Magyar Nemzet, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-07 / 56. szám

K­e­d­d, 1918. március 7. Eltartak és eltartottak Támaszkodva Amikor K.-né megtudja, el­tartási szerződésének ügyében keresem, összecsapja a kezét. — Még csak az kellene ne­kem, hogy szerepeljek a világ előtt. Nevetnének is a falum­­béliek, hogy pórul jártam. Remélem, fényképész nem jön, vagy csinosítsam a családot? Hellyel kínál, aztán ömlik belőle a szó: — Vidéken éltünk szolgála­ti lakásban, békességben. Sosem akartunk a fővárosba költözni, jöhettünk volna jó­val előbb, az anyósomék laká­sába, ha annyira szükségét érezzük. Most? A lányom la­kik ott, zátonyra futott a há­zassága és neki is kell egy lakás, ahol lehajthatja a fejét. Minket meg­hívott a Sára — az eltartott —, ragaszkodott hozzánk. Csalogatott, hogy itt a szép lakása a város szívében. Negyed százada ismerjük. A tanács előbb megtagadta a szerződést, mert ez a lakás csak jó szándékkal nevezhető másfél szobásnak. De a Sára nem hagyta annyiban. A má­sodfokú hatóság jóváhagyta a szerződést. Békességben éltünk néhány hónapig. Abban álla­podtunk meg, a kislányom alszik a szobájában. Egyszer jön ám a gyerek panaszkodva, nem tud aludni, mert a néni horkol. — Aznap este én aludtam bent. Éjfél körül hallom ám, mint a medve... Szóvá tet­tem, de védekezett, hogy nem tehet róla, mégis följelentett birtokháborításért. Szerencse, hogy a tárgyaláson visszavon­ta. Azóta kifogásokat keres. Nehéz életű asszony. Ha ezt tudom, tőlem hatszobás laká­sa is lehetne. Bár megértem, néha sajnálom is, jól élt, szó­rakozott, mostanában is csak késő este jár haza, de mióta megözvegyült, nem leli a he­lyét. Most elcserélné a lakást. Jó lenne hiszen nekünk na­gyobb jár, elvégre két család vagyunk. Ha sikerül, mindenki élheti a maga életét. Z.-né, az eltartott, röviden csak ennyit mond: — Nagyra becsülöm a taná­csot is, ha ugyan­onnan kapta a címem, meg a sajtót is, de beláthatja, az én helyzetem­ben nem nyilatkozik az ember, ha nem muszáj. Véleményével szegényebbek maradunk. Virágok, papírból... D.-né büszke tartású asz­­szony, kimért, mozdulattal vé­gigsimítja galambősz haját, rá­gyújt. Miközben méltóságtel­jesen fújja ki a füstöt, rendezi gondolatait: — Biztos, hogy nem ellen­őrizni jött? — kérdi bizalmat­lanul. — Akkor elmondom. Negyvenévi házasság után halt meg a férjem, igyekeztem úgy irányítani az életem, hogy ke­véssé gyötörjenek az emlékek. Meghívtam a régi munkatár­saimat, albérlőket vettem ide, hiába. A barátok elmaradtak, az albérlők is elmentek. Jár­­tam-keltem a lakásban, már­­már megszoktam a magányt, de ágynak estem, kórházba ke­rültem. Akkor elgondolkod­tam, kire számíthatok az éle­temben? Sorra vettem min­denkit. Az ismerősök idősek, nem kérhetem, hogy hozzanak nekem kenyeret. A volt mun­katársaim rég elfelejtettek. Akkor meglátogatott Irénke, az eltartóm. Dolgozik, esti egyetemre jár, de amikor el­jön, vagy hogy hát hazajön, mindig mesél. Közel hozza hozzám az életet.. Amikor ott­hon alszik — mint most, mert­ egy elmaradt vizsgájára készül —, az édesanyja hozza az ételt, de ő is fölszalad naponta. Botjára támaszkodik és a konyhába vezet. — Látja — mutat az asztal felé. — Virágok, papírból. Ő ragasztotta oda, hogy a vi­rágok közt jobban essen az ebéd. Na látja, megérdemli a lakást, ha meghalok. özvegy V.