Magyar Nemzet, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-01 / 256. szám

tuel&t­ikasús Vállalataink számára ma létkérdés, hogy mielőbb megszüntessék a nem­­ piac­képes, gazdaságtalan gyárt­mányokat, s olyan termékek előállítására törekedjenek, melyek keresettek, minden piacon értékesíthetők. A gyártmánystruktúra válto­zása , természetszerűleg mindinkább együtt jár a termelési és fejlesztési együttműködésnek szoro­sabbá válásával, a tudás­cserével, többek között az élen járó vállalatok, az ipa­rilag fejlett országok jobb technológiájának a megvá­sárlásával is. A kooperációnak sok for­mája van. Kérdés csupán az, melyik a jobban kifize­tődő, illetve melyiket tud­­j­uk leginkább hasznosítani — s nem utolsósorban, megvenni — adott körül­ményeink között. Tagadha­tatlan az együttes fejlesztés előnye: az együttműködő felek már elért eredményei­ket közösen hasznosítják, s a közös munka további, na­gyobb eredményekkel ke­csegtet. Jó példákat talá­lunk a termelésmegosztásos együttműködésre is — elég, ha a Rába—Steiger koope­rációt említjük —, a fejlesz­tés mindkét fél közös érde­ke, hiszen mindkettő érté­kesíti a termékeket. Magyarországon a , legin­kább elterjedt az együtt­működésnek az a fajtája, amikor know-how-t, licen­­cet, technológiát vásáro­lunk, s kész termékkel fize­tünk érte. Hogy miért ter­jed el mindinkább ez a módszer, arra sem nehéz a magyarázat: devizát takarí­tunk meg vele, külföldön is keresett cikkek gyártását teszi lehetővé. Most különösen nagy szüksége van a magyar iparnak a­­ tudáscserére, a felzárkózásra az élvonalhoz. Nem­ találhatunk fel min­dent mi. Az idő pénz, ná­lunk is, ha valamit két év­vel előbb tudunk megvenni, külföldi segítséggel kifej­leszteni vagy az együttmű­ködés bármely formájának felhasználásával alkalmaz­ni, akkor jobban jártunk. Többszörösét hozza anyagi­lag, mintha éveket késnénk vele. Mindenütt a helyi sajá­tosságoktól, az ágazat adott­ságaitól, a kutatórészleg teljesítményétől függ, hogy melyik utat érdemes járni: a saját fejlesztés eredmé­nyeire várni vagy megsze­rezni mástól a legkiválób­bat. Ez gazdaságossági szá­mítás, előrelátás kérdése. Ebben a munkában néha lehet melléfogni is, téves döntést hozni, de ez még mindig inkább megbocsát­ható, mintha valaki nem mond sem á-t, sem b-t. Aki merészen alkalmazza az újat, gyorsan dönt, az min­dig kockáztat. De a kiváló eredményeknek mégiscsak ez a feltétele. Rácz Judit Házépítők Nem is olyan régen még az újságok hasábjain is küzdöttünk a pazarlás jel­képeként magasodó sátorte­tős, sokszobás, olykor erő­dítményre emlékeztető fa­lusi házak, a kivagyiság szellemét árasztó, kerítések ellen. Néhány év óta elma­radoztak ezek az írások. Van bizonyos javulás, de — mivel a pénz beszél — fal­­vainkban még ma is szá­mos olyan frissen emelt építmény látható, amelye­ken oktatni lehetne azt, mit hogyan nem szabad csinál­ni. Később össztűz alá ke­rültek az üdülőviskók is —­ nagyon sok engedély nélkül épült —, valamint a csor­dába verődött deszkarémsé­gek, körbeparkírozott ka­rosszériák, kettéfűrészelt vasúti kocsik. Azóta sokat lebontottak, gátat emeltek az építésük elé, mielőtt még egy-egy tájat tönkretettek volna. A két véglet között van­nak azok az épületek, ame­lyek nem szúrnak szemet. Azért­, mert olyanok, ami­lyennek