Magyar Nemzet, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-04 / 206. szám

s Magyar Nemzet A szentgyörgyi krónikások Kinyíltak a ládafiúk — Ha hiszi, ha nem, ná­lunk nem történt semmi kü­lönös — kezdi a beszélgetést dr. Kiszling Mátyás körzeti orvos, a balatonszentgyörgyi népfront bizottság elnöke —, csendben éltünk. Az elmúlt évtizedben mégis felkutattunk hét kötetre való dokumentu­mot a település hajdani lakói­nak az életéről — mutat a könyvespolcán sorakozó gyűj­teményre. Felütjük az első kötet fe­delét, amely hírül adja, hogy Balatonszentgyörgy már az időszámításunk előtti XII. században is lakott település volt. 894—96 között a Keszi törzsbéliek éltek ezen a tá­jon, egy 1303-ban keltezett oklevél pedig egyházas és plé­bános helyként említi a tele­pülést.. Abban, hogy neveze­tes esemény nem játszódott le a községben, alighanem a Kis- Balaton játszott közre, hiszen a nád- és a­­ lápvilág megóvta lakóit a betolakodóktól. A tö­rökök, miután nem találtak itt embert, kétszer gyújtották fel a falut. De Balatonszent­­györgyöt a háború is elke­rülte. Mégis némán... A helybéli honismerők bő tíz esztendeje nagy fába vág­ták a fejszéjüket. Sorra jár­ták a házakat, hogy a régi életformát megörökítő képek után kutassanak. Megsárgult képeket másoltak és a régi mellé új képet is adtak. Híre ment ennek, a faluban és ki­nyíltak a fiókok, a ládafiúk. Hirtelenjében mindenki a múlt emlékeit őrző tárgyak és képek után kutatott. És a hajdani fényképek vallomást tettek az ősök életformájáról. De nem csupán a fiókok, ha­nem az emberek is kinyíltak. A honismereti kör tagjai biz­tatást kaptak ehhez a mun­kához, ígéretet, miszerint egy kötetben láthatják az eleik életéről tanúskodó írásokat és fotográfiákat. Maguk gépelték és szerkesztették, hogy ala­csonyabb legyen a kiadási kiötsés". A jó ügy mégis el­akadt. Takarékos időket élünk ugyanis . A balatonszentgyörgyi tár­sadalmi munkások az elmúlt években milliókkal járultak hozzá a község és a megye gazdagodásához. Útjaik szi­lárd burkolatú borítása, óvo­da,­parkok és felsorolni is sok lenne, hogy mi minden dicséri a helybéliek keze­­munkáját. Most, amikor di­csekedhetnének eddigi ered­ményeikkel, mégis kudarcér­zés szegi a kedvüket, így csak sajnálni lehet, hogy a több ezer éves múlttal rendelkező falu, életformák tanúja, még­is néma marad. Ezért most kevéssé költséges munkát vé­geznek. A község és a kőha­­jításnyira fekvő nemzeti ér­tékünk, a Balaton napjairól és változásairól írják feljegy­zéseiket, szóval, képpel, a szü­lőföld iránti szerelemmel. Mit hoz a Zala? Köteteket töltenének meg a Balatonért aggódó újságcik­kek, a tanácskozásokon el­hangzott, jegyzőkönyvekbe foglalt féltő hozzászólások. Gyanítom azonban, hogy a tettek elférnek egy vékony füzetben is. A Balatont nem elég hivatalból szeretni. Né­zem a képeket, és most ér­tem meg igazán, hogy nem alaptalan az aggodalom. Mert a Zala sárgás, iszapos vize zavartalanul siet a tóba. Na­ponta ide cipeli a hátára ra­kott hulladékát: disznókat, el­hullott állatokat, kettétört fá­kat, sebzett állatok vérét, lyukas fazekakat és az élő szervezet végtermékét... Az újabb képsor az élettelenül partra vetett halakat örökí­tette meg. A honismereti