Magyar Nemzet, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

10 Manm­ir Nemzet----------------------------------------------------- Egy éves a pécsi tévéstúdió Születésnap a Sörház utcában Kanyargós kapaszkodókon, macskaköves kocsiúton jutni el a Sörház utcába, amely ne­ve és hangulata révén akár egy Krúdy-elbeszélés boron­­gós-derűs színtere is lehetne. Krúdy-hősökhöz illő a nyol­cas számú épület is, hol most a születésnapot tartják. Vala­mikor a századforduló szom­szédságában épült a földszin­tes sárga ház, a friss sárga vakolás alól is kitetszik az utólagos toldozgatás-foldozga­­tás megannyi lúzító nyoma. Súlyos tölgykapuját modern zár teszi engedelmessé a szü­letésnapi meghívottaknak. A boltíves kocsibejáróban szét­dúlt szecesszió fogadja a láto­gatót: itt él, itt dolgozik az egyesztendős pécsi tévéstúdió. Kezdetben nem várta nagy lelkesedés esztendeje ezt az újszülöttet. Micsoda felelőtlenség — só­hajtozott akkor a szakma, s a televíziózáshoz kicsinykét értő tágabb közvélemény is —, mi­csoda merészség világra hívni, mikor se rendes otthon, se tisztes anyagi biztonság nem fogadja; bölcsőjét, fürösztő teknőjét is úgy hordja össze az adakozó kedvű, jószívű ro­konság, a város, és a főváro­si Televízió. S lám, esztendőre ez a gyer­mek életrevalóságát szerény magabiztossággal adja tudtára a kicsinyhitűeknek, és bizony­ságul a születésnapi évfordu­lón bemutatja a pártoló ro­konság mércéjével mérten is remek kétrészes dokumentum­­filmjét, a Pincelabirintust. Szülővárosának aggasztó jövő­jére hívja fel az ország figyel­mét, olyan követelő elszánt­sággal, szenvedélyes igazság­kereséssel, amilyenre csak egy lokálpatrióta képes. A szü­letésnapi film, a Pincelabirin­tus a pécsi körzeti tévéstúdió, s minden hasonló vidéki tele­víziós intézmény szükségessé­gének bizonysága: csak ehhez hasonlóan meggyőző helyi tárgyismerettel és helyszere­tettel lehet országos érdekűvé emelni a vidéki városok, tájak sajátos gondjait, melyeknek végtére is közös gondjainknak kell lenniük. Békés Sándor, a pécsi stú­dió vezetője most már moso­lyogni is tud az egy eszten­dővel ezelőtti starton. Derűt fakaszthat valóban az az in­dulás, s nem is Krúdy tollá­ra volna illő, mint a Sorház utca hangulata, hanem a tár­caíró Mikszáthéra. Mi minden humorosat kanyarított volna ő ama anakronizmus köré, hogy a technika rohamléptű száza­dában működni kezd egy té­véstúdió, amelyet egy sport­klubból csapnak össze há­rom hónap alatt, amelynek semmiféle műsorgyártó eszkö­ze nincs, csak egy játéktere, eg­y kilencszer tizennégy mé­teres szobája, amelyre fölte­­szik a feliratot: tévéstúdió. Szakemberük is alig, a pécsi születésű televíziósok segíte­nek az újságírókból és mű­szaki szakemberekből verbu­válódott kis csapatnak, Balogh Mária mint szerkesztő, E­ck T. Imre mint rendező és Már­ton József operatőr. Régi és új Tavasszal azután megindult komótosan a technikai felsze­relés. Addigra kiderült ugyan­is, hogy Pécsett tudják, ho­gyan lehet a semmiből is mű­sort teremteni, kölcsönmasi­­nákkal, de