ahol és ahogyan azt a lakosság szükségletei — az állami és szövetkezeti hálózat kiegészítéseként — megkívánják. Kemény István Újabb diplomáciai tanácskozások a közel-keleti rendezés lehetőségeinek tanulmányozására A külpolitikai helyzet HELSINKI második évfordulójáról Európa-szerte jelentős terjedelemben emlékeztek meg a mértékadó lapok. A finn fővárosban lerakott alapoknak és a rövid két esztendő alattráépült újabb fejleményeknek hosszabb elemzést szentelt a Pravda. A lap vezércikke nagy nyomatékkal azt fejtegeti, hogy az enyhülés ellenzői ma nagy igyekezettel próbálják megakadályozni a helsinki megállapodás megvalósítását. A Pravda utal mind az emberi jogok, mind az úgynevezett „szovjet fenyegetés” címén indított kampányokra, s megállapítja, hogy ezek szervezői szándékosan meghamisítják a záródokumentum tételeit. A cikkíró ezután hangsúlyozza: az elmúlt két esztendőben a szocialista országok a politikai enyhülést előmozdító és azt katonai enyhülésselkiegészítő kezdeményezéseket tettek annak tudatában, hogy napjainkban nincs fontosabb feladat a fegyverkezési hajsza beszüntetésénél. Hasonlóképpen értékelő írást közölt hétfőn a VHumanxto is. Az FKP lapja egyebek között azt emeli ki, hogy miután Helsinkiben lefektették földrészünk biztonságának politikai alapjait, most a katonai enyhülés megvalósításán lenne a sor. Az Egyesült Államok azonban olyan új fegyverfajtákat gyárt vagy ezek előállítására készül, amelyeket Európában szándékozik bevetni. A l'Humanité következtetése az, hogy az előkészítés alatt álló belgrádi találkozón nemcsak az eredményeket, kell majd összegezni, hanem lehetővé kell tenni a Helsinkiben megkezdett munka folytatását, a feszültség enyhítésében újabb haladást kell elérni. A TASZSZ londoni tudósítójának nyilatkozott Gordon Schaffer nemzetközi Lenin-béké i díjas a bri békebizt Vság elnöke, kifejtve, hogy meggyőződése szerint az enyhülés ellenfeleinek zavaró kísérletei ellenére megvannak a feltételei a haladásnak az őszi belgrádi találkozón. A stratégiai fegyverek korlátozásának kérdéseiről is szólt Carter amerikai elnök a Time-nak adott nyilatkozatában. Elmondta, hogy ha a szeptemberi Gromiko—Vance találkozón nem sikerül megállapodásra jutni, akkor valószínűleg mindkét fél hozzájárul majd az októberben hatályát vesztő jelenlegi SALT-megállapodás érvényességének a meghosszabbításához. Carter közölte, hogy ő maga, illetve Leonyid Brezsnyev nem ragaszkodik egy szeptember eleji találkozóhoz, ám hozzáfűzte: reméli, hogy nem sokal később lehetőségük lesz tanácskozni. Az elnöki nyilatkozat terjedelmesebbik része a Közel-Kelettel foglalkozik, amit nemcsak a térség újabb fordulatai indokolnak, hanem az is, hogy vasárnap este elindult Washingtonból tizenkét napos közel-keleti körútjára Cyrus Vance. Carter a térség két kulcsfontosságú kérdésében lényegében csak az óhaját fejtette ki, anélkül, hogy szándéka megvalósításának reális alapjaira utalt volna. Azt mondta egyrészt, hogy hajlandó lenne a palesztin vezetőkkel való közvetlen tárgyalásokat fontolóra venni, ha azok elismernék Izraelnek az állami léthez való jogát. A másik kívánsága — mondta — az lenne, hogy Menahem Begin izraeli kormányfő járuljon hozzá a palesztinok részvételéhez a genfi konferencián. Az sem túlságosan valószínű, hogy Vance — Carter küldötteként — az előbbi kérdésben elő tudná mozdítani elnöke óhajának a teljesülését. Az utóbbi ügyben pedig még kisebb erre az esélye, hiszen ez minden jel szerint olyan kérdés, aminek a közvetlen, vagy éppen parancsoló jellegű fölvetésétől maga Carter is óvakodott a Beginnel a közelmúltban folytatott személyes tárgyalásai során. Az elnök interjúja a továbbiakban derűlátást igyekezett sugározni a Közel- Kelettel összefüggésben, ám az indoklás lényegében csak az érintett vezető politikusok részéről Carter által tapasztalt „nagyfokú rugalmasság” fölemlítésére szorítkozott. . Cyrus Vance Alexandriában Alexandriábál jelenti a Reuter és az UPI. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hétfőn hat országot érintő, tíznaposra tervezett közel-keleti körútjának első állomására, az egyiptomi Alexandriába érkezett. Még a nap folyamán találkozott Szadat egyiptomi elnökkel. Kedden délelőtt Iszmail Fahmi külügyminiszterrel tárgyal, a nap második felében pedig ismét fogadja őt Szadat államfő. Szerdán a líbiai főváros érintésével Damaszkuszba utazik, ahol tárgyal a szíriai vezetőkkel. A továbbiakban felkeresi Jordániát, Szaúd-Arábiát és Izraelt. Anvar Szadat egyiptomi elnök és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter hétfői találkozóján egyiptomi részről jelen volt Hoszni Mubarak alelnök és Iszmail Fahmi külügyminiszter. Amerikai részről Vance közvetlen munkatársai, köztük Philip Habib, politikai ügyekben illetékes külügyminiszter-helyettes és Hermán Eilts, az Egyesült Államok kairói nagykövete volt jelen. Az egyiptomi államfő megkülönböztetett szívélyességgel fogadta vendégét, és a találkozó előtt újságíróknak kijelentette, hogy „több mint derűlátó” a megbeszélés várható eredményeit illetően. Az Al-Baath, a szíriai Baath-párt sajtóorgánuma ezzel szemben pesszimistán írt hétfőn Vance körútjának kilátásairól. Megállapította, hogy washingtoni értesülések szerint az amerikai külügyminiszter olyan „béketervet” vitt magával közel-keleti útjára, amely kizárja a PFSZ részvételét a felújítandó genfi értekezleten. Bejrútban a PFSZ szóvivője kifejtette, hogy a szervezet véleménye szerint Vance nem hozott magával új javaslatokat, csupán azt fogja elmondani arab tárgyaló partnereinek, hogy mit kíván Izrael. A szóvivő szerint az amerikai külügyminiszter kísérletet tesz a PFSZ elszigetelésére és a genfi értekezleten való részvételének megtorpedózására. A hétfői envirtomi lapok tudni vélik, hogy az amerikai diplomácia vezetője nem tájékozódó jellegű utat tesz, ha nem kész amerikai javaslatokat hoz magával a közel-keleti probléma megoldására. Washingtoni jelentéseket idéztek, amelyek szerint az amerikai elképzelések között szerepel az izraeli csapatok viszszavonása a Sínai-félszigetről és a Golán-magaslatokról az 1967-es határokhoz közel húzódó, vonalakra, a térség jövőjéről dönteni hivatott népszavazás megtartása a Jordán folyó izraeli megszállás alatt levő nyugati partvidékén, s végül ENSZ-csapatok állomásoztatása Libanon déli részén. Carter amerikai elnök a Time magazinban vasárnap megjelent interjújában a közelkeleti rendezés ez évi kilátásait mérlegelve úgy nyilatkozott, hogy hajlandó lenne a palesztin vezetőkkel való közvetlen tárgyalásokat fontolóra venni, ha azok elismernék Izraelnek az állami léthez való jogát. Hozzáfűzte, hogy másfelől szeretné, ha Menahem Begin izraeli kormányfő hozzájárulna palesztin vezetők részvételéhez a genfi konferencián. Egy kérdésre válaszolva az elnök elismerte, hogy az izraeli kormányfővel a közelmúltban tartott washingtoni megbeszélésein ezt a kérdést így nem vetette fel, mert Begin csak a „menekültekről” volt hajlandó tárgyalni. Interjújában az elnök nagy nyomatékkal szólt arról, hogy a közel-keleti vezetőkkel folytatott magánbeszélgetései során minden fél részéről nagyfokú rugalmasságot és békeóhajt tapasztalt, és ez véleménye szerint megalapozott reményt nyújt arra, hogy az idei év — a várakozásoknak megfelelően — pozitív eredményeket hozhat a közel-keleti rendezésben. Hangoztatta viszont, hogy ha sikerül is felújítani a genfi