Magyar Nemzet, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-13 / 162. szám
Emlékkiadvány a Móra-centenáriumra Megkapó az a gondoskodás, ahogyan a közeledő Móra-centenárium alkalmából a szegedi Somogyi-könyvtár, az író egykori műhelye (melynek a múzeummal együtt igazgatója volt) ápolja Móra Ferenc emlékét. A korábbi hasonló kiadványok után most Móra Istvánnak, az író testvér bátyjának azokat az írásait mentették meg a feledéstől, melyek családjukról a hitelesség igényével születtek. Ezek jelentek meg Kuter László szerkesztésében és gondozásában Hazaemlékezések címmel. S mindenképpen egyetérthetünk a szerkesztő utószavában olvashatókkal, hogy „ezeknek az írásoknak együttes kiadása megérte a fáradságot és áldozatot, mert két magyar írónak és egy mezővárosnak múltjához szolgáltat érdekes és értékes adatokat." Az említett mezőváros egyébként Kiskunfélegyháza — az író szülőhelye —, amelynek tanácsa nyújtott támogatást a kötet megjelentetéséhez. S e megjelentetés kapcsán a könyvecskének a maga szerény voltában is ízléses és ötletesen olcsó előállításáról is elismeréssel kell megemlékeznünk. A fényképezésen alapuló Xerox-rotó sokszorosító eljárás ugyanis jóformán fillérekért lehetővé teszi a már egyszer megjelent művek hasonmásként való újra kiadását, mint ez esetben és a Somogyikönyvtár régebb óta folytatott gyakorlatában. Nem is beszélve arról, hogy mennyivel nagyobb élményt jelent a régi, ritka kötetek lapjain, vagy a hajdani újságokban lappangó, alig hozzáférhető írások hasonmásként kézbevétele. Az igazi érték természetesen az, hogy e kötet mind a kutatók, mind pedig a Mórát kedvelő olvasók számára hézagpótló adatokat tár föl a Móra-családról, magáról Móra Ferencről vagy István bátyjáról, akit valamikor Illyés Gyula „méltatlanul nem emlegetett derék magyar tollforgatónak" nevezett. Külön önmagukban is érdekesek azok a mellékletek, melyek az írásokhoz járulnak. Az egyik a Móra-családfa. Péter László és Fekete János összeállításában a XVIII. század közepétől napjainkig. A másik a száz év előtti Félegyházáról készült térkép Ez a helytörténeti értékén túlmenően bemutatja — Móra István szavaival — családjuk bujdosásait, amely tükrözi, hogy Móra Mártonéknak szegénységük miatt egyik bérletből a másikba, összesen kilenc helyre kellett hurcolkodniuk. Mindez Mórához méltó, egyszerűségében is sokat jelentő, hasznosan szép megemlékezés a július 19-i századik születésnaphoz. Ugyancsak a századik évfordulóra emlékszámot ad ki a szegedi helyismereti folyóiratként megjelenő Somogyi-könyvtári Műhely. A vaskos, gazdag tartalmú füzet élén Bárczi Gézának a rádióban elhangzott, eddig kiadatlan méltatása áll Móra „Ének a búzamezőkről” című regényéről. A legterjedelmesebb tanulmány, kisebbfajta monográfia Vajtai Istvánnak az egész Móra-életművet áttekintő, széles távlatú dolgozata. Közli a folyóirat Cs. Sebestyén Károlynak, Móra egykori múzeumi munkatársának ,a gazdára” való visszaemlékezéseit. Péter László Móra műhelyének, író módszerének titkaival. Sipka Sándor az írónak a tankönyvekben való szereplésével, Ruszoly József pedig Móra 1923. évi „nemzetgyalázási” perével foglalkozik. A kisebb adalékok közül értékes Apró Ferencé (Móra Mezőtúron), Papp Jánosé (Móra vitái Csallány Gábor szentesi múzeumi igazgatóval és Csergő Károly alispánnal), valamint hasznos a „Móra Ferenc élete dátumokban” című időrendi összeállítás. L. Z. Irodalmunk és nyelvünk kérdéseit konferencián tárgyalják meg Torinóban Mindenki számára természetes, hogy egyetemeinken idegen nyelveket is tanítanak, ám külföldön büszkén szemléljük a magyar nyelviskolákat, nyelvi tanszékeket. Pedig többfelé van magyartanítás, mint gondolnánk. Olaszországban Torino, Padova, Nápoly, Róma és másik öt olasz város egyetemen van tanszéke a magyar nyelvnek. Oktatóinak egy része vendégtanár vagy régebben kint élő hazánkfia, de van köztük olyan is, akinek tanult nyelve a magyar. Először 