Magyar Nemzet, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

■ ■ - —......­­ .... ^ •'( m'!)f .................... _ . .............. m., Vasárnap, 1973. január 1.' leteken, hagyjon fel a politi­kával, amely megváltoztatja a megszállt területek jogi státu­­sföldrajzi helyzetét és de­mográfiai összetételét. A közgyűlési vitában Ver­­zog, Izrael ENSZ-t­agyk­öövete­ akkoriban azt állította, hogy az izraeli települések létesítése teljesen törvényes. Ugyanezt, a kijelentését ismételte meg de­cember 19-én is. Erre a kije­lentésre épül Waldheimnak a Biztonsági Tanács elé terjesz­tett beszámolója. A Reuter szerint Dajan iz­raeli külügyminiszter egy te­levíziós interjúban leszögezte: Izrael hosszú időre fenntartja katonai jelenlétét a Jordán folyó nyugati partján, még ak­kor is,­­ha az — a Begin-terv­­ értelmében — közigazgatási autonómiát kap. A Sínai-félszigettel kapcso­latban a kilügy­miniszter is­mét kijelentette: a területen izraeli csapatok visszavo­nulása után is megmaradnak az­ izraeli települések és ezek izraeli katonai védelem alatt állnak majd. A UPI jelenti: A Maariv című lap pénteki számában jól értesült diplomáciai körök­re hivatkozva annak a feltéte­lezésnek adnak hangot, hogy rövid időn belül Carter—Begin —Szadat csúcstalálkozó várha­tó, amelynek színhelye Irán vagy Egyiptom lesz. Az izraeli kormányfő szóvivője cáfolta a hírt, de az említett diplomá­ciai­­körök emlékeztetnek ar­ra, hogy a szóvivő által cáfolt számos feltételezésből másnap valóság lett. Arufal bejelentette: .­ palesztinok folytatjják a harcukat A palesztinai ellenállási mozgalom létrejöttének 13. év­fordulójáról nagyszabású tö­meggyűlésen emlékeztek meg a Bejrút melletti Damourban, ahol az ötvenkét napos ost­rommal lerombolt Tel Zaatar menekülttábor egykori lakóit helyezték el. A palesztin fegy­veresek 13 évvel ezelőtt haj­tották végre első fegyveres ak­­ciójukat Izrael ellen. Mintegy 2000 palesztinai arab harcos előtt Jasszer Ara­­fat, a Palesztinai Felszabadí­­­­tási Szervezet vb-elnöke mon­dott beszédet. Élesen elítélte a közel-keleti helyzet legutób­bi fejleményeit és kijelentet­te: „A palesztin fegyverek vé­get fognak vetni a palesztinai arab nép ellen, az Egyesült Ál­lamok támogatásával kibonta­kozott összeesküvésnek.” Han­goztatta, hogy „nem lesz béke és a palesztinaiak nem adják meg magukat”, csak „harc várható egészen a végső győ­zelemig”. A UPI szerint Libanon déli határa közelében összecsapás zajlott le a palesztinai és li­banoni baloldali erők, illetve az állásaikat támadó izraeli és libanoni jobboldali fegyve­resek között. Az összetűzésben nehéztüzérséget is bevetettek. A harcnak halálos és sebesült áldozatai vannak. Ugyancsak a UPI jelentette, hogy Mohamrm­ed Szád starté Szomáliai államfő szombatom Damaszkuszba érkezett. Asz­­szád szíriai elnök, Kalafavi miniszterelnök és Khaddam külügyminiszter és más hiva­talos személyiségek fogadták. Mint a MENA jelenti, Mo­hamed Ibrahim Kamel egyip­tomi külügyminiszter szomba­ton egyórás megbeszélést foly­tatott Hermann Ellis-szel, az Egyesült Államok kairói nagy­követével. A bejrúti An-Nahar jól ér­tesült palesztin forrásokra hi­vatkozva közölte, hogy a Szadat-ellenes egységfrontban részt vevő arab államok veze­tőinek csúcstalálkozóját ja­nuár 15-én Bagdadban vagy Algírban tartják. Kam­bodzsa megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Vietnammal Győri Sándor, az MTI ha­noi tudósítója jelenti: A Phnom­ Penh-i rádió szomtoa­­‘‘s­éggel bejelentette, hogy Kambodzsa ideiglenes jelleg­­űigb'l, megszakította■ diplomáciai kapcsolatait Vietnammal. Phnom Penh a döntést ,a kambodzsai—vietnami