Magyar Nemzet, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-01 / 178. szám
/ szerda, 1979. augusztus 1. Londoni beszélgetések Afrikai gondok* A WHITEHALLBAN szemmel láthatóan tartottak a lusakai csúcsértekezletből, ámde nagyon készültek rá. A külügyminisztériumban, csakúgy, mint a konzervatív pártkörökben, kincstári derűlátással reménykedtek a csodában. Mármint abban, hogy az új kormányfő valami módon mégis elkerüli a „lusakai katasztrófát”, amit viszont a munkáspárti berkekben majdnem biztosra jósoltak. A múlt héten Londonban Lusaka volt a legfőbb beszédtéma, legalábbis ha a külföldi megfigyelők a mért friss seorykormányt külpolitikai elképzelései iránt tudakozódott. Természetesen korántsem csupán azért, mert augusztus 1-én a zambiai fővárosban először tanácskoznak amúgy öszszességükben afrikaiföldön a brit Nemzetközösség tagországainak miniszterelnökei. S még csak azért sem , noha ez már elválaszthatatlan a szorosan vett témától —, mert Lusaka történetesen Zimbabwe—Rhodesia közvetlen szomszédja, s többi közt itt található a Hazafias Front egyik társelnökének, Nkomának a főparancsnoksága is, amely csak a minap volt a határt semmibe vevő salisbury-i rezsim csapatainak célpontja. Végtére is ma aligha van olyan főváros Afrikában (vagy csak elvétve akad), ahol Rhodesia ne volna óhatatlanul a főtéma. Londont azonban egyaránt szorítják határidők és politikai realitások. Miközben Margaret Thatcher kormánya még csak ímmel-ámmal, vagy ha úgy tetszik, muszájból foglalkozott külpolitikájával — a Whitehallból nyíló Downing Street 10-ben jóformán minden figyelmet leköt a bel- és gazdaságpolitika —, addig a „rhodesiai válság” , hívatlan és erőszakosan kopogtatott a miniszterelnöki rezidencia kíváncsi turisták által naphoszszat szorgosan bámult ajtaján. A sors iróniája, hogy a tory kormányfőnek éppen egy ilyen, szinte megoldhatatlan kérdésben kell átesnie a külpolitikai tűzkeresztségen. HATÁRIDŐNEK számított már maga a nemzetközösségi csúcsértekezlet is, ahol Thatcher asszonynak színt kell vallania: saját programja és egyéni politikai nézetei határozzák-e meg döntését a rhodesiai szankciókról és a Salisburyben kreált Muzoreioarezsim elismeréséről, vagy pedig a nemzetközösségi értekezleten valószínűsíthető többségi vélemény. S ha még valami módon sikerülne is a brit miniszterelnöknek halogatnia ezt a döntést, novembernél tovább akkor sem teheti, mert lejár a Rhodesiával szembeni, évente megújítandó szankciók hatálya, s a Westminsterben az alsóháznak újra szavaznia kell az ügyben. Márpedig a hatalomra jutott konzervatív többség jelentős része akkor is tartja magát az eredeti választási jelszóhoz (vagyis szankciók felosztásához), ha a kormányfő mégis visszakozna (amit Londonban nem tartanak valószínűnek egyik politikai póluson sem). S azt mindenki bizarr feltételezésnek minősíti, hogy a pártkategóriákban annyira ortodoxan hivő Margaret Thatcher netán ellenzéki voksokkal szavaztatná meg a szankciókat... Mindenesetre a konzervatívoknak rá kellett jönniük, hogy a Muzojewa-kérdés jóval bonyolultabb, mint a választások előtt hitték — állapítják meg ellenzéki politikusok. A Munkáspártban azt is számon tartják, hogy Margaret Thatchernek máris halasztania kell döntését, hiszen eredetileg a Downing Streetbe való beköltözés utánra ígérte a ,,Salisbury-i realitás” hivatalos elismerését. „A toryk azóta felmérhették az afrikai realitásokat, és azt, hogy a Muzorewa-rezsim elfogadása katasztrófikus hatású lehet Anglia és Afrika gazdasági kapcsolataira” — summázzák a labour-körökben. A megfigyelők persze latolgatnak: vajon mi fontosabb Angliának és azon belül jelenlegi kormányának, a brit tőke dél-afrikai érdekeltsége, vagy az afrikai földrészhez fűződő kereskedelmi szálak, amelyek közül például az olajszállító Nigéria sajátosan fontos. Noha Nagy- Britannia jövőre már önellátó lehet az északi-tengeri olaj