Magyar Nemzet, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

1401 Békéscsaba, Derkovíts tér 1 -1 12-92? Postafiók: 3 JHT­­ 619-907113-041/ ,Ú­js Magyar Nemzet­kí­j A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA —— Tu­pp&nss A táppénzfegyelem fogal­ma egyesek szemében el­lentmondásos. Tudniillik —­­magyarázzák — a táppénzt betegek kapják, márpedig az, hogy valaki egészséges vagy megbetegszik, nem fe­gyelem kérdése. Az érvelés kissé sántít, mert ha a táp­pénzes állomány alakulását a megfelelő társadalmi-gaz­dasági közegben vizsgáljuk — ebből kiszakítva pedig aligha lehet —, jó néhány, a munkafegyelemmel is össze­függő körülményre figyel­hetünk fel. Mindez nem csu­pán a szigorúbbá vált világ- és népgazdasági helyzet kap­csán merül föl — bár az ilyen összefüggések is nyil­vánvalóak. Ezúttal mégis el­sősorban az emberek egész­ségi állapotát fürkésszük, azt kutatva, hányan, milyen okokból, és milyen hosszú ideig vannak nálunk beteg­­állományban. Nemrégiben a fővárosi ta­nács egészségügyi főosztály­­vezetője, dr. Varga Árpád ismertette a budapesti szám­vetést, amely egyébként nemigen tér el az országosé­tól. Kiderült, hogy az 1977-es csökkenés után ta­valy nőtt a táppénzes napok száma, és elérte a csaknem 18 milliót. Ez kereken 750 ezerrel több az előző évinél, és nemigen lehet csak a szükségszerű és elfogadható ingadozás számlájára köny­velni. A főosztályvezető sem elégedett meg ezzel. Hivat­kozott a múlt évre áthúzódó és meglehetősen hosszadal­mas influenzajárványra, amely nemcsak a felnőttek, hanem a kisgyermekek te­kintélyes részére is kiter­jedt, ez pedig köztudottan együtt jár az egyik szülő kényszerű táppénzes állo­mányba kerülésével. A kis­mamák elég jelentős száza­léka él egyébként a gyer­mekgondozási segély, illetve a táppénzes állomány válto­gatásának újabb lehetősé­gével is. Növeli a keresőképtelen napok számát az az egyéb­ként nagyon örvendetes tény is, hogy az emberiség egyre több, hajdan halálos kimenetelű betegségre talál­ja meg a gyógyírt. A meg­mentettek ugyanis még hosszú ideig nyomják az ágyat, elég sokára nyerik vissza munkaképességüket. Gondoljunk csak az idejé­ben felfedezett­ rákos daga­natok kezelésére, vagy a szív-, az ér- és általában a keringési megbetegedések­ben szenvedőkre, akik pél­dául egy-egy infarktus vagy trombózis után jó néhány hónapig lábadoznak. Sokkal nagyobb gondot fordít, társa­dalmunk manapság a fog­lalkozási ártalmak mielőbbi, még nem előrehaladott sza­kaszában ajánlatos gyógyí­tására is: a mind többféle szűrővizsgálat nyomán fel­lelt betegek időbeni, haté­kony gyógykezelése rövid és hosszú távon egyaránt kívá­natos, mondhatni, ,,kifizető­dő". ..Túl szép a menyasszony" — mondhatja az olvasó és — igaza van, mert azért a főosztályvezető említett né­hány más természetű ,,ap­róságot” is. Sokan kihasz­nálják például a több táp­pénzbe helyezési lehetősé­get, azt, hogy — egyébként helyesen — mind több üze­mi orvos kapja meg a be­tegállományba vétel jogát. Egyesek, akik már a körzet­ben, netán a rendelőintézet­ben is eljátszották az orvo­sok bizalmát, utána az üzemben próbálkoznak. Igaz, előbb-utóbb ott is kiderül a turpisság, de egy jóhiszemű­­orvost, akit hivatásánál fog­va a gyógyító-megelőző munka embersége