Magyar Nemzet, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
Mezsgye A NATO és Kína címmel vezércikket közölt a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Azt fejtegeti, hogy a Nyugatnak fegyverszállításokkal is segítenie kell az említett távol-keleti országot, mivel az katonailag nagyon gyenge. Még világosabbá válik e sürgetés értelme, ha kiegészítjük a cikk másik tételével: csak így válhat Kína „kellő ellensúllyá” a Szovjetunió hátában. Stratégiai relativitás: a NATO számára a Távol-Keleten van a szocialista világhatalom háta, míg Kínából nézve valahol az Elbánál. Pekingben ezt valószínűleg jól tudják, de átgondolta-e Nyugat-Európa, vagy leszűkítve a kérdést: az említett cikk szerzője és akiknek véleményét kifejezi? A Nyugat, mindenekelőtt az Egyesült Államok nagy sikereket ígérő vállalkozásnak tekinti e kártya keverését, egyben kissé meg is ijedt saját merészségétől. Kína nemcsak megnyitotta, hanem kitárta a kaput (a gazdagság, a technika, a technológia tekintetében) s a másik fél elbűvölten veszi tudomásul ezt a piacszerzési és politikai-stratégiai lehetőséget. Leglátványosabb jele ennek a Washington—Peking diplomáciai kapcsolatok felvétele volt, de a kínai politikusok körutazásai, az első üzletkötések, nem utolsósorban a fegyvervásárlások (például Angliában) arra vallanak, hogy az új viszony első örömeinél tartanak. Ne szóljunk most bővebben a gazdasági kapcsolatok várható nehézségeiről. Még az iparosodottabb, a nagyobb valutatartalékokkal, fejlettebb struktúrával rendelkező partnerek esetében is egy idő múlva fanyalogva nyilatkoznak a nagy nyugati cégek, dollárt akarnak és nem látják szívesen, ha valaki nyersanyaggal akar fizetni. Miből fogja tartozásait kiegyenlíteni Kína? Majd kiderül. Beszéljünk most a politikai-stratégiai elképzelésekről, a kétfrontos katonai távlatokról. A felcsillanó reményekre ráveti árnyékát az aggodalom, az első lelkesedés mellett hangot kap az óvatosság, s ennek nyilvánvaló jelét láthatjuk Carter, Helmut Schmidt, Giscard d’Estaing és Callaghan találkozóján. Mind a négyen helyeselték a viszony normalizálását Kínával, de — és ezt talán üzenetnek is lehet tekinteni a másik irányba — kijelentették, hogy a viszony rendezése ne menjen mások kárára, illetve legkevésbé az enyhülésére. Zárónyilatkozatukban az enyhülési politika fontossági sorrendben az első helyet foglalja el. ■Tó. kívánatos, hogy egy elmaradt ország, kilépve önelszigeteltségéből, nekilásson a gazdaság fejlesztésének, az életszínvonal emelésének. Kínában azonban e nyitás olyan szólamok közepette történik, hogy az nem nevezhető bizalomgerjesztőnek. De Nyugaton is összegubancolódnak az üzleti, a potenciálisan katonai és a kötetlen fegyverszállítási ügyletek. Két fő irányzat figyelhető meg a NATO környékén. Az egyik egyértelműen ki akarja játszani a kínai kártyát, a másik óvatosabb, hasznot akar ugyan húzni a kínai politikából, de nem szeretné kihívni a Szovjetuniót. Ez utóbbi megfontolás érvényesült a négyes találkozón, bár még itt, a felelős vezetők körében is összekeveredett az elfogadható normalizálási szándék és a cél, hogy Kína nemzetközi aktivitása a nyugati érdekeknek megfelelően befolyásolja a külpolitikai helyzetet. A guadeloupe-i négyes találkozón mezsgyét igyekeztek kijelölni, amelyen a