Magyar Nemzet, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-21 / 249. szám
4 odeviei jegyzetek RÁNKI DEZSŐ Beethoven és Strravinsky zongoraműveit szólaltatta megkeddi zongoraestjén. Utóbbi zeneszerző vonatkozásában ez a meghatározás csaknem teljesen helytálló, mivel egy-két fiatalkori kompozíciót leszámítva Stravinsky teljes kétkezes zongora-oeuvre-je felhangzott. Beethoven szonátái közül az op. 27. két fantáziaszonátáját választotta ki a zongoraművész és mindkettőt a reá mindenkor jellemző értelmes formálással, ízléssel ésköltészettel adta elő. A Holdvilágszonáta első tételében szokatlan ritmusértelmezéssel lepett meg: a pontozott dallam ritmusbeli kiszögelléseit egyéni módon tompította. Ezáltal a melódia még választékosabbá, még nemesebbé vált. Stravinsky zongoraműveinek sorát az 1924-ben írt Szonátával nyitotta meg Ránki Dezső. Ezzel a sokat gúnyolt — Schönberg még bökverset is faragott szerzőjére — neobarokk-neoklasszikus utánérzéssel valódi remekművet alkotott Stravinsky. A pompásan ékesített lassú tétel stilizált és bensőséges elemeit Ránki előadása szinte szemléltető módon mutatta be. Két dzsesszinspirációból eredő kompozíció következett ezután: az 1940-ből származó, fanyar humorú Tangó és az 1919-ben írt Piano Rag Music. Szellemes kuriózum mind a kettő. Színek és vonalak, tűnő hangulatok impresszionisztikus költészete társul barokk emlékek után kutató nosztalgiával az 1925-benkomponált négytételes Szerenádban. Mind e művek előadása újdonságot jelenthetett azok számára, akik Ránki Dezső Schumann-játékára emlékeznek, de kevésbé meglepő az ő Bartók-produkciói után. A meglepetést az utolsó műsorszám, a Petruska-szvit zongorára átírt három tétele jelentette. Lelkes hívei is őszintén megválthatják, hogy a hangszeres virtuozitásnak Uven mérvű erőpróbájával Ránki minden várakozásukat felülmúlta. Vibrálóan sokszínű,, láttatóan eleven,magávalragadóan szuggesztív Petruska-előadása, az elképesztő hangszertechnikai nehézségeket játszva legyőző fizikai erőnléte (ráadásképpen két tételt megismételt) arról tanúskodik, hogy ez a nagyszerű művész nem sejtett erőtartalékokkal rendelkezik. A BERLINI SZIMFONIKUS ZENEKAR az együttes előző napi műsorát ismételte meg szerdai hangversenyén. A zenekart tizenkét éve Günther Herbig vezényli. Herbig igen jól képzett, dinamikus és szuggesztív karmester — a nagy Abendroth egykori tanítványa —, biztos kézben tartja együttesét. A berlini zenekar rendkívül fegyelmezett együttes, és ha szólamainak hangzásából a Zeneakadémia terméhez képest túlméretezett rézfúvós hangerőt leszámítjuk, úgy az is kiegyenlítettnek, arányosnak és tisztának nevezhető. Mind e tulajdonságok előnyösen érvényesültek Beethoven Coriolan-nyitányának előadása során, ám a nyitány sötét színeinek, tragikus pátoszának interpretációját hiába Vártuk Feszültség helyett korrekt arányosság jellemezte a berliniek által megszólaltatott Coriolan-nyitányt. Bruckner Vili szimfóniája — a hangverseny második műsorszáma — nehezen, adja meg magát előadóinak. Szerzője — aki élete utolsó éveiben járt a mű komponálása idején — keveset törődött a megszólaltatás objektív lehetőségeivel és hatásával. A múlt századvég nagy szimfonikusa önmagával vetett számot ebben a művében, ezzel magyarázható a zeneszerzői lelemény, az érdeklődést felcsigázó mozzanatok viszonylagos hiánya ebben a hatalmas terjedelmű — és valóban felettébb