Magyar Nemzet, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Péntek 1978. szeptember­­ XXXIV. év­föl­yam * 206. szám Eltöveált turistáik A Furka-hágón, tündöklő fény-, hó- és jégmagasban, félórája ültünk, amikor megállt még egy magyar autó, s kiszálltak az utasai. Idegenben, távol hazulról kürttel, reflektor-villogás­sal, szóval üdvözlik egymást a magyarok — jelenlétük egy svájci hágón, egy Loire menti francia kastély par­kolójában, Bretagne vala­melyik bretonul hangzó ne­vű városkájában ma még bizony ritkább, mint más népek turistáié —, s így tudtuk meg, hogy honfitár­saink reggel Luganóból in­dultak, átjöttek a Szent Gotthárdon, s most átmen­nek a Furkán, aztán a Grimsel-hágón, s délutánra Luzernban lesznek, ott kell lenniük. „Megcsinálunk há­rom hágót, aztán gyerünk Luzernbe”, mondta a velem­­koró magyar autós turista, én pedig eltűnődtem ezen. Miután ők már el is rohan­tak. Júniusban Európában járt ismerősöm, akinek elmond­tam — dehogy elmondtam: látványokkal eltöltekezve, egy kicsit bódultan-ittasan elregéltem —, hol jártam­­barangoltam, pompás dia­­pozitív­ sorozata azonnali le­­vetítésével válaszolt, és a sorozatban világhírű és leg­világhírűbb épületek, temp­lomok, múzeumkapuk, szobrok, műemlékek képeit tartana, ismerősöm feleségét a Milói Vénusz előtt állva is, jól sikerült képen, őt a gen­fi Népszövetségi Palota előtt állva, szintén jól sikerült képen. És tájat, természe­tet, képes levelezőlapra ke­véssé illő utcát, egy autópá­lya -széli parkolóban lustál­kodó családot, egy padon szunyókáló párizsi clo­­chard-t, egy ügyetlenke­­serde magánpillanat-képet nem láttam. És ezen ismét el kellett tűnődnöm. A világturizmus jó, szép, szükséges. A világturizmus világméretű művelődés is, sőt, világméretű nemzetkö­ziség-gyakorlat is — azt is merném mondani, hogy po­litikai iskola, de főleg a békekövetelés magán- és csoport-iskolája: a turiz­must okkal, értelemmel ik­tatta egyezményrendszeré­be Helsinki —, de a világ­turizmus némely tekintet­ben (vagy sokban?) beteg. Lázas. Rohannak az expresz­szek, repülnek a repülőgé­pek, gurulnak az autók, ro­bognak a légkondicionált, vécével és tévével fölszerelt panorámabuszok, nevezetes helyről nevezetes helyre, látványtól látványig, hadar­ják az idegenvezetők a ne­vezetességek adatait — év­szám: méter, tonna. Napó­leon: világháborúk, halottak szánta, torony magassága, Guise herceg megöletésén­ek helyszíni és időrendje, éjjeli mulatók meztelenségkíná­lata —, s lázasan rohan a vi­lágturista, liheg, fényképe­zőgépe esetten, csattog, zoom-kamerája surrog, autóbuszából kiterelik, autó­buszába beterelik, kocsijá­ból kipattan, kocsijába be­ugrik, és nincs elereszkedé­­se, nincs kedves megülése, nincs egyebe, csak a haj­szolt turizmusteljesítmény. Naplójában egyetlen nap három svájci hágó — a vo­lánt forgatók szerpentin-tel­­jesit mérve — diapozitívjein katedrálisok levelezőlapké­pei, felesége meg a Milói Vénusz, ő meg a Népszö­vetségi Palota, és az útiter­vének margóján a pipák meg a pipák; ez is megvolt, ez is megvolt, minden meg­volt (s ,,ha kedd, akkor ez Belgium”), és a párizsi Ro­­din-múzeum kertjében már a magyar turista is mind odaül a Gondolkodó szobrá­nak talapzatára, s lefényké­pezte­ti magát családtagjá­val, útitársával, gondolkodó pózban, mint