Magyar Nemzet, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-05 / 234. szám
Szerda, 1977. október 5.. Magyar—szovjet régészeti ásatás //Ősmagyarok nyomában „Nem vagyunk érthetők Eurázsia nélkül, amiképpen az sem érthető nélkülünk. Fontosabb eredmény ez, mintha négyzetkilométerre sikerült volna meghatároznunk első szállásaink helyét. Nem ennek vagy annak a népnek vagyunk a rokonai, hanem valamennyihez közös eurázsiai múlt emlékei fűznek”, olvasható egy tanulmánykötetben. De ugyanígy az is igaz, hogy nem csupán nemzeti múltunkhoz tartozik, hol és miképpen vált réppé a magyarság, mi minden történt velünk az oly sokat keresett őshazában és vándorlásaink során. Ősi történetünk bizonytalanságaira sokfelé kereshetünk választ. A magyar—szovjet régészeti egyezmény lehetővé tette, hogy magyar régészek a Szovjetunió területén is végezhessenek kutatásokat, tanulmányozhassák múzeumok iratait, tárgyi emlékeit, s részt vehessenek feltárásokban is. Ebben az évben harmadik alkalommal folytak a közös ásatások a voronyezsi területen, a Don-vidéken, egy Majaki nevű magaslaton, ahol az alánok vára és települése volt. Ezzel a néppel szoros kapcsolatban álltak a levédiai magyarok. Az 1975-ös ásatásoknál kiderült, hogy nem vándorló, nomadizáló, hanem földművelő, állattenyésztő nép lakott itt. Az egykor kirabolt sírokban kevés tárgyi emlék maradt a kései kutatóknak. De ezek sem érdektelenek, s ami a magyar régészek figyelmét különösen felkeltette: néhány fülbevaló csüngődíszei hasonlítanak a honfoglaláskor magyarok sírjaiból előkerültekhez. Mpótisz ingoványain — Milyen eredménnyel jártak az idei, szovjetunióbeli ásatások? — kérdezzük dr. Erdélyi Istvántól, a történelemtudományok doktorától, a Régészeti Intézet osztályvezetőjétől, a magyar régészcsoport vezetőjétől. — Tovább folytattuk az alán vár feltárását. Építészetileg a perzsa kultúra köréhez tartozik. Az erődítmény környékén is tanulmányozták a vidéket, főleg déli és délkeleti irányban. Errefelé vonulhattak át az ősmagyarok. Korábban egy sírból olyan ezüstberakásos vaskengyel került elő, amely a magyarokra utal. Vorosilovgrád mellett bolgár vagy magyar temetőt sejtünk, részleges lovastemetkezés maradványai is előkerültek. S a voronyezsi múzeumban látható egy sír emlékanyaga. Bujlovka faluból való, dokumentációja elpusztult a második világháborúban. De megmaradtak a csontból faragott kis lemezek, öv- és tegezdíszek, olyan stilizált növényábrázolásokkal, amelyek nálunk is megtalálhatók a honfoglaláskori fém övvezetében. S ugyanolyan szaru lemez korong is tartozik a leletekhez — a korongra szarvas figuráját vésték —, mint amilyenek hazánkban is előkerültek. A sírt a Don torkolata felett találták. Valaha itt terült el az Azovi-tenger, az egykori Meótisz mocsárvidéke. A Szaltovo—Majaki kultúra — Szovjet régész véleménye szerint a Szaltovo—Maraki kultúra nyomai egészen a Kaszpi-tengerig követhetők, s majdnem az egész sztyeppét „befedik”. Feltételezik, hogy e kultúra alán, bolgár és sztyeppei csoportra tagozódik, s ez utóbbihoz tartozhatnak az ősmagyarok is. — Az alán várhoz tartozó településen az idén épületegyütteseket is feltártunk. Mindegyik zárt egység volt, lakóházzal, gazdasági épületekkel, esetenként külön temetkező helyekkel. Ez a magyarokra is jellemző zárt udvar jellegű település differenciált gazdálkodásra utal; osztálytársadalomra, amelyben már nem a vérségi kötelékek a legdöntőbbek. Mindenesetre jelentős mezőgazdasági és állattartó, letelepedett életmódra. Magas színvonalban építkeztek az ittlakók. Sok kerámiatárgy került elő, főképpen alán emlékek, de bolgár típusúakat is találtak a régészek. fsontis lélek — A temetőfeltárást is folytattuk az idén. Az embertani anyag antropológiai vizsgálata nem fejeződött még be, de úgy tűnik, közel áll a honfoglaló magyarok temetőiben talált csontleletek egyes sorozataihoz. Az ásatásokat Szvetlána