-né leül a konyha­­asztal mellé, keresztbe fonja a karját. A mosogató fölött konyharuhák száradnak. A szobából halk zene szivárog ki. — Szerencsém volt ezzel a szerződéssel — mondja. — Az uram nem él, a mostoha­lányom pedig csak egy évvel fiatalabb nálam is az közel lakik néha meglátogat, de a betegségem miatt állandó tá­maszra van szükségem. Jól jön az a hatszáz forint, amit havonta kapok a kereszt­lányomtól, mert vele kötöttem szerződést. Neki is jó így, hi­szen a közelben dolgozik és nem kell naponta vidékre hazautaznia. Főzök és takarí­tok, de néha segít, amikor gyengélkedem, így élünk mi... Támaszkodva én rá, ő rám ... pontosabban a laká­somra ... Mások halálára... A kapu éleset nyikordul. A kockakövén piros kőből kifa­ragott évszám, 1890. A II. emeleti lakás ajtaján Zs.-né el­tartott névé. A csengetésre ketten nyitnak ajtót: az el­tartó és a szomszédasszonyt, aki rögvest porolni kezd: — Nem mehet be! A házból mindenki figyeli az Ildikót, így szól az egyezség! Az eltartó előbb igazolványt kér, aztán: — Már minden csengetésre összerezzenek — szabadkozik —, mert annyi embert küldtek a nyakamra ... Már nem bí­zom senkiben, pedig még egy éve sincs, hogy megkötöttük a szerződést. — Egy kis falu­ból jöttem a fővárosba. Ápoló­nő vagyok. Kátyúba jutott a házasságom, s bár a bíróság nekem ítélte a kislányomat, mégis az anyósomék nevelik, mert gyerekkel nem látják szívesen az albérlőt. Tíz évig laktam egy házaspárnál, havi ezer forintért. Közben meg­betegedtem, foglalkozási árta­lom, kétszer műtötték. Lakás­hoz akarok jutni és magam nevelni a lányomat. Ezért vál­laltam, hogy egy szobás lakás­ra eltartási szerződést kötök. Úgy terveztem, csak beteg em­bert vállalok, hogy megnyug­tassam a lelkiismeretem. Min­denki azt mondta, Zs.-né gyak­ran van a fiánál, ezért­­jöttem ide, nyugalmat akartam. Két hónapig jól éltünk, de egyszer nem volt időm megvenni a vasárnapi sörét. Odaadtam a pénzt, de éreztem, megsértő­dött. Először azt vetette a sze­memre, a válás után miért mondtam le a férjem nevéről, aztán a betegségem. Végül azt, miért nincsenek kapcsola­taim ... Talán ez a baj? Nem tudom. Decemberben rám­fogta, hogy durva vagyok és nem látom el, ezért a bíróság­hoz fordult. Kéri, szüntessék m­eg a szerződést. A múlt heti — harmadik — tárgyalás után felkereste a volt anyósomat és a lányomat, rá akarta őket venni, nevezzék meg a harago­saimat. Sok tanút hívott már, de többségüket a bíróságon láttam először. Kiszolgálta­tottnak érzem magam. Várom az újabb tárgyalást és re­ménykedem, csak már bele­fáradtam. Nagy ár ez egy laká­sért, nekem elhiheti. De akkor is végig kell csinálni, mert nagyon nagy a tét! Ha színlelt, megtagadjuk... A VI. kerületi Tanács igaz­gatási osztályán az esztendő küszöbén 371 tartási, életjára­déki és örökösödési szerződést tartottak nyilván. Tavaly száz­négy tartási szerződést hagy­tak jóvá, tizenhárom szerző­dés hatósági jóváhagyását megtagadták. A tartási szerző­dések­ létrejöttének okairól dr. Józsa Mihály, a jogi csoport vezetője így vélekedik: " Egyrészt a még mindig sok kielégítetlen lakásigény, másrészt a társadalom anyagi teherbírásának korlátozott vol­ta indokolja a szerződések létét, mert nem tudunk min­den rászorulót szociális ott­honba elhelyezni. A Polgári Törvénykönyv is fenntartja e szerződések jogintézményeit, figyelembe véve a törvény­­előkészítés széles körű mun­káját, ez, mint tény is alá­támasztja e szerződések lét­jogosultságát. Egyedülálló