lenniük kell. Taka­rosak, tájba illők és már kí­vülről is barátságos otthont sejtetnek. Hivalkodásnak nyoma sincs rajtuk. Legfel­jebb hasonlítanak a szom­széd házhoz... A laikus szem nem tudja megállapítani, hogy a ba­rátságosságukkal megragadó családi házak miféle tervek alapján épültek. Éppen a tervezés (terveztetés) volt sokáig a legnagyobb gondok egyike; ebből a megfonto­lásból intézkedtek a típus­­tervcsomagok forgalomba hozataláról. E típustervek­ről tartottak, fórumot a mi­nap a Hazafias Népfront Országos­­ Tanácsának szék­házában is. Itt fogalmazó­dott meg­­ az a felismerés, miszerint igaz, hogy 130 ajánlott terv áll a magán­építők rendelkezésére, ám változatlanul a hagyomá­nyos kockaházak a népsze­rűek, az ilyen tervcsomago­kat vásárolják örömmel a házépítők, így aztán to­vábbra sem változik .­dina­mikusan” a falukép. Gond az is, hogy a kidolgozott, korszerű tervek — ha 130- ról beszélünk is — mintegy harminc alapelképzelés va­riációi. Vagyis még mindig elég kicsi a választék! A hozzászólók elmondták: az lenne az ideális, ha minde­nütt a táj jellegzetességeit, sőt, a település esetleges ha­gyományait figyelembe ve­vő dokumentációt lehetne kapni. Vannak megyék, ahol erre már ügyelnek és azért is sokat tesznek — kiállítá­sokkal, bemutatókkal —, hogy az építtetők tudjanak is ezekről a lehetőségekről. Most igény is, követelmény is, hogy az energia- és anyag­takarékos háztervek­ből is minél többet hozza­nak forgalomba. A Hazafias Népfront és a Magyar Építőművészek Szö­vetsége együttműködési szerződése alapján további fórumokat is rendeznek, ahol a szakemberek és az építeni szándékozók talál­kozhatnak, beszélgethetnek és vitatkozhatnak, kereshe­tik a jobb lehetőségeket. Annál is inkább lényeges ez, mert a magánépítkezési forma jelene és jövője fel­tételezi a társadalmi támo­gatást. Fehér Béla ú; i­­l­k­v: y­y 6101 Békéscsaba, Dorkovit's s/ Telefon: 12­92? p0.h-i A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Parlamenti vita Rómában az „eurorakéták” telepítéséről A külpolitikai helyzet EURÓPA POLITIKAI NAPIRENDJÉN változatlanul köz­ponti helyet foglalnak el a Brezsnyev berlini beszédében elő­terjesztett szovjet kezdeményezések és a NATO vitája az úgy­nevezett ,.eurorakétákról". A Pravda ottawai tudósítója kom­mentárban értékelte a NATO-közgyűlés minapi ülésszakát, amely tükrözte az atlanti szövetség belső ellentmondásait, és az egyes tagországok vezetőinek a következetlenségét. Ezt az ellentmondást a szovjet értékelő abban látja, hogy bár a köz­gyűlés­ viszonyl­ag nagy többséggel hagyta jóvá a SALT ratifi­kálását sürgető határozatot, ugyancsak elfogadták azt a­z indít­ványt, amely az amerikai középthatósugarú rakéták nyugat­­európai telepítését szorgalmazza. A Pravda értékelése szerint nehezen lehet fenntartani azt a kettősséget, hogy valaki az enyhülésre szavaz, de egyúttal megpróbálja aláásni azt. Egyéb­ként Luns NATO-főtitkár keddi ottawai sajtóértekezletén ismét állást foglalt az eurorakéták mellett. Luns remélte, hogy a NATO brüsszeli miniszteri tanácsülése .