Magyar Nemzet, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
■ ■ - —...... .... ^ •'( m'!)f .................... _ . .............. m., Vasárnap, 1973. január 1.' leteken, hagyjon fel a politikával, amely megváltoztatja a megszállt területek jogi státusföldrajzi helyzetét és demográfiai összetételét. A közgyűlési vitában Verzog, Izrael ENSZ-tagyköövete akkoriban azt állította, hogy az izraeli települések létesítése teljesen törvényes. Ugyanezt, a kijelentését ismételte meg december 19-én is. Erre a kijelentésre épül Waldheimnak a Biztonsági Tanács elé terjesztett beszámolója. A Reuter szerint Dajan izraeli külügyminiszter egy televíziós interjúban leszögezte: Izrael hosszú időre fenntartja katonai jelenlétét a Jordán folyó nyugati partján, még akkor is,ha az — a Begin-terv értelmében — közigazgatási autonómiát kap. A Sínai-félszigettel kapcsolatban a kilügyminiszter ismét kijelentette: a területen izraeli csapatok visszavonulása után is megmaradnak az izraeli települések és ezek izraeli katonai védelem alatt állnak majd. A UPI jelenti: A Maariv című lap pénteki számában jól értesült diplomáciai körökre hivatkozva annak a feltételezésnek adnak hangot, hogy rövid időn belül Carter—Begin —Szadat csúcstalálkozó várható, amelynek színhelye Irán vagy Egyiptom lesz. Az izraeli kormányfő szóvivője cáfolta a hírt, de az említett diplomáciaikörök emlékeztetnek arra, hogy a szóvivő által cáfolt számos feltételezésből másnap valóság lett. Arufal bejelentette: . palesztinok folytatjják a harcukat A palesztinai ellenállási mozgalom létrejöttének 13. évfordulójáról nagyszabású tömeggyűlésen emlékeztek meg a Bejrút melletti Damourban, ahol az ötvenkét napos ostrommal lerombolt Tel Zaatar menekülttábor egykori lakóit helyezték el. A palesztin fegyveresek 13 évvel ezelőtt hajtották végre első fegyveres akciójukat Izrael ellen. Mintegy 2000 palesztinai arab harcos előtt Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vb-elnöke mondott beszédet. Élesen elítélte a közel-keleti helyzet legutóbbi fejleményeit és kijelentette: „A palesztin fegyverek véget fognak vetni a palesztinai arab nép ellen, az Egyesült Államok támogatásával kibontakozott összeesküvésnek.” Hangoztatta, hogy „nem lesz béke és a palesztinaiak nem adják meg magukat”, csak „harc várható egészen a végső győzelemig”. A UPI szerint Libanon déli határa közelében összecsapás zajlott le a palesztinai és libanoni baloldali erők, illetve az állásaikat támadó izraeli és libanoni jobboldali fegyveresek között. Az összetűzésben nehéztüzérséget is bevetettek. A harcnak halálos és sebesült áldozatai vannak. Ugyancsak a UPI jelentette, hogy Mohamrmed Szád starté Szomáliai államfő szombatom Damaszkuszba érkezett. Aszszád szíriai elnök, Kalafavi miniszterelnök és Khaddam külügyminiszter és más hivatalos személyiségek fogadták. Mint a MENA jelenti, Mohamed Ibrahim Kamel egyiptomi külügyminiszter szombaton egyórás megbeszélést folytatott Hermann Ellis-szel, az Egyesült Államok kairói nagykövetével. A bejrúti An-Nahar jól értesült palesztin forrásokra hivatkozva közölte, hogy a Szadat-ellenes egységfrontban részt vevő arab államok vezetőinek csúcstalálkozóját január 15-én Bagdadban vagy Algírban tartják. Kambodzsa megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Vietnammal Győri Sándor, az MTI hanoi tudósítója jelenti: A Phnom Penh-i rádió szomtoa‘‘séggel bejelentette, hogy Kambodzsa ideiglenes jellegűigb'l, megszakította■ diplomáciai kapcsolatait Vietnammal. Phnom Penh a döntést ,a kambodzsai—vietnami határon