Pletnyova, a moszkvai Régészeti Intézet osztályvezetője vezette. A magyar régészek között részt vett a feltárásokban Szabó János Győző, az egri Dobó István Vármúzeum igazgatóhelyettese is. — Milyen vidékeken kutatnak a következő években? — Jövőre a tervek szerint még itt folytatjuk a munkát, ezt követően pedig Észak- Kaukázusban a hasonló típusú erődöket szeretnénk tanulmányozni. Bíborbanszületett Konsztantinosz bizánci császár egyébként említést tesz arról, hogy a VII. század folyamán a kangarok támadása több részre szakította a magyarokat, s egyik részük levonult a Kaukázus déli lejtőire. A továbbiakban egyrészt az egykori Levédiában tartanánk hasznosnak a kutatást, másrészt az líráitól keletre eső vidéken. A szovjet múzeumok anyagát is érdemes jobban megismerni. Talán nem kevés adatot találnánk, amelyek segítenének tisztázni az ősi történetünk körüli bizonytalanságokat. Tóth Erzsébet Egy életen át az életért Látogatás Károlyi Mihálynénál Már elköszönőben voltam, már búcsúzkodtunk a Károlyi Mihály valamikori bútoraival berendezett, jelen időt és történelmet egyaránt finoman árasztó szobában, amikor még egy percre visszatartott. Megmutatta látogatásom ürügyét: a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetést. „Több évtizedes kiemelkedő közéleti tevékenysége elismeréseként” nyújtotta azt át neki Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. — Életem első kitüntetése — mondja. Bölcs asszony, tudja ő azt jól, hogy nem azért kapta csak most, mert eddig nem érdemelte meg. Feleségeket nem nagyon szoktak kitüntetni. Még akkor sem, ha — mint nála — nyilvánvaló, hogy nélkülük a férj hatalmasat ívelő történelmi útját sokkal nehezebben járhatta volna be. Két könyvben leírta élete — és nagyrészt közös életük — történetét. Az Együtt a forrardalomban és az Együtt a száműzetésben két kivételes ember küzdelmes, buktatókkal, keservekkel teli, és mégis diadalmas életútja. Az utókor igazolta harcaikat. Élettörténetéből is kitetszik. Andrássy Katinka nem lehetett úgynevezett „könnyű gyerek”. Kisgyerekkoráról írja: egy rókavadászaton olyan lovat kapott, amelyik megbokrosodott, felágaskodott, kirúgott, le akarta dobni magáról. Apja szelídebb lovat akart adatni neki, mire ő könyörgött. ..Papa, kérem, hadd maradjak ezen! úgy szeretem ezt a lovat! Már harmadszor próbál ledobni engem!” Valóban, sohasem kereste a könnyű megoldásokat A szigorú, prűd, zárt levegőjű grófi házban a kislánynak még a (ma már klasszikus) korszerű műveltség megszerzésére is különös erőfeszítéseket kellett tennie. Meg is tette, mert minden új iránt rendkívül érdeklődött. A „cenzúrát” kijátszva olvasott, tanult. Eszmékkel és gondolatokkal is ismerkedett, mégis Károlyi Mihállyal közös útjuk kezdetén inkább érzésben, mint tudatosan vállalta a haladás, majd a szocializmus eszméjéért való küzdelmet. Az emigráció évei kemény emberré érlelték. Kétségbeejtették Károlyiékat az otthonról érkező hírek, az aggódás barátaik sorsa felett: személyes életüket megnehezítették a mindennapi megélhetés gondjai. Károlyiné többféle nehéz munkával — például taxisofőrséggel — próbált a család helyzetén segíteni, gyermekeik neveltetési költségeihez hozzájárulni. „Üzleti vállalkozásaik” sorozatosan bukással végződtek. Sikerrel azokat a feladatokat végezték, amikor írásban vagy szóban terjeszthették gondolataikat A második világháború alatt nagy, nehéz munka várt rájuk Londonban. Károlyi Mihálynak — nem kis erőfeszítéssel, nemegyszer félreértve és félreértetve — sikerült a különböző emigránscsoportokat egyesítenie. Károlyiné mindenben részt vett, így része volt abban a nagy eredményben is, hogy a BBC sugározza üzeneteiket és felhívásaikat Magyarország felé. Az angol rádión keresztül a németek elleni harcra hívták fel a magyarokat. Súlyos csapás érte a háború küszöbén, de már a háborúval szoros összefüggésben a Károlyi házaspárt. A