vezérel, egy-egy „képzett beteg” bi­zonyos ideig kétségtelenül félrevezethet. Sok, valóban meglevő panaszt nem mu­tat a röntgen, a vérkép, nem szökik magasba tőle sem a hőmérő, sem a vérnyomás­mérő higanyszála, nem ver szaporábban a pulzus. Ka­pásból tudnánk is talán va­lamennyien példát mondani egy-egy ilyen ,,betegnek" a táppénzzel megtámasztva még kifizetődőbb maszeko­lásra. És az ellenőrzés? lehetne ez is jobb, és úgy isteniga­zában nem is a hivatásos SZTK-sok, hanem maga a munkahelyi közösség végez­hetné hatásosan. Ám ez nem népszerű feladat, és ilyesmi­ben rendkívül ,,tapintato­sak” vagyunk. Nem így más, olyan esetekben, amelyek pe­dig szintén a betegségek megelőzésének tágabb köré­be sorolhatók. Gondoljunk csak például a hivatal ,,pac­­kázásaira”, amelyek olykor idegtépő heteket, hónapokat okoznak a szerencsétlen ügyfélnek. Vagy a „jól hú­zó” kollégára, szaktársra ra­kott újabb és újabb terhek­re, amelyeket az ügyesen helyezkedő, magát jól ad­minisztráló hízelgő köny­­nyűszerrel és senki által sem zavartatva hárít át más­ra. Így nemcsak a lógósok helyett is dolgozók munka­erejével folyik megenged­hetetlen rablógazdálkodás, hanem az idegek, a munka­helyi közérzet is alaposan megsínyli az irányítás gyen­geségét mutató igazságtalan munkamegosztást és jövede­lemelosztást. Vajon milyen statisztika áll rendelkezésre az ilyen és másfajta egészségkárosítá­­sokról? Az idegileg vagy fi­zikailag felőrlődők számá­ról, akik feszültségektől ter­hes légkörben, kétszer any­­nyit dolgozva ugyanannyi, vagy néha még kevesebb pénzt visznek haza, mint „ügyesebb" társaik? Még­sem mennek betegállo­mányba pedig talán rájuk férne. A megelőzés ilyen közvetett, több beleérző ké­pességet és kiállást követe­lő esetekben, sajnos, még korántsem érvényesül kellő­képpen. Fején találta a szöget a főosztályvezető-főorvos, mondván: csaknem annyian dolgoznak azok közül, akik­nek netán betegállomány­ban volna a helyük, mint ahányan táppénzt húznak — munkaképesen. Ebbe azon­ban nem szabad beletörőd­nünk. Egyfelől több ember­ség, másfelől nagyobb szi­gor kell ahhoz, hogy minél többen leljék örömüket a munkában, s ehhez a jó munka méltánylására is szükség van. A táppénzfe­gyelem elemzésének a kü­lönböző munkahelyeken ilyen, kissé távolabbra mu­tató, de feltétlenül megszív­lelendő diagnózisra és gyógymódra kell vezetnie. Komor Vilma Eleves viták várhatók Lu­sakábatt a brit N­emzetközösség ma kezdődő csúcsértekezletén A külpolitikai helyzet ZAMBIA FŐVÁROSÁBAN, Lusakában, ma kezdődik a brit Nemzetközösség csúcsértekezlete. A harminckilenc teljes jogú tagállamnak a képviselői­ áttekintik az 1977-es találkozó óta történt fejleményeket, s főként a délkelet-ázsiai és a dél-afri­kai térség problémáival foglalkoznak majd. Helyi megfigye­lők úgy értesültek, hogy Fraser ausztrál kormányfő valamiféle „csodatervet" hoz magával a rhodesiai válság megoldására. Kétségtelen egyébként, hogy az egész konferenciának a köz­ponti témája a salisburyi belső megoldás értékelése lesz, s várhatóan heves viták bontakoznak majd ki akörül, hogy London végül is elismerő nyilatkozatot tesz-e. A közel-keleti fejleményekkel kapcsolatos: Carter amerikai elnök találkozott Waldheim ENSZ -főtitkárral, s azt vitatta meg vele, hogy a világszervezet