önálló, okos ötle­tekkel, a három megye, So­mogy, Tolna, Baranya szék­e­ink­ erőinek összefogásával, a fertőző művészeti és folklór­kincsek ország-világ előtti lel­kes bemutatásával. Április óta van a pécsi stúdiónak ön­álló filmes stábja, melynek ve­zető operatőre Bárány György, s akkor kaptak egy fekete-fe­hér rendszerű közvetítőkocsit, s három kamerát. A közvetí­­tők­ocsi húszesztendős, akik be­nne ülnek és dolgoznak, akkor fiatalabbak nála. A kamerák közül csak az egyik ..."•ásástól levetett holmi”, a rr'-ek kettő új. Nem a szegény ro­­on tisztelettudó alázatával fogadták azonban ezeket a felszereléseket a pécsi stúdió munkatársai, hanem az új le­hetőségek iránti örömmel. A régi gépekre tett kétkedő meg­jegyzéseket ekképpen üti el a stúdióvezető: „a gépeknek is van divatja, és ami divatja­múlt, nem biztos, hogy nem jobb, mint a divatos”. S már a technikai fejlődés követke­ző lépcsőjéről szól: 1978-ban különválik a filmes és az elektronikus tévétechnika Pé­csett is, ami természetesen együtt.jár a létszám megkettő­ződésével. — De hát akkor ki fogják rúgni a Sorház utcai házikó oldalát! — Január 31-én készülnek el az új pécsi körzeti stúdió tervei. Az új épületet Pécs siklósi városrészébe tervezik. Ott két stúdiónk lesz és kellő számú és méretű raktár, iro­dahelyiség is. Nem bántom az optimizmu­sát, egészen a Pincelabirintu­sig nem. A film láttán azon­ban előbukkannak a kételyek: vajon az a város, amely hi­hetetlenül nagy állami támo­gatással, magyarán, rengeteg pénzzel felvértezetten sem tud megbirkózni műszaki ta­nácstalansága miatt a város létét fenyegető katasztrofális pincebeomlásokkal, amint ez Sóvári Gizella, Pánics György és Vitézy László riportdoku­mentumából kiderült, kellő határozottsággal lát-e hozzá a vidék szellemi kisugárzását országosan biztosító körzeti stúdió felépítéséhez? Ezer perc Amortizáció, amortizáció, amortizáció — mormogják, zümmögik, ismétlik a gépek mindentudói, kik nemcsak a konstrukciót értik, de azt is, miként lehet a drága költsé­gen vásárolt masinát az utol­só peták megtérültéig kihasz­nálni. Nos, a pécsi stúdió alig­hanem már az első születésnap idejére megtérítette a kapott gépek, tévéműszerek árát és hasznát, régi és új kopását, sőt a tanulópénzt is, mit az első tanulóévért elvett. Kezdetleges körülmények között is mint­egy ezerpercnyi műsort készí­tettek egy év alatt. Műsoraik többsége ugyan nem jutott el a nagyközönséghez, mert nem fő műsoridőben sugározták őket — ..még nem is oda va­lók” — így a stúdióvezető —, de a közvetlen környezet, a három megye tévénéző közös­sége lelkesen figyelt ezekre az adásokra. Java része riport­műsor, dokumentumfilm, ipa­ri tudósítás a stúdió munkái­nak. E műfajokat a szűkös technikai lehetőségek paran­csolták. Jutott a merszből és a rátermettségből olykor-oly­kor persze művészi műsorra is. Szép emlékű — talán egy­szer fő műsoridőben is megis­métli a tévé — a Ha szeretnél című adásuk, amelyben rene­szánsz táncokat elevenítettek fel a kaposvári és a pécsi színház művészei