Magyar Nemzet, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-24 / 20. szám
Kedd, 1978. január 24. Szervezés a könnyűiparban A létszám vagy a teljesítmény A be- és kilépőik adatait nézegetjük a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat mukaügyi osztályán. S hogy kik vannak többségben, arra választ ad a munkaügyi osztályvezető röpke sóhaja: „Nem divatos szakma ez, kérem, innen elmennek az emberek." Miért? Erre próbálunk közösen választ találni, mégpedig a számok segítségével. A keresetek egyáltalán nem mondhatóak rossznak: a szövőgépen dolgozók 3600 forintot, a fonók 3450 forintot visznek haza átlagosan havonta. A jól dolgozó szövőnők 4500 forintot is keresnek — többet, mint a művezetőjük. A fizikai dolgozók száma mégis egyre csökken. A legnagyobb arányban a vállalat fővárosi gyáraiban, ezt követően a vidéki nagyvárosok gyáregységeinél, Komáromban és Győrött. 1967-ben a Budapesti Fonógyárban 806 fizikai munkás dolgozott, ma 350-en vannak, de 1967-ben is, ma is évente kétezer tonna fonatot gyártanak. A vállalat egészét tekintve a következő az arány: 1967-ben 6900, 1977-ben 4323 fizikai dolgozójuk volt A gazdasági terv készítésekor természetesen figyelembe veszik azt, hogy egyre kevesebb munkáskézre számíthatnak. Most a tervhez képest 500 dolgozó hiányzik. Munkájukat másként nem tudják pótolni, mint oly módon, hogy a vállalati feladatok egy részét átadják más, „külső” üzemelnek, magyarul bérmunkában végeztetik el. Ez pedig elég szomorú tény, hiszen a Lenfonóban házon belül is könnyedén elvégezhetnék mindezt, a vállalat gépi kapacitásának 25—30 százaléka nincs kihasználva!... Kétszázmillió „egyebekre” 1977. júliusában a könnyűipari vállalatok egységesen megkapták a műszakpótlékot. Segített-e ez a helyzeten? Fél év alatt gyökeres változást nem lehet várni egy rendelkezéstől , a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatinál azonban ébredt valami halvány reménysugár. ..a dinamikus létszámcsökkenés mérséklődött”. (1976-ban ugyanis 3 százalékkal csökkent a dolgozók száma és 35—36 százalékos volt a fluktuáció...) A szocialista vállalatnak kötelessége dolgozói munka- és életkörülményeinek szüntelen javítása. De amit a Lenfonóban igyekeznek a fizetésen kívül adni a munkásoknak, az már-már példa nélkül álló erőfeszítésnek tűnik. Csak az 1977-es évben 9,6 százalékkal emelték a béreket, ennek 6 százaléka vállalati alapból, a többi a ruházati ipar egészére vonatkozó preferencia- és műszakpótlékból tevődik össze. S mivel évek óta csaknem ilyen arányú a bérfejlesztés , nem jut elég pénz a műszaki fejlesztésre és szerény a nyereségrészesedés öszszege is. S most nézzük az egyéb juttatásokat: Az V. ötéves terv idején mintegy 200 millió forintot fordít a vállalat ilyen „egyebekre”. A vállalat központi gyáregységéhez közel, Csillaghegyen 250 személyes leányszálló, új orvosi rendelő, a gyárban konyha és étterem épült a közelmúltban. A győri gyárban 250 személyes öltözőfürdő készül, Budakalászon új épületben 100 kisgyermeket befogadó óvoda — ennek fele költségét a vállalat fizeti — öt ötvenszemélyes bölcsőde készül. Minden gyáruk a létszámmal arányosan — fél—egymillió forinttal — járul hozzá a területi bölcsőde- és óvodaépítési programhoz. A budakalászi gyáregységben nemrég készült el a központi klímaberendezés, eszpresszó, kozmetikai és fodrászszalon várja a dolgozó nőket műszak előtt vagy után — szépítikezési költségeik felét a vállalat fizeti. A komáromi gyárban ingyen reggelivel fogadják a vasúton munkába érkezőket, s Győrött és Kelenföldön újabb leányszállók épülnek a közeljövőben. A brigádkirándulásokhoz egy új Ikarus panorámaautóbuszt vásároltak, s a budakalászi gyárban a KISZ-szervezet faburkolatos, sztereofallal fölszerelt padlásklubot