kör tagjai több kilométeres szaka­szon lefényképezték a partot., A látvány mindenütt ugyanaz. Aki látta, megdöbbent, aki csak hallott erről, elképzelni sem tudta. Jószerivel csak a helybéliek jártak itt akkori­ban. — Minden alkalmat meg­ragadtunk — emlékezik a népfront elnöke —, hogy be­mutassuk az öbölről készült képeket. Érveltünk, veszeked­tünk, ha­ kellett, hát kiabált­­ünk — a Balatonért. Mind­hiába. Azt mondták, túl sötét képet festünk. Erről nem mi tehetünk, naponta látjuk a tó változásait. Ebbe a kiabálásba nem lehet és nem szabad be­lefáradni. Most végre elkez­dődött az öböl kotrása. Igaz, nem a Zala torkolatánál kezdték a munkát, de talán ez is segít valamit. Ha nem jön közbe semmi, két-öt éven be­lül ismét lesz Kis-Balaton is. Ha arra gondolok, hogy eny­­nyi idő alatt mennyit fertőző­dik a víz, elfog a félelem. Pe­dig ehhez ötven kiló robbanó­anyag elegendő lenne. Csupán a gátakat kellene felrobbanta­ni, éveket nyernénk ezzel, akkor lenne idő az átgondolt cselekvésre. A Kis-Balaton helyreállítása után ugyanis kétszáz nap alatt kerül a Za­la vize a Balatonba, ennyi idő alatt pedig lerakódik a temér­dek hulladék, csökkenne a fertőzés. Igaz, néhány­ téesz­­istállót­ le kellene bontani de a néhány istálló fontosabb a Balatonnál? Nem tudom el­hinni. Időnként úgy érzem, hogy állandóan falakba ütkö­zünk. Mielőbb meg kellene akadályoznunk a fertőzés to­vábbterjedését, mert néhány év múlva esetleg­ már Siófok térségében is ilyen lesz a víz. Akkor pedig már sokkal több pénzre lesz szükség! Megtartotta a motorcsónakját Kivágott újságcikkek tudó­sítanak arról, hogy kudarcot vallott az amúrtelepítés, alat­ta az újságíró megjegyzését olvasom, miszerint ez a hal évekkel korábban más or­szágházi sem váltotta be a te­lepítéséhez fűzött reményeket. A balatoni hínár nem ízlik ennek a halnak, annál jobban eszi viszont az angolna az ik­rákat, ezért aztán egyes hal­fajok kipusztulóban vannak. Az egykori horgászparadi­csomba ma is ezrek váltanak horgászengedélyt. Halat vi­szont egyre kevesebben fog­nak. Pedig — legalábbis pa­píron — eldőlt a halászok és horgászok vitája. — Gyakran halljuk a pa­naszt, hogy amennyiben nem történik változás, értelmetlen­né válik az engedélyek kivál­tása. Sokan vannak, akik hét­végeken több száz kilométert utaznak ide, hogy hódoljanak a szenvedélyüknek, az utóbbi időben viszont kénytelenek beérni egy-két darab arasznyi nagyságú hallal. Pedig a hor­gászat százezrek­­szenvedélye! Sok külföldi ezért töltött itt heteket. A szennyeződés okai ismer­tek, a megszüntetésükért pe­dig tenni kell, nem is keve­set. A népfrontelnök esete bi­zonyítja, hogy az egyes em­ber is talál tennivalót. Dr Kiszling Mátyás önkéntes rendőrnek állt, hogy e tiszt­ségében is tehessen a Balato­nért. Sokan mondták, azért tette hogy megtarthassa a motorcsónakját. — Még néhány különleges eset, és magam is kénytelen leszek elhinni — legyint le­mondóan. És mesél egy esetet, amikor igazoltatott egy különös hor­gászt, aki nem a botját, ha­nem a nádas rezdülését fi­gyelte. Halászott. Az önkén­tes rendőr népf frontelnök sza­bályszerűen eljárt, ám egy hét múlva ismét ott találta a különös horgászt. Utóbb még évődtek is vele, hogy milyen nagy halat