Magyar Nemzet, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-21 / 143. szám
-" M&jfysr INoinzot i? - ~ HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Kenyérszeletek Karinthy Együgyű lexikona szerint a kenyeret „használják hashajtónak, festéknek, labdacsoknak (ebben a formában asztali játékszert készítenek belőle), bőrét kicserzik, beleit húrnak használják, csontját megőrlik”. Ebből két következtetés vonható le: a kenyér sokoldalú, nélkülözhetetlen táplálék, mégis hajlamosak vagyunk — nyilván a bőség tudatában és zavarában — könnyelműen játszani vele. Majd veszünk másikat, másik kilót, van a boltban elég, s nem is drágán. Olvashattunk, hallhattunk eleget a kukákba tömött, a szemétdombokon heverő sziklakeménységű, zöld penészfoltokat nevelgető, nem tudom, naponta hány tonnányi kenyérszeletekről, fél- és egy kilókról. Vagyis pazarlónk. Vajon honnan ered viselkedésünknek ez a pálfordulása? Nem túlzás ezt leírni, hiszen az elmúlt hetek fenyegető aszályában az egész ország az esőért szurkolt — de ez mindig is így volt —, s hasonló figyelemmel és együttérzéssel várjuk mindig az aratást is, lessük híreit, aggódunk, ha nehézségek támadnak, s örülünk, ha jó termésekről szólnak a híradások. Mi okunk lenne abban kételkedni, hogy az érdeklődés őszinte? Hiszem, semmi. Csakhogy akkor miért fordítjuk el arcunkat az asztalon fekvő megszegett kenyértől, hűtlenül sorsára hagyva, eldobva magunktól, mintha ez nem ugyanaz az „élet” volna, amely a kalászokban feszült? A baj talán nem is az érzések eltompulásával, hanem a méretezéssel van. A vásárlói szokásokkal, a háziasszonyok aggodalmas gondoskodásával, hogy jaj, holnap estére nehogy kenyér, nélkül maradjon a család. Megveszi a 2 kilót, amikor a másfél is elegendő lenne, s a mostani melegekben amúgy is hamar megsavanyodik a pékáru, tehát nem érdemes az éléskamrában raktározni. A minap a MÉM-ben tartott országos sütőipari tanácskozáson önkritikusan megállapították: részben a rossz minőség az oka annak, hogy évente sok százmillió forint értékű kenyér megy veszendőbe. A jobb minőség elérése a sütőipar feladata. Megszigorítják például a lisztátvételt, Zalaegerszegen pedig citopángyártó üzem létesül. A kovászt helyettesítő anyag előnye, hogy csökkenti a gyártási időt, növeli a kenyér térfogatát, tartósabbá teszi a pékárut. Az ipar — jobb későn mint soha — gondol már arra is, hogy figyelembe vegye a családok napi igényeit. Lesz újfajta 60 dekás kenyér, de ezután törekednek arra is, hogy a hagyományos áruk nagy hányada fél- és egykilós súlyban készüljön. Ez az egyik oldal. A másikon mi állunk, a fogyasztók, akiknek kötelessége pontosan felbecsülni az asztalra szükséges menynyiséget. Annál se többet, se kevesebbet ne vásároljunk. Fehér Béla A százéves izzólámpa Száz esztendeje, hogy a Menlo-parki varázsló, Thomas Alva Edison új találmánnyal ajándékozta meg az emberiséget. Addig gyertyák, mécsesek, fáklyák, gázlámpák világítottak-pislákoltak — Edison az elektromosságot állította a fény szolgálatába. Nagyszerű sort folytatott — hiszen csak nemrég ünnepeltük az általa tökéletesített telefont, majd hangrögzítő találmányát, a fonográfot — az első szénszálas izzó egykoron negyvenöt órán keresztül világított. Akkor még sokban hasonlított a gyertyához, a leginkább a fényerejében — de már akkor nagyszerű jövőt sejtetett. Az elektromosság gyorsan tért hódított, s rövidesen természetes lett a jelenléte a lakásokban, az üzletekben. Miközben a tudomány, a technika egyre újabb erőforrásokat fedezett föl, az izzólámpát szinte semmi nem pótolhatta igazán. Legföljebb tökéletesedett: ma már például nem szénszálas, hanem wolframspirálos izgók világítanak a lámpákfoglalataiban, s a körte alakú üvegben a légüres tér helyét különböző nemesgázok foglalják el. A villanylámpát hazánk is egy kicsit