Magyar Nemzet, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-05 / 235. szám
Csütörtök, 1978. október 5.. Vevők, eladók, hosszúságok... Sasszem és boríték Mi lehetne a megoldás, s van-e egyáltalán? Vagy legalább némi enyhítő íz? Ilyesmiről is esett szó azon a megbeszélésen — vagy inkább tapasztalatcserén —, amelyet a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága rendezett a fogyasztók érdekvédelméről. A lehetséges megoldás is szóba került, de jóval kevesebbszer, mint a diagnózis ismételt megállapítása. A bajokat ugyanis ez esetben könnyű kitapintani. A kereskedelem és a vásárlók közötti feszültségek minduntalan felszínre törnek. Elkerülhetetlen, hogy az effajta beszélgetéseken ne hangozzanak el igazságtalan, túlzó kijelentések, felnagyított bosszúságok históriái, mert ugye, mindenkinek a maga feje fáj. Ez talán természetes is. N Ám nem gondolt senki arra sem, hogy egy ilyen fórumon, kis vitán, beszélgetésen, vagy nevezzük akárhogy, meg lehet váltani a világot, s különösen a kereskedelmet. De azért mégis... Dagadó Ha valaki darált húst kér a hentesnél, természetesen megkapja. Ára ugyanaz, mint a sertéscombé. Holott, Csongrád megyében számvetést készítettek, s ezúttal ennyi elég is az igazság kiderítéséhez. Mert ugyebár tudják, hogy összesen mennyi sertéshúst szállítanak ki, s ebből mennyi a dagadó? Sok a dagadó. A próbavásárlások vellenben azt mutatták, hogy kevés a dagadó, pontosabban, hogy nincs is dagadó. Mintha a föld nyelte volna el. (Tessék talán majd holnap benézni, mi rendelünk, de a húsosok nem hoznak.) Pedig nem a föld nyelte el, hanem a daráló. Illetve előtte még a hűtőszekrény. Amikor a próbavásárlások nem jártak sikerrel, az ellenőrök jó érzékkel betekintettek néhány bolt hűtőszekrényébe. És lám, megtalálták a dagadót. Talán éppen a szerepét tanulta, hogy nemsokára hitelesen tudja alakítani a darált húst. Előírás van arra, hogy a darálóban nem lehet hús, mégis mindig van, s aki darált húst kap, onnan kapja. Csak az elöl kipréselődő húsgilisztákat látja, de a tölcsérben pihenő alapanyag ott már nem. Így lesz néha a műcsínyból darált hús. (Egy hozzászóló: — Most még mi háziasszonyok is tanultunk valamit De, ha én veszek egy kiló combot, aztán odaadom ledarálni, ki is rúgnák a boltból. Naná, .majd a maga szép szeméért takarítom ki a darálót, mi? — mondaná a hentes. Derültség, helyeslő mormogás.) Folytatva a csongrádi számítást: ha évente csak a dagadómennyiség fele kerül a darált húsba — persze derűlátás ezt feltételezni —, az pontosan ötmillió forint veszteséget, illetve nyereséget jelent. Kinek mit. — (Egy másik hozzászóló): Na, és ahhoz mit szólnak, hogy nekem olyan a munkaköröm, ahol vásárolod is kell. Például kávét. Akiknek viszem, azok néha lemérik, és bizony előfordul, hogy nincs meg a tíz deka. Na, mi van Mariskám, megvámoljuk a finom kávécskát? — kérdik. Mit mondjak erre? Azt, hogy útközben lefőztem egy adagot? Inkább azt, hogy varázslat történt Vevők szakszervezete Az ellenőrzés nem más, mint puszta ténymegállapítás. Adott helyen, adott időben ezt meg ezt tapasztalták. Jegyzőkönyv: Az ellenőrzések — Csongrádban — lelepleztek olyan takarmánytételit, amely fele annyi lucernalisztet tartalmazott, mint az előírások szerint kellene. Szinte hihetetlen. Vagy: Szegeden a társadalmi ellenőrök több ezer kenyeret mérettek meg, s közülük rengeteg volt a súlyhiányos. A szegedi sütőipar, kiszámították, ezzel évente mintegy öt vagon lisztet „takarít meg”. Súlytöbbletes kenyér pedig nincs. (Ez is egy varázslat!) Igen ám, de vajon jellemzőknek fogadhatjuk-e el a