em­berek keresik ezt a megoldást, abban a reményben, hogy eltartójuktól visszakapják azt a biztonságérzetet, amit el­vesztettek. Minden ú­i szer­ződés beérkezése után környe-­­­zettanulmányt végzünk a szer- r ződés elbírálása előtt. Ebben kikérjük tanácstagjaink véle­ményét is. Ha eljárásunk során adat merül fel arra, hogy a szerződés színlelt, annak létre­jöttét meggátoljuk. Egyre ke­vesebb ilyen eset fordul elő, bizonyítják ezt a több éve kö­tött, konfliktusoktól mentes szerződések. De erről vallanak a társadalmi ellenőreink által felvett jegyzőkönyvek is. Eb­ben a munkában az igazgatási osztálynak nagy segítséget nyújt az igazgatási és jogi bizottság. Az ellenőrzések ta­pasztalatai jók, de az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy néhányan elhallgatják gond­jaikat és csak akkor szólnak, ha a helyzet elmérgesedett.­­ Bár a szerződések jellege valóban nem a legszerencsé­sebb, sok esetben a szolgálta­tás,ellenszolgáltatás sem áll arányban egymással, mégis hasznosnak tartom ezt a szer­ződésfajtát. Miért? A szerző­dés az idős emberekre nézve nem lehet hátrányos, hiszen érdekeiket számos jogintéz­mény védi. Fontos azonban, hogy azok, akik ezzel foglal­koznak, türelemmel és meg­értéssel végezzék ezt a felada­tot, mert csak így érhetjük el, hogy a szerződés valóban mindkét fél méltányos érdekét szolgálja. Császár Nagy László — Magyar Nemzet__. XI. kerület Minden harmadik ember új lakásban A kerületről írhatnánk szí­nes, lelkendező riportot is. A tények, az adatok kínálják magukat hozzá. Az elmúlt másfél-két évtizedben a fővá­ros leglendületesebben fejlődő körzete a XI. kerület volt. Amíg 1950-ben mintegy 90 ezer lakost tartottak itt nyil­ván, most 189 ezret, s minden harmadik ember új lakásban lakik. A kerület ipara — elég jól elkülönülve a lakónegye­dektől — évente 40 milliárd forintnyi értéket állít elő. A mutatószámokat még sorolhat­nánk. A gyors növekedést azonban rendszerint gondok, feszültsé­gek is kísérik. Hogyan csapód­nak ezek le a terület gazdá­jánál, a tanácsnál, milyen erő­feszítéseket tesznek megoldá­suk érdekében? 11000 igénylő — Talán furcsán hangzik — mondja Grubics István kerü­leti tanácselnök —, hogy gondjaink között első helyen a lakáshiányt említem. Az itt épült lakótelepek — a Lágy­mányosi, a Kelenföldi, a Fe­hérvári úti, az őrmezői — la­kásaiból ugyanis mi is csak arányosan részesülhetünk, elő­nyöket nem élvezhetünk. Je­lenleg mintegy 11 ezer lakás­igénylőt tartunk nyilván, igaz, hogy közöttük jelentős a minő­ségi lakáscserét kérők száma, önálló lakással nem rendel­kezik mintegy 4—5 ezer igény­lő. Kerületünkben 1980-ra 100 lakásra 311 ember jut, ami még mindig meghaladja a fő­városi átlagot. Ebben az öt­éves tervben 5400 lakás épül kerületünkben a fővárosi ta­nács célcsoportos beruházásá­ban és több tucat vállalat ösz­­szefogásával. A hiány enyhíté­se érdekében a tetőtér-beépí­téseket is messzemenően tá­mogatjuk, ha az városképi szempontból nem kifogásolha­tó.