Magyar Nemzet, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-29 / 256. szám
3.0 Építési napló U Jóhang Szükség a To-Mars Mártírok útja ilyen arányú átépítésére? — érdekes módon ez a kérdés most kezi: bizsergetni a pesti közvéleményt, amikor már csak napok választanak el bennünket attól a minden ünnepélyességet nélkülöző aktustól, amikor a két aluljárót átadják a forgalomnak s ezzel a vállalkozás véget ér. Van aközhangulatnak egy fuvallata, amely szerint a városkép esztétikai minőségének feljavítása tette szükségessé a nagyszabású munkálatokat, a forgalmat még elbírta volna a régi hídpálya és az úttest. Fölösleges lenne magyarázni, hogy ez az álláspont milyen elfogult és mennyire nélkülöz minden tárgyilagos szakértelmet. Az országgyűlés éppen most tárgyalta a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásáról és továbbfejlesztéséről szóló javaslatot.. A miniszteri előterjesztésben szereplő adatok mintegy „naprakész” állapotban illusztrálták annak szükségességét, hogy Budapest egyik legforgalmasabb útvonalát haladéktalanul át kellett építeni, az átadás óta végzett számítások pedig még alá is húzták a megállapítást. A Margit-hídon a munka befejezése óta óránként 2800 gépkocsi halad át, majdnem kétszer annyi, mint az átépítés előtt és egyharmaddal több, mint amennyire számítottak. Nem magyarázható ez az emelkedés holmi divattal, mert hiszen a Marx téri építkezések miatt a Nyugati pályaudvar térségében még elég rázós a helyzet. Mégis óránként 12 ezer ember utazik át a Margit-hídon tömegközlekedési eszközökkel és 4500 ember személygépkocsival. Ezt nepi átlagban számítják, fölösleges tehát afölött vitatkozni, hogy esztétikai szükségesség, vagy közlekedési létkérdés indokolta az átépítést, munka SSZÍf" -hogy ..divatos kifejezéssel éljek — menet közben írott riportjaimban néha megemlítettem, most azonban, amikor az építők főhadiszállásán lezárt irattartókba kerülnek az adatok, lehetőségem van az érdekesebb számokat közölni. Érdekesek ezek az adatok és néha meghökkentők, mert amíg az ember az építkezés alatt a részletmunkákat figyelte, eszébe sem jutott, mekkora is ez a feladat, öszszességében. Két kilométer új vízvezetéket és másfél kilométer új csatornát süllyesztettek a föld alá, megépítettek korszerű alépítményre helyezve négy és fél kilométer villamosvágányt. Ötvenöt kilométer hosszú kábelt helyeztek el az úttest és a járdák alatt. Az úttestet egyébként 50 ezer négyzetméter területen látták el terített aszfaltborítással, a gyalogjárdák 14 ezer négyzetméter új felületet kaptak. 1500 négyzetméter parkot építettek. A két aluljáró 1500 négyzetméteres munkaterületet jelentett, a két új parti híd 1200 négyzetméter. Az új közvilágítás két és fél kilométer hosszú. Sok szó esett az építkezés ideje alatt a munkaszervezésről, az egyes vállalatok tevékenységének összehangolásáról. Harmincegy fővállalkozó tevékenykedett az aránylag szűk terepen, a kisebb munkákat ötven vállalat végezte, időnként 72 vállalat szállítási és egyéb feladatait kellett szorosan egyeztetni. És ez nem ment mindig simán. Megesett, hogy néhány négyzetméter területen egyetlen nyolcórás műszak alatt 16—18 vállalat végzett munkát, szorosan egymásba kapcsolódó feladatokat oldottak meg, tehát nem túlzás azt