mindenki, mindenki, amerikai, japán, német, színes és fehér, tu­rista meg turista. Igaz persze, hogy mi ma még viszonylag ritkán uta­zunk, s okkal lehetünk mo­hók, telhetetlenek, okkal — vagy menthetően — akar­hatunk mindent megnézni, látni. S igaz, hogy két he­tünk van, vagy legföljebb harminc napunk, és az is igaz, hogy ennek a rövid időnek szinte óránként mér­hetően nagy összegű a költ­sége. Tehát rohanhatnék vesz erőt rajtunk. De nagy kár, hogy ez vesz rajtunk erőt. Sok az eltévedt-megté­­vedt turista, sok a lázas, meghajszolt és önmagát haj­szoló. Sok az, aki tipikus vi­lágturistává válik, a maga szépség- és nemzetköziség­élménynek alkalmas, tartal­ma szerint kultúrának, pi­henésnek és békepolitiká­­nak rendélt útján a futósza­lag-turizmus típusává válik. S azon tűnődöm, hogy az épp említett okok és ment­ségek talán a legalkalmat­lanabb mentség-okok, és hogy épp nekünk nem he­lyes nyolc—tíz óra alatt há­rom svájci hágót rekordtel­jesítenünk, műemlékről mű­emlékre vágtatnunk, úti­könyv szerint ..három csil­lagos” megnézendőket tíze­sével kipipálnunk. Nem jó a világturizmus-sablonhoz igazodni. Mit tenni? Hát, biztosan nem dacosan (és merev nyakszirttel, megideologizál­­tan) merőben mást csinálni, mint a Louvre-ban három tekercs fényképet elkattint­gató japán turisták, vagy a Pigalle-on programszerű kó­­válygással mulatóról mula­tóra botladozó, bajor busz­ból kiborított sörreklám-fér­­fiak, ám biztosan mégis mást csinálni. Nem túlzsú­folni a szokvány-kínálattal a társasutazás-programokat, nem ugyanígy túlterhelni a magánutazás-útiterveket. Kevesebbel beérni? Dehogy, másképp csinálni. Egy kis emberközelséget keresni, le­hetőleg sok tájközelséget keresni, minél több ember­­méretet keresni. Szabadnak lenni, azaz, ha úgy tetszik, bevallani, hogy a svájci hegyóriások félelmesek vol­tak. Párizs pedig talán nem ,,az álmok városa", hanem egy (minekünk) nyomasztó méretű metropolis, amely­nek egyetlen stílusbélyege van talán, s az a XIX. szá­zadi újgazdagságé. Szabad­nak lenni, megülni ott, ahol mindennapos élet és mindig jelenlevő szépség érinti meg az embert. Elmulasztani ezt­­azt, nem megnézni sok „há­rom csillagosat”. Ismétlem: nem dacból. Emberségből, emberméret-vágyból. Vigyázzunk a mi turizmu­sunk emberségtartalmára. Ne tévedjünk el, ne téved­jünk meg. Bor Ambrus Sjem­ben befejeződött a leszerelési értekezlet nyári ülésszaka A külpolitikai helyzet­ ­ RÉSZLETEIBEN még egyszer megvizsgálták a Biztonsági­­ Tanács tagállamai azokat a javaslatokat, amelyeket a BT együttes ülése elé terjesztettek a namíbiai rendezésről. A tény­­megállapító bizottságnak a helyszínen szerzett tapasztalatai alapján olyan elképzelés körvonalazódik, hogy Délnyugat- Afrikában esetleg még az év vége előtt megtarthatnák a vá­lasztásokat, majd azt követően néhány hónap múlva, előrelát­hatóan jövő májusban egészében átadnák a hatalmat a fekete többségű lakosságnak. Afrika déli részének másik válságpontján, Rhodesiában mind szembetűnőbbek az ellentétek Smith és a három afrikai társelnök között. Az angol—amerikai erőfeszítések, hogy a ha­talomváltás mikéntjét újabb kerekasztal-konferencián vitas­sák meg, gyorsítani látszanak az úgynevezett belső megállapo­dás kudarcát. Hiszen míg Smith folytatni próbálja manővere­zéseit, a három afrikai vezető láthatóan elzárkózik