megfigyelői milyen szerepet vállalhatnának az egyiptomi—izraeli szerződés végrehajtásá­ban, a sínai csapatvisszavonás ellenőrzésében. A Biztonsági Tanács pedig elhalasztotta a palesztin kérdés vitáját az Egye­sült Államok, Kuvait és a PFSZ kérésére. New Yorkban olyan hírek terjedtek el, miszerint Washington fölvenné a kapcso­latot a Palesztin Felszabadítási Szervezettel, elismerné állam­­alapítási jogát, ha a PFSZ is ugyanezt tenné a BT 242. számú határozatával, vagyis elismerné Izrael létét, Portugáliában egy időre megoldódni látszik a kormányvál­ság­. Pint­assilgo ügyvezető miniszterelnök ugyanis bemutatta kormányát. A parlamentnek még jóvá kell hagynia az új kabi­net programját,, tehát még nem távoztak végleg el a viharfel­hők Portugália politikai egéről. Az új vezetés azonban csak az őszi időközi választásokig lesz hivatalában, a feladata is az, hogy előkészítse a szavazásokat, és a következő hónapokban ellássa az államügyeket.. A most megalakult lisszaboni kabi­netben három kalória is található, a kulcspozíciókat pedig Eanes államfő hívei töltik be. Pintassilgo asszony jól tudta, olyan listát kell előterjesztenie, amelyet a­­pártok is elfogad­nak, s egyelőre biztató, hogy a szocialista Soares elégedetten nyilatkozott a kormány összetételéről. Szerinte az teljes mér­tékben megfelel annak a követelménynek, hogy „semleges és független” választások megtartását biztosítsa. Nicaraguában a sandinista vezetők tájékoztatót adtak az agrárreformról és a hatalom kérdéseiről. A földművelésügyi miniszter elmondta, hogy az állam veszi tulajdonába a Somoza­­birtokokat. Mindazonáltal a földosztásnál az ország érdekeit követik, ésszerűtlen lenne ugyanis a jól gazdálkodó nagybirto­koknak a szétosztása. Ugyanakkor fokozatosan földhöz jutnak a kistulajdonosok és a nincstelenek. A sandinista front egyik vezetője pedig azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi átmeneti helyzetben számos adminisztratív kérdést még mindig csak katonai szervezet segítségével lehet megoldani. Az ország sú­lyos gazdasági nehézségeit, ha lehet, még fokozza, hogy a Nicaraguában maradt magántőke visszahúzódott, tartózkodik a politikai és a gazdasági kezdeményezésektől. A sandinista front tájékoztatójában talán éppen emiatt is az egység megteremté­sére szólított fel, s a közös munkában számít minden olyan erőre, amely aktívan részt vett Somoza rendszerének a szétzú­zásában. Fraser rhodesiai „csodatem”? Az afrikai trán­­államok egyeztették álláspontjukat Lusakából jelenti a Reuter. Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök hétfőn este a zambiai fővárosba érkezett, hogy részt vegyen a brit Nemzetközösség tagországai állam- és kormányfőinek ma kezdődő konferenciáján Margaret Thatcher kedden, a csúcsértekezlet előestéjén két fekete-afrikai vezetővel tanácskozott, s minden bi­zonnyal arról tárgyalt velük, hogy miként lehetne elkerülni a rhodesiai kérdésben hom­lokegyenest ellenkező állás­pontok miatt fenyegető­ sza­kadást. Az angol miniszterel­nök­­asszony előbb Nyerere tanzá­niai elnökkel tárgyalt, majd magánjellegűnek minősített vacsorán vett részt Kenneth Kaundával, a vendéglátó Zam­bia elnökével. Lusakába egyébként sorra érkeznek­­a küldöttségek. Hogy részt vegyenek az egyhetes