a műsor hát­tereként bemutatott rene­szánsz kőtár és a tettyei ro­mok előtt. A születésnapon sem pihen sem a stáb, sem a készülékek sora. Disznótorban címmel forgat szórakoztató műsort Wiedermann Károly. Szerb népdal csendül ki a stúdióból, míg odakint a stú­dió jelenéről és jövőjéről csör­gedezik a szó. A január végén, farsang idején bemutatásra tervezett műsor kerettörténete szerint egy dél-magyarországi falu soknemzetiségű szom­szédsága gyűlik össze disznó­tori eszem-iszomra, közös nó­­tázásra. A pécsi stúdió egyik nagy terve hogy a környék nemzetiségi folklórkincsét fel­fedezze, televíziós módszerei­vel rögzítse és az egész or­szágnak bemutassa. Wieder­mann Károly segédrendezője most a farsangi műsor forga­tásánál a jugoszláviai, újvidé­ki televízió egyik ifjú rende­zője. Nem ritka itt az efféle munkatársi kapcsolat. A pécsi televízió nagy figyelemmel tanulmányozza a szomszédos országok televízióinak magyar adásait, s úgy tartják, sokat t­anulhatnak az ottani folklór­­műsoroktól, amelyek a mi népművészetünket népszerűsí­tik, megtanulhatják, miként lehet kellemes szórakoztató adásokat készíteni egy nép, egy létszámában esetleg ki­csinyke nemzetiség megőrzött népi hagyományaiból. A város lelkes figyelmét az ott készült filmek iránt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy — ami Budapestnek évek óta nem sikerül tévészakem- * berek és tévérajongók nagy bánatára . Pécsett már az első évben megvalósult: mű­ködik a tévéműsorokat után­játszó klubmozi. A nyolcvan férőhelyes modern klubban rendszerint a várost, a kör­nyéket felidéző játékfilmet és a pécsi stúdió munkáit mutat­ják be. Pannon Krónika Merre tovább? A születés­­napi évfordulókon ünneplők és ünnepeltek egyaránt felte­szik ezt a kérdést, akár ké­nyelmetlenül tétova, akár cél­tudatosan határozott válasz várható rá. Merre tovább vi­déki stúdiók? A hatodik öt­éves terv végére elkészül terv szerint a pécsi és a szegedi után a másik három is, a miskolci, a győri és a debre­ceni. Létüket szükségesnek tartja tehát a központi tele­vízió, amely kinőtte rég fő­városi kereteit és lehetőségeit, s ugyanakkor egyre több mű­sort vár tőle a nagyközönség. Ám a meglevő és a majdani vidéki tévéstúdiók csak akkor jelentenek hasznot a központi műsoroknak, ha szakmailag színvonalas és provincializ­mustól mentes adásokkal egé­szítik ki és színesítik a fővá­rosban készült műsorok sorát. Pécs úgy tetszik, meglelte a módját, miként lehet a regio­nális témákról egyszer-más­­szor országos érdeklődésű vagy országos mulatságra ér­demes műsort készíteni. A fir­tatásra, merre további, akár jelképes válaszadásnak is te­kinthető a születésnapi két film, a már elkészült, bemu­tatott, s a stúdió utánjátszó mozijában ismét műsorra tű­zött Pincelabirintus, amely figyelmeztetés a műemlékvá­ros Pécset fenyegető megsem­misülésre, s a még félig kész szórakoztató műsor, amely a táj sajátos művészetét, nép­művészetét teríti elénk a fel­fedeztetés lelkes örömével. Második életévében a pécsi tévéstúdió 1800 percnyi mű­sort