Magyar Nemzet, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

2 szükséges repülőgép-támasz­pontok” el nem készülnek. A Párizsban megjelenő Af­­rique—Asie című hetilap leg­újabb számában ismerteti a Camp David-i tárgyalások ide­jén kötött titkos megállapodá­sokat. Az IPS hírügynökség kizárólagos joggal pénteken tette közzé az amerikai— izraeli, amerikai—egyiptomi és egyiptomi—izraeli titkos egyezményeket, amelyeknek jövője — mint az Afrique— Asie megállapítja — értelem­szerűen a Camp David-i (nem titkos) megállapodások ratifi­kálásától függ. Az Egyesült Államok és Iz­rael vonatkozásában a doku­mentum szerint az amerikai légierő támogatást nyújtana Izraelnek abban az esetben, ha újabb háború törne ki az arab szilárdság frontjának egy vagy több tagállamával. Másrészt az Egyesült Államok kötelezte magát: vállalkozik annak megakadályozására, hogy nyugati fegyverek jus­sanak a Camp David-i meg­állapodásokat ellenző bárme­lyik arab államba. E megál­lapodásokat az amerikai kongresszusnak jóvá kell hagynia. Az Egyesült Államok és Egyiptom kapcsolatában egye­bek között olyan megállapo­dásról kezdenek tárgyalásokat, amelynek értelmében „szak­embereket és tanácsadókat” küldenek Egyiptomba. Ame­rikai katonai „oltalmat” biz­tosítanak Egyiptomnak abban az esetben, ha egyik szomszéd­jának részéről támadás érné (nyilvánvaló utalás Líbiára). Azzal a céllal, hogy megaka­dályozzák Egyiptom arab el­lenfelei egységének létrejöt­tét, Washington támogatni fog­ja Egyiptom azon erőfeszíté­seit, hogy kiélezze közöttük a konfliktusokat. Egyiptom és Izrael között politikai-katonai tanácskozási keretet terveznek, hogy egyez­tetett módon tudjanak vála­szolni a szilárdság frontja tag­államainak kezdeményezései­re. Ha háború törne ki Izrael és más arab szomszédai kö­zött, Egyiptom nem avatkozna be — írja egyebek közt az IPS. Haril-krirli kérdések Az ENSZ-főtitkár ma találkozik az amerikai elnökkel New Yorkból jelenti az AFP. Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár vasárnap a floridai Orlandóban találkozik Carter amerikai elnökkel. A két ál­lamférfi a közel-keleti téma­körről, s ezen belül arról fog tanácskozni, hogy milyen fel­tételek mellett használható a világszervezet zászlaja a ha­marosan megkezdődő egyipto­mi—izraeli tárgyalások szín­helyén — közölték szombaton az ENSZ-főtitkár munkatár­sai. A Camp Davidben elhatá­rozott tárgyalásoknak az ENSZ zászlaja alatt történő lebonyolítása — mutattak rá a világszervezet székhelyén — igen kényes problémát vet fel, hisz erről a kérdésről eddig hivatalosa­n még nem kérdez­ték meg az ENSZ illetékes szerveit. Az orlandói Carter— Waldheim találkozón szóba kerül az „Észak—Dél párbe­széd” kérdése is. A jordán uralkodó körútja Ammanból jelenti a Reuter és a UPI. Husszein jordániai uralkodó szombaton elutazott Szaúd-Arábiába, közelkeleti körutazásának első állomáshe­­lyére. Az uralkodó Szaúd­­■ Arábia, Kuvait, Bahrein, Ka­­­­tar és az Ománi szultánság ve­zetőivel folytat tárgyalásokat az ú­jabb közel-keleti fejlemé­­nyekről. Az Omani szultánság kitételével a négy gazdag nő'Oo*-m­elő ország Jordániával ’' -'■ben azonos álláspontot el a Camn David-i ■ ni—izraeli különmeg­­■c- u ■­ulás kérdésében: vala­mennyien fenntartással éltek a palesztin nép jogait figyelmen kívül hagyó rendezési elképze­lésekkel szemben. Berlini MTI-jelentés sze­rint az­ NDK-ban kiemelkedő politikai jelentőséget tulajdo­nítanak Hafez Asszad