kínai politikát illetően járni akarnak. Ez a se-se, is-is jelzőkarokkal övezett keskeny ösvény az elzárkózás és a túljátszás széles mezői között vezet. Lehetővé tenni a nagynak ígérkező üzleteket, igenlő választ adni a négy modernizálás mellett az ötödikre: a kínai külpolitika modernizálásának kísérletére, de ügyelni a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok érzékenységére. Leonyid Brezsnyev levelei a nyugati kormányfőkhöz, amelyekben felhívja a figyelmet a Kínának szánt fegyverszállítások veszélyeire, jelzik: a szovjet kormánynak nem lehet közömbös az, amire egyebek között az említett vezércikk is ösztönzi a NATO-t. Járható-e a mezsgye? Nyilván járni fognak rajta, de aligha lehet azt állítani, hogy bárki is világosan látja, merre kanyarog majd. A nyugatiak olyan játszmába kezdtek, amelytől a közeljövő számára remélnek üzleti, politikai hasznot, de a parti nagyon hosszú lesz. Egy, lélekszámát tekintve milliárdos ország gazdasági felfejlesztése nem évek feladata. Kérdés, évtizedeké-e. A játszma hosszúságát a történelem szabja meg. Ma még csak annyi látszik, hogy a nyugatiak pillanatnyi érdekekért a távolabbi jövő szempontjából kiszámíthatatlan következményekkel járó tevékenységbe kezdtek. Hosszú ideig eltart — írja az említett cikk szerzője —, amíg a kínai hadsereg olyan erővé lesz, amelyet „külpolitikailag hatékonyan” be lehet vetni. A Nyugat arra számít, hogy Kína egy évtized múlva is az ő tartaléka lesz. Erre azonban semmilyen biztosítéka sincs. A mai helyzetet vetítik előre a bizonytalan jövőbe. Számottevő erők vannak azonban Nyugat-Európában és Észak- Amerikában, amelyek viszonylag kiegyensúlyozottá akarják tenni ezt a mezsgyét és figyelembe veszik a nemzetközi politika alfáját és ómegáját: a helyzetet alapvetően az határozza meg, milyen viszonyt alakítanak ki a Szovjetunióval. A Nyugat szemében Kína egy adu, de az asztal másik oldalán a Szovjetunió ül. Tatár Imre : .’/v/ Ma ^llk . J619mf 0.0yul* lOlBZOl _______ a HAZAFIAS NÉPFROIVTLAPJA • A Biztonsági Tanács meghosszabbította a libanoni ENSZ-erők mandátumát A külpolitikai helyzet A VILÁGSZERVEZET Biztonsági Tanácsa újabb öt hónapra meghosszabbította a Dél-Libanonban állomásozó békefenntartó erőinek a mandátumát. A BT vitájával egy időben támadtak izraeli egységek a határhoz közel fekvő palesztin táborokat. Válaszképpen a palesztinok rakétatámadást intéztek egy északizraeli helység katonai rendeltetésű objektumai ellen. A közelkeleti fejleményekhez tartozik ugyancsak, hogy Szadat egyiptomi elnök Szudánba érkezett, hogy megnyissa a két ország parlamentjének együttes ülését. Ezen javaslatokat dolgoznak majd ki Egyiptom és Szudán politikai és gazdasági integrációjának az előmozdítására. Aligha lehet véletlen, hogy akkor gyorsult föl ismét a két állam közeledésének a folyamata, amikor Irak és Szíria is csúcsszintű találkozót tervez a politikai egyesítés előkészítésére. Szadat elnök azonban a hírek szerint ma visszatér Asszuánba, ahol iráni vendége, Reza Pahlavi sah tartózkodik. Az uralkodó egyébként pénteken kilépett szigorú elzártságából és egy asszuáni mecsetben szertartáson vett részt. A sah feltehetően hétfőn Hasszán király meghívására Marokkóba utazik. Iránban pedig folytatódnak a tömegmegmozdulások, a pénteki rendkívül heves tüntetések