1973-ban határozták el, hogy konferenciát tartanak a Római Magyar Akadémiával együttműködve Padovában, amelyen megtanácskozzák ez olaszországi magyar nyelv és irodalom oktatásának a kérdéseit. A Padovában megrendezett konferencián, amely még csak szűk szakmai volt, úgy döntöttek, hogy kétévenként meg fogják rendezni találkozójukat. A nápolyi második találkozó után Velencében, 1977-ben már nemcsak nyelvtanárok, hanem más tudományterületek magyar és olasz képviselői is részt vettek a találkozón. Néprajzosok, történészek, zenekutatók, akik a magyar nyelvvel és kultúrával, mint Magyarországon kívüli jelenséggel foglalkoznak. A negyedik találkozó ebben a esztendőben lesz, október 16—19. közt Torinóban; címe: Az olaszországi egyetemek magyar nyelv és irodalom és finnugor oktatóinak IV. egyetemközi konferenciája. A szervező bizottság elnöke Paolo Santarcangeli professzor, a torinói egyetem magyar tanszékének vezetője. A rendezők előkészítő megbeszéléseiken elhatározták, hogy témakörüket tovább, bővítik a magyar irodalom és kultúra európai kapcsolatait és a kölcsönhatásokat tartva szem előtt. Így két témakört jelöltek ki meg a hagyományosan napirenden levő A magyar nyelv tanításának problémái Olaszországban című mellett. Az egyik: Az olasz és a magyar irodalmi nyelv fejlődésének főbb irányai, nyelvszociológiai és tipológiai párhuzamok. A másik: Eszmék, poétikák, irodalmi és művészeti változások Olaszországban és Magyarországon 1900 és 1920 között. A konferenciák fontosságának növekedését jelzi, hogy mind olasz, mind magyar részről szaktekintélyek jelentették be részvételüket, így Barberi Squarotti irodalomtörténész, Massineo Mila irodalom- és zenetudós, G. Pellegrini nyelvész, U. Albini műfordító. A megnyitó beszédet Giovanni Gettó irodalomtörténész mondja majd. Hazánkból Balázs János, Fábián Pál, Fogarasi Miklós, Hanák Péter, Kelemen János, Németh Lajos, Sallay Géza, Sárközy Péter, Somlyó György, Szathmári István, Takács József és Tallián Tibor utazik és tart előadást. A Kulturális Kapcsolatok Intézete grafikai kiállítást és Rados Ferenc közreműködésével koncertet is rendez majd a részvevők tiszteletére Torinóban. (hajdú) A színházak mai műsora Körszínház: Énekek éneke (fél 8 ) — Zenelel/dal: Szeged Anikó koncertje '340*1 muzsika 3.) (3) — Mátyás-templom: Sebestyén János orgonaestje (3) — Városmajori Színpad: Hurrá, ti!!! !! ! (8) (esőnap 19-án) — Budai parkszínpad: Az Állam Mént Együttes Gálaműsora (8) (esőnap 14-én) — Margitszigeti Színpad: Tutrandot (8) (esőnap: 14-án) — Nyári Komédia. (Vidám Színpad): Az ikrek (8) — Szentendrei Teátrum: Köztársasági Honcrutsások a Templom téren (du. 3), Dundo Maróié (8) (jegyek nem válthatók) — Fővárosi Nagycirkusz: INTERCIRKUSZ .du. fél 4 és este fél 8). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. Magyar Nemzet Több mint egymillió ent lesz otthona A fővárosi ingatlankezelő vállalatok munkáját vitatta meg a népfront A Hazafias Népfront budapesti bizottságának gazdaságpolitikai munkabizottsága — a budapesti elnökség megbízására — megvizsgálta hogy mit tesznek az ingatlankezelő vállalatok dolgozói a hatékonyabb és jobb minőségű munka végzésére, valamint, a határidők betartására. Tájékozódott arról is, milyen együttműködési megállapodások születtek az ingatlankezelő vállalatok társadalmi megsegítésére, és milyen segítséget ad a lakosság az ingatlankezelő vállalatoknak az eredményesebb munka végzéséhez. Végül pedig — és nem utolsósorban — felmérték hogyan tájékoztatják a HNF kerületi és körzeti bizottságait, a lakóbizottságokat és a lakosságot a felújítási és tatarozási munkálatokról. Csütörtök délután a Hazafias Népfront ügyvezető elnöksége előtt adott számot a munkabizottság az 1977 óta szerzett tapasztalatokról. A fővárosi állami lakásokban 1,2 millió ember él. A kerületi beszélgetések azt bizonyították, hogy az ingatlankezeléssel kapcsolatos gondok a lakóterületen