Magyar Nemzet, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

K­ÖNYVSZEMLE Ifjúkori művek 1902—1918 Lukács György életmű-sorozataL­ukácsnak hét évtizedes pá­­­­­lyafutása során mindig bőven akadtak kíméletlen kri­tikusai. A kíméletlenség sok­féle külső formát öltött: hol fölényes lekezelésként, a ne­vetséges fantasztáknak kijáró gúnyként, hol — mint például Thomas Marin egy 20-as évek­beli, levelében — tartózkodó iróniával palástolt riadalom­ként, hol „balos” vagy „job­bos” ideológiai bírálatként, sőt, esetenként nyílt politikai denunciálásként nyilvánult meg. Ámde ami a kíméletlen­séget illeti, Lukács György ebben alighanem összes kri­tikusát és ellenfelét felülmúl­ta. Elsősorban — bár köztu­dott, hogy korántsem kizáró­lag — önmagával, saját min­denkori tegnapi énjével szem­ben volt könyörtelen. Mégha tudjuk is, hogy az igazi filo­zófus, a nagy gondolkodó be­csületességének egyik legfőbb ismérve, hogy mennyire ké­pes — Pál apostol szavával szólva — ,,személyválogatás" nélkül intellektuális reflexió tárgyává tenni a saját koráb­bi fejlődését, mennyire van meg benne az erő ahhoz, hogy fejlődése minden újabb perió­dusának világvíziója felől fe­lülvizsgálja, és ha kell, poz­­dorjává zúzza az előbbieket. Lukácsnál ez az intellektuá­lis „önpusztító” szenvedély akkor is már-már pszicholó­giai rejtély. Fordulatai nem csupán megváltoztatták gon­dolkodását, hanem szinte fa­natikus gyűlölettel fordították szembe az éppen adott for­dulat előtti összes gondolkodói énjével. (S ennek egy pillana­tig sem mond ellent, hogy a 30-as évektől kezdődően, egé­szen haláláig, meg-megújuló kísérleteket tett e szélsőségek között csapongó pálya „ki­­egyenesítésére”, életművének a marxizmus felé tartó követ­kezetes haladásként való ér­telmezésére.) S mert Lukács minden újabb periódusában az összes megelőzőt söpörte az „előtörténet" önmagukban ér­dektelen filozófiai kacatokkal zsúfolt lomtárába, ezért nem csoda, ha e lomtár legsötétebb, legpókhálósabb zugába éppen a legkorábbi művek kerültek. A most megjelent, közel 900 oldalas kötet (az életmű­­sorozat újabb darabja) azokat, a kisebb írásokat teszi hozzá­férhetővé Tímár Árpád szer­kesztésében, szöveggondozásá­ban, kitűnő jegyzetekkel és névmutatóval ellátva, amelyek Lukács György életének 1902 —1918 közötti szakaszában születtek. Az első szó a kö­tet láttán a termékenység fö­lötti megdöbbent­ ámulaté, hi­szen ez az amúgy is terebélyes kötet mindössze a huszonegy­­néhány éves Lukács produk­ciójának kisebbik hányadát (kritikáit, esszéit) tartalmaz­za, nem foglalja tehát magá­ban a töredékes voltában is­­monumentális Heidelbergi művészetfilozófiát és az ugyan­csak félbehagyott Heidelbergi esztétikát, a regény elméletét (ezek néhány éve külön kö­tetben láttak napvilágot), és nem fért el keretein belül a szinte kamaszfejjel írott két­kötetes nagy mű. A modern dráma fejlődésének története sem (ez az életműsorozat kö­vetkező kötete). Lukács, mint köztudott, 1918-as fordulatát követően ezt az egész, terjedelmileg is, tar­talmilag is jelentős teljesít­ményt holmi ifjúkori int­ellek­­t"á­s botlások sorozataként "gadta meg. ..baloldali etika és jobboldali ismeretelmélet’' -szaros keverékeként, amely­nek egyedül az ad