állítani, hogy egymás sarkába léptek s elég lett volna egy kis elcsúszás, hogy felboruljon az egész beosztás. Ez az állandó veszély hét hónapig lebegett a munkaterület fölött, mint egy baljós felhő. Az átépítéssel kapcsolatban a budapesti útépítések legnagyobb terelőút-hálózatát kellett megteremteni, amelynek hossza kereken 30 kilométert tett ki, ezenkívül 15 kilométeres kisegítő útvonalon kellett fenntartani az építésibontási tilalmat. f ?aPPa,'3tussal — Ulllal ti mondják a kaján kibicek — persze, hogy meg lehetett oldani a feladatot. De a vállalatok számát nem szabad összetéveszteni a dolgozók számával. Azon a bizonyos márciusi napon, amelyet kezdésnek nevez az építők szóhasználata — 450 ember dolgozott a terepen, június—júliusban 700, szeptemberben már csak 500, míg október elején a létszám 250 fő, s a végleges átadás előtt mindössze néhány tucat kőfaragó, burkoló és szakipari munkás dolgozott az aluljárókban.. A létszámot minden esetben a szükségesség szabta meg, mégis adódott olyan eset, hogy hirtelen kiesett néhány — vagy néhány tucat — ember, és a szorosan szervezett munka megbillent volna, ha nem sietnek egymás segítségére a vállalatok. A pillanatnyimunkaerőhiányt sohasem a munkaerő-vándorlás okozta, nem emlékeznek rá, hogy valaki önszántából elhagyta volna a posztját, annál inkább kényszerűségből. Elbocsátottákitalozás, lógás vagy másfajta fegyelmezetlenség miatt, habozás nélkül kitették aszűrét annak, aki rontotta a munkajegyelmet. Modellnek tekinthetjük ezt az építkezést, vagy sem? — efölött egyelőre fölösleges vitatkozni, mert ehhez hasonlóan szűkre szabott idő alatt ilyen bonyolult munkát mostanában nem terveztek és végeztek. Egy élő hidat és útvonalat kellett kikapcsolni a város vérkeringéséből és anynyi idő alatt felújítva visszaadni a közlekedésnek, amenynyi idő alatt még nem jelentkeznek a dermedés, az elhalás tünetei. Most derült ki, milyen hasznos pszichológiai tényező az egyenletesen, folyamatosan vészed, munka, nyerték az épüők a városrész rokonszenvét, a szerkesztőségi postában elvétve csapódott le egy-egy panaszos levél, s mindössze egyetlenegy, amely sorscsapást emlegetett. S prffil térjünk vissza az ■'-'0*1* esztétikai nyereséghez. Nyilvánvaló, hogy a budapesti városkép gyarapodott a híd és a Mártírok útja átépítésével, ha nem is az esztétikumot könyveljük a nyereség rovat első helyén. Tagadhatatlanul szép a híd új világítása, valamiképpen megfiatalodott az öreg hölgy, s e lenge, fiatalos fényekbe burkolózva vezeti át utasait Buda legrégibb útvonalára. Ez az újjászületett útvonal belehasít Buda sűrűjébe, mint egy műtéti úton beoperált ér. Emlékezzünk csak vissza a március 20-át megelőző időkre, különösképpen a tavalyi rút, csatakos, nyálkás télre. A pesti körút felől érkező. Viszonylag egyenletes forgalom már a Margit-hídon elvesztette lendületét. A rossz útburkolaton meg-megtaláló autók és buszok a Mártírok útján is folytatták bizonytalan ténfergésüket. Ennél rosszabb csak a Soroksári úton volt a helyzet — a felújítás előtt. Sorozatomat tehát azzal fejezem be, hogy az átépítés az útvonalnak a közlekedésszerkezetben viselt szerepét változtatta meg. Előnyére. És ez a legfontosabb. Baróti Géza A MMGYAR NEMZET olvasószolgálatának 110*4 Budapest, Doh