fontos politikai kérdésként jelentkeznek. Az a tapasztalat, hogy az 1976-ban kiadott utasítások általában javították a lakosság és a házkezelőségek kapcsolatát, de a munkálatok elhúzódása, a sok helyen tapasztalható felelőtlenség, hanyagság és szervezetlenség indokolt elégedetlenséget kelt. Ugyancsak gyakran felmerülő panasz, hogy a házkezelőségek a lakóbizottságokat nem tekintik partnernek, közbenjárásukat nem önzetlen társadalmi munkának, hanem akadékoskodásnak tartják. A vizsgálódás alapján a munkabizottságban az a meggyőződés alakult ki, hogy az IKV-dolgozók anyagilag nem eléggé érdekeltek abban, hogy az ügyeket határidőre, megfelelő módon intézzék el, a panaszok számát csökkentsék és munkájukat ne pazarlóan, hanem minél gazdaságosabban, jó minőségben végezzék el. Ennek ellenére helyenként jó kezdeményezésekkel is lehet találkozni, ezért mindent el kell követni, hogy ezeket általánosakká tegyék. A kerületi tanácskozásoknak az eddiginél nagyobb gondot kell fordítaniuk a felújítási, határidők betartatására és a lakosság képviselőinek a házkezelőségi munkákkal kapcsolatos tájékoztatására. Több szén Borsodból Az V. ötéves terv eddig eltelt időszakában a tervezettnél egymillió tonnával több szenet termeltek a borsodi bányászok — mondták el csütörtökön Miskolcon, a BorsodiSzénbányák szocialista brigádvezetőinek tanácskozásán. A termelés növelését az üzem koncentrálásával, nagy termelékenységű munkahelyek kialakításával érték el. A lyukói bányából már évente egymillió tonna szenet szállítanak a felszínre, s 1985-ig további két bányában hajtanak végre olyan átszervezést, hogy ott is elérjék az évi egymillió tonnás termelést A tanácskozás felszólalói szorgalmazták a csökkent munkaképességű bányászok egészségügyi rehabilitálását és azt, hogy ezeket a dolgozókat — ha szükséges — a kellő átképzés után megfelelő munkakörben foglalkoztassák. Két nyári egyetem programja A soproni nyári egyetem csütörtökön nyílt meg. A kétszáz hazai és külföldi résztvevő az idén a környezetvédelemmel foglalkozik, a mezőgazdasági környezetvédelmi kutatásokkal, az építészet és tájvédelem kölcsönhatásával, az erdőgazdálkodás szerepével és a hazai természetvédelmi területekkel. A hallgatók kirándulásokat is tesznek Sopron környékén. A nyíregyházi irodalmi és történeti nyári egyetem augusztus 1-én nyílik meg. Irodalmárok, történészek, kritikusok és pedagógusok mutatják be Móricz Zsigmond életét és munkásságát, az író korát, a művészettörténeti irányzatokat és kulturális életet A hallgatók Szabolcs-Szatmárban és környékén felkeresik a Móriczemlékhelyeket Kísérletek az iskolában a beilleszkedés megkönnyítésére A rajz, az ének, a testmozgás segíti a kisiskolásokat gátlásaik legyőzésében. Ezt igazolják az Akadémia pedagógiai kutatócsoportjának most folyó kísérletei. A munkatársak arra törekednek Csőregh Éva vezetésével, hogy szinte minden iskolában alkalmazható módszereket dolgozzanak ki a beilleszkedés megkönnyítésére. A most befejeződött tanévben a csepeli Tejút utcai iskolában folytatták a munkát. Bár a kísérletek eredményéről még nem született teljes kép, nyilvánvaló, hogy az érdeklődés felkeltésével, a képességek felismerésével jelentősen csökkentek a diákok gátlásai, belső feszültségei. Terv szerint a kísértetsorozat 1980-ban ér véget. Szemtanúk a Skylab lezuhanásáról A Skylab amerikai űrállomás roncsainak zöme — mint jelentettük — az Indiai-óceán délnyugati részére zuhant, de mintegy ezer darabja szárazföldre , Ausztrália gyéren lakott, nagy kiterjedésű sivatagi körzetében csapódott be. Az amerikai űrközpont, a NASA megkönnyebbült tisztségviselői most már csak amiatt sajnálkoznak hogy a roncsok egy része szárazföldre esett.. Minden erőfeszítésük ellenére ugyanis nem sikerült tenger felé irányítaniuk a Skylab-et, amit az utolsó pillanatban is megkíséreltek. Ausztráliában eközben több ezren elindultak a becsapódási körzetbe, hogy megkeressék