Magyar Nemzet, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
2 szükséges repülőgép-támaszpontok” el nem készülnek. A Párizsban megjelenő Afrique—Asie című hetilap legújabb számában ismerteti a Camp David-i tárgyalások idején kötött titkos megállapodásokat. Az IPS hírügynökség kizárólagos joggal pénteken tette közzé az amerikai— izraeli, amerikai—egyiptomi és egyiptomi—izraeli titkos egyezményeket, amelyeknek jövője — mint az Afrique— Asie megállapítja — értelemszerűen a Camp David-i (nem titkos) megállapodások ratifikálásától függ. Az Egyesült Államok és Izrael vonatkozásában a dokumentum szerint az amerikai légierő támogatást nyújtana Izraelnek abban az esetben, ha újabb háború törne ki az arab szilárdság frontjának egy vagy több tagállamával. Másrészt az Egyesült Államok kötelezte magát: vállalkozik annak megakadályozására, hogy nyugati fegyverek jussanak a Camp David-i megállapodásokat ellenző bármelyik arab államba. E megállapodásokat az amerikai kongresszusnak jóvá kell hagynia. Az Egyesült Államok és Egyiptom kapcsolatában egyebek között olyan megállapodásról kezdenek tárgyalásokat, amelynek értelmében „szakembereket és tanácsadókat” küldenek Egyiptomba. Amerikai katonai „oltalmat” biztosítanak Egyiptomnak abban az esetben, ha egyik szomszédjának részéről támadás érné (nyilvánvaló utalás Líbiára). Azzal a céllal, hogy megakadályozzák Egyiptom arab ellenfelei egységének létrejöttét, Washington támogatni fogja Egyiptom azon erőfeszítéseit, hogy kiélezze közöttük a konfliktusokat. Egyiptom és Izrael között politikai-katonai tanácskozási keretet terveznek, hogy egyeztetett módon tudjanak válaszolni a szilárdság frontja tagállamainak kezdeményezéseire. Ha háború törne ki Izrael és más arab szomszédai között, Egyiptom nem avatkozna be — írja egyebek közt az IPS. Haril-krirli kérdések Az ENSZ-főtitkár ma találkozik az amerikai elnökkel New Yorkból jelenti az AFP. Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár vasárnap a floridai Orlandóban találkozik Carter amerikai elnökkel. A két államférfi a közel-keleti témakörről, s ezen belül arról fog tanácskozni, hogy milyen feltételek mellett használható a világszervezet zászlaja a hamarosan megkezdődő egyiptomi—izraeli tárgyalások színhelyén — közölték szombaton az ENSZ-főtitkár munkatársai. A Camp Davidben elhatározott tárgyalásoknak az ENSZ zászlaja alatt történő lebonyolítása — mutattak rá a világszervezet székhelyén — igen kényes problémát vet fel, hisz erről a kérdésről eddig hivatalosan még nem kérdezték meg az ENSZ illetékes szerveit. Az orlandói Carter— Waldheim találkozón szóba kerül az „Észak—Dél párbeszéd” kérdése is. A jordán uralkodó körútja Ammanból jelenti a Reuter és a UPI. Husszein jordániai uralkodó szombaton elutazott Szaúd-Arábiába, közelkeleti körutazásának első állomáshelyére. Az uralkodó Szaúd■ Arábia, Kuvait, Bahrein, Katar és az Ománi szultánság vezetőivel folytat tárgyalásokat az újabb közel-keleti fejleményekről. Az Omani szultánság kitételével a négy gazdag nő'Oo*-melő ország Jordániával ’' -'■ben azonos álláspontot el a Camn David-i ■ ni—izraeli különmeg■c- u ■ulás kérdésében: valamennyien fenntartással éltek a palesztin nép jogait figyelmen kívül hagyó rendezési elképzelésekkel szemben. Berlini MTI-jelentés szerint az NDK-ban kiemelkedő politikai jelentőséget tulajdonítanak Hafez Asszad Szíriai elnök vasárnap kezdődő látogatásának. A berlini megbeszélések ugyanis Asszad első magas szintű tárgyalásait jelentik a szocialista országok vezetőivel a Camp David-i izraeli—egyiptomi különnegállapodás megszületése és a szilárdság frontjának ezt követő damaszkuszi határozatai óta. • Szíria berlini nagykövete a Berliner Zeitungnak adott nyilatkozatában kiemelte: , A látogatás fontos eredményeket ígér.” Közölte, hogy Aszszad a Szovjetunióba is ellátogat. Súlyos összecsapások Bejrútban Bejrútban és elővárosaiban — egynapos viszonylagos nyugalom után — péntek délután óta ismét súlyos fegyveres összecsapások vannak az arabközi békefenntartó erők Szíriai