után szombaton is sokan meghaltak az összecsapásokban. Igen figyelemreméltóak azok az elképzelhető, de mindeddig meg nem erősített hírek, amelyek szerint Teheránban tárgyalások kezdődtek a vallási ellenzék, a kormány és a hadsereg képviselői között. A Baktiar-kormányhoz közel álló források úgy vélik, a megbeszéléseknek az a célja, hogy a felek minimális közös platformot alakítsanak ki. E híreszteléseket támasztotta alá Khomeini ajatollah egyik hívének az a kijelentése, hogy a vallási vezető és a kormányfő hallgatólagosan megállapodott: az utóbbi megfelelő időben átadja a hatalmat. Az új iszlám ideiglenes kormány pedig várhatóan néhány héten belül megalakul A Párizs mellett élő Khomeininek a munkatársa szombaton határozottan cáfolta az eszmecseréknek a hírét Ismételten törvénytelennek minősítette a Baktiar-kományt és egyetlen elfogadható megoldásként a miniszterelnök lemondását jelölte meg. Nyugati megfigyelők úgy értékelik a helyzetet, hogy az igazi megpróbáltatás Baktiar számára még hátra van. Clark, volt amerikai igazságügyminiszter „magánemberként" Párizsba utazott, hogy Khomeinivel találkozzék. Lehetséges, hogy a síita főpapot megpróbálja rávenni, halasszael az iszlám forradalmi tanács megalakításának a bejelentését. A Pravda az iráni eseményekkel foglalkozva azt írta, hogy az országot imperialista,barát összeesküvés veszélye fenyegeti. Nem kizárt a reakciós, katonai hatalomátvétel. A lap aláhúzza, hogy a Szovjetunió elítél mindenfajta beavatkozást Irán belügyeibe és azt vallja, saját belső problémáinak megoldására csakis az iráni nép hivatott. A Közép-Kelet fejleményeivel függ össze szorosan, hogy a négy nyugati vezető guadeloupe-i megállapodásának értelmében szakértők foglalkoznak a Törökországnak nyújtandó gazdasági segítséggel. A The Economist azt fejtegette, hogy a sah felbolydult rendszere késztette arra a Nyugatot, hogy a Szovjetunió másik, déli szomszédjára, Törökországra összpontosítson mind erőteljesebben. Mindazonáltal a lap úgy véli, hogy meglehetősen nagy kockázat hatalmas összegeket adományozni Ankarának. Ha visszaállítják az ország hitelképességét és támogatják Ecevit kormányát a társadalmi reformok és a fejlesztési tervek végrehajtásában, akkor a bizonytalan demokrácia átvészelheti a jelenlegi súlyos válságot. De egyáltalán nem biztos, írja a londoni lap, hogy ez így is történik majd. Szintén Ankarából származnak azok a hírek, hogy az Egyesült Államok és Törökország még október előtt szeretné megkötni új védelmi szerződését. Ankara azonban az egyezménybe belevenné a közös fegyvergyártásra és a gazdasági segítségre vonatkozó cikkelyeket is. Csak világpolitikai összefüggésekben hozható kapcsolatba a térséggel Délkelet-Ázsia. A volt kambodzsai rendszer képviselőjeként New Yorkban tartózkodó Szihanuk herceg elhagyta azt a kórházat, ahol idegkimerültséggel ápolták. A Newsday című amerikai lapnak nyilatkozva elmondta, lehetőséget kapott arra, hogy visszatérjen hazájába, méghozzá magas rangban, de elutasította ezt az ajánlatot, a továbbiakban szidalmazta az új rendszert, s bejelentette, hogy Franciaországban „az összes hazafias érzelmű kambodzsai nem hivatalos szóvivője kíván lenni”. A kiiterségi és légitámadásra válaszul a palesztinok rakétákkal lőttek izraeli katonai létesítményeket New Yorkból jelenti a Reuter. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken este újabb öt hónapra,június 19-ig meghosszabbította a Libanonban ideiglenesen állomásozó ENSZ- erők (UNIFIL) mandátumát. A döntést tartalmazó, 12 szavazattal, ellenszavazat nélkül, 2 tartózkodással (a Szovjetunió és Csehszlovákia) elfogadott határozata egyúttal elítéli Izraelt azért a támogatásért, amelyet a libanoni jobboldali erőknek nyújt és amely veszélyezteti az ENSZ-erők déllibanoni tevékenységét. A pénteken Libanon ellen elkövetett újabb izraeli agresszióra a határozat nem tér ki, és a libanoni jobboldalnak nyújtott izraeli támogatásról is csak említést tesz (helytelenítő formában), anélkül, hogy konkrét intézkedéseket irányozna elő. A Kínai Népköztársaság ezúttal sem vett részt a szavazásban. A vitában Ghasszan Tueni libanoni ENSZ-nagykövet követelte, hogy a Biztonsági Tanács egyértelműen ítélje el Izraelt Dél-Libanon elleni agressziójáért. Ezt a követelést többek között Oleg Trojanovszki szovjet ENSZ-nagykövet is támogatta. Jehuda Blum izraeli küldött .,kiegyensúlyozatlannak'’ és „teljesen egyoldalúnak” nevezte a Biztonsági Tanács határozatát, illetve az abban foglalt Izraelellenes bírálatot. Azzal vádolta a tanácsot, hogy ,.nem látja világosan a helyzetet”, mert — mint mondotta —nem az izraeli csapatok jelentik a fő veszélyt a kéksisakosok számára, hanem a palesztin ellenállási mozgalom”. A Tyr kikötőváros közelében levő palesztin menekülttábort pénteken ért izraeli támadásnak, amelyben tüzérség és harci repülőgépek is részt vettek, palesztin részről 21 halálos és 13 sebesült áldozata volt — közölte egy palesztin szóvivő. A szóvivő becslése szerint izraeli támadók öszszesen 60 embert veszítettek halottakban és sebesültekben. A WAFA palesztin hírügynökség bejelentette, hogy az izraeli támadásra válaszul rakétatámadást intéztek Kirijat Shaneh észak-izraeli település katonai létesítményei ellen. Az éjszaka leple alatt folytatódott az izraeli agresszió a dél-libanoni palesztin táborok ellen: ejtőernyős és szárazföldi erők újabb támadást indítottak Aisije és Amun falvak palesztin táborai ellen, amelyek izraeli állítás szerint kiképzőtáborok. A dél-libanoni helyzet újbóli kiéleződése miatt Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke, a Palesztin Nemzeti Tanács ülésén való részvételét megszakítva pénteken este Dél-Libanonba utazott — jelentette a WAFA. Veclt amerikai közéleti személyiségek mozgalmat indítottak az új SALT-ért Washingtonból jelenti az MTI. Vezető amerikai közéleti személyiségek, tudósok, üzletemberek, művészek országos mozgalmat indítottak az új SALT-szerződésért, annak washingtoni törvénybeiktatásáért. A mozgalom élén a többi között Clark Clifford korábbi hadügyminiszter, Henry Cabot Lodge volt szenátor és ENSZ-nagykövet áll. A hadászati fegyverzetkorlátozást támogatók hosszú névsorában ismert vezető demokrata és republikánus politikusok, egyházi és szakszervezeti tisztségviselők is szerepelnek. A második SALT-egyezmény törvénybe iktatása az elsőrendű fontosságú az amerikai nép érdekei, biztonsága szempontjából. A szerződés egyenlően korlátozza a két nagyhatalom támadó nukleáris fegyvereit, mérsékli új fegyverrendszerek kifejlesztését és döntő lépés további, még átfogóbb fegyverzetkorlátozási