készít. Pannon Krónika címmel tévémagazint indított, s havonta egyszer szórakoztató adásaik előtt a fő műsoridő is megnyílik a második mű­sorban. Ez már csaknem ma­ga a nagykorúság. Lőcsei Gabriella SZÍNHÁZAK HETI MŰSORA Magyar Állami Operaház: V: Odüsszeusz hazatérése (Failoni béri. 3.) (de­­ll) — V: P: Ba­­lanchine-balettesz (V: F. béri. 3.; P. béri. szünet) (7) — K: Ho­vanscsina (A. béri. 4.) (7) — Sze: A hattyúk tava (béri. szünet) (7) — Cs: Siegffried (M. béri. 4.) (6) — Jövő V: A diótörő, Carmen (mindkét esetben: béri. szünet) (de. 11, ill. 7). Erkel Színház: V: Nabucco (Ifj. béri. VI. sor. 3.). Don Pasquale (Főisk. béri. X. sor. 2.) (de. 11, ill. 7) — H: K: A Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertje: Mozart-est (H: Vezényel Feren­csik János 5; K: Egyetemi béri. 3.) (fél 8) — Sze: Fidélió (Tóth A. béri. 3.) (7) — Cs: Légy jó mindhalálig (3. béri. 5.) (7) — P: Sámson (Klemperer béri. 4.) (7) — Jövő V: János vitéz, Porgy és Bess (mindkét esetben: béri. szü­net (de. 11, ill. 7). Nemzeti Színház: V: Faust, Cson­gor és Tünde (de. fél 11. ill. 7) — H. K. P: Kulcskeresők (7) — Sze, Cs: Philoktétés (7) — Jö­vő V: Különc (7) — Fővárosi Mű­velődési Ház: P: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (7). Madách Színház: V. Sze, Jövő V: Régimódi történet (V. G. béri.: Sze, C. béri.: Jövő V: —) (7) — H: Holt lelkek (7) — K: Spanyol Izabella (7) — Cs: Csillag a mág­lyán (7) — P: Hamlet (M. béri.) (8) — Jövő V: Lóvá tett lovagok (du. fél 3). Madách Kamara Színház: V. Jö­vő V: Egy. kettő három (du. fél 3) — V: Elveszett paradicsom (7) — H. P: A vihar kapujában (H: A/2. béri.) (7) — K. Jövő V: Ké­sei találkozás (K: J/2. béri.) (7) — Sze: Isten nem Szerencsejé­to­kos (7) — Cs: A házasságszerző (7). Vígszínház: V. Jövő V: Miran­­dolina (du. fél 3. ill. fél 8) — V: K. P. Jövő V: Jó estét nyár, jó estét szerelem (V: Komb. béli. 7. sor. 2.; K: B. béri. 1.: P: Z. béli. 1.) (V. fél 8. Jövő V: du. fél 3. egyébként 7) — H: Harmincéves vagyok (7) — Sze, Cs: Kakukkfé­­szek (7). Pesti Színház: V: Ami a leg­szentebb (Vili. béri. 1.) du. fél 3) — V. K: Utazás az éjszakába (K: X. béri. 1.) (fél 8, ill. 7) — H: Macskajáték (7) — Sze. Cs: Lőtte (7) — P: Jövő V: Egy őrült nap­lója (7, ill. du. fél 3) — Jövő V: Kedves Rópeer . . .! (7). József Attila Színház: V. H. Cs: Éljen a királynő! (V: R. béri. 3.: H: A. béri. 3.: Cs: V. béri. 2.) (7) — K. Sze: Veled vagy nélküled (K: Z. béri. 2.: Sze: F. béri. 2.) (7) — P: Villon és a többiek (7) — Jövő V: özvegyek, Nagytakarí­tás (du. fél 3. ill. 7). Thália Színház: V: A hétfejű tündér (de. 11) — V. Cs, P: Bal négyes páholy (7) — H. K: Bánk bán (7) — Sze: Színházi regény (7) — Jövő V: Petruska (7). Fővárosi Operettszínház: V. Sze. Cs. P: Montmartrei ibolya (V: S. béri. 1., Sze: Komb. 2. béri. 1.) (V: du. fél 3. egyébként 7) — V: My Fair Lady (H. béri. 2.) (7) — K: A kutya, akit Bozzi úrnak hív­tak (7) —­­Jövő V: Cigányszere­lem. Kabaré (du. fél 3- ill. 7.). Mikroszkóp Színpad: V. Sze. P. Jövő V: Ki fog gólt