­­ A további lakásépítések nem vezetnek-e zsúfoltsághoz, nem nyirbálják-e meg túlsá­gosan a zöldterületeket, a Gel­lérthegyen, Sasodon és a Gaz­dagréten. — Lassan befejeződik a nagymérvű lakásépítés kerüle­tünkben. Még Őrmező bővül mintegy 1000 lakással és a ter­vekben szerepel a Gazdagrét is 1000—1500 lakás felépítésé­re. — Az új lakásokba általá­ban többgyermekesek, illetve fiatal házasok költöznek. Ho­gyan jelentkezik ez a gyer­mekintézmények férőhely irán­ti igényében? — Az óvodaépítésben gyors ütemet diktáltunk, és az ered­mény nem is maradt el. Eb­ben az ötéves tervben is mint­egy 1300 óvodai férőhely lé­tesítését tűztük ki célul, s ha ez megvalósul, az óvodai igé­nyeket lényegében kielégíthet­jük. Nem állunk ilyen jól a bölcsődei elhelyezéseknél: je­lenleg csak a gyermekek mint­egy 35 százalékának tudunk helyet biztosítani. Két körül­mény játszik szerepet az erő­teljes igény jelentkezésében: a demográfiai hullám, valamint az, hogy a vártnál kevesebb kismama veszi igénybe a gyer­mekgondozási segélyt. Kerüle­tünk 1980-ig további 475, a fővárosi tanács 300 új bölcső­dei férőhelyet létesít. Ezzel még mindig csak 45 százalé­kos ellátottságot érünk el, vagyis ilyen jellegű gondjaink még a nyolcvanas években is lesznek. — És az iskolák? — Sajnos az iskolák építése is lemaradt bizonyos mérté­kig a lakásépítés ütemétől, ami zsúfoltsághoz, tárgyi feltéte­lek romlásához vezetett, illet­ve vezet. A jelenlegi népesség­szaporulat hatására — évente 2000—2300 gyermek születik kerületünkben — 1980 után a többműszakos oktatás általá­nossá válásával kell időlegesen számolni. — Nem megye-e ez az ok­tatási színvonal rovására? — Kiváló pedagógus- és ne­velőgárdánk van. Erre abból is következtetni lehet, hogy az elmúlt évtizedekben számos iskolánkban különböző okta­tásügyi kísérlet folyt és az itt kidolgozott módszerek or­szágos gyakorlattá váltak. Bí­zunk pedagógusaink felké­szültségében, ügyszeretetében, ami garancia lehet arra, hogy színvonalesés nélkül jussunk túl a nehezebb esztendőkön, állandóak az út- és járdabon­tások. — A kerületfejlesztési össze­geket mennyivel told­ják meg a vállalatok, a társadalmi mun­kások? — Nincs okunk a panaszra. A vállalatok például ebben a tervidőszakban mintegy 100 millió forinttal járulnak hoz­zá a különböző fejlesztések­hez, elsősorban bölcsődék, óvodák létesítéséhez. A nép­­front is eredményesen közre­működik akcióival a kerület szépítésében. Tennivalóink eb­ben a vonatkozásban még bő­ven adódnak. Szemléletformá­lás kérdése is, hogy kevesebb legyen a szemetes, koszos ut­ca, hogy vigyázzunk a nagy költséggel létrehozott parkok­ra. Csupán bírságolással itt nem sokra megyünk. Magasabb követelmények — A több lakos több mun­kát, több gondot jelent az ál­lamigazgatás területén is. Mennyiben tudnak megfelelni a kívánalmaknak? — Jelenleg 194 ember dol­gozik a tanács apparátusában. Amikor a kerület lakóinak a száma feleannyi sem volt, mint most, akkor viszont 247 főt számláltak a tanácsnál. Na­gyobb a leterhelés, magasab­bak a követelmények, de az évi mintegy 100 ezer ügyből csupán 1500—2000 az, amely­ben neo­ történik intézkedés többnyire nem az apparátus hibájából. Számtalan esetben tapasztaljuk: egyes állampol­gárok csak azt tanulták meg kiválóan, hogy milyen jogok illetik meg, de kötelességeikről hajlamosak megfeledkezni. Ke­rületünkben például mintegy 19 ezer gépkocsit tartunk nyil­ván, és a tulajdonosok 10 szá­zaléka nem fizet adót, vag'' csal? többszöri felszólításra. A mintegy 3600 kutyatulajdonos 15—18 százaléka szintén úgy tesz, mintha nem tudna arról, hogy ebadó is van a világon. — Az az általános tapaszta­lat, hogy a különböző fórumo­kon — lakógyűléseken, tanács­tagi beszámolókon, képviselői fogadóórákon — amennyi pa­nasz, annyi elismerő szó is el­hangzik a XI. kerületi tanács