Szíriai elnök vasárnap kezdődő láto­gatásának. A berlini megbe­szélések ugyanis Asszad első magas szintű tárgyalásait je­lentik a szocialista országok vezetőivel a Camp David-i iz­raeli—egyiptomi különn­egál­­lapodás megszületése és a szi­lárdság frontjának ezt köve­tő damaszkuszi határozatai óta. • Szíria berlini nagykövete a Berliner Zeitungnak adott nyilatkozatában kiemelte: , A látogatás fontos eredménye­ket ígér.” Közölte, hogy Asz­­szad a Szovjetunióba is ellá­togat. Súlyos összecsapások B­ejrútban Bejrútban és elővárosaiban — egynapos viszonylagos nyu­galom után — péntek délután óta ismét súlyos fegyveres összecsapások vannak az arab­­közi békefenntartó erők Szí­riai alakulatai és libanoni jobboldaliak között. A harcok Bejrút délkeleti elővárosában, Hadatban voltak a legheve­sebbek. Hadat a — szíriai bé­kefenntartók libanoni jelen­létének jogosultságát megkér­dőjelező — libanoni konzer­vatív-jobboldali erők egyik fellegvára. A térségből ko­rábban számos provokatív támadás indult ki a szír ala­kulatok ellen, amelyek az Arab Liga megbízásából és Szárkisz libanoni államfő fel­kérésére próbálják biztosíta­ni a rendet, helyreállítani a békét. A pénteki és szombat reg­geli katonai akciókról egyelő­re csak libanoni jobboldali források jelentései állnak rendelkezésre. Ezek azt állít­ják, hogy Hadat térségében helyenként 12 másodpercen­ként csapódott be egy-egy akna. A víz- és áramellátás megszűnt, fogytán van a la­kosság élelmiszerkészlete, s hogy mintegy 4000 szír katona körülzárta az elővárost. A Libanonban állomásozó arabközi békefenntartó erők szombaton kiadott közleménye a jobboldali konzervatív mi­líciák felelősségére mutat rá azzal kapcsolatban, hogy a fő­városban és környékén az el­múlt napokban ismét kiújultak a harcok. A közlemény emlé­keztet arra, hogy a béke fenn­tartásával megbízott arabközi erők korábbi, ismételt figyel­meztetései ellenére a konzer­vatív milíciák a hét végén Bej­­rút keleti és délkeleti részén általános támadást intéztek az arabközi erők alakulatai ellen. A kiprovokált összecsapások következtében — állapította meg a közlemény — az arab­közi erők súlyos veszteségeket szenvedtek. A péntek este ki­robbant harcok után szomba­ton reggel létrejött tűzszünetet a jobboldali milíciák többször megsértették. Három feltétel A Polisario meghosszabbítja a tűzszünetet Mauritániával Tindoufból jelenti az AFP. A Polisario Front kongresz­­szusának döntése alapján hajlandók meghatározatlan időre meghosszabbítani a tűz­­­szünetet Mauritániával, ha a kormány teljesíti a front há­rom kikötését. Megfigyelők szerint e dön­téssel a Polisario időt adott a júliusban Mauritániában hatalomra került Mustapha Ould Salek kormányának. Hogy határozottabban foglal­jon állást Nyugat-Szahara, illetve az annak területén a Polisario Front által 1976-ban deklarált ,Szahara­ Arab De­mokratikus Köztársaság elis­merése ügyében. A három feltétel, amelyet a Polisario Mauritániával szemben támaszt: Mauritá­niának el kell ismernie a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság szuverenitását, bi­zonyítékot kell adnia béke­óhajáról és biztosítania kell a front és a mauritániai csa­patok szétválasztását. _________Mdnar Nemzet_________ ­ # ■ Varsóban véget ért az ideológiai értekezlet Varsóból jelenti az MTI. Véget ért Varsóban az a párt­közi tudományos konferencia, amelyen a testvérpártok köz­ponti bizottságainak küldöttei a demokrácia