Magyar Nemzet, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

2 ban közölték, a szocialista or­szágok képviselői felszólalá­saikban hangsúlyozták: az elő­készület folyamán valamennyi részvevőnek fel kell adnia az előzetes feltételekhez való ra­gaszkodást, hogy a biztonság és a kölcsönös előnyöket nyújtó együttműködés érdekében vég­re megoldást találjanak min­den kérdésre. Voroncov, a Szovjetunió kép­viselője az európai biztonsági és együttműködési konferen­cián befejezésének második év­fordulójára emlékezve felszó­lalásában megállapította: az európai földrész legutóbbi két évének eseményei szemlélete­sen demonstrálják a helsinki tanácskozáson elfogadott hatá­rozatok életképességét. A je­lenleg Belgrádban folyó esz­mecseréről szólva a szovjet de­legátus hangoztatta, hogy az összeurópai tanácskozás össze­hívásának célja: újabb ösztön­zést adni a kedvező irányza­toknak, hogy folytatódjék és fejlődjék Helsinki szelleme, el­mélyüljön az enyhülés folya­mata. Alvaro L'imitál a Soares-kormány lemondását követeli Lisszabonból jelenti az­ MTI. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára hétfőn sajtóértekezletet tartott azt követően, hogy a párt Köz­ponti Bizottsága a hét végén megvitatta a parlamentben jobboldali nyomásra elfoga­dott kártérítési törvénnyel, va­lamint az agrártörvény terve­zetével összefüggő kérdéseket. Cunhal hangsúlyozta, hogy „a Szocialista Párt megsértette az alkotmányt és a kapitaliz­mus, valamint a nagybirtoko­sok eszköze lett”. Éppen ezért — hangoztatta a főtitkár — haladéktalanul le kell monda­nia a kisebbségi szocialista kormánynak, fel kell oszlatni a parlamentet és 90 napon belül új választásokat kell kiírni. „A tömegek körében végzett mun­kánk nyomán tudjuk, hogy a portugál nép soraiban balra­­tolódás ment végbe és ezért a jobboldali pártok vereséget szenvednek a választásokon” — mondotta sajtóértekezletén Alvaro Cunhal. Nicolae Ceau­­­sku­ találkozója Santiago Carrillóval Bukarestből jelenti az Ager­­pres. Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt fő­titkára vasárnap a fekete­tengeri Neptun üdülőhelyen találkozott a Romániában tar­tózkodó Santiago Carillóval, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárával. A találkozó so­rán tájékoztatták egymást a­­ két párt előtt álló feladatok­­­­ról és véleménycserét folytat­tak a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom egyes kérdéseiről, a nemzetközi po­litikai helyzetről. Megelége­désüknek adtak hangot afö­lött, hogy a két párt között „a baráti szolidaritás kapcsola­tai’’ alakultak ki, és állást fog­laltak e kapcsolatok további elmélyítése mellett. Előzetes alkotmányjavaslatot dolgozott ki a Spanyol KP Madridból jelenti az MTI. A Spanyol Kommunista Párt előtervezetet dolgozott ki az ország új alkotmánya számá­ra. A tervezetet megvitatásra a parlament illetékes bizottsága elé terjesztik. A vasárnap nyilvánosságra hozott tervezet az ország álla­mi szervezetét a parlamentáris demokrácia szabályai szerint képzeli el, a nép választott képviselőinek felelős kormány­­nyal. Megtartanák a törvény­­hozás jelenlegi kétkamarás rendszerét és ezen belül a kép­­viselőház az összes állampol­gárt, a szenátus pedig a nem­zetiségeket és a tartományo­kat képviselné, amelyek széles körű autonómiát kapnának. Az SKP véleménye szerint az új alkotmány elfogadása után fel kellene oszlatni a most meg­választott parlamentet és az új alkotmány előírásainak megfelelő újat választani. Az SKP alkotmánytervezete