attól, hogy a hazafias fronttal tanácskozóasztalhoz üljenek. Szándékaiban Smith sem áll távol az újabb elutasítástól, de taktikája az, hogy időt nyerjen addig, amíg a rhodesiai rezsimmel szemben — szerinte — engedékenyebb konzervatívok esetleg ismét kor­mányra kerülnek Angliában. A két közvetítőt, Valice amerikai és Owen brit külügyminisztert mindenesetre hajlandó fogadni, de kijelentette: a konferencia aligha jöhet létre a közeljövő­ben. Új KAIRÓBAN véglegesítették azt a­ tervezetet, amellyel Szadat elutazik a Camp David-i háromoldalú találkozóra. Az egyiptomi államfő mindenképpen azt­ szeretné, ha sikerülne megállapodniuk egy olyan formulában, amely világosan le­fektetné az általános rendezés elveit, s alapot találnának a további tárgyalásokhoz. Ehhez a későbbiekben próbálná megnyerni Jordániát is, amely eddig ahhoz a feltételhez kö­tötte a tanácskozásokban való részvételét, hogy Izrael kötelez­ze magát az összes arab területről való kivonulásra és ismerje el a palesztinok önrendelkezési jogát. Megfigyelők szerint Szadat elképzeléseihez meglehetősen közel áll az amerikai elképzelés, elsősorban abban, hogy a palesztin problémát „minden vonatkozásban” meg kell oldani. Kairó egyébként biztatást érez abból, hogy Carter teljes jogú partnerként kíván részt venni a Camp David-i tárgyalásokon. Egyiptom minden­esetre reméli, hogy az Egyesült Államok elnöke már csak presztízsének védelmében is esetleg nyomást gyakorol Beginre e kérdés elfogadtatása érdekében. A Camp David-i „csúccsal” is összefügg, hogy izraeli bizta­tásra korlátozott megállapodást kötött a libanoni jobboldal és szavatolta, hogy a rendfenntartó ENSZ-erők újabb kilenc megfigyelőpontot átvehessenek az ország déli területén. Meg­figyelők szerint Tel Aviv ezt bizalomkeltő gesztusnak­ szánja, vagy legalábbis ily módon fejezi ki, hogy egyelőre félretette a libanoni kérdést. A közvetítés lehetőségét fontolgatja az Egyesült Államok a nicaraguai fejlemények hatására. Noha a tájékoztatások ellentmondanak egymásnak, annyi bizonyos, hogy Somoza hadserege Matagalpa városát, ahol több száz diák barikádozta el magát, nehézfegyverekkel támadta. Ez derül ki abból a til­takozásból is, amelyet az emberi jogok nemzetközi ligája és a demokráciáért küzdő Amerika-közi társaság juttatott el Waldheim ENSZ-főtitkárhoz. Franciaország bejelentette: ■Januártól részt vesz a fegyverek eltiltásával foglalkozó tanácskozáson Génfből jelenti a UPI. Géni­ben befejeződött a 30 ország képviselői részvételével folyó leszerelési értekezlet nyolche­tes nyári ülésszaka. A tanács­­kozást januárig elnapolták. Az értekezlet kezdete, 1962. március 14-e óta a résztvevők összesen 805 ülést tartottak. Kezdetben 17 állam képvisel­tette magát, majd ez a szám 23-ra, később pedig 30-ra emelkedett. A UPI amerikai hírügynök­­ség értesülése szerint elkép­zelhető, hogy Franciaország és Kína, amely eddig soha nem vett részt az értekezleten, ja­nuártól kezdve képviselteti magát. Az ENSZ közgyűlésének ta­vasszal megtartott rendkívüli leszerelési ülésszakán a részt­vevők határozatot fogadtak el, hogy a genfi értekezleten részt vevő államok számát 40-re emelik. Franciaország jelezte, hogy részt vesz a kibővített fórumon, Kína azonban még nem jelezte csatlakozási szán­dékát. A genfi értekezlet az elmúlt 16 év