határon történt harci cselekményekkel indokolta. A vietnami külügyminiszté­rium szombaton délelőtt az alábbi tájékoztatást adta az MTI tudósítójának a kambod­zsai kérdésről: — A Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminiszté­riumának tudomása van a kambodzsai döntésről. A viet­nami fél az ügy­ kapcsán nyi­latkozatot ad ki. Mindeneset­re Hanoi álláspontja az, hogy a két ország kapcsolatát ille­tően továbbra is türelmet, megértést és nyugalmat tanú­sít. Ugyanak­kor — hangoztat­ja a vietnami külügym­iiniszté­­rium — minden ország termé­szetes joga szuverenitásának megvédése. Kifejtették a­­ VSZK álláspontját, miszerint a két ország közötti határok kérdése bonyolult, a törté­nelmi időkre visszanyúló prob­léma, amelyet a feleknek ta­nulmányozniuk kell, s min­denképpen tárgyalniuk k­ell róla.­­ A Vietnami Szocialista Köztársaság a kambodzsai nemhez fűződő barátság, harci szolidaritás, s a közösen ki­harcolt győzelem hagyomá­nyainak szellemében a vitás kérdéseket úgy akarta rendez­ni, hogy azok ne kerüljenek nyilvánosság elé. Most — az egyoldalú kambodzsai lépés nyomán — Vietnam rákény­szerül arra, hogy a maga ré­széről ugyancsak a közvéle­mény elé tárja a kérdést. A kambodzsai­­határon, sok szenvedéssel járó konfliktu­sokra került sor az elmúlt hó­napokban. Ennek ellenére vietnami részről nem az a tö­rekvés, hogy a kapcsolatok megromoljanak: a VSZK Kambodzsához fűződő politi­káját egyértelműen meghatá­rozta a VKP IV. kongresszu­sa. „Mi mindig következetesen a barátság erősítésére töre­kedtünk és törekszünk Kam­bodzsával” — hangsúlyozzák Hanoiban. Ez a jelenlegi bonyolult helyzetben is megnyilvánul. Vietnam ugyanis a kambodzsai döntés ellenére sem szakítot­ta meg a kapcsolatokat Phnom Penh-nel. Annak ellenére, hogy a Phnom Penh-i vietna­mi nagykövetséget felszólítot­ták arra, hogy 1978. január 7-ig távozzék, Vietnam nem adott hasonló utasítást Kam­bodzsa hanoi nagykövetségé­nek. A kambodzsai diplomaták tehát továbbra is a vietnami fővárosban­ maradhatnak. Vietnam­­több ízben tett ja­vaslatot Kambodzsának köz­vetlen kétoldalú tárgyalások­ra, felső szinten és helyi szin­ten, azaz az érintett határkör­­zetek szintjén egyaránt. Kam­bodzsai részről azonban el­utasították a vietnami javas­latokat. Hanoiban hangsúlyoz­zák: a határ teljes hosszában jelentkező konfliktus jelenleg is folytatódik. Az MTI tudósítójának je­lentése szerint a vietnami ve­zetés nagyfokú higgadtságot, türelmet, és a két ország kö­zötti vitás kérdések tárgyalá­sok útján történő rendezése iránti feltétlen készséget tanú­sít. Ú­jabb összetűzések Santiagóijait a chilei népszavazás miatt Az AP és a UPI jelenti. A Pinochet-rezsim által elrendelt „népszavazás” elleni tiltakozá­sul Santiago belvárosában a negyedik egymást követő na­pon Pinochet-ellenes jelszava­ira­ hangoztató tüntetők vo­nultak fel és a rendőrökkel újabb összecsapásokra került sor. A Népi Egység és a Chilei Kereszténydemokrata Párt nyo­mán a chilei katolikus egyház is fellépett a népszavazás szín­játék ellen. A chilei római ka­tolikus püspökök által kiadott nyilatkozat követeli, hogy „köz­érdekből álljanak el a népsza­vazás tervétől, vagy pedig ha­lasszák későbbre”. Santiagóban időközben to­vább folynak a szavazási ko­média előkészületei. A kor­mány hivatalos lapja közölte, hogy a junta kétmillió dollárt irányzott elő a népszavazás költségeire. Az erről szóló rendeletet aláírta a junta mind a négy tagja: Pinochet, Leigh tábornok, Merino tengernagy és M­endoza tábornok, bár Leigh korábban — egybehang­zó sajtóértesülések szerint — ellenezte a népszavazást. llailridhuu iúváliuijTiák