legnagyobb szomorúság, ami szülőt érhet: egyetlen fiuk, Ádám, aki 1939 nyarán a polgári légvédelemnél teljesített szolgálatot, repülőszerencsetlenség áldozata lett. (Röviddel ezután kellett volna vadászrepülőként az angol légierő kötelékébe lépnie.) Károlyiné így erről naplófeljegyzéseiben. ..Kitűnő, vakmerő pilóta volt, telve életkedvvel, s szép, mint egy görög isten. Mindenki szerette. Visszaemlékeztem húsz évvel ezelőtti szavaimra: »Nem lesz katona. Nem fog ölni«.” E kétkötetes visszaemlékezésen kívül Károlyi Mihály sajtó alá rendezett, magyarul is megjelent utolsó könyve, a Hit, illúziók nélkül Károlyiné közreműködése nélkül aligha láthatott volna ebben a formában napvilágot. És min dolgozik most? — kérdem. Hiszen hozzászoktunk, hogy mindig tevékeny a köz érdekében. Elsősorban férje hagyalékát gondozza — hathatós segítség ez a történészeknek. Felkutat még elő nem került leveleket, iratokat. Új előszót kér a kiadó visszaemlékezései új kiadásához. És van egy nagy elfoglaltsága: a dél-franciaországi Vence-i alkotótelep — hajdani otthonuk — fenntartása, gondozása. Harmincezer négyzetméteres parkban. Károlyi Mihály emlékére alapított és az ő humanizmusát, művészetszeretetét hirdető, az egyetemes kultúrát szolgáló alkotótelepről van szó. Három— tizenkét hónapig tartózkodnak itt a tengerközeli, csodálatos vidéken, a saint-pauli számtalan múzeum, műemlék közelében a fiatal alkotóművészek. Nemzetközi zsűri dönti el, ki juthat ide: sok művészeti alkotás hirdeti máris, hogy Vence jól teljesíti rendeltetését. Személyzet nincs. Ő és egy barátnője, segítőtársa szervezik a telepet és gondoskodnak arról, hogy az oda kerülő tehetséges fiatalok (ezt a két feltételt szabták meg) zavartalanul — és önellátó módon — élhessenek hivatásuknak. És magától értetődően érezzék át, mit jelent a nemzetköziség és békés egymás mellett élés, hiszen Európából, Ázsiából, Amerikából, Ausztráliából, mindenhonnan jöhetnek, igénybe vehetik a négy lakóházat és a három műhelyt, „atelier’-t. Jövőre lesz húsz éve annak, hogy a Vence-i alkotótelep, mint ilyen, létezik — az évforduló nem fog nyom nélkül elmúlni. Szeretné egybegyűjteni az ott töltött időről szóló leveleket, visszaemlékezéseket. Most, itthon pedig szeretne néhány Venceszal kapcsolatos gyakorlati kérdést megoldani: például átszállíttatni a magyar kormány által felajánlott faházat, hogy ezzel is növelhessék vendégeik számát. (Némely vámügyi nehézségek várnak leküzdésre.) Életének alapelve, amit Vence-ban — a természetben is — szeretne megvalósítva látni: az élet tisztelete. Az oktalan rombolás megszüntetése — és ez nemcsak a háborús rombolást jelenti, hanem az állatok és növények életének megkímélését is. Ettől várja a természet ökológiai egyensúlyának helyreállítását. És ő, Károlyiné, hogyan gondolkodik most? Mi rejlik benne? Hogyan látja a változást azóta, hogy Sinkó Ervin így írt Károlyi második emigrációjakor: ..Hetvennégy éves öreg, nagy ember, volt ereje, hogy ne váljon hűtlenné egész hosszú, harcos életéhez...” Derűs, friss, felszabadult. Mióta ismerem, mindig bizakodó volt. Most még inkább az. Nemcsak a nagyszerű kitüntetés, az emberek felé áramló szeretete, a még hétfőn (három nappal a kitüntetés után) is percenként érkező virágküldemények, sürgönyök hatására — szeret itt lenni. Itthon. Ahol maguk az orvosok küldik a napfényesebb vidékre, ha az idő ködössé válik. Ahol tisztelők és barátok százai kérdik, mikor jön megint. A legfontosabb, amit itthon érez, mondja, a biztonság. A szó fizikai értelmében is: nem kell félni, hogy betör valaki, ha megnyomják a csengőt a bejárati ajtón. Biztonságban mehet az ember az utcára, a Duna-partra. És megnövekedett az emberek belső biztonsága is, ezzel párhuzamosan az ország hírneve. ..Most olyanok az idők, hogy mindenki felnéz a magyarokra” — mondja. Az emberek sokat utaznak, onnan ide és innen oda. Elismeréssel