s­orán közreműködött az atomsorompó-szerződés, a vi­lágűrben és a tengerfenéken folytatott atomkísérletek betil­­tásáról szóló egyezmény, az 1963. évi részleges atomcsend­­egyezmény kidolgozásában, és Genfben született határozat a Moszkva és Washington kö­zötti „forró drót” létesítéséről is. Az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásáról és a vegyi fegyverek eltiltásáról azonban mind ez ideig nem született megállapodás. Koszigin és Kladdam megbeszélése Moszkvából jelenti az MTI. A szovjet-szíriai kapcsola­tokról és a kölcsönös érdeklő­désre számot tartó időszerű nemzetközi kérdésekről, köz­tük a közel-keleti rendezésről volt Sz­ó Alekszej Koszigin és Abdel Halim Khaddam csü­törtöki moszkvai megbeszélé­sén. . Az SZKP KB Politik­ai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke a Kremlben fogadta az Arab Újjászületés Szocialista Pártja vezetőségének tagját, a Szíriai Arab Köztársaság mi­niszterelnök-helyettesét és külügyminiszterét, aki hivata­los baráti látogatáson tartóz­kodik a Szovjetunióban. A tárgyszerű, baráti légkörű találkozón mindkét fél meg­elégedését fejezte ki a Szov­jetunió és Szíria közötti kap­csolatokat illetően. Rámutat- tak, hogy a szüntelenül fejlődő szovjet—szíriai baráti együtt­működés megfelel mindkét or­szág népei érdekeinek, és az igazságos és tartós közel-ke­leti béke megteremtését szol­gálja. A legutóbbi közel-keleti fej­lemények megvitatásakor hangsúlyozták, hogy az arab népek megosztására és az Iz­raelt és az őt támogató impe­rialista erőket kielégítő felté­telek kierőszakolására irányu­ló mesterkedések csak fokoz­zák a feszültséget a térségben. A Szovjetunió és Szíria, elvet­ve a részleges különmegálla­­podások útját, a jövőben is következetesen az izraeli ag­resszió következményeinek felszámolására, a közel-keleti probléma olyan alapvető, át­fogó rendezésére törekszik, amely megfelel a térség min­den népe törvényes érdekei­nek. ENSZ-metni­golitpontok átadásáról korlátosan metiálláspótlás jött létre I­­­banon­ban Korlátozott értékű megálla­podás jött létre szerdán az ENSZ libanoni ideiglenes erői és a dél-libanoni területeket ellenőrzésük alatt tartó jobb­oldali keresztény fegyveresek­ között. A megállapodásban — amely izraeli közvetítéssel jött létre — a jobboldali fegyvere­sek parancsnoksága hozzájá­­rult ahhoz, hogy az ENSZ- katonák teljes mozgásszabad­ságot élvezzenek a dél-libano­ni keresztények ellenőrizte körülzárt körzetek területén, és 9 újabb megfigyelőállást foglaljanak el. A „kéksisako­sok” ugyanakkor csak megfi­gyelőként és fegyvertelenül mozoghatnak a most átenge­dett térségben, így olyan fon­tos stratégiai pontokon is, mint mint Dzsbeil és Mardzsa­­jun. Az Unifil és a jobboldali milíciák közötti szembenállás oldódásaként értékelt egyez­ségről tájékoztató források egyúttal hangsúlyozzák, hogy az izraeli határ övezete to­vábbra is a keresztény jobbol­dali erők teljes ellenőrzése alatt maradt. Libanon déli része Izrael agressziós támadása után ke­rült a jobboldali keresztény fegyveresek ellenőrzése alá, amikor Tel Aviv a Biztonsági Tanács határozatával ellentét­ben nem az ENSZ-csapatok­nak, hanem a milíciáknak en­gedte át az általa kiürített te­rületeket. Tel Aviv-i katonai körökből származó értesülés szerint Szaad Haddad, a dél­libanoni milíciák