Magyar Nemzet, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

2 Asszad Arafat találkozó Damaszkuszban Damaszkuszból jelenti a TJPI. Hafez Asszad Szíriai államfő pénteken Damaszkusziján találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnökével. A szíriai—palesztin csúcstalálkozón egyebek között az arabközi kapcsolatok legfrissebb fejleményeit tekintették át. Részleteket nem hoztak nyilvánosságra. Kairói MTI-hír szerint Khalil egyiptomi miniszterelnök és külügyminiszter péntek esti rádiónyilatkozatában felszólította a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet, hogy szüntesse be akcióit Izrael területén, mert ez „javítani fogja a PFSZ-ről alkotott képet a világ közvéleménye előtt”. Az egyiptomi miniszterelnök egyenlőségjelet téve a hazájukat vesztett palesztinok felszabadítási szervezetének akciói és az izraeli hivatalos terror között, a PFSZ-hez intézett felszólítással egyidőben Izraelt is felhívta dél-libanoni akcióinak a megszüntetésére. Az egyiptomi miniszterelnök közölte, hogy Egyiptom és Izrael között „mély szakadék van” az általános rendezés kérdéseiben, s egyedül arról született megállapodás, hogyan bonyolítják le majd a választásokat a megszállt területeken. — Az itt élő palesztinok nem hajlandók együttműködni — ismerte el az egyiptomi politikus. A Sinai-félsziget déli részén, Abu Rudeiszben zárt ajtók mögött tartott megbeszélést Jichak Modai izraeli energiaügyi és Ahmed Ezzéj din Hilal egyiptomi olajipari miniszter. Találkozójukon a dél-sínai olajmezőkről kitermelt kőolaj Izraelnek történő eladásáról volt szó, ezt a lelőhelyet ugyanis a Camp David-i „menetrend” szerint Izrael novemberben adja vissza Egyiptomnak. Tel Avivba visszatérve Modai a sajtó képviselői előtt úgy nyilatkozott, hogy a két fél között nézeteltérések merültek föl a szállítások mennyi- ségét és a kőolaj árát illető- 1 lég. Donald Mcorry az új amerikai ENSZ-képviselő Plainsból jelenti a Reuter. Donald McHenryt, az amerikai ENSZ-küldöttség eddigi helyettes vezetőjét nevezte ki Carter elnök, az Egyesült Államok új állandó ENSZ-képviselőjévé, a közelmúltban lemondott Andrew Youna utódjaként. Carter elnök szóvivője pénteken jelentette be McHenry kinevezését a georgiai Plainsben Carter családi birtokán, ahol az elnök néhány napig szabadságát tölti. A kinevezett 42 éves színes bőrű hivatásos diplomata érdemeit méltatva az elnöki szóvivő hangsúlyozta, hogy McHenry „ért ahhoz, hogyan kell jól tárgyalni”. Nehéz tárgyalásokon már többször hidegvérről és határozottságról tett tanúságot. Azért éppen őt, Andrew Young ,,jobbkezét” nevezték ki erre a posztra, mert — mint mondotta — McHenry késedelem nélkül hozzá tud látni az ENSZ napirendjén jelenleg szereplő sürgős bonyolult kérdések megoldásához. Vertel cikke A Szovjetunió olajkészletei bőségesek Moszkvából jelenti az MTI: „A Szovjetuniónak bőséges készletei vannak nyersolajból, szén- és földgázkészletei pedig még ennél is jelentősebbek”. Ezt hangoztatja Z. I. Vertel, az állami tervbizottság fűtőanyagkészletezési és elosztási osztályának vezetője a Szovjetszkaja Rosszija című lap pénteki számában. A szovjet szakember nyilatkozata azokra a híresztelésekre válaszol, amelyeket az amerikai felderítő szolgálat, a CIA terjeszt a Szovjetunió energetikai helyzetéről. A CIA azt állítja, hogy a Szovjetunióban csökken az energiakitermelés, kifogyóban vannak a nyersolajkészletek és az ország rövidesen