fogott... Pedig a törvények azokra is kötele­zőek, akiknek a végrehajtá­sukért felelni kellene. Úgy látszik, a gyakorlat nem min­dig ezt igazolja. Csak sejteni lehet, miért van ez így. Az azonban bizonyos, hogy évről évre ki kell elégíteni a Balatonhoz látogató százez­rek mind magasabb színvona­lú igényeit. A kulturált pihe­nés feltételeinek megteremté­se nem lehet csupán a tó part­jait övező három megye fel­adata. — Két évvel ezelőtt egy ta­nácskozáson javasoltam — mondja a népfrontelnök —, hogy bocsássunk ki lottó­vagy totószelvényeket a Bala­tonért, és ezek tehermentes bevételét fordítsuk a tó hely­­reállítására. Nem mondom, nagy volt a meglepetés. Az ötlet sokaknak tetszett, ám ez idáig semmi nem történt. Mi csak javasolgatunk, de egy községi népfrontbizottságnak sem joga, sem lehetősége nincs ilyen nagyszabású akció meghirdetésére. Úgy hiszem, csakúgy, mint sportolóink olimpiai szerepléséhez, a Ba­laton állapotának javításához is sokan hozzájárulnának. Ez talán meggyorsítaná a megfo­galmazott tervek megvalósítá­sát. Tanácsára megállok a Zala torkolatánál, nézem a vizet és tűnődöm. Eszembe jut, hogy számos társadalmi összefogás és rokonszenves felajánlás se­gítette már közös dolgaink megvalósítását. Napok és mű­szakok alatt óvodák, játszóte­rek, parkok ezrei épültek. Va­jon hányan vállalnának egy napot a Balatonért? Még csak találgatni sem merek. Császár Nagy László Vegyes tüzelésű kályhák. uljalHong radiátorok, gáztűzhelyek.­­ sRSffitgíjí ; .olajkályhák* olajégők |j|a£|sjí| \ ' egfi árusítással egybekötött ' bemutatója a Kálvin téri é* SEd a Budai Lottó Áruházakban ' | j |­íTj SZAKTANACSADAS! ..... Az elbírálás igazságos Óvodai-bölcsődei férőhelyek elosztása a BHG-ban Szeptember közeledtével minden gyárban, üzemben, vállalatnál napirendre tűzik a szakszervezeti bizottságok az óvodai, bölcsődei helyek el­osztását. A BHG Híradástech­nikai Vállalatnál éppen akkor jártunk, amikor erről a témá­ról tárgyalt az erre a célra rendszeresített társadalmi bi­zottság. A hely itt is keve­sebb, mint a gyerek, de az el­osztást példamutatóan végzik, olyannyira, hogy sokan meg­jegyezték már: az elbírálás valóban igazságos. A gyerme­kek felvételének sorrendjében azok a szülők élveznek első­séget, akik visszajöttek a gyermekgondozási segélyről, illetve egyedül nevelik gyer­meküket. Fontos szempont, hogy az anya dolgozzék a vál­lalatnál, s ezután nézik a szo­ciális körülményeket. Az óvo­dai, bölcsődei helyek odaíté­lésének tanácskozásán részt vesz valamennyi érintett szü­lő szakszervezeti bizalmija is, s érvel mellette vagy ellene. A döntést bárki bármikor megtekintheti a vállalatnál. A BHG saját gyermekintézmé­nyeinek bővítésén kívül szer­ződéseket kötött azoknak a városoknak tanácsaival, ahol gyárai vannak, s jelentős ösz­­szegekért vásárol tanácsi óvodákban, bölcsődékben is helyeket saját dolgozói gyer­mekeinek. (Az összegek való­ban igen magasak, Debrecen­ben például két férőhelyet 200 ezer forintért tudott meg­szerezni a BHG.) A nődolgozók aránya 57 százalék a BHG-nál. Jelentős segítség számukra — de ter­mészetesen a „kisebbségben” levő férfiaknak is — a tizen­hat szakrendeléssel a buda­pesti gyáron belül működő egészségü­gyi intézet. Az­ orvo­sok táppénzbe vételi jósnál rendelkeznek. Szűrővizsgála­tokat rendszeresítettek a fo­gászaton és a nőgyólvászaton s a fokozott megterhelésnek kitett vezetők részére is. A zajártalmas munkahelyeken dolgozók meghatározott idő­közönként hallásvizsgálaton vesznek részt. Néhány éve érdekes kezde­ményezés született a vállalat­nál, rugalmas munkaidőkez­­­dést vezettek be az az­t igény­lő gyerekes anyák számára Három „léncsőben” — három­negyed hétkor, negyed amié­kor, illetve amiékor — lőhet­nek be az ezt kérő asszonyok hogy elláthassák­­a gyereke­ket, s ugyancsak igényük sze­rint ledolgozhatták a ,,késést” vagy levonták bérükből. Ala­pos, körültekintő szervezéssel megoldották a nresen levő kismamák foglalkoztatását is. A tatabányai gyárukban olyan sok fiatal asszony ment szülési szabadságra, hogy szinte megoldhatatlanná vált a jelfogó berendezések készí­tése. így született az ötlet, hogy kialakítják az otthon dolgozói rendszert. Körülbelül ötven asszony dolgozik most ,így, valamennyien a­ legjobb munkaerők közül valók, akik­nek pontos, precíz munkájára mindig számíthat a gyár. Ezek a kismamák felmondták a gyer­mekgondozási segélyt, vi­szont a vállalattól kapnak 800 forintot és az elkészített mun­kadarabok arányában száza­lékot. Az elkészítendő darabo­kat kocsival házhoz viszik s a kész munkát szintén a vál­lalat gépkocsija gyűjti össze. A budapesti gyárban az ott­hon dolgozó kismamák főként szellemi foglalkozásúak, csak a nélkülözhetetlen munkaerők számára biztosítják ezt a le­hetőséget. Szerződésük úgy szól, hogy ezek az asszonyok — van közöttük tervezőmér­nök, műszaki rajzoló, számí­tógép-programozó — hetente egy alkalommal járnak be, s akkor megkapják a követke­ző hétre a feladatukat és a végrehajtásához a szükséges dokumentációt. Keresetük így körülbelül ugyanannyi, mint­ha dolgoznának. Szívesen emlékeznek vissza az asszonyok azokra az újítá­si hónapokra, amelyeket ki­mondottan a nők számára szerveztek. Az első, mindjárt négyhónapos újítási, ésszerű­sítési időszakot 1977-ben tar­tották a Vasas-centenárium tiszteletére. A vállalatnál 1977-ben összesen 94 újítást nyújtottak be, ebből 79-et eb­ben a­ négy hónapban. Úgy értékelik ezt az időszakot, hogy — bár a benyújtott újí­tások értéke nem volt túl ma­gas — igen hasznos volt, mert megmozgatta a nők fantáziá­ját, s ötleteik közül nagyon sokat alkalmaznak is. 1978- ban megismételték a négy­­hónapos újítási időszakot, s ebben már a férfiak is helyet kértek. Az asszonyok azonban úgy belejöttek, hogy a szek­szárdi gyár egyik nődolgozó­ja aratta a legfényesebb si­kert újításával. S emlékezetes marad a BHG kollektívája számára ez a kezdem°nvérés azért is, mert az újítási hóna­­pok keretében a legsikeresebb újítók között értékes tárgyju­talmakat is kisorsoltak. Az egyik sikeres női újító, Szén Jánosné betanított munkás így összegezhette például ezt az időszakot, kapott tízezer forint újítási díjat , és nyert egy hajszárítót, aminek külön is nagyon örült. R. J. • Kedd, 1979. szeptember 4. Készül a velencei-tavi tájegység fejlesztésének III. ü­temterve A Velencei-tó környékén a fejlesztés jó ideje nem ötletsze­rűen, hanem céltudatosan ki­alakított tervek szerint törté­nik. A Minisztertanács