és -csökkentési megállapodások felé — hangsúlyozza a mozgalom nyilvánosságra hozott felhívása. • Townsend Hoopes, az amerikai légierő volt miniszterhelyettese és Charles Yost korábbi ENSZ-nagykövet a zászlóbontó nyilatkozatában rámutat: amennyiben az Egyesült Államok nem iktatja törvénybe a j jövendő új SALT-egyezményt, lehetetlen elelnőrizni, csökkenteni a fegyverkezési versenyt, növekedne a két nagyhatalom közötti politikai feszültség és meredeken emelkednének a fegyverkezési kiadások. A nyilatkozat megállapítja: a két nagyhatalom hadászati egyensúlya szilárd, ha stratégiai erőik különbözőképpen épültek is fel. A mozgalom állásfoglalásában sorra cáfolja a SALT ellenfeleinek híreszteléseit az Egyesült Államok állítólagos gyengüléséről, „a Szovjetunió részéről fenyegető veszélyről”. Az „Amerikaiak a SALT-ért” mozgalom washingtoni központja az ország 11 államában kezdte már meg a szervező tevékenységét: felvilágosító kampányokat indítanak, előadásokat tartanak, arra ösztönzik a választókat, hogy szólítsák fel szenátoraikat a megállapodás támogatására. Az új mozgalom jelentősen segítheti az új SALT-egyezmény ügyét, mutatnak rá megfigyelők és az ügy washingtoni állása valóban sok segítséget tesz szükségessé. A SALT és az enyhülés ellenfelei már évekkel ezelőtt létrehozták úgynevezett„veszélybizottságukat”, amely a SALT, a szovjet—amerikai együttműködés ellen látványos, sikeres kampányt folytat. A kormány — amennyiben a szerződést, amint remélhető, a következő hónapokban aláírják — szívós harcra készül a még „ingadozó” szenátorok megnyeréséért. Carter elnök máris katasztrofális következményekről beszél arra az esetre, ha a törvényhozás nem hagyná jóvá az egyezményt Más nem erődített Iráni hírek szerint a vallási ellenzék, a kormány és a hadsereg tárgyalásokat kezdett Teheránból jelenti a Reuter. Szombaton tizen meghaltak és mintegy ötvenen megsebesültek azokban az iráni öszszecsapásokban, amelyek a sah hívei és ellenségei között zajlottak le két kisvárosban, Andimishkben és Nadzsefabadban. Ezzel párhuzamosan a hét végén — meg nem erősített hírek szerint — tárgyalások kezdődtek az iráni fővárosban az önkéntes száműzetésben élő Khomeini ajatollah vallási vezető hívei. Sapur Baktiar kormánya, valamint az iráni hadsereg képviselői között. A hírt közölve az AFP a Baktiar-kormányhoz közel álló, teheráni forrásokat idéz, amelyek szerint a tárgyalások célja olyan minimális, közös platform kialakítása, amely mindhárom fél számára elfogadható lenne. További találgatásokat indított el Mehdi Bazargan professzor, a Szabadság Mozgalom elnevezésű párt vezetője, akit Khomeini hívének ismernek. Az Amerika Hangja rádióállomásnak kijelentette: „Hallgatólagos megállapodás van Khomeini és Baktiar miniszterelnök között arról,hogy az, utóbbi megfelelő időben átadja a hatalmat.” Bazargan szerint az új iszlám ideiglenes kormány várhatóan két-három héten belül megalakul. Ugyanakkor a Párizs mellett élő Khomeini egyik közeli munkatársa szombaton a leghatározottabban cáfolta a tárgyalások hírét. Khomeini nevében ismételten törvénytelennek minősítette a Baktiarkormányt, és — elutasítva bármilyen kompromisszumot — egyetlen elfogadható megoldásként Baktiar lemondását nevezte meg. Khomeini ajatollah, az iráni néphez intézett üzenetében