behozatalra szorul. Vertel leszögezi: a Szovjetunióban szó sem lehet „olajválságról” — éppen ellenkezőleg, a Szovjetuniónak hatalmas fűtőanyag- és energetikai potenciálja van, amely az elmúlt években rendkívül gyorsan fejlődött. Ugyanakkor a Szovjetunióban bizonyos mértékig módosítják az energiahordozók felhasználásával kapcsolatos elképzeléseket, mivel az ország európai területein kevesebb az energiahordozó, főként a nyersolaj, s az energiaellátás érdekében bőségesen felhasználják a nyersolaj helyett a földgázt, a szenet és az atomenergiát is. Bizonyos mértékig problémát jelent, hogy az új nyersolajkutak jó része a felhasználóktól távol, jórészt nehezen megközelíthető és nehéz klimatikus viszonyú területekei van. A kitermelés és a szállítás ezekben a körzetekben természetesen jóval drágább, és ez megnöveli a költségeket, megsokszorozza a ráfordítást. A költségek emelkedése azonban világjelenség. A tervbizottság osztályvezetője cikkében rámutat: a Szovjetunió a világ egyetlen olyan fejlett ipari állama, amely teljes egészében önellátó az energiahordozók terén, sőt jelentős mennyiséget exportál is. Ami a CIA propagandakampányát illeti, a szovjet szakember úgy véli, hogy annak fő célja: elterelni a figyelmet a tőkés országokat sújtó olajválságról, bár a válságért mindenekelőtt a nagy olajmonopóliumok, valamint a tőkés gazdálkodás pazarló szervezetlenségéből eredő problémái a felelősek, a tőkés országok igyekeznek másutt keresni a bűnbakot. Mindenekelőtt a nyersolajtermelő országokat, az OPEC tagjait kárhoztatják. A kampány másik célja az, hogy bizalmatlanságot keltsenek a Szovjetunió tőkés partnerei körében. Vlaszova nyilatkozatát közli a Szovjetszkaja Kultura „Aki még nem ért meg hasonlót, egyszerűen el sem tudná képzelni, ami történt. Lidérces álom volt.” A Szovjetszkaja Kultúra című lap idézi Ludmila Vlaszovának, a Nagy Színház balett-táncosnőjének ezeket a szavait. „Az Egyesült Államokban már ötször vendégszerepeltem — mondta Vlaszova —, de talán soha nem aratott ilyen sikert a Nagy Színház vendégszereplése. Igazi győzelemsorozat volt ez, olyan, amilyet még soha nem tapasztaltam a közönség részéről. És akkor egyszerre jött a szörnyű hír: a férjem eltűnt. Az együttes vezetőségéhez mentem és kértem, legyenek segítségemre, hogy haladéktalanul viszszatérhessek Moszkvába. Magam tettem ezt, senki sem kényszerített engem erre. Megértettem, hogy valami szörnyűség történik, hogy amerikai részről valami zsarolás kezdődik.” A repülőgépen megmutattak Vlaszovának egy újságot, amelyben Godunovra hivatkozva az az állítás szerepel, amely szerint feleségével együtt még Kanadában határozták el, hogy nem térnek haza. Ludmila Vlaszova kijelentette, hogy férjével semmi ilyenről nem beszéltek. O (Genf, TASZSZ) Pénteken Genfben találkozót tartott a vegyi fegyverek betiltásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. O (Madrid, MTI) Néhány heti viszonylagos szünet után újból rendőrök ellen követett el merényletet az ETA baszk terrorszervezet. Csütörtökön a Baszkföldön két rendőr esett áldozatul a terrorizmusnak. (Mexikóváros, TASZSZ) A mexikói kormány meghívására Mexikóvárosba érkezett a nicaraguai nemzeti újjáépítés kormányának küldöttsége, a nicaraguai kormányzó tanács két tagjának, Sergio Ramireznek és Dániel Ortegának a vezetésével. Magyar Nemzet Moszkvai tudósítónk televjelentése A Pravda a világháború tanulságainak megszívlelésére figyelmeztet