llal«­.liíiíilti­álliwisúiniújal Madridból jelenti az MTI. A spanyol kormány jóváhagyta a baszkföldi autonómia ideig­lenes helyreállításáról intézke­dő két királyi rendeletet. A két rendelet hétfőn a parla­ment sürgősségi bizottsága elé kerül, hogy mielőbb hatályba léptethessék. A baszkföldi autonómiáról szóló rendeltek ügyében már hetek óta kész a megállapodás a kormány és a baszkföldi po­litikai pártok között. A kérdés megoldását mind ez ideig még­is akadályozta az a körülmény, hogy a tervezet szerint a baszkföldi autonómia hatáskö­rébe sorolt Navarra tartomány jobboldali köreiben erős ellen­állás mutatkozott a Baszkföld­höz tartozással szemben, s ez az ellenállás a kormánypárt, a Demokratikus Centrum Unió navarrai képviselőit is érin­tette. Hosszas tárgyal­ások után, amelyek még pénteken, a mi­nisztertanács ülésével egy idő­ben is folytatódtak, megálla­podás jött létre a navarrai és a többi baszkföldi képviselő között. Ennek értelmében Na­varra Baszkföldhöz tartozik, de Navarra népe számára bizto­sított a lehetőség, hogy adott esetben népszavazással is dönt­­­sön sorsáról. A kormány nagy erőfeszíté­seket tett, hogy mielőbb elön­tés szülessék, mert a baszk po­litikai pártok a" halogatás"miatt január 1 4-re nagyszabású tö­megtüntetést hirdettek m­eg, és attól lehetett tartani, hogy erőszakos cselekményekre is sor kerül, újból fellángolnak a terrorakciók. Intő jel volt a múlt héten két robbanóanyag­rablás. Az autonómia kérdésében kialakult kompromisszum a következő: a kormány válto­zatlan szövegben jóváhagyta a baszkföldi parlamenti képvi­selőkkel folytatott tárgyalások alapján elkészült rendeletter­vezetet. Ez a rendelet a baszk­földet alkotó négy tartomány között felsorolja Navarrát is. Jóváhagytak viszont egy másik rendeletet is, amely szabályoz­za Navarra Baszkföldhöz csat­lakozásának módját. A máso­dik rendelet szerint ez két sza­kaszban történik: a községta­­nácsi választások előtt a jelen­legi tartományi gyűlés ideigle­nesen dönt a csatlakozásról, a községtanácsi választások után létrejövő új tartományi gyűlés pedig véglegesen, szükség ese­­­tén népszavazás igénybevéte­lével. NDK-állásfoglalás a Der Spiegel híreszteléséről Berlinből jelenti az MTI. A Német Demokratikus Köztár­­saságban felháborodást váltott ki az a Der Spiegel című nyu­gatnémet hetilap által felre­pített „dokumentum”-kohol­­mány, amely az NDK belső társadalmi rendjét, a Német Szocialista Egységpártot támad­ja és szélsőségesen szovjetel­lenes tartalmú. A hamburgi hírmagazin az állítólagos „dokumentum” meg nem nevezett szerzőit „az NSZEP középkádereinek és magasabb beosztású funkcio­náriusainak” mondotta. A „Spiegel-kacsát” már pén­teken széles körben terjesztet­ték az NSZK-beli és nyugat­­berlini rádióadók és televíziók. Berlinben szombatra virra­dó éjszaka is kzölték.tú&Z NDK ’ “ ■ V r a . nyugatnémet hírszerzés ügyeivel foglalkoznak, hosz­­szabb ideje tudomásuk van arról, hogy az NSZK Szövetsé­gi Hírszerző Szolgálata (BND) a Der Spiegel szerkesztőségé­vel közösen ilyen tartalmú pamfletet készített elő. A Der Spiegelt azért szemelték ki er­re a feladatra, mert a nyugat­német Szövetségi Hírszerző Szolgálat nem kívánta hivata­los kiadóként magát feltüntet­ni. Az NDK-ban hangoztatják: „Az NDK-nak és polgárainak ezzel a legújabb rosszindulatú rágalmazásával és gyalázásá­­val nyilvánvalóan még inkább meg akarják terhelni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság közötti viszonyt, s meg akarják zavarni a további eny­hülést szolgáló­­törekvéseket. Az NDIC szám­ára az egész ügy, “flyómán "csupán ‘egy kiérlést merül fel: nem megakadályozni az