még 1971-ben jóváhagyta a velen­cei-tavi fejlesztési programot, amelyben meghatározta a fej­lesztés irányát és a teendőket. A Minisztertanács a kiemelt üdülőkörzetek között országo­san a második helyre sorolta a velencei-tavi üdülőkörzetet. A Velencei-tavi Intéző Bizottság két szakbizottsága a minap értekezleten tárgyalta meg a fejlesztési program II. ütemé­nek várható teljesítésével, ugyanakkor a VI. ötéves tervi (1981 —1985.) előzetes fejleszté­si koncepciójával kapcsolatos kérdéseket. Fogarasi Tibor, a Fejér megyei tanács elnök­­helyettesének elnökletével. Tu­lajdonképpen a VIB mezőgaz­dasági, valamint környezet- és természetvédelmi szakbizottsá­gának együttes ülése volt ez. A tanácskozáson dr. Springer Fe­renc, a VIB főtitkára hangsú­lyozta : mindaz, ami a tó kö­rül történik, nem egyszerűen üdülőkörzet­-fejlesztés, hanem komplex területrendezés, el­sődlegesen az üdülés érdeké­ben, a helyi lakosságért és a nyaralókért. Továbbra is első­rendű feladat a tó biológiai állapotának javítása, e célt szolgáló vízgazdálkodási és vízrendészeti munkák — iszapeltávolítás, nádszabályo­zás, parti védőmű építés, stb. elvégzése, különös figyelem­mel a tó vízminőségére és a környezetvédelemre. Az alap­kérdés a tó megfiatalítása. Gyorsítani kell az üdülőférő­helyek fejlesztését, bővíteni a strandokat. Folytatni kell a közműhálózat építését, fokozni a söszmű és szén -­v víztisztító teljesítményét, fejleszteni a kereskedelmi és vendéglátó­­ipari hálózatot. Többen is nyomatékkal han­goztatták a tanácskozáson, hogy az előkészítő munkák el­sőbbségéből a HI. ütemben sem szabad engedni, tehát a csatornázást, szennyvízleveze­tést, az ivóvízellátást eredeti színvonalon kell tartani, mert az eddigi prognózisokon túlnő a velencei-tavi üdülőkörzet forgalma. A megalapozó jel­legű infrastrukturális fejlesz­tésekkel jelentős nagyságren­dű üdülőterületek műszaki elő­készítése valósul meg, első­sorban a déli parton. Ezek a területek a VI. ötéves tervidő­szak végére alkalmassá vál­nak számos részletfeladat meg­valósítására. Ilyenek többek között: éves üzemi vállalati és SZOT nagyüdülő, kiránduló és oktató létesítmények, szövet­kezeti szervezésben korszerű üdülő szállásférőhelyek, hor­gász- és vízisporttelepek, ifjú­sági táborok, a Velencei Ifjú­sági Üdülő és Kiránduló Köz­pont beruházása II. ütemének folytatásaként, nagy befogadó­képességű strandok, termálvi­zes fürdő és mindehhez kap­csolódóan korszerű, többszin­tes lakótelepek, kereskedelmi, egészségügyi, kulturális és szó­rakoztató létesítmények létre­hozása, gazdaságos üzemelte­tésük feltételeinek biztosítása. A fejlesztési program III. üte­mének céljait elsősorban a hasznosítás jegyében kívánják meghatározni. A fejlesztési program III. ütemében tovább gyarapodnak a tanácsi üzemel­tetésű létesítmények. A VI. ötéves terv időszaká­ban folytatni kívánják a már kialakított és az északi parton megkezdett „vízisportváros” fejlesztését, hogy a Velencei­tó az ország vízisportjának egyik központja legyen,­­és még jobban részt vegyen a tö­megsport, az utánpótlás-neve­lés és a versenysport fejlesz­tésében. Tovább javítják a sporthorgászat feltételeit. Je­lentősen fejlesztik a strandte­rületeket, ami azért is fontos, mert