jóvoltából, feldolgozási okokból szüksége van tetemes nigériai minőségű petróleumra is, nem szólva arról, hogy éppen ez az afrikai ország az Egyesült államok egyik fő olajszállítója. Márpedig ha Londonban olykor megengednek is maguknak egy-egy enyhén gúnyos megjegyzést az amerikaiak afrikai balfogásairól, azért nyilvánvalóan fontosnak tartják a washingtoni szövetséges Rhodesia-politikájának alakulását. S mint Londonban említik, még olyan tényezőkkel is számolni kell, mint Carter és Yorung, a fekete bőrű ENSZ- nagykövet kapcsolatának jelentősége — az 1960-as amerikai elnökválasztások előtt. RHODESIAI realitásokról beszélnek viszont a Whitehallban és a konzervatív körökben, hangoztatván, hogy erről szeretnék meggyőzni a lusakai értekezlet napjaiban a nemzetközösségi partnereket. Azt ugyanis nagyon határozottan állítják, hogy London ,,együtt” akar lépni a Nemzetközösséggel, ami kevésbé diplomatikusan fogalmazva azt is jelenti, hogy döntésével nem óhajt „kilépni” abból a világot átfogó szervezetből, amely Nagy-Britannia egykori hatalmának emléke és jelképe. Sem a brit diplomaták, sem a tory-politikusok nem állítják, hogy „Muzorewa volna a végső megoldás", vagy akár csak elegendő lenne a mai salisbury-i formula az alkotmányosan megadott, rhodesiai függetlenség kinyilvánítására. Londonban mindenesetre nagyon hangsúlyozzák, hogy a Smith által elkövetett jogszegést csak egyeztetett alkotmányos úton lehet helyrebillenteni, s Anglia elfogadja a maga „döntnöki” szerepét a terhekkel és lehetőségekkel együtt. A hivatalos és kormánypárti beszélgetőpartnerek azonban újra meg újra azokat az „új tényeket’’ hangoztatják. Váltig állítják, hogy a terr-kormányt kielégíti a rhodesiai rezsim rendezte „választásokról” kapott — saját — megfigyelői jelentések, noha a Whitehallban sem titkolják, hogy az eredményt illetően azért vannak fenntartásaik. ..A kormány végtére is a feketék kezébe került” — mondta egy tory-politikus, majd szabadkozva hozzátette: „No, persze, többé-kevésbé”. Muzorewa ..nem habi" — magyarázzák a látogatónak, s teszik majd ezt mától a brit kormány vezetői Lusakában. Az érvelés szerint „amíg a gerillaháború tart”, Muzorewa „nem is képes azt nyújtani, ami tőle telhető . KOMPROMISSZUMOT keresnek és kínálnak Lusakában a brit politika mai irányítói, ez a nyilvánvaló következtetés a múlt heti beszélgetések alapján. Okoskodásuk szerint tehát Muzorewa ugyan nem a „végső” megoldás, de a püspök rezsimét „nem lehet ignorálni”. Amiből kitetszik, hogy a brit diplomácia ismét megkísérli tárgyalásokra rákényszeríteni a Hazafias Frontot (vagy legalábbis annak egy részét), csak ezúttal nem a salisbury-i fehérekkel, hanem az ottani fekete kormányzattal Ezt megkönnyítendő, Londonban szinte nyíltan beszélnek arról, hogy Muzorewának meg kell szabadulnia Ian Smith-től (aki — mint mondják — „amúgy is jelezte távozási szándékát . . .). Persze ..mehetünk egyedül is előre" (mármint a nemzetközösségi jóváhagyás nélkül), de ez semmiképpen sem volna happy megoldás” — mondta tűnődve egy konzervatív politikus. Ha úgy tetszik, ez volna a híres brit understatement tehát a „szerényen” megszépítve fogalmazás egyik jeles példája. Avar János Magyar Nemzet Kádár János fogadta Franz Josef Strausst Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden a Parlamentben fogadta Franz■Josef Strauss bajor miniszterelnököt, aki néhány napos magánlátogatást tesz Magyarországon. Korom Mihály tárgyalása Salem Szatehhel Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kedden fogadta Salem Szaleh-t, a Jemeni Szocialista Párt politikai bizottságának póttagját, a KB titkárát, aki pihenés céljából tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen jelen volt Benczekovits Lajos, hazánk adeni nagykövete. Elutaztak a ugandai vendégek Kedden elutazott hazánkból az ugandai jószolgálati küldöttség, amelyet Ateker Ejalu, az Ugandai Nemzeti Felszabadítási Front végrehajtó bizottságának tagja, regionális együttműködési miniszter vezetett. A delegáció az együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről tárgyalt Rácz Pál külügyi államtitkárral. Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke fogadta Ateker Ejalut, aki átadta Godfrey Binaisa ugandai elnök üzenetét Veress Péter Patolicsevnél Nyikolaj Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere kedden Moszkvában megbeszélést folytatott Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel a két ország közötti kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok fejlesztésének kérdéseiről. Veress Péter kedden Moszkvából hazautazott, Budapestre. Békemozgalmi küldöttség az NSZK-hoz Az OBT meghívására, Ingrid Kurz elnökségi tag vezetésével Budapestre érkezett az NSZK-beli Békeunió küldöttsége. Véleménycserét folytat az OBT és az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága képviselőivel a két ország békemozgalmainak helyzetéről, az európai biztonság és együttműködés, valamint a leszerelés időszerű kérdéseiről. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Szilágyi Béla, az M OBT alelnöke fogadta. Száz éve alakult meg a Magyar Országos Segélyező Nőegylet Jelentős évfordulóra emlékezik augusztusban a Magyar Vöröskereszt: száz éve alakult meg a Magyar Országos Segélyező Nőegylet, a Vöröskereszt jogelődje. A centenárium alkalmából Debrecenben ünnepi ülést tartanak. Dobogókőn pedig kétnapos nemzetközi tanácskozáson tekintik át a Vöröskeresztnek az önkéntes ápolónőképzésben betöltött szerepét. A Magyar Országos Segélyező Nőegylet elsőként kezdeményezte hazánkban a világi ápolónőképzést, s ebből a célból tanintézet létesítését is javasolta. Ezt karolta fel az 1881-ben megalakult Vöröskereszt, amelybe a nőegylet beleolvadt. Magyarországon 1918-ig világi ápolónőket csak a Vöröskereszt képei tett ki. Európai gyermektalálkozó Befejeződött a nemzetközi szeminárium Az európai gyermektalálkozó nemzetközi tanácskozásának záróülését rendezték meg tegnap délelőtt Budapesten a DIVSZ székházában. Az európai gyermektalálkozón részt vevő delegációk, a gyermek- és ifjúsági szervezetek képviselői a szemináriumon záródokumentumot fogadtak el, amelyet eljuttatnak az ENSZ nemzetközi gyermekév bizottságához és az UNICEF-hez is. A záródokumentum hangsúlyozza: a nemzetközi gyermekév előkészületei, eddigi és várható eseményei megfelelő keretet biztosítanak a földkerekség különböző részein élő gyermekek helyzetének elemzéséhez, és a,húsz évvel ezelőtt elfogadott gyermeki jogok deklarációja világméretű érvényesítéséért, folytatott harc szélesebb alapokra helyezéséhez. Felhívják a világ haladó közvéleményének figyelmét az ifjú nemzedék szükségleteire és vágyaira, hozzájárulnak a különböző politikai és társadalmi erők együttműködésének és akcióegységének fejlesztéséhez, a gyermekek jogainak és érdekeinek védelméhez. Horváth Éva, a Gyermekes Ifjúsági Mozgalmak Nemzetközi Bizottsága (CIMEA) főtitkára a hétfői záróülést követő sajtókonferencián elmondta, hogy a tanácskozáson összesen 33 hozzászólás hangzott el, s a résztvevők őszinte, reális képet kaptak az európai földrészen. Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában élő gyermekek egészségügyi, szociális, politikai és társadalmi helyzetéről. A CIMEA főtitkára meggyőződését fejezte ki, hogy a háromnapos tanácskozás egy akarattal formálta és fogadta el a záródokumentumot: legyen szebb, boldogabb a világ minden gyermekének élete! A nemzetközi gyermekév eddig legjelentősebb eseménye kontinensünkön az európai gyermektalálkozó. A sajtókonferencián Helga Labs, az Ernst Thälmann úttör ószövetség elnöke arról szólt: az NDK-ban nagy gondot fordítanak arra, hogy a gyermekeket hazafiságra és internacionalizmusra, szocialista hazájuk védelmére és a világ más tájain elnyomás vagy nyomorúság körülményei között