NSZK-beli rágalomterjesztők beutazását?” Angol acélháboúú a Szovjetunió ellen Londonból jelenti az MTI. Anglia totális acélháborút in­dított szombaton a Szovjet­unió ellen: Edmund Dell ke­reskedelmi minisztere azonnali hatállyal leállította a szovjet vas- és acéláruk behozatalát. A durva diszkriminációs lépés nyilvánvalóan politikai döntés következménye, hiszen nem a szovjet acélbehozatal fenyegeti legjobban az angol acélipart. Kormánykörökben számítanak rá, hogy a Szovjetunió termé­szetesen ellenlépéseket tesz az angol árukkal szemben. A mostani intézkedés következ­ménye tehát csak az utóbbi i­dőkben fejlődésnek indult szovjet—angol gazdasági kap­csolatok visszaesése lehet. Anglia, amely a hatvanas évek elején még a Szovjetunió elsőszámú tőkés kereskedelmi partnere volt, azóta az 5. hely­re csúszott. Az angol behozatali tilalom kiterjed a, hengerelt árukra, huzalokra, csövekre, bizonyos vasötvözetekre és a magas széntartalmú acélra. A kor­mány nem jelezte, milyen le­járatra tervezi a behozatali ti­lalmat. A világméretekben kibonta­kozó tőkés acélválság egyik fő szenvedő alanya Anglia, ahol az állami acélipar az idén 500 millió fontos veszteséggel zárta az évet. Jövőre elkerülhetet­lenné válik néhány teljesen el­avult üzem bezárása. Az angol acélpiacot azonban nyilván nem a szovjet import fenyegeti legjobban. A szigetország évi acéligénye jelenleg 16 millió tonna, amiből mintegy 4 millió az import részesedése. Ez utób­biban a szovjet acél mindössze százezer tonnát képvisel. A külpolitika hitei ›› (Addisz Abeba, AFP) Mengisztu Haile Mariam, az etióp ideiglenes katonai kor­mányzó tanács elnöke szomba­ton Fidel Castróhoz intézett üzenetében köszönetet mondott a Kuba által hazájának nyúj­tott segítségért. ›› (Dakar, AFP) A Szene­gáli Demokratikus Párt pén­teken kezdődött kongresszusán úgy döntött, hogy főtitkára, Abdoulaye Wade személyében ellenfelet állít Léopold Sédar Senghoj államfőnek a feb­ruár 26-i elnökválasztásra. A A (Peking, Reuter) ötnapos sanghaji tartózkodás után szombaton Pekingbe érkezett Ed­ward Kennedy amerikai demokrata párti szenátor. O (Washington, AP) Az atomfegyver el­len tüntető hu­szonkét személyt tartóztattak le Washingtonban a Pentagon épülete előtt.. Két nappal ko­rábban ugyanott tizenkét til­takozót vettek őrizetbe. O (Oslo, AP) A norvég kor­mány január 1-i hatállyal életbe lépő adó- és áremelés­sel kívánt „boldog új évet” az országnak.­­ (Róma, Reuter) Szomba­ton hajnalban felgyújtották az Olasz Kommunista Párt egyik római körzeti irodáját. A me­rénylet része a jobb- és balol­dali szélsőséges csoportok he­tek óta tartó terrorakcióinak, amelyek közé az Il Messaggero székháza elleni pénteki táma­dás is tartozott. Egy másik sajtóorgánum is a szélsőséges elemek célpontja volt: gyújtó­bombát dobtál­ a L’Espresso hetilap épületére. A kuvaiti eltűr halála Kurdiból jelenti az AP. Szabah El-Szalem El-Szabah kuvaiti emír szombaton reg­gel, 65 éves korában, szívro­ham következtében elhunyt. Az uralkodó halála után Dzsa­­ber Al-Ahmad Al -Dzsaber Al- Szabah sejket, Kuvait eddigi miniszterelnökét kiáltották ki az ország új emírjévé. A ható­ságok 40 napos gyászt rendel­tek el. A volt emírt nem öt fiának egyike, hanem unoka­­testvére követi, ugyanis a csa­ládi tanács 1965-ben őt java­solta trónörökösnek. léteiig röccenők NYUGAT-EURÓPAI fő­váro­sokban Járván az esztendő utolsó hónapjában, és — jó vagy rossz — szok­ás szerint az enyhülés állapotát firtatva, a megfigyelő ismét zavarban van, ha választ akar adni az év eleji kérdésre: mi várható az idén, mármint 1978-ban a ke­let—nyugati kapcsolatokban ? Az év végi