Magyar Nemzet, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

31 ikrakör bb veszet Ugyan ki nem döbben meg, ha figyelmesen hallgat végig, olvas el egy-egy kör­nyezetvédelmi tárgyú inter­jút, riportot, és ugyan kit nem aggaszt a környezet­­szennyezés egyre sűrűbb, mennyiségek és méretek dol­gában egyre félelmesebb méreg- és szennytonnákat közlő ténysorozata? Aki be­legondol abba, amit vízügy, szemétügy, levegőügy, hol­nap talán már közmérgezés­­veszély és közfulladozás-ügy fölmérői, kiszámítói, prog­­nosztái és intézkedni hiva­tottjai tudatnak, azt meg­borzongatja, amit tudtára adnak. Föltéve, hogy tudja: az­t tudtára is adják. Föltéve, hogy tudja: nem környezet­védelem-divat tört ki éppen, és nem ama bizonyos ,,ügye­letes” gondok, mondhatni világdivat gondok egyikével töltik-töltögetik hasábjaikat a lapok, műsoridejüket rádió és tévé. Föltéve, hogy tudja: akik környezetvédelmi ria­dókat fújnak, azok nem ha­tóságtól hatóságnak, intéz­ménytől vállalatnak fújják csak a riadókat, hanem min­denkinek fújják. A tömegszenny és tömeg­mérgezés, a lassú, de retten­tő , mert alig mérhető mé­­regparányokból bár, de ügyetlen pillanat szünet nél­kül a technika és az urbani­záció újféle tömegpestisévé halmozódó — természet­pusztítás tudnillik mintha igencsak amolyan „közügy, de nem egyéni ügy” volna. Egyike azoknak az ügyek­nek — tartsunk tőle, hogy a számuk nem is csekély —, amelyek megítélésében min­denki egyetért ugyan, de tö­kéletes egyetértéséhez egy vállrándítást is mellékel, vagy egy tehetetlenséget jel­ző magánember­ kézmozdu­latot. „Tehetetlen vagyok én”, mondja a vállrándítás vagy a két széttárt kéz, „el­törpülök én a méretek mel­lett, nincs módom porlevá­lasztókat létesítenem ce­mentgyárak porkéményeire, nincs módom a Balatonba csörgedező lassú csatorna­vizekből kiszűrnöm iksz ezer tonna műtrágyát, gáz- vagy távfűtésre átállítanom büdös szénnel fűtő, kéményekből vagontételekben kormot­­pernyét hullató nagyvárosi lakások tízezreit.” Igaz ez, csak épp az a baj, hogy száz, kétszáz vagy ötszáz or­szágos nagygond elfödi azt a milliónyi magánhibát meg magánpasszivitást, ami köz­­gondellenes. A riportok cementgyári porkéményekről szólnak. Ipartelepekről, amelyek többszörösét termelik annak, amennyit öt éve, tíz éve ter­meltek, de amelyeknek a szennyvíz-ülepítői nem let­tek nagyobbak, a szennyvi­zet szervetlenné rothasztani alkalmas ideje pedig csök­kent. Szinte minden hír két­ségtelenül az egyéni lehető­ségeken kívüli területről jön, a magánlehetőségek szférá­jához nincs köze. S megle­het, hogy így alakul ki a té­ves közvélemény. Mindenkit érdekel a környezetvédelem ügye, mindenkit aggaszt a szenny, de mindenki úgy vé­li, hogy neki, egyénnek, egy­­egy embernek, magánosnak semmi teendője. Nemcsak a fővárosi köz­tisztaság és utcarend biztosí­tásával megbízott vállalato­kat kellene — sűrülő felada­tok és növekvő gondok lát­tán — átszervezni, hanem a közmagatartást is. Olyan szép, ám inkább csak érzel­mes mozgalmaknak, mint a „Tiszta Budapestért mozga­lom"’ meg ehhez hasonlók, más nevet kellene adni, ta­lán érdesebben hangzót, de legalábbis fenyegetőbbet, és főleg felelősségre utalót. A Balaton hal- és szépség­pusztulásáról se csak váltig azon dohogva kellene beszél­ni, hogy