Magyar Nemzet, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
10 Manmir Nemzet----------------------------------------------------- Egy éves a pécsi tévéstúdió Születésnap a Sörház utcában Kanyargós kapaszkodókon, macskaköves kocsiúton jutni el a Sörház utcába, amely neve és hangulata révén akár egy Krúdy-elbeszélés borongós-derűs színtere is lehetne. Krúdy-hősökhöz illő a nyolcas számú épület is, hol most a születésnapot tartják. Valamikor a századforduló szomszédságában épült a földszintes sárga ház, a friss sárga vakolás alól is kitetszik az utólagos toldozgatás-foldozgatás megannyi lúzító nyoma. Súlyos tölgykapuját modern zár teszi engedelmessé a születésnapi meghívottaknak. A boltíves kocsibejáróban szétdúlt szecesszió fogadja a látogatót: itt él, itt dolgozik az egyesztendős pécsi tévéstúdió. Kezdetben nem várta nagy lelkesedés esztendeje ezt az újszülöttet. Micsoda felelőtlenség — sóhajtozott akkor a szakma, s a televíziózáshoz kicsinykét értő tágabb közvélemény is —, micsoda merészség világra hívni, mikor se rendes otthon, se tisztes anyagi biztonság nem fogadja; bölcsőjét, fürösztő teknőjét is úgy hordja össze az adakozó kedvű, jószívű rokonság, a város, és a fővárosi Televízió. S lám, esztendőre ez a gyermek életrevalóságát szerény magabiztossággal adja tudtára a kicsinyhitűeknek, és bizonyságul a születésnapi évfordulón bemutatja a pártoló rokonság mércéjével mérten is remek kétrészes dokumentumfilmjét, a Pincelabirintust. Szülővárosának aggasztó jövőjére hívja fel az ország figyelmét, olyan követelő elszántsággal, szenvedélyes igazságkereséssel, amilyenre csak egy lokálpatrióta képes. A születésnapi film, a Pincelabirintus a pécsi körzeti tévéstúdió, s minden hasonló vidéki televíziós intézmény szükségességének bizonysága: csak ehhez hasonlóan meggyőző helyi tárgyismerettel és helyszeretettel lehet országos érdekűvé emelni a vidéki városok, tájak sajátos gondjait, melyeknek végtére is közös gondjainknak kell lenniük. Békés Sándor, a pécsi stúdió vezetője most már mosolyogni is tud az egy esztendővel ezelőtti starton. Derűt fakaszthat valóban az az indulás, s nem is Krúdy tollára volna illő, mint a Sorház utca hangulata, hanem a tárcaíró Mikszáthéra. Mi minden humorosat kanyarított volna ő ama anakronizmus köré, hogy a technika rohamléptű századában működni kezd egy tévéstúdió, amelyet egy sportklubból csapnak össze három hónap alatt, amelynek semmiféle műsorgyártó eszköze nincs, csak egy játéktere, egy kilencszer tizennégy méteres szobája, amelyre fölteszik a feliratot: tévéstúdió. Szakemberük is alig, a pécsi születésű televíziósok segítenek az újságírókból és műszaki szakemberekből verbuválódott kis csapatnak, Balogh Mária mint szerkesztő, Eck T. Imre mint rendező és Márton József operatőr. Régi és új Tavasszal azután megindult komótosan a technikai felszerelés. Addigra kiderült ugyanis, hogy Pécsett tudják, hogyan lehet a semmiből is műsort teremteni, kölcsönmasinákkal, de önálló, okos ötletekkel, a három megye, Somogy, Tolna, Baranya székeink erőinek összefogásával, a fertőző művészeti és folklórkincsek ország-világ előtti lelkes bemutatásával. Április óta van a pécsi stúdiónak önálló filmes stábja, melynek vezető operatőre Bárány György, s akkor kaptak egy fekete-fehér rendszerű közvetítőkocsit, s három kamerát. A közvetítőkocsi húszesztendős, akik benne ülnek és dolgoznak, akkor fiatalabbak nála. A kamerák közül csak az egyik ..."