u. (10.) fogadóórái: ■losi tanácsadás: H'lfón 14 — 10 Szerdán M—Ifi Pénteken 18—14.30 Építkezők tanácsadója: Hi - -t-n hó első és utolsó »Zp«kén Ifi—11.30 Közérdekű beidentősek: csütörtökön , 15.30—11.30 Massar Nemzet Őszi búcsú A szerző, archaikus imádságaink gyűjtője, a három kiadást megért „Hegyet hágók, sötét lépek” című néprajzi munka írója, ebben a cikkben újabb kutatóuljáról számol be. A KORA ŐSZI MÁRIABÚCSÚT nem idehaza töltöttem. Mind a hazai nemzetségeink között folytatott összehasonlító gyűjtések, mind több szomszédos és távolabbi országban végzett terep- és könyvtári munkák eredményei elvittek „a nagy hegyes tartományba’. Kíváncsi voltam, hogy Maria kies vára, ősi környezetében mit kapok? Mennyit finomít anyagunkon az ottani konzervatív közösség szellemi öröksége ? Hoz-e meg valami újat ezekből a szövegekből, melyeket a népi továbbélésben, nemzedéki átadás során a szenvedéstémaemel imádságokká, de tudjuk róluk, hogy szövegelőzményeiket a keleti—nyugati középkor vallásos közköltészetének bizonyos műfajaiban találjuk meg, nálunk elveszett, legtöbbször írásos nyom nélküli költői ágazatok emlékeiben. Két napig ültem fönt a hegytetőn. Vonzott a csönd, a szépség a nyugalom. Szürkés-sötét párába burkolóztak a sziklák, ők is fáztak. Különösen a szemben levő koloszszus,mely hol vállára csapta felhőköpenyét, hol teljesen belébújt. Hatalmas garabonciásnak tetszett, amint éppen elszáll-eltűnik a felleggomolyagban. A hegyek orma füstölgőtt és a hegyek népe két napon át áradt a telt arcú Máriához s kaptatott föl a hegyre Jézus szenvedésének idézésére rendelt meredek Kálvárián, egészen a gyönyörűséges kis kápolnáig. Mint pók a sarokban, várakoztam, kémleltem, lesve a fekete őszi legyeket, imádságos öregeimet. Szinte mindezek hálóimba került, azaz szavuk magnóm szalagjára. S most az ott gyűjtöttek sorából kiemelek egy ez ideig ismeretlen szöveget. Szép, „szomorú imádság" -ot. Egy ősi mitologénia. . ..kereses” mondanivalóját dolgozza föl hasonlóan több. archaikusimádsághoz. Anya-feleségszerető keresi elvesztett fiátpárjét; a téma megfogalmazódik időtlen idők óta: egyiptomi, mezopotámiai, föníciai, zsidó, görög, római, germán, finn, kaukázusi stb. változatai vannak, de szétterjedt a középkori Európa egyházi irodalmában és a népköltészetben ,is. A keresés-motívum apokrif hagyományokon alapszik : a középkori , vallásos színjátszás nagyheti történéseit megjelenítő eseménysor egyik epizódja. Mária, az istenanya, Júdás árulása árán elfogott fia nyomába ered nagypénteken hajnalban. Előtte egész éjszaka teste-várta faluja, Bethánia határában a Jeruzsálembe távozót és onnét immár vissza nem térőt. Jánostól tudta meg végül, hogy mi történt vele. Útja során mindenkitől érdeklődik, nem látták-e Jézusát. A KÖZLENDŐ IMÁDSÁG jelen megfogalmazásban egyedülálló. A Hegyet hágék, setét lépék kötet kiemelkedő darabja lenne, ha a könyv irása idején már birtokomban lett volna. Olyan epikus alkotásnak tartom, melyet stilisztikai, poétikai értékei népi költésünk legmívesebb darabjai mellé helyezik. Részletes elemzésére külön kerítek majd sort. Most csak annyit, hogy mondanivalójában, fordulataiban hűen jeleníti meg a kora keresztény szintszetisztikus kultúrát, ősibb elemeit éppen úgy fölvillantja, mint újabb