jegyzőkönyvekben leírtakat? Nem. Sokkal több hal van a vízben, mint amennyi horogra akad. Az ellenőri tapasztalatok tehát szomorúak. Csongrád megyében a Kereskedelmi Felügyelőség évente 1000—1200 ellenőrzésre kerít sort, s nem lehet mondani, hogy csak elvétve találkoznak szabálytalanságokkal. Van úgy, hogy az ellenőrzések egyharmada visszásságokat tár fel, s így felelősségre vonással jár. Sőt, évente 10— 15 büntető feljelentéssel. A pénzbírságok egy személyre eső átlaga évente kétezer forint. Kihámozható-e mindebből valamilyen épkézláb következtetés? Hogyne. Ha a vásárlók odafigyelnek, az anynyi, mintha 5—6 százalékkal több pénzt kapnának kézhez a borítékjukban. Tehát a figyelmes vásárló pénzt kereshet. Helyesebben megmenthet jó néhány forintot abból, amiért egyszer már megdolgozott. Első lecke: egyik szemünket függesszük a mérleg nyelvére, míg a másikkal merően figyeljük azt, hogy mi kerül a zsírpapírba, zacskóba, kosárba. (Egy hozzászóló) Véleményem szerint nincs kihasználva a társadalmi ellenőrzésben rejlő erő. Holott ez nagy lehetőség. A hivatásosokat már mindenütt ismerik, tehát ők egyre kevesebb fogásra számíthatnak. A társadalmi ellenőrzés széleskörűvé és gyakorivá tétele sokkal több szabálytalanságot, vásárlói megkárosítást leplezne le, sőt, folytana el csírájában. Vagy egy másik megoldás: alakítsuk meg a vevők szakszervezetét (Derültség.) nak az önkiszolgáló boltok. Csakhogy évente jó néhány százalékkal növekszik az alapterület is. Mindenféle ember becsöppen a kereskedelembe, sok szakképzetlen is. Talán ez volna a bajok egyik forrása. — A vevők sem angyalok, elvtársak. És az eladó is csak ember, akinek mindenféle baja lehet. Azt azért mindenkinek tudomásul kellene venni, hogy a kereskedők nem csalók és naplopók gyülekezete. Milyen sok minden van tíz deka parizer mögött, ugye, látta a tévében? Azért mondom, ismerjük el ezt is. — Nézze, én elismerem, csak nem szeretem, ha átvernek. Gondolom, maga sem. Sok kicsi... — (Egy közbeszóló) A vevőik és a kereskedelem kapcsolata akkor lesz ideális, ha az eladó nem rátukmál, hanem valóban a vásárlók igényeit veszi figyelembe. Ha segít. Hányszor fordul elő, hogy keresünk valamit, de a hatodik üzletben ráébredünk, hogy fantomot kergetünk, amit venni szeretnénk, az hiánycikk. Akkor kérem, én elvárom, hogy nekem azt mondják, nézze asszonyom, itt van ez a festék, vagy csavar, vagy ruhaanyag, vagy akármi, ez csaknem pótolja azt, amit ön keres, próbálja ki. Az ellenőrzéseik kimutatták, hogy a kiválasztott boltok egyharmadában nem adtak a vevőknek olyan árucikket, ami volt a raktárban. Pontosabban: adtak annak a vevőnek, aki maga is adott, aki nem sajnált 50—100—500 forintot. (Attól függ, milyen áruról van, szó, a tarifák már kialakultak.) Amit megnyerünk a réven (sasszem), azt elveszítjük a vámon (kenőpénz). — (Hozzászólás) Azt mondja meg nekem valaki, ugyan mi köze a vevőnek ahhoz, hogy a kereskedő ütközőpontban áll? Hogy ő az utolsó ember, aki részt vesz a lakosság ellátásában? — (Aki egyetért) Azért jó lenne, ha ügyelnénk arra, hogy ne varrjunk mindent a kereskedők nyakába. Most én Makóról beszélek. A négy termelőszövetkezet nőbizottsága nemrégen tartott együttes ülést, ahol a húsellátásról is szó volt. Hát bizony a parasztasszonyok nagyon fájlalják, hogy pontosan ők, a termelőik, akik söprik az ólaikat, hordják a takarmányt, szóval pont ők nem tudnak húshoz jutni. Az áru délelőtt jön, ők pedig munka után 5-6 órakor már egy dekát sem kapnak. De nincs rajzlap, nincs bizonyos fajta ceruza, a szén minősége meg, amit kapunk, vagy nagyon rossz, vagy