­pozitív határozatot hoz az ügyben”, mert a főtitkár szerint csak ilyen döntés alapján kezdhetik meg a tárgyalásokat a Szovjetunióval az atomfegyverek európai telepítésének a kérdéséről. Hágában viszont a kormányon­ levő holland keresztényde­mokrata tömörülés (CDA) 49 parlamenti képviselője szembe­szállt az említett NATO-tervekkel, és rendkívüli ülésen olyan határozatot, hozott, amely szerint az atlanti szövetségnek csu­pán korlátozott számú új fegyvert kellene előállítania, és eze­ket csak abban az esetben kellene rendszerbe állítani Nyugat- Európában, amennyiben eredménytele­­nek bizonyulnak a Szov­jetunióval folytatott fegyverkorlátozási tárgyalások. A CDA szóvivője szerint a NATO-nak két évig várnia kellene az­ euro­­rakétákra vonatkozó döntésével és ezalatt folytathatnák a tár­gyalásokat Moszkvával. Sőt, a holland képviselők­­határozata megfontolásra ajánlja azt is, hogy a NATO eseteg egyoldalúan korlátozza a-/, a pm-tegy veret, i-tors».*res*té«é.*“k a programját. Ugyancsak a tárgyalások érdeké ven. Semmiképpen sem a holland keresztényderdokrata­­képvise­lők elképzeléseit támogatta londoni megnyilatkozásában Hua Kuo-feng kínai miniszterelnök, aki első nagyobb angliai beszé­dében nyugat-európai, körútjának a legélesebb támadását in­­tézte a Szovjetunió ellen. A kommunista Morning Star szerint Hua beszéde Churchfillnek a hidegháborút elindító hírhedt ful­­lo­ni beszédére emlékeztetett. A polgár­­sajtó méltányolta a kínai vezető NATO-erőpoliitikát sürgető szavait, viszont csaló­dottan állapítja meg,, hogy Hua látogatása nem ígér busás üzle­teket a brit iparnak. A Daily Telegraph szerint a szovjet­elle­nes kirohanást hallgató kormányvendégek csalódottan tapasz­talták, hogy Hua egy szóval sem említi az ipar együttműködés­ fokozását. A Financial Times szerint nem jutottak előbbre a helyből felszálló Ha­rtiet harci gép megvásárlásának ügyében sem. Mindenesetre Hua vendéglátói ugyancsak az atlanti szö­vetség fegyverkezési erőfeszítéseinek a fokozása mellett tették le a garast, miként az Thatcher asszony kedd esti pohárköszön­­tőjéből, valamint Pym hadügyminiszter aznapi alsóházi beszé­déből kitűnt. Pym jelezte, hogy a konzervatív kormány jelen­tős mértékben „korszerűsíteni­” óhajtja a brit fegyveres erőket. Margaret, Thatcher brit miniszterelnök egyébként szerdán Bonnba érkezett, hogy Helmut Schmidt kancellárral az előb­biekben érintett témákról, továbbá a Közös Piac pénzügyeiről és a rhodesiai helyzetről folytasson eszmecserét Londonban a megfigyelők azt várták a csúcstól, hogy Bonn hozzájárul Anglia közös piaci terheinek a csökkentéséhez, és a nyugat­németek ilyen értelemben, foglalnak állás­t a jövő havi EGK- csúcsértekezleten. Bonn­ MTI-jelentés szerint a nyugatnémet vezető körökben viszont fokozódó csalódássá­ szemlélik a That­cher-kormány eddigi szereplését, s bár a közös piaci ter­hek ügyében hajlanak az óvatos kompromisszumra, Schmidt aligha óhajt a brit követelés szószólója lenni a kilencek­­­dub­lini találkozóján. Glaston Th­orn szerdai látogatásai Az MTI jelenti: Szerdán a Külügyminisztérium épületé­ben Pója Fi­gyes külügymi­niszter és a meghívására hiva­talos látogatáson hazánkban tartózkodó Gaston Tho­rn luxemburgi kül­ügy­miniszter tárgyalásokat folytatott. A nyílt, őszinte légkörű megbeszélésen a két külügy­miniszter nagy figyelmet szen­telt a nemzetközi kérdések­nek. Részletesen foglalkoztak az enyhülés, az európai biz­tonság, együttműködés, és a leszerelés kérdésével. A tár­gyaláson