Magyar Nemzet, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-01 / 205. szám
Ára: 80 fillér ► ^C YEI KVltyfAS 5601 Bcf.VvSCS :.■••!, ■■■■,-. 1 -r , . r 1 — I ' a Telefon: 1292? .,-y..4k. 3& Nemzet is-A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • / Emlékezet Hová lettek a tankok, Leclerc szép harckocsijai? — kérdeztem a párizsi taxisofőrtől az Invalidusok dómja előtt elhaladtunkban. Nemrégen még ott álltak szobortalapzatukon, arányosan kétoldalt elhelyezve, arra emlékeztetőn, hogy 1944 augusztusában a német megszállókat kiűzve, ők érték el elsőnek a francia fővárost. „Talán megreparálják, mert az idő harminchárom év alatt kikezdte őket” — tettem hozzá tűnődve, választ sem várva. „Ó, nem uram — felelt mégis a gépkocsivezető ■—, egyszerűen leszedték. Zavart. Tudja, Párizsban rengeteg a nyugatnémet turista, és elegük volt belőle, hogy minduntalan az orruk alá dörgölik. Mi, franciák közismerten udvariasak vagyunk”— mondta a középkorú, a második világháborút megélt férfi, és ebben több volt az öngúny, mint az egyszerű megállapítás. Hová lettek a tankok? — kérdik ezekben a hetekben a Szajna-parti őslakosok is, amidőn néhány nappal Párizs felszabadulásának a harmincharmadik évfordulója előtt dinamit döntötte le a talapzatáról Leclerc de Hauteclocque-nak, Franciaország marsalljának, Párizs felszabadítójának a szobrát. Az orléans-i kapunál, orral a porba bukva hevert a szobor, és mellette papíron: „A Peiperbrigád”. Annak az SS-tisztnek az elvbarátai döntötték le a szobrot, és tették oda a papírt, akit tavaly kétségtelenül nem éppen törvényesen, fölbőszült francia antifasiszták gyújtottak benn a házában, mert törvényesen nem tudták kitenni az arcátlanul Franciaországban vásárolt vullájából. Lecierc szobrának a ledöntése nenany nappal követte Jappier romai cradasal. A luxCiO, es a feielossegrevonas érni gyáván elmenekult iöb— fciszum tunai.ru axartax, hogy vatinax, lihegnek a posszuvagytól. A csatatereken a világ szerencséjére vereséget szenvedtek, és most olyan nyulbátorságú „hőstettekkel'' adnak esetjeset mágusról, mint a kórházi fogolyszektexes, meg szoborrorbantás. Leclerc győzött, fizessen meg érte a kőbe faragott képmása. Bármennyire fölbőszítenek is ezek az esetek, van bennük jó is. Ébresztenek. Fölrázzák a világnak már-már szunnyadó emlékezetét, figyelmeztetnek rá, hogy harminckét év történelmi léptekkel milyen piciny. Messze a nábora, a nélkülözés, a haláltáborok, ne háborgassuk szüntelenül a mártírok emlékezetét sem. Amikor napsugár ízű baracklekvárt kiülhetünk a vajaskenyerünkre, minek fölidézni a tnarmelaitet, amelyet a népnyelv iro■nikusan „Hitter-szalonnának” nevezett, csak megmosolyogni lehet az idősebbeket, akik nem tudnak bármilyen jó minőségű margarinba se harapni, mert azoknak az esztendőknek a műaromái jutnak eszükbe róla. Igen, fölébredt a világ emlékezete, kissé fölvillanyozódtak a feledésre könnyen hajlamos nyugati polgári demokráciák is. Elmélkedni kezdtek. Kappler megszöktetése nyomán nemcsak az olaszok, hanem a franciák és az angolok is elgondolkoztak fölötte, hogy talán mégis a Szovjetuniónak van igaza, amidőn ragaszkodik hozzá: Spandau foglya életfogytiglan kirótt büntetését töltse ki, itt nincs helye a humanitásnak. A ma nyolcvanéves náci öregurak ötvenévesek voltak, amikor szenvtelenül milliókat küldtek a halálba, megállapodott férfiak, tehát nem süvölvény fejjel cselekedtek. Ez a konok megtorlási szándék igaz, a holtakat nem támaszthatja föl, de a vértanúk emlékezete igenis megköveteli a következetes felelősségrevonást. A náciknak feleségük van, családjuk, akik viszontlátni akarják harminc éve börtönbe zárt hozzátartozójukat. De milliók vannak, akik csak egy rögöt vihetnek haza emlékeztetőül a volt haláltáborok elboronált földjéből. Két mérce, két igazság? Igen. Nincs az a jogrend, nincs az az igazságszolgáltatás, amely Iustitia bekötött szeme mögött a mérleg két serpenyőjében egyenlő súlyúnak találná a gyilkost és az áldozatát. Üdvösek voltak a világ emlékezetére az újsütetű náci akciók azért is, mert alkalmat adtak az