kapott. Társasház - bárral igen nagy energiát és jelentős összegeket fordítanak a továbbképzésre, a vezető-utánpótlás megteremtésére is. A tárca személyzeti főosztályának támogatásával a Könnyűipari Módszertani és Továbbképző Intézet irányításával az iparágban elsőként szervezték meg a kétéves vezetőképző tanfolyamot — ennek résztvevői havonta egy héten át csak tanulmányaikkal foglalkoznak. Az OVK kihelyezett tagozatán huszonöt felső vezető öthónapos kurzuson vesz részt. Rengeteg nyelv- és egyéb tanfolyam működik — a vállalat igényeihez mérten talán túl sokan is töltik idejüket tanulással. Ezer fiatalasszony van gyermekgondozási segélyen — őket is támogatják, és 300—500 forintos plusz jövedelemmel igyekeznek a nyugdíjkorhatárt elért asszonyokat továbbra is munkára költönözni. Az önképzés különböző formáit az erkölcsi elismerésen túl anyagilag is értékelik: a vállalati „Ki mit tud’’-vetélkedő győztesei — összesen 18 dolgozó 50 ezer forint jutalomban részesültek tavaly. A fiatal diplomások számára öt-hétezer forint indulási alapot biztosítanak, ennek fejében annyit kell tenniük, hogy becsületes munka mellett legalább öt esztendeig nem lépnek ki a vállalattól. Karácsonykor 16 család vehette át Pomázon épült, 80 négyzetméteres, etázsfűtéses új lakását, egy társasházban, a legalsó és legfelső szinten lakók még bárt is építettek összkomfortjukhoz. S ha közművesített telket sikerül vásárolnia a vállalatnak, újabb 16 munkáslakást hoznak tető alá ... A lakásgondok megoldásához ezenkívül 15—20 ezer forintos kamatmentes kölcsönnel is a rászorulók segítségére sietnek — körülbelül 1 milliójuk forog állandóan ebben az akcióban Bérezés minőség szerint E kedvezmények ellenére is a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál — s a népgazdaságban bizonyára még sok más helyen is — tulajdonképpen teljesítményhiánnyal küzdenek. Túl sok az improduktív munkaterület, olyan szemlélet alakult ki, amelyben háttérbe szorult a hatékonyság. A vállalat vezetői a juttatások gyarapításán kívül most más eszközökhöz is folyamodnak. Érdekeltségi rendszert dolgoztak ki, amelynek értelmében a nem termelő dolgozók 5 százalékát termelő munkára irányították át. A munkaköröket felülvizsgálva, ebben az évben is folytatódik ez a tendencia. Szigorították a minőségi bérezés követelményeit. Megalapozott vizsgálat után vonták le azt a következtetést is, hogy a dolgozóknak körülbelül 10 százaléka nem teljes értékű munkát végez. Tavaly az utolsó negyedévben kísérleti jelleggel — egyelőre csak a szövőknél — új rendszert vezettek be: bérüket az előállított minőségtől függően kapják a dolgozók, átlag 30 százalék levonásával „büntetik” a hibásan, illetve ugyanennyivel jutalmazzák a kifogástalanul dolgozókat. A hatékonyabb termelés elérése érdekében nagy gondot fordítanak a középvezetői gárda munkájának erősítésére. Új művezetői modellt alakítottak ki a Könnyűipari Minisztérium és a textilszakszervezet iránymutatásával : kettéválasztották a művezető hatáskörét és tevékenységét. Ebben a beosztásban mindeddig egy ember volt felelős a gyártásnál dolgozók munkájáért s a hozzájuk tartozó gépek műszaki állapotáért, karbantartásáért. Az új modell szerint a művezető kizárólag a termelés szemezésével foglalkozik, a műszakiból fizikai állományba sorolt gépmester viszont, a Iparban tartókat irányítva, minden energia hiányzik, ját a berendezések megfelelő üzemeltetésére fordíthatja. A szervezés jelenleg ebben a stádiumában van. A vállalat 1978. évi tervét úgy alakította ki, hogy kisebb létszámmal ■ jelentős mértékben növelje eredményeit. Fél év múlva ■ értékelik a tapasztalatokat, s erről mi is hírt adunk. Rácz Judit Maori Nemzet Búcsú Izsáky Margittól Nagy részvéttel búcsúztatták el tegnap Izsáky