•ásástól levetett holmi”, a rr'-ek kettő új. Nem a szegény roon tisztelettudó alázatával fogadták azonban ezeket a felszereléseket a pécsi stúdió munkatársai, hanem az új lehetőségek iránti örömmel. A régi gépekre tett kétkedő megjegyzéseket ekképpen üti el a stúdióvezető: „a gépeknek is van divatja, és ami divatjamúlt, nem biztos, hogy nem jobb, mint a divatos”. S már a technikai fejlődés következő lépcsőjéről szól: 1978-ban különválik a filmes és az elektronikus tévétechnika Pécsett is, ami természetesen együtt.jár a létszám megkettőződésével. — De hát akkor ki fogják rúgni a Sorház utcai házikó oldalát! — Január 31-én készülnek el az új pécsi körzeti stúdió tervei. Az új épületet Pécs siklósi városrészébe tervezik. Ott két stúdiónk lesz és kellő számú és méretű raktár, irodahelyiség is. Nem bántom az optimizmusát, egészen a Pincelabirintusig nem. A film láttán azonban előbukkannak a kételyek: vajon az a város, amely hihetetlenül nagy állami támogatással, magyarán, rengeteg pénzzel felvértezetten sem tud megbirkózni műszaki tanácstalansága miatt a város létét fenyegető katasztrofális pincebeomlásokkal, amint ez Sóvári Gizella, Pánics György és Vitézy László riportdokumentumából kiderült, kellő határozottsággal lát-e hozzá a vidék szellemi kisugárzását országosan biztosító körzeti stúdió felépítéséhez? Ezer perc Amortizáció, amortizáció, amortizáció — mormogják, zümmögik, ismétlik a gépek mindentudói, kik nemcsak a konstrukciót értik, de azt is, miként lehet a drága költségen vásárolt masinát az utolsó peták megtérültéig kihasználni. Nos, a pécsi stúdió alighanem már az első születésnap idejére megtérítette a kapott gépek, tévéműszerek árát és hasznát, régi és új kopását, sőt a tanulópénzt is, mit az első tanulóévért elvett. Kezdetleges körülmények között is mintegy ezerpercnyi műsort készítettek egy év alatt. Műsoraik többsége ugyan nem jutott el a nagyközönséghez, mert nem fő műsoridőben sugározták őket — ..még nem is oda valók” — így a stúdióvezető —, de a közvetlen környezet, a három megye tévénéző közössége lelkesen figyelt ezekre az adásokra. Java része riportműsor, dokumentumfilm, ipari tudósítás a stúdió munkáinak. E műfajokat a szűkös technikai lehetőségek parancsolták. Jutott a merszből és a rátermettségből olykor-olykor persze művészi műsorra is. Szép emlékű — talán egyszer fő műsoridőben is megismétli a tévé — a Ha szeretnél című adásuk, amelyben reneszánsz táncokat elevenítettek fel a kaposvári és a pécsi színház művészei a műsor háttereként bemutatott reneszánsz kőtár és a tettyei romok előtt. A születésnapon sem pihen sem a stáb, sem a készülékek sora. Disznótorban címmel forgat szórakoztató műsort Wiedermann Károly. Szerb népdal csendül ki a stúdióból, míg odakint a stúdió jelenéről és jövőjéről csörgedezik a szó. A január végén, farsang idején bemutatásra tervezett műsor kerettörténete szerint egy dél-magyarországi falu soknemzetiségű szomszédsága gyűlik össze disznótori eszem-iszomra, közös nótázásra. A pécsi stúdió egyik nagy terve hogy a környék nemzetiségi folklórkincsét felfedezze, televíziós módszereivel rögzítse és az egész országnak bemutassa. Wiedermann Károly segédrendezője most a farsangi műsor forgatásánál a jugoszláviai, újvidéki televízió egyik ifjú rendezője. Nem ritka itt az efféle munkatársi kapcsolat. A pécsi televízió nagy figyelemmel tanulmányozza a szomszédos