tartalmazza a legfontosabb emberi szabadságjogok biztosí­tását és garantálását, de nem tesz említést az államformá­ról, vagyis nem­­foglal állást a királyság vagy köztársaság vitájában. A három nagy spanyol szak­­szervezeti központ: a Munkás­­tanácsok, az UGT és az USO elégtelennek minősítette a kor­mánynak a munkanélküliség ellen a pénteki minisztertaná­csi ülésen elhatározott intézke­déseit. Úgy vélik, hogy az új munkahelyek létesítésére szánt összeg (32 milliárd peseta) je­lentéktelen a munkanélküliek egymilliós számához képest. Ez az összeg a szakszervezetek szerint csak 200 000 dolgozó napi bérére elég, mindössze két hónapon át. Cádiz kormányzója rendőri erők bevetésével brutálisan szétoszlatta Sanlucar spanyol városka dolgozóinak­­ munkát követelő békés tüntetését. A durva rendőri beavatkozásnak 33 sebesült áldozata volt, kö­zöttük nők és gyerekek. Rafael Alberti költő, Cádiz kommunista képviselője Ro­­dolfo Martin Villa belügymi­niszterhez intézett táviratában követelte az eseményekért fe­lelős­­cádizi kormányzó azon­nali leváltását. Alberti nyilat­kozatában közölte, hogy a le­váltás követelésével valameny­­nyi párt cádizi szervezete egyetért. Az ETA baszk nacionalista szervezet folyóiratának leg­frissebb számában nyilatkoza­tot közöl, amelyben a szerve­zet elhatárolja magát Javier de Ybarra bilbaói nagyiparos meggyilkolásától és élesen el­ítéli a bűntényt. A nyilatko­zatból kiderült, hogy az ETA-n belül nézeteltérés van a poli­tikai vezetés és az ETA kato­nai szárnya, elsősorban a kü­lönleges kommandók között. Buizalm­at kapott a Demirel-kabinet Ankarából jelenti az AP és a Reuter. A török parlament hétfőn 229 szavazattal 219 el­lenében bizalmat szavazott Süleyman Demirel miniszter­­elnök három párt képviselői­ből álló, jobboldali, koalíciós kormányának. A bizalmi sza­vazás két hónapig tartott kor­mányválságnak vetett véget. A június 5-i választásokból győztesen kikerült Köztársasá­gi Néppárt vezetője, Bülent Ecevit által összeállított kor­mány az első parlamenti sza­vazáson megbukott, s így De­­mirelnek, az Igazságpárt ve­zetőjének újból lehetősége nyílt a kormányalakításra. De­mirel kabinetjében az Igaz­ságpárton kívül a Nemzeti Jó­lét Pártja és az Akciópárt ka­pott helyet. Merénylet áldozata lett a nyugatnémet Dresdner Ilü­nk elnöke Frankfurtból jelenti a DPA és az AP. Fegyveres merény­let áldozata lett szombaton Jürgen Ponto, a Dresdner Bank — az egyik legnagyobb nyugatnémet kereskedelmi pénzintézet — igazgató taná­csának az elnöke. A rendőr­ség nagyszabású nyomozást kezdett a merénylet elköveté­sével gyanúsított 26 éves Su­­sanne Albrecht és társai után. A nyugatnémet kormány a Dresdner Bank 53 éves elnö­ke gyilkosainak kézrekerítésé­­re 100 ezer márka díjat tű­zött ki — közölte vasárnap este Bonnban Werner Maiho­­fer belügyminiszter, azt köve­tően, hogy Helmut Schmidt kancellárral tárgyalt. Egy is­meretlen telefonáló vasárnap éjszaka azt közölte a Reuter bonni irodájával, hogy a „Ro­­ter Mor­gen” elnevezésű, eddig ismeretlen csoport gyilkolta meg Jürgen Pontot. Az NSZK egész területére kiterjedő hajtóvadászaton ed­dig csupán a merénylők által — feltehetően — menekülés közben használt gépkocsit si­került megtalálni. A rendőrség a bankár villája közelében fel­fedezett egy elhagyott Volks­wagen minibuszt is. Ebből ar­ra következtet, hogy a gyilko­sok eredetileg el akarták ra­bolni áldozatukat és akkor nyitottak tüzet, amikor kísér­letük kudarcba fulladt - Magyar Nemzet . Nehezen áttekinthető az etióp—szom­áli frontállás A hírügynökségi jelentések alapján továbbra is szinte át­tekinthetetlen az Etiópia dél­nyugati területein kialakult helyzet. Az Addisz Abeba-i rá­dió azt jelentette, hogy a szo­­máli hadsereg egységei páncé­losokkal, repülőgépekkel és tü­zérségi fegyverekkel támadják az ország északnyugati térsé­geit. A Szomáliai támadás a jelentés szerint súlyos veszte­ségeket okozott a polgári la­kosság, mindenekelőtt az idő­seit, a nők és a gyermekek között. Szomália továbbra is tagad­ja, hogy reguláris egységei vennének részt az Etiópiában dúló harcokban és szerinte Szomáliai származású helyi lakosok keltek fel az etióp rendszer ellen. A Nyugat-szom­ál­iai Fel­­szabadítási Front­ gerillái a mogadishui rádión keresztül hírül adták, hogy foglyul ej­tették az etióp kormánycsapa­tok további ezer katonáját és a hét végén lezajlott harcok során 23 etiópiai harci repülő­gépet lőttek le. Az elmúlt két napon 166 etiópiai katona vesztette életét — fűzi hozzá a jelentés. A gerillák azt ál­lítják, hogy Etiópia délkeleti részén, Ogaden térségében már 500 települést és várost tar­tanak ellenőrzésük alatt. Nai­robi diplomáciai körök a Szo­máliai jelentéseket túlzottak­nak tartják, mindazonáltal azon a véleményen, vannak, hogy a front, amely a térség­nek „Nagy-Szomáliához” való csatolásáért küzd, a terület nagy részét ellenőrzése alatt tartja Az etióp kormánycsapatok új védelmi vonalat építettek ki és újabb erősítéseket vetet­tek be. Megfigyelők úgy véle­kednek, hogy a kormánycsa­patok több ezer milicista, va­lamint további hadianyag-szál­lítmányok megérkezése után rövidesen újabb ellenoffenzí­­vát indíthatnak. Pakisztánban október 18-án tartják a puccsot követő új választásokat Iszlámábádból jelenti a TASZSZ és az AFP. Hétfőn Iszlámábádban hivatalosan be­jelentették, hogy a nemzetgyű­lési választásokat október 18- án tartják és ugyanakkor vá­lasztják meg a tartományok legfelső törvényhozó szervei­nek képviselőit is. Ziaul Hak tábornok katonai kormányza­ta myár korábban ígéretet tett a választások kiírására és ar­ra, hogy ezeket követően visz­­szatérnek a polgári kormány­záshoz. A bejelentéssel egyidőben — ha csak részlegesen is — megindulhat a belpolitikai élet, a választási kampány azonban csak szeptember kö­zepén kezdődik meg. A Japán- és a Sárga-tenger mentén katonai partvédelmi övezetet létesít Phenjan Phenjanból jelenti a TASZSZ. A KNDK fővárosában hétfőn nyilvánosságra hozták a ko­reai néphadsereg főparancs­nokságának közleményét a partvédelmi övezet bevezeté­séről. A keleti partvidéken — a Japán-tenger mentén — az új katonai határvonalat, a 12 mérföldes felségvizek vonalá­tól számítva, 50 tengeri mér­földre állapították meg, míg a nyugati parton — a Sárga­tengeren — a határvonal egy­beesik a gazdasági övezet ha­tárával, tehát 200 mérföld szé­lességű sávot ölel fel. A partvédelmi övezetben a felszínen, a víz alatt és a lég­térben külföldi hadihajók vagy repülőgépek nem tartóz­kodhatnak és nem tevékeny­kedhetnek, a polgári hajók és repülőgépek pedig — a ha­lászhálók kivételével — csak előzetes beleegyezéssel vagy engedéllyel, hajózhatnak, il­letve repülhetnek. Pekingi nagygyűlés Je Csien-jing hangsúlyozta a haderők korszerűsítésének fontosságát Pekingből jelenti az Új Kí­na. Pekingben vasárnap nagy­gyűlésen emlékeztek meg a kínai népi felszabadító had­sereg megalakulásának ötve­nedik évfordulójáról. A több mint tízezer ember részvéte­lével megtartott gyűlésen Hua