Magyar Nemzet, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-21 / 249. szám

Sjombat, 1978. október 21.i Nemzetiségiek között a Viharsarokban A Viharsarokban mind a négy Magyarországon élő nemzetiség megtalálható, a legnépesebb csoportot a szlo­vákok képviselik, de élnek szép számban románok és né­metek is, Battonyán pedig szerbek. Az utóbbiak települ­tek le elsőnek a Viharsarok­ban, 1715 körül. A kongresszusra készülve a négy nemzetiség küldöttei a Hazafias Népfront szervezé­sében Békéscsabán tartottak tanácskozást, amelyről lapunk is beszámolt. A megyei nép­­frontbizottság elnöke, dr. Horváth Éva részletesen is­mertette a nemzetiségek élet­­körülményeit gazdasági és kulturális fejlődését. Békés megye 15 országgyűlési kép­viselője közül négy nemzeti­ségi. A tanácskozásokban mindenütt számarányuknak megfelelően vesznek részt a nemzetiségek. Békéscsabán 40, Tótkomlóson 50 százalék a szlovák tanácstagok száma, Méhkeréken 90 százaléka ro­mán. Eleken pedig 11 száza­lék a szlovák, 14 százalék a német és 20 százalék a román. Könyvtárak, tájházak A nemzetiségek megbecsü­lése, nyelvük, kultúrájuk, ha­gyományaik ápolásának elő­segítése oktatási és közműve­lődési politikánkban is meg­nyilvánul. Békés megyében 25 nemzetiségek nyelvét oktató óvoda és 9 nemzetiségi tan­nyelvű általános iskola mű­ködik, ezekben 11 O0 gyermek tanul. A nemzetiségi nyelvet oktató általános iskolák szá­ma 21, ezekbe 2943 gyermeket írattak be. Oktatásukról 130 nevelő gondoskodik. Nemzeti­ségi tannyelvű középiskola kettő van a megyében, Gyulán román, Békéscsabáin szlovák gimnázium működik. A vidéki tanulók elhelyezéséről korsze­rű kollégium gondoskodik. A nemzetiségi könyvek szá­ma az ország könyvtáraiban csaknem eléri a 200 ezer köte­tet, ami az öt­­év előttinek a kétszerese. Gyulán két eszten­dővel ezelőtt nyílt meg a ro­mán könyvtár. A megyei szlo­vák könyvtárakban 9 ezer, a román könyvtárakban 2 ezer, a délszláv könyvtárakban 3 ezer, a német könyvtárakban 1000 kötet könyvet forgathat­nak a nemzetiségi lakosok. Szóvá tette a felszólaló me­gyei népfrontelnök azt is, hogy sok könyvtárban a könyvtáros­om beszéli az illető nemzetiség nyelvét és így nem tudja a könyveket ajánlani. Megemlítette: a bé­késcsabai szlovákok folklór­járól két könyv jelent meg, s ugyancsak két kötetben gyűjtötték össze a méhkeréki­­ románok közmondásait. 1973- ben Békéscsabán rendezték meg a nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Szimzpoziont, amelyen kilenc országból 70 néprajzkutató vett részt. A Viharsarokban három tájház működik: Tótkomlóson, Bé­késcsabán és Szarvason. A nemzetiségi kultúrcsoportok száma meghaladja az ötszá­zat az országban. Békés me­gyében kilenc ismert művészi együttest tartanak nyilván, országos hírük van az Eleken, Méhkeréken, Battonyán, Tót­komlóson, örménykúton és Mezőm­egy­éren létrejött Páva­­köröknek is. Az utóbbi esztendőkben fel­lendült a nyelvművelő klubok munkája, a megyében jelen­leg tíz klub működik, négy román, négy szlovák, s egy­­egy német és délszláv. A méhkeréki románok A tanácskozás, után az ele­­kiek Páva-köre magyar, né­met és szlovák nyelven nép­dalokat adott elő, igen nagy sikere volt. A kongresszusi küldöttekkel munkatársunk is beszélgetett. A battonyai szer­­bek egyik képviselője annak a véleményének adott kifeje­zést, hogy a nemzetiségi együtteseknek tovább kell lépniük, mert eddig főleg csak a hagyományos pepi táncok­kal foglalkoztak, de legalább ugyanilyen művészi értéket képvisel a dalkultúrájuk, csak ehhez zenéhez értő szakem­bert kellene találniuk. Márk László román nemze­tiségű méhkeréki mezőgaz­dász, a Balcescu Tsz.