elgondolkodásra a jelenről. Inkább kérdések formájában, mintsem véglegesen megfogalmazható válaszokban. Körülbelül, abban az irányban, ahogyan Willy Brandt is faggatta önmagát. Bármilyen jogi garanciákat foglal is magában a nyugatnémet alkotmány, minden rendjén van-e az alkalmazása körül? Ha a kormányzati tudat változott is a Rajna partján az elmúlt évtizedekben, követte ezt a köztudat is? A múlt fölhánytorgatására ingerülten reagáló érzékenység nem hord-e magában nosztalgiát a volt iránt? A betegesen hisztérikus üldözési mánia a kétségtelenül veszélyt hordozó anarchizmussal szemben nem egyoldalúan mérlegel-e, és hajlamos az elnézésre, ha a szélsőjobboldalról van szó? Aztán a még újabb, és egyelőre még megválaszolhatatlanabb kérdések: a gazdasági válságot és a munkanélküliség növekedését, a görcsösen visszafogott inflációt nem akarják-e megint a szekerükbe fogni a vérszemet kapott „bajtársi alakulatok”, mint tették annak idején! Ha a világ más is, a genius loci, a környezet nem hat-e ismételten? Kétségtelenül sanyargató kérdések ezek, néha talán túlhajszoltak is, de nemcsak egy mechanikusan fölajzott emlékezet idézi föl őket, mint inkább a figyelmeztetően alakult jelen. És ne feledkezzünk meg még egyről. Ma van szeptember elseje, a második világháború kitörésének a harmincnyolcadik évfordulója. A haladó világban ez a fasizmus elleni harc nemzetközi napja. Egyetlen napba sűríteni egy korszak tanulságait persze nem lehet, és nem is volna helyes. Lelkiismeretnyugtatónak is rossz mindössze huszonnégy órára korlátozni azt, ami nemzedékeknek ad leckét. De még élünk szemtanúk, akik hitvallást tehetünk, amíg az egész nem lesz már csak történelemkönyvi adat. Félő, máris túlzottan az. Várkonyi Tibor A ciprusi kormány panaszát tárgyalja a Biztonsági Tanács A külpolitikai helyzet A RHODESIAI RENDEZÉSSEL kapcsolatos brit—amerikai elképzeléseket még csak most ismerteti David Owen angol külügyminiszter és Andrew Young amerikai ENSZ-nagykövet Afrika déli részének fővárosaiban, ámde az érdekelt felek sorra kifogásokat emelnek a terv részletei, sőt egésze ellen. Josijua Nkomo, a Zimbabwei Hazafias Front társelnöke a Zambia Daily Mail-nek adott interjújában szerdán elutasította azt az elgondolást, hogy a többségi hatalomátvételig tartó átmeneti időszakban ENSZ békefenntartó erők állomásozzanak az országban. „Nem látjuk, hogy milyen szerepe lenne az ENSZ- nek, hiszen nem a világszervezettel állunk szemben” — jelentette ki a többi között Nkomo. Ugyanakkor a zimbabwei vezető jelezte, nincs tudomása arról, hogy az ENSZ-csapatok bevetése valóban része lenne-e a rendezési tervnek. Ha viszont igen, akkor a Hazafias Front tudni kívánja, hogy e csapatok milyen feltételekkel vonulnának be Rhodesiába. Afront szerint az átmeneti időszakot a nemzeti felszabadító mozgalom egységeinek kell ellenőrizniük. Aktív a nagyhatalmi diplomácia a Közel-Kelet kérdésében is: Moszkvában befejeződtek az Arafát vezette palesztin küldöttség megbeszélései, Kairóban pedig szerdán jelentették be, hogy Fahmi egyiptomi külügyminiszter szeptember 17-én négynapos hivatalos látogatást tesz az Egyesült Államokban, ahol a genfi békeértekezlet előkészítéséről tárgyal majd és találkozik Carter elnökkel is. A spanyol diplomácia viszont a nyugat-európai integrációs szervezethez, a Közös Piachoz való mielőbbi csatlakozás ügyét tartja központi témának és Suarez miniszterelnök — végiglátogatva a kilenc fővárost — szerdán Párizsban terjesztette elő e maga érveit. Az MTI tudósídója az Mt. jelentése szerint a francia fővárosban kényes témának tekintik, amit Suarez felvet, noha a francia—spanyol kapcsolatok épp úgy kitűnőek, mint a két állam vezetőinek személyes viszonya. Párizs elvben támogatja a spanyol csatlakozási kérelmet, viszont tart a déli szomszéd mezőgazdasági konkurrenciájától. Márpedig választási évben a kormánynak ugyancsak ügyelnie kell az ország gyümölcs- és bortermelőinek érzékenységére. Gondot okoz a franciáknak az is, hogy a Madridnak biztosítandó feltételeket precedensként emlegetnék az ugyancsak a Közös Piac ajtaján