Kuo-feng, a KKP Központi Bizottságának elnöke elnö­költ. Jelen volt Teng Hsziao­­ping, a KKP KB alelnöke, a hadsereg vezérkari főnöke. Az ünnepségen Je Csien­­jing, a KKP KB alelnöke, honvédelmi miniszter mon­dott beszédet. A hadsereg, a milícia, a polgári védelem erőinek fokozására, a katonai célú tudományos kutatások és ipari termelés fejlesztésére szólította fel az ország lako­sait, a hadsereg katonáit és parancsnokait. Megismételte az új világháború kitöréséről szóló kínai tézist és kijelen­tette, hogy Kínának fel kell készülnie erre. Konszolidálnia és korszerűsítenie kell hadse­regét, modern harci eszközök­kel, köztük távirányítású ra­kétákkal és nukleáris fegyve­rekkel felszerelt erős száraz­földi, haditengerészeti és lé­gierőket kell kiépítenie. A külpolitika hírei­ ért (Moszkva, TASZSZ) Leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke megválasztása alkalmá­ból táviratban üdvözölte Ni­­lam Szandzsiva Reddit, India új köztársasági elnökét. Reddi választáviratban köszönte meg a jókívánságokat.­­ (Hanoi, VNA) A Vietna­mi Szocialista Köztársaság mi­niszterelnökének javaslatára a nemzetgyűlés állandó bizottsá­ga Vo Chi Cong miniszterel­nök-helyettest — eddigi poszt­ja megtartása mellett — meg­bízta a földművelésügyi mi­nisztérium vezetésével. Vo Thuc Dong eddigi földművelési miniszter más megbízatást ka­pott.­­ (Pretoria, AP) Vorster dél-afrikai miniszterelnök hét­főn megbeszélést folytatott öt nyugati ország — az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az NSZK, Kanada és Franciaor­szág — Pretoriában akkredi­tált diplomáciai képviselőivel. Az öt diplomáciai misszióveze­tő tárgyalt Pik Botha dél-afri­kai külügyminiszterrel is. A találkozókról később adnak ki közleményt.­­ (Bécs, Reuter) A kőolaj­­exportáló országok szervezeté­nek (OPEC) pénzügyi szakértői hétfőn Bécsben kétnapos érte­kezletre ültek össze. O (Bécs, AP) Kurt Wald­­heim, ENSZ-főtitkár szerdán indul Párizsból kínai hivatalos látogatására — jelentette be hétfőn Bécsben a világszerve­zet szóvivője. A főtitkár leá­nyának autóbalesete miatt el­halasztotta július­­ végére ter­vezett pekingi útját. O (London, AP) Morardzsi Deszai indiai miniszterelnök hivatalos látogatásra hívta meg James Callaghan brit minisz­terelnököt, aki valószínűleg a jövő év elején tesz eleget en­nek. O (Tokió, MTI) A Hirosima és Nagaszaki elleni amerikai atombombázás 32. évfordulója alkalmából Japánban folyó tu­dományos és békemozgalomi akciósorozat fontos állomása­ként Hirosimában vasárnap nemzetközi szimpozion kezdő­dött, amelynek részvevői meg­hallgatják a japán és külföldi szakemberek által a két város­ban végzett helyszíni vizsgála­tok eredményeit.­­А› (Pittsburgh, UPI) öt amerikai államban hétfőn sztrájkba lépett több mint 14 ezer acélipari munkás, maga­sabb béreket és jobb munka­­körülményeket követelve. Az amerikai acéliparban legutóbb , 1959-ben volt országos sztrájk,­­ ez 116 napig tartott. ’ 'HI. . I ír. ■. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Ha nem Genf, akkor mi? Washington, augusztus 1. ELINDULT vasárnap a Kö­zel-Keletre az amerikai kül­ügyminiszter. Úgy kelt útra, hogy nyoma sem volt rajta an­nak a kicsattanó optimizmus­nak, amelynek hangot az Egye­sült Államok elnöke adott az elmúlt napokban. Törvényho­zókkal folytatott magánbeszél­getéseiben, de a nyilvánosság előtt elhangzott szavaiban is olyan benyomást iparkodott kelteni Carter, mintha a nehe­zén már túljutottak volna. Szerinte lényegében el is ren­deződött