Moszkva, augusztus 31. A második világháború kitörésének 40. évfordulójáról megemlékezve a moszkvai Pravda pénteken terjedelmes Cikkben hívja fel a figyelmet a háború tanulságainak megszívlelésére, és figyelmeztet egyes történészeknek a tények tudatos elferdítését célzó kísérleteire. Utal a lap arra, hogy 1939 nyarán Anglia és Franciaország nem volt hajlandó szerződést kötni a Szovjetunióval, és provokációs kísérleteket tett arra, hogy a hitleri agressziót a Szovjetunió irányába terelje. Ez késztette a szovjet kormányt arra, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen az ország érdekeinek megvédésére. Az 1939. augusztus 23-án aláírt szovjet—német megnemtámadási szerződés lehetővé tette az imperialista államok szovjetellenes frontjának megtörését, és csaknem két esztendőt biztosított az ország védelmi képességének növeléséhez. A Pravda figyelmeztet arra, hogy egyesek Nyugaton továbbra is azt a hamis verziót terjesztik történelmi elemzéseikben, miszerint a szovjet— német szerződés „zöld utat” biztosított Hitlernek Lengyelország megtámadásához. Lengyelország lerohanása valójában nem jelentette a német imperializmus agresszív politikájának sem a kezdetét, sem a végét. Lengyelország lerohanását az egész előző fejlődés készítette elő — húzza alá a lan — ezen belül az úgynevezett „nyugati demokráciák” által folytatott és Hitlert agressziókra bátorító „be nem avatkozás”. Csehszlovákiát elárulva ezek a „demokráciák” igyekeztek „lecsillapítani” a német imperializmust Nyugat- és Közép-Európában, célozgatva arra, hogy szemet hunynak Németország keleti expanziója felett — írja a Pravda. A csütörtök esti Izvesztyija ugyanezt a kérdést fejtegetve világosan leszögezi: nem fér hozzá kétség, hogy a második világháború által követelt áldozatokért mindenekelőtt a német, a japán és az olasz imperialisták a felelősek. Ugyanakkor Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok sok politikusát is felelősség terheli a háború kirobbantásáért. A második világháború előtörténetével foglalkozó szovjet cikkek az utóbbi napokban többször is nyomatékosan hangsúlyozták: a történelmi tények meghamisítása nagyon is világos célokat követ. Eszköz azok kezében, akik — úgy tüntetve fel a dolgot, mintha Hitler preventív háborút folytatott volna a „kommunista expanzió ellen” — a „szovjet katonai fenyegetés” mítoszára való hivatkozással próbálják szítani a fegyverkezési versenyt, növelik a hadikiadásokat, a fegyverzetet. A második világháború egyik fő tanulsága az — írja a Pravda —, hogy a háború veszélye ellen sikkor kell harcolni, amikor a háború még nem kezdődött el. —if A szocialista országok külügyminisztériumi konzul fikciója Ulánbátorban Az MTI jelenti: A Mongol Népköztársaság külügyminisztériumának meghívására augusztus 27-től 31-ig a szocialista országok külügyminisztériumainak képviselői konzultatív tanácskozást tartítottak Ulánbátorban. A tanácskozáson Belorusszia, Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió, Ukrajna és Vietnam külügyminisztériumának miniszterhelyettesei és más vezető munkatársai vettek részt. A tanácskozás munkájában részt vettek a KGST titkárságának képviselői is. A tanácskozás részvevői véleményt cseréltek az ENSZ tevékenységének aktuális problémáiról és az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakának kérdéseiről. A találkozó szívélyes, baráti légkörben folyt le. Strongal gazdasági kérdésekről