-­ből, falu­jának életéről tájékoztatott. A gazdaság háromezer hek­táron gazdálkodik, igen ered­ményesen. Ez a forrása a méhkerékiek­­jólétének. — Valaha Méhkerék nagyon szegény község volt, az itt élők eljártak munkát vállalni más vidékekre is. Ma erre nincs szükség. Kertészkednek a románok, és igen jó ered­ménnyel. A megyei, lap azt írta egyszer rólunk, hogy mi vagyunk az uborkatermelő község. Úgy jellemezte ezt a tevékenységet, hogy az­ ország uborkaszükségletének 80 szá­zalékát Békés megye termeli, s ennek jelentős százalékát Méhkerék adja fólia alól. Helytálló a megállapítás: sok uborkát termelünk a közsé­günkben. A múltról is szó esik beszél­getés közben és elmondja hogy a háború előtt két fiatal érettségizett Méhkeréken, s ez abban az időben nagy dolog­nak számított. Jelenleg csak­nem minden általános iskolát végzett tanuló tovább tanul, szakközépiskolába vagy gim­náziumiba iratkozik. Sok a fő­iskolás, az orvosi egyetemre hatan járnak. „A mi táncaink alapján.. . Látta már a mi tánc­együttesünket? Ha nem, ak­kor okvetlenül nézze meg. Országos hírű. Az Állami Népi Együttes a mi táncaink alap­ján készítette el a méhkeréki táncok koreográfiáját s erre büszkék vagyunk. A méhkeréki román műve­lődési ház az 50-es években készült: átalakítottak egy ré­gebbi épületet. Azóta már ki­nőttek a falu lakói mert ma nemcsak a fiatalok járnak szí­vesen a különböző előadások­ra klubdélutánokra ott van­nak az öregek is minden elő­adáson. — Reméljük hogy építhe­tünk majd egy újat nagyob­bat. — tájékoztat Márk László agronóm­us aki egyébként a Magyarországi Románok De­mokratikus Szövetsége orszá­gos választmányának elnöke . Az új iskolát két évvel ez­előtt adták át ebben termé­szetesen román nyelven folyik az oktatás. Méhkerék 98 szá­zaléka ugyanis román. De a magyarok is szívesen veszik, ha gyermekük a román isko­lában tanul és együtt táncol és énekel a románokkal. Na­gyon jó egyetértésben élünk mi együtt, az egész falu ösz­­szefogott, amikor társadalmi munkáról, községünk fejlesz­téséről, csinosításáról volt szó. Teljesen társadalmi mun­kában építettük meg a négy kilométer hosszú bekötőutat a Hazafias Népfront kezdemé­nyezésére. Házanként tízezer forintot fizettek be a lakosok és ehhez mindenki vállalt még tizenöt napi fizikai mun­kát. Ennek az összefogásnak, a lakóhely és a szülőföld iránt érzett szeretetnek tud­ható be, hogy az utcák képe is megváltozott Csinosak a la­kóházak, gondozottak a ke­lek az utak A lakások 90 szá­zalékában fürdőszoba épült... Változik az élet, s vele for­dult jobbra a nemzetiségie­ké is. (.i­s.) sének a bazsarózsát érezte, az­tán a gyöngyvirágot, az ibo­lyát, a kikericset; az álom az év összes virágait összehord­ta, összekeverte, mert ugyanazon időben érezte a mályvát, a ne­felejcset, a liliomot, az orgo­nát és mintha a hóvirág illat­ta­lansága is megcsapta volna, érezte, hogy az álombéli ifjú Szindbáád violát is dob a ko­sárba, valamint szegfűt, rózsát, rozmaringot, pipacsot és búza­virágot. Amidőn mindezt egy­­begyű­jtötte az álombéli Szind­­bád a virágkosárba, zöld leve­lekből bokrétát kötött, hogy azzal fedje be a kosár tetejét, aztán az