bizony rosszat tett, aki lecsapolta a Kis-Bala­­tont, bizony nagy gát kell oda, sok-sok millióért, nagy zsiliprendszer-közmű kell oda, sok-sok millióért. Mert így nem kell a környezetvé­­védelem cselekvőjévé vál­nia az egyénnek. Így csak óriás méretekről van szó, mikroméretekről nincs. Így hovatovább senkinek sem jut eszébe, hogy sok-sok mikrokörnyezet védelme, sok-sok mikroszennyezés magán-megszüntetése igen­is országos tételévé, jelen­tős hányadává válhatna a most már mindennaposan tárgyalt közgond megoldá­sának. Igen, aggasztó, hogy évi százezer tonna mosószer szennyezi a vizeinket. Igen, ehhez képest semennyi az a fél flaska autósampon, amennyit egy-egy autós rá­locsol­t a kocsijára, amelyet alkalmas helyen beállít a Balaton sekély vizébe. Csak épp húsz deka autósampon szorozva tízezer Balatonban mosott magánautóval, az két tonna mosószer. És igen, gyötrelmes gond a rengeteg szemétbe dobott műanyag palack és félelmes mennyiségű papír: semeny­­nyi a „globális” mennyiség­hez képest a szélhordta kék meg sárga vonaljegytömeg az utcákon, és olyan el­enyésző egy-egy háztartás­nak az az újságpapír-meny­­nyisége, amely következe­tesen a kukákba vándorol, nem a MÉH-be (csak na­gyon kicsi úttörők marad­tak meg máig a papírgyűj­tés derék kis szolgáinak). A mikrokörnyezet védel­me jelentéktelenné töpped a kétségtelenül roppant nagy védelem­ és szenny­gondok tonnatételei mel­lett. Kár ezért, baj ez. „Mit számít, uram, ez az egy vö­dör uborkahéj meg kávé­­zacc”, mondta nekem a szántódi villatulajdonos, amikor rámordultam (rossz szokás), hogy minek önti a háziszemétjét a nádasba, „vagonszám csurog, zuhog a szenny ebbe a tóba csator­nák csövein, gyárak kanáli­sain át”. Igaz, igaz. Csak épp az a baj, hogy hatósági és állami üggyé válik egy közügy. Közügy pedig az az ügy, amelyből mindenki ki­veszi a maga részét. A ma­ga gramm- vagy dekácska­­részét. Az óriás környezet veszedelmén aggodalmas­kodni, a mikrokörnyezetért pedig grammnyit-dekányit sem tenni annyi, mint fü­tyülni egy közveszély-köz­­ügyre, közönyösen rábízni hatóságra, hivatalra, válla­latra, szervre, államra. Pe­dig a pici kis szennyek óriás tömegével is kellene törődni. Bor Ambrus Bizottsági tárgyalások Gen­f­ben a leszerelési világértekezleten A külpolitikai helyzet A ZÁRÓKÖZLEMÉNY újabb szövegtervezetét terjesztette elő tizenhat nyugati állam nevében a dán küldött a belgrádi talál­kozó kedd délutáni plenáris ülésén. Jugoszláv közlés szerint a szövegindítvány rövid, körülbelül háromoldalas. Ez a tervezet azt követően került a tárgyalóasztalra, hogy a hét végén nem hivatalos megbeszéléseken, majd a hétfői plenáris ülésen az el nem kötelezett és semleges országok záróközlemény­javaslatáról volt szó. Ezt a dokumentumot a szocialista orszá­gok jó alapnak tartották ahhoz, hogy a belgrádi találkozót konkrét, politikailag irányadó megállapításokat tartalmazó záróirat elfogadásával fejezzék be. A keddi ülésnek előbb idé­zett fejleménye gyakorlatilag ellentmond annak a bizonytalan feltételezésnek, hogy végül az eltérő véleményt hangoztató NATO-országok is rávehetők lennének a semlegesek okmány­tervezetének a támogatására. Kormánya nevében a román kül­döttség is benyújtott kedden egy tervezetet a záróközlemény szövegére. Az európai