fejlődésének és az emberi jogok megvalósítá­sának kérdéseivel foglalkoz­tak. A küldöttek három mun­kabizottságban tevékenyked­tek, majd beszámolójukat a plénum elé terjesztették. Az első számú bizottság a demokrácia tökéletesítésének kérdéseivel foglalkozott, a má­sodik az emberi jogoknak a szocializmusban való érvé­nyesülésével, a harmadik pe­dig az embernek a békében éléshez való jogával. A kon­ferencián Andrzej Werblan professzor, a LEMP KB tit­kára, a lengyel marxizmus— leninizmus intézet igazgatója tartott záróbeszédet. Ceausescu bírálja a román gazdaság hiányosságait Bukarestből jelenti az MTI. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára beszédet mondott az RKP Központi Bizottságának munkaülésén. Bejelentette, hogy az idén az ipari tervet túlteljesítik, de kisebb mér­tékben, mint az elmúlt esz­tendőben. Szólt arról, hogy a műszaki fejlesztésre nagyobb gondot kell fordítani és javí­tani kell a minőségi színvona­lon. A nemzetgazdaság terü­letein elért eredmények mel­lett — mondta — komoly in­tézkedésekre van szükség an­nak érdekében, hogy a ren­det, fegyelmet és felelősséget erősítsék. A szakemberképzés szintjének emelését is sürgető feladatnak jelölte meg. Beszélt a beruházásokról s úgy fogalmazott: „Nem lehe­tünk elégedettek a beruházá­sok területén tapasztalható ütemmel, mert komoly lema­radások vannak. Még ha ér­tékben teljesítjük is az erre az évre előirányzott beruhá­zásokat, fontos termelőüze­meket és létesítményeket nem tudunk üzembe helyezni, amennyiben erőinket a nagy­számú létesítmény megvalósí­tására aprózzuk fel.” Bírálta az anyagi-műszaki ellátást, mivel­­ a készletek első fél­évi több milliárd lejjel tör­ténő növelése ellenére — bi­zonyos termékeknél mutatko­zó lemaradások miatt az anyagellátásban hiányok, il­letve nehézségek léptek fel. Végezetül szólt a lakásépítke­zésekről, amely területen — mint mondotta — minden megyében komoly lemaradá­sok vannak. Belső nézeteltérések előzik meg az angol Munkáspárt kongresszusát Londonból jelenti az MTI. Hétfőn nyílik meg Blackpool­­ban a kormányon levő angol Munkáspárt szokásos évi kongresszusa, az utolsó or­szágos tanácskozás a jövő évi alsóházi választások előtt. A munkáspárti kormány abban a szokatlan helyzetben áll a kongresszus elé, hogy legke­ményebb politikai küzdelmét nem a polgári ellenzékkel, hanem a saját választótöme­geivel vívja. Az elmúlt héten a Ford mű­vek 57 ezer dolgozója általá­nos sztrájkba lépéssel meg­mutatta, hogy nem áll f el a kötetlen bértárgyalások köve­telésétől. Napok alatt a szak­mák egész sora biztosította őket támogatásáról és húzta alá a szakszervezeti kong­resszus határozatát, hogy nem tűri tovább a kormánynak a negyedik évébe lépő bérkor­látozó politikáját. A munkás­párti baloldal a szakszerveze­tek vezetőivel egyetértésben hangoztatja, hogy a dolgozók megelégelték a bérkorlátozást és annak további erőltetése a munkáspárti kormány veresé­géhez vezethet a következő választásokon. A kormány vi­szont, bérpolitikája eddigi si­kerein felbuzdulva, nem tá­gít ötszázalékos célkitűzésé­től és kész szembeszállni akár a kongresszussal is. A bérpolitikán kívül a más­fél milliós munkanélküliség és a Bingham-jelentés is ké­nyes vitatémának ígérkezik a kongresszuson. A munkás­párti politikusok eddig feltű­nően érzékenyen reagálnak a Bineharm­-jelentés leleplezé­seire, amelyek feltárták, hogy a volt Wilson-kormány cin­kos szerepet játszott a Rho­desia