csúcsértekezleten. A delegá­ciók és a nemzetközi sajtó képviselőinek köreiben első­sorban azt vitatják, hogy áthi­dalhatók lesznek-e a tagálla­­mok közötti nézeteltérések Rhodesia kérdésében. A brit Nemzetközösség guyanai főtitkára, Shridath Ramphal kedden úgy véleke­dett, hogy önmagában az is a csúcsértekezlet nagy sikeré­nek számítana, ha elkerülnék a „drasztikus szakadást” a 39 tagállam között a rhodesiai kérdés megítélésében. . Egyes diplomáciai körök azt terjesztik, hogy Malcolm Fra­ser ausztráliai miniszterelnök útipoggyászában olyan „cso­dáiérteget” hoz magával, amely alkalmas lehetne a rhodesiai helyzet megoldására. A meg­figyelők azonban erősen ké­telkednek abban, hogy az ausztráliai kormányfő életre­való kezdeményezéssel lenne képes előállni.­­Kedden befejeződött Lusa­­kában az úgynevezett frontál­lamok vezetőinek tanácsko­zása. Nyilatkozatot nem tettek közzé, de Zambia, Botswana és Tanzánia a nemzetközössé­gi csúcsértekezlet előtt nyil­vánvalóan egyeztetni próbálta a követendő politikát az ango­lai és mozambiki vezetőkkel. E két utóbbi ország, mint volt portugál gyarmat ugyanis nem tagja a brit Nemzetközösség­nek. A csúcsértekezleten több tagállam nyilván fel fog lép­ni azért, hogy el kell ismerni a Zimbabwe-Rhodesiában be­következett pozitív változáso­kat az ismert fenntartások hangoztatása mellett. Ezek számára nyilván kapóra jön az a kedden, Salisburyből ér­kezett jelentés, amely szerint a „belső megállapodásban” részt vett, de végül a hata­lomból kiszorult Ndabaningi Silhole fekete politikus és hí­vei mostantól nem bojkottál­­ják a „parlamentet”. Április­ban, a választási komédia ide­jén Silhole pártja mindössze 12 parlamenti mandátumhoz jutott, és emiatt Muzorewa je­lenlegi miniszterelnököt csa­lással vádolva, kivonta magát a „belső megállapodás” alap­ján létrejött politikai intézmé­nyekből. Az észt választásokig Píntassilgo asszony bemutatta az új kabinetet Hírügynökségi jelentések szerint Maria de Lurdes Pin­tassilgo, Portugália kinevezett ügyvezető miniszterelnöke hét­főn este nyilvánosságra hoz­ta kormánya összetételét. A tizenhat főnyi kabinetben há­rom katona található, a kulcs­­pozíciókat Eanes államfő hívei töltik be. A miniszterelnök­helyettes és egyúttal belügy­miniszter Manuel da Costa Rras ezredes, a hadügyminisz­ter ismét Jose Loureiro dos Santos ezredes. Megerősítették tisztségében a korábbi külügy­minisztert, Joao Freitas Cruzt is. A kormányban hárman a jobboldali szociáldemokrata párt volt tagjai, akik kiváltak Lá Carneiró pártjából, s a szocialista párttal való együtt­működésre törekednek. A töb­bi miniszter főleg ,,pártonkí­­vüli­­szakember". A kormány feladata az lesz hogy ellássa az államügyeket és előkészít­se az idő előtti, őszi parlamenti választásokat. Pintassilgo asszony fő tö­rekvése azonban nyilvánva­lóan az, hogy olyan kompro­misszumos összetételű kor­mányt hozzon létre, amelyet lehetőleg elfogadnak az egy­mással éles ellentétében álló politikai erők és pártok. Az alkotmány értelmében csak abban az esetben írhatók ki három hónapon belül parla­menti választások, ha a parla­ment jóváhagyta az ügyve­zető kormány programját. Pintas­­silgónak nyilvánvalóan töre­kednie kellett arra, hogy a kormány összetétele és annak programja