Magyar Nemzet, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

Ára: 80 fillér ► ^C­ YEI KVltyfAS 5601 Bcf.VvSCS :.■••!, ■■■■,-. 1 -r , . r 1 — I ' a Telefon: 12­92? .,-y..4k. 3& N­emzet is-A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • / E­mlékezet Hová lettek a tankok, Leclerc szép harckocsijai? — kérdeztem a párizsi taxiso­főrtől az Invalidusok dómja előtt elhalad­tunkban. Nem­régen még ott álltak szobor­­talapzatukon, arányosan két­oldalt elhelyezve, arra emlé­keztetőn, hogy 1944 augusz­tusában a német megszálló­kat kiűzve, ők érték el első­nek a francia fővárost. „Ta­lán megreparálják, mert az idő harminchárom év alatt kikezdte őket” — tettem hozzá tűnődve, választ sem várva. „Ó, nem uram — fe­lelt mégis a gépkocsivezető ■—, egyszerűen leszedték. Za­vart. Tudja, Párizsban ren­geteg a nyugatnémet turista, és elegük volt belőle, hogy minduntalan az orruk alá dörgölik. Mi, franciák közis­merten udvariasak vagyunk”­­— mondta a középkorú, a második világháborút meg­élt férfi, és ebben több volt az öngúny, mint az egyszerű megállapítás. Hová lettek a tankok? — kérdik ezekben a hetekben a Szajna-parti őslakosok is, amidőn néhány nappal Pá­rizs felszabadulásának a har­mincharmadik évfordulója előtt dinamit döntötte le a talapzatáról Leclerc de Hau­­teclocque-nak, Franciaország marsalljának, Párizs felsza­badítójának a szobrát. Az or­­léans-i kapunál, orral a por­ba bukva hevert a szobor, és mellette papíron: „A Peiper­­brigád”. Annak az SS-tiszt­­nek az elvbarátai döntötték le a szobrot, és tették oda a papírt, akit tavaly kétségte­lenül nem éppen törvénye­sen, fölbőszült francia anti­fasiszták gyújtottak benn a házában, mert törvényesen nem tudták kitenni az arcát­lanul Franciaországban vá­sárolt vullájából. Lecierc szobrának a ledön­tése nenany nappal követte J­appier romai c­rad­asal. A luxCiO, es a feielossegrevonas érni gyáván elmenekult iöb— fciszum tunai.ru axartax, hogy vatinax, lihegnek­ a posszu­­vagytól. A csatatereken a vi­lág szerencséjére vereséget szenvedtek, és most olyan nyulbátorságú „hőstettek­kel'' adnak esetjeset mágus­ról, mint a kórházi f­ogoly­­szek­texes, meg szoborror­­­bantás. Leclerc győzött, fi­zessen meg érte a kőbe fara­gott képmása. Bármennyire fölbőszítenek is ezek az esetek, van ben­nük jó is. Ébresztenek. Föl­rázzák a világnak már-már szunnyadó emlékezetét, fi­gyelmeztetnek rá, hogy har­minckét év történelmi lép­tekkel milyen piciny. Messze a nábora, a nélkülözés, a ha­­láltáborok, ne háborgassuk szüntelenül a mártírok em­lékezetét sem. Amikor nap­sugár ízű baracklekvárt kiül­hetünk a vajaskenyerünkre, minek fölidézni a tnarmela­­itet, amelyet a népnyelv iro­­■nikusan „Hitter-szalonná­­nak” nevezett, csak megmo­solyogni lehet az idősebbe­ket, akik nem tudnak bár­milyen jó minőségű marga­rinba se harapni, mert azok­nak az esztendőknek a mű­aromái jutnak eszükbe róla. Igen, fölébredt a világ em­lékezete, kissé fölvillanyo­zód­tak a feledésre könnyen hajlamos nyugati polgári de­mokráciák is. Elmélkedni kezdtek. Kappler megszökte­­tése nyomán nemcsak az ola­szok, hanem a franciák és az angolok is elgondolkoztak fölötte, hogy talán mégis a Szovjetuniónak van igaza, amidőn ragaszkodik hozzá: Spandau foglya életfogytig­lan kirótt büntetését töltse ki, itt nincs helye a huma­nitásnak. A ma