elleni olajembargó meg­hiúsításában. Decemberben folytatódik a görög—török párbeszéd Szófiából jelenti az MTI. A görög sajtó számos kommen­tárban elemzi Ballisz görög és Okcan török külügyminiszter csütörtöki New York-i talál­kozójának eredményeit. A ta­lálkozóról kiadott hivatalos közlemény szerint a két kül­ügyminiszter „szívélyes, ba­ráti légkörben a két ország kapcsolataival összefüggő kérdésekről tárgyalt”, s köl­csönösen kifejezte kormányá­nak azt a kívánságát, hogy a közöttük levő nézeteltéréseket békés úton oldják meg. Az athéni lapok ehhez hozzáfű­zik, hogy a külügyminiszterek megállapodtak a szakértői szintű tárgyalások következő fordulójának helyszínében és időpontjában is. Ezekre de­cember elején Athénban ke­rül majd sor, s ezt követi a külügyminisztériumi főtitká­rok újabb találkozója. A Kathimerini című kor­mánylap megjegyzi, hogy a szakértői színtű tárgyalások következő fordulójának hoz­závetőleges időpontjában már a külügyminisztériumi főtit­károk legutóbbi athéni talál­kozóján megegyeztek. A vietnami sajtó a kambodzsai vezetésről Hanoiból jelenti az MTI. A vietnami sajtó élesen elítéli azt a propagandakampányt, amelyet a Phnom Penh-i ve­zetés folytat a Kambodzsai Kommunista Párt megalakí­tása évfordulójának az ürü­gyén. A Nhan Dán című újság felhívta a figyelmet arra, hogy a kampány időben egy­beesik a Pol Pot és Ieng Sary vezette rendszer súlyos válságával. A vietnami köz­ponti lap hangoztatja, hogy a hadsereg egységeinek és a lakosságnak a lázadása mind szélesebb méreteket ölt. A Vietnam Hangja rádió­állomás kommentárjában ki­fejtette, hogy „a kambodzsai rezsim mindennek nevezhető, csak kommunistának nem. Az elnevezés egy szélsőséges, reakciós rendszert takar, amely kizárólag Kína nagy­hatalmi érdekeit szolgálja.” ­A külpolitika hírei­ ­e (Maputo, TASZSZ) Agos­­tinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság elnöke szomba­ton, a Mozambiki Népi Köz­társaságban tett látogatásának befejeztével hazautazott Ma­­putóból. Neto több alkalom­mal tanácskozott Sam­ora Ma­cuei köztársasági elnökkel, megbeszéléseik eredménye­ként a két ország képviselői barátsági és együttműködési szerződést írtak alá. O (Accra, Reuter) A ghanai legfelső katonai tanács átala­kította a kormányt és hat pol­gári személyt nevezett ki mi­niszterré. Korábban ezeket a tárcákat a fegyveres erők tag­jai birtokolták.­­ (Moszkva, TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége és a Szovjet­unió Minisztertanácsa távirat­ban üdvözölte a Kínai Orszá­gos Népi Gyűlés állandó bi­zottságát és az Államtanácsot a Kínai Népköztársaság kiki­áltásának 29. évfordulója al­kalmából. „A Szovjetunió kö­vetkezetesen törekszik a Kí­nai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatainak javítására, a békés egymás mellett élés, a jószomszédi kapcsolatok elvei alapján, a szovjet és a kínai nép, a béke, a nemzetközi biztonság érdekeinek megfele­lően” — hangzik a távirat. Vasárnap, 1978. október 1. Politikai viták az NSZK-ban Őszi forgószél VILÁGOSABBAK már az összefüggések a nyugatnémet politikai élet néhány jelensé­ge között, mint a múlt hetek­ben voltak. Látszólag külön­álló dolgok egységes képpé álltak össze. Az augusztusi kémügyet a bonni hadügymi­nisztérium és a NATO-főpa­­rancsnokság rövid vitája kö­vette az őszi hadgyakorlatok­ról, ezután a Bundestagban csaptak össze a szenvedélyek a kormány külpolitikája kö­rül, s végül a kancellár