némi vi­szonylagos történeti jelentősé­get, hogy szerzőjük éppen raj­ta verekedje magát keresztül, amíg behajózott a marxizmus (békésnek számára semmiképp nem nevezhető) öblébe. Azon­ban a fiatal Lukács mai ol­vasója aligha érthet egyet az „érett” és az idős Lukács­csal. Ez esetben ugyanis — akár az idős Lukács iránti kegyelettől, akár egyéb, a műtől független megfontolá­soktól hajtva — éppen az if­júkori műveknek, mint egyet­len egységes egészként szem­lélhető „filozófiai kalandre­génynek” a leglényegesebb vo­nását hagyná figyelmen kívül: a szinte egy időben, egymás mellett hangzó gondolatszóla­moknak, az egymást kizáró s ugyanakkor egyformán a leg­végső következményekig vé­giggondolt intellektuális ma­­gatartáslehetőségeknek azt a hatalmas szimfóniáját, amely­nek csupán az egyik (még­hozzá gyakran nem is a leg­erősebben hangzó) szólama képezi Lukács későbbi mar­xizmusának „előretolt helyőr­ségét”. A fiatal Lukács két legmélyebb irodalmi élménye: Ady Endre költészete és Dosz­tojevszkij regényei. Adyból már igen korán. 1908-ban az egyik legfontosabb vonásként emeli ki: számára ,.nincsenek ellentmondások, nincsen kü­lönbség a ,nézetek’ között: ő minden, és mindennek az el­lenkezője is egyszersmind’ (251. 1.). Valami egészen ha­sonló mozzanat, az egymással a „lélek síkján” szembesülő s éppen ezért egyformán hite­les, egymással nem mérhető, egymásnak alá vagy fölé nem rendelhető „tiszta tudatok” minden szociális közvetítési kiiktató gazdag polifóniája ra­gadja meg a legerősebben Dosztojevszkij művészetében is. S mert Lukács esetében a meglátás éppen olyan híven (sőt, gyakran hívebben) jel­lemzi a nézőt, mint a látványt, minden alapunk megvan arra a föltevésre, hogy „minden s mindennek az ellenkezője” legalább annyira önjellemzés (sőt, ekkor még gondolkodói program is), mint amennyire az Ady vagy a Dosztojevszkij jellemzése. A fiatal Lukács számára valóban „nincsenek különbségek a nézetek között”. Csupán egy a fontos: a „szimptomatikus életutak”, a „szimptomatikus magatartás­lehetőségek” le­gvégső kon­zekvenciákig való végiggondo­lása, a lét által fölkínált ösz­­szes sorslehetőség filozófiai föltérképezése. L­ukács György egész 1918­­ előtti tevékenysége a dön­tés, a választás előtt álló em­ber erőfeszítése az egyáltalán számbajöhető választási lehe­tőségek teljes skálájának meg­ismerésére. A hihetetlen sok­féleség, a lehetőségek közöt­ti, már-már szertelennek tűnő csapongás az a „szellemi ka­­landorság”, amelyet egy haj­dani barátaival később szem­­befordult írónő (Ritoók Emma) utóbb az ifjú Lukácsnak és baráti körének a­­ szemére ve­tett, éppen emiatt a teljes megismerésre való szenvedé­lyes törekvés miatt nem vált eklekticizmussá: a sorslehető­­ségek polifóniájában mindig ugyanaz az akarat, ugyanaz a szubjektum kereste azt az egyetlen érvényes életlehetősé­get, amelyben a többi, gondo­latilag már bejárt lehetőség iránti bármiféle homályos nosztalgia nélkül válthatja tettre önmagát. Aki már választott, ritkán érti meg és éli át annak a helyzetét, aki még csak ku­tatja a választási lehetőségek érvényességét. Ezért viszonyult 1918 után az egész további életét meghatározó döntésen már keresztülment Lukács meglehetősen értetlenül és igazságtalanul első énjéhez. Másfelől viszont ezért van ma (akár kárhozatosnak, akár üd­vösnek tartjuk ezt) igazi rene­szánsza a fiatal Lukácsnak: egy olyan új nemzedék pró­­bálja megtanulni tőle saját,­­o*­si­ehetőségei megismerésé­nek­­ módszerét, amely az előtte volt nemzedékek vá­lasztásaival sokat kezdeni már nem tud. K­háidon döntésé­től viszont még messze innen van. (Magvető) Köncz­öl Csaba A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1074 Budapest, Dob u. 80.