alakulatai és libanoni jobboldaliak között. A harcok Bejrút délkeleti elővárosában, Hadatban voltak a leghevesebbek. Hadat a — szíriai békefenntartók libanoni jelenlétének jogosultságát megkérdőjelező — libanoni konzervatív-jobboldali erők egyik fellegvára. A térségből korábban számos provokatív támadás indult ki a szír alakulatok ellen, amelyek az Arab Liga megbízásából és Szárkisz libanoni államfő felkérésére próbálják biztosítani a rendet, helyreállítani a békét. A pénteki és szombat reggeli katonai akciókról egyelőre csak libanoni jobboldali források jelentései állnak rendelkezésre. Ezek azt állítják, hogy Hadat térségében helyenként 12 másodpercenként csapódott be egy-egy akna. A víz- és áramellátás megszűnt, fogytán van a lakosság élelmiszerkészlete, s hogy mintegy 4000 szír katona körülzárta az elővárost. A Libanonban állomásozó arabközi békefenntartó erők szombaton kiadott közleménye a jobboldali konzervatív milíciák felelősségére mutat rá azzal kapcsolatban, hogy a fővárosban és környékén az elmúlt napokban ismét kiújultak a harcok. A közlemény emlékeztet arra, hogy a béke fenntartásával megbízott arabközi erők korábbi, ismételt figyelmeztetései ellenére a konzervatív milíciák a hét végén Bejrút keleti és délkeleti részén általános támadást intéztek az arabközi erők alakulatai ellen. A kiprovokált összecsapások következtében — állapította meg a közlemény — az arabközi erők súlyos veszteségeket szenvedtek. A péntek este kirobbant harcok után szombaton reggel létrejött tűzszünetet a jobboldali milíciák többször megsértették. Három feltétel A Polisario meghosszabbítja a tűzszünetet Mauritániával Tindoufból jelenti az AFP. A Polisario Front kongreszszusának döntése alapján hajlandók meghatározatlan időre meghosszabbítani a tűzszünetet Mauritániával, ha a kormány teljesíti a front három kikötését. Megfigyelők szerint e döntéssel a Polisario időt adott a júliusban Mauritániában hatalomra került Mustapha Ould Salek kormányának. Hogy határozottabban foglaljon állást Nyugat-Szahara, illetve az annak területén a Polisario Front által 1976-ban deklarált ,Szahara Arab Demokratikus Köztársaság elismerése ügyében. A három feltétel, amelyet a Polisario Mauritániával szemben támaszt: Mauritániának el kell ismernie a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság szuverenitását, bizonyítékot kell adnia békeóhajáról és biztosítania kell a front és a mauritániai csapatok szétválasztását. _________Mdnar Nemzet_________ # ■ Varsóban véget ért az ideológiai értekezlet Varsóból jelenti az MTI. Véget ért Varsóban az a pártközi tudományos konferencia, amelyen a testvérpártok központi bizottságainak küldöttei a demokrácia fejlődésének és az emberi jogok megvalósításának kérdéseivel foglalkoztak. A küldöttek három munkabizottságban tevékenykedtek, majd beszámolójukat a plénum elé terjesztették. Az első számú bizottság a demokrácia tökéletesítésének kérdéseivel foglalkozott, a második az emberi jogoknak a szocializmusban való érvényesülésével, a harmadik pedig az embernek a békében éléshez való jogával. A konferencián Andrzej Werblan professzor, a LEMP KB titkára, a lengyel marxizmus— leninizmus intézet igazgatója tartott záróbeszédet. Ceausescu bírálja a román gazdaság hiányosságait Bukarestből jelenti az MTI. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára beszédet mondott az RKP Központi Bizottságának munkaülésén. Bejelentette, hogy az idén az ipari tervet túlteljesítik, de kisebb mértékben, mint az elmúlt esztendőben. Szólt arról, hogy a műszaki fejlesztésre nagyobb gondot kell fordítani és javítani kell a minőségi színvonalon. A nemzetgazdaság területein elért eredmények mellett — mondta — komoly intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy a rendet, fegyelmet és felelősséget erősítsék. A szakemberképzés szintjének emelését is sürgető feladatnak jelölte meg. Beszélt a beruházásokról s úgy fogalmazott: „Nem lehetünk elégedettek a beruházások területén tapasztalható ütemmel, mert komoly lemaradások vannak. Még