enyhüléssel vitathatatlanul szoros összefüggésben áll az a kétoldalú találkozó is, amely hétfőn este jött létre a Szovjetunió berlini nagykövete, illetve Nyugat-Berlin kor­mányzó polgármestere között. A keddre virradóra kiadott szov­jet közlemény szerint Abraszimov és Stobbe­n hosszabb meg­beszélése nyílt és tárgyszerű légkörben zajlott le, s közös érdek­lődésre számot tartó témákat ölelt fel”. Emlékezetes, hogy annak idején Abraszimov készítette elő és zárta le szovjet rész­ről a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú egyezményt. A nyugat-berlini szenátus szóvivője szerint a megbeszélésen jelentős teret kaptak az 1971-es egyezmény megvalósításának a kérdései. Stobbe a múlt év májusában került jelenlegi tiszt­ségébe, s ez volt első találkozója ebben a minőségében Abra­­szimovval. A görög—török kormányfői találkozóról elterjedt értesülése­ket immár hivatalosan is megerősítette Athén. Bejelentették, hogy Karam­anlisz márciusban a svájci I­oganóban tárgyal Écevittel. A görög közlés meglehetősen derűlátóan hangsú­lyozza, hogy a két miniszterelnök eszmecseréje „utat nyithat a görög—török ellentétek békés és igazságos rendezése felé” Figyelmet érdemel, hogy Svájcba utazása előtt Ecevit Ankará­ban fogadni szándékozik Rauf Denktast, a ciprusi török közös­ség vezetőjét. Folytatta munkáját a KB-titkárok bu­dapesti tanácskozása Kedden folytatta munkáját a szocialista országok testvér­­pártjai központi bizottsági tit­kárainak budapesti tanácsko­zása. A tanácskozáson részt vevő küldöttségiek tiszteletére ked­den ünnepi estet rendeztek a Várszínházban. A nagy tet­szést aratott műsorban kiváló magyar ének- és táncegyütte­sek léptek fel. ­ Magyar felszólalások a genfi konferencián Genfből jeleníti az MTI. A társadalmi szervezetek lesze­relési világkonferenciája ked­den szakbizottságokban, foly­tatta munkáját. A „Leszere­lési akciók és a közvélemény szeretje” témakörrel foglalko­zó bizottságban felszólalt Pe­­thő Tibor, az Országos Béke­­tanács elnökhelyettese, a Ma­gyar Nemzet főszerkesztője is, és egyebek között rámutatott annak az érvnek tarthatatlan­ságára, amely szerin­t a tudo­mányos-technikai forradalom haladása időiben előtte jár a leszerelési intézkedéseknek, így­­ az érv hangoztatói sze­rint — nem lehet szó valósá­gos leszerelésről. A kérdés azonban elsősorban politikai, nem pedig technikai termé­szetű — hangsúlyozta a ma­gyar küldött. Pethő Tibor azt javasolta, hogy a konferencia végén elfogadandó ajánláso­kat juttassák el az Interparla­mentáris Unió genfi titkársá­gához, hogy az IPU március­ban Lisszabonban megtartan­dó tanácsülése a dokumen­tum figyelembevételével fog­lalkozhasson a leszerelés kér­désével. Nagy jelentőséggel bírna — mondotta az OBT elnökhelyettese —, ha az ENSZ-közgyűlés május 23-án kezdődő rendkívüli üléssza­kán a nem kormányközi szer­vezetek és az IPU — a széles nemzetközi közvélemény, il­letve a parlamentek képvise­letében — együttesen lépné­nek fel a leszerelés érdekében A felszólalásra jelentkezet­tek nagy számára való tekin­tettel a konferencia elnöksége a szakbizottságokban öt perc­re korlátozta az egyes felszó­lalások időtartamát. A „Nyi­latkozat a leszerelésről” té­mával foglalkozó bizottság ülésén dr. Straub F. Brúnó akadémikus is