nagyon drága. Lehet, hogy ezek nem nagy dolgok, de sok kicsi sokra megy, és ezeknek az asszonyoknak amúgy is van elég bajuk. (Egy másik makói aszszony) Egy kis településen ha nem kapunk meg valamit, vagy goromba az eladó, nem tudunk átmenni egy másik boltba. És azt sem hallgatom el, hogy szépek ugyan a gyermekruhák, de kérem, a minőség ... Én például gyermekintézményben dolgozom, ha egy gyerekre új ruhát adnak, délre már gombok nélkül csüngenek rajtuk a holmik. Hát miféle munka ez? Kilépés mattból — (Még egy hozzászólás, amely csattanának is jó) Könnyű azt mondani, hogy a vásárlónak ezer szeme legyen, amikor már most is van legalább száz, de az sem elég. Sok mindent lehet a pult innenső oldaláról ellenőrizni, de olyasmit képtelenség, hogy a parizerben hány százalék víz van, amit ugyancsak szabványok határoznak meg. A lezárt gyári csomagokba sem látunk bele, kérem. A vevő ugyebár sem laboratóriumot, sem mikroszkópot, sem röntgenkészüléket nem hord magánál, és erre nem is lehet kötelezni. Szükség van az ellenőrzésekre, a kereskedő is rendesebb, ha állandóan tart a figyelő szemektől, ha nem tudja, melyik pillanatban pirítanak rá. Ő is csak annyit kockáztat, amennyi számára biztonságos. Szóval a kereskedők sok bosszúságot okoznak, de az árut csak eladják, nem ők készítik. Ezt a két dolgot külön kell választani! A gorombaságot, a csalást ki lehet védeni, ha ügyesek vagyunk, de ha rossz minőségű árut viszünk haza, végképpen mattot kapunk, nem tudunk hová lépni. Igen ám, de a vevő másrészről termelő is, így már az is nagy előrelépés lenne, ha gyártás közben ki-ki arra gondolna, hogy elnagyolt, hanyagul elkészített termékét a nagymamája, vagy a vőlegénye fogja holnapután megvásárolni. Ez a módszer tovább is fejleszthető: az eladók is gondoljanak arra, hogy amit én gyártok, azt holnap ők is megvehetik, tehát ne károsítsuk egymást. Gondoljanak továbbá arra is, hogy valahol egy másik eladó pontosan úgy szolgálja ki valamelyik közeli családtagjukat, mint ahogy ő engem. Azért mondtam el, mert egy ilyen gondolat talán segíthetne. De amíg egy ilyen gondolatból valóság lesz. . .!? Fehér Béla Tíz deka parizer — Arról van itt szó, hogy a kereskedelem olyan népgazdasági ág, ahol állandó létszámnövekedésre van szükség, ez jelzi a fejlődést. Annak ellenére, hogy szaporod MAGÁNGÉPKOCSI TULAJDONOSOK! Amíg a készlet tart LADA, POLSKI FIAT—125, SKODA S—100 VOLKSWAGEN 1200, 1300, 1302, WARTBURG 312, 353 gyártmányú gépkocsik SZÉLVÉDŐEVEG CSERÉJE 10'Vo ENGEDMÉNNYEL AVJO JAVSZEL Budapest X., Kőbányai út 43 b. Telefon: 336—502 Ma® Nemzet Utcanévváltozások a fővárosban A fővárosi Tanács vb a kerületi tanácsok javaslatára az utóbbi időben több új utcaelnevezésről határozott. A XVI. kerületben eddig számokat viselő utcák kaptak nevet, így például a 421. számú utcát Verőce közre, a 424. számú utcát Töltény utcának nevezték el. A Kassa utca elnevezése Céltábla utcára változott. A XVII. kerületben a Gyeplős utcából nyíló, eddig névtelen útszakasz Vízforrás utca, a Csabamező utcába nyíló útvonal Ecsedháza köz, a Kelecsényi utcából kiinduló zsákutca Kelecsényi köz, a Micsurin útból nyíló névtelen útszakasz Falevél utca, egy másik, ugyancsak innen induló útvonal Csősz utca, a Rezgő utcából nyíló kis utcából Rezgő köz lett. A Borsó utcába torkolló útszakasz a Schönmann László, az Újlak utcából nyíló útvonal az összefogás utca, a Ferihegyi úttól a Földműves utcáig terjedő út az az Egészségház utca, a Rákoskert sugárút mellett kialakult névtelen útszakasz a Pásztorének, a Tápiószecső utcánál levő névtelen közterület pedig a