Magyar Nemzet, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-20 / 222. szám
Szerda, 1978. szeptember 29.- Antanténusz hívogat Látogatás a Rádió gyermekosztályán A rádió új évadán kialakul a gyermekműsorok adásának rendszere. A gyermeksávnak nevezett műsoridőben főként állandó műsortípusok jelentkeznek. Korábban a műsoraink hetente, kéthetente, havonta hangzottak el, részint azonos műsoridőben. Most régi vá■gyünk válik valóra azzal, hogy a legtöbb gyermekműsornak rendszeres adásideje lesz, hiszen így a különböző korosztályok, az óvodások, a 6—10 és 10—14 évesek a nekik szóló programokhoz igazodni tudnak, jobban megszokják. Fontosnak tartjuk tehát, hogy mindig ugyanabban az időben, ugyanazon az adón jelentkezzünk. Ennek előzménye volt az ifjúsági műsorsáv létrehozása a Petőfi-adón. Ez Ötödik sebesség címmel jelentkezik s a hallgatottsága is jó. Valójában ennek sikere ösztönzött bennünket a gyermeksáv kialakítására. Egyébként a gyermekrádiózás műsorideje is nő. Az új szezon egyik legjellegzetesebb újdonsága, hogy a kicsinyeknek — a mindennapi esti mesén kívül — hétfőtől péntekig mindennap lesz műsoruk. Eddig heti két alkalommal csak az óvodások műsorát hallhattuk, ami továbbra is megmarad, de egy új modellel (környezetismeret és matematika) bővül. Most a tíz óra előtti idősávban a hétfő és péntek közötti napokon is lesz gyermekadós, vagy irodalmi vagy zenei. Ezek részben szórakoztatók, de főként az irodalommal, zenével való ismerkedést segítik elő,, az esztétikai nevelést, ízlésformálást szolgálják, akárcsak a 0—14 éveseknek szóló adások jó része. — Az iskoláskorúaknak tíz óra öt perckor és fél négykor sugárzunk műsort. A délelőtt elhangzó adásokat másnap délután ismételjük. Ezzel a kétműszakos tanításhoz alkalmazkodunk s a napközik munkáját is támogatni szeretnénk. A gyermeksáv — még az esti mese is — mindig a Kossuth-adón lesz hallható. Ez a műsorszám egyébként különböző műsorok gyűjtőhelye, a műsorok készítésében valamennyi műhelyünk részt vesz. A Harsan a kürtszó című műsorunk elnevezése és szemlélete megváltozik. Jelenlegi fantáziacíme: MR 10—14 (minirádió, vagy ha úgy tetszik, Magyar Rádió 10—14 éveseknek). A gyermekélet minél hivebb ábrázolására törekszik majd és arra, hogy hatással legyen a gyerekek életére. Aktuális szemlélet j műsor lesz, kicsit rokonkapcsolatban a Pajtással és a tévébeli Cimborákkal. Ez lesz a mi gyermekheti lapunk. A gyermeksáv műsora lesz a Nyitnikék, amely a 6—10 évesekhez szól. Ebben a műsorban a gyermekek önálló vizsgálódására, kíváncsiságára, játékosságára és együttműködésére épülő új tantervi célkitűzések messzemenően találkoznak a szerkesztői elképzelésekkel. Az ismeretanyagokat játékosan ötvözik más anyagokkal, segítséget nyújtva a tanyák és kistelepülések osztatlan iskoláinak. Jó pedagógiai kísérlet. A szerkesztők szinkronban vannak az idő síkján is, mivel a tanév indulására új, változó karakterű műsorokat készítettek. A Nyitnikék ezután nemcsak a szorgalmi időszakban, hanem a téli, tavaszi és nyári szünidőben is sugároz adásokat. A Nyitnikék mintájára, de különböző elemekre épül a 10—14 évesek ismeretterjesztő magazinműsora, a Dominó. Ebből az új műsortípusból egy év alatt negyven készül. Témái rendkívül válozatosak: történelem, irodalom, művészetek, honismeret, környezetismeret, természettudományos tárgyák stb. Az MR 10—14, a Nyitnikék és a Dominó