Magyar Nemzet, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-14 / 87. szám
Ára : 1,20 forint gar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA MEGYEI KÖNYVI/R 5601 Gőkés csorca, Pszkovits. ser 1-1 /a T»W(»n: 1292? Postafiók: 35 619-907 33-0465 Szombat , 1979. április 14 XXXV. évfolyam 87. szám lsi'gzittriasszi*i'V€*zi*s A „takarékosság”, „munkaszervezés”, „ésszerű gazdálkodás” fogalmakat általában a gyárak, vállalatok munkájával kapcsolatban szoktuk emlegetni. Pedig az sem lehet például közömbös, hogyan osztják be idejüket, pénzüket, energiájukat a családok, társadalmunk legkisebb, de igen fontos egységei. Mert a háztartás is üzemnek tekinthető, mégpedig a legnagyobb számú üzem a világon. A Munkaügyi Szemle legutóbbi számában érdekes tanulmányt olvashatunk arról a tudományágról, amely nálunk az utóbbi négy évtizedben nem kapott kellő figyelmet. A háztartás-gazdálkodás jelentőségét több országban már a harmincas években felismerték, s mozgalmakat indítottak a háziasszonyok körében az otthoni munka veszteségforrásainak kiküszöbölésére, az anyaggal, energiával való takarékos gazdálkodásra. A háztartás-racionalizálásnak a polgári társadalmakban természetesen más jellege volt, de a fő célkitűzések ma is helyesek. Családjaink zömében a háztartás vezetése a nők, a háziasszonyok feladata, s az ő jó vagy roszszul szervezett munkájuk nemegyszer eldöntheti a házasság, az együttélés sorsát, befolyásolja a családtagok közérzetét, munkáját, tanulását. A nők tömeges munkába állása új háztartásmodell kialakítását tette és teszi szükségessé. Sőt, gondolnunk kell egy legújabb rétegre, a gyermekgondozás három évét otthon töltő fiatalasszonyokéra — ők idejük, energiájuk egy részét nem tudják kellően hasznosítani. A vállalatok patronálása segíti őket esetleg egy szakma megtanulásában, vagy bedolgozói munkát bíznak rájuk — a saját életükkel és lehetőségeikkel való helyes gazdálkodásra azonban nem tudtuk megtanítani őket. A családi gazdálkodás racionalizálása végső soron a fogyasztás szerkezetének helyes kialakítása. Egyén és társadalom számára egyaránt hasznos lenne tehát, ha minden háziasszony pontosan tisztában volna az élelmiszerek gazdaságos felhasználási lehetőségeivel; pontosan megszabott időben végezné az egyes teendőket ; a házi munkához szükséges eszközöket úgy tárolná, hogy azok kéznél legyenek, használatuk pedig a lehető legkevesebb munkájába és idejébe kerüljön; saját lakásának adottságait figyelembe véve kapna tájékoztatást az optimális fűtés, világítás használatára. S célszerű lenne, ha — mintegy kicsinyített tervgazdálkodásként — újra előkerülnének a már csak regényekből ismert háztartási költségvetési füzetek, amelyek pontosan jeleznék a költségvetés túllépését, illetőleg a megtakarítást. Háztartásaink üzemszervezésének kimunkálása és megvalósításának irányítása hazánkban is gazdát keres. Rácz Judit ... .. Alkalom és köztulajfdon Az elfogott betörőt a Kék fény kamerái előtt vitték vissza a helyszínre. Láthattuk, itt mászott át a kerítésen, ott kapaszkodott fel a falra, végül pedig bebújt a kisablakon, amelyet játszva felfeszített. A nehezén túljutott. Ha nem tudnánk, hogy alkalom szüli a tolvajt, aki maga is észreveszi, sőt, kihasználja a lazaságokat, azt hihetnénk, hogy a betörők is olvassák a Népi Ellenőrzési Bizottságok jelentéseit. Most csak egyre hivatkozunk, a Nógrád megyeire, amely leszögezi — nyilván nem először —, hogy még mindig sok az olyan pénztárhelyiség, bolt, ahol nem szerelnek az ablakokra védőrácsot, s a riasztóberendezésre is sajnálják a pénzt. Szóval ilyen „apróságokkal” nem törődnek. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények száma nem csökken. Mert azok az okok sem változnak, amelyek lehetővé teszik — olykor nem is fondorlatos — elkövetésüket. Néhány szövetkezeti példa: sok helyen nincs vagy hiányos a bizonylati szabályzat; nem megfelelő a szerszámok, a védőfelszerelések, a munkaruhák elszámolása; olykor lényegesen nagyobb összeget hagynak éjszakára a pénztárakban, mint szabadna hanyag a menetlevelek nyilvántartása, ennek következtében például alig követhető az üzemanyagfelhasználás alakulása; számos helyen a kitermelt fát, a kibányászott homokot szállítólevél nélkül fuvarozzák; sokszor a selejtezések sem kifogástalanok. Túl a belső szabályok hiányán, gyakori gond, hogy nem törődnek a szabályzatok korszerűsítésével, így fordulhat elő az az áldatlan állapot — amely a kiskapuk vagy ha úgy tetszik, az alkalmak tömegét szüli —, hogy a gyakorlat szükségszerűen eltér a szabályozástól. Elvek pedig nemcsak a társadalmi tulajdon látja kárát, hanem a mindennapi jó munka is. A szövetkezetek felügyelő bizottságai nem kísérik figyelemmel, hogy a feltárt hibák kijavítására mit tettek. A közös gazdaságok többségében nincs függetlenített belső ellenőr. Ha mégis, akkor szakmai képesítésük hiányos, s nem alkalmasak az önálló, széles körű ellenőrzésre. Az pedig már ,a fentiek egyenes következménye, hogy a szövetkezetek nem mindig élnek a felelősségre vonás jogával, s ha mégis, a szankciók többnyire nem arányosak az okozott kárral, így visszatartó hatásuk a semmivel egyenlő. Persze nemcsak elrettenteni kell. A szabályok megléte, megtartása és ellenőrzése a legfontosabb. Máskülönben újra és újra akad valaki, aki nem szalasztja el a jó alkalmat. Fehér Béla Előjáték a rhodesiai „választásokhoz" Támadássorozat Zambiában a felszabadítási mozgalom ellen A külpolitikai helyzet A LESZERELÉS témakörén belül a legidőszerűbb feladat * a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló megállapodás végleges kidolgozása — így fogalmazza meg a szovjet álláspontot a Szovjetszkaja Rosszija. A lap hírmagyarázata egyben azt jelzi, hogy a szovjet sajtó pozitívan válaszol azokra az amerikai megnyilatkozásokra, amelyek a SALT—II.-vel kapcsolatban az utóbbi napokban hallhatók voltak. A lapok helyeslően veszik tudomásul, hogy Brown amerikai hadügyminiszter, Brzezinski elnöki tanácsadó, de mindenekelőtt maga Carter elnök támogatja a megállapodás gondolatát. Az idézett lap a következőkben foglalja össze a SALT I II. lényegét: sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok biztonságának nem okoz kárt, érvénybe lépése azt jelentené, hogy végre folytatják a fegyverkezési verseny megfékezésére irányuló lépéseket, s utána meg lehet kezdeni a SALTA III. előkészítését. A szovjet lapok azt is hangsúlyozzák, hogy a formálódó kompromisszumos megoldások mindkét fél érdekeit figyelembe veszik. Felhívják azonban a moszkvai szemleírók a figyelmet arra is, hogy a leszerelés ellenségei összpontosított támadásra készülnek az új szovjet—amerikai megállapodás ellen. Céljuk, hogy — ha már nem tudják megakadályozni a SALT—II aláírását, azt összekössék más fegyverfajták kifejlesztésével, és általában az amerikai katonai pozíció világméretű megerősítésével. Következésképpen — hangoztatják ezek a források — meg kell őrizni a nagyfokú éberséget, fokozni a küzdelmet a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításáért. RENDKÍVÜL FESZÜLTTÉ vált a helyzet Afrika déli régszén. Ezt a romlást elsősorban a Rhodesiában tervezett választási komédia ráltja ki. Jelképesnek is tekinthető, hogy Ian Smith dél-afrikai katonákat hívott az országba, hogy őrizzék a gépkocsikra szerelt választási urnákat, és más berendezéseket, amelyeket a fajüldöző rendszer miniszterelnöke Pretoriától kért kölcsön. Nemcsak jelképes, hanem tényleges agresszív akciókba is kezdett a salisburyi kormányzat: egy kommandó támadást hajtott végre Lusakában, Zambia fővárosában a Zimbabwe Afrikai Népi Unió itteni központja, illetve Joshua Nkomo,e mozgalom elnökének rezidenciája ellen. A támadók légi úton érkeztek a zambiai fővárosba, aknavetőket, géppuskákat és más fegyvereket használtak. A rhodesiai katonai főparancsnokság péntek délben megerősítette a támadás tényét, és cinikusan úgy fogalmazott, hogy „az akció kiegészítette az utóbbi napokban zambiai célpontok ellen intézett légitámadásokat”. A nemzetközi visszhangra jellemző, hogy Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár (még a legújabb „vállalkozás” előtt) elítélte a zambiai menekülttábor ellen végrehajtott barbár légitámadásokat. Közvetve vagy közvetlenül, ezekkel az akciókkal összhangban Dél-Afrika (amely törvénytelenül megszállva tartja Namíbiát) csapatösszevonásokat hajt végre Angola határa mentén. Gépesített egységeket és tüzérséget von össze, légitámadásokat intéz Angola ellen. ' HANOIBÓL tárgyalási előzetes hírek érkeznek. Ma a déli órákra várják a vietnami fővárosba Han Nien-lung kínai külügyminiszter-helyettest és nyolctagú kíséretét. Hanoi megfigyelők egyetértenek abban, hogy a két ország tárgyalásai mindenképpen hosszadalmasak és bonyolultak lesznek, de megszakadásukat sem lehet kizárni. Az első megbeszéléseken várhatóan csak a további eszmecserék napirendjét vitatják meg, de már ebben a szakaszban is fény derülhet több homályos pontra. A vietnami fél a határkérdéseken, s a két ország általános kapcsolatainak rendezésén kívül készséggel vitatna meg más problémákat is. Semmiképp sem hajlandó azonban alkudozásba bocsátkozni szuverenitását illetően, például a Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz vagy a KGST-hez fűződő kapcsolataira vonatkozóan, nem tekinti vitatémának a „kambodzsai kérdést” sem. Nem csekély gondot okozhat a tárgyalásokon az a tény, hogy Kína továbbra is megszállva tart vietnami területeket. állásfoglalások az amerikai SALT-vitával kapcsolatban Moszkvából jelenti az MTI. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetése, ha nehezen is, de eljutott végre odáig, hogy felismerje, a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai megállapodás megkötése mindkét fél hasznára válik, nem jelent senki számára sem egyoldalúelőnyt és egyenlő biztonságot nyújt mindkét fél részére. Ma a hivatalos Washington képviselői állásfoglalásaiban józanabb hangok hallhatók a SALT-II. megállapodás előkészületeinek befejező tárgyalásairól — állapítja meg pénteken a Za Rubezsom című szovjet külpolitikai hetilap vezércikkében. A lap éppúgy, mint számos más szovjet napi- és hetilap pozitíven értékeli, hogy olyan vezető személyiségek, mint Brown hadügyminiszter és Brzezinski elnöki tanácsadó, mindenekelőtt maga Carter elnök az utóbbi napokban általában véve támogatták a megállapodás tervét, s szembeszálltak azokkal, akik szerint a SALTA II. hátrányos lenne az Egyesült Államok számára. A szovjet lapok maguk is sokat foglalkoznak a hadászati támadó fegyverek korlátozásának lehetőségével. A Szovjetszkaja Rosszija pénteki vezércikkében külön is aláhúzza: a megállapodás — ha sikerül elhárítani az útjában álló utolsó akadályokat —, bizonyos mértékig megakadályozza a leginkább megsemmisítő hatású és legköltségesebb fegyverfajták felhalmozását. A lap a szovjet olvasók számára a következőképpen összegzi a megállapodás előnyeit: a SALTA II., sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok biztonságának nem okoz kárt, érvénybelépése azt jelentené, hogy végre folytatják a fegyverkezési verseny megfékezésére irányuló lépéseket, amelyeket a Szovjetunió kezdeményezésére indítottak el; a megállapodás megkötése után meg lehet kezdeni a SALTA III. előkészítését s ez a megállapodás már megfékezné az új fegyverfajták kifejlesztését. Nemcsak megállítaná a fegyverzet növekedését, hanem korlátozásokat és csökkentéseket is magával hozna. Ugyanakkor — hangsúlyozza a Szovjetszkaja Rosszija vezércikke — a SALT—II. megkötése megélénkítené a többi leszerelési megbeszélés menetét, jótékonyan hatna ki az egész nemzetközi légkörre. A szovjet sajtó, a rádió, a televízió az amerikai kormány pozitív lépéseit érdekelve úgy véli, Washington ezzel végre hajlandó elfogadni az amerikaiak túlnyomó többségének véleményét, akik — minden közvélemény-kutatás szerint — helyeslik a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló egyezmény megkötését. Ugyanakkor a cikkek, kommentárok határozottan figyelmeztetnek arra, hogy a SALT —II. és általában a leszerelés ellenségei ebben a nagyfontosságú időszakban most koncentrált támadásra készülnek az új szovjet—amerikai