ha értékben teljesítjük is az erre az évre előirányzott beruházásokat, fontos termelőüzemeket és létesítményeket nem tudunk üzembe helyezni, amennyiben erőinket a nagyszámú létesítmény megvalósítására aprózzuk fel.” Bírálta az anyagi-műszaki ellátást, mivel a készletek első félévi több milliárd lejjel történő növelése ellenére — bizonyos termékeknél mutatkozó lemaradások miatt az anyagellátásban hiányok, illetve nehézségek léptek fel. Végezetül szólt a lakásépítkezésekről, amely területen — mint mondotta — minden megyében komoly lemaradások vannak. Belső nézeteltérések előzik meg az angol Munkáspárt kongresszusát Londonból jelenti az MTI. Hétfőn nyílik meg Blackpoolban a kormányon levő angol Munkáspárt szokásos évi kongresszusa, az utolsó országos tanácskozás a jövő évi alsóházi választások előtt. A munkáspárti kormány abban a szokatlan helyzetben áll a kongresszus elé, hogy legkeményebb politikai küzdelmét nem a polgári ellenzékkel, hanem a saját választótömegeivel vívja. Az elmúlt héten a Ford művek 57 ezer dolgozója általános sztrájkba lépéssel megmutatta, hogy nem áll f el a kötetlen bértárgyalások követelésétől. Napok alatt a szakmák egész sora biztosította őket támogatásáról és húzta alá a szakszervezeti kongresszus határozatát, hogy nem tűri tovább a kormánynak a negyedik évébe lépő bérkorlátozó politikáját. A munkáspárti baloldal a szakszervezetek vezetőivel egyetértésben hangoztatja, hogy a dolgozók megelégelték a bérkorlátozást és annak további erőltetése a munkáspárti kormány vereségéhez vezethet a következő választásokon. A kormány viszont, bérpolitikája eddigi sikerein felbuzdulva, nem tágít ötszázalékos célkitűzésétől és kész szembeszállni akár a kongresszussal is. A bérpolitikán kívül a másfél milliós munkanélküliség és a Bingham-jelentés is kényes vitatémának ígérkezik a kongresszuson. A munkáspárti politikusok eddig feltűnően érzékenyen reagálnak a Bineharm-jelentés leleplezéseire, amelyek feltárták, hogy a volt Wilson-kormány cinkos szerepet játszott a Rhodesia elleni olajembargó meghiúsításában. Decemberben folytatódik a görög—török párbeszéd Szófiából jelenti az MTI. A görög sajtó számos kommentárban elemzi Ballisz görög és Okcan török külügyminiszter csütörtöki New York-i találkozójának eredményeit. A találkozóról kiadott hivatalos közlemény szerint a két külügyminiszter „szívélyes, baráti légkörben a két ország kapcsolataival összefüggő kérdésekről tárgyalt”, s kölcsönösen kifejezte kormányának azt a kívánságát, hogy a közöttük levő nézeteltéréseket békés úton oldják meg. Az athéni lapok ehhez hozzáfűzik, hogy a külügyminiszterek megállapodtak a szakértői szintű tárgyalások következő fordulójának helyszínében és időpontjában is. Ezekre december elején Athénban kerül majd sor, s ezt követi a külügyminisztériumi főtitkárok újabb találkozója. A Kathimerini című kormánylap megjegyzi, hogy a szakértői színtű tárgyalások következő fordulójának hozzávetőleges időpontjában már a külügyminisztériumi főtitkárok legutóbbi athéni találkozóján megegyeztek. A vietnami sajtó a kambodzsai vezetésről Hanoiból jelenti az MTI. A vietnami sajtó élesen elítéli azt a propagandakampányt, amelyet a Phnom Penh-i vezetés folytat a Kambodzsai Kommunista Párt megalakítása évfordulójának az ürügyén. A Nhan Dán című újság felhívta a figyelmet arra, hogy a kampány időben egybeesik a Pol Pot és Ieng Sary vezette rendszer súlyos válságával. A vietnami központi lap hangoztatja, hogy a hadsereg egységeinek és a lakosságnak a lázadása mind szélesebb méreteket ölt. A Vietnam Hangja rádióállomás kommentárjában kifejtette, hogy „a kambodzsai rezsim mindennek nevezhető, csak kommunistának nem. Az elnevezés egy szélsőséges, reakciós rendszert takar, amely kizárólag Kína nagyhatalmi érdekeit szolgálja.” A külpolitika hírei e (Maputo, TASZSZ) Agostinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság elnöke szombaton, a Mozambiki Népi Köztársaságban tett látogatásának befejeztével hazautazott Maputóból. Neto több alkalommal tanácskozott