a magáénak mondhatja. Nemcsak azért, mert Millner Tivadar és Túri Pál, valamint Bródi Imre nevéhez fűződik a tökéletesítése, hanem azért is, mert a Tungsram márka az egész földkerekségen világhírnek örvend. Az Egyesült Izzó ma a világ számos országába exportálja készítményeit, Pennsylvaniától Indiáig saját izzólámpagyárai működnek: nemcsak a fejlődő országokba, hanem a villanyégő őshazájába is sikerült betörnie. Izzólámpában Magyarország nagyhatalom. S amikor ezt emlegetjük, kissé boszszankodva gondolunk azokra a vadonatúj égőkre, amelyek — talán éppen azért, mert „exportból maradtak vissza” — néhány nap múltán kiégnek. Eszembe jut ilyenkor egykori fizikatanárom, akinek féltett kincsei, bemutatóeszközei között ott szerénykedett egy eredeti, Edison-féle szénszálas izzó. Mondanunk sem kell: még mindig működik. Gyulay Zoltán Közös közlemény aláírásával befejeződtek a szófiai tárgyalások Hazaérkezett a magyar párt- és kormányküldöttség ▲ külpolitikai helyzet HÁROMNAPOS LÁTOGATÁSÁT befejezve szerdán hazaérkezett Bulgáriából a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség. A tárgyalásokról kiadott közlemény öszszefoglalja a szófiai eseményeket, s összegezi a két fél álláspontját. Megelégedéssel nyugtázták, hogy az utóbbi években gyors ütemben növekedett országaink áruforgalma, s megbízták a gazdasági ügyekben illetékeseket, hogy tegyenek kölcsönös erőfeszítéseket a még dinamikusabb fejlesztésért a következő ötéves tervidőszakban. A világpolitikai kérdéseket áttekintve megkülönböztetett figyelemmel foglalkoztak a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai nyilatkozatával, mint olyannal, amelynek a nemzetközi helyzetről adott értékelése ma is érvényes. A magyar és a bolgár tárgyalóküldöttség megelégedéssel üdvözölte a hadászati támadófegyverek korlátozásáról aláírt újabb szovjet—amerikai megállapodást, amelynek rendkívüli jelentősége van a béke és a biztonság megszilárdítása szempontjából, életbeléptetése pedig jelentősen előmozdítaná a fegyverkezési verseny korlátozását. A SALT-szerződés továbbra is a nemzetközi érdeklődés homlokterében áll. A világ különböző fővárosaiban elhangzó nyilatkozatok és értékelések mellett élénk találgatás kíséri az amerikai reagálásokat. Edward Kennedy, miközben kiállt az egyezmény szenátusi ratifikálása mellett, hangsúlyozta: az utóskor elítéli majd a kongresszust, ha nem hagyja jóvá a megállapodást. A szerződés bármiféle módosítása súlyos veszélyekkel járna — mondta —, és azt jelentené, hogy „elszalasztjuk a történelem nyújtotta lehetőséget a SALT—3 felé való lépésre”. Church szenátor a New York Post című lapnak adott, nyilatkozatában szintén reményét fejezte ki, hogy a szenátus nagy felelősségérzetet tanúsít majd a SALT—2 megvitatásakor, hiszen annak pozitív fogadtatásától a világ és az enyhülési folyamat sorsa függ. A W Washimgton Post a hírmagyarázatában Carter elnök bécsi szereplésére tér vissza, s mint írja, a találkozó nyilvánvalóan nem növelte a feszültséget, nem vezetett sem félreértésekhez, sem alaptalan örömmámorhoz. Reálisan tekintve, a Fehér Ház szempontjából nem az ,,áttörés” volt a cél, hanem az, hogy javítsák a SALT amerikai törvénybe iktatásának az esélyeit. James Restem, a New York Timesban ugyancsak azt emeli ki hogy a csúcstalálkozón nem voltak hamis várakozások, sem vádaskodások, annál több nyílt, világos beszéd a világpolitikai nézeteltérésekről. Bár ezekben a kérdésekben nem közeledtek az álláspontok, Bécs alapot teremtett a harmadik SALT- szerződésről folytatandó tárgyalásokhoz. A washingtoni ratifikálási reményeket növeli, hogy az amerikai fegyveres erők vezetése, a vezérkari főnökök egyesített tanácsa a SALT-szerződés mellett foglalt állást. Megfigyelők szerint e tény jelentősen javítja az egyezmény törvénybe iktatásának az esélyeit, noha