Magyar Nemzet, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-01 / 51. szám
31 ikrakör bb veszet Ugyan ki nem döbben meg, ha figyelmesen hallgat végig, olvas el egy-egy környezetvédelmi tárgyú interjút, riportot, és ugyan kit nem aggaszt a környezetszennyezés egyre sűrűbb, mennyiségek és méretek dolgában egyre félelmesebb méreg- és szennytonnákat közlő ténysorozata? Aki belegondol abba, amit vízügy, szemétügy, levegőügy, holnap talán már közmérgezésveszély és közfulladozás-ügy fölmérői, kiszámítói, prognosztái és intézkedni hivatottjai tudatnak, azt megborzongatja, amit tudtára adnak. Föltéve, hogy tudja: azt tudtára is adják. Föltéve, hogy tudja: nem környezetvédelem-divat tört ki éppen, és nem ama bizonyos ,,ügyeletes” gondok, mondhatni világdivat gondok egyikével töltik-töltögetik hasábjaikat a lapok, műsoridejüket rádió és tévé. Föltéve, hogy tudja: akik környezetvédelmi riadókat fújnak, azok nem hatóságtól hatóságnak, intézménytől vállalatnak fújják csak a riadókat, hanem mindenkinek fújják. A tömegszenny és tömegmérgezés, a lassú, de rettentő , mert alig mérhető méregparányokból bár, de ügyetlen pillanat szünet nélkül a technika és az urbanizáció újféle tömegpestisévé halmozódó — természetpusztítás tudnillik mintha igencsak amolyan „közügy, de nem egyéni ügy” volna. Egyike azoknak az ügyeknek — tartsunk tőle, hogy a számuk nem is csekély —, amelyek megítélésében mindenki egyetért ugyan, de tökéletes egyetértéséhez egy vállrándítást is mellékel, vagy egy tehetetlenséget jelző magánember kézmozdulatot. „Tehetetlen vagyok én”, mondja a vállrándítás vagy a két széttárt kéz, „eltörpülök én a méretek mellett, nincs módom porleválasztókat létesítenem cementgyárak porkéményeire, nincs módom a Balatonba csörgedező lassú csatornavizekből kiszűrnöm iksz ezer tonna műtrágyát, gáz- vagy távfűtésre átállítanom büdös szénnel fűtő, kéményekből vagontételekben kormotpernyét hullató nagyvárosi lakások tízezreit.” Igaz ez, csak épp az a baj, hogy száz, kétszáz vagy ötszáz országos nagygond elfödi azt a milliónyi magánhibát meg magánpasszivitást, ami közgondellenes. A riportok cementgyári porkéményekről szólnak. Ipartelepekről, amelyek többszörösét termelik annak, amennyit öt éve, tíz éve termeltek, de amelyeknek a szennyvíz-ülepítői nem lettek nagyobbak, a szennyvizet szervetlenné rothasztani alkalmas ideje pedig csökkent. Szinte minden hír kétségtelenül az egyéni lehetőségeken kívüli területről jön, a magánlehetőségek szférájához nincs köze. S meglehet, hogy így alakul ki a téves közvélemény. Mindenkit érdekel a környezetvédelem ügye, mindenkit aggaszt a szenny, de mindenki úgy véli, hogy neki, egyénnek, egyegy embernek, magánosnak semmi teendője. Nemcsak a fővárosi köztisztaság és utcarend biztosításával megbízott vállalatokat kellene — sűrülő feladatok és növekvő gondok láttán — átszervezni, hanem a közmagatartást is. Olyan szép, ám inkább csak érzelmes mozgalmaknak, mint a „Tiszta Budapestért mozgalom"’ meg ehhez hasonlók, más nevet kellene adni, talán érdesebben hangzót, de legalábbis fenyegetőbbet, és főleg felelősségre utalót. A Balaton hal- és szépségpusztulásáról se csak váltig azon dohogva kellene beszélni, hogy bizony rosszat tett, aki lecsapolta a Kis-Balatont, bizony nagy gát kell oda, sok-sok millióért, nagy zsiliprendszer-közmű kell oda, sok-sok millióért. Mert így nem kell a környezetvévédelem cselekvőjévé válnia az egyénnek. Így csak óriás méretekről van szó, mikroméretekről nincs. Így hovatovább senkinek sem jut eszébe, hogy sok-sok mikrokörnyezet védelme, sok-sok mikroszennyezés magán-megszüntetése igenis országos tételévé, jelentős hányadává válhatna a most már mindennaposan tárgyalt közgond megoldásának. Igen, aggasztó, hogy évi százezer tonna mosószer szennyezi a vizeinket. Igen, ehhez képest semennyi az a fél flaska autósampon, amennyit egy-egy autós rálocsolt a kocsijára, amelyet alkalmas helyen beállít a Balaton sekély vizébe. Csak épp húsz deka autósampon szorozva