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Huffon II—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Pankezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 18—17.30 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.3­1 Wi­rtz Ádám rajza — Takáts Gyula Vitorlás a berekben című regényének illusztrációja; a kötet a Móra Kiadó gondozásában jelent meg Utazás Észak-Amerikában Bölöni Farkas Sándor kaliforniai és oxfordi közös kiadása is nincs még egy magyar úl­ i­s leírás, amely annyiszor je­lent meg, mint az Utazás Észak-Amerikában. A reform­korszak valóságos bibliája lett, óriási hatása volt a XIX. szá­zad legnagyobb magyar állama férfiaira, Széchenyire, Wesse­lényire, Kölcseyre, Kossuthra és az 1830—1840-es évek ifjú­ságára. Csaknem másfél év­századnak kellett eltelnie, míg vezető amerikai tudományos fórumok fölfedezték mint tör­ténelmük jelentős forrásművét. Még egy éve sincs, hogy az első amerikai tudományos akadémia, a philadelphiai Ame­rican Philosophical Society ki­adta, most pedig máris máso­dik, új fordítása jelent meg az Amerikai Bibliográfiai In­tézet, a kaliforniai és az ox­fordi egyetem közös kiadásá­ban. Különleges értéke a for­dító Kadarkay Árpád terjedel­mes bevezető tanulmánya, a szerző és mű filozófiatörténeti jelentőségének eddig egyedül­álló méltatása. Kadarkay Árpád 1954 -ben Esztergomban érettségizett, majd kanadai és amerikai egyetemeken folytatta tanul­mányait, 1970-ben a kalifor­niai Santa Barbara egyetemen doktorált Lukács Györgyből, majd utána magyar—amerikai állami csereösztöndíjasként Lukács György tanítványa volt. 1971 óta a két kaliforniai egyetem tanársegédje, lektora majd professzora. A fiatal amerikai magyar rendkívül szerencsés felké­szültséggel látott neki munká­jának. A legjobb bibliográfiák alapján is nehéz itthon meg­találni mindazokat a részlet­­munkák­at,­­amelyekből egy­­egy magyar történelmi szemé­lyiség eszmerendszerének for­­rásvidékét föl lehet deríteni. A külföldi magyar kutatónak éppúgy ismernie kell a hazai vizsgálódások eredményeit, hogy más jellegű elméleti el­látottságával igaz összképet alakítson ki. K­adarkay Árpád a felvilágo­­■ sodás és a romantika ki­váltképpen amerikai történeti és irodalomtörténeti műveinek ismeretében Bölöni Farkas Sándor egész életének és mun­kásságának középpontjába he­lyezi amerikai útleírását. Va­lamennyi előző írását, még vi­lágirodalmi fordításait, Goethe Werther-jének, Schiller Don Carlosának, Madame de Staël Corinne-jének fordításait is ide irányuló fölkészülésnek fogja föl. (Elég sajnálatos, hogy ezek a művei mindmáig kéziratban maradtak.) De üldözéséről írt naplóját is szinte teljes egé­szében idézi, mint könyve lo­­gikus következményét. A szer­ző széles világirodalmi