beszélnek tapasztalataikról. Jó itthon lenni és jó teljesíteni, amit küldetésének tud. Köves Rózsa MEGJELENT AZ SűrűHŰ A TARTALOMBÓL: Ember a gépháztetőn — összeállítás a rendőrség aktáiból „Modern torpedók'' — színes képek versenyautókról Az 1931-es ezermérföldes autóversenyről — színes, kiemelhető kétoldalas kép A milánói csalétek — két német újságíró fényképes riportja olasz autótolvajokról Világbajnokság 2 és 3 keréken — motorverseny győztesek, márkák és időpontok A legújabb Bonelli motorkerékpárról MERKÚR sorszámok — vásárok naptára Nyeremény: 12 000 forint — egész oldalas keresztrejtvény KAPHATÓ MINDEN HÍRLAPÁRUSNÁL! . .... . ■■■■■.. ■ -... Magyar Nemzet Budapesten Engedtessék meg nekem egy, a filozófusok által talán könnyedén megcáfolható kijelentés: ha az országos jelenségeket általánosnak tekintjük, a budapestiek többek az egyedinél. Valószínűleg a különös kategóriája illik rájuk a legjobban. A vélelem alátámasztásául, azt hiszem, elegendő, ha utalok a nálunk sok területen — sport, ipar, kereskedelem és így tovább — fellelhető főváros-központúságra. Nemcsak ezért, de ezért is értékes a fővárosi főügyész készítette tájékoztató, amely a törvényesség érvényesülésének budapesti tapasztalatairól számol be. Ehelyütt jobbára azokról a témákról szólnék, amelyek jelentősége túlmutat önmagán. Közelít tehát az országos értékhez. Ez utóbbiakat egyébként a legfőbb ügyész ismertette az országgyűlés őszi ülésszakán. Hogy a fővárosi tanács és a kerületi népképviseleti szervek alkotmányosan dolgoznak, fontos, ám csupán kevéssé „megfogható” pozitív tény. A tiszta képhez tovább bontandó a tanácsi munka, szükség van a részterületek értékelésére is. Figyelemre méltó, hogy a tanácsok kiadta rendeletek színvonala esztendőről esztendőre emelkedik. Oka lehet ennek, hogy az előkészítés után a testület majd’ mindenhol körültekintően megvitatja a tervezetet és csak a pontosan kidolgozott, a jogokat és a kötelességeket egyaránt érthetően tartalmazó szabályok hozhatók nyilvánosságra. Ugyanakkor éppen a viták tapasztalatai sugallják a soron következő lépést: javítandó az előkészítő munka, főként az első változatok alaposabb átgondolása, fogalmazása. ÜGYINTÉZÉS Rendkívül lényeges a tanácsok kapcsolata a lakossággal. A viszony egyik érzékeny és mindkét félnek fontos pontja a hatósági ügyintézés. Az efféle tevékenység színvonalát meghatározza az uralkodó tendencia: az ügyforgalom folytonos növekedésével párhuzamosan csökken a jogorvoslatok és a határozatok hatályon kívül helyezésének száma. Ugyanakkor a fővárosi tanács és a kerületi szervek munkája nem egyenlő értékű. A helyi tanácsok ügyintézésének visszatérő fogyatékossága a hiányos tényállás-felderítés, a nem éppen naprakész jogszabályismeret, a szükséges képzettség és gyakorlat hiánya. A felsoroltak természetesen összefüggenek az érintett hivatalok szinte állandósuló gondjaival, így a túlterheléssel és a fluktuációval. A színvonal különbsége emellett az egyes azonos szintű szakigazgatási szerveknél is fellelhető. Figyelemre méltó, hogy a bíróságok előtt megtámadható határozatot hozó szervek pontosabban, körültekintőbben dolgoznak; alkalmazkodnak tehát a magasabb igazságszolgáltatási követelményekhez. A többieknél — az építési, a művelődésügyi vagy az egészségügyi szakigazgatásban — nem ritka, hogy az ágazati szemlélet háttérbe szorítja a jogi szakszerűséget. A perelhető döntéseknél sem egyforma alapossággal dolgoznak a szervek. A lakással kapcsolatos pereket például ritkábban nyerik meg az állampolgárok a tanáccsal szemben, mint az adóügyieket. És ha már a lakásoknál tartunk ... Kétségtelen, hogy az efféle ügyeknek különleges politikai jelentőségük van, már csak az igények és a lehetőségek közötti ellentmondások miatt is. A hatóságoknak érthetően nehézséget okoz, hogy elég gyakoriak a jogszabályba ütköző lakásátruházások, illetve a tisztességesnek