egészet beszórta ba­bérlevéllel. Jud­dig tartott Szindbád áll­­­­­ma a virágokról, mert ek­kor a virágkosár egy roppant tövissé változott az, amely re­pülni is tudott, vagy talán egy madár vette a csőrébe és az repült vele villámsebesen felé­je — erre­ már nem emléke­zett Szindbád, mert a roppant tövis álmában szíven szúrta; erre ébredt fel sa­­pó szívvel és fájó fejjel, anélkül, hogy tudta volna, mi történt az álombéli, virágot szedő Szind­­báddal a továbbiakban. Amidőn mindezt végigál­­modta, ezúttal nyitott szem­mel, az ágyon — ahova még most sem tudta, hogy került —, leemelte az éjjeliszekrény­ről K. Gy. ár Álmoskönyvét, mert kiváncsi volt a magányos ko­­jós mit is jelenthet álma a virágokról? Sóhajtva forgatta és feb­ezgette ki a medálért rejtéseiét, mert mindegyik va­lami meglepőt jelentett, vala­mi csodásat jósolt. „Érdemes volt ennyi virággal álmodnom” — gondolta Szindbád —, „mert mindez valamely sosem volt jól jelez”. Csak azért elégedet­lenkedett, hogy a válla rozs­dásan nyikorgott és szúrt az oldala, mert Szindbád ezeregy éves volt ezen az éjszakán, mint a hajdani hajós, aki az­óta is az Ezeregyéjszaka me­séiben hajózik, s akinek emlé­kére választotta ő maga is e szép, régi nevet, így jegyezhette Szindbád az álmát egy darab papirosra: Levendulaillat: — kellemes él­mény. Virágot szedni: — tisz­tesség. . Virágos kosár: — sze­rencsés szerelem. Bazsarózsa: — szerencse a szerelemben. Gyöngyvirág: — szerelem. Ibo­lya: — szerencse a szerelem­ben. Kikerics: — gyereket, mu­tat. Mályva: — a boldogság virága. Nefelejcs: — némi öröm. Liliom: — az érseki sze­relem jelvénye. Orgona: — vigasztalódás. Hóvirág: — jó­­hír messziről. Viola — az öröm virága. Szegfű: — ismeret­len férfi vágya a nő után. Roz­maring: — a jóhírnév virága. Pipacs: — vendég. Búzavirág: — vigasztalódás a bánatban. Rácsa: — szerelmesek virága. Zöld levél: — öröm. Bokréta: — l­épasszoammal lészen talál­kozásod. Babérlevél: — új is­meretség fiatal nővel. Jf. Szindbád ébren szövöget­­­­t­te tovább az álmait virá­gos álmáról, mint, valamely pagodású pók­­i hálóit, réméig elhagyott házak gerendáiról aláereszkedve. Ugyanezért las­san egy kép rajzolódott ki nyitott szemei előtt, amelyek számos nők karcsú derekát lát­tak már, amint e nők szok­nyáikból szégyen nélkül kilép­tek előtte, míg künn neszte­len suhogással hulldogált a hó­darab ideje. Zöld zsalugáteres házat látott maga előtt Szind­­bád, egy zegzugos vízivárosi utcácskában, amely előtt egy kulccsal állott ő maga, de if­­júkorúan, nem ilyen ezeregy­évesen. Ebben a pillanatban egy rózsaarcú fiatal lány for­dult be a sarkon és ahogy el­­libenett Szindbád előtt, vélet­lenül elejtette illatos zsebken­dőjét, amelyre egy virág volt hímezve, nevének kezdőbetű­je helyett. Éppen ezért Szind­bád, midőn lehajolt a kendőcs­­kéért és amíg fölemelte, ne­vedet forgatott a fejében, amely nevek közül a legtalá­­lóbbat szerette volna kiválasz­tani a fiatal lány számára. G­röngyvirág. Ibolya. Rózsa. Viola — ezek a virágáénak jutottak a hajós eszébe, ame­lyek egyben női nevet is je­­lentettek. És a Viola illett a legjobban, a fátylas karant­fi alól kivillan a szemébe­, fi­a,,a ne-ért Szindbád Rezeda Ká­mér néven mutatkozott be Violának, amint átadta neki a zsebkendőt és lovagiasan ki­nyitotta előtte a zöld-salm­á­­teres ház frissen festett kapu­ját. S minthogy t­­en amenny­ ri virág szerencsés