ügyintézésére, szakigazgatási szerveink munkájára. — Mi a megalapozott bírá­latot mindig szívesen vettük — mondja Grubics István. — A jogos kritika ugyanis fel­­felrázza az ügyintézőket, az osztályokat az elfásultság­­ból. Ráébreszti dolgozóinkat arra — ha elfelejtették volna —, hogy nem a lakosság van a tanácsért, hanem az ott dol­gozók a köz alkalmazottai. Keserű Ernő Százmillió forintos beruházást végez az idén a Pannónia Szálloda Vállalat Az igazi idegenforgalmi­­ idény még kissé távol van, de a vendéglátóipari vállalatok a hátralevő időt igyekeznek fo­kozottan kihasználni a felké­szülésre. A többi közt a Pan­nónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat a folyamatban levő beruházásait fejezi be a kö­vetkező néhány hónap alatt. A rekonstrukció szállodákat, éttermeket és más vendéglátó­intézményeket érint. Somogyi Jenő, a vállalat ve­zérigazgató munkatársunknak elmondotta, hogy március vé­gére befejeződik a Rákóczi úti Palace Szálloda külső tataro­zása. Az épület tetőzetét is felújították, az eddig sok kel­lemetlenséget okozó, folyton hulló cserepek helyett rézle­mezzel burkolták a szálloda tetejét. Ezzel azonban még korántsem­ ért véget a pati­nás szálloda korszerűsítése: a szobákhoz fürdőszobákat épí­tenek. Az igazi nagy munka az­ idegenforgalmi főszezon le­zajlása után, ősszel indul meg. Ekkor kerül sor a szál­loda mellett levő régi ház le­bontására, amelynek helyén a Papacellhoz hasonló magasságú új szállodaszárnyat építenek, 120 szobával. A tervek már készen vannak, az anyagi fe­dezet is rendelkezésre áll. A Baross téri Park Szállót is korszerűsítik. Ezt a nagy munkát emeletenként úgy bo­nyolítják le, hogy közben ne zavarják a szálloda működé­sét. Most jutnak el a befeje­ző szakaszhoz, az utolsó eme­let átalakításához. A munká­val június végére készülnek el. Két évig tartott a rekonst­rukció, harmincmillió forint­ba került. Itt is minden szo­bához fürdőszobát építettek. . A szálloda utolsó emeletét ed­dig a Kereskedelmi Beruhá­zó Vállalat foglalta el. Most­­ sikerült új elhelyezéséről gondoskodni. Az átköltözködés­­ a Park Szállónak 16 új szobát­­ jelent. Az év eleje óta zárva van a Rákóczi úti Metropol Szál-­­­loda. Itt is nagyobb moderni- ■ zálás volt a feladat. A szállo-­­­dai szobákon kívül a két ét-­­ termet is rekord gyorsaság­gal átépítették Az éttermi­­ munkák befejeződtek, és hús-­­­­étra megnyitják az átalakí­­­­tott, immár modern Metropol I Szállodát is.­­ A szabadság-hegyi Olimpia­­ kiállódat egy nagyobb mére­­í­­ű kongresszusi teremmel és két kisebb terem építésével­­ bővítik, és tanácskozások, na­gyobb összejövetelek rendezé­sére teszik alkalmassá. Mi­után a szállodát sok sportoló veszi igénybe, a mellette levő telken három teniszpályát lé­tesítenek. Visegrádon bővítik a Silva­­ti­us Szálloda szolgáltatásait. Tekepályával, sörözővel és egyéb szórakozást szolgáló lé­tesítménnyel gazdagodik. Még mindig gondot okoz a Déli­ pályaudvar mellett ter­vezett új modern szálloda sorsa. A Finta József által ter­vezett Moszkva Szálló — ez lesz az új hotel neve — épí­tésének megkezdését elejétől kezdve területi viták késlelte­tik. Nagy nehezen sikerült el­érni, hogy a MÁV átadta a telket, azonban rajta áll egy épület, amelyet a Gázművek használ. A Gázművek kitele­pítése pedig hónapról hónap­ra késik, ezért nem indulhat meg a szálloda építése. A tatabányai új szálloda építése viszont programsze­rűen