is heti műsor (más-más napon), riportos, a gyerekek kreativitására, alkotókészségére épít, szórakoztatva, tanít. A hét fennmaradó két napján irodalmi és zenei gyermekműsorok váltják egymást vetésforgószerűen. Mivel a rádiónál négyhetes műsorstruktúra van, így nyolc műsorból hat az irodalomé, kettő a zenéé. — A zenei műsoroknak egy új változata indul, Hétszínvirág címmel — mondja Faggyas Sándor. — Ez zenei gyermekmagazin lesz, amely négyhetenként jelentkezik, a fiatalok közreműködésével, műsorvezetésével. Kitekint majd a gyerekek zenei tevékenységére s bepillant a kortárs zeneszerzők műhelyébe, elsősorban azokéba, akik gyermekzenét is írnak. Népzenei gyermekműsort is tervezünk. Zöngészde című adásunk helyébe A zene titka című műsorunk lép. Szokolay Sándor és Weöres Sándor Pinocchio címmel ír számunkra gyermekoperát. A gyermekekhez szóló rádiós irodalmi folyóirat a Hívogató. Műsorvezetője, Antanténusz a népi mondókából lépett elő, ám ismeri a mai irodalmat és pedagógiát is. A havonta jelentkező, harmincperces műsor szintén a játékosságra, a képzelet és a kíváncsiság ébresztgetésére törekszik. Antanténusz olyan verseket, meséket, történeteket, jeleneteket szerkeszt egymás mellé, olyan összefüggésekre hívja fel a gyerekek figyelmét, amelyek keresésre, kutatásra ösztönöznek. Antanténusz olvasmányokat, mesés és valóságos hősöket ajánl hallgatói figyelmébe. Új blokkjában mitológiai hősök mesélnek. A Születésnapi ajándék is közönségkapcsolatokra épül, formája arra is alkalmas, hogy szórakoztassa, lekösse a most rádióhallgatóvá váló kisebb gyerekeket is. A Visszapillantó az időutazó gyerekek kedvelt műsora, a műsorvezető segítségével egykori eseményeket idéz, különböző korok érdekes embereihez viszi el a gyermekhallgatót. Az új évadban például Mikes Kelemenhez. Vörösmarty Mihályhoz. Móricz Zsigmondhoz. Van Goge-hoz. Puskinhoz. Marcus Aureliushoz. Csehovhoz, Kolumbusz Kristófhoz és II. Rákóczi Ferenchez. A gyerekeknek alkalmuk lesz „találkozni’* Darwinnal és Kazinczy Ferenccel is. Képek és jelképek címmel új sorozat indul, amely az új nemzedéknek abban segít, hogy megértse a művészetek nyelvét. A műsor az antik és keresztény mitológia szókincsét magyarázza, múzeumi riport, segítségével, ikonográfus, művészet-, irodalom- és zenetörténész közreműködésével. Segít abban is, hogy a gyerekeknek igényük, érdeklődésük legyen a képzőművészet és más művészetek iránt, hogy mielőbb múzeumi látogatókká váljanak. A hétvége a művészi élményeké. Ezeken a napokon lesznek hallhatók a kéthárom részes produkciók (a folytatásra ezután már nem kell várni egy-két hetet). Havonta egyszer, a hónap első vasárnapján jelentkezik a Százszorszép Színház, a klaszszikus és legjobb mai mese- és gyermekrádiójátékok fóruma. Az új évad műsorában lesz hallható többek között Schwajda György: Soha többé iskola, Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig! és Móra Ferenc Aranykoporsó (I. és II. rész) A Százszorszép Színháznak van egy , évadzáró klubja, melynek élő adásában véleményt mondanak a gyerekek a hallott művekről A rádió gyermekosztálya a születő gyermekirodalom ösztönzője szeretne lenni, ezért kétévenként pályázatot hirdet mese- és hanajáték írására. A pályázat olyan művek megírását ösztönzi, amelyek a 6—10 és 10—14 édesek életének színeit tükrözik, világképüket árnyalják és alakítják, etikai és normarendjüket befolyásolják