nyolcvan­­éves náci öregurak ötvenéve­sek voltak, amikor szenvte­­lenül milliókat küldtek a ha­lálba, megállapodott férfiak, tehát nem süvölvény fejjel cselekedtek. Ez a konok megtorlási szándék igaz, a holtakat nem támaszthatja föl, de a vértanúk emlékeze­te igenis megköveteli a kö­vetkezetes felelősségrevo­­nást. A náciknak feleségük van, családjuk, akik viszont­látni akarják harminc éve börtönbe zárt hozzátartozóju­kat. De milliók vannak, akik csak egy rögöt vihetnek ha­za emlékeztetőül a volt ha­láltáborok elboronált földjé­ből. Két mérce, két igazság? Igen. Nincs az a jogrend, nincs az az igazságszolgálta­tás, amely Iustitia bekötött szeme mögött a mérleg két serpenyőjében egyenlő sú­lyúnak találná a gyilkost és az áldozatát. Üdvösek voltak a világ emlékezetére az újsütetű ná­ci akciók azért is, mert al­kalmat adtak az elgondolko­dásra a jelenről. Inkább kér­dések formájában, mintsem véglegesen megfogalmazható válaszokban. Körülbelül, ab­ban az irányban, ahogyan Willy Brandt is faggatta ön­magát. Bármilyen jogi ga­ranciákat foglal is magában a nyugatnémet alkotmány, minden rendjén van-e az al­kalmazása körül? Ha a kor­mányzati tudat változott is a Rajna partján az elmúlt év­tizedekben, követte ezt a köztudat is? A múlt fölhány­­torgatására ingerülten rea­gáló érzékenység nem hord-e magában nosztalgiát a volt iránt? A betegesen hisztéri­kus üldözési mánia a kétség­telenül veszélyt hordozó anarchizmussal szemben nem egyoldalúan mérlegel-e, és hajlamos az elnézésre, ha a szélsőjobboldalról van szó? Aztán a még újabb, és egy­előre még megválaszolhatat­­lanabb kérdések: a gazdasá­gi válságot és a munkanél­küliség növekedését, a gör­csösen visszafogott inflációt nem akarják-e megint a sze­kerükbe fogni a vérszemet kapott „bajtársi alakulatok”, mint tették annak idején! Ha a világ más is, a genius loci, a környezet nem hat-e ismé­telten? Kétségtelenül sa­nyargató kérdések ezek, né­ha talán túlhajszoltak is, de nemcsak egy mechanikusan fölajzott emlékezet idézi föl őket, mint inkább a figyel­meztetően alakult jelen. És ne feledkezzünk meg még egyről. Ma van szep­tember elseje, a második vi­lágháború kitörésének a har­­mincnyolcadik évfordulója. A haladó világban ez a fasiz­mus elleni harc nemzetközi napja. Egyetlen napba sűrí­teni egy korszak tanulságait persze nem lehet, és nem is volna helyes. Lelkiismeret­­nyugtatónak is rossz mind­össze huszonnégy órára kor­látozni azt, ami nemzedékek­nek ad leckét. De még élünk szemtanúk, akik hitvallást tehetünk, amíg az egész nem lesz már csak történelem­­könyvi adat. Félő, máris túl­zottan az. Várkonyi Tibor A ciprusi kormány panaszát tárgyalja a Biztonsági Tanács A külpolitikai helyzet A RHODESIAI RENDEZÉSSEL kapcsolatos brit—amerikai elképzeléseket még csak most ismerteti David Owen angol kül­ügyminiszter és Andrew Young amerikai ENSZ-nagykövet Afrika déli részének fővárosaiban, ámde az érdekelt felek sorra kifogásokat emelnek a terv részletei, sőt egésze ellen. Josijua Nkomo, a Zimbabwei Hazafias Front társelnöke a Zambia Daily Mail-nek adott interjújában szerdán elutasította azt az elgondolást, hogy a többségi hatalomátvételig tartó átmeneti időszakban ENSZ békefenntartó erők állomásozzanak az országban. „Nem látjuk, hogy milyen szerepe lenne az ENSZ- nek, hiszen nem a világszervezettel állunk