Samora Macuei köztársasági elnökkel, megbeszéléseik eredményeként a két ország képviselői barátsági és együttműködési szerződést írtak alá. O (Accra, Reuter) A ghanai legfelső katonai tanács átalakította a kormányt és hat polgári személyt nevezett ki miniszterré. Korábban ezeket a tárcákat a fegyveres erők tagjai birtokolták. (Moszkva, TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa táviratban üdvözölte a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságát és az Államtanácsot a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 29. évfordulója alkalmából. „A Szovjetunió következetesen törekszik a Kínai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatainak javítására, a békés egymás mellett élés, a jószomszédi kapcsolatok elvei alapján, a szovjet és a kínai nép, a béke, a nemzetközi biztonság érdekeinek megfelelően” — hangzik a távirat. Vasárnap, 1978. október 1. Politikai viták az NSZK-ban Őszi forgószél VILÁGOSABBAK már az összefüggések a nyugatnémet politikai élet néhány jelensége között, mint a múlt hetekben voltak. Látszólag különálló dolgok egységes képpé álltak össze. Az augusztusi kémügyet a bonni hadügyminisztérium és a NATO-főparancsnokság rövid vitája követte az őszi hadgyakorlatokról, ezután a Bundestagban csaptak össze a szenvedélyek a kormány külpolitikája körül, s végül a kancellár felszólalt, és megfogalmazta e témáról véleményét a nemzetközi NATO-társaság hamburgi ülésén. Röviden utalunk csak arra a bizonyos kémügyre. Egy román disszidens azt állította a CIA-embereknek, hogy egy nyugatnémet szociáldemokrata képviselő és néhány más funkcionárius „beépített ügynök”, Egon Bahr, a szociáldemokraták országos ügyvezetője pedig olyan „titkos tervet” adott át kelet-európai politikusoknak, amelyben az NSZK semlegesítését helyezi kilátásba a német újraegyesítésért cserébe. Azóta a képviselőt (és a többieket) bocsánatkéréssel felérően rehabilitálták, és a semlegesedé® elgondolás vádját sem hangoztatják többé. A kémügy egyébként is csak a bulvárlapok olvasóinak, az utca emberének kedélyét volt hivatott fölkorbácsolni, a tényleges vádak, a valódi szándékokat tükröző támadások a parlamenti vitában hangzottak el. Elsősorban Egon Bahrral szemben, de ezúton Willy Brandtot és a Szociáldemokrata Párt keleti politikáját akarták lejáratni. Mondandójuk lényege ez volt: a hetvenes évek legelején, mielőtt a szociáldemokrata—szabaddemokrata kormány aláírta a szovjet—NSZK szerződést, Egon Bahr és Willy Brandt „titokban egyezkedett” a szovjet féllel. Megfelelő ellenszolgáltatások nélkül nagyobb engedményt tettek, mint ígérték, olyan messze mentek, amit már a nyugati szövetségesek sem helyeseltek. Mi az összefüggés a hajdani és a mai vádak között? Válaszuk: ezért „nem bíznak” ma sem Egon Bahrban (értsd: Willy Brandtban), és a szociáldemokrata keleti politikában, ezért nem tartják „elég szilárdnak” a kormány nyugati elkötelezettségét.SZÓCSATA robbant ki e téma körül az őszi szezon első parlamenti ülésén. A kormány szónokai visszautasították mind a két vádat. Willy Brandt „gyalázatosnak” minősítette a jobboldali kampányt, s a dicstelen történelmi múltra célozva kijelentette: ,,A német jobboldal egy része nem gyógyult ki abból a tévhitből, hogy csak ő tudja, mi a nemzet érdeke.” Majd leszögezte: amíg a jobboldal mindig csak nemet mondott, a kormánykoalíció megkötötte a szocialista országokkal a szerződéseket, s így „elviselhetőbbé tette a helyzetet”, mint amilyen azelőtt volt. Egon Bahr is egyértelműen a Nyugat melett szólalt fel, Helmut Schmidt pedig így fogalmazott : az NSZK az Atlanti Szövetség része. A másik oldalról szólva azonban aláhúzta, hogy a keleti szerződésekkel „az NSZK hozzájárult a közép-európai stabilitás megteremtéséhez, ez az enyhülési politika az egyik feltétele annak, hogy a jelen erőfeszítések a fegyverzet korlátozására eredményhez vezessenek.” A szociáldemokraták és általában a kormány szónokai egyértelmű kijelentéseket tettek, megcáfolták az ellenzék vádjait — a jobboldal mégis elégedett lehet. E