Korompay János Székely János „Caligula helytartója” című drámájának bemutatójára készül a temesvári Magyar Színház társulata. Magyar Nemzet Megkezdődött az operaévad A három Bartók-mű — A kékszakállú herceg vára, a Fából faragott királyfi és a Csodálatos mandarin — előadásával kedden este megnyitotta 95. évadját az Operaház. Az Erkel Színházban az ugyancsak hagyományos Bánk Bán előadással ma kezdődik meg a szezon. Balassa Sándor Az ajtón kívül című — a rádióból már ismert — új operájának színpadi bemutatóját október 20-án tartják, Monteverdi Tankréd és Clorinda című színpadi sratóriumával egy műsorban. Az Erkel Színház januárban mutatja be Fodor Antal — Vivaldi, Edgar Warese és Orff egyfelvonásosaira készült — új koreográfiáit. Márciusban tervezi az Erkel Színház Janacek A ravasz rókácska című művének bemutatóját. Glazunov, Schönberg és Sztravinszkij műveire készült egyfelvonásos* koreográfiák szerepelnek a negyedik premieren. Donizetti Szerelmi bájital, és Mozart Cosi fan tutte című operáját új rendezésben újítják fel. Az új évad személyi változásai közül már hírét adták, hogy Mihály András lett az igazgató. A főzeneigazgató ismét Ferencsik János. A színház magánénekese lett Pitti Katalin, Jász Mari és Kovács Pál. Mészöly Katalin és Horváth Bálint Debrecenből szerződött az Operaházhoz. A főiskolát most végzett Gulyás Dénes. Kukely Júlia, Maria Terese Vribe és Takács Tamara ösztöndíjas magánénekesek lettek. Harangozó Gyula az Operaház új címzetes magántáncosa. A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok harminc éve Három évtizede immáron, hogy a magyar é—szovjet gazdasági kapcsolatokat megalapozó első szerződéseket aláírták a két ország szakemberei. Ma már gazdaságtörténet : 1949-ben mindössze 120 millió rubel értékű volt az exportimport forgalom, 1978-ban pedig az árucsere értéke meghaladja a négymilliárd rubelt. Minderről — a hagyományos és a legújabb kapcsolatokról, a 30 év történetéről — most könyvet jelentetett meg a Lapkiadó Vállalat. Gazdasági életünk vezető személyiségei, trösztök, nagyvállalatok igazgatói, a magyar—szovjet árucsere-forgalomban leginkább érdekelt cégek vezetői nyilatkoztak, írtak cikkeket arról, mit jelentett és jelent Magyarország számára ez az óriási és biztos felvevőpiac. Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes cikkéből idézzük: „A hagyományos export-import termékekből 1978-ban is nagy volumenű tételeket egyeztettünk. Példaként említhető: a több mint 6 ezer darab különböző típusú Ikarusautóbusz, a 30 ezer autóbusz- és trolibusz-hátsóhíd, a 94 millió rubel értékű autóbusz- és hátsóhíd-tartalékalkatrész, a 410 ezer készlet-részegység Lada-típusú személygépkocsik gyártásához. Mintegy 100 millió rubel értékben vásárol tőlünk a Szovjetunió híradástechnikai termékeket, amelyek egy része már az 1980-as moszkvai olimpiai játékok létesítményeit szolgálja. De jelentős volumenben exportáljuk a szovjet lakosság közvetlen szükségleteinek kielégítését szolgáló ipari fogyasztási cikkeket, mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk termékeit, konfekcióipari cikkeket, kötöttárut, cipőket. Ugyanakkor gépek, berendezések mellett a magyar ipar számára nélkülözhetetlen nyersanyagokat és energiahordozókat importálunk: egymillió tonna kőszenet és kokszot, több mint 7 millió tonna kőolajat, nagy mennyiségű vasércet, 650 ezer tonna hengereltárut, 