terjedelmesnek tetsző — kompozícióban. A berlini zenekar és karnagya, jóllehet hősies figyelemösszpontosítással vezette végig hallgatóságát e szimfóniaóriás négy tételén, a finálét már inkább becsülettel, mint ihlettel tolmácsolta s ezért túlzott szemrehányás nem is illetheti. WOLFGANG GOMENWEIN az elmúlt években számos hívet szerzett nálunk, így felvetető, hogy az Erkel Színház akkor is meszelt volna közönséggel, ha egyedül az ő neve szerepel a műsoron. Gönnenwein azonban ezúttal nem egymaga jött, hanem hazai együttesének kíséretével: a stuttgarti Délnémet Madrigálkórussal és a Ludwigsburgi Fesztiválok Zenekarával, valamint négy szólistával. A karmester neve eleve biztosíték volt arra nézve, hogy Bach h-moll miséjét a jelenleg Európában lehetséges legjobb előadásban fogjuk hallani. Sajnos — mint már annyiszor, amikor nagy élményt vártunk — csalódnunk kellett. Egyszerűen megmagyarázhatatlan, hogy miért produkál jobbat egy valóban nagy tehetségű, rutinos karmester idegen közegben, mint a maga megszokott társulatával? Ez a társulat sok tekintetben nem is méltó hozzá: a macingálkórus nemcsak létszámánál fogva nem tudott megbirkózni a mise roppant kártételeinek követelményeivel, hanem minőségben is gyakran volt bizonytalan a teljesítménye. Ursula Koszut, Carolyn Watkinson, Adalbert Kraus és Kurt Widmer muzikális szólói sem értek fel a mű által megkövetelt színvonalhoz. A ludwigsburgi zenekar: kamarazenekar. Tagjai igen kulturáltan muzsikálnak és kis létszámuk nem bizonyult kevésnek a mű méltó megszólaltatásához. Tőlük azonban a karmester sajátságosan romantikus játékmódot követelt, dús vibrátókkal, a frázisokon belül hullámzó dinamikai ívekkel. Nem állítható teljes bizonyossággal, hogy Bachot csak egyetlen, általunk hagyományosnak vélt (valójában azonban ki tudja, hiteles-e?) előadói stílusban szabad megszólaltatni. Ha egy előadásigazán jó, akkor a művész meggyőzött a maga stílusbeli felfogásáról. Gönnenwein ezen az estén nem tudott meggyőzni arról, hogy ez a biedermeier ízű, helyenként mendelssohnos érzelmesség valóban Bach hangja. A produkció összképe egyébként — amint az ennél a műnél szinte törvényszerű — a hangverseny második felében lényegesen jobb volt, a kórus erőnléte megjavult és Kurt Widmer egy jól formált áriában adta bizonyságát énekes kultúrájának. Pándi Máriás mé Megkoszorúzták Barta Lajos nyugvóhelyét Barta Lajos Kossuth-díjas író, a munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 100. évfordulója alkalmából pénteken koszorúzási ünnepséget rendeztek a Farkasréti temetőben. Az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztálya nevében Csendes Lajos osztályvezetőhelyettes, Agárdi Péter politikai munkatárs, a Kulturális Minisztérium képviseletében Molnár Ferenc államtitkár- és Padi Rózsa kiadói főigazgatóhelyettes koszorúzta meg a magyar szocialista irodalom egyik első művelőjének urnáját. Elhelyezte a kegyelet virágait Barta Lajos fia is. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Elbúcsúztatták dr. Szánthó Dénest Dr. Szánthó Dénes újságírót, a Pesti Műsor alapítóját és első főszerkesztőjét péntek délelőtt a színházi és sajtótársadalom sok képviselője búcsúztatta el az óbudai temetőben. Pályatársai, tisztelői, olvasói megindultan rótták le kegyeletüket a hamvait, őrző urna előtt. A Magyar Újságírók Szövetségének, a Lapkiadó Vllalatnak és a Magyar Nemzet szerkesztőségének nevében Mátrai-Betegh Béla vett búcsút a 77 éves korában meghalt pályatárstól, a baráti kör gyászát pedig Lugossy Bálint tolmácsolta. A Budapi’sti Mítvrszíti Hold mai műsora Shakespeare: Téli rege. Troyal Exchange Theatre vendégjátéka (Operett Színház: 7 óra) — A Zeneművészeti Főiskola nagydíjverseny győztesének koncertje( Zeneakadémia kisterme: fél nyolc) — Vlagyimir Szpivakov hegedűtestje (Zeneakadémia: fél nyolc) - Vitcelli: Búcsúvacsora (Reflektor Színpad: fél nyolc). ________Magar Nemzet________ A Krúdy-centenárium ünnepségei Budapesten és Nyíregyházán Krúdy Gyula emlékére gazdag programmal kezdődött meg Nyíregyházán pénteken az író születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat. A jubileumi rendezvények nyitányaként a Kulturális Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a városi tanács képviselői helyezték el a kegyelet és a megemlékezés virágait Krúdy Gyula szülőházának falán. Ezt követően a megyei tanács dísztermében megnyílt az emlékünnepség. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes emlékbeszédében méltatta Krúdy Gyula munkásságát, hatását a magyar irodalomra. Hangsúlyozta: Krúdy életművének új értelmű folytonossága nem köthető évfordulós alkalomhoz. A könyvkiadás, az olvasók már rég felfedezték Krúdyt, sőt felfedezte őt a film, a televízió és a színház is. Fontos, hogy a mostani évforduló ne csak az író személyére irányítsa a figyelmet Ez a megemlékezés meg kell hogy világítsa a környezetet is- a kort, a kortársakat, a történelmet. Krúdy helyesen értelmezett műve nélkülözhetetlen népünk sorsának megértéséhez. Ugyancsak a megyei tanács dísztermében hirdették ki a Krúdy-centenárium alkalmából rendezett irodalmi és képzőművészeti taivozat eredményeit. Az irodalmi Délvázat próza-dráma kategóriájénak első díját Porták Gyulának ítélték oda, Mea ni’na című kisregényéért. A tanulmány kategóriában dicséretet kapott Kissné Ráforttilréti Mária A groteszk Krúdy Gyula műveiben című pályamunkájáért. A képzőművészeti pályázat első díját Nagy Sándor szobrászművész kapta Krúdy Gyula vörösmárvány szobráért. Az irodalmi és képzőművészeti pályázat díjazottjai Kiss Nagy András szobrászművész Krúdy-plakettjét kapták. A díjak átadása után Tolnai Gábor akadémikusnak, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnökének megnyitójával kezdetét vette a Krúdy Gyula munkásságának szentelt háromnapos irodalomtörténeti vándorgyűlés, melyen Sötér István akadémikus Krúdy és a megállított idő című előadása volt az első. Ezt követően Kemén? Gábor Krúdy stílusáról, Nemes István pedig Krúdy ábrázolásmódjának jellemzőiről tartott előadást. Szombaton a nyíregyházi Móricz Zsigmondi Megyei Könyvtárban folytatódik az irodalomtörténeti vándorgyűlés Krúdy Gyula emlékkiállítása pénteken mílt meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban őszi utazások címmel. Molnár Ferenc kulturális államtitkár megnyitó beszédében Krúdy munkásságát méltatta. ..Számára 1918 őszének polgári forradalma az 1848-ban megkezdett és félbeszakított út logikus folytatása volt” — mondta. A megnyitó után az Universitas együttes irodalmi műsort adott. Krisdy-emlékkiállítást és -emlékműsort rendeznek az óbudai Fankel Ideó művelődési házban ma délután 5 órakor. NAPLÓ Az Édes anyanyelvünk verseny országos döntője pénteken Sátoraljaújhelyen megkezdődött. A hatodízben megrendezett versengésben