Prágából jelenti az MTI. Lubomir Strongal miniszterelnök volt az ünnepi szónoka annak az országos nagygyűlésnek, amelyet pénteken a csehszlovák bányásznap alkalmából rendeztek az ostravai szénmedence Havirov bányászvárosában. A miniszterelnök megállapította, hogy a csehszlovák népgazdaság is bonyolult, nehéz időszakot él át, mert működésének mind belső, mind külső feltételeiben lényeges változások történtek. A külgazdasági feltételeknek a vártnál lényegesen nagyobb romlása ellenére e három évben a nemzeti jövedelem 14 százalékkal nőtt, de máris látható, hogy a jelenlegi ötéves terv erre vonatkozó előirányzata nem valósul meg. A mezőgazdasági termelés ugyancsak a tervezett színvonal alatt van. A kormányfő külön részletesen szólt az energiahelyzetről. Elmondta, hogy Csehszlovákia energiatermelése és -fogyasztása az utóbbi három évtizedben mintegy kilencszeresére nőtt, de a további fejlődés egyre nagyobb anyagi áldozatokat követel. Az energiaellátás feszültségeinek csökkentése és a kérdés hosszú távú megoldása végett egyrészt tovább fokozzák a belföldi széntermelést és nagyarányú atomenergetikai programot hajtanak végre. — A nemzeti jövedelem tervezettnél lassúbb emelkedése miatt — mondotta a szónok — ennek felhasználását is módosítani kell. A gazdasági egyensúly érdekében a kormány korlátozza a beruházásokat, s már a jövő évben az eredetileg tervezettnél kevesebb új beruházás elkezdését engedélyezi. Ugyanilyen okból szükséges a lakosság fogyasztásának tervszerűbb irányítása, egyebek között olyan kiskereskedelmi árak alkalmazásával, amelyek a fogyasztást ésszerűbb irányba terelik, a termelőket pedig a piaci igények jobb kielégítésére ösztönzik. A csehszlovák kormány elnöke közölte, hogy a népgazdaság következő ötéves tervét az új körülményeknek és követelményeknek megfelelően alakítják ki. Mondale főkonzulátust nyitott meg Kantonban Kantonból jelenti a Reuter. A hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Walter Mondale amerikai alelnök pénteken délelőtt Kanton közelében egy mezőgazdasági kommunát tekintett meg, majd együtt ebédelt a Kantonban dolgozó amerikai üzletemberekkel. A munkaebéden közölte, hogy az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság szeptemberben tárgyalásokat kezd a két ország közötti légi közlekedés helyreállításáról. Egyúttal bejelentette: az Egyesült Államok megkezdte az előkészületeket arra, hogy Tajvannal fenntartott légi közlekedési kapcsolatait „nem hivatalos alapokra helyezze”. 1949 óta az Egyesült Államok első kínai főkonzulátusát nyitotta meg pénteken Kantonban Walter Mondale. Rövid beszédében „a kínai— amerikai rendezett viszony konkrét valóra váltásában tett új és jelentős lépésnek” minősítette a főkonzulátus megnyitását, és jelezte, hogy tárgyalások folynak további amerikai konzulátusok Kínában való felállításáról azt is hangoztatva, hogy Peking és Washington politikai kapcsolatát „a gazdasági és kulturális kapcsolatok szélesítésével kell kiegészíteni”. Mondale és kísérete Kantonból Hongkongba utazik. t .Szombat, 1979. szeptember 1. Kompromisszum új köntösben BERLINGUER újrafogalmazta a történelmi kompromisszumot. Így foglalják össze tömören Rómában az Olasz Kommunista Párt főtitkárának hosszú elméletipolitikai elemző írását, amely a Rinascitában, a párt politikai hetilapjában látott napvilágot és napok óta a politikai viták középpontjában áll. A cikk óhatatlanul felidézi Berlinguernek a Rinascitában megjelent másik írását. 