szemben” — jelen­tette ki a többi között Nkomo. Ugyanakkor a zimbabwei vezető jelezte, nincs tudomása arról, hogy az ENSZ-csapatok bevetése valóban része lenne-e a rendezési tervnek. Ha viszont igen, akkor a Hazafias Front tudni kívánja, hogy e csapatok milyen feltételekkel vonulnának be Rhodesiába. A­­front szerint az átmeneti időszakot a nemzeti felszabadító mozgalom egységei­nek kell ellenőrizniük. Aktív a nagyhatalmi diplomácia a Közel-Kelet kérdésében is: Moszkvában befejeződtek az Arafát vezette palesztin küldött­ség megbeszélései, Kairóban pedig szerdán jelentették be, hogy Fahmi egyiptomi külügyminiszter szeptember 17-én négynapos hivatalos látogatást tesz az Egyesült Államokban, ahol a genfi békeértekezlet előkészítéséről tárgyal majd és találkozik Carter elnökkel is. A spanyol diplomácia viszont a nyugat-európai integrációs szervezethez, a Közös Piachoz való mielőbbi csatlakozás ügyét tartja központi témának és Suarez miniszterelnök — végig­látogatva a kilenc fővárost — szer­dán Pár­izsban terjesztette elő e maga érveit. Az MTI tudósídója az Mt. jelentés­e szerint a francia fővárosban kényes témának tekintik, amit Suarez fel­vet, noha a francia—spanyol kapcsolatok épp úgy kitűnőek, mint a két állam vezetőinek személyes viszonya. Párizs elvben támogatja a spanyol csatlakozási kérelmet, viszont tart a déli szomszéd mezőgazdasági konkurr­enciájától. Márpedig válasz­tási évben a kormánynak ugyancsak ügyelnie kell az ország gyümölcs- és bortermelőinek érzékenységére. Gondot okoz a franciáknak az is, hogy a Madridnak biztosítandó feltételeket precedensként emlegetnék az ugyancsak a Közös Piac ajtaján kopogtató görögök és portugálok is. Ráadásul a francia kor­mánytöbbség vezéri szerepét Giscardtól elvitatni kívánó Chirac is ellenzi egyelőre Madrid bebocsátását, miközben a balolda­lon a kommunisták — gazdasági okokból — szintén időszerűt­lennek tartják a pillanatot, viszont a szocialisták meg alkal­masnak. A spanyol lapok szerdán még csak a koppenhágai látogatás mérlegét nyugtázhatták örömmel, mivel a dánok támogatásukról biztosították Suarezt. Madridi megítélések sze­rint azonban a párizsi állomással kezdődött meg Suarez kör­útjának legnehezebb szakasza. A Diario 16 értesülése szerint Spanyolország azzal próbálja vonzóbbá tenni csatlakozását, hogy ipari engedményekkel kompenzálná a francia és olasz mezőgazdasági érdekeket, mindenekelőtt a bel­piacon. Világszerte tovább elemzik a kínai belső helyzet alakulását a pártkongresszussal elkezdett új szakaszban. A Novosztyi szovjet hírügynökség Mihail Szladkovszkijnak, a Kína-szakér­­tők Európai Szövetsége alelnökének, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjának nyilatkozatát közli, amely meg­állapítja, hogy a pártkongresszus Kína háborús előkészületei­nek fokozását tűzte ki célul. A Kína-szakértő megítélése sze­rint a pekingi vezetés közvetlen célja egyfelől szembeállítani a Nyugatot, mindenekelőtt az Egyesült Államokat a Szovjet­unióval, másodszor modernizálni a kínai hadsereget. A szakértő szerint a kínai vezetőknek ez a háborús előkészülete veszélyez­teti a világbékét, tehát nem egyszerűen propaganda jellegű, kardcsörtető felhívásokról van szó. Peking marxista köntösbe öltöztetett megfogalmazásai mögött világosan kibontakozik a kínai külpolitika szocialista ellenes