áttekintették Ma­gyarország és Luxemburg kap­csolatait is, aláhúzva:­­ elége­dettek azok alakulásával. Aczél György, a Miniszter­tanács elnökhelyettese a meg­beszéléseket követően az Or­­szágházban fogadta Gaston Thornt., A szívélyes légkörű találkozón részt vett Pója Frigyes. Veress Péter külkereskedel­­mi miniszter délután hivata­lában találkozott Gaston Ti­omnal. Az eszmecsere so­rán i áttekintették a két ország gazdasági kapcsolatainak ala­kulását. .Magyar felszólalások nz ENSZ-j­en New Yor­kból jelenti az MTI. Az ENSZ-közgyűlés 1. számú politikai bizottságában a leszerelési kérdések általá­nos vitájában kedden felszó­lalt dr. Kőmíves Imre nagy­követ, a Magyar Népköztársa­ság képviselője a genfi lesze­relési bizottságban. Beszédé­ben — emlékeztetve a koráb­bi magyar kezdeményezésre — sürgette a vegyi fegyverek eltiltására vonatkozó egyez­mény mielőbbi megkötését. Az atomfegyverek elterjedé­sének megakadályozásával kapcsolatban a magyar kül­dött síkra szállt, az atomso­­rompó-szerződés egyetemessé tételéért, a nukleáris fegyver­rel nem rendelkező államok biztonságának szavatolásáért. Támogatta azt a szovjet ja­vaslatot, amely szerint az ál­ lamok vállalnák, hogy nem helyeznek el nukleáris fegy­vereket olyan országok terü­letén, ahol jelenleg nincsenek ilyen fegyverek. Dr. Kőmíves Imre elismeréssel szólt arról a csehszlovák kezdeményezés­ről, amely a leszerelés terén történő nemzetközi együttmű­ködésre vonatkozó­ nyilatkozat elfogadására hívja fel a világ­szervezet tagállamait. Az ENSZ-közgyűlés admi­nisztratív és költségvetési bi­zottságában a titkárság össze­tételével foglalkozó napirendi pont vitájában kedden felszó­lalt Gybcsi Tibor, a magyar küldöttség tagja is. Az­­ E­NSZ-közgyűlés 34. ülésszakának munkájában résztvevő kubai küldöttség nyilatkozatban leplezte le az Egyesült Államoknak azt a próbálkozását, hogy megaka­dályozza Kubának a Bizton­sági Tanács tagjává történő megválasztását. Az év végén jár le a Biztonsági Tanács öt nem állandó tagjának két­éves mandátuma. Négy man­dátum sorsa már eldőlt , ezeket az NDK, Niger, Tunisz és a Fülöp-szigetek birtokol­ják. Az ötödik helyre pályázó Kuba a washingtoni manőve­rek következtében az eddig tartott szavazási menetekben nem kaphatta meg a szüksé­ges kétharmados többséget. A d­él-afril­ai ejtőernyős támadás nyomán Angola kérte a Biztonsági J amies sürgős összehívását Vasárnap és hétfőn dél-afri­kai ejtőernyős egységek táma­dást intéztek angolai területek ellen — jelentette be kedden Luis de Almeida, az Angolai Népi Köztársaság brüsszeli nagykövete a belga főváros­ban. A nagykövet közölte, hogy az angolai kormány kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát, sürgősen üljön össze a leg­újabb, rendkívül súlyos dél­­af­rikai agresszió megvitatásá­ra. A hírügynökségi jelentések szerint a francia gyártmányú helikopterekről bevetett dél­afrikai katonák Lubango és Mocamedes dél-angolai váro­sok vidékén stratégiai ponto­kat foglaltak el, több hidat le­romboltak és megrongáltak egy fontos vasútvonalat. A nagykövet egyelőre nem tudott adatokat közölni a károk mé­reteiről és az áldozatok szá­máról. A dél-afrikai hadigépezet rendszeresen támadja Angola déli vidékét azon a címen, hogy a független Namíbiáért küzdő SWAPO felszabadítási