békekonferenciát, az nem lesz sem könnyű, sem rövid, de alkalmat fog teremteni az arab és izraeli vezetőknek, hogy a tárgyalások során megértsék és egymáshoz közelítsék álláspontjukat. Az elnök végezetül leszögezte, hogy ellenzi a közel-keleti kémes megoldására az előző kormány által kidolgozott „kis lépések” politikáját. Parlamenti választások Szíriában Damaszkuszból jelenti a Reuter és a UPI. Parlamenti választásokat tartottak hétfőn Szíriában. Az ország mintegy kétmillió szavazásra jogosult állampolgárának a legfelső törvényhozó szerv 195 képviselőjét kellett megválasztania. A népi tanács mandátumaiért mintegy 2250 jelölt indult a választási küzdelemben. Megfigyelők véleménye szerint az várható, hogy az ország haladó pártjait tömörítő Nemzeti Haladó Front ezúttal is megszerzi a szavazatok többségét. A frontnak a kormányzó Baath-párton kívül tagja a Szíriai Kommunista Párt, az Arab Szocialista Unió, az Egyesült Szocialista Mozgalom és az Arab Szocialista Mozgalom. A választásokon a jelöltek 70 százaléka a Baath-párt színeiben indult. A parlament 99 tagja a munkások és parasztok soraiból kerül ki. A legfelső törvényhozó testület tagjait négyéves időszakra választják. A szíriai belügyminiszeter hétfőn este bejelentette, hogy az országban kedden is folytatódik a választás, mivel a választásra jogosultak 51 százalékánál kevesebben adták le szavazatukat a nap folyamán. Értesülések szerint az ország egyes körzeteiben a szavazáson való részvétel húsz és negyven százalék között volt. Dzsallad nyilatkozata szerint bizonyítható Washington szerepvállalása a Líbia elleni egyiptomi támadásban Tripoliból jelenti az AP. „A Líbia ellen másfél héttel ezelőtt végrehajtott agresszióban az egyiptomi fél oldalán részt vett az Egyesült Államok is” — közölte hétfőn Tripoliban Abdusszalam Dzsallud, a líbiai legfelső népi kongresszus legfelső titkárságának tagja. A líbiai vezető politikus újságíróknak kijelentette: bizonyítékok vannak arra, hogy az Egyesült Államok közvetett és közvetlen módon is szerepet vállalt az egyiptomi támadásban. Dzsallud emlékeztetett arra, hogy az agressziót közvetlenül megelőző időszakban Líbia fölött négy amerikai, pilóta nélküli felderítő repülőgépet lőttek le. Mint mondotta, a repülőgépek roncsait bárki megtekintheti. Dzsallud közlése szerint a harcok kirobbanása után az Egyesült Államok úgy döntött, hogy fegyvereket szállít Egyiptomnak, „mivel Egyiptom ereje nem volt elegendő a Líbia elleni agresszióhoz”. A líbiai vezető arra is emlékeztetett, hogy az egyiptomi légierő, lerombolta a líbiai Tobruk légibázist, jóllehet Líbia egyetlen egyiptomi katonai támaszpont ellen sem intézett támadást. „Nincs szándékunkban agressziót elkövetni senki ellen, sem közvetve, sem közvetlenül nem lazítunk senki ellen, mert hitünk szerint a forradalom belülről fog jönni” — hangoztatta Dzsallud. A tervezett egyiptomi-líbiai politikai és katonai találkozóról szólva a líbiai vezető megállapította, hogy a politikai eszmecsere tervét Szadat egyiptomi elnök elvetette, az egyiptomi hadifoglyok kicserélésével kapcsolatban pedig idézte Moamer Kadhafi Umnái államfő kijelentését, miszerint Líbia kész visszaengedni hazájukba az egyiptomi foglyokat, az ilyenkor, szokásos öszszes formalitás mellőzésével. Folytatódott a belgrádi tanácskozás Belgrádból jelenti a TASZSZ és az ADN. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia részvevőinek belgrádi találkozóját előkészítő tanácskozás hétfőn a nyolcadik hetébe lépett. Harminchárom európai és két észak-amerikai ország diplomatái plenáris ülésen és munkacsoportokban tekintik át az őszre tervezett konferenciával kapcsolatos még megoldatlan kérdéseket Mint a konferenciaközpont