lőni? (fél 9) — K: 60. szimfónia (7). Huszonötödik Színház: V. Cs. Cserepes Margit házassága (fél 8). Déryné Színház (Dallos Ida Műv. ház­) V: A versenyló halála (7). Vidám Színpad: V. Sze. Segít­ség, válunk! (du. fél 4. ill. fél 8) — V. H. Cs. P. Jövő V: Észnél legyünk! (V. 8. egyébként fél 8) — K: Egy király Párizsban (fél 8) — Jövő V: Kölcsönlakás (du. fél 4) . Radnóti Miklós Színpad: V: Tár­lat az utcán — Bolyai János es­téje (7) — H: Jövő V: Minden másképpen van (H: Pataky István Műv. Központ) (7, ill. du. 3) — K: Sze: Műszál Herkules (K : Radnóti Műv. Ház) (7) — Cs: Sze­gény emberek (7) — Jövő V. ..Krónika az magyaroknak dolgai­ról . . (fél 8) Egyetemi Színpad: H: Élő nép­zene III. (7) — K: Cseh Tamás estje (7) — Sze: Bodoerand film­­klub (fél 6 és fél 8) — P: Egye­temi Jazz Pódium 1/6. (7). Budapesti Gyermekszínház: V. H. K: Magányos fehér vitorla (V: de. 11. egyébként du. 3) — V Jö­vő V: A farkas és a hét sida (du. 3) — Sze. Jövő V: Hókirálynő (Sze: de. 10. Jövő V: de. 11) — H: Halhatatlan őrjárat (7). Zeneakadémia: V: Csalóka Péter és a többiek (Mesélő muzsika I­/l. és IVfi.) (de. fél II és du. fél 4), a Magyar Állami Hangver­senyzenekar Mozart-estje (Közép­­isk. béri. 2.) (fél 8); kisterem: Rá­­sonyi Leila hegedűestje (Hegedű­­béri. 3.) (fél 8) — H: a Pos­tás Szimfonikus Zenekar Gersh­­win-estje (Remekművek 5.) (fél 8) — R. Szabó Ferenc születésének 75. évfordulójára rendezett emlék­hangverseny (Évszázadok muzsi­kája 3.) (fél 8) — Sze: McGill Ka­marazenekar (Kanada) hangver­senye (Kamarazenekari esték 2.) (fél 8); kisterem: Sopronyi Mária zongoraestje (A zongorairodalom nagy korszakai 1/5.) (fél 8) — Cs. Rados Ferenc zenekari Mozart­­estje (Versenyművek 2.) (fél 8) — P. Horváth Anikó cembalpestje (Cembalpestek 1) (fél 8). Állami Bábszínház: Jókai tér:V. Szó. Jövő V: A gyáva kis tigris Szó: du. fél 3. r­okon: de. fél 10 és fél 12) — K. Sze: Jancsi és Ju­liska (de. 10) — H. Cs. P: nincs ea.. Népköztársaság útja: V: Kö­­köjszi és Bobojsza (de. 11 és du. 4) — H: Tárgyak és emberek (feln. ea.: fél 8) — Szó. Cs: Vá­sári bábkomédiák (du. 3) — Szó. Jövő V: Gidaház az erdőszélen (Szó: du. 4: Jövő V: de. 11 és du. 4) — K. P: nincs ea. Az Állami Bábszínház vendégjátékai: V: (Dózsa Műv. Ház) : Világszépe (de. 10) Kamara Varieté: Szó: Jövő V: Téli karnevál (Sze. du. 2: Jövő V: de. 10 és du. 3). Fővárosi Nagycirkusz: Sze. Cs. P: Jövő V: Gála ’78 (Sze. Cs: fél 8: P: du. fél 4 és fél 8: Jövő V: de. 10. du. fél 4 és fél 8). A Báb­színház és Kamara Varieté­­vé­telével egyik színház sem tart előadást december 24-én, szomba­ton. — A Madách Színházban d­ec. 19-én, hétfőn a Hamlet-előadás helyett a Holt lelkek kerül színre. A jegyek érvényesek, vagy a vál­tás helyén visszaválthatók. — A Vidám Színpad ..Észnél le­gyünk!