vita kiváltásával arra kényszerítette a kormányt, hogy bizonyítania kelljen szövetségi hűségét a nyugat irányába. Az éles vitával párhuzamosan zajlottak Őszi kovácsolás néven a NATO-hadgyakorlatok az Északi-tól az Égei-tengerig. S körülötte némi — gyorsan elcsendesített — őszi forgószél kerekedett. A harminc különálló részből álló hadgyakorlat-sorozatot Haig amerikai tábornok, az atlanti erők főparancsnoka nagy erőmutogatásnak szánta, hogy ez „megfelelő hatást gyakoroljon” a Varsói Szerződés tagállamaira. Nagy meglepetésre azonban — először fordult elő ilyesmi — von Bülow, az NSZK hadügyminisztériumának parlamenti államtitkára egy rádióinterjúban nemtetszését fejezte ki ezzel kapcsolatban. Aggodalmainak magyarázataként egy tudósító ezt írta: „Egyik ok a bizonytalanság érzése afölött, hogyan reagál erre (tudniillik a hadgyakorlat-sorozatra) az NDK és a Varsói Szerződés, nem veszi-e a Kelet indítéknak, vagy kifogásnak a gyakorlatozó csapatoknak ezt az összpontosítását, hogy a maga részéről is hasonló nagyságú egységeket mozgósítson gyakorlatra.” Az államtitkár azonban elsősorban a NATO erőfitogtatásának politikai hatásától tartott. Nem általában a hadgyakorlatok ténye ellen emelte fel szavát, ezt ő is helyesli. Az időzítést rosszallotta, a harminc manőver egyesítését, kihívó jellegét. A hamburgi Die Zeit szerint az aggodalmak politikai oka az, hogy az „őszi kovácsolás” lényegében Haig tábornok és az európai NATO-főhadiszállás magamutogatása, és megterhelheti az NSZK és Kelet-Európa viszonyát. SZÜKSÉGESsÉ vált, hogy Helmut Schmidt magyarázkodjon, és ez a nemzetközi NATO-társaság hamburgi ülésén történt meg. Az atlanti partnerek biztosak lehetnek abban, mondta, hogy országa „továbbra is lojális partnerük marad, hiszen ezen nyugszik az NSZK jövője”. Nem különbözött a kancellár véleménye más nyugati vezetőkétől az európai katonai erőviszonyok elfogult megítélésében: „A Varsói Szerződés államai fegyverzetének erősítése és korszerűsítése fenyegető és veszélyes.” Különbözik azonban bizonyos fokig az amerikai kormányétól abban, hogy mit tegyen és hogyan a Nyugat az adott helyzetben. Szenvedélyesen kitört akancellár „az állandó önpusztító szóbeszéd ellen, az Atlanti Szövetség válságáról”. Ez már vágás volt Haig tábornok, a hazai és a nyugati jobboldal felé. A NATO erős — mondta ezzel Helmut Schmidt közvetett válaszul azoknak, akik állandóan a vészharangot húzzák, és olyan anyagi erőfeszítéseket, főleg olyan katonapolitikai és politikai lépéseket követelnek, amelyek a nemzetközi légkör nyugtalanító romlásához vezethetnek. Szókimondóbb volt e tekintetben Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé stockholmi ülésén, amikor a kardcsörtető jobboldali erőkről beszélt. NINCS OK hinni, hogy a jobboldalnak igaza van, és a bonni koalíció lazítani akarja kapcsolatait a nyugatiakka. De ha megfigyeljük a kancellár nyilatkozatait, vissza-viszszatér bennük a figyelemfelhívás az NSZK földrajzi helyzetére, közös határaira a Varsói Szerződés államaival. Két értelemben is hivatkozik erre. Véleménye szerint ezért van szüksége az NSZK-nak az amerikai támogatásra, „az ernyőre”, egy katonai konfliktus első áldozatai viszont elsősorban ők lennének. Az NSZK az amerikaiak első számú szövetségese (a szociáldemokrata—szabaddemokrata kormány alatt is) és a NATO legerősebb európai tagja, ugyanakkor barátságos viszonyt akar fönntartani a szocialista országokkal. Ezt az egyensúlyozó mutatványt a mai Washington és saját jobboldali ellenzéke nem teszi neki könnyűvé. A bonni vita, főleg a parlamenti szócsaita, talán szenvedélyesebb volt, mint azt a tárgyalt problémák aktualitása indokolta volna, hiszen a legelfogultabb jobboldali sem gondolja, hogy a kormánykoalíció ki akarna lépni a NATO-ból. A fölfokozott hangulatot az magyarázza, hogy egy hét múlva lesznek Hessenben a tartományi választások, s az itteni eredmények hatással lehetnek a központi kormány sorsára is. Márpedig egy ilyen tartományi győzelem, gondolja a jobboldal, megér egy kis túlhajtást Tatár Imre