szerelmet je­lentett Szindbád előző álmá­ban, ugyanezért Viola vállán vagy a keblén megtalálta a liliomot is, amelyet mohó ke­zekkel leszakított. Ám döb­benten álltak meg ugyanezen kezek Viola térdei fölött egy pillanatra, mert egy kikerics rajzát vélték kitapintani. Da­rab ideig tartott mindez csu­pán és Rezeda Kázmér fürge ujjai tovább kutogattak, ám hirtelen ,fölszisszent hangosan, mert megszúrta valamely gom­bostű. Persze!" — sóhajtott Szind­bád — ,­a tövissel nem szá­moltam! Nem kerestem ki K. Gy. úr Álmoskönyvében. Bizo­nyára bánatot jelez!” Ábránd­­képei ugyanis a gombostűszú­rástól, amely ébren-álmodozá­­sa közt érte, képzeletében vég­leg szétfoszlottak. Viola gyöngyvirág- és ibolyaszínű ködök mögött tűnt el Rezeda Kázmér sóvár képzelete elöl. Szindbád megnézte az Al- t '­muskönyvet, amelyet vala­ha­­ írt if­júságában. — midőn átamtalan­almatlan téli éjsza­­kákkal ült szemközt hajnalig a Margitsziget­­en elhagyott kastélyában. A tövis — ahony spitette —, valóban bánatot, búb­ánatot mutatott, mély és kiheverhetetlen bánatot, az álmokból való felébredést hol­ott már csak ezek jutottak a megöregedett hajósnak. És hiába inneked ott össze­szedni S­indbód minden kén­­zelőprejét a-on a jázmin­­illatú, tavaszét hajnaron, nem t­id­a többé maag elé idé­ni Violát- akinek olyan vörös volt a hete mint a- erdők ősszel, valahol a Kárpátot­ alatt. Végh György __ .­­Ch­iÁl­í - Erdők a nagyvárosok körül Rövidesen kezdődnek az őszi fásítások. Az erdészeknek ezúttal könnyű dolguk van, az új erdők „elhelyezése” csak kisebb területen ad mun­kát, mert a tervezettnél lénye­gesen jobban sikerültek a ta­vaszi telepítések. A MÉM egész évre 9 ezer hektárra tervezett új erdőt. A zöld övezet­­tel­epítés során a nagyobb városok környékén tovább bővítik a fás területet, amitől a nagyvárosi mikro­klíma javulókat várják. Bu­dapesten ősszel 110 hektárra ültetnek fákat és ezzel még teljesebbé válik a várost kö­rülvevő erdős övezet, mégpe­dig nemcsak a budai, hanem a pesti oldalon is. Bővítik a szegedi zöldövezetet. Gyerm­ekegészségü­gy Csepelen Szemészeti, sebészeti és audiológiai szakorvosi ellen­őrzésekkel egészítették ki — az idén először — az iskola­érettségi vizsgálatokat Csepe­len. Ezentúl a szakemberek a tanév elejétől a végéig folya­matosan szűrik a gyerekeket, s a rendszeres ellenőrzést ki­terjesztik az óvodásokra, az általános iskolásokra és a pá­lyaválasztás előtt álló fiata­lokra is. A dél-pesti kórház gyermekosztályának elkészül­téig a jövő év elejétől a fel­nőtt orr-fül-gége szakrende­lés mellett kezelik majd az apróságokat. Január 1-től bő­vül a gyermekfogászati ren­delő és 1980-ra gyermekszak­orvosi rendelő ép ül a Kala­­már József utcában. Köd Ferihegyen A köd miatt péntek reggel a MALÉV szófiai járatát 35 per­ces, a berlinit pedig csak más­fél órás késéssel indíthatták útnak a Ferihegyi repülőtérről. A felszállás biztonságtechnikai követelményeinek megfelelően addig vártak az indítással, amíg a köd megritkulása lehe­tővé tette a pilóták számára legalább 400 méteres távolság betekintését. Leszálláskor azonban jóval messzebb kell e t­ártni és ezért délelőtt a köd szétosztásáig Ferihegy nem fo­gadta a külföldről érkező gépe­ket. A százezredik lakást adta át a 43-as A Fehérvári úti lakótelepen a 43. számú Építőipari Válla­lat dolgozói pénteken adták át a százezredik lakást. Az ünnepségen, amelyen megje­lent