a térség sorsa, s az amerikai külügyek intézőjének már csupán az lenne a dolga, hogy az arab és az izraeli po­litikusokkal elvégezze az utol­só ecsetvonásokat a közel-ke­leti rendezés nagyszabású al­kotásán. A Fehér Ház urának az egyéniségéből fakad a derű. De ez esetben másról vagy má­sokról is szó van, nem csupán egy „természetes kedélyállapot magától értetődő megnyilvánu­lásáról”. Carternek szüksége van a Coué-módszerre, hogy ébren tartsa önmagában és be­­leszuggerálja másokba a biza­kodást. Annyit beszélt az el­múlt hónapokban arról, hogy most jött el az ideje a „béke­teremtésnek”, s olyan sokat hajtogatta, ezt a feladatot az ő kormányzata köteles elvé­gezni, és más el sem végezheti, hogy a felsülés egyéni és poli­tikai csapás lenne rá nézve. Kell valamit felmutatni, jó lenne valaminő eredményt el­érni világpolitikailag, ezért a biztatás önmagának és mások­nak. Meg azután el kell altatni valahogy az arab világ gya­nakvását is, meg kell győzni az ottani felelős embereket. Bár­mit ígért is ő, Carter, az izraeli miniszterelnöknek, az nem je­lenti, hogy az Egyesült Álla­mok lemondott volna „pártat­lan közvetítői szerepkörének” a teljesítéséről. El kell hitetni velük, miszerint optikai csaló­dás áldozatai, ha azt gondol­ják, hogy Washington miként a nádszál, arra ha­jlik,­ amerre a szél Izraelben fújdogál. A CARTERS optimizmusban tehát — az egyik itteni hírma­gyarázó szavait idézve — túl­tengenek a taktikai elemek. Kevésbé finom és némileg nyersebb megfogalmazásban arról van szó, hogy Cyrus Vance-nek tömeghipnózist kell végeznie azokban az arab fő­városokban, amelyeket útba ejt az elkövetkező tíz-tizenkét napban. Washingtoni stratégák nagyon remélik, hogy csupa olyan államférfival lesz a kül­ügyminiszternek dolga, akik minden tétjüket egyetlen lapra tették föl. Arra tudniillik, hogy elrendezni a viszonyokat a Közel-Keleten és kialakítani a modus vivendit Izrael és arab szomszédsága között, ha egy­általán, akkor kizárólag ame­rikai közbenjárással lehetsé­ges. Egyszóval, nekik legalább olyan fontos az eredmény, mint Carternek és kormányá­nak. Egyénileg a fejük, politi­kailag pedig a rendszereik sor­sa függ ettől. Ha pedig ez a kiindulópont valós, akkor kel­lő jóakarattal fogadják majd azokat a kéréseket, illetve öt­leteket, amelyeket Vance tesz le eléjük az asztalra. Van némi tárgyi alapja an­nak, hogy Washington re­ménykedik a cirkuszi mutat­ványnak is beillő kísérletnek a sikerében. Egyrészt létezik egy­fajta hallgatólagos megállapo­dás az amerikaiak és a szaú­­diak között, másrészt az el­múlt hónapokban felgyorsult a folyamat, amely alaposan át­formálta a térségbeli hatalmi képletet. Az „erőparalelogram­ma” egészen másmilyen most, mint volt korábban. Rijad és Washington „összjátéka” azon a feltevésen alapszik, hogy az izraelieket az amerikaiak fog­ták kézen és terelgetik a tár­gyalóterem felé­, az érintett arab kormányok esetében a szaúdiak teszik ugyanezt. Ri­jad egy ideje arról iparkodik meggyőzni a többieket, hogy tessék tudomásul venni Izrael létezését, s levonni belőle, a logikus következtetéseket. Az „észérveket” pedig tekintélyes összegű pénzesutalványok nyo­­matékosítják. Olyan alkura gondol Washington, és vél se­gítséget kaphatni a szaúdiak­tól, amelyben Egyiptom is, Jor­­dánia is, sőt Szíria is kap va­lamit. Pénzt Szaúd-Arábiától, hadiszereket az Egyesült Álla­moktól, területeket pedig Iz­raeltől, s mindhárom arab or­szág kap annyit, hogy hajlan­dó legyen „nagyvonalúan” el­nézni