élő gyermekekkel való cselekvő szolidaritásra neveljék. Francois Cureau, a francia úttörők képviselője elmondta, hogy a francia gyermekimozgalom az egymásért érzett felelősségre nevelés, a testvériség eszméinek elmélyítését tűzte a zászlajára. Az utóbbi esztendőkben tovább bővült, színesebbé vált a finn gyermekszervezetek és a szocialista országok gyermekszervezetei közötti kapcsolat — erről szólt Markku Kauppinen, a Finn Centrum Párt gyermekszervezetének képviselője. Kari Asikkinen, a Finn Úttörők Demokratikus Szövetségének alelnöke hozzáfűzte: jóllehet, Finnországban rendkívül sokféle gyermekszervezet foglalkozik a kicsinyek nevelésével: a kommunisták, a szociáldemokraták, az ateisták és a különféle vallási ideológiát képviselők egységes álláspontot foglalnak el a legfőbb kérdésben: a gyermekszervezeteknek is cselekvően hozzá kell járulniuk a békepolitika sikerre viteléhez, az enyhülés erőinek támogatásához, a teljes leszerelés megvalósulásához.* Az európai gyermektalálkozó külföldi vendégei kedden a főváros kerületeibe látogattak. Budapesti pajtásaik kalauzolásával üzemekben jártak kora délelőtt, hogy megismerjék a munkahelyek, a dolgozó fiatalok életét. Ugyanakkor sport- és kulturális versenyekre és más hangulatos programokra is bőven jutott idő. Az I kerületi pirosnyakkendősök NDK-beli társaiknak mutatták meg napközistáborukat. A szovjet kisdiákok a II. kerületi úttörők társaságában a Pannónia Filmstúdió műhelytitkaival ismerkedtek. Algéria, Kuba és Vietnam gyermekei a kőbányai kék- és vörösnyakkendősökkel találkoztak. Vendéglátóik megmutatták nekik a Magyar—Szovjet Barátság parkot, az újhegyi lakótelepet, majd két büszkeségüket, a Pataky István Művelődési Központot és ifjúsági házat, valamint a kerületi úttörőházat is. Maróthy László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára kedden este a Hotel Ifjúságban fogadást adott az európai gyermektalálkozó alkalmából rendezett szeminárium résztvevőinek tiszteletére. A fogadáson megjelent Fejti György, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese és Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára. Nyilatkozat a helsinki záróokmány aláírásának évfordulója alkalmából A politikai enyhülés jelentős állomásának, a történelmi jelentőségű helsinki Záróokmány 1975. augusztus 1-i aláírásának negyedik évfordulóján az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának elnöksége és az Országos Béketanács elnöksége nyilatkozatot tett közzé. Nagyra értékeljük a helsinki záróokmány aláírása óta megtett utat, amely igazolja a békés egymás mellett élés és az enyhülés politikájának történelmi helyességét — hangsúlyozza a nyilatkozat. A Szovjetunió és a szocialista országok következetes elvi politikájának köszönhető, hogy — a hidegháborús reakciós erők aktivizálódása ellenére — Európában ma egészségesebb a politikai légkör, mint korábban bármikor, s a kontinensünkön lezárult a feszültségekkel terhes korszak. A további előrehaladáshoz azonban szükséges, hogy az aláíró országok még következetesebben, és teljesebben valósítsák meg a Helsinkiben elfogadott záróokmány valamennyi elvét és ajánlásait, s már az előkészítő munka során — az együttműködés lehetőségeinek újabb területeit munkálják ki az összeurópai értekezleten részt vevő országok képviselőinek jövő évi madridi találkozójára. Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága és az Országos Béketanács fontos feladatának tekinti, hogy a közvélemény tájékoztatásával és mozgósításával tevékeny részt vállaljon az enyhülés megszilárdításáért, a katonai enyhülés kibontakoztatásáért, a leszerelésért folyó küzdelemből. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete tavaly novemberben Moszkvában, s a külügyminiszteri bizottság ez év májusában Budapesten közzétett javaslatai konstruktív módon járulnak hozzá e célok megvalósításához. A katonai szembenállás, a leszerelés, valamint földrészünk békéjének és biztonságának megszilárdítása útján kiemelkedő fontosságú lépés lehetne a záróokmányt aláíró államok politikai tanácskozásának mielőbbi összehívása. Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának elnöksége és az Országos Béketanács elnöksége úgy véli, hogy a fegyverkezési verseny megállítása napjainkban az enyhülés folyamata megszilárdításának és továbbfejlesztésének egyik kulcskérdése. Ezen az úton nagy jelentőségű állomás a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti SALT—2 megállapodás, amelyet — a világ békeszerető erőivel együtt — hazánk népe is örömmel üdvözöl. A világközvélemény előtt most az a feladat áll, hogy megakadályozza a szerződés módosítására irányuló kísérleteket, s elhárítsa az új fegyverrendszerek kidolgozására és rendszerbe állítására irányuló törekvéseket. Meggyőződésünk, hogy az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottsága által ez év őszére a leszerelésért, a biztonságért összehívott európai fórum újabb lendületet ad az enyhülésért, a leszerelésért, a népek biztonságáért világszerte folyó küzdelemnek” — fejeződik be az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága elnökségének és az Országos Béketanács elnökségének nyilatkozata. . Végrehajtó bizottsági ülés két kerületben Ülést tartott kedden a XII. kerületi tanács. Mártonhegy, Orbánhegy, Sashegy, továbbá az Irhás-árok és a Farkasréti temető környékének fejlesztéséről tárgyaltak. A kerületben csak részben kielégítő a kommunális, az egészségügyi és a kulturális ellátás. Az új házsorok közül sok helyen kiépítetlen a járda- és az úthálózat, nem egyenletes az energia- és gázellátás. A testület ülésén bejelentették: továbbépítik a Cseresznye utcai gázvezetéket, az Irhás-árok környékén lakók kérésére javítják az áramellátást, a közvilágítást pedig a többi között a Fodor utcában, a Mártonhegyi úton és a Vöröskő utcában korszerűsítik. A Törökbálinti úton újra cserélik a nyolcvanéves, kis keresztmetszetű vízvezetékcsövet és csatornázzák a Hóvirág utcát a Rácz Aladár út 97. számú házig. Kedden tartotta ülését a IX. kerületi tanács végrehajtó bizottsága is. A testület a többi között a könyvtárak helyzetéről tárgyalt. Megállapította: a közművelődés alapintézményei közül több kinőtte már épületét, így például a 39-es számú — az egyik leglátogatottabb — könyvtárban helyszűke miatt nincsenek meg a kulturált kölcsönzés feltételei. A József Attila úttörőházban berendezett gyermekkönyvtár szintén kicsi, csoportos foglalkozásra nemigen van lehetőség. Az ülésen arra is felhívták a figyelmet, hogy a területi és az üzemi könyvtárak az eddiginél szorosabban működjenek együtt, hangolják össze kulturális programjaikat. A fővárosi népi ellenőrök induló vizsgálatai Számos témakörben kezdeményeztek vizsgálatot a fővárosi népi ellenőrök, a KNEB és a kerületi NEB-ek szakértői, társadalmi munkatársai az esztendő második felében. Felmérik, mint gondoskodnak az illetékesek a tömegközlekedést szolgáló járművek, valamint a vágányhálózat és a biztonsági berendezések karbantartásáról ; ellenőrzik, vajon rendelkezésre állnak-e a munkához szükséges eszközök, és hogy milyen a belső kooperáció a járműjavító üzemek között. Egy másik vizsgálat során azt mérlegelik, arányban állnak-e a munkaverseny eredményei a budapesti vállalatoknál kínálkozó lehetőségekkel. Több nagyüzemben tájékozódnak afelől, hogy miként érvényesül a gyakorlatban a Minisztertanács e témakörben hozott 1977-es határozata, a SZOT és a KISZ KB felhívása. Választ keresnek arra is, hogy a versenymozgalom mely formái, módszerei érdemelnek elsősorban közfigyelmet, alkalmasak-e széles körű alkalmazásra, s hogy milyen körülmények akadályozzák a mozgalom teljesebb kibontakozását. A főváros népi ellenőrei természetesen az idén is részt vesznek a KNEB által indított országos hatókörű vizsgálatokban.