Gyöngyösi István, az Építők Szakszervezetének fő­titkára és Bozsó László, a bu­dapesti pártbizottság titkára is. Szilágyi Lajos, az­ ÉVM miniszterhelyettese köszöntöt­te az építőket, majd három dolgozónak átadta a Munka Érdemrend bronz fokozatát, huszonhétnek pedig a kiváló munkáért kitüntetést. Balázs György vezérigazgató el­mondta, hogy míg a vállalat a hagyományos módon alig épített többet évente 700 la­kásnál, addig a házgyári laká­sok száma az idén már meg­haladja a tízezret. Jé­ gi anyagmozgatás korszerűsítése Csomagolástól a fogyasztóig A jövő héten az anyagmoz­gatás és a csomagolás fejlesz­tésére az MTESZ központi anyagmozgatási és csomagolá­si bizottsága szervezésében Miskolcon tudományos konfe­renciát tartanak. Egyidejűleg a kőbányai vásárközpontban a Budatra­nspack nemzetközi anyagmozgatási és csomagolá­si kiállítás nyílik az Anyag­­mozgatási és Csomagolási In­tézet rendezésében. Életünk minden területén találkozunk a csomagolással: élelmiszerek, gépek, berende­zések mind korszerűbb cso­magolási megoldásaival. Szer­vesen kapcsolódik az áru­cso­magoláshoz a rakodás, anyag­mozgatás és szállítás, vala­mint a raktározás. Az anyag­­mozgatás, raktározás, csoma­golás egyik szakértője a Ma­gyar Nemzet munkatársának elmondta, hogy hazánkban a társadalmi össztermékben a csomagolószerek felhasználá­sának aránya az elmúlt évek­ben 1.2 százalékot tett ki; a nyugati fejlett ipari államok­ban ez az a­ráni­y 1.5—1.7 szá­zalék. Kedvező irányú változás ta­pasztalható a csomagolóeszkö­zök szerkezetében. Hazánkban négyszeresére nőtt a mű­anyagtalpú csomagolóeszközök aránya, kétszeresére a papír­­csomagolás részesedése, ugyanakkor csökkent a hagyo­mányos fa és textil csoma­golóanyagok felhasználása. Kés helyett géppel A hazai fejlesztési törekvé­seket jól érzékelteti a csoma­gológépek beszerzése. 1968-tól 1971­-ig évi 63 millióról 407 millió forintra emelkedett a különféle gépek vétele. Ebben 67 százalékot képvisel a kül­földi vásárlás. Az adatokból kitűnik, hogy 1968 után indult el a csomagolás gyorsabb fej­lődése, és ekkor kezdődött az áttérés a kézi csomagolásról a korszerű gépi csomagolásra. Az is megállapítható, hogy a fejlesztés súlypontját az el­múlt években a fogyasztói cik­kek csomagolásának fejleszté­se képezte, de kedvezőtlen tény, hogy kevés csomagolási komplex rendszer valósult meg. A héten az orszá­ggyűlés bizottságaiban, a közlekedés­­politikai koncepció irányelvei­nek tárgyalásakor a törvény­­hozók szorgalmazták a Ma­gyar Államvasutak és a Volán szállítási feladatainak jobb el­látása érdekében az úgyneve­zett egységrakomány-módszer kiterjesztését. A célszerűen kialakított gyűjtőcsomag, a kiskereske­delemben terjedő konténeres áruszállítás csökkenti az át­rakások számát, hozzájárul a fizikai erő kíméléséhez. Külö­nösen jelentős ez a kereske­delmben, ahol a létszám csökken és magas a nődolgo­­zók aránya. Hazánkban az elmúlt évek­ben egymillióra becsülték a raktározásban, anyagmozga­tásban dolgozók számát. A hi­vatalos adatok szerint 1975- ben ötmilliárd forint értékű anyagmozgatógép beszerzésé­re került sor. Külföldi licen­­cek alapján jelentős mérték­ben fejlődött a korszerű füg­gő konvejorok és raktári áll­ványszerkezetek gyártása. Az elkövetkező években bővül majd a licencek alapján elő­állított szállító-rakodó gépek köre a darabáru-szállító pá­lyák és komplex rendszerek gyártásával. Jelenleg