a palesztinok feje­­fölött, nem törődve azzal, hogy eme­rek nem kapnak semmit. HOSSZABB FOLYAMAT­NAK a végállomásához jutot­tunk el, legalábbis így gondol­koznak sokan az amerikai fő­városban. Kezdődött a dolog azzal, hogy a palesztinok moz­galmát megtizedelték Jordá­niában, és folytatódott azzal, hogy „elvéreztették” Libanon­ban. Katonailag a palesztin gerilamozgalom „elhanyagol­ható mennyiséggé” zsugoro­dott, s ezt a folyamatot kelle­ne mostanság megkoronázni azzal, hogy politikailag és dip­­lomáciailag szintén „kisemmi­­zik” a PFSZ-t. Stephen Rosen­­feld írta a minap a Washing­ton Postban, hogy Szadat és Husszein kész megtenni ezt, s hogy mennyire kész, azt a Ne­wsweekben megjelent pár­huzamos nyilatkozatuk bizo­nyítja. Szövegükből Rosenfeld azt olvasta rá, hogy szép csöndben „ad acta” tették a ra­bat­ határozatot, amelyben az arab kormányok a palesztin felszabadítási mozgalmat is­merték el a palesztinok egye­düli hivatalos és törvényes képviseletének. Ha Rosenfeld jól olvas, s az van az arab „szívekben”, ami a szavakban, akkor — mondják itt — el le­het indulni Genf felé és el le­het jutni egy olyan megoldás­hoz, amely elfogadható még Beginnek is. Mindenesetre úgy hírlik, hogy Vance indítványai között az első helyek egyikén valami olyasmi szerepel, miszerint kapjanak helyet a jordán tár­gyaló küldöttségben paleszti­nok, s a Jordán folyó nyugati partján elterülő térség „átme­netileg” nyilváníttassék izraeli gyámsági területnek. Még a bejrúti megálló is ahhoz a tervhez kapcsolódik, amelyet Rosenfeld keresetlen egysze­rűséggel a palesztinok „kinul­lázásának” nevez. Vance két kérdésben kéri ki a libanoni vezetők véleményét: mit szól­nának, ha Dél-Libanonba ENSZ-csapatokat vezényelné­nek, hogy a gerillák ne juthas­sanak közel az izraeli határ­hoz, és milyen fegyverzetre, mennyi hadieszközre volna szükség, hogy a libanoni nem­zeti hadsereg képes legyen „kordában tartani” a még meg­maradt palesztin szabadcsapa­tokat. ELKÉPZELHETŐ-E, hogy beválnak ezek a számítások, s a „tömegszuggerálás”, meghoz­za a kívánt eredményt? A po­litikában nem lehetetlen sem­mi, a Közel-Keleten még ke­vésbé. De ami elméletileg le­hetséges, az a gyakorlatban nem feltétlenül valószínű. Alig­ha csupán a saját egyéni két­kedését fogalmazta meg Jo­­seph Kraft, amikor vasárnapi cikkében azt írta, hogy ezzel a közel-keleti körúttal Vance olyan küldetésre vállalkozott, amelyet talán a csoda sem menthet meg a kudarctól. S a külügyminiszternek is tisztá­ban kell lennie ezzel, különben minek vinne magával „mentő­öveket” arra az esetre, ha be­következik a hajótörés, még mielőtt sikerülne elérni a „genfi partokat”. Midőn Be­­gin befejezte a tárgyalásait Washingtonban, a nap kérdése úgy hangzott: Genf, de mi­lyen? Néhány nappal később, a múlt hét végén Vance már nem volt hajlandó egyértelmű igennel felelni, amikor sajtó­­értekezletén feltették neki a kérdést: lesz-e genfi értekezlet egyáltalán? A külügyminiszte­ri körút kezdetére a nap kér­dése ekként módosult: ha nem Genf, akkor mi? William Por­tet, aki negyven esztendőn ke­resztül teljesített szolgálatot az amerikai diplomáciában és egyenesen a rijadi nagykövet­ség éléről vonult nyugállo­mányba, azt írta a Christian Science Monitorban, hogy a dolgok alakulását figyelve, nem fog ártani, ha „elkészü­lünk a legrosszabbra”. Cas­­sandra­ jóslata Carter elnök fü­léig nem hatott el, a külügy­miniszteréig viszont úgy lát­szik, igen... Zala Tamás !­ ■ Kedd, 1977. augusztus 1.

Next