rokon­ságba állítja Bölöni Farkas Sándort. Szent Ágoston, Mon­­tesquieu. Hume. Herder. Rous­seau. Goethe. Heine. Coleridge. Southey. Wordsworth. Emerson, sőr Kierkegaard egyes eszméi­nek, vagy bizonyos lelki voná­sainak nyomait fedezi föl ben­ne. A műveiből vett idézeteket szembesíti vonatkozó szöve­gei­kkel. Tocqueville egyidejű ameri­kai utazásának élményeiből keletkezett és az amerikai de­mokráciát arisztokrata gőggel lenéző államelméletét részle­tesen összeveti a magyar utazó vérbeli plebejus, jakobinus, sőt utópista szocialista irányú tár­­sadalomleírásával. De hangsú­lyozza unitárius mivoltából következő hitvallásának jel­lemző jegyeit is. (Priestley és Ramsay eszméinek hatását.) Sorra veszi a XIX. és XX szá­zad legkiválóbb Amerika­­szaksértőinek (Bancroft. Bryce. Laski. Brogan. Áron. Mordai) analíziseit, melléjük állítva Bölöni Farkas Sándort súlyban és jelentőségben. Kadarkay megállapítása szerint Bölöni Farkas az első, aki a Függet­lenségi Nyilatkozatot az ame­rik­ai gondolkodás legigazabb kifejezésének tartja. Ezt Lin­coln Gettysburghi szózata jó­val korábbi megfogalmazása­ként értékeli. az­ első magyar könyv Áme­nt­ikáról több mint külföldi útirajz és több mint a magyar szociológia egyik első remeke, — jelentős törté­netfilozóf­iai mű is. Bölöni Farkas több megállapítása korai felismeré­se az otthon is használható óceánon túli tanulságoknak, hogy az iparosítás és a műve­lődés­ nem ellenségek; a bér­munka még mindig jobb, mint a jobbágyság; a szólás- és val­lásszabadság természetes kö­vetkezménye a jólét és a hala­dás. Megütközött ugyan a né­ger rabszolgaságon és az in­diánüldözésen, de azt hitte, az indiánok a Mississippin túli területet megőrizhetik, a nége­rek pedig a pár éve alapított, afrikai demokrata államba, Libériába vándorolhatnak visz­­sza. .Jackson Amerikáját az ígéret Földjének tartotta. Eh­hez hozzájárultak a megélhe­tés és szabad mozgás végett kivándorolt európai közössé­gekkel és a hazai üldözések elől kimenekült egyénekkel való eszmecseréi. Kadarkay professzor tanul­mánya valósággal kollektív mű. Az előszóban 18 ameri­kai tudósnak mond köszönetet a kiadványához igénybe vett konzultációkért. Az utolsó évek hazai B­ölöni Farkas-vizsgála­tait már nem tudta fölhasz­nálni, írása azonban így is a legjelentősebb és legrészlete­sebb értekezés Bölöni Farkas Sándor egész, életművéről. Ez a szép kiállítású, de nem cse­kély árú (19 $) kötet az USA. Kanada, Anglia és Ausztrália tudós köreihez el fog jutni az ABC Clio egyetemi kézikönyv­sorozat tagjaként. Kadarkay Árpád terjedel­mes és fontos bevezetője meg­érdemelne egy hazai kiadást is magyar nyelven. Gál István Az európai irodalom olvasókönyve Töredék és vázlat Babits Mihály hagyatékából M­űvelődéstörténetünknek kell majd válaszolnia ar­ra a kérdésre, hogy mivel ma­gyarázható két világháború közti időszak olvasóközönségé­nek fölfokozott érdeklődése az irodalomtörténeti esszé iránt. Németh Lászlónak, Szerb An­talnak, az „esszéíró nemzedék­nek” és persze magának Ba­bits Mihálynak a magyar iro­dalomtörténeti témákkal ara­tott sikerét még összekapcsol­hatjuk a nemzeti kultúra kér­déseinek előterébe kerülésével. A harmincas évek közepén azonban majdnem egyszerre jelent meg és aratott