tartalmait. Költői, nyelvi szépsége mellett még azért is szeretem, mert sovány öregasszony mondta el. Esetet használt, koránál többnek látszó asszony, de hűséges lélek. Kicsi leánykorától nem feledte édesanyja imádságát, jóllehet „ma rég, hogy ezt nem végeztem", bár: „mindennap is lehet imádkozni, ha csak imádkozhassa ezt akárki, ez hasznos imádság.” Elmondás előtt még bocsánatkérően megjegyezte: „Hát én nem tudom csak így.” Ezt a „csak így”-imádságot lenyűgözve hallgattam, alig akarván hinni fülemnek. A meghatottság, az öröm elnémított. Az ember az ily örömet nem tudja magában tartani. Meg akarja osztani a hozzá közelállókkal. Márpedig hozzám közel áll mindenki, akiszereti öregeinket, szereti öreg imádságaikat és szereti bennük azt az éltőakarást, melyet ez imádságok maguk módján kifejeztek, miközben a százados mormolásban, könnyek hullásában költészeti gyöngyökké csiszolódtak. Arra kérem mindazokat, akiknek megvan a Hegyet hágék, sötét lépek-könyv, vágják ki immár ezt a szöveget és tegyék be a Márta keresi Krisztustfejezet első imádsága mellé. Ide sorolja felépítése-tagoltsága, képi világa, szövegdinamikája. ide sorolják dialógusai, betűkmei, szópárjai, gondolatpárhuzamai, s mindezeken túl tökéletes egész volta, teljes lezártsága. Talán nem hat túlzásnak, ha azt mondom, hogy olyan művet teszünk a nagyberényi , öreg Rozi néni imája mellé-elé, mely legszebb balladáinkkal vetekedhet. Egész pontos osztályozás e szöveget igazában a legenda-ballada műfajához csatolná, még akkor is, ha jelen funkciójában imádságként,hasznos”-íthatják Legrégibb típusú balladáink közé utalja tömörsége, feszes szerkezete, szövegrészeinek ritmikus ismétlődése, a keresés fázisainak szinte ütemes, strófaszerű kivetítése, a nagyívű Mária-út epikumát megszakító dramatikus mozzanatok rendje és azok fokozódó érzelmi töltése, mely az anya—fiú közti párbeszéd során Krisztus szavaiban a vele történtek elmondásának lüktető rövid soraiban tetőzik (lásd: Ómagyar Mária siralom ritmusa), az idősíkok keveredése (a kereszten meghalt Jézus szól anyjához és a végén múlt jövő keverésével JOVÉGEZETÜL van egy kérésem: Ha bárkinek családtagja (falun vagy városon) öreg hozzátartozója véletlenül tud olyan különös imádságot, mely bizonyos záradékkal, végformulával, e műfaj állandó stílusjegyével bír, írja le és küldje el nekem. Ezzel megkönnyíti gyűjtőmunkámat, munkánkat. Teljesen valószínűtlen, hogy sorban végigkérdezhetjük öregeinket. Akadnak segítőim, vannak kik vállalták az ország egy-egy táját, mint Polner Zoltán Csongrádot, de még mindig kevesen vagyunk az értékmennyiséghez képest, mely öregeink agyában rejtőzik, elrejtvén a szóbeliségben föntmaradt középkori irodalom egyes műfajainak nyomát, törmelékeit, netán összefüggő szövegrészeit (vallásos színjátszás, Mária líra-epika, lovagi-epika, pl. galmazza meg az igehirdetés parancsai, illetve az ő szavaival ,,szomoru-imadsag"-ával élők, valójában az őt követők jutalmazását) és még sok-sok más elem, melyeket oldalakon át lehetne taglalni. Azt hiszem azonban, hogy ez az imádság nem igényel műfaji méricskelést, beskatulyázást. Fontos, hogy van, hogy megvan és hogy tanúskodik. Miről? A könyvben részletesen szóltam, miről vallanak ezek az imádságok és így ez a szöveg is. Most