irányzata, állapította meg a tekintélyes szovjet szakértő. Lázár György ma Bulgáriába utazik Az MTI jelenti: Lázár György, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának el­nöke Sztanko Todorovnak, a Bolgár Népköztársaság Minisz­ter­tanácsa elnökének meghívá­sára szeptember 1-én hivatalos baráti látogatásra Bulgáriába utazik. Arafat befejezte tanácskozásait a szovjet fővárosban Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának el­nöke háromnapos moszkvai látogatását befejezve sz­erdán visszaérkezett Bejrútba — je­lentette a WAFA palesztin­­ hírügynökség. Arafa­­t az ál­tala vezetett küldöttség Moszkvában szovjet hivatalos­­személyiségekkel, köztük Andrej Gromiko külügymi­niszterrel folytatott megbe­széléseket. A szovjet fővárosban szer­dán hivatalos közleményt hoz­tak nyilvánosságra a Paleszti­na­ küldöttség moszkvai láto­­gatásáról. A közlemény sze­rint a tárgyalások során a fő­­-k hangsúlyozták, hogy to­vábbra is elengedhetetlen az izraeli agresszió következmé­nyeinek felszámolásáért, a va­lóban igazságos és szilárd kö­zel-keleti békéért vívott el­szánt küzdelem. Kifejezték komoly aggodal­mukat amiatt, hogy Izrael pro­vokációkat hajt végre Libanon ellen, kísérletet tesz az ország belügyeibe való beavatkozásra, s lépéseivel, különösen Dél- Li­banon­ban, fokozza a feszült­séget. A közlemény a továbbiak­ban rámutat: a Közel-Keleten zajló, s a térség problémáival kapcsolatos események arról tanúskodnak, hogy „a közel­­keleti rendezés valamennyi kérdésének átfogó megoldását csupán a valamennyi, közvet­lenül érintett fél, köztük a Pa­ lesztinai Felszabadítási Szer­vezet, a Palesztinai arab nép elismert képviselője részvéte­lével megrendezendő genfi bé­­keér­tekezlet biztosíthatja”. A Szovjetunió és a PFSZ megerősítették, hogy továbbra is mindent megtesznek a gen­fi békeértekezlet munkájának a lehető legrövidebb időn belül történő felújítása érdekében. • Jasszer Arafat a megbeszé­lések során megerősítette, hogy a PFSZ politikájának sarkala­tos pontja a Szovjetunióhoz és a szocialista közösség többi or­szágához fűződő baráti kapcso­latainak erősítése. Szeptember második felére halasztották Gromiko és Vance találkozóját Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió és az Egyesült Államok korábban megállapodott ,­abban, hogy külügyminisztereik szeptem­ber 7-9-én Bécsben találkoz­nak és folytatják a hadászati fegyverrendszerek korlátozásá­val, valamint más kölcsönös érdeklődésre számot tartó kér­désekkel kapcsolatos tárgyalá­saikat. Egy újabb megállapo­dás szerint a találkozót szep­tember második felére halasz­tották, amikor Andrej Gromi­ko az ENSZ-közgyűlés ülés­szaka idején Washingtonba lá­togat. Genfből jelent: a TASZSZ. A korábbi megállapodás alap­ján Genfben augusztus 2—29. között tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége az új tö­megpusztító fegyverfajták és az ilyen fegyver­rendszerek el­tiltásáról és ebben az össze­függésben a radiológiai fegy­ver eltiltásának kérdéséről. A tárgyszerű és konstruktív lég­körben megtartott tárgyaláso­kon a felek kicserélték néze­teiket és kifejtették álláspont­jukat az említett probléma megoldásának alternatív meg­közelítési módjairól. Részlete­sen megvitatták a radiológiai fegyver eltiltásáról megköten­dő egyezmény kérdését. A fe­lek megállapodtak abban, hogy