felelet persze sok­kal egyszerűbb: az enyhülés ügye — enyhén szólva — vi­szontagságosan alakult 1977- ben, és a hírmagyarázó az el­múlt hetekben több olyan nyu­gati beszélgető partnerrel is találkozhatott, aki — vissza­emlékezve az 1976. decemberi eszmecserékre — jog­gal említ­hette: „Na, ugye megmond­tam?!” . Most egy éve valóban borús enyhülési előrejelzést adhatott a krónikás a hasonló utazás nyomán Nyugat-Európa több fővárosából jelentve, és a mö­göttünk m­aradó esztendő­­ első felében bizony maga is szomo­rúan láthatta „jóslatának” a teljesülését. Az igazság az, hogy nem volt nehéz akkor, vagyis ma egy éve „előrelátni” a hetente döccenést. Egymagá­ban az 1976-os amerikai vá­lasztási kampány elegendő ér­vet adott a — rövid távú — bo­rúlátásra. Most viszont, az idei évváltáskor sokkal nehezebb az ítéletalkotás. A világ poli­tikusai, az ő újévi szokásuk szerint bizakodóan nyilatkoz­nak ezekben a napokban, és ezt oktalanság volna holmi kincstári derűlátásnak minősí­teni, utóvégre 1977 eseményei indokolttá teszik ezt az opti­mizmust mindazok számára, akik politikailag túlélték őket. Mellesleg szólva, ámde koránt­sem mellékesen: az eny­hülés megtorpanását „túlélték" mindazok, a­knél­ nem elha­nyagolható szerepük volt a lét­rejöttében az előző esztendők során, és ez a maga módján ugyancsak, elárul Valamit a hétente korszakának szívóssá­gából. JOBB HÍJÁN nevezték el az enyhülés szakaszának ezeket az éveket. A kifejezés­ közis­merten­­pontatlan, még­ leírást sem ad, egészen a világpolitika­­ pár éve tartó, korszakáról, még­­ kevésbé tudományos pontossá­gú magyarázatot. 1977-ben azonban kiderült, hogy a pon­tatlan kifejezés ellenére a vi­lág nagy része pontosan tudta, mi forog kockán. Visszatekint­ve a mögöttünk maradt nap­tári évre, talán az a leginkább szembetűnő, hogy az enyhülés­re leselkedő veszélyek mozgó­­sítóan hatottak Keleten és Nyugaton egyaránt Ha most, az új év küszöbén részben már múlt időben beszélhetünk a he­tente döccenésről, az elsősor­ban ennek a világpolitikai mozgósításnak a javára írandó. A szocialista országokban a mérlegkészítés során számot­tevő tételként könyvelhetik el, hogy a kelet—nyugati enyhülés túloldali partnerei — több-ke­vesebb következetességgel — részt vettek a „mentő akció­ban”, utólag felesleges is volna számon kérni tőlük akár késle­kedéseiket, akár ellentmondá­saikat. Az már napjaink számos po­litikai paradoxonénak egyike, hogy sokan a tavaszi vészha­­rangkongatók közül utóbb ma­guk kerültek a noszogktandók csoportjába: akadt nyugat­európai államférfi, nem is egy, aki a kellő időben követelte Cartertől taktikájának a mó­dosítását, az esztendő alkonyán viszont kétségeit hangoztatta a kibontakozó szovjet—amerikai megállapodás láttán. Persze a kétség emlegetése még nem azonos az enyhülés akadályo­zásával, arról nem is szólva, hogy a détente-nak az egyik fő ismérve belső egyenetlensége. Lehet valaki az enyhülés elő­­relendítője az egyik ügyben és hátráltatója a másikban: ez is ama ellentmondásainak egyike. A hidegháború folytatása más eszközökkel — minősítet­ték az enyhülést szkeptikus bí­rálói, akik csak a problémák azonosságának a felismeréséig jutottak el. Voltaképpen iga­zuk van. Az enyhülés rögös út­ja, nem is csak 1977-ben, ha­nem az elmúlt esztendőkben éppen azt jelezte, hogy ez a világpolitikai korszak valójá­ban ör­ökölte az előző, a fe­szültség időszakának szinte minden gondját. Ugyanazokkal a bajokkal bíbelődik a világ, csak éppen másként. A stratégiai fegyverkorláto­zási tárgyalások 1977-ben előbb holtpontra jutottak, majd megint kimozdultak onnan, és az új év hajnalán jó esélyt