ezúttal hatvankét gimnáziumi és szakközépiskolai tanuló — a megyei és a városi középdöntők győztesei — vesznek részt. A záróünnepélyt Széphalom községben, Kazinczy Ferenc mauzóleumánál rendezik meg, vasárnap.A Szovjetunióbeli vendégszereplésre utazott pénteken a Fővárosi Operettszínház. A tíznapos turnén A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című musicalt és a Cigány szerelem című operettet mutatja be. Előbb Leningrádban, a Gorkij művelődési palotában, majd Moszkvában, a KGST-palotában és a Vahtangov színházban lép fel az együttes. Október 21 A prágai Nemzeti Képtár rajzgyűjteménye hat válogatott száz lapot bemutató tárlat nyílik meg szombaton a Szépművészeti Múzeumban Anyayában XIX. és XX. századi francia, német, osztrák, spanyol, orosz, valamint cseh festők és szobrászok — mások közt Picasso, Repin, Rodin, Renoir, Sisley, Alt, Chagall, Kupka, Filla, Capek és Gutfreund — művei szerepelnek. A vendégkiállítást a Szépművészeti Múzeum hasonló öszszeálltással viszonozza; ez november 10-én nyílik meg Prágában.# Van-e osztrák filozófia? — címmel dr. Rudolf Haller egyetemi tanár, a graziegyetem filozófiai intézetének igazgatója tart előadást október 27-én, fél 12-kor, az ELTE bölcsészkarának emeleti tanácstermében. Hódolat és játék — Krúdy Gyula emlékének ! Tizenkilenc éves koromban. 1938-ban, napok óta lázasan feküdtem, lázasan és éhesen. Egyetlen táplálékom két kölcsönkért Krúdy-kötet volt. Szindbád ifjúsága, és szomorúsága, a szép szomorúfűzes címlapú Tevan-féle kiadásban és a Baumgartenkönytárból kikölcsönzött Őszi utazások a vörös postakocsin, valamint A vörös postakocsi meg az Álmoskönyv második, „öregbített” kiadása. Már az első oldalakból az a hangulat, az a stílus, az a varázs csapott meg, amit azóta sem tudtam elfelejteni, amitől azóta sem tudtam szabadulni, már akkor azt éreztem, kamaszfővel, hogy a legnagyobb magyar prózairól fedeztem fel magamnak, aki ugyanakkor költő is volt, muzsikus, a szavak páratlan fuvolása, őszi tájakon suhantam vele minduntalan, mindvégig, hiába hurcolt elbűvölő tavaszokon, nyarakon, teleken keresztül kocsijában, mindig az ősz fuvolahangjait éreztem ki mondataiból: jól tudtam, hiszen én magam is a nyárutó, a koraősz első napjaiban néztem először csodálkozva a világ méltóságteljes színeire. És amikor elfogytak a Szindbád- és Rezeda Kázmér-kötetek, az ifjúságtól lázasan, ehesen, kócosan és mohón, az influenzától betegen, szőttem magamban tovább Szindbád és Rezeda Kázmér kalandjait. Sokat találtam ki akkor, sokat el is felejtettem azóta, másokat nagy megdöbbenésemre megtaláltam a később kezembe került Szindbád és Rezeda Kázmér történetekben szinte majdnem szó szerint, ahogy én álmodtam meg, én képzeltem el őket. Egyet sikerült is vagy tíz évvel ezelőtt úgy-ahogy fölidéznem, de még ma sem vagyok egészen biztos abban, hogy nem egy régi, sárguló lap hasábjain bukkantam-e rá azokban a hónapokban a Széchényi Könyvtár olvasótermében, ahová Krúdy minden lenyomtatott sora után nyomozva naponta bejártam — vagy ha nem Krúdy írta is, nem ő iiktálta-e, sugallta-e nekem azokon a lázas, mohó ifjúi éjszakákon álmomban megjelenve, vagy nem ő irányította-e a kezem, amikor végül is papírra vetettem? De ha nem Krúdy Gyula vezette is szokatlanul gyorsan iramló töltőtollamat, mindenképpen az iránta: az 1001 plusz száz éves Szindbád iránt érzett tisztelet és hódolat emléke ez a