Lövész köz elnevezést kapta. A XVIII. kerületben a Piac teret Vásáros térre, a Zrínyi Miklós utcát Fiatalság utcára, a Petőfi utca folytatását Péterhalmi útra változtatták. A XXI. kerületben a Bordás utca egy rövid szakaszát Motor utcára, a Gát utcának egy részét Mázoló utcára, a 765. számú utcát Krizantém utcára, változtatták. Ugyancsak a XXI. kerületben a Szigetcsúcs keleti oldalán levő névtelen útszakaszt Szállító utcára, két másik közeli útszakaszt Szikratávíró utcának és Petróleum utcának nevezték el. Az Erdősor utca mellett négy, eddig névtelen sétányt Nyuszi, Csikó, Cirmos, illetve Puli sétánynak nevezték el. A XVII. kerületben, a Jászkisér utca egy részét Jászdózsa, a Jászapáti utca egy szakaszát Jászágó, a Diadal utca egy szakaszát Jászivány, a Bertóti utca egy részét Tóalmás, az Alsópetény utca hoszszabbodását Újszilvás, a Döntő utca egy szakaszát Nagyréde, a Szabadság utca egy részét Helikopter, a Petőfi utcát Gázon Gyula, a Táncsics utcát Lyka Károly utcára, az 554. számú útvonalat Kistanya, az 555. számú utcát Sárdi utcának, az 556. számút Tápiógyöngye, az 557. számú utcát Tápiósüly utcára változtatták. A XVIII. kerületi volt állami lakótelep helyén keletkezett új útvonalak a Csontváry Kosztka Tivadar, Barta Lajos, Kondor Béla, Vajda Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Szép Ernő, Németh László sétány elnevezést kapták. A határozat értelmében a megváltoztatott nevű utcákban a régi névtábla piros színű átlós áthúzással további két évig a helyén marad. A gyógyszészre is szükség van Milyen sokat tesznek egészségünkért! Hányszor ébreszti őket éjjeli inspekciózás közben a csengő éles berregése és ők sietnek ajtót nyitni, hogy segítséget nyújtsanak a betegnek, aki áhítja a gyógyszert, amely könnyíti vagy megszünteti fájdalmait. Igen, a gyógyszerészekről van szó! Róluk, akik mindmostanáig úgy érezték, hogy nem kapnak elég társadalmi megbecsülést, anyagi elismerést, hogy lassan átalakulnak gyógyszerészből, laboránsból eladóvá. Így igaz ez, helytálló ez a felfogás? Akinek ezt a kérdést feltesszük, egy kis gyógyszertár vezetője a Pozsonyi út legelső házában. Héttagú kollektíva vezetője Salamon Józsefné, aki munkatársaival háromszor érdemelte ki eddig a szocialista brigád címet. Egyértelmű nem a válasza. — Nagy tévedés erre gondolni! Akármilyen mértékben is nő a gyári, kiszerelt készítmények száma, a gyógyszerész munkájára ma is, holnap is szükség van, szükség lesz. Számos ismert, jól bevált gyógyszer elkészítése a gyógyszerészre vár, több okból. Ilyen például az egyéni gyógyszereléshez szükséges orvosságok elkészítése, a különböző összetételű porok, kenőcsök, folyadékok összeállítása, valamennyi a gyógyszerész napi feladata természetesen a gyári készítmények kiadása mellett. Hatékony egészségnevelő feladatunk is van. A különböző kiadványok nemcsak felhívják a gyógyszertárt felkeresők figyelmét, de amint látja, minden szabad helyen kínálják magukat a dohányzás ártalmairól, az antibébi tablettákról, a csecsemő ápolásáról,a rendszeres mozgás fontosságáról szóló füzetek. Valóban, a kirakott és a gyógyszerek mellé kínált kiadványok ott sorakoznak rendberakva a gyógyszerszekrények tetején; a környéken a legnagyobb sikere a színes, okosan, könnyedén felvilágosító „Házibuli” címűnek van amelynek orvosírója a fiatalokkal összekacsintva mondja és olvastatja el mindazt, amit fontosnak tart. A gyógyszertár-vezető hétfőnyi csapatával tartja a frontot, munkával, jószóval, udvariassággal, segítőkészséggel. Hiánycikk, bár egyre ritkábban, de mindig akad náluk is, olyankor ajánlanak