történt harci cselekményekkel indokolta. A vietnami külügyminisztérium szombaton délelőtt az alábbi tájékoztatást adta az MTI tudósítójának a kambodzsai kérdésről: — A Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának tudomása van a kambodzsai döntésről. A vietnami fél az ügy kapcsán nyilatkozatot ad ki. Mindenesetre Hanoi álláspontja az, hogy a két ország kapcsolatát illetően továbbra is türelmet, megértést és nyugalmat tanúsít. Ugyanakkor — hangoztatja a vietnami külügymiinisztérium — minden ország természetes joga szuverenitásának megvédése. Kifejtették a VSZK álláspontját, miszerint a két ország közötti határok kérdése bonyolult, a történelmi időkre visszanyúló probléma, amelyet a feleknek tanulmányozniuk kell, s mindenképpen tárgyalniuk kell róla. A Vietnami Szocialista Köztársaság a kambodzsai nemhez fűződő barátság, harci szolidaritás, s a közösen kiharcolt győzelem hagyományainak szellemében a vitás kérdéseket úgy akarta rendezni, hogy azok ne kerüljenek nyilvánosság elé. Most — az egyoldalú kambodzsai lépés nyomán — Vietnam rákényszerül arra, hogy a maga részéről ugyancsak a közvélemény elé tárja a kérdést. A kambodzsaihatáron, sok szenvedéssel járó konfliktusokra került sor az elmúlt hónapokban. Ennek ellenére vietnami részről nem az a törekvés, hogy a kapcsolatok megromoljanak: a VSZK Kambodzsához fűződő politikáját egyértelműen meghatározta a VKP IV. kongresszusa. „Mi mindig következetesen a barátság erősítésére törekedtünk és törekszünk Kambodzsával” — hangsúlyozzák Hanoiban. Ez a jelenlegi bonyolult helyzetben is megnyilvánul. Vietnam ugyanis a kambodzsai döntés ellenére sem szakította meg a kapcsolatokat Phnom Penh-nel. Annak ellenére, hogy a Phnom Penh-i vietnami nagykövetséget felszólították arra, hogy 1978. január 7-ig távozzék, Vietnam nem adott hasonló utasítást Kambodzsa hanoi nagykövetségének. A kambodzsai diplomaták tehát továbbra is a vietnami fővárosban maradhatnak. Vietnamtöbb ízben tett javaslatot Kambodzsának közvetlen kétoldalú tárgyalásokra, felső szinten és helyi szinten, azaz az érintett határkörzetek szintjén egyaránt. Kambodzsai részről azonban elutasították a vietnami javaslatokat. Hanoiban hangsúlyozzák: a határ teljes hosszában jelentkező konfliktus jelenleg is folytatódik. Az MTI tudósítójának jelentése szerint a vietnami vezetés nagyfokú higgadtságot, türelmet, és a két ország közötti vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezése iránti feltétlen készséget tanúsít. Újabb összetűzések Santiagóijait a chilei népszavazás miatt Az AP és a UPI jelenti. A Pinochet-rezsim által elrendelt „népszavazás” elleni tiltakozásul Santiago belvárosában a negyedik egymást követő napon Pinochet-ellenes jelszavaira hangoztató tüntetők vonultak fel és a rendőrökkel újabb összecsapásokra került sor. A Népi Egység és a Chilei Kereszténydemokrata Párt nyomán a chilei katolikus egyház is fellépett a népszavazás színjáték ellen. A chilei római katolikus püspökök által kiadott nyilatkozat követeli, hogy „közérdekből álljanak el a népszavazás tervétől, vagy pedig halasszák későbbre”. Santiagóban időközben tovább folynak a szavazási komédia előkészületei. A kormány hivatalos lapja közölte, hogy a junta kétmillió dollárt irányzott elő a népszavazás költségeire. Az erről szóló rendeletet aláírta a junta mind a négy tagja: Pinochet, Leigh tábornok, Merino tengernagy és Mendoza tábornok, bár Leigh korábban — egybehangzó sajtóértesülések szerint — ellenezte a népszavazást. llailridhuu iúváliuijTiák llal«.liíiíiltiálliwisúiniújal