virágokkal egybekötött kis álombéli játék. Szombat, 1978. október 21. Mesék és művek az ötszáz sziget országából Magyar—dán kulturális kapcsolatok A mesemondó Hans Christian Andersen, amikor 1841- ben hazafelé tartott Görögországból, átutazott Magyarországon. Följegyezte, hogy a magyar táj, a Duna és a Tisza ölelte Alföld, a hazájára emlékeztette. Talán a tanyáival, talán a mocsaraival emlékeztette, mert az ötmilliónyi dánlakta, s hazánk területéhez képest feleakkora ország csakugyan sík vidék: magassága harminc és százhetven méter között hullámzik. Egyébként tengervíz övezi, s járja szinte keresztül-kasul. Dánia ötszáz sziget országa. Kis népe a skandináv népek testvériségében él, mondják, testvérszokás szerint kopódva is. A skandináv nyelvek hasonlítanak egymáshoz, bár inkább csak írásban ismeri föl egyik a másikat, az élőbeszéd olykor nagyon is eltérő. Irodalom, művészet, kultúra visel tehát jócskán egyéni jegyeket, de át-átszövi egymást, s gyakran nem is csupán annyira, mint Per Orov Enquist svéd szerző világsikerű drámájában, amely nemrég jelent meg magyarul A tribádok éjszakája címmel: ennek hőse a svéd Strindberg, de helyszíne a koppenhágai Dagmar színház. Világirodalmi hatások és hazai hagyományok ötvözéséből született a dán költészet és irodalom is, akárcsak a miénk. A régiek közül nem csupán Andersen ismert minálunk, a mesemondó, aki valójában nagyon is valósághűen ábrázolta a világot, benne a maga életét, gyönyörűszép hattyúvá éledt csúf kiskacsáét. A filozófus Kierkegaard, a romantikus tragédiaíró és költő Oehlenschläger mellett elsősorban Martin Andersen Nexe neve és műve ismert és kedvelt a magyar olvasók körében. Ditte, az ember lánya című regénye őszinte siker, akárcsak a belőle készült film, a Szürke fény. Érdemes megjegyezni zárómondatát: „Vajon sikerül-e meglágyítani a szíveket?” Szíveket lágyító-e, vagy inkább életszebbítő küzdelemre ösztökélő a Néxe magvetéséből is sarjadt új, élő dán irodalom és költészet? Az élet sokrétű, elmélyült ábrázolására törekszenek azok a novellisták is, akiknek műveiből legutóbb válogatás jelent meg magyarul Amikor Erósz megöregszik címmel. Lelki áttörésnek és népi áttörésnek nevezi az irodalomtörténet a huszadik század dán irodalmának két fő irányzatát. A válogatás mindkettővel megismerteti a magyar olvasót, aki fölfedezheti valamennyi elbeszélő művészetére ráillik, amit Hans Christian Branner mondott a magáéról. ..Attól a felfogástól, hogy a művészet a valóság szemlélésének és megismerésének eszköze, eljutottam ahhoz a véleményhez, hogy a művészet egy új valóság teremtésének eszköze”. Új valóságért, új világért halt mártírhalált a náci megszállás alatt Kaj Mank, a drámaíró, és a költő Gustav Munch-Petersen, s Morten Nielsen. A nép művészetében gyökeredzik Bertel Thorvaldsen szobrászata, vagy a dán keramikusoké, fafaragóké. Építészetük megserkentő hatással volt egész Skandinávia építőművészetére. Sikerrel mutatták be hazánkban a dán lakás- és környezetkultúra tárlatát, bútorokat, játékokat, iparművészeti tárgyakat, formatervezett használati eszközöket. Ezt a tárlatot az 1971- ben aláírt államközi kulturális és tudományos egyezmény alapján rendezték meg. A vegyes bizottság ez idén már 1981-ig érvényes munkarerben állapodott meg. Tovább bővülhetnek ezek a kapcsolatok, ha jövőre kidolgozzák majd a filmes együttműködés terveit, a kölcsönös bemutatókét és