valami más, azonos összetételű gyógyszert, áthidaló megoldásként. A „nincs” szót kitörölték a szótárukból. És nem sajnálják a fáradságot azért, hogy ezt minél kevesebbszer mondhassák ki. Albert Schweitzer nevét vette fel a kis brigád, és a nagy emberbarát, nagy tudós neve kötelezi őket erre! Hogyan válik valaki jó szakemberévé a gyógyszertári munkának? Erről faggatjuk Salamonnét és összeforrott kis csapatát. — A gyógyszertár minden dolgozójának nagyon precíznek és tévedhetetlennek kell lennie, ez az első feltétel. És végtelenül megértőnek, türelmesnek, hiszen beteg emberekkel vagy betegükért aggódó hozzátartozókkal foglalkozunk. Hivatástudatnak nevezném legszívesebben azt, ami bennünket fűt, összeköt. Hét különböző korú nőből álló brigádunkat a szakma szeretete kovácsolta egységessé, no meg az emberek szeretete, a segítőkészség. Hogy le ne maradjunk szakmailag, minden évben továbbképzésben vesz részt egy-egy brigádtagunk és az ott tanultakat munkaidő után átadja a többieknek. Munkáját természetesen időközben mi végezzük el. A gyógyszeripar rohamos fejlődését szakkönyvek segítségével igyekszünk követni. Brigádunk a III. kerület egyik iskolájában harminc cigánytanuló patronálását vállalta; ellátjuk őket egészségügyi csomagokkal, fogkefékkel, tisztálkodási szerekkel, iparkodunk kialakítani bennük az egészség-tisztálkodás szeretetét. Megszerettük őket, ők meg bennünket Városszerte híres ez a kis gyógyszertár arról, hogy ott minden megkapható. Hogyan csinálják? A gyógyszertárvezető elmosolyodik. — Hát majdnem minden ... Igen egyszerű ez. A fogyóban levő gyógyszerek utánpótlásáról időben gondoskodunk, a kifogyottak után pedig naponta érdeklődünk. Ha kell, hát eléje is megyünk! Ismert tény, hogy kifogyott a múlt évi kamillatea, sok család joggal kedvelt háziszere, amit naponta jónéhányan kerestek. Szállítás egyszer van hetenként, s mi az azt követő napon tudtuk meg, hogy beérkezett a központba az idei kamillatea. Nem vártunk rá hat napig, hanem odamentünk és elhoztunk egyik munkatársammal egy húszkilós zsákkal. Sok-sok hasonló apróság miatt mennek hozzájuk szívesen a gyógyszerre szorulók. Mindig kapnak az orvossághoz néhány jó szót is. Ki nem veszi ezt szívesen?! A kis gyógyszertár háromszoros szocialista brigádja Albert Schweitzer szellemében igyekszik ellátni munkáját. Fehér Rózsa Meghalt Szánthó Dénes Ismét gyászolunk. Eltávozott körünkből egy kitűnő kolléga és jóbarát. Hosszú betegség után életének hetvennyolcadik esztendejében meghalt Szánthó Dénes író, újságíró. Pályája Szegedről indult. A fiatal Szánthó jogi diplomát szerzett, de már mint joghallgató eljegyezte magát a hírlapírással. A Szegedi Új Nemzedéknél kezdte, a Színház és Társaságnál folytatta, ott már helyettes szerkesztői minőségben. 1924 óta a fővárosi napi- és hetilapoknak dolgozott. Többnek volt színházi kritikusa, színházi rovatvezetője, kulturális rovatának szerkesztője. Mert Szánthó Dénes igazi szerelme, életterepe a színház volt. Nemcsak újságírói érdeklődésének állt központjában, szépírói tevékenységéhez is nagyrészt a színház adott ihletet. Irt számos színpadi művet, több kisregényt, humoreszket, rádiójátékot. Hajnaltól hajnalig címmel 1930-ban ő írta az első modern értelemben vett magyar hangjátékot. Alapítója volt a Pesti Műsornak, a közelmúltig szerkesztője is. Mondhatni az utolsó percekig írta cikkeit lapunknak. Fájdalommal gyászoljuk. Minden típusú VÁROSI ÉS FÖLDGÁZÜZEMI BERENDEZÉSEK garanciális és garancián túli JAVÍTÁSÁT, KARBANTARTÁSÁT vállalja a BUDAPEST VI., HAJÓS UTCA 20. Telefon: 310—411, 314—567, 317—955