*’ ma esti előadása techni­kai okokból 8 órakor kezdődik. — Színház — színjátszás címmel dr. Hont Ferenc tart előadást ma délelőtt 11 órakor a Kossuth Klub­ban. — Tárlatvezetések ma délelőtt: Plain air festészet, fél 10-kor; Nagybányai festészet, fél 11-kor a Nemzeti Galériában. — Munkácsy Mihály és Paál László művészete, fél 11 és fél 12-kor a Néprajzi Múzeumban. — A múzeum leg­szebb műtárgyai, t1-kor a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban. — A középkori Buda királyi várpalo­tája és gótikus szobrai. 10. 11. 12. du. 2, 3. és 4 órakor a Budapesti Történeti Múzeumban. — A Napocska gyermekklub ve­títést tart szovjet rajzfilmekből ma délelőtt negyed 12 és délután negyed 4 órás kezdettel a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. — A négy évszak ma délelőtt 10 és 12-kor. A betlehemi csillag cí­mű előadás ma délután 4 és 6 óra­kor hangzik el a TIT Budapesti Planetáriumában. (Népliget.) — A Fővárosi Vízművek értesíti a lakosságot, hogy december 19-én 10 órától 20 óráig karbantartási munkák miatt a főváros IV., V.. VI.. VII.. VIII.. IX.. X.. XI.. Xvi.. XIV.. XV.. XVI. kerületeiben nyo­máscsökkenésre és esetleges víz­­zavarosodásra kell számítani, ez azonban az egészségre nem ártal­mas. — Rippl-Rónai József iparművé­szeti munkáit és relikviáit megvá­sárolja a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, a művész Róma-hegyi emlékházának berendezéséhez. Ajánlatokat: 7400. Kaposvár. Rippl- Rónai Múzeum címére kérjük.­­ — Dr. Vajda Ernő fotóművész kiállítása a Magyar Nemzeti Galé­riában 10-től 18 óráig tekinthető meg. X —■ Erősáramú Szakközépiskola villamosipari végzettségű szak­munkások részére folyamatos kez­déssel indítja a következő tovább­képző tanfolyamait: villamossági alapismeretek, önálló villanyszere­lő, villamos műkezelő I., villamos műkezelő II. Jelentkezés az isko­lában Bp. III., Szépvölgyi út 69 - 73.­­ — Német társalgási klub szerdán 18—20 óráig a Dési-Huber István Művelődési Házban. József Attila lakótelep, Toronyház u. 17. (a 81-es autóbusz végállomásánál). Tele­fon : 471—732. X Ú­tközben Mama bundában. Kucsmája tövében verejtékcseppek. Hi­vatalba tart. Vele van Péter. Kicsit dugi, jól tartják. Kezé­ben akkora iskolatáska, hogy egy vigéc is sokallná. Vállán vászonszatyor. Az is dugig. A busz tele. Péter szuszogva kap­tat fölfelé, és kétlépésnyire az ajtótól lecövekel. Sziszegő hang. „Hová állsz, édes fiam, nem tudsz majd leszállni.” „De hiszen itt...” — kezdené a fiú, ám a mama szemvillaná­sa vihart ígér. Nem folytatja. Közelebb topog az ajtóhoz. Anyja utána. Szóval tartja. „És az a nagy kockás füze­ted?” Suttogás. „Megvan”. Ukáz következik. „És mondd meg a Szentéinek, ha még egy­szer ...” Péter lapulva körül­néz. Arca piros. Istenem, most majd mindenki megtudja, hogy a Szentéi öt... Ezt mégsem lehet. Homlokát ráncolja, ötlet után kutat. Vigyorog. Megvan. „Ja, igaz, a tanító néni azt üzeni...” Kudarc. „És ezt én csak most tudom meg? Bor­zasztó.” A busz kanyarodik. Megálló. Nyüzsgés. Többen ki­felé nyomakodnak. Az ajtó ki­nyílik, csukódik. De nem zár rendesen. Résnyi hézag. Mama dühösen ütögeti. Péter boldog. Nem vele foglalkozik. Lóbálja az iskolakoffert, de elvéti az egyensúlyt, és a nehéz dög ki­esik a kezéből. Fejreáll az el­ső lépcsőn. Dermedt