országok televízióinak magyar adásait, s úgy tartják, sokat tanulhatnak az ottani folklórműsoroktól, amelyek a mi népművészetünket népszerűsítik, megtanulhatják, miként lehet kellemes szórakoztató adásokat készíteni egy nép, egy létszámában esetleg kicsinyke nemzetiség megőrzött népi hagyományaiból. A város lelkes figyelmét az ott készült filmek iránt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy — ami Budapestnek évek óta nem sikerül tévészakem- * berek és tévérajongók nagy bánatára . Pécsett már az első évben megvalósult: működik a tévéműsorokat utánjátszó klubmozi. A nyolcvan férőhelyes modern klubban rendszerint a várost, a környéket felidéző játékfilmet és a pécsi stúdió munkáit mutatják be. Pannon Krónika Merre tovább? A születésnapi évfordulókon ünneplők és ünnepeltek egyaránt felteszik ezt a kérdést, akár kényelmetlenül tétova, akár céltudatosan határozott válasz várható rá. Merre tovább vidéki stúdiók? A hatodik ötéves terv végére elkészül terv szerint a pécsi és a szegedi után a másik három is, a miskolci, a győri és a debreceni. Létüket szükségesnek tartja tehát a központi televízió, amely kinőtte rég fővárosi kereteit és lehetőségeit, s ugyanakkor egyre több műsort vár tőle a nagyközönség. Ám a meglevő és a majdani vidéki tévéstúdiók csak akkor jelentenek hasznot a központi műsoroknak, ha szakmailag színvonalas és provincializmustól mentes adásokkal egészítik ki és színesítik a fővárosban készült műsorok sorát. Pécs úgy tetszik, meglelte a módját, miként lehet a regionális témákról egyszer-másszor országos érdeklődésű vagy országos mulatságra érdemes műsort készíteni. A firtatásra, merre további, akár jelképes válaszadásnak is tekinthető a születésnapi két film, a már elkészült, bemutatott, s a stúdió utánjátszó mozijában ismét műsorra tűzött Pincelabirintus, amely figyelmeztetés a műemlékváros Pécset fenyegető megsemmisülésre, s a még félig kész szórakoztató műsor, amely a táj sajátos művészetét, népművészetét teríti elénk a felfedeztetés lelkes örömével. Második életévében a pécsi tévéstúdió 1800 percnyi műsort készít. Pannon Krónika címmel tévémagazint indított, s havonta egyszer szórakoztató adásaik előtt a fő műsoridő is megnyílik a második műsorban. Ez már csaknem maga a nagykorúság. Lőcsei Gabriella SZÍNHÁZAK HETI MŰSORA Magyar Állami Operaház: V: Odüsszeusz hazatérése (Failoni béri. 3.) (dell) — V: P: Balanchine-balettesz (V: F. béri. 3.; P. béri. szünet) (7) — K: Hovanscsina (A. béri. 4.) (7) — Sze: A hattyúk tava (béri. szünet) (7) — Cs: Siegffried (M. béri. 4.) (6) — Jövő V: A diótörő, Carmen (mindkét esetben: béri. szünet) (de. 11, ill. 7). Erkel Színház: V: Nabucco (Ifj. béri. VI. sor. 3.). Don Pasquale (Főisk. béri. X. sor. 2.) (de. 11, ill. 7) — H: K: A Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertje: Mozart-est (H: Vezényel Ferencsik János 5; K: Egyetemi béri. 3.) (fél 8) — Sze: Fidélió (Tóth A. béri. 3.) (7) — Cs: Légy jó mindhalálig (3. béri. 5.) (7) — P: Sámson (Klemperer béri. 4.) (7) — Jövő V: János vitéz, Porgy és Bess (mindkét esetben: béri. szünet (de. 11, ill. 7). Nemzeti Színház: V: Faust, Csongor és Tünde (de. fél 11. ill. 7) — H. K. P: Kulcskeresők (7) — Sze, Cs: Philoktétés (7) — Jövő V: Különc (7) — Fővárosi Művelődési Ház: P: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (7). Madách Színház: V. Sze, Jövő V: Régimódi történet (V. G. béri.: Sze, C. béri.: Jövő V: —) (7) — H: Holt lelkek (7) — K: Spanyol Izabella (7) — Cs: Csillag a máglyán (7) — P: Hamlet (M. béri.) (8) — Jövő V: Lóvá tett lovagok (du. fél 3). Madách Kamara Színház: V. Jövő V: Egy. kettő három (du. fél 3) — V: Elveszett paradicsom (7) — H. P: A vihar kapujában (H: A/2. béri.) (7) — K. Jövő V: Kései találkozás (K: J/2. béri.) (7) — Sze: Isten nem Szerencsejétokos (7) — Cs: A házasságszerző (7). Vígszínház: V. Jövő V: Mirandolina (du. fél 3. ill. fél 8) — V: K. P. Jövő V: Jó estét nyár, jó estét szerelem (V: Komb. béli. 7. sor. 2.; K: B. béri. 1.: P: Z. béli. 1.) (V. fél 8. Jövő V: du. fél 3. egyébként 7) — H: Harmincéves vagyok (7) — Sze, Cs: Kakukkfészek (7). Pesti Színház: V: Ami a legszentebb (Vili. béri. 1.) du. fél 3) — V. K: Utazás az éjszakába (K: X. béri. 1.) (fél 8, ill. 7) — H: Macskajáték (7) — Sze. Cs: Lőtte (7) — P: Jövő V: Egy őrült naplója (7, ill. du. fél 3) — Jövő V: Kedves Rópeer . . .! (7). József Attila Színház: V. H. Cs: Éljen a királynő! (V: R. béri. 3.: H: A. béri. 3.: Cs: V. béri. 2.) (7) — K. Sze: Veled vagy nélküled (K: Z. béri. 2.: Sze: F. béri. 2.) (7) — P: Villon és a többiek (7) — Jövő V: özvegyek, Nagytakarítás (du. fél 3. ill. 7). Thália Színház: V: A hétfejű tündér (de. 11) — V. Cs, P: Bal négyes páholy (7) — H. K: Bánk bán (7) — Sze: Színházi regény (7) — Jövő V: Petruska (7). Fővárosi Operettszínház: V. Sze. Cs. P: Montmartrei ibolya (V: S. béri. 1., Sze: Komb. 2. béri. 1.) (V: du. fél 3. egyébként 7) — V: My Fair Lady (H. béri. 2.) (7) — K: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak (7) —Jövő V: Cigányszerelem. Kabaré (du. fél 3- ill. 7.). Mikroszkóp Színpad: V. Sze. P. Jövő V: Ki fog gólt lőni? (fél 9) — K: 60. szimfónia (7). Huszonötödik Színház: V. Cs. Cserepes Margit házassága (fél 8). Déryné Színház (Dallos Ida Műv. ház) V: A versenyló halála (7). Vidám Színpad: V. Sze. Segítség, válunk! (du. fél 4. ill. fél 8) — V. H. Cs. P. Jövő V: Észnél legyünk! (V. 8. egyébként fél 8) — K: Egy király Párizsban (fél 8) — Jövő V: Kölcsönlakás (du. fél 4) . Radnóti Miklós Színpad: V: Tárlat az utcán — Bolyai János estéje (7) — H: Jövő V: Minden másképpen van (H: Pataky István Műv. Központ) (7, ill. du. 3) — K: Sze: Műszál Herkules (K : Radnóti Műv. Ház) (7) — Cs: Szegény emberek (7) — Jövő V. ..Krónika az magyaroknak dolgairól . . (fél 8) Egyetemi Színpad: H: Élő népzene III. (7) — K: Cseh Tamás estje (7) — Sze: Bodoerand filmklub (fél 6 és fél 8) — P: Egyetemi Jazz Pódium 1/6. (7). Budapesti Gyermekszínház: V. H. K: Magányos fehér vitorla (V: de. 11. egyébként du. 3) — V Jövő V: A farkas és a hét sida (du. 3) — Sze. Jövő V: Hókirálynő (Sze: de. 10. Jövő V: de. 11) — H: Halhatatlan őrjárat (7). Zeneakadémia: V: Csalóka Péter és a többiek (Mesélő muzsika I/l. és IVfi.) (de. fél II és du. fél 4), a Magyar Állami Hangversenyzenekar Mozart-estje (Középisk. béri. 2.) (fél 8); kisterem: Rásonyi Leila hegedűestje (Hegedűbéri. 