tízezer Balatonban mosott magánautóval, az két tonna mosószer. És igen, gyötrelmes gond a rengeteg szemétbe dobott műanyag palack és félelmes mennyiségű papír: semenynyi a „globális” mennyiséghez képest a szélhordta kék meg sárga vonaljegytömeg az utcákon, és olyan elenyésző egy-egy háztartásnak az az újságpapír-menynyisége, amely következetesen a kukákba vándorol, nem a MÉH-be (csak nagyon kicsi úttörők maradtak meg máig a papírgyűjtés derék kis szolgáinak). A mikrokörnyezet védelme jelentéktelenné töpped a kétségtelenül roppant nagy védelem és szennygondok tonnatételei mellett. Kár ezért, baj ez. „Mit számít, uram, ez az egy vödör uborkahéj meg kávézacc”, mondta nekem a szántódi villatulajdonos, amikor rámordultam (rossz szokás), hogy minek önti a háziszemétjét a nádasba, „vagonszám csurog, zuhog a szenny ebbe a tóba csatornák csövein, gyárak kanálisain át”. Igaz, igaz. Csak épp az a baj, hogy hatósági és állami üggyé válik egy közügy. Közügy pedig az az ügy, amelyből mindenki kiveszi a maga részét. A maga gramm- vagy dekácskarészét. Az óriás környezet veszedelmén aggodalmaskodni, a mikrokörnyezetért pedig grammnyit-dekányit sem tenni annyi, mint fütyülni egy közveszély-közügyre, közönyösen rábízni hatóságra, hivatalra, vállalatra, szervre, államra. Pedig a pici kis szennyek óriás tömegével is kellene törődni. Bor Ambrus Bizottsági tárgyalások Genfben a leszerelési világértekezleten A külpolitikai helyzet A ZÁRÓKÖZLEMÉNY újabb szövegtervezetét terjesztette elő tizenhat nyugati állam nevében a dán küldött a belgrádi találkozó kedd délutáni plenáris ülésén. Jugoszláv közlés szerint a szövegindítvány rövid, körülbelül háromoldalas. Ez a tervezet azt követően került a tárgyalóasztalra, hogy a hét végén nem hivatalos megbeszéléseken, majd a hétfői plenáris ülésen az el nem kötelezett és semleges országok záróközleményjavaslatáról volt szó. Ezt a dokumentumot a szocialista országok jó alapnak tartották ahhoz, hogy a belgrádi találkozót konkrét, politikailag irányadó megállapításokat tartalmazó záróirat elfogadásával fejezzék be. A keddi ülésnek előbb idézett fejleménye gyakorlatilag ellentmond annak a bizonytalan feltételezésnek, hogy végül az eltérő véleményt hangoztató NATO-országok is rávehetők lennének a semlegesek okmánytervezetének a támogatására. Kormánya nevében a román küldöttség is benyújtott kedden egy tervezetet a záróközlemény szövegére. Az európai enyhüléssel vitathatatlanul szoros összefüggésben áll az a kétoldalú találkozó is, amely hétfőn este jött létre a Szovjetunió berlini nagykövete, illetve Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere között. A keddre virradóra kiadott szovjet közlemény szerint Abraszimov és Stobben hosszabb megbeszélése nyílt és tárgyszerű légkörben zajlott le, s közös érdeklődésre számot tartó témákat ölelt fel”. Emlékezetes, hogy annak idején Abraszimov készítette elő és zárta le szovjet részről a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú egyezményt. A nyugat-berlini szenátus szóvivője szerint a megbeszélésen jelentős teret kaptak az 1971-es egyezmény megvalósításának a kérdései. Stobbe a múlt év májusában került jelenlegi tisztségébe, s ez volt első találkozója ebben a minőségében Abraszimovval. A görög—török kormányfői találkozóról elterjedt értesüléseket immár hivatalosan is megerősítette Athén. Bejelentették, hogy Karamanlisz márciusban a svájci Ioganóban tárgyal Écevittel. A görög közlés meglehetősen derűlátóan hangsúlyozza, hogy a két miniszterelnök eszmecseréje „utat nyithat a görög—török ellentétek békés és igazságos rendezése felé” Figyelmet érdemel, hogy Svájcba utazása előtt Ecevit Ankarában fogadni szándékozik Rauf Denktast, a ciprusi török közösség vezetőjét. Folytatta munkáját a KB-titkárok budapesti tanácskozása Kedden folytatta munkáját a szocialista országok testvérpártjai központi bizottsági titkárainak budapesti tanácskozása. A tanácskozáson részt vevő küldöttségiek tiszteletére kedden ünnepi estet rendeztek a