megle­pően nagy sikert Szerb Antal nevezetes műve, a Hétközna­pok és csodák, meg Babitsé, Az európai irodalom története. A változás azért föltűnő, mert Babitsnak a tízes években írott — és számos elődének nem kevésbé kiváló — iroda­lomtörténeti esszéi csak egé­szen szűk kör érdeklődését keltették föl. Most pedig írók sora választotta fő kifejezési formájának e műfajt, a közön­ség pedig szomjas érdeklődés­sel fogadta műveiket. Ha ezen belül a világirodalmi témák iránti figyelem okát találgat­juk, gondolnunk kell — pél­dául — a görög tanításának a kiszorulására a középiskolák jelentős részének tantervéből és — mindenekelőtt — a nyelvtudás csökkenésére. Noha Az európai irodalom története — hasonlóan Babits többi irodalomtörténeti esszé­jéhez — elsődlegesen a maga művészi kérdéseivel vívódó költő írása, a közönséget fel­tehetőleg inkább a tanítás ra­gadta meg. A világirodalom útvesztőiben el-eltévedő olva­só világos, könnyen áttekint­hető, lebilincselően olvasmá­nyos kalauzt kapott a poéta doctustól. Egyetlen kötetbe sű­rítve minden nagy névhez rö­vid és megelevenítő erejű jel­lemzést talált, s az egyes élet­művek a szeme láttára szerve­ződtek irodalmi folyamatok­ká. Babits azonban úgy érezte, hogy keveset tudott csak visz­­szaadni a lényegből, a tárgyalt művekből. A művek megis­mertetésének szándéka ösztö­nözte hatalmas arányú vállal­kozásának. Az európai iroda­lom olvasókönyvének a tervét. A maga erejét kevesellve hív­ta segítségül a hozzá ízlésben közel álló, nagy tudású Ha­lász Gábort. Babits halálos betegsége azonban megakadá­lyozta az ,,olvasókönyv” meg­valósítását Csak a görög iro­dalom szemléltetésének az első része készült el, és Babits váz­lata, illetve Halász Gábor ez­zel kapcsolatos levelei marad­tak fenn. Ezt az anyagot adta most ki Gál István — bepil­lantást engedve a nagy költő műhelyébe. E kötet azonban ezenkívül is igen érdekes és tanulságos olvasmány. A mai ember számára Babits könyvében a görög fordí­tások gyengesége okozza a leg­nagyobb meglepetést. Okkal szögezhette le a Könyvvilág­­ban nagy megelégedettséggel Somlyó György: „alig négy évtized alatt micsoda elmara­dást hozott be a magyar vers­es általában irodalmi fordí­tás, és micsoda magas szín­vonalon!” Igen, e felkiáltás igazságát szépen bizonyítja e kötet. Ne feledjük azonban azt, hogy ennek a fejlődésnek az elindításában jelentős sze­repe volt Babitsnak, s talán az „olvasókönyv” összeállítá­sában jelentős szerepe volt Babitsnak s talán az „olvasó­könyv” összeállítása közben megismert nehézségeknek is. Az elsők között ismerte föl azt a tényt, hogy egyre fogy a vi­lágirodalmat eredetiben olva­sók száma Korábban ugyan­is minden magyar értelmiségi tudott latinul és németül, az igényesebbek görögül és fran­ciául, sőt a reformkortól an­golul és olaszul is olvastak. Ezeken a nyelveken pedig hozzáfértek gyakorlatilag min­den figyelemre érdemes könyvhöz. A fordítás művelő­désügyi fontosságát a nyelv­tudásnak az első világháború körül kezdődött csökkenése helyezte előtérbe. Ma kitűnő fordításokban áll rendelkezésünkre — többek között — a görög irodalom, de a középiskolások alig néhány órában foglalkoznak vele, s az érettségizettek többségének csak igen halvány fogalmai