csönd. Most mi lesz? Péter matat a mélyben, jóltápláltságát meg­hazudtoló fürgeséggel markol­ja föl a táskát. Anyja szeme villámot szór. „Hogy te milyen mafla vagy. Biztosan csupa mocsok lett. Ebben a koszban. Ha én egyszer ...” De már so­sem fogjuk megtudni, mit ígért volna a jóslat. Mert a busz fékez. Megtorpan. Péter lekászálódik. Lentről int. Kö­szön. Mama jelekkel mutogat valamit. Még egy utolsó figyel­meztetés. Arca mélységes ag­godalmat tükröz. Mi lesz ezzel a gyerekkel, nélküle. De Péter nem osztozik a gondjaiban. Szemlátomást megélénkül, és vidáman baktat csomagjaival az iskola felé. Sötétség A folyosón semmi fény. Csak a termek felől szűrődik be né­mi világosság. „Nincs villany.” Többen felsóhajtanak. „Akkor elmarad a tanfolyam." „Nem marad el.” „Sötétben is le­het.” „Mit lehet sötétben?” A lányok kuncognak. Összebúj­nak. Valaki memorizál, és ket­ten egy sarokbéli padon egy­mást vizsgáztatják. Őket a sö­tét sem zavarja. Nem azért járnak ide, hogy ellógják az időt. Megérkezik a tanár úr. Terelés befelé. Sóhaj. Az üzletajtóra tábla pattan. Ákombákom. „Áramszünet miatt nincs kiszolgálás.” Er­zsike felfrissül. Pedig külön­ben mindig fáradt.­­„Alig hú­zom magamat, gyerekek.” De most ilyesminek nyoma sincs. Még fut is, amikor kulcsra zárja az ajtót. „Így. Most nyo­mogassák nekem a kilincset." Aztán leül, bontogatni kezdi az uzsonnacsomagját és nekilát enni. Anikó a délutánján me­reng. Be kéne zárni, az volna jó, hiszen úgyis mindegy. De hát nem tudni, meddig tart ez az izé. Nagy baj. Juliska feke­tét főz. Érdeklődik: „Főnököm, ugye két cukorral?” De szép az élet. „Hallotta, már a fél város villany nélkül van.” „Ugyan, hiszen a villamosok is men­nek.” „Mennek, mennek, de meddig?” „A sógorom most jött a Ráday utcából. Ott már teljesen béna az élet.” „Ne mondja, hiszen ez borzasztó. A lányomék, szegények, a Köz­telek utcában laknak. Kisuno­­kám, Janika, másfél éves. Sö­tétben főzni, pelenkázni. Én te­lefonálok." „Jó, telefonáljon. Megvárom idekint." Próbálko­zik. Egyszer, kétszer, három­szor. Végre van vonal, és ki is cseng. „Halló, szerkesztőség?" „Igen, tessék.” És mondja a Ráday utcát, és elkeseredetten kérdezi, hogy most mi lesz Ja­nikával. Meg azt is, meddig tarthat ez az egész. Hümmög aztán leteszi a kagylót, és ki­lép a fülkéből. „Na, mit mond­tak?” „ők is tőlem hallották. De megígérték, hogy utánanéz­nek a dolognak.” „És maga ezt elhiszi? Biztosan felrobbant a főközpont. Ki tudja, mi lesz még. Szólni sem mernek.” És mindenféle rémhírek ke­ringtek, és a bizonytalanság hullámain himbálózott a fel város, és telefon csörgött itt, meg ott. Mígnem valaki meg­unva, véget vetett a kalamaj­kának, és elhangzott a hiva­talos szó. Hogy a Dimitrov téri alközpontban tűz ütött ki, hogy a tűzoltók megfeszített erővel, és hogy az Elektromos Művek mindent megtesz. A kedélyek lecsillapodtak. Az emberek megnyugodtak. Aztán kigyul­ladt a fény. Fenyő áll a kerítésnek dőlve, és vizsgálja a kis fenyőt. Forgat­ja. Alkudozik. „Ezért a semmi fáért százötven