1973-ban jártunk akkor, néhány héttel a chilei fasiszta puccs, Allende meggyilkolása után. Az esemény megrázta a világ haladó közvéleményét, és mély nyomokat hagyott a chilei példára, mint saját harca lehetséges előképére tekintő olasz baloldalban is. Berlinguer elemezte a chilei tanulságokat, s levonta belőlük azt a következtetést, megfogalmazta azt a követendő taktikai és stratégiai irányvonalat, amit az újságírói és politikai zsargon azóta röviden csak „történelmi kompromisszumnak” nevez. „A baloldal 51 százalékkal nem kormányozhat; a társadalom megújítása a fejlett tőkés állammonopolista rendszer és a nemzetközi függések viszonyai között Olaszországban a katolikus, kommunista és szocialista tömegek összefogása útján valósítható csak meg.” A történelmi kompromiszszum az eltelt öt évben nagy utat tett meg. A kommunisták látványosan előretörtek, beléptek a parlamenti többségbe, majd arra kényszerültek, hogy kilépjenek. Júniusban másfél millió szavazó fordult el tőlük. Most pedig lezárult a kilépésükkel kezdődött héthónapos kormányzati válság, eleve átmenetinek ígérkező megoldással, s a kommunisták ismét ellenzéki szerepre kényszerültek, miközben az országnak tornyosuló gazdasági nehézségekkel kell szembenéznie, újabb áldozatok várnak az olasz dolgozókra. A történelmi kompromiszszum az elmúlt éveikben a hatalmi csúcsokon történő politikai megegyezés formáját öltötte magára , s mint ilyen, kudarccal végződött. A tömegek nem értették meg, nem fogadták el a kereszténydemokraták nem őszinténtörekedtek az együttműködésre, inkább kihasználni igyekeztek az OKP-t. — Akkor folytassuk-e? — erre a kérdésre igyekszik választ adni Berlinguer cikke. A HÁBORÚT KÖVETŐ válsághoz hasonlítja Berlinguer Olaszország jelenlegi helyzetét. Most is nemzeti összefogásra lenne szükség, hogy megoldhassák a bajokat. A vezető konzervatív köröknek szükségük van a munkásmozgalom támogatására, együttműködésére, áldozatvállalására. „Valamit engedniük kell, hogy ne veszítsenek el mindent.” Másrészt, a munkásmozgalomnak is szüksége van a demokratikus útontörténő szocialista irányú társadalomátalakításhoz — végső nagy céljához —, a szövetségre és együttműködésre a társadalom más rétegeivel. Berlinguer ezúttal nem ismétli meg az öt évvel ezelőtti formulát, hanem új, árnyaltabb megfogalmazást ad. „Változatlan meggyőződésünk — írja —, hogy a szocialista irányú átalakulás Olaszországban és Nyugat- Európában nemeséül a valóban haladó és forradalmi átalakításra törekvő baloldali erők szövetségét és összefogását követeli meg, hanem azt is, hogy világosan megfogalmazzuk, körülhatároljuk azt a kompromisszumot, amelyet a megújítást akaró társadalmi tömb felkínál a társadalom más rétegeinek és erőinek, hogy megszerezze az adott történelmi szakaszban egyetértésüket, vagy legalábbis semlegességüket.” Tehát: első a baloldali egység, de szükség van történelmileg adott szakaszra , világosan körülhatárolt kompromiszszumra más erőkkel is, amelyeknek ugyan csak bizonyos mértékig érdekük ez az öszszefogás, de ameddig érdekük, meg kell azt szerezni. Berlinguer rendkívül sötéten látja a jelenlegi helyzetet. Az ország kisebb megszakításokkal, fellendülésekkel — amiket a munkásmozgalom demokratikus erőfeszítéseinek köszönhet — a hanyatlás felé tart. Széthúzás, egymásnak feszülő csoportérdekeik, fokozódó elembertelenedés mindenfelé. S itt nemcsak