15 ezer tonna rezet, 11 ezer tonna ólmot, és más színes fémeket. Energiaszükségletünk kielégítéséhez 4,4 milliárd kilowattóra szovjet villamos energia importja járul hozzá. De nem kisebb a jelentősége a legnagyobb baráti partnertől vásárolt műtrágya alapanyagoknak, az ipari fának, fenyőfűrészárunak sem. Hosszasan sorolhatnánk a tételeket, hiszen az 1978. évi magyar—szovjet árucsere-forgalmi jegyzőkönyvben előirányzott teljes volumenhez csaknem ezer kontingens-sor tartozik.” A Lapkiadó Vállalat Reklámújsága és a Műszaki Élet szerkesztősége által összeállított könyv a műszaki-tudományos együttműködés eredményeitől, az egyes cikkcsoportok árucsere-forgalmáig szinte teljes áttekintést ad — kitűnő alapanyag a külgazdasági kapcsolatainkkal foglalkozó szakemberek, s érdekes olvasmány a hazánk gazdasági élete iránt érdeklődő olvasók számára is. Tanácsülés a Józsefvárosban, Újpalotán és Zuglóban Testületi ülést tartott a VIII., a XIV. és a XV. kerületi tanács. Csökkent a veszélyeztetett gyermekek száma a Józsefvárosban, állapították meg a kerületi tanács tagjai a család-, gyermek- és ifjúságvédelem helyzetét értékelve. A szakigazgatási , egészségügyi, művelődésügyi, igazgatási és lakásügyi osztályok, a kerület oktatási és egészségügyi intézményei, valamint a Vöröskereszt és a Hazafias Népfront együttműködésének eredményeként az utóbbi években számottevően javult a család-, a gyermek- és ifjúságvédelmi munka. Tanfolyamokat szerveztek, új klubprogramokat alakítottak ki, s a munkába az eddiginél nagyobb mértékben vonták be az oktatási intézményeket is. A XV. kerület tanácsa az ifjúságpolitikai határozat helyi feladatainak a végrehajtását értékelte. Megállapította: különösen jó eredményeket értek el a munkára nevelésben, a szabad idő hasznos eltöltésének a propagálásában, a szükséges feltételek biztosításában. A kerületi napközis táborban nyáron hetente hétszáz-nyolcszáz kisdiák tölthette kellemesen idejét, míg a balatonvilágosi táborban kilencszázan üdülhettek. A kerületi sportrendezvényeken tavaly 22 ezer fiatal vett részt, az MHSZ által szervezett akcióknak pedig 16 ezer vendége volt. A zuglói Testnevelési és Sportfelügyelőség általános tevékenységét értékelte a XVI. kerületi tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén. Megállapították, hogya 44 sportegyesület és 10 iskolai sportkör munkáját irányító, s a lakóhelyi tömegsportot is szervező felügyelőség jól látja el feladatait: 11 sportágban több mint 250 versenyt, bemutatót szervez évente. Különösen sikeresek voltak az „Edzett ifjúságért” mozgalom kerületi rendezvényei, melyeken 1978- ban több mint 18 ezer kerületi fiatal vett részt. Közműépítések a Böszörményi úton A Böszörményi út átépítése során már mindkét oldalon kicserélték a régi, kis keresztmetszetű gázvezetéket. A Pest megyei Közúti Építő Vállalat kollektívája javában bontja a villamosvágányokat: a 2 és fél kilométer hosszú Böszörményi úton nagypaneles vágánymezőt építenek. A munkálatokkal egyidejűleg korszerűsítik a közvilágítást is, nagyobb fényerejű, 250 wattos higanygőzlámpákat szerelnek fel a kandeláberekre. Az elektromos munka januárban kezdődik, csakúgy, mint a postai kábelek lefektetése. A nagyarányú út- és közműfelújítással a tervek szerint 1979. április 30-ra készülnek el az építők. 