mégsem áll rendel­kezésre kellő meny­­nyiségű és választékú beren­dezés. Szállítási lánc Az országgyűlési bizottsá­gokban is felvetődött: miért nem sikerült eddig a korszerű szállítási láncok kialakítása? Tehát az a szervezett szállí­tási módszer, amely a terme­lőtől, a termékeket előállító gyártól a felhasználóig a leg­kevesebb m­un­k­a­erő- ráf­ordí­­tással juttatná el az árut. Ne­hezen leküzdhetőnek látszik a láncban részvevők érdekeinek egyeztetése. A gyártók általá­ban nem érdekeltek az egy­ségrakományok kialakításá­ban, mert a kedvező hatások a több­ partnernél mutatkoz­nak. Az áruátvevők részéről gyakran hangzik el bírálat: a gyártók visszaélnek mono­polhelyzetükkel és nem töre­kednek a társadalmi szem­pontból fontos fizikai munka könnyítésére. Ebből a visszás helyzetből adódik, hogy ugyanazt az árut többször kell kézzel rakodni és a fizikai többletmunkához járul még a többletadminisztráció is, hi­szen az árut egyenként szük­séges újból és újból átvenni, adminisztrálni. Munkaerő-megtakarítás Kulcskérdése az anyagmoz­gatás fejlesztésének, a gépi ra­kodás és szállítási lánc meg­valósításának a munkaerő­­gazdálkodás színvonalának emelése az iparban, az építő­iparban és egyéb helyen. Nép­gazdaságunk mostani intenzív fejlődési szakaszában a szín­vonalasabb munka- és üzem­­szervezés elsőrendű érdek. A hasonló fejlettségű államok­ban a munka termelékenysé­ge jóval meghaladja a hazai eredményeket, más szavakkal: ugyanazt a feladatot nálunk több munkás végzi. Népgazdaságunkban az anyagmozgatás képezi a mun­kaerő-tartalékok egyik forrá­sát. A cél: sok kéz helyett ke­vesebb géppel végezni az anyagmozgatást. Az elmúlt években a Minisztertanács 2­4 milliárd forint összegű támo­gatási alapot hozott létre a munkaerő-megtakarítás támo­gatására, az anyagmozgatás gépesítésére. A határozat meg­jelenése óta több iparágban csökkent a kézi anyagmozga­tást végzők száma és emelke­dett a gépi anyagmozgatást végzőké. A legnagyobb ará­nyú csökkenés is bányászatban tapasztalható: 14 százalékkal apadt az anyagmozgatást vég­zők száma. Nem alakult ked­vezően a gépesítés az élelmi­szeriparban és a könnyűivancol­ban. Az élelmiszeriparbal a,,, a0" fizikai dolgozók száma 16 száz­­­­zalékkal emelkedett, az anyagmozgatóké ezzel szem­ben 36 százalékkal. A köny­­nyűiparban a fizikai létszám 1 százalékkal csökkent, az anyagmozgatóké viszont 13 százalékkal emelkedett az el­múlt években. Mindkét fon­tos ipari ágazatban a munka- és üzemszervezés magasabb színvonalra emelése rendkívül fontos feladat. Megfigyelhető az is, hogy a gyárak, vállalatok a legtöbb esetben csupán a gyártóberen­dezések fejlesztésére fordíta­nak figyelmet és elhanyagol­ják az anyagmozgatás korsze­­rűsítését. A helyes álláspont: együtt kell fejleszteni a ter­melési technológiát és az anyagmozgatást. Az anyagmozgatás és cso­magolás fejlesztése tudomá­nyos­­ konferencia célja, hogy a szakemberek számára olyan fórumot adjon, ahol komp­lexen vizsgálhatják az idősze­rű feladatokat. A három szek­cióban az ömlesztett anyagok mozgatása, tárolása, rakodá­sa, csomagolása, a darabáru­­mozgatás, -tárolás és -csoma­golás, valamint a termelők és a felhasználók tennivalóit vi­tatják meg a szállítási lánc­ban. A Budatranspack kiállítá­son ismertetik a napokban Szombathelyen lebonyolított országos targoncavezetői ver­seny eredményeit és bemuta­tókat rendeznek. V. I.

Next