felszólalt. A leszereléssel kapcsolatos el­lenőrzési módszerek tökélete­sedésével foglalkozva példák­kal bizonyította, hogy a fegy­verkezés megszállottjainak ér­vei, amelyek szerint az ellen­őrzés hiányosságai miatt le­hetetlen a leszerelést megva­lósítani, nem helytállóak. Straub akadémikus kifejtet­te, hogy a leszerelési javasla­tokat szigorúan logikus idő­rendi és fontossági sorrendben kell megvitatni. Mindenek­előtt a tömegpusztító fegyve­rek teljes betiltására kell tö­rekedni, majd pedig a nuk­leáris leszereléssel együtt kell végrehajtani a hagyományos fegyverzetek leépítését is. A konferencia keddi mun­kanapján került sor Braun Gyulának, a DÍVSZ küldötté­nek felszólalására is. A KISZ KB külügyi osztályának veze­tője beszámolt az európai if­júság Budapesten megrende­zett leszerelési konferenciájá­nak eredményeiről és a DÍVSZ nevében átnyújtotta a genfi konferencia elnökének a budapesti találkozó záródoku­mentumát. Az 1. számú bizottságban helyet foglaló dr. Simai Mi­hály akadémikus a fegyver­kezési verseny gazdasági ki­hatásait elemezte. A kedden elhangzott felszó­lalások zöme kitért a neutron­fegyver kérdésére. A brit szakszervezetek küldötte egye­ 1.'-’-vv -i ■ v. Vrv--ser ' ''a Terei'.-n. 12--/2V .: -j ~ Magyar­­ovizol =■-­~A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA­i bek között megemlítette, hogy az amerikai stratégák a fegy­vert — adott esetben — Nyu­­gat-Európa sűrűn lakott terü­letein kívánják bevetni. Egy hirosimai delegátus szenvedé­lyes hangon ítélte el az újabb nukleáris tömegpusztító fegy­ver bevezetésére irányuló ter­veket. A konferencia délutáni ülé­sén további magyar felszólalá­sokra került sor. A prágai Ke­resztyén Békekonferencia kép­viseletében felszólaló dr. Tóth Károly református püspök, fő­titkár részletesen foglalkozott az ENSZ tekintélyével és sze­repével, rámutatva, hogy a vi­lágszervezetet nagyobb szem­­­hez kellene juttatni a leszere­­lés kérdésében. A sajtó, általában tömeg­tájékoztatás képviselőinek a katonai erőviszonyok ábrázo­lásában játszott szerepéről és­felelősségéről szólt Vajda Pé­ter újságíró. A magyar fel­szólalók sorát a keddi tanács­kozáson Réti Ervin újságíró zárta, aki beszámolója közép­pontjába a neutronfegyverrel kapcsolatos kérdéseket állí­totta. A Nemzetek Palotájában a tanácskozás szerdán folytatja munkáját. Ú Újabb szövegtervezetek Belgrádiban Belgrádból jelenti az MTI. A belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozó kedd délutáni plenáris ülésén a dán küldöttség előterjesztet­te 16 nyugati állam szöveg­­tervezetét a találkozó záróköz­­leményére. A jugoszláv rádió szerint a rövid — mintegy háromolda­­las — javaslat a többi között azt indítványozza, hogy a leg­közelebbi belgrádi típusú európai biztonsági és együtt­­működési találkozót Madrid­ba 1980. február 19-ére hívják­ össze. A kedd délutáni plenáris ülésen kormánya nevében a román delegáció is szövegter­­vezetet nyújtott be a találko­zó záródokumentumára. A tanácskozás szerdán foly­tatódik. Pjotr Abraszimov találkozója Ny­ugat-Berlin kormányzó polgármesterével a Nyugat-Berlinből jelenti az MTI. Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagyköve­te hétfőn este Nyugat-Berlin­­ben, a szenátus vendégházában találkozott Dietrich Stobbéval, Nyugat-Berlin kormányzó pol­gármesterével. A hosszabb megbeszélés, amint azt a szov­jet részről keddre virradóra kiadott közlemény megállapít­ja, nyílt és tárgyszerű légkör­ben zajlott le, és közös érdek­lődésre számottartó témákat ölelt fel. A szenátus szóvivője hasonló tartalommal számolt be Diet­rich Stobbe és a szovjet dip­lomata találkozójáról. (Abra­szimov a Szovjetunió részéről annak idején előkészítette és lezárta a Nyugat-Berlinre vo­natkozó, 1971. szeptember 3-án aláírt négyoldalú egyezményt.) A nyugat-berlini szenátus hi­vatalos szóvivője szerint a megbeszélésen­­ jelentős szere­­­pet kaptak a négyoldalú egyez­mény megvalósításának kér­dései. Abraszimov első ízben talál­kozott Stobbéval azóta, hogy az utóbbi 1977 májusában átv­vette a nyugat-berlini kor­mányzó polgármesteri posztot A berlini szovjet nagyköve­­több ízben folytatott megbe­szélést Stobbe elődjével, az utolsó találkozóra 1976. októ­ber 15-én került sor Ábrás Z.1 mov és Klaus Schütz között Megbeszélések Kadhafival A szólnás f­el Belgrádból jelenti a Tanjug: Mengisztu Hailé Mariam, az etióp ideiglenes katonai kor­mányzó tanács elnöke üzene­tet küldött Joszap Broz Tito jugoszláv államfőnek. Az üze­netet kedden Belgrádban Etió­pia nagykövete adta át Milos Minics jugoszláv külügymi­niszternek. Az etióp nagykö­vet és Milos Minics áttekin­tette a legutóbbi északkelet­afrikai eseményeket. tök Líbiában Tripoliból a UPI jelentette hogy Sziad Barre szom­ália államfő kedden hivatalos r­togatásra Líbiába érkezett, s ott megbeszéléseket folytat Kadhafi államfővel. A UPI a látogatást — megfigyelőkre h­i­vatkozva — azért minősíti je­lentősnek, mert Líbia a Szo­mália és Etiópia közötti vi­szályban Etiópiát támogatja. Alberton ismét Kairóban Kairóból jelent­ az AFP és a UPI. Kedden­­délután Tel Avivból Kairóba érkezett Alf­red Alherton amerikai kül­ügyi államtitkár és nyomban tárgyalóasztalhoz ült Moham­­med Ibrahim Kamel egyipto­mi külügyminiszterrel. A két politikus az egyipto­mi—izraeli tárgyalások felújí­tásával kapcsolatos lehetősé­geket vizsgálja meg annak a válasznak ismeretében, ame­lyet a párbeszéd folytatására tett egyiptomi javaslatokra Izrael adott. Atherton Kairóba érkezése­kor elzárkózott attól, hogy nyilatkozzék, mindössze any­­nyit között, hogy a jövő hé­ten visszautazik Washington­ba, még mielőtt Begint odaér­keznék. Az izraeli min­iszter­eln­ök és kísérete március 13-án kezdi meg háromnapos­ra tervezett tanácskozásait az amerikai vezetéssel. Az amerikai külügyi, átam­­­titkár másfél órás eszmecserét tartott az egyiptomi külügymi­niszterrel. Ezután újságírók­nak azt mondta, hogy az „elv nyilatkozat” kidolgozását cél­zó egyiptomi—izraeli tárgya­lások legsúlyosabb problémái továbbra is a palesztinai kér­dés, s hogy ennek „kivételes figyelmet szentelnek”. Kamel egyiptomi külügymi­niszter az amerikai diploma­tával megtartott tanácskozás után újságírókkal közölte, hogy Egyiptom és Izrael ál­láspontja között változattam:­ nagy a szakadék, de — mint mondta — „a tárgyalások foly­tatódnak és szándékuk e sza­kadék áthidalása. Ehhez azon­ban idő kell”. Végül bírálta Izraelt, amiért nem hajlandó változtatni a megszállt arab kerületeken folytatott telepí­téspolitikáján. Az amerikai külügyminiszt

Next