Madridból jelenti az MTI. A spanyol kormány jóváhagyta a baszkföldi autonómia ideiglenes helyreállításáról intézkedő két királyi rendeletet. A két rendelet hétfőn a parlament sürgősségi bizottsága elé kerül, hogy mielőbb hatályba léptethessék. A baszkföldi autonómiáról szóló rendeltek ügyében már hetek óta kész a megállapodás a kormány és a baszkföldi politikai pártok között. A kérdés megoldását mind ez ideig mégis akadályozta az a körülmény, hogy a tervezet szerint a baszkföldi autonómia hatáskörébe sorolt Navarra tartomány jobboldali köreiben erős ellenállás mutatkozott a Baszkföldhöz tartozással szemben, s ez az ellenállás a kormánypárt, a Demokratikus Centrum Unió navarrai képviselőit is érintette. Hosszas tárgyalások után, amelyek még pénteken, a minisztertanács ülésével egy időben is folytatódtak, megállapodás jött létre a navarrai és a többi baszkföldi képviselő között. Ennek értelmében Navarra Baszkföldhöz tartozik, de Navarra népe számára biztosított a lehetőség, hogy adott esetben népszavazással is döntsön sorsáról. A kormány nagy erőfeszítéseket tett, hogy mielőbb elöntés szülessék, mert a baszk politikai pártok a" halogatás"miatt január 1 4-re nagyszabású tömegtüntetést hirdettek meg, és attól lehetett tartani, hogy erőszakos cselekményekre is sor kerül, újból fellángolnak a terrorakciók. Intő jel volt a múlt héten két robbanóanyagrablás. Az autonómia kérdésében kialakult kompromisszum a következő: a kormány változatlan szövegben jóváhagyta a baszkföldi parlamenti képviselőkkel folytatott tárgyalások alapján elkészült rendelettervezetet. Ez a rendelet a baszkföldet alkotó négy tartomány között felsorolja Navarrát is. Jóváhagytak viszont egy másik rendeletet is, amely szabályozza Navarra Baszkföldhöz csatlakozásának módját. A második rendelet szerint ez két szakaszban történik: a községtanácsi választások előtt a jelenlegi tartományi gyűlés ideiglenesen dönt a csatlakozásról, a községtanácsi választások után létrejövő új tartományi gyűlés pedig véglegesen, szükség esetén népszavazás igénybevételével. NDK-állásfoglalás a Der Spiegel híreszteléséről Berlinből jelenti az MTI. A Német Demokratikus Köztársaságban felháborodást váltott ki az a Der Spiegel című nyugatnémet hetilap által felrepített „dokumentum”-koholmány, amely az NDK belső társadalmi rendjét, a Német Szocialista Egységpártot támadja és szélsőségesen szovjetellenes tartalmú. A hamburgi hírmagazin az állítólagos „dokumentum” meg nem nevezett szerzőit „az NSZEP középkádereinek és magasabb beosztású funkcionáriusainak” mondotta. A „Spiegel-kacsát” már pénteken széles körben terjesztették az NSZK-beli és nyugatberlini rádióadók és televíziók. Berlinben szombatra virradó éjszaka is kzölték.tú&Z NDK ’ “ ■ V r a . nyugatnémet hírszerzés ügyeivel foglalkoznak, hoszszabb ideje tudomásuk van arról, hogy az NSZK Szövetségi Hírszerző Szolgálata (BND) a Der Spiegel szerkesztőségével közösen ilyen tartalmú pamfletet készített elő. A Der Spiegelt azért szemelték ki erre a feladatra, mert a nyugatnémet Szövetségi Hírszerző Szolgálat nem kívánta hivatalos kiadóként magát feltüntetni. Az NDK-ban hangoztatják: „Az NDK-nak és polgárainak ezzel a legújabb rosszindulatú rágalmazásával és gyalázásával nyilvánvalóan még inkább meg akarják terhelni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszonyt, s meg akarják zavarni a további enyhülést szolgálótörekvéseket. Az NDIC számára az egész ügy, “flyómán "csupán ‘egy kiérlést merül fel: nem megakadályozni az NSZK-beli rágalomterjesztők beutazását?” Angol