parancsnoka most izraeli nyomásnak en­gedve tett engedményeket Izraeli körökben azt hangoz­tatják, hogy Libanonban je­lenleg „Szíria jelenti a leg­főbb veszélyt”, másrészt ked­vezőbb színben kívánnak fel­tűnni a Camp David-i csúcs­­találkozó küszöbén. Dajan külügyminiszter nyíl­tan kijelentette: jóllehet Iz­raelt foglalkoztatja és súlyo­san aggasztja a libanoni hely­­­zet, de az egyiptomi—izraeli­­amerikai csúcstalálkozó előtt nem vállalkozik katonai ak­cióra a libanoni jobboldal mel­lett. Jelentések szerint a Dél-Li­­banont ellenőrzésük alatt tar­tó jobboldali milicisták csü­törtök reggel tüzet nyitottak a körzetben állomásozó ENSZ- erők norvég katonáira — adták hírül a délutáni órákban a helyszínen dolgozó sajtótudó­­sítók. A Rasaja Al-Fukharban állomásozó „kéksisakosok” viszonozták a tüzet, s a tűz­­párbaj másfél órán át tartott két polgári személyt megsebe­sítettek a jobboldali milicisták golyói. A Camp David-i találkozót megelőzően Szadat ismertette tárgyalási feltételeit Kairóból jelenti a Reuter. Anvar Szadat elnökletével az egyiptomi­­ nemzetbiztonsági tanács szerdán este Iszmailiá­­ban megvitatta a Camp Da­vid-i hármas tárgyalásokon képviselendő kairói álláspon­tot. Az ülésről hiányzott a testület egyik tagja, Hoszni Mubarak alelnök, aki egy órá­val a tanácskozás előtt meg­lepetésszerűen a szaúd-arábiai Dzsiddába utazott. Látogatá­sának céljáról nem adtak tá­jékoztatást; a MENA egyip­tomi hírügynökség csak Dzsid­dába történ megérkezéséről és arról számolt be, hogy az egyiptomi politikus ellátogat Mekka szent városába is. A nemzetbiztonsági tanács háromórás üléséről kiadott rö­vid közlemény két pontban foglalta össze Szadat elnök — előre láthatóan elérhetetlen — Camp David-i célkitűzéseit: általános átfogó rendezés, ami egyben mindenfajta részleges, illetve kétoldalú megállapodás elutasítását is jelenti; tartós és igazságos megoldás,­­ ami egyben elutasítása mindenfaj­ta idegilenes vagya átmeneti megoldásnak. A közlemény szerint a tes­tület részleteiben is megvizs­gált olyan kérdéseket, mint „az izraeliek kivonulása a megszállt területekről, a Pa­lesztinai nép törvényes jogai, önrendelkezése. Szó esett ar­ról milyen jogállást kapjon Jeruzsálem a végleges béke­megállapodás keretében, s megvitatták annak várható következményeit is, hogy ezen a tanácskozáson Washington nem csupán közvetítőként, ha­nem teljes jogú részvevőként lesz jelen. Hangoztatták azt is, hogy ,,a térség valameny­­nyi országának joga van bé­kében élni saját biztonságos határai között”. Az Egyyesült Államok nicaraguai közvetítést tervez Hírügynökségi jelentések szerint a nicaraguai Matagal­­pát megszállva tartó több mint 500 diák a várost „sza­bad területnek” nyilvánította. Könnyűfegyverekkel, házi ké­szítésű bombákkal folytatják a védekezést a nemzeti gárda egyre megújuló támadásai el­len. A nicaraguai polgárhábo­rús eseménysorozat keddi csa­tájában legkevesebb 5 személy vesztette életét, s mintegy 200 sebesültet szállítottak a város kórházaiba. A lakosok nyílt támogatást nyújtanak a fel­kelést vezető diákoknak, ellát­ják őket élelemmel, vízzel és a szükséges felszerelésekkel. Migeal Obando Bravo, Ma­­nagua katolikus érseke — aki a politikai foglyokat kiszabd­­s­dító sandinista gerillaakció so­­­­rán közvetítőként szerepelt a j

Next