éppen nem mondható törekvések az otthonteremtésre. Az államigazgatási szerveknek nincs mindig elegendő erejük szembeszállni ezekkel a módszerekkel, képtelenek a szükséges alapossággal kivizsgálni a gyanút keltő ügyeket. Ezzel függhet össze, hogy az ügyészséghez érkező törvényességi kérelmeknek körülbelül egynegyede lakással kapcsolatos. Leginkább a rossz-, illetve a jóhiszeműség megállapítását, valamint az elhelyezés megfelelő voltát vitatják az állampolgárok. Az építkezéssel kapcsolatos ügyintézés sem mentes a panaszoktól. A fővárosiak gyakran és indokoltan sérelmezik az engedélyezési eljárás nehézkességét és a határidők túllépését. Az első fokú határozatok hibái pedig hónapokig, sőt esztendőkig tartó rendes és rendkívüli felülvizsgálati eljárásokat, visszaadást és újraintézést követelnek. VAGYON Az ismertté vált bűncselekmények száma és aránya az országos átlagnál kisebb mértékben növekedett a fővárosban. Magyarországon ugyanis 1976-ban 7,1 százalék volt az emelkedés, Budapesten viszont ez az érték mindössze 2,2 százalék. Az országos bűnözésből az 1968. évi 30,3 százalék helyett tavaly csupán 25 százalékkal „vette ki részét” a főváros. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy az ismertté vált bűncselekmények 63,2 százalékát a vagyon ellen követték el. Ezen belül egyharmad részben a társadalmi tulajdon szenvedett kárt. Itt említendő meg, hogy a gazdálkodás körében a visszaélések, vagy a huzamosabb időn át a társadalmi tulajdonban jelentős vagy különösen nagy kárt okozó cselekmények száma nem csökkent. És az elkövetés motívuma is változatlan: a haszonvágy. Ritkák az olyan esetek, ahol a helytelenül értelmezett vállalati érdek vagy esetleg a másokon segítés vágya ösztönözte volna a tettest. Az elkövetést megkönnyítő körülmények is megegyeznek a már sokszor leírtakkal: a megfelelő őrzés, ellenőrzés elmulasztása, a hiányos bizonylati fegyelem a névleges, laza ügyviteli kontroll. A közvéleményt érthetően foglalkoztatják az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények. Számuk Budapesten fokozatosan csökken. Hét esztendeje 10 ezer lakosra még 19,1 efféle cselekmény történt, tavaly már csupán 13,1. Az emberi élet elleni bűncselekmények előfordulási aránya a fővárosban alacsonyabb, mint az ország más tájain, mégis figyelemre méltó a legutóbbi esztendő emelkedő irányzata. Az elkövetés motívuma ugyanis ezeknél legtöbbször indulati jellegű és főként a családon vagy a lakáson belüli ellentétekből fakad Előre kitervelt, vagyoni indíttatású elkövetés alig-alig akadt. Folyamatosan emelkedik viszont a rablások száma. Túlnyomórészt kisebb kárt okozó tettekről van szó, ám furcsa, hogy az utóbbi időben fényes nappal, a belvárosban — például lépcsőházakban, a kapualjakban — is előfordultak rablások. Az elkövetőkkel szembeni szigorú felelősségrevonás indoka egyértelmű: tettük kedvezőtlen hatással van a közbiztonságra, a közrendre és nem utolsósorban az ezekről alkotott véleményre. KÖZÉRZET A bűnözésről szólva a legfontosabb feladat kétségtelenül a megelőzés, már csak azért is, mert eléggé magas az úgynevezett lappangó, a fel nem tárt bűncselekmények száma, főként a gazdasági életben. Ez utóbbiak feltárását jócskán elősegíthetné a szigorúbb ellenőrzés. Az elmúlt esztendőben afeltárt összes közvádas bűncselekmény 23,3 százalékának ismeretlen maradt a tettese. Csökkentendő ez a szám, még akkor is, ha túlnyomórészt kisebb jelentőségű ügyekről van szó. Az ugyanis, akinek sérelmére a cselekmény történt, a felderítetlenség miatt nem a legkedvezőbben vélekedik a bűnüldöző szervek tevékenységéről Az eredménytelenség nincs éppen jó hatással az állampolgári közérzetre sem. Mert a törvényességről lévén szó, az állampolgári közérzet az egyik legfontosabb mérce. Hogy mindenki érezze maga körül a rendet és a biztonságot és az ellenkezőjét tartsa rendkívülinek, kivételesnek. Malonyai Péter