acélháboúú a Szovjetunió ellen Londonból jelenti az MTI. Anglia totális acélháborút indított szombaton a Szovjetunió ellen: Edmund Dell kereskedelmi minisztere azonnali hatállyal leállította a szovjet vas- és acéláruk behozatalát. A durva diszkriminációs lépés nyilvánvalóan politikai döntés következménye, hiszen nem a szovjet acélbehozatal fenyegeti legjobban az angol acélipart. Kormánykörökben számítanak rá, hogy a Szovjetunió természetesen ellenlépéseket tesz az angol árukkal szemben. A mostani intézkedés következménye tehát csak az utóbbi időkben fejlődésnek indult szovjet—angol gazdasági kapcsolatok visszaesése lehet. Anglia, amely a hatvanas évek elején még a Szovjetunió elsőszámú tőkés kereskedelmi partnere volt, azóta az 5. helyre csúszott. Az angol behozatali tilalom kiterjed a, hengerelt árukra, huzalokra, csövekre, bizonyos vasötvözetekre és a magas széntartalmú acélra. A kormány nem jelezte, milyen lejáratra tervezi a behozatali tilalmat. A világméretekben kibontakozó tőkés acélválság egyik fő szenvedő alanya Anglia, ahol az állami acélipar az idén 500 millió fontos veszteséggel zárta az évet. Jövőre elkerülhetetlenné válik néhány teljesen elavult üzem bezárása. Az angol acélpiacot azonban nyilván nem a szovjet import fenyegeti legjobban. A szigetország évi acéligénye jelenleg 16 millió tonna, amiből mintegy 4 millió az import részesedése. Ez utóbbiban a szovjet acél mindössze százezer tonnát képvisel. A külpolitika hitei ›› (Addisz Abeba, AFP) Mengisztu Haile Mariam, az etióp ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke szombaton Fidel Castróhoz intézett üzenetében köszönetet mondott a Kuba által hazájának nyújtott segítségért. ›› (Dakar, AFP) A Szenegáli Demokratikus Párt pénteken kezdődött kongresszusán úgy döntött, hogy főtitkára, Abdoulaye Wade személyében ellenfelet állít Léopold Sédar Senghoj államfőnek a február 26-i elnökválasztásra. A A (Peking, Reuter) ötnapos sanghaji tartózkodás után szombaton Pekingbe érkezett Edward Kennedy amerikai demokrata párti szenátor. O (Washington, AP) Az atomfegyver ellen tüntető huszonkét személyt tartóztattak le Washingtonban a Pentagon épülete előtt.. Két nappal korábban ugyanott tizenkét tiltakozót vettek őrizetbe. O (Oslo, AP) A norvég kormány január 1-i hatállyal életbe lépő adó- és áremeléssel kívánt „boldog új évet” az országnak. (Róma, Reuter) Szombaton hajnalban felgyújtották az Olasz Kommunista Párt egyik római körzeti irodáját. A merénylet része a jobb- és baloldali szélsőséges csoportok hetek óta tartó terrorakcióinak, amelyek közé az Il Messaggero székháza elleni pénteki támadás is tartozott. Egy másik sajtóorgánum is a szélsőséges elemek célpontja volt: gyújtóbombát dobtál a L’Espresso hetilap épületére. A kuvaiti eltűr halála Kurdiból jelenti az AP. Szabah El-Szalem El-Szabah kuvaiti emír szombaton reggel, 65 éves korában, szívroham következtében elhunyt. Az uralkodó halála után Dzsaber Al-Ahmad Al -Dzsaber Al- Szabah sejket, Kuvait eddigi miniszterelnökét kiáltották ki az ország új emírjévé. A hatóságok 40 napos gyászt rendeltek el. A volt emírt nem öt fiának egyike, hanem unokatestvére követi, ugyanis a családi tanács 1965-ben őt javasolta trónörökösnek. léteiig röccenők NYUGAT-EURÓPAI fővárosokban Járván az esztendő utolsó hónapjában, és — jó vagy rossz — szokás szerint az enyhülés állapotát firtatva, a megfigyelő ismét zavarban van, ha választ akar adni az év eleji kérdésre: mi várható az idén, mármint 1978-ban a kelet—nyugati kapcsolatokban ? Az év végi felelet persze