Margit újságírót. Izsáky Margit újságíró volt Budapesten több mint négy évtizeden át. Nevét már régen nem olvastuk. Élete végén betegen, egyre gyengülő erőben Leányfalun élt a református egyház szeretetotthonában. Kórházi ágyon halt meg 78 éves korában az elmúlt év végén, december 30-án. Halálhíre kiemeli személyét a feledésből. Szántó György író fedezte fel az éleseszű, jószemű, aktuális problémák iránt érdeklődő érdekes aszszony újságírói tehetségét. Az ő közvetítésével és segítségével Izsáky Margit előbb a Magyarsághoz került, majd a Magyar Nemzet munkatársa lett. Hegedűs Gyulától és Pethő Sándortól tanulta meg az újságírás minden csínját-bínját, műfaji kellékeit. Ő volt az első női rendőri tudósító. Elsősorban a bűnöző gyermekek sorsa érdekelte. Riportjai — a Gyermeklélektani Intézetben kezelt fiatalokról, a Mária Valéria baralakteleiben, a Teleki téren kolduló, csavargó, iskolakerülő, a játéküzlet kirakatait kifosztó gyerekekről, akik komolyak, öregek, rongyos bakancsukból kikandikált a lábuk ujja — érzékletes leírások, tehetségét dicsérik. Kötelességének tartotta, hogy mindent, amit látott, megélt, megírja is Bátor ember volt. Egyszer csendőrök várták a vonatnál — ez Biharban történt —, mert kiszivárgott, hogy az egyik megyei hatalmasság üzérkedéseit akarja leleplezni. Vénasszonynak maszkírozta magát, előbb szállt le a vonatról, egy kis állomáson, hogy kijátssza a csendőröket, és sikerült megírnia nagy visszhangot, sőt botrányt kiváltó cikkét. A felszabadulás után a Kossuth Népe, a Szabadság, az Esti Budapest hasábjain adott hírt rendszeresen a demokrácia eseményeiről. A demokratikus nőmozgalomnak kezdettől fogva tagja volt. Munkatársa volt az Asszonyoknak. 1947-ben szerkesztette is a lapot. 1959-ben az Élet és Irodalom munkatársaként ismét a Bodrogközi tanyákon járt. 20 évvel előbb, 1939-ben jelent meg riportja e tájról, a Magyar Nemzetben, a cselédsorba, napszámba kényszerült, rongyos parasztokról. Mint írta, hetekig nem tudott szabadulni a könyörgő, alamizsnáért kinyújtott gyermekkezek képétől. Húsz év múlva ugyanott ismét kezeket látott, de azok nem könyöradományért nyúltak, hanem a kultúrautó könyvei után. Szabó Pál 1960-ban visszaemlékezett Izsáky Margit egy riportjára, amelyet 1936-ban írt Sarkadról. „Ha soha semmit nem írt volna le ez a nő, teljes szívével és lelkével kiállott nagyon, nehéz időkben ezért a népért. Ez az alig sornyi írás legyen tehát köszönetféle Izsáky Margitnak. Hiszen a puszta jó szóért is olyan hálás tudott lenni ez a táj.” Szálló Pál szavaival búcsúzunk Izsáky Margittól. Kenyeres Ágnes Városvédelmi terület Leningrád központjában A leningrádi Műemlékvédelmi Hivatal tiszteletre méltó lépésre szánta el magát: a városban nagy számban található műemlékek szervezett védelme és kellő építészeti hangsúlyozása érdekében a belvárosban védett zónákat alakít ki. E zónákban tilos új épületeket emelni, ugyanakkor lebontanak az urbanisztikai összképet zavaró minden építményt és a régi tervrajzok alapján helyreállítják az öszszes műemlékeket. A Leningrádban található — szám szerint 3500 — műemlék renoválásának összköltsége 24 millió rubel lesz évente. Bár a védett zónák területe majdnem ötezer hektár — hiszen az egész Néva-sugárutat és több egységes stílusban épült utcát is védetté nyilvánítottak — a városrendezési szakembereknek sikerült, ennél többet is elérniük: leijelölhettek egy nagy szabálytalan csillag alakú területet, amelynek bizonyos pontjairól távlati kilátás nyílik a városra. Ezen a területen — a történelmi városrész egyedülálló sziluettjének megőrzése érdekében — ezentúl tilos lesz a hagyományos látképből „kilógó” többemeletes házakat építeni. tómán némén Mómén mómán mómnál tómán mómán mómán mámán mórnál tómán mámái |JFKERAVILL HETEK A FLÓRIÁNBAN! 