folytatják a tárgyalásokat. " Közlemény a Szomáliai elnök moszkvai megbeszéléseiről Moszkvából jelenti a TASZSZ: Augusztus 29. és 31. között a Szovjetunióban tartózkodott Mohammed Sziad Barre, a Szomáli Forradalmi Szocialis­ta Párt KB főtitkára, a Szo­­máli Demokratikus Köztársa­ság államfője, a miniszterta­nács elnöke. Mohammed Sziad Barre megbeszélést folytatott Alek­­szej Kosziginnel, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökével, Mihail Szuszlovval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, az SZKP KB titká­rával és Andrej Gromikóval, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagjával, a Szov­jetunió külügyminiszterével. A megbeszéléseken a felek vé­leménycserét folytattak a köl­csönös érdeklődésre számot­­tartó kérdésekről. Dider Ratsiraka, a Mada­gaszkár­ Demokratikus Köz­társaság elnöke felajánlotta,, hogy személyesen közvetít Etiópia és Szomália között az ogadeni harcok beszüntetése érdekében — jelentették be hivatalosan Antananarivuban. A UPI közlése szerirnt Rat­­siraka elnök m­adagaszkári lá­togatásra hívta meg Mengisz­­tu Haile Mariam etiópiai és Sziad Barre szem­ál­ államfőt, hogy egy békés, igazságos és egyenlő megoldásról tárgyal­janak. A közelmúltban ma­­dagaszkári jószolgálati kül­döttség járt Etiópiában és Szomáliában. Ign­a»tia-siában megrendezték a tálasiriá«i komédiát „Parlamenti választásokat” tartottak szerdán Rhodesiában. Bár a hivatalos eredményeket csütörtökön teszik közzé, a hírügynökségek jelzései szerint a fajüldözők választási gépe­zete minden bizonnyal ism­ét olajozottan működött, s a „vá­lasztásokból” Smith és ural­mon levő pár­tja, a Rhodesiai Front került ki „győztesen”. A Zimbabwei Hazafias Front és a „frontállamok” eleve szín­játszásnak minősítették a „vá­lasztásokat”, mivel azoknak nincs jelentősége az ország jö­vőjére nézve. A szerdai válasz­táson a 265 000 fehér közül 85 000 járulhatott az urnákhoz, míg a 6,2 millió afrikait mindössze 7400 „választó” kép­viselhette. Nairobiból jelentette a UPI, hogy David Owen brit külügyminiszter és Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete szerdán a kenyai vezetőkkel ismertette a rhodesiai­­ kérdés rendezésére vonatkozó javaslataikat. A nyugati diplomaták Daniel­­ Arap Moi kenyai alelnökkel és Mungua Waiyaki külügymi­niszterrel találkoztak a kelet­afrikai fővárosban. Elképzelé­seikről, amelyet valamennyi érdekelt fél részéről számos bírálat ért, tájékoztatták a 49 afrikai államot összefogó Afri­kai Egységszervezet főtitkárát, William Eteki Mboumouát is. Rhodesiai repülőgépek szer­dán Feira város térségében Zambia területét bombázták — jelentette be a zambiai kor­mány szóvivője. A bombázást megelőzően rhodesiai és zam­biai katonai egységek tűzhar­cot folytattak egymással. Kiprianut beiktatták Ciprus elnöki tisztelete Nicosiából jelenti a TASZSZ: Szpirosz Kiprianu lett a Cipru­si Köztársaság új elnöke az augusztus elején szívroham következtében elhunyt Maka­­riosz érsek utódaként. A nicosiai parlamentben képviselt politikai pártok ja­vaslatára a görög közösség va­lamennyi pártja elfogadta Kip­rianu egyedüli jelölését az el­nöki tisztségre. A javaslatot a szigetország lakossága is tá­mogatta. Az alkotmánynak megfelelőé® — az államfői tisztségre való más jelölt­ján — szerdán választások megtartása nélkül iktatták be

Next