lát­hatunk arra, hogy 1978-ban megszületik valahára a SALT —II. Év végi nyugat-európai beszélgetései során a kommen­tátor jóformán senkivel sem találkozott, aki a SALT—II. megvalósításával ne számolna. Ami feltétlenül biztató jel, hi­szen az ember az ellenkezőjét tapasztalhatta most egy éve. MÁS KÉRDÉS, hogy a kéte­lyek egy része fennmaradt, vagy ha úgy tetszik, tovább él: az már a SALT folyamatának sajátossága, hogy a két világ­hatalom szótértése rögvest föl­veti fontosabb szövetségesei számára saját helyzetük újra­értékelését Moszkva és Wa­shington párbeszédében. Érde­kes­ módon kevés nyugat-euró­­pai törődik e pillanatban a SALT-ra váró amerikai belpo­litikai megpróbáltatásokkal, noha nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok vezető NATO-szövetségeseinek min­den kifogását jó ürügyként használja majd az 1978-as sze­nátusi vitában a stratégiai fegyverkorlátozás számos ame­rikai ellenfele. A nyugat-euró­pai fővárosokban valójában már a SALT—II. utánra tekin­tenek­, a kelet—nyugati kato­nai enyhülési tárgyalások „ösz­­szefonódására”, tehát arra az időszakra, amikor Bécs és Genf között már nem is csak logi­kai lesz a kapcsolat, hanem szerves és szervezeti. Vagyis, amikor az enyhülés jelensé­ge már nem csupán kiinduló­pontnál­ tekinti a megosztott Európa katonai erőviszonyait, hanem valóban napirendre ke­rül az „elrettentés egyensúlyá­nak” alacsonyabb szinten való rögzítése. A stratégiai ügyek kiváló londoni szakértője fej­j­tegette, hogy ez a — tehát már* SALT—II. utáni — időszaki bizonyosan újból göröngyös út­­ ra tereli a détente-ot. neni nem szükségszerűen kátyú­bal Mindazok a modern fegyvereit* amelyek Vlagyivosztok­tál szinte új feltételeket.teremtet-­ ték a SALT—II-ről tárgyalók számára.. a. stratégiai* fegyver­­korlátozási egyezmény ellenére .éreztetik majd a hatásukat év­tizedünk hátralevő szakaszá­ban. ha úgy tetszik a SALT— III. során, és technológiai bo­nyolultságul, az eddiginél is jobban próbára teszi majd az egyezkedik türelmét, és ami a fő­­ politikai rugalmassá­gát A BIZALMATLANSÁG csök­kent csupán a két tábor között az enyhülés időszakában, a kölcsönös bizalom általános­nak még aligha mondható. Ezért élhetnek — „más for­mában” — a hidegháború problémái a hetente szakaszá­ban: a törekvés a korlátozásra még nem szüntette meg a ve­télkedést; a másik fél érdekei­nek tudomásulvétele nem ik­tatta ki az érdekkörök ütközé­sét; a tekintély megőrzésének kölcsönösen elismert joga pe­dig szinte ösztökéli a hatal­makat a tekintélymentő ak­ciókra. Az egyikre a SALT adott példát 1977-ben, a má­sikra a Közel-Kelet vagy Afri­ka két sarka, míg a harmadik­ról elegendő tanúbizonyságot szerezhetünk, ha a belgrádi ér­tekezlet sajátos fordulataira gondolunk. De az is az elmúlt esztendő egyik tanulsága és viszontag­ságainak leszűrt tapasztalata, hogy a tavaszi drámát megért világ, Kelet és Nyugat az év utáján igyekezett elkerülni vi­táinak a dramatizálását. A brüsszeli NATO-központban egykedvűen emlékeztek a ko­rábbi amerikai külügyminisz­ter Angolával kapcsolatos dra­­matizálására, miközben hűvö­sen latolgatták Moszkva ,,legitim érdekeit” és „megért­hető magatartását” az Európá­tól délre eső térségekben. Lon­donban, ezen a kontinensen „kívüli” megfigyelőponton a jellemző hidegvérrel próbálták előre meghatározni a belgrádi kompromisszum körvonalait, és így tovább. Enyhültebben írhatunk az enyhülésről 1978. nyitányán, mert 1977-ben Kelet és Nyugat leckét kapott a délsate-ból, és a megfigyelő tapasztalatai sze­rint szép számmal akadnak, akik ha nem is mindent, de valamit megtanultak a történ­tekből. Avar Janót /1

Next