fel­szólalt, és megfogalmazta e témáról véleményét a nem­zetközi NATO-társaság ham­burgi ülésén. Röviden utalunk csak arra a bizonyos kémügyre. Egy ro­mán disszidens azt állította a CIA-embereknek, hogy egy nyugatnémet szociáldemokra­ta képviselő és néhány más funkcionárius „beépített ügy­nök”, Egon Bahr, a szociál­demokraták országos ügyve­zetője pedig olyan „titkos ter­vet” adott át kelet-európai po­litikusoknak, amelyben az NSZK semlegesítését helyezi kilátásba a német újraegyesí­tésért cserébe. Azóta a kép­viselőt (és a többieket) bo­csánatkéréssel felérően reha­bilitálták, és a semlegesedé®­ elgondolás vádját sem han­goztatják többé. A kémügy egyébként is csak a bulvár­lapok olvasóinak, az utca em­berének kedélyét volt hiva­tott fölkorbácsolni, a tényle­ges vádak, a valódi szándé­kokat tükröző támadások a parlamenti vitában hangzot­tak el. Elsősorban Egon Bahr­­ral szemben, de ezúton Willy Brandtot és a Szociáldemok­rata Párt keleti politikáját akarták lejáratni. Mondandó­juk lényege ez­ volt: a hetve­nes évek legelején, mielőtt a szociáldemokrata—szabad­­demokrata kormány aláírta a szovjet—NSZK szerződést, Egon Bahr és Willy Brandt „titokban egyezkedett” a szov­jet féllel. Megfelelő ellenszol­gáltatások nélkül nagyobb en­gedményt tettek, mint ígérték, olyan messze mentek, amit már a nyugati szövetségesek sem helyeseltek. Mi az össze­függés a hajdani és a mai vá­dak között? Válaszuk: ezért „nem bíznak” ma sem Egon Bahrban (értsd: Willy Brandt­­ban), és a szociáldemokrata keleti politikában, ezért nem tartják „elég szilárdnak” a kormány nyugati elkötelezett­ségét.­­SZÓCSATA robbant ki e té­ma körül az őszi szezon első parlamenti ülésén. A kor­mány szónokai visszautasítot­ták mind a két vádat. Willy Brandt „gyalázatosnak” minő­sítette a jobboldali kampányt, s a dicstelen történelmi múlt­ra célozva kijelentette: ,,A német jobboldal egy része nem gyógyult ki abból a tév­hitből, hogy csak ő tudja, mi a nemzet érdeke.” Majd le­szögezte: amíg a jobboldal mindig csak nem­et mondott, a kormánykoalíció megkötötte a szocialista országokkal a szerződéseket, s így „elvisel­hetőbbé tette a helyzetet”, mint amilyen azelőtt volt. Egon Bahr is egyértelműen a Nyugat melett szólalt fel, Hel­mut Schmidt pedig így fogal­mazott : az NSZK az Atlanti Szövetség része. A másik ol­dalról szólva azonban aláhúz­ta, hogy a keleti szerződések­kel „az NSZK hozzájárult a közép-európai stabilitás meg­teremtéséhez, ez az enyhülési politika az egyik feltétele an­nak, hogy a jelen erőfeszíté­sek a fegyverzet korlátozásá­ra eredményhez vezessenek.” A szociáldemokraták és álta­lában a kormány szónokai egyértelmű kijelentéseket tet­tek, megcáfolták az ellenzék vádjait — a jobboldal mégis elégedett lehet. E vita kivál­tásával arra kényszerítette a kormányt, hogy bizonyítania kelljen szövetségi hűségét a nyugat irányába. Az éles vitával párhuzamo­san zajlottak Őszi kovácsolás néven a NATO-hadgyakorla­­tok az Északi-tól az Égei-ten­­gerig. S körülötte némi — gyorsan elcsendesített — őszi forgószél kerekedett. A har­minc különálló részből álló hadgyakorlat-sorozatot Haig amerikai tábornok, az atlanti erők főparancsnoka nagy erő­­mutogatásnak szánta, hogy ez „megfelelő hatást gyakorol­jon” a Varsói Szerződés tag­államaira. Nagy meglepetésre azonban — először fordult elő ilyesmi — von Bülow, az NSZK hadügyminisztériumá­nak parlamenti államtitkára egy rádióinterjúban nemtet­szését