azokról van szó — hangsúlyozza Berlinguer —, akik a társadalom peremén élnek, a külárosi nyomortanyákon, a déli elmaradottságban, munka nélkül. A fejlett vidékek viszonylagos, helyenként nagy jólétben élő rétegeiről is. Felmerül az egész gazdasági és társadalmi szerkezet értelmetlensége és visszássága. Az, hogy mit és miért termelnek, fogyasztanak. A hatalom, a tőkés nagyvállalatok abban érdekeltek, hogy „mennyit” termeljenek. Tudniillik nyereséggel. A dolgozók — értel- miségiek, fizikaiak, alkalmazottak — viszont abban is érdekeltek, hogy „mit” és miért”. EGY PÉLDA érthetőbbé tenni ezt a számunkra talán nem első pillanatra érthető megközelítést: a Fiat minden évben új autótípust dob piacra, közben a tömegközlekedés a világ egyik első gépkocsigyártó országában hihetetlenül elmaradott és rossz. A Fiat beruházási döntéseit nem az mozgatja, hány fiatalnak adhat munkát délen, hanem az, hogy versenytársainál olcsóbban, gyorsabban állítson elő. A válság megoldásához, mint a világ minden országában, áldozatokat kell vállalnia az olasz dolgozóknak is. Lemondási vagy takarékossági politika következik. A kommunisták és a szakszervezetek tudják, hogy ez nem kerülhető el. Csakhogy az olasz dolgozók — hangoztatja Berlinguer — nem hajlandók úgy áldozatokat hozni, hogy ennek eredményeként az eddigi ésszerűtlen, elidegenítő, és főként távlat nélküli gazdaságszerkezet egyensúlya álljon helyre. Cserébe beleszólást követelnek — helyi, vállalati és országos szinten. Készek az áldozatvállalásra, de csak olyan áron, hogy ez a termelő alapok bővítését, a délvidéki elmaradottság megszüntetését, az erőforrások jobb és demokratikusabb felhasználását eredményezze. Az OKP a lemondási és takarékossági politika szükségességéről beszél ismét, de nem valamiféle morális megközelítéssel — ahogyan sokan tudatosan eltorzítják állásfoglalását. A társadalmi igazságosság követelése pedig nem az elosztásbeli egyenlőség követelése. Persze ez is fontos — mondja Berlinguer. A nagyobb áldozatokat azoknak kell vállalniuk, akik nagyobb, sokszor indokolatlan luxust élveznek. De nemcsak erről van szó. A termelés és fogyasztás pazarlásait kell megszüntetni, az erőforrásokat pocsékoló, ésszerűtlen termelési és fogyasztási szerkezetet magát kell átalakítani. Új GAZDASÁGPOLITIKÁRA van szükség — írja. „A munkásosztály beleszólást követel nemcsak az elosztásba, jóllehet ez is fontos, hanem a termelés és fogyasztás folyamataiba, a tőkefelhalmozásba, a fejlesztési célok meghatározásába. Olyan új megoldásokat kell felkutatni, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkásosztály képes legyen közvetlenül és önállóan befolyásolni a gazdasági és társadalmi erőforrások egy részének felhasználását.” Ez pedig — teszi hozzá rögtön Berlinguer — azt igényli, hogy a munkásosztály megtanuljon irányítani, kormányozni. Új értékrendet kell kialakítania követeléseiben. Minőségi ugrással meg kell szereznie a ,,kormányozni tudás” képességét. Az újrafogalmazás tehát elmélyítést jelent. Az OKP „taktikája”: lemondás és áldozatvállalás, de csak beleszólásért, demokratikus ellenőrzésért cserébe; kompromisszum, amely a jelenlegi vezető köröknek is érdeke, ha meg akarják őrizni vezető szerepüket, de csak világosan körülhatárolt keretek közötti kompromisszum. Történelmi kompromisszum azok között, akik csak abban érdekeltek, „mennyit” termeljenek, és azok között, akik abban is, „mit” és „miért”. Magyar Péter