megállapodás ellen. A Smiali-rezsim fegyveres kommandóakciója Egy rhodesiai fegyveres csoport péntekre virradó éjszaka támadást intézett Joshua Nkoanónak, a Zimbabwe Afrikai Népi Unió (ZAPU) elnökének lusakai otthona ellen, és több más, a rhodesiai hazafiak által lakott házat is tűz alá vett. A zambiai rádió jelentése szerint Nkomo nem tartózkodott otthonában a támadás idején. A rhodesiai katonai főparancsnokság helyi idő szerint pénteken délben közleményben megerősítette, hogy a rezsim szárazföldi erőinek kommandója hajtotta végre a támadást. A parancsnokság cinikusan úgy fogalmazott, hogy az „akció kiegészítette az utóbbi napokban zambiai célpontok ellen intézett légitámadásokat”. A zambiai fővárosból érkezett legújabb jelentések szerint a támadás során megsérült a rezidencia, a Zimbabwe Afrikai Népi Unió főirodája, valamint a felszabadítási központ elnevezésű épület, amely helyet adott a ZAPU-irodán kívül a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet és az Afrikai Nemzeti Kongreszszus (Dél-Afrika) irodáinak is. Hírügynökségi jelentések szerint a rhodesiai kommandó, helyi idő szerint hajnali háromkor hatolt be a zambiai fővárosba. A támadás két óra hosszat tartott. A rhodesiai katonák bazoofcákat, aknavetőket és géppuskákat használtak. A rhodesiai hadsereg pénteken elpusztította a Zambezi folyón Botswana és Zambia között közlekedő kompot — jelentették salisburyi katonai források. A rhodesiai fővárosban kiadott katonai közlemény szerint a komp arra szolgált, hogy fegyvereket szállítson a Zimbabwe népi forradalmi hadsereg számára. Salisburyi hírügynökségi jelentések szerint a rhodesiai fővárosban minden fegyverforgatásra alkalmas fehér bőrű személy naponta rendszeres lőgyakorlatán vesz részt. Smith ezzel a „parlamenti választások” második fordulójára teszi meg az előkészületeket. Mint ismeretes, a második „választási” szakaszban a fekete bőrűek adják le szavazatukat. A salisburyi rezsim mindenféleképpen biztosítani szeretné, hogy a választások számára kedvező eredményt hozzanak, s ennek érdekében mozgósítani akar minden 18 és 60 év közötti fehér bőrű lakost. Az április 17. és 21. között lezajló — külön a feketék számára rendezett — „választási” forduló idején mintegy 90 ezer katona, rendőr és tartalékos lesz szolgálatban. A Smith-rezsim ezzel egy időben sorozatos provokációkat hajt végre a szomszédos államok ellen, amelyek támogatják a zimbabwei hazafiak függetlenségi harcát a fajüldözők ellen. A rhodesiai légierő csupán az elmúlt három napon öt légitámadást hajtott végre zambiai területek ellen — ezeknek az akcióknak mintegy 350 halálos és sebesült áldozata volt. Kurt Waldheim ENSZ-főtiitkár pénteken „veszélyes eszkalációnak” minősítette a Lusakában és Francistownban végrehajtott rhodesai támadásokat. Felszólította a salisburyi kormányt, hogy haladéktalanul vessen véget az ilyen akcióknak. Az angol külügyminisztérium szóvivője szerint a pénteki lusakai támadás Nkomo ellen „a háború kiszélesedésének újabb sajnálatos állomását jelenti”. A lusakai nyilatkozat világméretű kampányt ajánl az afrikai frontállamok támogatására A zambiai fővárosban pénteken a lusakai nyilatkozat, egy akcióterv és több határozat elfogadásával befejezte munkáját az afroázsiai népek szolidaritási szervezetének négynapos konferenciája — jelenti az ADN. Az értekezleten 56 ország és számos nemzetközi szervezet 300 küldötte az Afrika déli részén küzdő nemzeti felszabadítási mozgalmaknak nyújtott támogatás fokozásáról tanácskozott. A lusakai nyilatkozat rámutat: az új, független államok létrejötte, valamint az a tény, hogy a fegyveres harc tömegeket mozgósít és sikereket ér el, a fajüldözőket stratégiájuk megváltoztatására kényszerítette. Ebben az összefüggésben kell megítélni a bantusztánok létrehozására, a megvásárolható fekete bőrű politikusok előtérbe állítására, valamint a „belső rendezések” végrehajtására irányuló törekvéseket, minthogy mindezek csupán a jelenlegi állapotok fenntartását célozzák. Az antiimperialista mozgalom sikerei, különösen az aj