40% árengedménnyel H|&j |gla 1 régi ár: új ár: 1 Jfjl NAUMANN vasalógép 5240.— Ft 3150.— Ft HIDROEXE légnedvesítő 750.- Ft 450 — Ft MOSZKVA 3M villanyborotva 580.— Ft 350.— Ft , jpjl LD-7 hajszárító 230.— Ft 140.— Ft |||? (JhE&n. lÖRtánÓbudán jfrPVDIttál iónán mámás tomán móraSmaralmuRián mámái tómán mámán mómán mómán mámái 7 Bábel Borsodban A Borsodi Vegyi Kombinát nagy beruházásának utolsó szakaszai Hazánkban a legnagyobb beruházás Kazincbarcikán, a Borsodi Vegyi Kombinátban valósul meg. Melyek a fő jellemzői ennek a fejlesztésnek? Olyan korszerű gyár épül 11,3 milliárd forintból, amely évente 150 000 tonna PVC-port állít elő hazai feldolgozásra és külföldi értékesítésre. Ennek keretében a magyar—lengyel egyezmény alapján PVC ellenében műszálat kapunk; az exportban a tőkés és a fejlődő országok piacai is számításba jönnek. A legdöntőbb követelmény: a költségkeretet nem szabad túllépni és az év végére át kell adni a létesítményt. Az idén 50 000 tonna PVC-por előállítása a terv. Körtvélyes István vegyészmérnök, állami díjas igazgató, 1963 óta vezeti a 6700 dolgozót foglalkoztató vállalatot. Első kérdésünkre, az ütemtartásra adott válaszai biztatóak. — Ígéretünket tartjuk az alapító okmányban foglaltakhoz. Jó az ütem, bár váratlan nehézségek mindig adódnak. Most a kivitelező építőipart hátráltatja a besegítő honvéd műszakiak távolmaradása. Kigyúl az etilénláng A nagy beruházáson már októberben megkezdődött az összeszerelt berendezések egy részének próbaüzemelése, köztük az egymilliárd forint értékű villamosenergetikai rendszerek kipróbálása. A Ganz Villamossági Művek svájci licenc felhasználásával, a Villamos Berendezés és Készülék Művek nyugatnémet gyárral, a világhírű Siemens-szel kooperálva olyan berendezéseket szállított, amelyek kifogástalanul működnek, a legcsekélyebb hiba sem fordult elő. A szocialista munkaversenyben, a Nagy Október 60. évfordulójára a gyöngyösi Mátraalji Szénbányák dolgozói Leninvárosból, a Tiszai Vegyi Kombinátból Kazincbarcikára vezető 60 kilométeres etilén távvezetéket határidő előtt, november 4-én átadták, megépült a fogadóállomás és ezen a napon a hegyoldalban kigyúlt azetilénláng, jelezve: megtörtént a TVK és a BVK között a csővezeték összekapcsolása. — Ezek szerint minden rendben halad? — Szó sincs róla, az első negyedben, de utána is sok az elvégzendő feladat ahhoz, hogy az első 50 ezer tonna PVC-t legyárthassuk. A 11,3 milliárd forintból az építési hányad 2,5 milliárd, nagyjából 25 százalék. Ezzel kapcsolatban érdeklődtünk: miként dolgoztak az építőipari kivitelező vállalatok? — Az építési részre jutó 25 százalék programszerű megvalósításával több volt a gondunk, mint a 75 százalékos más fejlesztéssel. A Földmunkát Gépesítő Vállalat jól gépesítetten, a feladatokat átgondoltan szervezve, több műszakban és folyamatos munkarendben, dicséretesen végezte feladatát, a határidőket pontosan betartotta. A tervezők: az Iparterv, a Bányaterv, a Víziterv és a többi, a tervszállításokkal — ez sem volt zökkenő nélküli — megteremtették az előfeltételeket a további munkához. Tavaly voltak csúszások, a Sajó áradása is nehézségeket okozott. — Mi volt a jó a szerteágazó feladatokban? — Az előbbiek után is azt mondhatom: a beruházók, a tervezők, az építők és a szerelők összehangolt munkájával sikerült a rendkívüli feladatokat megoldani. Öltöztetik a tornyokat — Milyen volt a munkaszervezés színvonala? — A gépszerelőket említem elsősorban. A hazai és a külföldi szerelők olyan bravúros feladatokat oldottak meg, amilyenre hazánkban — bátran állíthatom — még nem volt példa. A gépalapok készítésével a közelben egyidejűleg „öltöztették” a kolonnákat, a nagyméretű desztilláló tornyokat. A 30—45 tonna súlyú, több