3.) (fél 8) — H: a Postás Szimfonikus Zenekar Gershwin-estje (Remekművek 5.) (fél 8) — R. Szabó Ferenc születésének 75. évfordulójára rendezett emlékhangverseny (Évszázadok muzsikája 3.) (fél 8) — Sze: McGill Kamarazenekar (Kanada) hangversenye (Kamarazenekari esték 2.) (fél 8); kisterem: Sopronyi Mária zongoraestje (A zongorairodalom nagy korszakai 1/5.) (fél 8) — Cs. Rados Ferenc zenekari Mozartestje (Versenyművek 2.) (fél 8) — P. Horváth Anikó cembalpestje (Cembalpestek 1) (fél 8). Állami Bábszínház: Jókai tér:V. Szó. Jövő V: A gyáva kis tigris Szó: du. fél 3. rokon: de. fél 10 és fél 12) — K. Sze: Jancsi és Juliska (de. 10) — H. Cs. P: nincs ea.. Népköztársaság útja: V: Kököjszi és Bobojsza (de. 11 és du. 4) — H: Tárgyak és emberek (feln. ea.: fél 8) — Szó. Cs: Vásári bábkomédiák (du. 3) — Szó. Jövő V: Gidaház az erdőszélen (Szó: du. 4: Jövő V: de. 11 és du. 4) — K. P: nincs ea. Az Állami Bábszínház vendégjátékai: V: (Dózsa Műv. Ház) : Világszépe (de. 10) Kamara Varieté: Szó: Jövő V: Téli karnevál (Sze. du. 2: Jövő V: de. 10 és du. 3). Fővárosi Nagycirkusz: Sze. Cs. P: Jövő V: Gála ’78 (Sze. Cs: fél 8: P: du. fél 4 és fél 8: Jövő V: de. 10. du. fél 4 és fél 8). A Bábszínház és Kamara Varietévételével egyik színház sem tart előadást december 24-én, szombaton. — A Madách Színházban dec. 19-én, hétfőn a Hamlet-előadás helyett a Holt lelkek kerül színre. A jegyek érvényesek, vagy a váltás helyén visszaválthatók. — A Vidám Színpad ..Észnél legyünk!*’ ma esti előadása technikai okokból 8 órakor kezdődik. — Színház — színjátszás címmel dr. Hont Ferenc tart előadást ma délelőtt 11 órakor a Kossuth Klubban. — Tárlatvezetések ma délelőtt: Plain air festészet, fél 10-kor; Nagybányai festészet, fél 11-kor a Nemzeti Galériában. — Munkácsy Mihály és Paál László művészete, fél 11 és fél 12-kor a Néprajzi Múzeumban. — A múzeum legszebb műtárgyai, t1-kor a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban. — A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szobrai. 10. 11. 12. du. 2, 3. és 4 órakor a Budapesti Történeti Múzeumban. — A Napocska gyermekklub vetítést tart szovjet rajzfilmekből ma délelőtt negyed 12 és délután negyed 4 órás kezdettel a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. — A négy évszak ma délelőtt 10 és 12-kor. A betlehemi csillag című előadás ma délután 4 és 6 órakor hangzik el a TIT Budapesti Planetáriumában. (Népliget.) — A Fővárosi Vízművek értesíti a lakosságot, hogy december 19-én 10 órától 20 óráig karbantartási munkák miatt a főváros IV., V.. VI.. VII.. VIII.. IX.. X.. XI.. Xvi.. XIV.. XV.. XVI. kerületeiben nyomáscsökkenésre és esetleges vízzavarosodásra kell számítani, ez azonban az egészségre nem ártalmas. — Rippl-Rónai József iparművészeti munkáit és relikviáit megvásárolja a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, a művész Róma-hegyi emlékházának berendezéséhez. Ajánlatokat: 7400. Kaposvár. Rippl- Rónai Múzeum címére kérjük. — Dr. Vajda Ernő fotóművész kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában 10-től 18 óráig tekinthető meg. X —■ Erősáramú Szakközépiskola villamosipari végzettségű szakmunkások részére folyamatos kezdéssel indítja a következő továbbképző tanfolyamait: villamossági alapismeretek, önálló villanyszerelő, villamos műkezelő I., villamos műkezelő II. Jelentkezés az iskolában Bp. III., Szépvölgyi út 69 - 73. — Német társalgási klub szerdán 18—20 óráig a Dési-Huber István Művelődési Házban. József Attila lakótelep, Toronyház u. 17. (a 81-es autóbusz végállomásánál). Telefon : 471—732. X Útközben Mama bundában. Kucsmája tövében verejtékcseppek. Hivatalba tart. Vele van Péter. Kicsit dugi, jól tartják. Kezében akkora iskolatáska, hogy egy vigéc is sokallná. Vállán vászonszatyor. Az is dugig. A busz tele. Péter szuszogva kaptat fölfelé, és kétlépésnyire az ajtótól lecövekel. Sziszegő hang. „Hová