csak anynyit, hogy elsősorban arról a szellemi szintről, melyet az imamondók ősei — akár a síkságon, akár a hegyek között éltek — elértek s amely szint egy 1281-es bolognai kódex párhuzama szerint is nagyon magas volt. Századok pusztításai nemcsak az embert és környezetét, velük együtt szellemi javait is elemésztették. Az írásbeli emlékek nagyfokú hiánya sok mindent megkérdőjelezett, így nevezett szellemi szint fokát, sőt, létét is. Szerencsére népünk hagyományszeretete sok olyan értékről adott hírt s mentett át nekünk a maga különös módján, azaz a nemzedéki átörökítés szóbeliségében, amit, az írásbeliség csak töredékeiben, vagy még úgy sem közvetíthetett. Tudatosan nevezem kódexlapoknak fekete ruhás öregeinket, kiknek emlékezetanyaga hatalmas köteteket tesz ki, tenne ki, ha mind-* egyiküket , külön-külön vallatom tudnánk fogni. Aki ezeket a köteteket olvasni tudja, sok mindent megért — és megfejt. S MOST NÉZZÜK, mit véstek elődeink erre a lapra, az 1912-ben született M. Margit néni agyába: Grál regény-monda). Jelen szövegek elemei kezdetben nem imádságok voltak. Elvesztvén eredeti — sokszor énekes — funkciójukat, kiszakadván eredeti szövegkörnyezetükből, a népi továbbélésben szenvedéstörténeti témájuk emelte őket imádságokká. S e téma tartotta meg számunkra múltbéli irodalmi valóságok közvetítőiként. A nevezett záradék általában így hangzik: „Aki ezt az imádságot este lefektében, reggel fölkeltében (minden pénteken) elimádkozza hét/ három halálos báné bocsájtódik meg.” A záradék mmegfogalmazása változhat (az elmondás helye, ideje, mikéntje, a kilátásba helyezett lelki haszon módja), de kezdő szavai mindig és minden nyelvben ugyanazok: „Aki ezt az imádságot ...” Erdélyi Zsuzsanna ..Asszonyunk Szűz Mária elindul a hosszú útra. Utak megszomoródának. Fennálló fák térdet, fejet hajtanak. Egri madarak véres könnyet hajlatának. Elmene asszonyunk Szűz Mária kisebb zsidó városába Kisebb Pilatusnénak házába. így köszönet Dicsértessék az Urjézus Krisztus! Úgy fogatta: mindörökké ámen! Kérdé Pilátusné: mit keressz asszonyunk Szűz Mária? Én az én áldott szent fiamat keresem.Negyven éjjel negyven nap hegyről hegyre völ(gy)re! völlgyli keresem Sehol föl nem találom. Menj el asszonyunk Szűz Mária nagyobb zsidó városába, .Nagyobb Pilátusnénak házalta. Nagyobb Pilátusné erősz beteg. Nyelvét fölemelvén, szót kimondván. Ő megmondja hol a Te áldott szent fiad. Elmene asszonyunk Szűz Mária Nagyobb zsidó városába. Nagyobb Pilátusné házába, így köszönő: dicsértessek a Jézus Krisztus! Úgy fogadá: mindörökké ámen. Kérdé Pilátusné: mit keressz asszonyunk Szűz Mária? Én az én áldott ,szent fiamat negyven éjjel negyven nap Hegyről hegyre völ(gy)ről völ(gy)re keresem Sehol fel nem találom. Menj el asszonyunk Szűz Mária! Lépjél öt mélységes lépést. Ejts el három véres könnyet. Tekints fel a magas Kálváriahegyre, ín magas keresztfára. Meglátod a te áldott szent fiadat felfeszítve. Elmene asszonyunk Szűz Mária Lépek öt mélységes lépést, Elejte három véres könnyet,öltekintő a masas Kálváriahegyre, a masas keresztfára, Meglátta az ő szent fiát felfeszítve. Hol járat, hol járat én áldott szent fiam? Én a fekete földnek színére, Kegyetlen népek közt. Hat nap kergésének. Hetedik nap megfogának. Egy kőlábhoz