feltehetően a vezérkar döntésében nagy szerepet játszott, hogy Carter elnök a közelmúltban elrendelte az MX jelzésű új hadászati rakétarendszer kiépítését s várhatóan további fegyverkezési döntéseket jelentenek majd be. A szenátus katonai bizottsága július 23-tól tárgyal a SALT-ról, itt hallgatják meg a katonai vezetőket is, előzőleg azonban július első felétől a külügyi bizottság nyit vitát e kérdésről. A meghívottak között lesz Kissinger volt külügyminiszter is, aki annak idején négy éven át folytatott SALT-tárgyalásokat. A véleménye döntő lehet a republikánusok és a konzervatív demokraták szavazása szempontjából. Márig a bolgár légierő vadászgépköteléke kísért — a magasba emelkedett. Bulgária légterét elhagyva Kádár János táviratot intézett Todor Zsivkovhoz. Abban hangsúlyozta: „A testvéri Bolgár Népköztársaság területét elhagyva újból köszönetemet fejezem ki az elvtársi és baráti fogadtatásért, amelyben a magyar párt- és kormányküldöttséget részesítették. Ez alkalommal is további sikereket kívánok önnek és a testvéri bolgár népnek a fejlett szocialista társadalom építésében, közös nemzetközi céljaink szolgálatában.” Románia területe fölött átrepülve Kádár János táviratot intézett Nicolae Ceausescuhoz, a Román Kommunista Párt főtitkárához, a Román Szocialista Köztársaság elnökéhez is. Szerdán hazaérkezett a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége, amely Kádár János vezetésével hivatalos, baráti látogatást tett Bulgáriába. A küldöttség tagjai voltak: Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, Pója Frigyes, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter. A küldöttség kíséretében volt Horváth László, a Központi Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Fodor László, Varga István, a KB osztályvezetőhelyettesei, Roska István külügyminiszter-helyettes, Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, és Tóth Elek, a Külügyminisztérium csoportfőnöke. A párt- és kormányküldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél György, Németh Károly, Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. Borbély Sándor, Győri Imre és Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai. Keserű Jánosné és Pullai Árpád, a Központi Bizottság és a kormány tagjai. Borocz János, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője és Rácz Pál külügyi államtitkár. Jelen volt Vaszil Baev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A Kádár János vpy.rup és legorio fogadtatása a Ferihegyi repülőtéren Szófiából jelenti az MTI. A dinamikusan fejlődő magyar—bolgár gazdasági kapcsolatok alakulásában számottevő szerepet játszó intézményt keresett fel szerdán délelőtt a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát és a társaságában levő Todor Zsivkovot, a BKP Központi Bizottságának első titkárát, az Államtanács elnökét nagy tapssal köszöntötték a szófiai elektromos és motoros targonca tervezőintézet kapujában összegyűlt dolgozók. Délben a bojanai rezidencián aláírták a magyar—bolgár kulturális és tudományos együttműködési megállapodást. A dokumentumot — amely újabb lendületet ad a tárgyalások során is kedvezően fejlődőnek értékelt kulturális, tudományos kapcsolatainknak és együttműködésünket további területekre terjeszti ki — Puja Frigyes és Petr Mladenov, a két ország külügyminisztere látta el kézjegyével. A testvéri magyar—bolgár barátságot minden mozzanatával újólag demonstráló, hivatalos, baráti látogatását befejezve szerdán délután hazautazott Szófiából a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség. A delegációt a szófiai repülőtéren ünnepi külsőségek között búcsúztatták. Ott volt Todor Zsivkov, Sztanko Todorov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, megjelentek a BKP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, az