Várszínházban. A nagy tetszést aratott műsorban kiváló magyar ének- és táncegyüttesek léptek fel. Magyar felszólalások a genfi konferencián Genfből jeleníti az MTI. A társadalmi szervezetek leszerelési világkonferenciája kedden szakbizottságokban, folytatta munkáját. A „Leszerelési akciók és a közvélemény szeretje” témakörrel foglalkozó bizottságban felszólalt Pethő Tibor, az Országos Béketanács elnökhelyettese, a Magyar Nemzet főszerkesztője is, és egyebek között rámutatott annak az érvnek tarthatatlanságára, amely szerint a tudományos-technikai forradalom haladása időiben előtte jár a leszerelési intézkedéseknek, így az érv hangoztatói szerint — nem lehet szó valóságos leszerelésről. A kérdés azonban elsősorban politikai, nem pedig technikai természetű — hangsúlyozta a magyar küldött. Pethő Tibor azt javasolta, hogy a konferencia végén elfogadandó ajánlásokat juttassák el az Interparlamentáris Unió genfi titkárságához, hogy az IPU márciusban Lisszabonban megtartandó tanácsülése a dokumentum figyelembevételével foglalkozhasson a leszerelés kérdésével. Nagy jelentőséggel bírna — mondotta az OBT elnökhelyettese —, ha az ENSZ-közgyűlés május 23-án kezdődő rendkívüli ülésszakán a nem kormányközi szervezetek és az IPU — a széles nemzetközi közvélemény, illetve a parlamentek képviseletében — együttesen lépnének fel a leszerelés érdekében A felszólalásra jelentkezettek nagy számára való tekintettel a konferencia elnöksége a szakbizottságokban öt percre korlátozta az egyes felszólalások időtartamát. A „Nyilatkozat a leszerelésről” témával foglalkozó bizottság ülésén dr. Straub F. Brúnó akadémikus is felszólalt. A leszereléssel kapcsolatos ellenőrzési módszerek tökéletesedésével foglalkozva példákkal bizonyította, hogy a fegyverkezés megszállottjainak érvei, amelyek szerint az ellenőrzés hiányosságai miatt lehetetlen a leszerelést megvalósítani, nem helytállóak. Straub akadémikus kifejtette, hogy a leszerelési javaslatokat szigorúan logikus időrendi és fontossági sorrendben kell megvitatni. Mindenekelőtt a tömegpusztító fegyverek teljes betiltására kell törekedni, majd pedig a nukleáris leszereléssel együtt kell végrehajtani a hagyományos fegyverzetek leépítését is. A konferencia keddi munkanapján került sor Braun Gyulának, a DÍVSZ küldöttének felszólalására is. A KISZ KB külügyi osztályának vezetője beszámolt az európai ifjúság Budapesten megrendezett leszerelési konferenciájának eredményeiről és a DÍVSZ nevében átnyújtotta a genfi konferencia elnökének a budapesti találkozó záródokumentumát. Az 1. számú bizottságban helyet foglaló dr. Simai Mihály akadémikus a fegyverkezési verseny gazdasági kihatásait elemezte. A kedden elhangzott felszólalások zöme kitért a neutronfegyver kérdésére. A brit szakszervezetek küldötte egye 1.'-’-vv -i ■ v. Vrv--ser ' ''a Terei'.-n. 12--/2V .: -j ~ Magyarovizol =■-~A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJAi bek között megemlítette, hogy az amerikai stratégák a fegyvert — adott esetben — Nyugat-Európa sűrűn lakott területein kívánják bevetni. Egy hirosimai delegátus szenvedélyes hangon ítélte el az újabb nukleáris tömegpusztító fegyver bevezetésére irányuló terveket. A konferencia délutáni ülésén további magyar felszólalásokra került sor. A prágai Keresztyén Békekonferencia képviseletében felszólaló dr. Tóth Károly református püspök, főtitkár részletesen foglalkozott az ENSZ tekintélyével és szerepével, rámutatva, hogy a világszervezetet nagyobb szemhez kellene juttatni a leszerelés kérdésében. A sajtó, általában tömegtájékoztatás képviselőinek a katonai erőviszonyok ábrázolásában játszott szerepéről ésfelelősségéről szólt Vajda Péter újságíró. A magyar felszólalók sorát a keddi tanácskozáson Réti Ervin újságíró zárta, aki beszámolója középpontjába a neutronfegyverrel kapcsolatos kérdéseket állította. A Nemzetek Palotájában a tanácskozás szerdán folytatja munkáját. Ú Újabb szövegtervezetek Belgrádiban Belgrádból jelenti az MTI. A belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozó kedd délutáni plenáris ülésén a dán küldöttség előterjesztette 16 nyugati állam szövegtervezetét a találkozó záróközleményére. A jugoszláv rádió szerint a rövid — mintegy háromoldalas — javaslat a többi között azt indítványozza, hogy a legközelebbi belgrádi típusú európai biztonsági és együttműködési találkozót Madridba 1980. február 19-ére hívják össze. A kedd délutáni plenáris ülésen kormánya nevében a román delegáció is szövegtervezetet nyújtott be a találkozó záródokumentumára. A tanácskozás szerdán folytatódik. Pjotr Abraszimov találkozója Nyugat-Berlin kormányzó polgármesterével a Nyugat-Berlinből jelenti az MTI. Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete hétfőn este Nyugat-Berlinben, a szenátus vendégházában találkozott Dietrich Stobbéval, Nyugat-Berlin kormányzó polgármesterével. A hosszabb megbeszélés, amint azt a szovjet részről keddre virradóra kiadott közlemény megállapítja, nyílt és tárgyszerű légkörben zajlott le, és közös érdeklődésre számottartó témákat ölelt fel. A szenátus szóvivője hasonló tartalommal számolt be Dietrich Stobbe és a szovjet diplomata találkozójáról. (Abraszimov a Szovjetunió részéről annak idején előkészítette és lezárta a Nyugat-Berlinre vonatkozó, 1971. szeptember 3-án aláírt négyoldalú egyezményt.) A nyugat-berlini szenátus hivatalos szóvivője szerint a megbeszélésen jelentős szerepet kaptak a négyoldalú egyezmény megvalósításának kérdései. Abraszimov első ízben találkozott Stobbéval azóta, hogy az utóbbi 1977 májusában átvvette a nyugat-berlini kormányzó polgármesteri posztot A berlini szovjet nagykövetöbb ízben folytatott megbeszélést Stobbe elődjével, az utolsó találkozóra 1976. október 15-én került sor Ábrás Z.1 mov és Klaus Schütz között Megbeszélések Kadhafival A szólnás fel Belgrádból jelenti a Tanjug: Mengisztu Hailé Mariam, az etióp ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke üzenetet küldött Joszap Broz Tito jugoszláv államfőnek. Az üzenetet kedden Belgrádban Etiópia nagykövete adta át Milos Minics jugoszláv külügyminiszternek. Az etióp nagykövet és Milos Minics áttekintette a legutóbbi északkeletafrikai eseményeket. tök Líbiában Tripoliból a UPI jelentette hogy Sziad Barre szomália államfő kedden hivatalos rtogatásra Líbiába érkezett, s ott megbeszéléseket folytat Kadhafi államfővel. A UPI a látogatást — megfigyelőkre hivatkozva — azért minősíti jelentősnek, mert Líbia a Szomália és Etiópia közötti viszályban Etiópiát támogatja. Alberton ismét Kairóban Kairóból jelent az AFP és a UPI. Keddendélután Tel Avivból Kairóba érkezett Alfred Alherton amerikai külügyi államtitkár és nyomban tárgyalóasztalhoz ült Mohammed Ibrahim Kamel egyiptomi külügyminiszterrel. A két politikus az egyiptomi—izraeli tárgyalások felújításával kapcsolatos lehetőségeket vizsgálja meg annak a válasznak ismeretében, amelyet a párbeszéd folytatására tett egyiptomi javaslatokra Izrael adott. Atherton Kairóba érkezésekor elzárkózott attól, hogy nyilatkozzék, mindössze anynyit között, hogy a jövő héten visszautazik Washingtonba, még mielőtt Begint odaérkeznék. Az izraeli miniszterelnök és kísérete március 13-án kezdi meg háromnaposra tervezett tanácskozásait az amerikai vezetéssel. Az amerikai külügyi, átamtitkár másfél órás eszmecserét tartott az egyiptomi külügyminiszterrel. Ezután újságíróknak azt mondta, hogy az „elv nyilatkozat” kidolgozását célzó egyiptomi—izraeli tárgyalások legsúlyosabb problémái továbbra is a palesztinai kérdés, s hogy ennek „kivételes figyelmet szentelnek”. Kamel egyiptomi külügyminiszter az amerikai diplomatával megtartott tanácskozás után újságírókkal közölte, hogy Egyiptom és Izrael álláspontja között változattam: nagy a szakadék, de — mint mondta — „a tárgyalások folytatódnak és szándékuk e szakadék áthidalása. Ehhez azonban idő kell”. Végül bírálta Izraelt, amiért nem hajlandó változtatni a megszállt arab kerületeken folytatott telepítéspolitikáján. Az amerikai külügyminiszt