és esetleg pénzzé tegyék az űrállomás maradványait. A zuhanásnak több szemtanúja volt Egy farmer — aki azt állítja, hogy közvetlenül a háza körzetében ért földet egy roncs — beszámolt arról, hogy lovai csaknem egy órán keresztül fékeveszetten rohangáltak félelmükben, s az űrállomás egyes darabjai kékesenlilásan világítottak a sötétségben. A becsapódáskor égett föld szagát lehetett érezni. Egy másik megszólaltatott szemtanú érzékletes képet festett a történtekről: a közeledő roncsok szerinte egy teljesen kivilágított, fényárban úszó repülőgépre emlékeztettek. Az eseményekről értesülve Curier elnök sajnálkozását fejezte ki Fraser ausztráliai miniszterelnöknek. Azonnal felajánlotta segítségét, amelyre az ausztrál kormányfő nem tartott igényt. Kijelentette: Carter szerinte az ausztráliai hús amerikai importjának megkönnyítésével segíthetne leginkább országának. Az ausztráliai sajtó egyik jellemző megnyilvánulása az esettel kapcsolatban: jó lenne, ha az amerikai tudósok végre úgy terveznének, hogy az űreszközök fellövésük után ne zuhanjanak le, vagy ha mégis, akkor ne éppen az ausztrálok fejére. Tanítók Ismerős a jelenség a magyar közoktatásban, hogy a gimnázium a gyönge számolási készségért, a rossz helyesírásért az általános iskolát teszi felelőssé, a felső tagozatos pedagógusok viszont az alsó tagozatos kollégákat okolják a hibákért. És gyakorta hallható, hogy mindazért, amit a diákok az érettségiig nem tanultak meg, az alsó tagozatos tanítók hibáztathatók. Ez az ítélet kissé sommás ugyan, de nincs nagyon távol az igazságtól. Legalábbis anynyiban nem, hogy sok minden készség az általános iskola első négy osztályában alapozható meg. Helyesen állapítja meg Fiatal fővárosi tanítók című tanulmányában a Pedagógiai Szemlében, Tánczos Gábor és Várhegyi György: „Nem túlzás azt állítani, hogy a kisiskolás periódus... kulcsszerepet tölt be egész közoktatási rendszerünkben.” Abban is igazat kell adnunk a két szerzőnek, hogy „a legkisebbek oktatás-nevelése semmivel sem igényel kisebb, kevésbé elmélyült felkészülést és alacsonyabb minőségű pedagógiai tevékenységet... az itt tanítóktól, mint a későbbi évfolyamokkal foglalkozóktól”. készülők egy részének műveletlenségére, de sokan mégis éppen a pálya fölfrissülését várják a korszerűbb szemléletű, fiatal tanítóktól. Akárhogyan van is, egy bizonyos: a tanítói hivatás az ifjúság nagy részének a társadalmi mobilizáció fontos lépcsőfokát jelenti, a munkás- és parasztszármazású ifjak értelmiségivé válásának lehetőségét biztosítja. Más értelmiségi rétegekkel szemben, ahol ez az arány lényegesen rosszabb, jelenleg a tanítójelöltek felénél az apa fizikai dolgozó volt, a fiatal tanítóknál 43 százalék. Már 1970-ben is a budapesti tanítók fele munkás- és parasztszármazású volt. ROMLÁS Noha ezekkel a megállapításokkal nagyjából mindenki egyetért, mégis szomorúan tapasztalható minőségi romlás a fiatal tanítók soraiban. Pontosabban fogalmazva tanítónőkről kell beszélnünk, mert a férfi tanító ma már országosan kiveszőlésben van. A budapesti iskolák egyharmadában és a harminc évesnél fiatalabbak egynegyedénél végzett vizsgálat szerint a fiatal fővárosi tanítók 96 százaléka nő. A kezdő tanítókkal kapcsolatos megítélésekben meglehetősen ellentétes vélemények csapnak össze ugyan, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a vizsgálatnak azt a megállapítását, hogy a műszaki és mezőgazdasági főiskolák mellett a tanítóképzőbe mennek a leggyöngébb tanulók. Néhány adat: az 1972-ben fölvett hallgatók közül az orvostudományi egyetemen 66 százalék volt a jeles tanulók aránya, a tanítóképző főiskolán az egyhatoda: 11 százalék. Csaknem két jeggyel volt rosszabb a tanítóképzőbe bejutottak érettségi átlagosztályzata, mint az orvostudományi egyetemre kerülőké. Ez a folyamat az utóbbi években csak romlott a korábbi helyzethez képest. Janus-arcú a tanítóknál az a tendencia, hogy átlagos életkoruk egyre alacsonyabb. Azért kettős arculatú ez a jelenség, mert egyrészt az ifjú tanítónő általában rokonszenves a szülők és a gyerekek körében, másrészt azonban a fiatal lényegesen kevesebb pedagógiai, gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. Pedig az idézett tanulmány adatai meggyőzően bizonyítják a fiatalodási folyamatot: Budapesten az elmúlt hét év alatt hatszorosára, nőtt a harminc évesnél ifjabb tanítók aránya. 