halad, és ebben az év­ben átadásra kerül. Tata-Re­meteségen 16 szobával bővítik a Touring Szállót, azon kívül két ételbár is létesül az üdü­lőhelyen. Ami a budapesti egyéb — a Pannóniához tartozó — ven­déglátóhelyeket­­ illeti, ezeknél is serény szezon előtti mun­kák folynak. A Roosevelt téri Gresham Étterem átalakítá­sát nemrégen kezdték meg, de június 1-én már újjáalakítva megnyitják. Május 1-re ké­szül el a Váci utca és az Irá­nyi utca sarkán az új „Pepita Oroszlán”, amelyet a Semmel­weis utcából ide helyeztek át. A Pannónia jól járt a cseré­vel, mert az új helyiség sok­kal nagyobb a réginél. A föld­szinten meleg- és hidegétele­ket, mézesmackó-különleges­­ségeket lehet vásárolni és fo­gyasztani, az emeleti részen pedig éttermet létesítenek. Az Emke étterem emeleti helyiségeiben visszaállítják a korábban igen népszerű ci­­gányten­és éttermet, vacsorá­zóhelyet. Ott, ahol a tavaszi szezon­­nyitásig a munkálatok nem fejeződnének be, azokat meg­szakítják, a helyiségeket üzem­be helyezik, és a korszerűsítést ősszel folytatják. Ezekre az építkezési munkákra a Pan­nónia ez évben 100 millió fo­rintot fordít. G. .1. |-TAVASZI vásÁr 1 pnTlMOt IG: seevss, (■FOTO* OPTIKAI CIKKEK film I a hészteltHrt. ^ n '*$rw7$rwwi'wwi& 'wt'wwns ini’if'Brf hWit Társadalmi segítséggel A kerületnek — elhelyezke­désénél fogva — nagy a tran­zitforgalma, naponta negyed­millió ember utazik át rajta. Nyári vasárnapon a félmilliót is eléri ez a szám. — A főutak a terhelést még úgy-ahogy elviselik, az ilyen útvonalak mellett lakók azon­ban a zajt és a levegőszeny­­nyezést már sokkal kevésbé. A helyzet javítására vannak el­gondolásaink, de ezek reali­zálásához hosszú esztendők szükségesek. A metró még odébb van egy kicsit, ennek a vonalnak az átadását 1986-ra jelzik a tervezők. A Kelenföl­di pályaudvar átépítésének el­ső üteme azonban nemsokára megkezdődik. Ugyancsak ége­tő gondunk, hogy kerületünk­ben 84 kilométer hosszú föld­út található. Főleg ennek kö­vetkeztében mutatnak falusias jelleget egyes külső kerület­részek. Az az évi 14 millió forint, amely útépítésre ren­delkezésünkre­ áll, éppen csak hogy elég a javításokra, fel­újításokra. A lakásépítések, köz­műfektetések miatt szinte Végső búcsú Hajnal Jenőtől Pénteken a Farkasréti te­metőben helyezik örök nyugo­vóra a 88 éves korában el­hunyt Hajnal Jenőnek, a Vö­rös Újság egykori szerkesztő­jének az Egyesült Államokból hazaszállított hamvait. Hajnal Jenő vidéki lapok­nál kezdte újságírói pályafu­tását. Az első világháború idején érkezett Budapestre, ahol a Déli Hírlap, majd a Világ munkatársaként tevé­kenykedett. 1918 végén került az első kommunista lap szer­kesztőségébe. A Tanácsköz­társaság idején itt, a Vörös Újságnál dolgozott a társa­dalmi haladás lelkes harcosa. Az első magyar proletárdikta­túra megdöntését követően Hajnal Jenő Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság és Az Ember című lapnál foly­tatta munkáját. A magyar rendőrség emigrációs, politi­kai tevékenysége miatt kö­rözte, s nyomozólevelet adott ki a magyarországi fehérter­­ror ellen írott cikkei miatt. 1934-ben az Arbeiter Zeitung­nak is írt cikkeket. A bécsi rendőrség 1936 decemberében előállította, s lakásán házku­tatást tartottak. Az üldözött kommunista író és hírlapíró 1938-ban kénytelen volt Fran­cia­országba, majd onnan az Egyesült Államokba emigrál­ni. Itt hunyt el 1977. július 11-én. 7

Next