sokkal egyszerűbb: az enyhülés ügye — enyhén szólva — viszontagságosan alakult 1977- ben, és a hírmagyarázó az elmúlt hetekben több olyan nyugati beszélgető partnerrel is találkozhatott, aki — visszaemlékezve az 1976. decemberi eszmecserékre — joggal említhette: „Na, ugye megmondtam?!” . Most egy éve valóban borús enyhülési előrejelzést adhatott a krónikás a hasonló utazás nyomán Nyugat-Európa több fővárosából jelentve, és a mögöttünk maradó esztendő első felében bizony maga is szomorúan láthatta „jóslatának” a teljesülését. Az igazság az, hogy nem volt nehéz akkor, vagyis ma egy éve „előrelátni” a hetente döccenést. Egymagában az 1976-os amerikai választási kampány elegendő érvet adott a — rövid távú — borúlátásra. Most viszont, az idei évváltáskor sokkal nehezebb az ítéletalkotás. A világ politikusai, az ő újévi szokásuk szerint bizakodóan nyilatkoznak ezekben a napokban, és ezt oktalanság volna holmi kincstári derűlátásnak minősíteni, utóvégre 1977 eseményei indokolttá teszik ezt az optimizmust mindazok számára, akik politikailag túlélték őket. Mellesleg szólva, ámde korántsem mellékesen: az enyhülés megtorpanását „túlélték" mindazok, aknél nem elhanyagolható szerepük volt a létrejöttében az előző esztendők során, és ez a maga módján ugyancsak, elárul Valamit a hétente korszakának szívósságából. JOBB HÍJÁN nevezték el az enyhülés szakaszának ezeket az éveket. A kifejezés közismertenpontatlan, még leírást sem ad, egészen a világpolitika pár éve tartó, korszakáról, még kevésbé tudományos pontosságú magyarázatot. 1977-ben azonban kiderült, hogy a pontatlan kifejezés ellenére a világ nagy része pontosan tudta, mi forog kockán. Visszatekintve a mögöttünk maradt naptári évre, talán az a leginkább szembetűnő, hogy az enyhülésre leselkedő veszélyek mozgósítóan hatottak Keleten és Nyugaton egyaránt Ha most, az új év küszöbén részben már múlt időben beszélhetünk a hetente döccenésről, az elsősorban ennek a világpolitikai mozgósításnak a javára írandó. A szocialista országokban a mérlegkészítés során számottevő tételként könyvelhetik el, hogy a kelet—nyugati enyhülés túloldali partnerei — több-kevesebb következetességgel — részt vettek a „mentő akcióban”, utólag felesleges is volna számon kérni tőlük akár késlekedéseiket, akár ellentmondásaikat. Az már napjaink számos politikai paradoxonénak egyike, hogy sokan a tavaszi vészharangkongatók közül utóbb maguk kerültek a noszogktandók csoportjába: akadt nyugateurópai államférfi, nem is egy, aki a kellő időben követelte Cartertől taktikájának a módosítását, az esztendő alkonyán viszont kétségeit hangoztatta a kibontakozó szovjet—amerikai megállapodás láttán. Persze a kétség emlegetése még nem azonos az enyhülés akadályozásával, arról nem is szólva, hogy a détente-nak az egyik fő ismérve belső egyenetlensége. Lehet valaki az enyhülés előrelendítője az egyik ügyben és hátráltatója a másikban: ez is ama ellentmondásainak egyike. A hidegháború folytatása más eszközökkel — minősítették az enyhülést szkeptikus bírálói, akik csak a problémák azonosságának a felismeréséig jutottak el. Voltaképpen igazuk van. Az enyhülés rögös útja, nem is csak 1977-ben, hanem az elmúlt esztendőkben éppen azt jelezte, hogy ez a világpolitikai korszak valójában örökölte az előző, a feszültség időszakának szinte minden gondját. Ugyanazokkal a bajokkal bíbelődik a világ, csak éppen másként. A stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalások 1977-ben előbb holtpontra jutottak, majd megint kimozdultak onnan, és az új év hajnalán jó