szervezet onnan indít rajtaüté­seket a pretoriai megszálló erők ellen. A Namíbiában állomásozó dél-afrikai csapatok mindenütt üldözni fogják a gerillákat, ahol csak szükséges — jelen­tette ki a dél-afrikai hadsereg egy szóvivője az angolai be­jelentést kommentálva. Roelof (Pik) Botha dél-afri­kai külügyminiszter szintén nem erősítette meg, de nem is tagadta a támadást. Azzal fe­nyegetőzött, hogy panaszt tesz az ENSZ-ben a SWAPO tevé­kenysége miatt. A Sz­ocialista Internaziona­lé­­li az afrikai felszabadítási mozgalmakat Lisszabonból jelenti az MTI. A Szocialista Internacionálé irodája a Lisszabon melletti Estoviiban tartott értekezleté­nek második napján határoza­tot hozott az Afrika déli ré­szén küzdő f­elszabaduási moz­galmak támogatásáról. A Portugál Szocialista Párt javaslatára elfogadott­ határo­zat kimondja, hogy a Szocia­lista Internacionálé pártjainak mindent meg kell tenniük a Dél-afrikai Köztársaság elszi­geteléséért, elő kell mozdíta­niuk gazdasági büntető intéz­kedések alkalmazását és első­sorban azt kell megakadályoz­niuk, hogy bárki olajat vagy tőkét exportáljon a fajüldözők irányította Dél-Afrikába. A határozatban a Szocialista Internacionálé támogatásáról biztosította az Afrikai Nemzeti Kongresszust, a dél-afrikai fe­kete bőrű lakosság jogaiért fegyverrel, és békés eszközök­kel egyaránt küzdő mozgal­mat, valamint a Délnyugat­­afrikai Népi Szervezetet (SWAPO), amely a Dél-Afrika által törvénytelenül megszállt Namíbia függetlenségéért küzd. A Szocialista Internacionálé felhívást intézett minden ál­lamhoz és politikai, valamint vallási szervezethez, hogy nö­veljék a „faji megkülönbözte­tés áldozatainak” nyújtott se­gélyt. A Szocialista Internacionálé határozata támogatásáról biz­tosította a Zimbabwe Hazafias Frontot is, és elítélte a rho­desiai és a dél-afrikai csapa­tok támadásait Zambia, Mo­­zambik és Angola ellen. Az olasz kormány egyaránt támogatja a N­ATO-terveket és a tárgyalásokat Rómából jelenti az MTI. Az olasz kormány támogatja a NATO atomrakéta-korszerű­­sítési tervét, vágyás hajlik ar­ra, hogy engedélyezze az ame­rikai Pershing—2 és a szár­nyasrakéták egy részének fel­állítását saját területén. Egy­úttal azonban tárgyalást java­sol a Varsói Szerződésnek az „eurorakéták” csökkentéséről, s arra törekszik­, hogy a SALT—2, ratifikálása után mi­előbb hozzáfogjanak a SALT— 3-hoz, amelyhez az érintett országok is hozzájárulnának. Ebben összegezhető Malfatti olasz külügyminiszter a kép­viselőház elé terjesztett beszá­molója arról, hogy mit kíván tenni Róma a „Pershing-ügy­­ben”. Az olasz diplomácia ve­zetője nem mondott egyértel­­műen sem igent, sem nemet a Pentagon tervére, de tudtul adta, hogy semmi kétség sem férhet Olaszország NATO-hű­­ségéhez. Római megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy Olaszország kész elvi beleegyezését adni Washing­tonnak a NATO miniszteri ta­nácsa decemberi ülésén, de a rakéták gyártásának elkezdése és a felszerelésük között el­telő három évben szeretné dűlőre vinni az „eurorakéták­­kal” kapcsolatos tárgyalást. Malfatti üdvözölte ugyan Leo­­nyid Brezsnyev berlini beje­lentését, de — nyilvánvaló po­litikai céllal — igyekezett mérsékelni a konstruktív kez­deményezés horderejét. Malfatti előterjesztése után elkezdődött a vita.

Next