kopogtató görögök és portugálok is. Ráadásul a francia kormánytöbbség vezéri szerepét Giscardtól elvitatni kívánó Chirac is ellenzi egyelőre Madrid bebocsátását, miközben a baloldalon a kommunisták — gazdasági okokból — szintén időszerűtlennek tartják a pillanatot, viszont a szocialisták meg alkalmasnak. A spanyol lapok szerdán még csak a koppenhágai látogatás mérlegét nyugtázhatták örömmel, mivel a dánok támogatásukról biztosították Suarezt. Madridi megítélések szerint azonban a párizsi állomással kezdődött meg Suarez körútjának legnehezebb szakasza. A Diario 16 értesülése szerint Spanyolország azzal próbálja vonzóbbá tenni csatlakozását, hogy ipari engedményekkel kompenzálná a francia és olasz mezőgazdasági érdekeket, mindenekelőtt a belpiacon. Világszerte tovább elemzik a kínai belső helyzet alakulását a pártkongresszussal elkezdett új szakaszban. A Novosztyi szovjet hírügynökség Mihail Szladkovszkijnak, a Kína-szakértők Európai Szövetsége alelnökének, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjának nyilatkozatát közli, amely megállapítja, hogy a pártkongresszus Kína háborús előkészületeinek fokozását tűzte ki célul. A Kína-szakértő megítélése szerint a pekingi vezetés közvetlen célja egyfelől szembeállítani a Nyugatot, mindenekelőtt az Egyesült Államokat a Szovjetunióval, másodszor modernizálni a kínai hadsereget. A szakértő szerint a kínai vezetőknek ez a háborús előkészülete veszélyezteti a világbékét, tehát nem egyszerűen propaganda jellegű, kardcsörtető felhívásokról van szó. Peking marxista köntösbe öltöztetett megfogalmazásai mögött világosan kibontakozik a kínai külpolitika szocialista ellenes irányzata, állapította meg a tekintélyes szovjet szakértő. Lázár György ma Bulgáriába utazik Az MTI jelenti: Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Sztanko Todorovnak, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására szeptember 1-én hivatalos baráti látogatásra Bulgáriába utazik. Arafat befejezte tanácskozásait a szovjet fővárosban Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke háromnapos moszkvai látogatását befejezve szerdán visszaérkezett Bejrútba — jelentette a WAFA palesztin hírügynökség. Arafat az általa vezetett küldöttség Moszkvában szovjet hivatalosszemélyiségekkel, köztük Andrej Gromiko külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket. A szovjet fővárosban szerdán hivatalos közleményt hoztak nyilvánosságra a Palesztina küldöttség moszkvai látogatásáról. A közlemény szerint a tárgyalások során a fő-k hangsúlyozták, hogy továbbra is elengedhetetlen az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, a valóban igazságos és szilárd közel-keleti békéért vívott elszánt küzdelem. Kifejezték komoly aggodalmukat amiatt, hogy Izrael provokációkat hajt végre Libanon ellen, kísérletet tesz az ország belügyeibe való beavatkozásra, s lépéseivel, különösen Dél- Libanonban, fokozza a feszültséget. A közlemény a továbbiakban rámutat: a Közel-Keleten zajló, s a térség problémáival kapcsolatos események arról tanúskodnak, hogy „a közelkeleti rendezés valamennyi kérdésének átfogó megoldását csupán a valamennyi, közvetlenül érintett fél, köztük a Pa lesztinai Felszabadítási Szervezet, a Palesztinai arab nép elismert képviselője részvételével megrendezendő genfi békeértekezlet biztosíthatja”. A Szovjetunió és a PFSZ megerősítették, hogy továbbra is mindent megtesznek a genfi békeértekezlet munkájának a lehető legrövidebb időn belül történő felújítása érdekében. • Jasszer Arafat a megbeszélések során megerősítette, hogy a PFSZ politikájának sarkalatos pontja a Szovjetunióhoz és a szocialista közösség többi országához fűződő baráti kapcsolatainak erősítése. Szeptember második felére halasztották Gromiko és Vance találkozóját Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió és az Egyesült Államok korábban megállapodott ,abban, hogy külügyminisztereik szeptember 7-9-én Bécsben találkoznak és folytatják a hadászati fegyverrendszerek korlátozásával, valamint más kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekkel kapcsolatos tárgyalásaikat. Egy újabb megállapodás szerint a találkozót szeptember második felére halasztották, amikor Andrej Gromiko az ENSZ-közgyűlés ülésszaka idején Washingtonba látogat. Genfből jelent: a TASZSZ. A korábbi megállapodás alapján Genfben augusztus 2—29. között tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége az új tömegpusztító fegyverfajták és az ilyen fegyverrendszerek eltiltásáról és ebben az összefüggésben a radiológiai fegyver eltiltásának kérdéséről. A tárgyszerű és konstruktív légkörben megtartott tárgyalásokon a felek kicserélték nézeteiket és kifejtették álláspontjukat az említett probléma megoldásának alternatív megközelítési módjairól. Részletesen megvitatták a radiológiai fegyver eltiltásáról megkötendő egyezmény kérdését. A felek megállapodtak abban, hogy folytatják a tárgyalásokat. " Közlemény a Szomáliai elnök moszkvai megbeszéléseiről Moszkvából jelenti a TASZSZ: Augusztus 29. és 31. között a Szovjetunióban tartózkodott Mohammed Sziad Barre, a Szomáli Forradalmi Szocialista Párt KB főtitkára, a Szomáli Demokratikus Köztársaság államfője, a minisztertanács elnöke. Mohammed Sziad Barre megbeszélést folytatott Alekszej Kosziginnel, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével, Mihail Szuszlovval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, az SZKP KB titkárával és Andrej Gromikóval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió külügyminiszterével. A megbeszéléseken a felek véleménycserét folytattak a kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdésekről. Dider Ratsiraka, a Madagaszkár Demokratikus Köztársaság elnöke felajánlotta,, hogy személyesen közvetít Etiópia és Szomália között az ogadeni harcok beszüntetése érdekében — jelentették be hivatalosan Antananarivuban. A UPI közlése szerirnt Ratsiraka elnök madagaszkári látogatásra hívta meg Mengisztu Haile Mariam etiópiai és Sziad Barre szemál államfőt, hogy egy békés, igazságos és egyenlő megoldásról tárgyaljanak. A közelmúltban madagaszkári jószolgálati küldöttség járt Etiópiában és Szomáliában. Igna»tia-siában megrendezték a tálasiriá«i komédiát „Parlamenti választásokat” tartottak szerdán Rhodesiában. Bár a hivatalos eredményeket csütörtökön teszik közzé, a hírügynökségek jelzései szerint a fajüldözők választási gépezete minden bizonnyal ismét olajozottan működött, s a „választásokból” Smith és uralmon levő pártja, a Rhodesiai Front került ki „győztesen”. A Zimbabwei Hazafias Front és a „frontállamok” eleve színjátszásnak minősítették a „választásokat”, mivel azoknak nincs jelentősége az ország jövőjére nézve. A szerdai választáson a 265 000 fehér közül 85 000 járulhatott az urnákhoz, míg a 6,2 millió afrikait mindössze 7400 „választó” képviselhette. Nairobiból jelentette a UPI, hogy David Owen brit külügyminiszter és Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete szerdán a kenyai vezetőkkel ismertette a rhodesiai kérdés rendezésére vonatkozó javaslataikat. A nyugati diplomaták Daniel Arap Moi kenyai alelnökkel és Mungua Waiyaki külügyminiszterrel találkoztak a keletafrikai fővárosban. Elképzeléseikről, amelyet valamennyi érdekelt fél részéről számos bírálat ért, tájékoztatták a 49 afrikai államot összefogó Afrikai Egységszervezet főtitkárát, William Eteki Mboumouát is. Rhodesiai repülőgépek szerdán Feira város térségében Zambia területét bombázták — jelentette be a zambiai kormány szóvivője. A bombázást megelőzően rhodesiai és zambiai katonai egységek tűzharcot folytattak egymással. Kiprianut beiktatták Ciprus elnöki tisztelete Nicosiából jelenti a TASZSZ: Szpirosz Kiprianu lett a Ciprusi Köztársaság új elnöke az augusztus elején szívroham következtében elhunyt Makariosz érsek utódaként. A nicosiai parlamentben képviselt politikai pártok javaslatára a görög közösség valamennyi pártja elfogadta Kiprianu egyedüli jelölését az elnöki tisztségre. A javaslatot a szigetország lakossága is támogatta. Az alkotmánynak megfelelőé® — az államfői tisztségre való más jelöltján — szerdán választások megtartása nélkül iktatták be