5 Agráridő Borúlátás? Vészharangok kongatása? Nem, dehogy. A változó világ új realitásai, amelyekkel számolni kell. Érdekeink, a józan ész ezt parancsolja. Válasszuk ki például a mezőgazdaságot. A munkaerő-prognózis szerint a termelőszövetkezetekben a szakképzettség nélküliek aránya az 1975-ös 70-ről 1980- ra 58—60 százalékra csökken, igaz viszont, hogy addigra a dolgozók harminc százaléka szakmunkás lesz. Ez is valami, ám az előrejelzések arra is figyelmeztetnek, hogy a szakmunkásutánpótlás nem lesz zavartalan — részben a demográfiai helyzet miatt —, s legfeljebb csak nagyon mérsékelt növekedésre lehet számítani. Még pontosabban: 1960 és 1977 között a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma — beleértve a nagyüzemeket is — kilencszázezerrel lett kevesebb, s ezzel arányosan persze a ledolgozott órák száma is tetemesen, majdnem felére csappant. A GÉP Folyamatról van szó. Vagyis a munkaerő-csökkenés tovább tart, évente 15—20 ezer ember távozik a gazdaságokból. Az 1990-es évekre már csak 700—720 ezer mezőgazdasági dolgozó marad, ez pedig az összes keresők 13—14 százaléka. A változások jól kirajzolódnak, felkészülni rájuk kötelességünk, sőt létkérdés. Egyetlen esélyünk és lehetőségünk, hogy a majdan, talán tíz, talán húsz esztendő múlva jelentkező, de némileg máris kitapintható gondokat ma oldjuk meg. Nevezzük ezt felkészülésnek, megelőzésnek, bölcs előrelátásnak, sőt taktikának, mindenképpen egyedüli lehetőségünk, amivel élni kell. Kiindulópontunk az a felismerés — ami viszont nem csak a fentiekből követk ezt ők —, hogy az ember szerepe a termelésben gyökeresen megváltozott, s ezek aváltozások a jövőben még jobban elmélyülnek. Az elmaradott magyar mezőgazdaság szocialista nagyüzemi gazdálkodássá izmosodott, s az 1962-ben befejeződött szocialista átszervezés óta nagyobb fejlődést sikerült elérni, mint a megelőző hat évtizedben összesen. De nem ez volt az egyetlen nagy változás. Megindult a termelőerők gyors, minőségi fejlődése. Az élőmunka egyre kevesebb, a szaktudás egyre több. Előnyös csere. Ezt az összefüggést ezután is szem előtt kell tartani. Itt keresendő a megoldás, innen nyílik a továbbvivő út is. Az elmúlt években mezőgazdasági termelésünk, évente 3,5 százalékkal növekedett, s ezt az ütemet feltétlenül tartani is kell, hiszen csak ez az arány teszi lehetővé az élelmiszeripar termelésének növelhetőségét, ennek pedig ellátási, így életszínvonal-politikai kihatásai vannak. A mezőgazdaság hármas feladata tehát: a termelés hatékonyságának a növelése, a gazdaságosság fokozása és a minőség javítása. Mindezt a munkaerőhelyzet fokozatos romlása mellett kell megvalósítani. Általánosságban már kirajzolódtak a célok, s elérésük útjai-lehetőségei is.. A legnagyobb szükség van az iparszeres termelési módszerek fejlesztésére, alkalmazási területük kiszélesítésére, a melléktermékek jobb hasznosítására, s az elsődleges mezőgazdasági feldolgozás fejlesztésére ... és még sok egyébre, de ami nélkül semmire nem megyünk: a gépesítésre feltétlenül. Ez az elsődleges, ez a meghatározó, ez az alap. AZ EMBER Figyelemre méltó az a kimutatás, mely szerint mezőgazdaságunk termelési értéke 1960 óta 150 százalékos növekedést ért el, úgy, hogy ezt az ipari eredetű termékek felhasználásának 450 százalékos emelkedése kísérte. A teljesen gépesített éskemizált termelésben a felhasznált eszközök és anyagok 80 —90 százaléka ma már az ipar terméke. Sőt, a jelenlegi termelési színvonal