itt mutatkozik a legna­gyobb elmaradás. Az arányta­lanság és zsúfoltság csökkenté­séhez tizenöt—húszezer strand­­férőhely szükséges. A feltárt 52 Celsius-fokos termálvíz mi­előbbi hasznosítására részle­gesen téliesített medencék, ki­szolgáló létesítmények a ké­sőbbiekben pedig korszerű ter­­málfürdő építése szükséges. Az üdülőkörzet előzetes fej­lesztési koncepcióját a Velen­cei-tavi Intéző Bizottság meg­vitatja, majd az Országos Ide­genforgalmi Tanács elé ter­jesztik. (kdi) Tájékoztató a fővárosi tankönyvellátásról az Általános iskolai tankönyvek szeptember hó 6-ig csak az iskolákban kaphatók! Szeptember 6-tól a hónap végéig az alábbi könyvesboltokban szerezhetők be: II. ker. Mártírok útja 7. tel.: 163-751 III. ker. Flórián tér 5—9. tel.: 888-797 IV. ker. Árpád út 67. tel.: 893-628 VII. kér. Lenin krt. 17. tel.: 229-226 IX. kér. Dési Huber u. 7. tel.: 477-138 X. kér. Körösi Csom­a út I. tel.: 775-622 XI. kér. Bartók Béla út 25. tel.: 664-294 XIII. kér. Váci t út 160. tel.: 203-041 XVI. kér. Rákos út 116. tel.: 638-402 XVIII kér. Vöröshadsereg útja 135. tel.: 230-149 XX. kér. Csarnok tér 133. tel.: nincs XXI. kér Rákóczi F u. 107 tel.: 279-216 valamint a Liszt Ferenc tér 1. sz. alatti Könyvklubban (tel.: 424-311) Egész évben árusítanak általános iskolai tankönyveket az alábbi könyvesboltok: IV. ker. Árpád út 67. tel.: 693-628 VII kér­ Lenin krt. 17. tel.: 229-226 X. kér Körösi Csom­a út 1. tel.: 775-622 XX. Csarnok tér 1—3. tel.: nincs A GIMNÁZIUMI TANKÖNYVEK augusztus hó 21-től szeptember hó 22-ig az alábbi boltjainkban kaphatók: I. ker. Krisztina krt. 34. tel.: 155-494 II. ker. Mártírok útja 7. tel.: 163-751 III kér. Bécsi út 225—227. tel.: nincs V. kér. Muzeum krt. 3. tel.: 173-506 csak nappali v. kér. Muzeum krt. 3­. tel.: 173-546 v. kér. Kossuth l­. u. 4. tel.: 183-603 csak nappali VI. kér Könyvklub, Liszt P. tér 1. tel.: 424-311 VII kér. Baross tér 22. tel.: 425­ m VII. kér. Rákóczi út S4. tel.: 221-899 IX kér Ferenc krt. 17—­9. tel.: 344-551 esti XI. kér Bartók Béla út 25. tel.: 664-294 esti XIl. kér . Krisztina krt. S4. tel.: 155-494 XIII. kér. Váci út 100. tel.: 203-841 XIV kér. Vll. Baross tér 22. tel.: 425-121 XVI. kér. Rákos út 116. tel.: 638-402 XVII. kér. Ferihegyi út 143. tel.: 483-670 csak nappali XVIII. kér. Vöröshadsereg útja 135 tel.: 280-148 XIX. kér. Vöröshadsereg útja HI. tel.:­ 470-758 XXI. kér. Kossuth L u. 47—49. tel.: 342-508 XXII. kér. Rózsa Richárd u. 27. tel.: nincs Egész évben árusítanak gimnáziumi tankönyveket az alant felsorolt könyvesboltok. Iv. ker. Árpád út 67. tel.: 693-624 V kér Kecskeméti u. 2. tel.: 173-331 V. ker. Deák Ferenc u. 15. tel.: 172-020 VII. ker. Dohány u 39 tel.: 214-872 IX. kér. Ferenc krt. 17—I®. tel.: 344-553 csak nappali X. ker. Körösi Cs út 1. tel.: 775-622 XI kér Bartók Béla út 25. tel.: 664-294 csak nappal! XV ker. IV., Árpád út 67. tel : 693-628 XX. ker. Csarnok tér 1—3. tel: nincs A SZAKKÖZÉPISKOLAI TANKÖNYVEK a tanév első napjaiban csak a szakközépiskolai ideiglenes árusítóhelyen, illetve az iskola tankön­yvellátására kijelölt könyvesboltban kaphatók. TANKÖNYVTAJEKOZTATO SZOLGALAT — telefon: 176-452 BS ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT

Next