méter átmérőjű berendezéseket az építéssel egy időben szerelték. Ennek elvégzése után a szigetelés, festés és egyéb munka következett. Majd amikor ezzel végeztek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságból érkezett 250 tonna emelőképességű különleges daru — ilyen nincsen hazánkban —, az összeszerelt kolonnákat vízszintes helyzetükből felemelte, merőlegesen az elkészített gépalapokra helyezte. Most már csak a berendezések bekötésére került sor. Munkások, műszakiak bravúrja volt ez a munka, dicséret érte. A siker titka: az együttműködő vállalatok, a Vegyépszer, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a Vertesz és mások dolgozóinak összefogása, vezetők és beosztottak közös törekvése. Oilári István vegyészmérnök, Kazincbarcika országgyűlési képviselője is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Elmondotta, hogy dr. Szekér Gyula volt nehézipari miniszter 1974. július első napjaiban helyezte el a PVC III. gyár alapkövét és azóta is rendszeresen érdeklődik, most már a Minisztertanács elnökhelyetteseként, miként halad a munka a Borsodi Vegyi Kombinátban. Zsengellér István nehézipari miniszterhelyettes havonta egyszer látogatást tesz a gyár építésén. „Szép munkát végeztek eddig!” — mondotta dr. Szekér Gyula a kazincbarcikai képviselőnek. Életrekeltés re még bőven van tennivaló. „Életrekeltésnek” nevezte Körtvélyes igazgató a nagy berendezések fokozatos üzembehelyezését. Valóban az, és különösen fontos, hogy az idei 50 ezer tonna PVC-n túl, a jövő évben már 150 000 tonnát gyártsanak. Ennyi szerepel az alapító okmányban. A hazai értékesítésen túl a tőkés relációjú kivitel elsőrendű fontosságú a tőkés fizetési mérleg javítása céljából. Jelenleg 400 dollárt adnak egy tonna PVC- porért és az értékesítés nem könnyű. Ha venni kellene, 500 dollárt fizetnénk érte. A BVK a nagy beruházás feladatai mellett a termelést sem hanyagolta el. A tőkés értékesítés 12 millió dollár volt az elmúlt évben. Termelését 100 millió forinttal növelte 1976-hoz képest. Tavaly az exportja 530 millió forint volt, az idei terv az 1 milliárd elérése. Még egy figyelmet érdemlő tényt említett az igazgató. 1973- ban, amikor a BVK PVC III. gyára beruházását elhatározták, hite-hamva sem volt az energiaválságnak, a tőkés inflációnak. Akkor a berendezések ára alacsonyabb volt, 1974— 75-ben és azóta is 10—20 százalékkal emelkedtek. A 11 milliárd 300 millió forintos beruházás megvalósulásánál minden forintra figyelni kell, nehogy a keretet túllépjék. — Nem akarunk fontos tartozékokat elhagyni a takarékosság érdekében. Komplett berendezést akarunk adni a népgazdaságnak. Az építéssel, szereléssel párhuzamosan már folytak a munkások képzései, továbbképzései az új feladatokra. A Borsodi Vegyész, a BVK, az Észak-magyarország'' Vegyiművek és a Tiszai Vegyi Kombinát közös üzemi lapjának egyik oldala fényképet közölt: japán szakember tanítja a gépek kezelésére a borsodi munkásokat. A vezetőség a legjobb szakmunkásokból hatvanöt művezetővé léptetett elő, különböző szakmai beosztásokba emeltek ki többeket. Kétszáz szakmunkás Japánban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az ottani gyárakban szerzett magasabb ismereteket. A címben utaltunk a bábeli jelzőre. Jelenleg japán, angol, norvég, nyugatnémet, román szakemberek dolgoznak a gyár életrekeltésén. Számuk most hatvan. Tudjuk a történelemből, hogy a Bábel-torony, Marduk babilóniai isten szentélye létesítésénél — Hérodotosz feljegyzései szerint — az építők nem értették meg egymást és az építést nem is tudták befejezni. , — Nálunk is Bábel van. A különbség azonban az, hogy a különböző nemzetkeliek sokféle nyelven beszélnek, de megértik egymást, mert közös célért dolgoznak — mondotta Körtvélyes István. Víg István