forint?” Az el­adó felcsattan. „Ez semmi fa magának? Nézze, az ágai mi­lyen dúsak, tömöttek.” Igaz, gyönyörű a kis fa, de hát ezt mégsem mondhatja. Leteszi. Odébb áll. Bámulja a mustrát, és beszívja a fenyők kesernyés illatát. Az a nagy ezüstfenyő, olt, csodálatos. De a sarokban árválkodó luc is. Akár a Szolyva fölötti dombokon is állhatnának. A fenyőrengeteg­ben. Már tíz éve, hogy nem vett karácsonyfát. Minek? Csi­petnyi szobájába? A magányá­ba? De a decembert mégis ne­hezen várja. Ezért is. Végig­baktat minden piacon. Válo­gat, alkuszik, bámulja a nyüzs­gést. Beszívja a fenyők gyanta­­illatát. És visszaálmodja ma­gát a gyerekkorba. Kegy Már megint a papírpelenka. Szigorú parancsolat indította útnak, szerezzen mindenáron. Már a kilencedik boltban kuj­­torog. Együttérző, gúnyos, dü­hös, közömbös válaszok. „Nincs, kérem." „Elfogyott.” „Majd.” Az eladók is anyák. Megértők hat. De egész nap felelgetni a nyaggatásra? Borzasztó, meg­alázó. Akárcsak üzletről üzlet­re baktatni, hiába. Egy ilyen semmiségért. Nem arany, nem zsebszámológép, és nem raké­ta alkatrész. Papírpelenka csu­pán. Semmi holmi igaz, de na­gyon fontos Mert a kicsi nem vesz tudomást a nincsről. Ugyebár, csakúgy, mint más­kor ... És papírpelenka sehol. Ám hagyományos sincs otthon, m­ert hiszen a doktornő meg­magyarázta, a papír egészsége­sebb. Nedvességszívó, gyorsan, gyakran cserélhető, nem kell éjjel-nappal mosni, szárítani. Milyen igaz. És a kismamák hallgattak a jó szóra. Kegyes volt a kereskedelem is. Mond­hatni szívélyes. ..Tessék paran­csolni. Német, angol, magyar, ami csak tetszik." Paradicsomi állapotok uralkodtak valaha. Mindaddig, amíg meg nem sze­rették a praktikus holmit. Ak­kor aztán kezdett vége szakad­ni a vigalomnak. Ritkává vált a gyerekbugyoláló. Akár a mesében, hol volt, hol nem volt. Morfondírozik. Kinek jó ez? Meg kéne kérdezni. Elsá­pad, megijed. Még csak az hiányzik. Hallgathatná a vég­telen szóáradatot, indokolását a nincsnek. Semmi köze hozzá. A kicsit sem érdekli. Megy a legnagyobb közértbe halovány reménnyel. Ott a múlt héten még tartottak. De már nyoma sincs. Szomorúan nézi a whiskyket, a francia konyakot. Ezek bezzeg siettek. Ezek igen, szerencsére. Filozo­fál magában, szokása szerint. Mennyi komoly szó esik gye­rekekről, az anyák megsegíté­séről. Tett sem kevés történik. S akkor egy ilyen vacak ügy Arcpirító. A pelenkafelelős nem érzi magát felelősnek. Vásárlók drót nélküli távíró­ja. „A nagyon nagy szakáru­házba menjen." Tamáskodik. Két napja már járt ott, hiába. Ám történnek még csodák. Tényleg van. Magyar. Földé­ről. „Tíz csomagot kérek!” „Halmozni nem lehet, kérem.” Elsápad. „Mit nem lehet?” „Halmozni.” Mondja a kálvá­riáját, meg azt, hogy ilyen­­feléből egyetlen csomagot nemigen szoktak venni. Kül­­földön is tízes kötegekben árulják. Vita. Emelkedő vér­nyomás. „Gondolja, hogy a sarkon majd felárral tovább­adom?” Kegyet gyakorolnak. Viheti a pelenkáit. Cipeli a madzaggal átkötött bálát, és az emberek utána bámulnak. Csatár Imre 1977. december 18.

Next