megkötének. Vas ostorral megostorozának. A purgatóriumbéli kínját rajtam mind kitőték, ezért azt hagyom asszonyom Szűz Mária: Vidd el az én szomorú imádságomat a fekete földnek szikére és ott hirdessed: Aki ezt elmondaná este Jefektibe, reggel fölkeltibe Minden étel ital nélkül, Gondolatlansága nél)kül, Igy megüdvözülne Mint én meg üdvözöltem a magas keresztfán. Békesség szálló alkotó Mennyország kapuja megnyitó. Kész a lélek, beteg a test. Készen várlak az örök dicsőségben ámen.” Vasárnap, 1978. október 29. Díszbemutatók a szovjet filmek hetén A szovjet filmek hete november 28-ig tartó eseménysorozatában három, Magyarországon eddig nem látott filmet is bemutatnak. Budapesten november 1-én a Szikra moziban a Sebzett madarak című filmet tűzik műsorra, amelyet ebben az esztendőben a szovjet össz-szövetségi fesztivál négy nagydíjának egyikével jutalmazták. A Szót kérek című film a Toldi mozi november 2-i vetítésén szerepel először, míg a Transzszibériai expressz című filmet a Gorkij filmszínházban november 3-án mutatják be, orosz nyelven. A budapesti díszbemutatót követően Salgótarjánban és Békéscsabán is bemutatják a Transzszibériai expresszt és a Sebzett madarakét. A Transzszibériai expressz egyébként nem szerepel a MOKÉP idei vetítési tervében, a nagyközönség csak 1979-ben láthatja majd. Csak azért került a filmhét programjába, mert a szovjet küldöttséggel hazánkba érkezik Aria Bászánova, a film egyik főszereplője. Az öttagú delegáció tagja Irina Csulikova is, a Szót kérek egyik főszereplője. A Toldi moziban a díszbemutató előtt november 2-án szovjet plakátkiállítást nyitnak meg. * ____________________ NAPLÓ 1 Októberét. Az UNESCO az 1979-es évet a gyermekek évének nyilvánította. Ennek jegyében gyermekfilmfesztivált rendeznek november 3—12. között Salzburgban. A zsűri ezen a fesztiválon is felnőttekből áll majd, de kiadják a közönség díját is, amelyre a legkisebbek és az iskolás korúak szavazhatnak majd. ioo A Magyar Rádió Gyermekkórusa pénteken nagy sikerű hangversenyt adott Ljubljanában. A ljubljanai rádió az egész műsort felvette és később sugározni fogja. A Mladiayiczky Béla szobrász művész ,,Zene" elnevezésű köztéri szobrát szombaton avatták fel Békéscsabán. A kezében lantot tartó nőalakot ábrázoló szobrot a szovjet testvérvárosról elnevezett Penza lakótelepen állították fel. Fitohard Wagner néhány kézirata egymillió háromszázezer dollárért kelt el pénteken egy New York-i árveresen. A Tannhauser 1847. április10-án befejezett kézirata kétezerötszáz. Gluck Iphigenia Aussban című operájának librettója — amelyet Wagner sajátkezűleg javított ki — száztízezer dollárért talált gazdára. A Ghasszán Kanafáni: Lángoló ég alatt című tragikus játékát mutatja be a Perem Színpad, a Belvárosi Ifjúsági Ház Hétfői Színpada október 30-án este. Róna Emp mese illusztrációiból múlt meg kiállítás a celldömölki kemenesaljai Művelődési Központban. A kiállítás november 12-ig tekinthető meg. •A Moszkvában 79 éves korában elhunyt Irina Saljapinova énekesnő és színésznő, Fjodor Saljapin leánya. FÉRFILAP! FÉRFILAP? FÉRFILAP... Megjelent az ICIJIQtatN képes magazin legújabb számai — Férfi hóbortok — Télen is lehet autózni — Egy call-girl halála — Divatos válóokok? — Kasszát csinálok — Szerelem elért