megkétszerezéséhez az ipari eredetű termékek hatszorosát kellenebevetni. De ez korántsem csak mennyiségi kérdés. Minőségi is. Gondoljunk csak a gyorsuló szakosodásra, a termelés koncentrációjára, a tudományos eredmények hasznosítására, az újabb és újabb kémiai anyagokra, a korszerűsödő termeléshez igazodó fajtákra és hozamokra, s persze a gépekre, sőt gépsorokra. A középpontban pedig az ember áll. Aki nemcsak a gazdálkodást változtatja meg, „hozzá kell változnia” magának is. Figyeljünk csak Marx György szavaira. E sorokat a Kimeríthetetlen anyag című könyvében írta le: „...olyan iskolára van szükség, mely nem az ötvenes-hatvanas évek szakismereteire, hanem — többek közt — a XXI. századra is neveli a gyermekeket. Nem egy-egy szakma fogásait kell beléjük tömni, hanem készséget arra,hogy túléljék a szakmák és tudományok forradalmát, sőt maguk legyenek a forradalom harcosai és győztesei... Világszerte hangoztatják, hogy a gyorsan avuló technikák korában a műszaki felsőoktatásban a súlyt az alaptudományok tanítására kell helyezni. Innen kiindulva lehet képessé tenni a jövő mérnökét arra, hogy 5—10 évenként elsajátítsa majd az új technikát.” AZ ALAPOK A mezőgazdaságiban úgy alakították a továbbképzés rendszerét, hogy jelenleg 800 ezer mezőgazdaságii és élelmezésügyi fizikai és 150 ezer műszaki és adminisztratív dolgozó továbbképzése oldható meg — átlagosan 5—8 évenként. Említettük: felgyorsult a szakosodás, s ez új igényeket is támaszt az oktatással szemben. Azt például, hogy az alapok lerakása után ki-kit szűkebb, vagy éppen speciálismunkaköre szerint képezhesse magát tovább. Ezt a magas színvonalú gépi technika egyenesen megköveteli. Ilyenformán a tudomány csakis úgy válhat termelőerővé, ha az ember időben, s akkor is megfelelő gyorsasággal birtokába jut az új ismereteknek. Gyorsuló idő. Sokat emlegetjük, mert érezzük is gyorsulását. Témánkhoz igazodva ez esetben joggal nevezhetjük „agráridőnek” is. Nem is olyan régen még hosszú időre elegendő volt a szakmunkásképző intézetekben, a főiskolákon, vagy az egyetemeken szerzett tudásanyag. Ma csak 4—5 esztendőre adhat biztonságot. Vagyis mihelyt egy fiatal megtalálja a helyét valamelyik mezőgazdasági üzemben, beilleszkedik, megmelegszik, tudása máris frissítésre szorul. Vagyis: elölről kezdheti az „agráridőszámítást”. Vajon mennyit tud ebben neki segíteni az oktatás? Mert kész szakembereket, lám, nem tud adni, hiszen nem is lehet. Nemcsak azért, mert gyakorlat teszi a mestert, s mert folytonosan korszerűsödnek a termelőeszközök, a termelésben használt anyagok, hanem azért is, mert a fejlődés lehetséges útjaként egy-egy szakmán belül is rendkívül szétváltak a munkakörök. Szinte osztódnak. Olyannyira, hogy jó lelkiismerettel, tökéletesen, erre senkit nem tud az iskola felkészíteni. A járható út csakugyan az, hogy az alapképzés átfogó szaktanai ismereteket adjon, olyanokat, amelyekre a mezőgazda munkaköre ellátásához a legmagasabb szintű tudásanyagot bármikor gyorsan fel tudja építeni. És tulajdonképpen ez is csak alap, noha mezőgazdaságunk — a távolabbi jövőt is figyelembe vevő — célkitűzései ennek szellemében megvalósíthatóta Annak ellenére, hogy néptelenedik a határ. De alapja annak, hogy az egy évtized múlva bekövetkező tudományos, műszaki-technikai (vagy szervezési) változásokat a szakemberek befogadni, alkalmazni és továbbfejleszteni tudják. Fehér Béla