esélyt láthatunk arra, hogy 1978-ban megszületik valahára a SALT —II. Év végi nyugat-európai beszélgetései során a kommentátor jóformán senkivel sem találkozott, aki a SALT—II. megvalósításával ne számolna. Ami feltétlenül biztató jel, hiszen az ember az ellenkezőjét tapasztalhatta most egy éve. MÁS KÉRDÉS, hogy a kételyek egy része fennmaradt, vagy ha úgy tetszik, tovább él: az már a SALT folyamatának sajátossága, hogy a két világhatalom szótértése rögvest fölveti fontosabb szövetségesei számára saját helyzetük újraértékelését Moszkva és Washington párbeszédében. Érdekes módon kevés nyugat-európai törődik e pillanatban a SALT-ra váró amerikai belpolitikai megpróbáltatásokkal, noha nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok vezető NATO-szövetségeseinek minden kifogását jó ürügyként használja majd az 1978-as szenátusi vitában a stratégiai fegyverkorlátozás számos amerikai ellenfele. A nyugat-európai fővárosokban valójában már a SALT—II. utánra tekintenek, a kelet—nyugati katonai enyhülési tárgyalások „öszszefonódására”, tehát arra az időszakra, amikor Bécs és Genf között már nem is csak logikai lesz a kapcsolat, hanem szerves és szervezeti. Vagyis, amikor az enyhülés jelensége már nem csupán kiindulópontnál tekinti a megosztott Európa katonai erőviszonyait, hanem valóban napirendre kerül az „elrettentés egyensúlyának” alacsonyabb szinten való rögzítése. A stratégiai ügyek kiváló londoni szakértője fejjtegette, hogy ez a — tehát már* SALT—II. utáni — időszaki bizonyosan újból göröngyös út ra tereli a détente-ot. neni nem szükségszerűen kátyúbal Mindazok a modern fegyvereit* amelyek Vlagyivosztoktál szinte új feltételeket.teremtet- ték a SALT—II-ről tárgyalók számára.. a. stratégiai* fegyverkorlátozási egyezmény ellenére .éreztetik majd a hatásukat évtizedünk hátralevő szakaszában. ha úgy tetszik a SALT— III. során, és technológiai bonyolultságul, az eddiginél is jobban próbára teszi majd az egyezkedik türelmét, és ami a fő politikai rugalmasságát A BIZALMATLANSÁG csökkent csupán a két tábor között az enyhülés időszakában, a kölcsönös bizalom általánosnak még aligha mondható. Ezért élhetnek — „más formában” — a hidegháború problémái a hetente szakaszában: a törekvés a korlátozásra még nem szüntette meg a vetélkedést; a másik fél érdekeinek tudomásulvétele nem iktatta ki az érdekkörök ütközését; a tekintély megőrzésének kölcsönösen elismert joga pedig szinte ösztökéli a hatalmakat a tekintélymentő akciókra. Az egyikre a SALT adott példát 1977-ben, a másikra a Közel-Kelet vagy Afrika két sarka, míg a harmadikról elegendő tanúbizonyságot szerezhetünk, ha a belgrádi értekezlet sajátos fordulataira gondolunk. De az is az elmúlt esztendő egyik tanulsága és viszontagságainak leszűrt tapasztalata, hogy a tavaszi drámát megért világ, Kelet és Nyugat az év utáján igyekezett elkerülni vitáinak a dramatizálását. A brüsszeli NATO-központban egykedvűen emlékeztek a korábbi amerikai külügyminiszter Angolával kapcsolatos dramatizálására, miközben hűvösen latolgatták Moszkva ,,legitim érdekeit” és „megérthető magatartását” az Európától délre eső térségekben. Londonban, ezen a kontinensen „kívüli” megfigyelőponton a jellemző hidegvérrel próbálták előre meghatározni a belgrádi kompromisszum körvonalait, és így tovább. Enyhültebben írhatunk az enyhülésről 1978. nyitányán, mert 1977-ben Kelet és Nyugat leckét kapott a délsate-ból, és a megfigyelő tapasztalatai szerint szép számmal akadnak, akik ha nem is mindent, de valamit megtanultak a történtekből. Avar Janót /1