Államtanács vezető tisztségviselői, a kormány tagjai. Jelen volt Vladimír Videnov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete és a bolgár politikai, társadalmi élet számos vezető közéleti személyisége. Sebestyén Jenővel, hazánk szófiai nagykövetével az élen megjelentek a búcsúztatásnál a magyar nagykövetség diplomatái és a szófiai magyar kolónia tagjai. Todor Zsivkov meleg, baráti öleléssel, szívélyes kézszorítással még egyszer elbúcsúzott Kádár Jánostól, majd a magyar küldöttség TV—134-es különgépe — amelyet ada MEGYEI KÖNYVI/R 5401 Bérsorbo, sor 1 -1 T«Mwt.12 9^ • rrk. • A leszerelés átfogó programja a világ érdekeit szolgálja A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Bolgár Népköztársaságban tett látogatásáról kiadott közlemény a többi között megállapítja: Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első útikírának vezetésével a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának és minisztertanácsának meghívására 1979. június 18—20. között hivatalos, baráti látogatást tett a Bolgár Népköztársaságban a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége. A látogatás idején megbeszélésekre került sor, amelyeken a küldöttségek tájékoztatták egymást a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa és a Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról, a fejlett szociális a társadalom építéséről. Széles körű véleménycserét folytattak a két testvérpárt és ország együttműködésének eredményeiről, a világhelyzetről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Ijl oda kapcsolniuk Elégedetten állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kapcsolatai — teljes összhangban a két ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésével — az élet minden területén dinamikusan fejlődnek. Sikerrel válnak valóra a Bolgár Népköztársaság pártos kormányküldöttségének 1973. évi magyarországi látogatásakor és az azt követő felsőszintű találkozókon kidolgozott megállapodások. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Bolgár Kommunista Párt meghatározó szerepet tölt be a két ország hatékony együttműködésében, a magyar és a bolgár nép barátságának fejlesztésében. A két fél kifejezésre juttatta, hogya jövőben is erősíti a két testvérpárt gyümölcsöző kapcsolatait. Bővítik a rendszeres információ- és tapasztalatcserét, konzultálnak az időszerű nemzetközi kérdésekről, elmélyítik az ideológiai együttműködést, és elősegítik a közös társadalomtudományi kutatásokat A küldöttségek nagyra értékelték a két ország parlamentjei, kormányai, állami, társadalmi és tömegszervezeti együttműködésének eredményeit. A felek megelégedéssel szóltak arról, hogy a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság gazdasági, műszaki-tudományos együttműködése a két állam érdekeinek megfelelően bővül és mélyül. Ebben fontos szerepet töltenek be a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság kormányfőinek rendszeres találkozói, továbbá a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság tevékenysége. A két fél megelégedéssel nyugtázta, hogy az utóbbi években gyors ütemben növekedett a két ország áruforgalma. Megbízták az illetékes gazdasági szerveket, hogy tegyenek kölcsönös erőfeszítéseket azért, hogy a következő ötéves tervidőszakban is dinamikusan növekedjék az áruforgalom szintje 1980-hoz képest. A küldöttségek megállapították, hogy sikeresen valósulnak meg a gyártásszakosítási és termelési kooperációs megállapodások az emelőszállító gépek, az autóbuszok, az elektronikus számítógépek és egységek, a fémforgácsolt gépek, valamint a gyógyszerek termelésében. A felek szükségesnek tartják a termelési kooperáció és a gyár-ésiszakosítás továbbfejlesztését. A küldöttségek vezetői megerősítették :a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Nép