vannak nagyjairól. Babits Mi­hály könyve a régi fordításo­kat bírálva akaratlanul is föl­hívja a figyelmet, hogy meny­nyivel nagyobb részt kapott az antik kultúra a múlt századi magyar műveltségben, mint a maiban. Főleg még Kölcsey Ferenc korában — noha az e különlegesen erős görögség-él­ménye akkor is ritkaság­szám­ba ment. Az európai irodalom olvasó­könyvében található remek­­ kis Babits-esszék nemcsak összefoglalják a választott művek tartalmát, de a költő arra is magyarázatot ad, miért tartanak bennük egy-egy részt — például — a „fenségesség” iskolapéldájának. Olvasóköny­vet szerkeszt, hogy műveket szemléltethessen. Ezért kínló­dik és bosszankodik a rendel­kezésére álló rossz fordítások idézgetésével, de így nyer al­kalmat, hogy a különböző megoldásokat elemezve izgal­mas összefüggésekre hívja föl a figyelmet. A nagy klasszikus példák utóéletét fejtegetve pe­dig a világirodalom kapcsolat­hálóját rajzolja föl. H­omérosz magyarázatából — s ez foglalja el a karcsú kötet mintegy felét — termé­szetesen lép át Hésiodoshoz (akivel — azt hiszem — kicsit igazságtalan), majd Vergiliu­­son és Tasson keresztül Zrí­nyihez és Csokonaihoz jut el. És ez izgatja a legjobban: Zrínyi, Csokonai, Kazinczy, Kölcsey, Petőfi, Arany, Ady görög irodalmi élménye, és en­nek tükröződése műveikben. Vonzóan és érdekesen ír Goe­théről vagy Shelleyről is, de legfőbb törekvése az, hogy a maga görögségélményét nagy költő elődein keresztül kap­csolja az élő magyar kultúra vérkeringésébe. Ily módon vá­lik személyes és lírai monda­nivalója lebilincselő tanítássá, a mai olvasó számára is él­ménnyé. A könyv — címe sze­rint is — töredék és vázlat csupán, ami természetesen nem hagyható számításon kí­vül. Egy-egy kiérlelt rész azon­ban — a homérosi költészet hazai gyökerekhez kötése vagy a Pindarostól Goethe Prome­­theusán keresztül Aiskhalosig ívelő eszmefutatás — a ma­gyar irodalomtörténeti esszé máig fölül nem múlt mesteré­nek mutatja Babits Mihályt. Gál István kitűnő szolgála­tot tett a közművelődés ügyé­nek, amikor kiásta a feledés porából Babits kísérletének elkészült részeit. Olyan olvas­mányt adott kezünkbe, amely fogyatékosságaival is arra ösz­tönöz, hogy olvassuk a görög irodalom nagy műveit. Olvas­suk Babits könyve mellé. Bi­zonyosra vehetjük, hogy ő is ezt akarta elsődlegesen. (Mag­vető.) Taxner-Tóth Ernő ÚJ KÖNYVEK KOSSUTH KIADÓ: P. H. Freyer: Viharmadarak (Népszerű történelem) Gallai Ervin: Viharzóna Dr. Simai Mihály: A fejlődő or­szágok szerepe napjaink nem­zetközi osztályharcában Stark Antal: A vállalati tervezés rendszere Tilkovszky Lóránt: Ez volt a Volksbund Lenin: Egy lépés előre, két lépés hátra. AKADÉMIA KIADÓ: II. Rákóczi Ferenc emlékiratai Gulyás Pál: Magyar írói álnév­lexikon Gunila Béla: Bátky Zsi­gmond Gulya János: Gyarmathi Sámuel Mann Miklós: Trefort Ágoston Szénássy Barna: Bolyai János Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Ilosvay La­jos MEDICINA KIADÓ: A gyermekek egészségnevelése (Szerk.: Kern Ágnes dr.) GONDOLAT KIADÓ: Székely István: Hyppolittól a Lila ákácig Életünk történelem (Szerk.: Ba­jor Nagy Ernő) Gábori Miklós: Alá Tau— Ararát — Régészeti utazások Charles Fourier: A négy mozgás és az általános rendeltetések el­mélete

Next