állsz, édes fiam, nem tudsz majd leszállni.” „De hiszen itt...” — kezdené a fiú, ám a mama szemvillanása vihart ígér. Nem folytatja. Közelebb topog az ajtóhoz. Anyja utána. Szóval tartja. „És az a nagy kockás füzeted?” Suttogás. „Megvan”. Ukáz következik. „És mondd meg a Szentéinek, ha még egyszer ...” Péter lapulva körülnéz. Arca piros. Istenem, most majd mindenki megtudja, hogy a Szentéi öt... Ezt mégsem lehet. Homlokát ráncolja, ötlet után kutat. Vigyorog. Megvan. „Ja, igaz, a tanító néni azt üzeni...” Kudarc. „És ezt én csak most tudom meg? Borzasztó.” A busz kanyarodik. Megálló. Nyüzsgés. Többen kifelé nyomakodnak. Az ajtó kinyílik, csukódik. De nem zár rendesen. Résnyi hézag. Mama dühösen ütögeti. Péter boldog. Nem vele foglalkozik. Lóbálja az iskolakoffert, de elvéti az egyensúlyt, és a nehéz dög kiesik a kezéből. Fejreáll az első lépcsőn. Dermedt csönd. Most mi lesz? Péter matat a mélyben, jóltápláltságát meghazudtoló fürgeséggel markolja föl a táskát. Anyja szeme villámot szór. „Hogy te milyen mafla vagy. Biztosan csupa mocsok lett. Ebben a koszban. Ha én egyszer ...” De már sosem fogjuk megtudni, mit ígért volna a jóslat. Mert a busz fékez. Megtorpan. Péter lekászálódik. Lentről int. Köszön. Mama jelekkel mutogat valamit. Még egy utolsó figyelmeztetés. Arca mélységes aggodalmat tükröz. Mi lesz ezzel a gyerekkel, nélküle. De Péter nem osztozik a gondjaiban. Szemlátomást megélénkül, és vidáman baktat csomagjaival az iskola felé. Sötétség A folyosón semmi fény. Csak a termek felől szűrődik be némi világosság. „Nincs villany.” Többen felsóhajtanak. „Akkor elmarad a tanfolyam." „Nem marad el.” „Sötétben is lehet.” „Mit lehet sötétben?” A lányok kuncognak. Összebújnak. Valaki memorizál, és ketten egy sarokbéli padon egymást vizsgáztatják. Őket a sötét sem zavarja. Nem azért járnak ide, hogy ellógják az időt. Megérkezik a tanár úr. Terelés befelé. Sóhaj. Az üzletajtóra tábla pattan. Ákombákom. „Áramszünet miatt nincs kiszolgálás.” Erzsike felfrissül. Pedig különben mindig fáradt.„Alig húzom magamat, gyerekek.” De most ilyesminek nyoma sincs. Még fut is, amikor kulcsra zárja az ajtót. „Így. Most nyomogassák nekem a kilincset." Aztán leül, bontogatni kezdi az uzsonnacsomagját és nekilát enni. Anikó a délutánján mereng. Be kéne zárni, az volna jó, hiszen úgyis mindegy. De hát nem tudni, meddig tart ez az izé. Nagy baj. Juliska feketét főz. Érdeklődik: „Főnököm, ugye két cukorral?” De szép az élet. „Hallotta, már a fél város villany nélkül van.” „Ugyan, hiszen a villamosok is mennek.” „Mennek, mennek, de meddig?” „A sógorom most jött a Ráday utcából. Ott már teljesen béna az élet.” „Ne mondja, hiszen ez borzasztó. A lányomék, szegények, a Köztelek utcában laknak. Kisunokám, Janika, másfél éves. Sötétben főzni, pelenkázni. Én telefonálok." „Jó, telefonáljon. Megvárom idekint." Próbálkozik. Egyszer, kétszer, háromszor. Végre van vonal, és ki is cseng. „Halló, szerkesztőség?" „Igen, tessék.” És mondja a Ráday utcát, és elkeseredetten kérdezi, hogy most mi lesz Janikával. Meg azt is, meddig tarthat ez az egész. Hümmög aztán leteszi a kagylót, és kilép a fülkéből. „Na, mit mondtak?” „ők is tőlem hallották. De megígérték, hogy utánanéznek a dolognak.” „És maga ezt elhiszi? Biztosan felrobbant a főközpont. Ki tudja, mi lesz még. Szólni sem mernek.” És mindenféle rémhírek keringtek, és a bizonytalanság hullámain himbálózott a fel