elfogadható legyen a két baloldali párt — a kom­munista és a szocialista párt —, vagy legalábbis az utóbbi számára. Ezt bizonyítja Mario Soaresnek, a szocialista párt főtitkárának első állásfoglalá­sa. Soares rendkívül elégedet­­ten nyilatkozott az átmeneti kormány összetételéről, mint mondotta, az teljes mértékben megfelel annak a következ­ménynek, hogy „semleges és független” választások meg­tartását biztosítsa. Az egymással választási­ szö­vetségre lépett két jobboldali párt vezetője viszont élesen támadta a kormány összetéte­lét, s hangot adott „aggodal­mának”, hogy az átmeneti kormány a baloldal javára be­folyásolhatja az őszi válasz­tások kimenetelét. Lá Camei­­ro, a szociáldemokrata párt, és Diogo Freitas do Amaral, a Demokrata Szocialista Cent­rum Párt vezetője kategoriku­san elutasította, hogy tájéko­zódó jellegű megbeszélést foly­tasson a miniszterelnökkel. Pintassilgo asszony kedden a lisszaboni külügyminiszté­riumban sajtóértekezletet tar­tott. Ezen a kormányfő vázol­ta kabinetjének összetételét és felépítését. Közvetlenül a miniszterel­nök mellé rendelték Manuel de Costa Bras belügyminisz­tert, aki emellett önállóan végzi a hadügy-, az igazság­ügy- és a külügyminisztérium tevékenységének összehango­lását. Mint a sajtóértekezleten elhangzott, ezt az tette szük­ségessé, hogy a kabinet meg­feleljen fő feladatának, a vá­lasztások előkészítésének. A miniszterelnök hangsú­lyozta kormányának alkotmá­nyos jellegét, s rámutatott, hogy Portugáliában minden demokratikus intézmény ren­deltetésszerűen működik. Ki­jelentette, hogy fenn akarja tartani kapcsolatait a parla­mentben képviselt pártokkal a parlament feloszlatását kö­vető időben is. Egyidejűleg emlékeztetett rá, hogy a jobb­oldali pártok, a szociáldemok­rata párt és a Demokrata Szo­ciális Centrum Párt, nem tet­tek eleget a megbeszélésekre szóló meghívásnak, ehelyett a kormánnyal való teljes szem­beszállás mellett, döntöttek. Mint a TASZSZ jelentette, Alvaro Cunhal, a kommunista párt főtitkára az új kormány névsorának ismertetése után ugyancsak arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány megalakulása a válság leküz­désének alkotmányos módoza­tát jelenti és kifejezésre jut­­tatta.. A portugál demokrati­kus erők érdekeltek abban, hogy — a reakciós erők aka­rata ellenére — ezen az úton haladjanak tovább. A vasárnapi merényletek után az ETA újabb akciókkal fentrörtözik Madridból jelenti a Reuter. Az ETA baszk terrorszerve­zet cinikus módon a madridi kormányt vádolta „bűnös fe­lelőtlenséggel” azért, mert — úgymond — nem intézkedett az öt halálos és több mint száz sebesült áldozatot köve­telő vasárnapi bombarobban­tások esetében a színhely gyors kiürítéséről, holott a szervezet „idejében előre je­lezte a merényleteket”. Kedden Spanyolország-szer­­te tömegével érkeztek a rend­őrparancsnokságokra újabb robbantásokról tudni véle — szerencsére minden esetben valótlannak bizonyult a tele­­fonbejelentések. Ilyen félre­vezető bejelentések alapján ürítettek ki Madridban két minisztériumot, egy kórházat, a belváros bírósági épületeit. Vaklármának bizonyult a riasztás három fővárosi met­róvonal több­­órás lezárása esetében is. Barcelonában egy telefonfülkében tetten értek egy 14 éves fiút, amint a szó­

Next