fejezte ki ezzel kapcso­latban. Aggodalmainak ma­gyarázataként egy tudósító ezt írta: „Egyik ok a bizony­talanság érzése afölött, ho­gyan reagál erre (tudniillik a hadgyakorlat-sorozatra) az NDK és a Varsói Szerződés, nem veszi-e a Kelet indíték­nak, vagy kifogásnak a gya­korlatozó csapatoknak ezt az összpontosítását, hogy a ma­ga részéről is hasonló nagy­ságú egységeket mozgósítson gyakorlatra.” Az államtitkár azonban el­sősorban a NATO erőfitogta­tásának politikai hatásától tartott. Nem általában a had­gyakorlatok ténye ellen emel­te fel szavát, ezt ő is helyesli. Az időzítést rosszallotta, a harminc manőver egyesítését, kihívó jellegét. A hamburgi Die Zeit szerint az aggodal­mak politikai oka az, hogy az „őszi kovácsolás” lényegében Haig tábornok és az európai NATO-főhadiszállás magamu­togatása, és megterhelheti az NSZK és Kelet-Európa viszo­nyát. SZÜKSÉGESsÉ vált, hogy Helmut Schmidt magyaráz­kodjon, és ez a nemzetközi NATO-társaság hamburgi ülé­sén történt meg. Az atlanti partnerek biztosak lehetnek abban, mondta, hogy országa „továbbra is lojális partnerük marad, hiszen ezen nyugszik az NSZK jövője”. Nem kü­lönbözött a kancellár vélemé­nye más nyugati vezetőkétől az európai katonai erőviszo­­­nyok elfogult megítélésében: „A Varsói Szerződés államai fegyverzetének erősítése és korszerűsítése fenyegető és veszélyes.” Különbözik azon­ban bizonyos fokig az ameri­kai kormányétól abban, hogy mit tegyen és hogyan a Nyu­gat az adott helyzetben. Szen­vedélyesen kitört a­­kancellár „az állandó önpusztító szóbe­széd ellen, az Atlanti Szövet­ség válságáról”. Ez már vá­gás volt Haig tábornok, a ha­zai és a nyugati jobboldal fe­lé. A NATO erős — mondta ezzel Helmut Schmidt közve­tett válaszul azoknak, akik ál­landóan a vészharangot húz­zák, és olyan anyagi erőfeszí­téseket, főleg olyan katonapo­litikai és politikai lépéseket követelnek, amelyek a nem­zetközi légkör nyugtalanító romlásához vezethetnek. Szó­kimondóbb volt e tekintetben Willy Brandt, a Szocialista In­­ternacionálé stockholmi ülé­sén, amikor a kardcsörtető jobboldali erőkről beszélt. NINCS OK hinni, hogy a jobboldalnak igaza van, és a bonni koalíció lazítani akarja kapcsolatait a nyugatiakka. De ha megfigyeljük a kancel­lár nyilatkozatait, vissza-visz­­szatér bennük a figyelemfel­hívás az NSZK földrajzi helyzetére, közös határaira a Varsói Szerződés államaival. Két értelemben is hivatkozik erre. Véleménye szerint ezért van szüksége az NSZK-nak az amerikai támogatásra, „az er­nyőre”, egy katonai konflik­tus első áldozatai viszont el­sősorban ők lennének. Az NSZK az amerikaiak első számú szövetségese (a szo­ciáldemokrata—szabaddemok­rata kormány alatt is) és a NATO legerősebb európai tagja, ugyanakkor barátságos viszonyt akar fönntartani a szocialista országokkal. Ezt az egyensúlyozó mutatványt a mai Washington és saját jobb­oldali ellenzéke nem teszi ne­ki könnyűvé. A bonni vita, főleg a par­lamenti szócsaita, talán szen­vedélyesebb volt, mint azt a tárgyalt problémák aktualitá­sa indokolta volna, hiszen a legelfogultabb jobboldali sem gondolja, hogy a kormány­­koalíció ki akarna lépni a NATO-ból. A fölfokozott han­gulatot az magyarázza, hogy egy hét múlva lesznek Hes­­senben a tartományi választá­sok, s az itteni eredmények hatással lehetnek a központi kormány sorsára is. Márpedig egy ilyen tartományi győze­lem, gondolja a jobboldal, megér egy kis túlhajtást Tatár Imre

Next