1978-ban egyharmaduk volt harminc esztendősnél fiatalabb, és az előrejelzések szerint a nyolcvanas évek közepéig az alsó tagozatos pedagógusok kétharmada lesz 30—33 éves. A kezdő tanítók megítélésével kapcsolatban ellentétes vélekedésről szóltunk, és ez nem véletlen. Mert való igaz, hogy a főiskolai tanárok riasztó példákat említenek a pályára PRESZTÍZS Amennyire örvendetes ez a mobilizációs jelenség, annyira elgondolkodtató a már korábban említett adat, hogy a rosszabb tanulók jelentkeznek erre a pályára. Ez sajnálatosan azt a tapasztalatot támasztja alá, hogy a tanítói munkának még ma sincs igazi presztízse sem a társadalomban, sem a pályaválasztó fiatalok körében. Talán túlságosan sarkított ugyan az egyik megkérdezett fiatal tanító válasza, hogy ,,a közvélemény szerint csak a tanárok az igazi pedagógusok”, de nincs nagyon távol a tényleges helyzettől. A pályakezdő pedagógusok rossz vélekedései önmaguk hivatásáról erőteljesen meghatározza az előkészítést végző főiskola is. A megkérdezett fiataloknak — legalábbis a Pedagógiai Szemlében olvasható vizsgálat szerint — nem túlságosan hízelgő a véleményük némely tanítóképző főiskoláról. A nappali, illetve esti és levelező tagozaton diplomát szerzetteknek csak egynegyede tartja jónak a főiskolai képzést, a nappali tagozatosok egyharmada és az esti levelező tagozatosok 55 százaléka kifejezetten rossznak minősíti. Nem először esik szó ezeken a hasábokon arról, hogy a pedagógusképzés színvonalán áll vagy bukik az egész magyar közoktatás jövője. Különösen igaz ez az alsó tagozatos tanítóknál, akiknek tekintélyes része képesítés nélkül kezdi meg az iskolai munkát, és csak munka közben végzi el a főiskolát. Érdemes idézni néhány fiatal tanító véleményét főiskolai tapasztalatairól Itt is nagyok az ellentétek. Ugyanarról a vidéki tanítóképzőről az egyik volt levelező hallgató azt mondta: „Eleve rossznak tartom a levelező oktatást ... Ha rajtam múlna, megszüntetném ..a másik, nappali tagozatos viszont ezt: „Imádtam odajárni... Amit tanultam, ott tanultam.” Hasonló ellentmondások fedezhetők föl a budapesti főiskola megítélésében is. Íme, két végletes megállapítás: „Lényegében jó. Korszerű képzést nyújt. Korszerűbbet, mint amit a mindennapi gyakorlatban használni lehet vagy már használnak.” „Nagyon rosszul éreztem ott magam, elvették az ember kedvét mindentől.” A MAGYAR NEMZET olvasószolgálainak (1074 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Építkezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 16—17.30 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.30 s TANULSÁG Nem túlságosan hízelgő a fiatal tanítók véleménye a főiskolák gyakorlati képzéséről, ami általában is a pedagógusképzésnek egyik neuralgikus, sebezhető pontja. A bírálók részben kevesellték a gyakorlat időtartamát, részben életidegennek érezték. „A gyakorló iskola hamis dolog, mert igazi pedagógiai helyzeteket nem láttunk. Steril környezet volt” — írta egyikük. Talán ez a néhány idézett figyelmeztetés lehet a pedagógusképzés irányítói és az intézmények vezetői számára. Tanulság lehet arra, hogy a főiskolai képzést, a gyakorlatot az eddiginél lényegesen jobban kell közelíteni a valósághoz, az iskola mindennapi és jövőbeli feladataihoz. Ha igaz a bevezetőben említett állítás, hogy az alsó tagozat a közoktatás kulcskérdése, akkor ugyanígy igaz, hogy a tanítók képzésén nemcsak az első négy osztály sorsa múlhat, hanem még a középiskoláé, sőt az egyetemé is. Gábor István