a közös forgatásokét. A dán filmművészet hagyományai történelmi nevezetességűek és értékűek is, s ezek között számunkra külön is érdekes, hogy negyvennégy esztendővel ezelőtt két évadon át Dániában dolgozott Fejős Pál, a magyar filmművészet egyik úttörője. Kis népiek művészete, irodalma épp nemzeti sajátosságaival válhat másoknak is érdekessé, érthetővé, meggondolkoztatóvá, megszívlelendővé. S akiknek van mondanivalójuk a világnak, ugyan miért ne volna egymásnak is? Egy magyar hó Aarhusban magyarórán magyar könyvről hallott magyarul beszélni dán diákokat. Közös gondolat éltethet eltérő nyelven megszólaló művészeteket, s szorgalmazhatja egymásra találásukat, együttműködésüket. A magyar és a dán kultúra szorosabb és gazdagabb közössége ezért a jövő feladata és hozzájárulása két kis népnek az emberiség jövendőjéhez. Ma kezdődnek az őszi megyei könyvhetek Az őszi megyei könyvhetek megnyitó ünnepségét ma tartják Jászberényben. Kárpáti József tanácselnök köszöntője után Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖVOSZ felügyelő bizottságának elnöke és Csák Gyula, az írószövetség titkára mond ünnepi megnyitót. Az ünnepség vendége Galgóczi Erzsébet, Sánta Ferenc, Fodor András és Bistey András, a műsor után dedikálják műveiket. Szindbád álma a virágokról Szindbád, a hajós egy tavaszi, jázmin illatú hajnalon arra ébredt, hogy még mindig nem rekedt le. Az agyon hevert felöltözve, ahová nem is tudta, hogyan került. Előtte a Vízivárosban üldögélt, magányosan, egy nyári vendéglő udvarán, ahol még javában zöldelltek az ecetfák, ezzel jelezvén, hogy messze van az ősz, amikor színük majd pirosra változik, mint régen volt menyasszonyának hamvas arca, ha véletlenül egy kövérebb tréfára került sor, miközben hajdani vétkeit gyónta meg neki, akinél soha nem szeretett még senkit jobban. Nem tudta Szindbád, hogy hogyan került az ágyra, de talán nem is érdekelte már különösebben. Nagyot szippantott a nyitott ablakon beáramló jázminillatból, melyről egyik kedvese jutott eszébe, akinek a nyakán mindig ezt az illatot érezte a magasra tűzött konty alatt, amidőn közelebb ha jött hozzá, hogy olyankor alaposabban szemilgyre vegye a feketés pelyheket, amelyeket igen szeretett még álmaiban is felidézni. Ez az ablakon át beáramló jázminillat és a vele felmerült hajdanvolt feketepihés nyak egyszeriben felidézte előbbeni álmát. Egy ligetben járkált magányosan s valahonnan egyszerre levendulaillatot hajtott felé a szél. Ahogy továbbment, magát látta, azaz az ifjú Szindbádot, amint virágot szedett, hajlongva, nem is akármilyen kosárba, hanem olyanba, amelynek oldalára is virágokat hímzett egy azóta elfelejtett, vagy még inkább elporladt karcsú leánykéz. A virágot szedő irtit Szindbád háttal állt feléje, ám karcsúi, nyúlánk, de azért izmos termetéről felismerte Szindbád. A kosár igen hamar megtelt különféle virágokkal, mert a virágot szedő ifid Szinbád minden egyes lépéssel más és más virágot dobott a kosárba, mintha egyazon tőrön ezerféle virág nőttnőhetett volna. És ahogy telt a kosár a virágokkal, ugyanúgy értek el Szindbádhoz a különféle illatok, megújuló hullámokban. Szinte előbb érezte az illatokat, mint látta a virágokat, hiszen álma kicsit homályos volt, sötétes, mint a lelkiismerete. Szindbád tehát az illat hullámokból következtetett arra, milyen virágokat is dobott éppen a virágokat szedő ifjú Szindbád a Stosarába. El