város, és telefon csörgött itt, meg ott. Mígnem valaki megunva, véget vetett a kalamajkának, és elhangzott a hivatalos szó. Hogy a Dimitrov téri alközpontban tűz ütött ki, hogy a tűzoltók megfeszített erővel, és hogy az Elektromos Művek mindent megtesz. A kedélyek lecsillapodtak. Az emberek megnyugodtak. Aztán kigyulladt a fény. Fenyő áll a kerítésnek dőlve, és vizsgálja a kis fenyőt. Forgatja. Alkudozik. „Ezért a semmi fáért százötven forint?” Az eladó felcsattan. „Ez semmi fa magának? Nézze, az ágai milyen dúsak, tömöttek.” Igaz, gyönyörű a kis fa, de hát ezt mégsem mondhatja. Leteszi. Odébb áll. Bámulja a mustrát, és beszívja a fenyők kesernyés illatát. Az a nagy ezüstfenyő, olt, csodálatos. De a sarokban árválkodó luc is. Akár a Szolyva fölötti dombokon is állhatnának. A fenyőrengetegben. Már tíz éve, hogy nem vett karácsonyfát. Minek? Csipetnyi szobájába? A magányába? De a decembert mégis nehezen várja. Ezért is. Végigbaktat minden piacon. Válogat, alkuszik, bámulja a nyüzsgést. Beszívja a fenyők gyantaillatát. És visszaálmodja magát a gyerekkorba. Kegy Már megint a papírpelenka. Szigorú parancsolat indította útnak, szerezzen mindenáron. Már a kilencedik boltban kujtorog. Együttérző, gúnyos, dühös, közömbös válaszok. „Nincs, kérem." „Elfogyott.” „Majd.” Az eladók is anyák. Megértők hat. De egész nap felelgetni a nyaggatásra? Borzasztó, megalázó. Akárcsak üzletről üzletre baktatni, hiába. Egy ilyen semmiségért. Nem arany, nem zsebszámológép, és nem rakéta alkatrész. Papírpelenka csupán. Semmi holmi igaz, de nagyon fontos Mert a kicsi nem vesz tudomást a nincsről. Ugyebár, csakúgy, mint máskor ... És papírpelenka sehol. Ám hagyományos sincs otthon, mert hiszen a doktornő megmagyarázta, a papír egészségesebb. Nedvességszívó, gyorsan, gyakran cserélhető, nem kell éjjel-nappal mosni, szárítani. Milyen igaz. És a kismamák hallgattak a jó szóra. Kegyes volt a kereskedelem is. Mondhatni szívélyes. ..Tessék parancsolni. Német, angol, magyar, ami csak tetszik." Paradicsomi állapotok uralkodtak valaha. Mindaddig, amíg meg nem szerették a praktikus holmit. Akkor aztán kezdett vége szakadni a vigalomnak. Ritkává vált a gyerekbugyoláló. Akár a mesében, hol volt, hol nem volt. Morfondírozik. Kinek jó ez? Meg kéne kérdezni. Elsápad, megijed. Még csak az hiányzik. Hallgathatná a végtelen szóáradatot, indokolását a nincsnek. Semmi köze hozzá. A kicsit sem érdekli. Megy a legnagyobb közértbe halovány reménnyel. Ott a múlt héten még tartottak. De már nyoma sincs. Szomorúan nézi a whiskyket, a francia konyakot. Ezek bezzeg siettek. Ezek igen, szerencsére. Filozofál magában, szokása szerint. Mennyi komoly szó esik gyerekekről, az anyák megsegítéséről. Tett sem kevés történik. S akkor egy ilyen vacak ügy Arcpirító. A pelenkafelelős nem érzi magát felelősnek. Vásárlók drót nélküli távírója. „A nagyon nagy szakáruházba menjen." Tamáskodik. Két napja már járt ott, hiába. Ám történnek még csodák. Tényleg van. Magyar. Földéről. „Tíz csomagot kérek!” „Halmozni nem lehet, kérem.” Elsápad. „Mit nem lehet?” „Halmozni.” Mondja a kálváriáját, meg azt, hogy ilyenfeléből egyetlen csomagot nemigen szoktak venni. Külföldön is tízes kötegekben árulják. Vita. Emelkedő vérnyomás. „Gondolja, hogy a sarkon majd felárral továbbadom?” Kegyet gyakorolnak. Viheti a pelenkáit. Cipeli a madzaggal átkötött bálát, és az emberek utána bámulnak. Csatár Imre 1977. december 18.